2019. 04.26 NEWS!!!

2019.04.26-i UPDATE!!!
Az új történetem és a régiek elkezdtek felkerülni a Wattpadra :)
Klikkeljektek bátran az alábbi linkre





2010. július 30., péntek

Kapott díjaim!



Érdekfeszítő Love Story Díj!

Hát egy újabb díj, amiért ismételten hálás vagyok ezúttal Vikinek(Vasorinhanak).
Nagyon szépen köszönöm!!!

Öt dolog rólam:
Kedvenc ételem: most éppen a tökfőzelék :)
Kedvenc zene számom(jelenleg): Starsplash: Cold as Ice
Kedvenc színeim: fekete, lila, kék
Szerencseszámom: 15
Kedvenc Bloggerem: hát van jópár :)


Akiknek tovább adom:
Dahlia
Noncsi
Vasorinha(Viki)
Victorious
Zitcci

Fast and Furious 39.

39.rész

A délután síri hangulatban telt, kisebb etapokban nyugodt nagyobbakban síró görcsökkel. Seb szerencsétlen meg már nem tudta, hogy vigasztaljon. Mindent megtett, komplett hülyét csinált magából a kedvemért, de sajnos semmi eredménnyel. Nem bírtam összekaparni magam sehogyan sem. Estére úgy néztem ki mint, akit most engedtek ki a diliházból, a szemem pedig teljesen bedagadt. Elküldtem Sebet, hogy ideje lenne szólnia a csapatnak, ha tényleg velem marad holnap.
Végre kicsit szétnéztem, hol is fogom tölteni az elkövetkező két –három napot. A bejárat után, egy kis előtérbe lehetett jutni, onnan nyílt a betegszoba, és egy kis fürdőszoba. Máris gyűlöltem ezt a helyet, megint fehér volt az egész, a falak, a csempe, a roletta, az ágy ami az ablakkal párhuzamosan állt. Tudtam mi vár rám itt, és gyűlöltem. Legszívesebben elfutottam volna.
Seb kissé nyúzottan, és idegesen jött vissza. Gondolom Horner nem tapsolt neki.
Végül a kis német nem bírta tovább, és lehívta Jamest, aki adott egy enyhe nyugtatót, hogy legalább tudjak valamit aludni.
Hát nem sok hatását éreztem annak a vacaknak, mert mindenféle idióta rémálmom volt, vagy valami versenybaleset, vagy Kimi ordított velem, esetleg leugrottam egy ház tetejéről. Többször is felébredtem, de Seb mindig ott ült az ágyamnál egy széken és virrasztott, hajnalban pedig el is aludt szegény, úgy ültében.
Nem ébresztettem fel. Nagy nehezen pityeregve visszaaludtam. Már így is túl sokat tett értem, legalább egy kis pihenés kijár neki.
Reggel fáradtan és szar állapotban ébredtem, Seb is hasonlóan nézett ki.
Bejött James, hogy lássa mi újság, és hogy minden rendben e.
Aggódott mert nagyon magas volt a vérnyomásom, mondtam neki hogy csodálja, mert tök ideges vagyok. Kérte, hogy próbáljak megnyugodni, mert ha nem erős nyugtatót kell adnia.
Alig ment el, jött a nővér, hogy majd előkészít a műtétre. Sebet meg javasoltam, hogy egyen pár falatot, meg igyon egy kávét mielőtt érte is aggódnom kell. Nehezen győztem meg, de sikerült.
Őszintén szólva örültem is, hogy kicsit egyedül maradhatok, így esélyem volt végig gondolni, hogy mi lesz, és hogyan tovább.
A szívem mélyén még örültem is a babának, és ez, hogy nem tarthatom meg, fel sem merült bennem. Még álmomban sem gondoltam rá soha, hogy ez lehet a vége. Meg akartam tartani, és kicsit bele is éltem magam ebbe a babázós szerepbe. Ezért volt nagy pofon, hogy mégsem lehet.
A műtéttől is féltem, bár James megnyugtatott, hogy szinte már rutin beavatkozás, de akkor is.
Seb alig félóra múlva visszajött, és leült az ágyamra.
- Sikerült enned valamit?
- Egy kávét ittam, meg egy csokit tuszkoltam magamba.
- Nagy reggeli.
- Nincs étvágyam. Nem vagy éhes?
- De, de a műtét miatt nem ehetek.
- Jah. Persze.
- Seb menj pihenj egyet nálam.
- Fenéket! Nem hagylak egyedül, maradok ameddig ki nem dobnak.
- Pihenned kell, holnap már autóban ülsz.
- Majd alszom a gépen, meg a homeban. Inkább érted aggódok. Megnyugodtál már legalább egy kicsit?
- Kezdem elfogadni az elfogadhatatlan. – mondtam csendesen.
- Bárcsak tehetnék érted valamit….
- Már tettél, sose fogom tudni meghálálni neked. Olyan rendes srác vagy!
Fanyarul mosolygott.
- Bárcsak veled jöttem volna össze és nem Kimivel, akkor most nem itt tartanék…- mondtam szomorúan.
- Késő bánat nem gondolod? – jött egy hang a bejárat felől.
- Kimi… - suttogtam
Belépett. Elég nyúzottnak tűnt ő is. Karikás volt a szeme, és az is látszott, hogy nem a legjobb kedvében van.
- Hogy kerülsz te….
Leesett.
- Miért szólták neki?! – kérdeztem Sebet kétségbeesetten.
Ő meg csak, „én csak segíteni akartam” kisfiús ábrázattal bámult. Baszd meg Seb!
- Mert jogom van tudni a gyerekemről, akit el akarsz vetetni! – ordított Kimi.
- Kimi! – csattant fel Seb - Már mondtam a telefonban is, hogy hallgass már végig egyszer ebben a rohadt életben! Nem arról van szó, amire gondolsz!
- Nem a büdös francokat nem! Csakhogy nekem is vannak jogaim, és nem fogom engedni, hogy ő is elvetesse a gyerekemet! Hoztam egy bírósági végzést, ami kötelezi arra, hogy megszülje a babát, és mi szerint én vállalom a gyerek felnevelését, és az apaságot, neki
még csak törődnie sem kell a babával. Építgetheti a karrierjét tovább!
- Megint a tények ismerete nélkül vádaskodsz! Hallgass már végig te barom! – kiabált már Seb is.
Kezembe temettem az arcom. Nem volt erőm védekezni, sem küzdeni, minden erőm felemésztették az utóbbi időben történtek. Kitört belőlem a sírás.
- Sírjál csak! Ti nők csak ehhez értetetek, sírni meg csábítani!
El akarok menni innen! Meg akarok halni! Nekem ebből már elegem van! Felpattantam az ágyról, és ki akartam rohanni az ajtón.
De Kimi elkapta a karom.
- Nem mész sehova! A végzés szerint rajtad és a gyerekemen tarthatom a szemem, amíg meg nem születik. Nélkülem egy lépést sem tehetsz! Nem veteted el a gyerekem!
Úgy éreztem mindjárt megőrülök.
- Jó, akkor tegyél megy a szívességet jó? Rendelj egy koporsót a gyereknek meg nekem is! És döntsd el hol akarsz majd minket elkaparni!
- Te nem vagy észnél! Meg akarod ölni magad, és a gyereket is? – kiabált rám Kimi.
A könnyek megállás nélkül peregtek az arcomon, nem hittem el, hogy ennyire ismer csak, hogy ennyire másnak hisz. Nem bírtam megszólalni.
- Te állat! Ha akarná sem tarthatná meg, mert méhen kívüli terhesség! – ordított rá Seb Kimire.
- Mit hadoválsz itt össze?
- Az orvos mondta, a saját fülemmel hallottam. Tegnap pedig, több kollégájával is konzultált! Sőt az eredményeket átküldtem a csapat orvosnak is, ő is egyet értett! Ha nem veteti el, akkor belehalhat a vetélésbe!
Kimi szeme elkerekedett, és neki tántorodott a falnak.
Én pedig ott esem össze, ha Seb nem kap el.
- Nem…nem tarthatjuk meg…- ismételte Kimi lassan.
- Ezt már tegnap el akartam mondani a telefonban, de nem hagytad, utána meg nem tudtalak elérni! – csattant fel Seb – Azért hívtalak, hogy segíts Angienek, mert teljesen padlón van, ki van készülve, de rád mint mindig soha nem lehet számítani!
- Én…. Én….én nem tudtam, én azt hittem….- mondta Kimi kétségbeesetten.
Megint tele volt a tekintete fájdalommal, szomorúsággal, és önváddal. Pont mint akkor a boxban a kamionoknál.
- Menj a pokolba! – kiabált rá Seb.
Bejött James.
- Mi folyik itt! Mi ez a cirkusz? Angel jól vagy?
Furcsa lehetett neki ez az egész, én Sebbel az ágyon ültem, Kimi meg a fal felé fordulva, fejét a falnak támasztotta.
Csak bólogatni volt erőm.
- Mondtam hogy meg kell nyugodnod! Nem a legszerencsésebb ilyen állapotban a műtőbe menned. Rontod a saját esélyeidet.
- Remélem hullazsákban hoztok ki a műtőből. – mondtam csendesen.
- Angie – suttogta Seb.
Kimi is azonnal felénk fordult.
- Angel az istenért! Ne beszélj bolondokat! - mondta James. - Adok egy enyhe nyugtatót, és pihenj egy pár órát, áttesszük a műtétet délutánra. Ilyen állapotban nem kockáztatom meg, hogy bármi történjen veled, vagy szövődmények legyenek! Kicsit később beküldöm egy nővért! – közölte azzal kiment.
- Feküdj le. –mondta Seb csendesen.
- Elegem van! Én meg akarok halni. – tört ki belőlem.
- Ugyan már ne beszélj zöldeket. – mondta Seb vigasztalón, és átölelt. – Nem lesz semmi baj, gyorsan felépülsz, és majd lesznek még gyerekeid.
Belecsimpaszkodtam Sebbe, és bőgtem. Nem tudom meddig voltunk így, de egy idő után minden könnyem elfogyott, és elengedtem.
Körbenéztem Kimi, pedig már nem volt sehol.
- Kimi hol van?
- Nem tudom. – mondta Seb zavartan.
- Megkeresnéd? Félek hogy hülyeséget csinál, láttad, hogy kiborult. Nem erre számított. Ismered milyen, képes visszatérni a piáláshoz. Aggódok érte.
- Igen…De veled mi lesz? Nem hagylak itt.
- Szólj a nővérnek, hogy jöjjön a nyugtatóval, pihenek egyet.
- Rendben.
Seb elment, majd pillanatokkal később vissza is jött egy nővérrel. Megkaptam a szurit, és be is aludtam szinte azonnal. De előtte megígértettem Sebbel, hogy megkeresi Kimit.
Reménykedtem, hogy nem fog valami oltári ökörséget csinálni. Nem ezt várta, szerette volna a babát, és harcolt is érte, csak hát a Sors megint közbeszólt.
A rossz hír pedig megint padlóra küldte, láttam a viselkedéséből. Váratlanul érte, és nem tudta feldolgozni. Zavartnak tűnt, és kétségbeesetnek. Megint ő volt a rossz, a barom, a dúvad. Elefánt a porcelánboltban, aki belerúgott egy padlón fekvőbe. Féltem, hogy megint visszaesik. Én már úgy ahogy kezdtem elfogadni, de ő, neki még minden friss.
Bármit is mondott vagy tett, akkor is a kicsi apja, és szerettem, még ha csak egy rövid idő is jutott nekünk. Csak ne ott folytassa, ahol alig két és fél hónapja abbahagyta.
Jaj Istenem, csak ne csináljon semmit!

Fast and Furious 38.

38.rész

Nem sokkal később Seb elment, de még a lelkére kötöttem, hogy tartsa zárva a picike száját, és ne énekeljen senkinek, de senkinek. A senki az senki, még a fiúk sem, még a pszichológusa sem, ha van olyanja. Cserébe megígértette velem, hogy ha következő héten megyek a dokihoz, akkor velem jöhet. Nem igazán értettem, miért akarta mindenáron, talán azért, hogy legyen mellettem valaki, és gondolom biztos akart lenni benne, hogy nem sumákolom el az igazságot.
A hétvége rendben zajlott, az Indyt én nyertem, Kimi meg harmadik lett. De közben belülről evett az ideg, hogy tényleg igaz e az igaz, vagy csak vaklárma. Reménykedtem a lehetetlenben.
Minden eshetőségre felkészülve inkább a magánrendelésre kértem időpontot.
Szerdára délelőttre kaptam, ami tekintve, hogy következő napon már az új versenyhelyszínen kell lenni, nem a legszerencsésebb, de hát ez van.
Reggel Seb vett fel a házamnál kocsival, már útközben is sík ideg voltam. Kínomban az ablak lehúzó gombbal szórakoztam.
- Ideges vagy? –érdeklődött Seb.
- ÁÁááh nem!
- Mi a baj?
- Szerinted? Ha terhes vagyok, akkor mehetek Kimi elé parolázni, hogy hé baszod, összehoztunk egy gyereket, és hidd el, hogy a tied, bár csak egy alkalom volt. Kicsit se néz majd idiótának, hogy gyerek lehet tőlem, egy fél órás menet után.
Seb érdeklődve tekintett rám, és furcsán méregetett.
- Nem akarom tudni, mi jár a fejedben. –morogtam.
- Semmi nem jár. Csak….- nem fejezte be.
- Mit csak?
- Csak nem lehetett olyan, jó ha csak fél órás volt. – vigyorgott kajánul.
De jó témát találtunk bazzeg!
- Ha tudni akarod, igenis jó volt! Életem legjobb menete! Jó pár pasi tanulhatnak tőle. – csattantam fel.
- Ennyire jó?
- Nem részletezném, de az, sajnos az.
Seb pedig, mély hallgatásba burkolózott.
- Ne mond, hogy te rászorulnál, hogy Kimi neked adjon tippeket? –vigyorogtam.
- Eddig nem volt rám panasz. Bár nálatok nőknél…
- Le maradtam valamiről?
- Csak az előző barátnőm mindenfélét pletykált a bulvárnak, hogy nincs elég tapasztalatom ezen a téren. –pirult el.
Nem bírtam ki, kitört belőle a röhögés.
- De neked sose mondta, hogy valami hiányzik neki?
- Nem.
- Kérdezted?
- Igen, de sose mondta.
- Akkor legyen az ő gondja, néma gyereknek anyja se érti a szavát. Amúgy meg, adok egy tanácsot, csak azt és annyit amennyi mindkettőtöknek jó, semmit se szabad erőltetni, de legyen jó a fantáziád. És persze a jó szexhez nem szabad szégyellősnek lenni. –vigyorogtam.
- Mert te nem voltál az mi? – durcizott vissza vörös arccal.
- Nem. De nem taglalnám tovább a szexuális életem részleteit, ha nem gond, én csinálni szeretem, és nem beszélni róla. – vigyorogtam.
Az út további részében egyikünk sem szólt egy szót sem.
A dokinál szerencsére nem voltak sokan, úgyhogy amíg töltögettem a kérdőívet, addig Seb mellettem nézelődött. Majd visszaadtam a nővérnek a kitöltött papírt.
- A dokihoz is be akarsz jönni? –érdeklődtem.
- Nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet…
- Zavarban vagy?
- Sose voltam még nőgyógyászaton.
- Akkor mindek akartál ennyire jönni?
- Gondoltam örülsz, hogy nem kell egyedül lenned, amikor kiderül.
Édes srác. Rámosolyogtam.
- Tudod mit? Gyere be! Ha már az esetleges apa nincs itt. A kínos részeknél majd elfordulsz.
Bólintott, és elvörösödött.
Belőle biztos jó apa lesz.
Behívtak. Bementünk. A fehér falaktól a hideg futkosott a hátamon. Az ajtó bal oldalán volt a zöld lepedővel letakart vizsgáló asztal, mellette szekrénybe gyógyszerek, az ajtóval szemben a doki asztala, tele papírokkal, jobb oldalon pedig egy ágy mellette ultrahangos gép.
- Hello James!
- Angel! – fogott kezet velem a dokim. Egy magas barna hajú, kb. száznyolcvan centi magas, barna szemű, jó képű pasi. Régi ismerősöm volt.
Majd érdeklődve Sebre nézett.
- Ő egy kedves barátom, Sebastian Vettel, aki volt olyan kedves és elkísért.
- Dr. James Stuart.
Kezet fogtak.
- Foglaljatok helyet.
Átböngészte a papírokat.
- Látom úgy gondolod, hogy terhes vagy, ezt mire alapozod?
- Volt, egy hányós esetem egy halas ebéddel, és pozitív lett egy gyors teszt.
- Értem. Nos akkor csináljunk egy gyors vérvételt, és utána máris többet tudunk. Az a legbiztosabb, hogy megtudjuk valóban terhes vagy e, aztán pedig, a többi vizsgálattal kiderítjük van e bármi nemű komplikáció a babátok körül.
Sebre néztem, és tudtam, hogy mindketten elvörösödtünk.
- James, ő tényleg egy barát mi nem….Szóval nem ő az apa. Már ha terhes vagyok. - böktem ki.
- Értem. –kicsit zavarba jött ő is. – Akkor lássuk azt a vérvétel. A nővér megcsinálja és egy óra múlva már lesz is eredmény.
Bólintottam. A nővér bejött, majd pillanatok alatt levette a vért. Mi meg leültünk a váróban.
- Kérsz egy kávét?
- Nem, már így is kétszáz a vérnyomásom.
- Azt ugye tudod, hogy bármi lesz is a fiúk és én is melletted állunk.
- Tudom. De ha már gyerekem lenne, szeretném, ha rendes családban nőne fel. És nem egy hétvégi apukával, vagy esetleg aki soha nem is néz felé sem. El fogom mondani Kiminek, csak félek a negatív reakciótól. Ha tényleg el akarja venni azt a Kiirát, akkor pont a legrosszabbkor derült ki ez a dolog. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy én a boldogsága kerékkötője akarok lenni, vagy hogy a gyerekkel akarom megfogni. Sőt nagy dobra se akarom verni, mert ha Kiminek nem kell, akkor nem akarom, hogy ha felnő mindenki azzal piszkálja, hogy Raikkonen zabi gyereke.
- Igen, nagyon két esélyes. Kiminél sose lehetsz biztos semmiben. Mióta kijött a kórházból és jobban van, velünk szinte nem is beszél már. Még velem sem, pedig a csapattársa vagyok. Próbáltam mondani neki, hogy a szülei zavartak el téged is, meg minket is majdnem, de nem nagyon érdekelte. Amikor együtt láttunk téged valahol futólag, és szarul néztél ki, akkor sem mondott semmit, pedig mondtam neki, hogy te is kivagy. Mondták a fiúk is, hogy beszéljen veled, és tisztázzátok, de nem.
- Mindegy. Csak cirkusz nem akarok, az hiányzik a legkevésbé.
- Nem vagy éhes? –kérdezte meg hírtelen Seb.
- Annyira nem. Miért?
- Menjünk nézzünk szét a környéken, ne üljünk itt.
Bólintottam, jobb mint itt csücsülni, és enni magamat. Szóltam a nővérnek, hogy sétálunk egyet.
Elindultunk lefelé az utcán, ahol pár száz méterrel arrébb mindenféle boltok sorakoztak egymás után. Végül egy kávézóban ültünk le, kellemes sötét barna faborítás, kakaó barna bőr kanapékkal és fotelekkel, kisebb dohányzóasztalokkal. Nagy sötétített ablakai volta, amik nem engedték be az erős napfényt. A kiszolgálás és a rendelés, egy nagy fa pultnál történt, a bejárattól jobbra. A választék hatalmas volt, vagy harminc féle kávé, ugyanannyi tea, sütemény, szendvics, saláta, mindenféle amit ember csak megkívánhat.
Seb valami arab kávéra, én meg egy menta teára voksoltam. Majd egy órát ültünk bent, de nem szóltunk egymáshoz. Mindketten a gondolatainkba mélyedtünk. Végül ránéztem az órámra, Seb meg bólintott, és visszamentünk a rendelőbe.
Szinte azonnal be is hívtak.
Leültünk.
James elővette a papírokat, és átnézte.
- Nos? –kérdeztem remegő hangon.
Seb hírtelen megfogta a kezem.
James rám nézett, és én már tudtam.
- Terhes vagy.
Kezembe adta a papírt.
- Jaj ne….- csak ennyit bírtam kinyögni.
Valóban igaz az a mondás, hogy egy nő bármire képes, hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen. Szerettem volna az utóbbi körbe tartozni, de azért nem minden áron.
- El kell végeznünk minden vizsgálatot ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, minden rendben van e? Te pedig el tudd dönteni, hogy melyik megoldás mellett döntesz.
- Rendben.
- Csináljunk először is egy vizsgálatot, majd egy ultrahangot.
- Seb megtennéd, hogy
- Persze!
Gyorsan elfordult és sarkot kezdte el bámulni, míg felfeküdtem az asztalra és a doki megvizsgált. Nem mondott semmit, csak összeráncolta a homlokát.
- Végeztünk. Felfeküdnél az ultrahangos asztalra kérlek?
- Persze. Baj van?
- Még nem tudom.
Seb odajött mellém.
A doki meg centiről centire haladt a géppel. Egyre jobban idegesnek tűnt.
- James most aggódnom kell?
Nem mondott semmit, majd végül kikapcsolta a gépet, és rám nézett.
- Nos Angel, azt hiszem igen.
- Csak nincs valami baj vele vagy babával? –érdeklődött Seb remegő hangon.
- Nos van. Minden jel szerint méhen kívüli terhesség.
Örültem neki, hogy fekszem, mert tutira összeestem volna. Mindenek közül a legrosszabb.
- Mindenképpen javaslom a terhesség megszakítást, mégpedig azonnal. Mert ez, amiben most vagy, életveszélyes állapot.
- De hát úgy tűnt minden rendben…. – bökte ki Seb.
- Igen, nagy szerencséje van, hogy nem volt súlyos hasi fájdalma, vagy vérzése. A baba nem megfelelő helyen ágyazódott be, a petevezetékben van. Így nem tudná rendesen kihordani, és ha leválik a baba, akkor súlyos vérzése lehet, és bele is halhat, vagy el kell távolítani a méhét. Minden képen azonnali laparoscopiát ajánlok, gyorsabb a gyógyulás, és fájdalom mentesebb. Angel mára már nem tudlak előjegyezni csak holnap reggelre, addig befekszel és kapsz gyógyszereket. Ha bármi történne, itt a legjobb helyen leszel.
Elbőgtem magam. Seb pedig átölelt.
- Miért büntet engem a Sors? –kérdeztem könnyek között.
- Nem tudom. – mondta csendesen. – De ha kell én itt vagyok, vagy felhívom neked akit csak kérsz.
- Nem, senkit.
- Kimit se?
- Pláne őt nem. Nem hiányzik neki, hogy elveszítsen még egy babát. Jobb az, hogyha nem is tudja meg. Amit nem tud, az nem fáj.
- Ahogy gondolod….- mondta csendesen.
- Neked sem kell maradnod, megleszek egyedül is. –szipogtam még. – Holnap már ott kell lenned a pályán.
- Majd beszélek a főnökkel, és valami ürüggyel pénteken mehessek.
- Köszönöm. –suttogtam.
Még szorosabban öleltem át. De jó hogy legalább erre a lököttre számíthatok.

2010. július 29., csütörtök

Fast and Furious 37.

37.rész

Az elkövetkező napokról, hetekről, és pár hónapról semmi emlékem sincs. Nem emlékszem semmi konkrétumra – egy kivétellel - a liftben történt ájulásom után. Bruno egyszer csak közölte, hogy Kimi jobban van. De hogy hol, mikor, és hogyan mondta, az is kiesett.
Annyi tartott életben, hogy pár szám éjjel – nappal szólt bármerre jártam is, Linkin Park: Crawlin, Linkin Park: Numb, Limp Bizkit: Behind blue eyes, Evanescence: My immortal. Ez szólt az mp3asomból, az autóban, a lakásban.
Velük keltem, és feküdtem, ezek a dalok jelentettek mindent.
Üresnek , elhagyottnak, magányosnak éreztem magam. Vádoltam a szívem, hogy cserben hagytam, hibáztattam magam, hogy hülye és gyáva voltam, és mellette kéne lennem. Össze voltam törve, szükségem lett volna Kimire, hogy mondja, hogy szeret, hogy megérte lebontanom a páncélom, és hogy nem én juttattam oda ahol most van. Ő lett volna az egyetlen, akit ha legalább látok, vagy beszélek vele életet tudna verni belém. Hogy nem a semmiért harcoltam, de ő nem volt sehol. Elég lett volna egy hívás, egy email, egy sms, olyan volt mintha nem is lett volna közünk egymáshoz soha. Párszor próbáltam keresni többféle módon, de semmi válasz. Utána nem kerestem többet. Igazolva érezte magát a szarkasztikus részem, mert mondván, hogyha még egyszer beengedek valakit a falaim mögé, akkor nagyon megbánhatom, és így is lett. Megégettem magam, mint az éjjeli lepke, amelyik túl közel megy a forró villanyégőhöz, és porrá ég.
Nem volt semmim, csak a fekete üresség, amivel szembenéztem. Nem nagyon tudtam összeszedni magam, de nem is akartam. Eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekelt mi van Kimivel, mert a tudtam, hogy a családja vigyáz rá és rám nincs szüksége, nem érdekelt mi van Brunoval, Heikkivel, Sebbel, nem érdekelt semmi. Néha feltűnt, hogy valaki beszél, hozzám, de nem igazán fogtam fel mit is mond.
Teljesen ki voltam készülve. Ki sem mozdultam a lakrészemből, ha igen akkor max. a boxba, vagy kajálni mentem le. A külvilág megszűnt számomra.
Hogy mivel teltek az IndyCaros futamaim? Passz. Ha valaki megkérdezte volna, hogy hogyan értékelem az előző futamomat, nem tudtam volna mit mondani, mert halvány dunsztom sem volt, hogy mit is csináltam.
Az a gyémánt kemény lány, akit mutattam, az nem fedte a valóságot. Miért?
„Mert mindenkinek négy arca van, az egyik amit mutatunk, a másik ami létezik, a harmadik amiről azt hisszük hogy igaz, a negyedik amelyik igaz.” Nos nálam a negyedik amelyik igaz, az a belül porcelán módjára törékeny nő. Persze ezt senki, vagy szinte senki nem tudta.
A körülöttem lévők nem értették, hogy mi történt velem, és én sem magamat.
Már a szezon vége felé jártunk, amikor Szingapúrban valahogy a kezembe került egy bulvárlap, először rá se akartam nézni, aztán mikor mégis, egy meglepő főcímmel találtam szembe magam.
„ Kimi Raikkonen visszatért! Újra a csúcson!
Az utóbbi két éven másról sem szólt a világsajtó, hogy Kimi Raikkonen hogyan jár buliról bulira, és partyról partyra. Egy nő sem maradt meg egy éjszakánál tovább a finn playboy ágyában. Most azonban, hogy szerencsés kimenetelű alkohol mérgezése után felépült, újra a csúcsra tör. A legutóbbi három futamon pont szerző volt, és a hétvégi nagydíjat is akár már dobogós reményekkel várhatja, hiszen a hírek szerint remek formában van.
Mindennek oka talán, Kiira Saarinen, akit az utóbbi időben látni lehet Raikkonen oldalán. A hölgy is jelentős hírnévnek örvend Finnországban, hiszen tagja a világbajnok finn műkorcsolya csapatnak. Saarinen olyan jelentős eredményeket tudhat maga mögött, mint egy európa bajnoki, és két világbajnoki cím, sőt a jövő évi olimpia nagy esélyesének is tartják.
A pletykák szerint a hölgy az oka annak, hogy a repülő finn végre összeszedte magát, és felhagyott önpusztító életmódjával. Egyes meg nem nevezett források szerint már az esküvő, és a gyermekáldás sem várat magára sokáig.”
És egy kép, amin Kimi, és az a nő mosolyogva ölelkeznek.
Úgy éreztem magam mint akit hasba rúgtak.
Szóval Kimi már túl van rajtam, rajtunk…. Új életet kezdett….
Kettőnk közül csak én vegetálok, mint egy növény. Én aki harcoltam érte, meg süketeltem arról, hogy ne adja fel, meg szedje össze magát, és én vagyok a béka segge alatt. Hát nem! A sarkamra állok, és nem fogok egy ilyen ember után sírni, aki felém se nézett. Holott én mindent megtettem érte, és még csak annyira se méltatott, hogy egy smsben közölje vége. Szemétláda! Biztosan ellenem hergelte a családja is! Idióta fasz!
Biztosan tudott erről mindenki, de nekem miért nem szóltak?
Elővettem a telefonom, és elkezdtem kikeresni Seb számát, már javában kicsöngött a telefon, amikor mégis kinyomtam.
Ahogy Heikkit ismerem, ő az értelmi szerző, ne szóljunk neki, csak ha jobban lesz dumával megfőzte a srácokat. Faszom ki van már azzal, hogy mindig mások mondják meg mi a jó nekem.
Felpattantam el, az első kukába, ami az utamba került és nagy erővel belevágtam az újságot.
Végig csörtettem a boxon, majd leültem az ebédlőasztalhoz. Úgy felhúztam magam, hogy idegembe éhes lettem. Gőzöm sincs miért, de egy egész bálnát meg bírtam volna enni.
Mellém ültek a szerelők, de senki nem szólt, hozzám egy árva szót se.
Mi van ezekkel megkukultak? Erélyesen megérdeklődtem, mi a gond, mire kiderült, hogy eddig hiába beszéltek hozzám, a fülem botját se mozgattam, így nem akarták feleslegesen tépni a szájukat. Kiderült, hogy amíg én játszottam a depressziós királykisasszonyt, addig a pályán ebből semmi nem látszott, mivel közben megnyertem a vb. Sőt állítólag nagy buli rendezett a csapat, amire én is elmentem, de nem maradtam sokáig.
Hol a faszomba voltam én, és mit csináltam? Buliba? Vb? Hol éltem én három hónapig? A holdon? Azt hiszem kicsit kiengedtem a kezemből a gyeplőt, és elaludtam, de már felébredtem, és élek. Élek, mozgom és létezem.
Vagy egy órát regéltek mindenről, pletykáról új szabályokról stb., mire hozták a kaját.
Egy adag párolt hal, zöldséges rizzsel és mártással.
Eszméletlen jól nézett ki, majd éhen haltam, a tányér fölé hajoltam, beleszimatoltam, és…..
Felfordult a gyomrom! Rohanvást mentem a mosdóba.
Minden kijött belőlem, vagy fél óra múlva nagy nehezen kitámolyogtam a mosdóhoz. Belenéztem a tükörbe, úgy néztem ki, mint valami zombi. Fehér bőr, beesett karikás szem, kócos idétlen frizura, pergamen száraz bőr. Össze kell szednem magam!
Rendbe szedtem magam, ahogy tudtam és visszamentem a többiekhez.
Jöttek a poénok, hogy mit ettem patkány mérget. Aztán beszólt valaki a másik asztaltól:
- ÁÁÁ nem tutira terhes!
Terhes?
- Az persze, hogyne lenne az, pasija sincs!
- A nélkül, hogy lennék az zseni! Magamnak csinálok gyereket?- kiabáltam vissza dühösen.
Terhes, hogy lennék én terhes, amikor nem is feküdt ……
Most esett le.
Bassza meg! Majdnem két és fél hónapja…..
Csak nem? Ugye nem?
Pedig, én sose szoktam ennyire felelőtlenül ágyba bújni senkivel.
Valami poénnal, meg üres ürüggyel leráztam a szerelőket, és berohantam homei szállásomra.
Az egyik fiókomban valahol volt, egy gyorsteszt, amit ki tudja miért vettem pár éve. Még nem járt le. Hál’ Isten!
Berohantam vele a fürdőbe, és megcsináltam. Beállítottam az órát a megadott időre. Majd vártam, vártam és vártam.
Istenem add, hogy ne legyen kék, add, hogy ne legyen kék.
Mi lesz, ha kék?
Mi lesz a karrieremmel?
El vetetem. Nem! Azt nem, azt biztosan nem! Ez még csak fel sem merülhet!
De akkor mi lesz? Kiminek is meg kell tudnia, nem lehetek olyan, mint az a nő. És mi van ha Kimi akarja elvetetni? Nem ő biztosan nem! Ő szeretne gyereket! Bár a történtek után, ha akarna sem tőlem kéne neki. Egyáltalán mondjam el neki, pont most az esküvője előtt, elhinné, hogy nem a boldogságába akarok berondítani?
Ó Istenem ne legyen kék, ne legyen kék! Szuggeráltam becsukott szemekkel.
Csipogott az óra, ránéztem a kezemben lévő tesztre.
KÉK! KÉK!
Elbőgtem magam! Miért engem ver az élet?
Csak egy alkalom volt! Nem, még egy alkalomnak sem nevezném, inkább egy nagyon fantasztikus, fél óra. Valóban igaz, hogy egy fél óra alatt sok mindent lehet csinálni, még gyereket is.
Elmosolyodtam. Egy gyerek Kimitől, egy szőke kék szemű kisfiú. Aki imádja az autókat, és a versenyzést. Egy újabb repülő finn. Vagy egy temperamentumos lány, olyan mint én.
Megráztam a fejem. Ha Kimi el is fogadja, hogy az övé, sose venné a nevére, pláne most nem.
Mindenki csak úgy emlegetné Kimi zabi gyereke!
Ezt nem akarhatom a leendő gyereknek.
Valaki kopogtatott.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam, Seb állt az ajtóban. Már tudom, miért is utálom, hogy a szezon második felében végig a Forma 1-es mezőnnyel közösek a futamaink.
Gyorsan a hátam mögé tettem a kezem, benne a tesztel. Imádom Sebet, de ez nem az alkalom, amikor beszélgetnék vele.
- Láttam, hogy hívtál, aggódtam, így gondoltam beugrom, hogy mi újság! – mosolygott.
- Semmi. –vágtam rá rögtön. – Nem lehetett valami fontos, mert már nem tudom mi volt az. Szeretnék pihenni, úgyhogy ha nem gond, akkor…- motyogtam és beakartam zárni az ajtót az orra előtt.
Kitámasztotta a lábával.
- Miért akarsz ennyire kidobni?
- Én nem, csak….
- Nem a fenét! –csattant fel – Mit dugdosol a hátad mögött?
- Én?? Semmit. – mondtam és hátsó zsebembe dugtam a tesztet és mutattam az üres kezem.
- Ahha. Ne nézz hülyének! Mutasd!
- Mit?
- Mi van nálad? Mivel akarod magad még jobban tönkre tenni? Cigi? Pia? Drog? –kérdezte szúrós szemmel.
- Te eltévesztetted a házszámot, én nem vagyok Kimi! –csattantam fel.
Minek néz ez engem? Ennek agyára ment a benzingőz? Sose tennék magammal ilyet!
- Te hülye vagy? Nem vagyok hülye, hogy éppen most tegyem tönkre magam, amikor t…-elharaptam a szó végét.
Basszus! Majdnem kiszalad!
- Amikor mi? Amikor mi vagy?
- Teljesen padlón vagyok.
Elkezdett a hátam mögé nyúlkálni a karjaival.
- Mi van nálad? Mutasd! Látni akarom! – kiabálta.
Dulakodtunk.
- Seb ne! Nincs…
Kiesett a teszt a földre.
Seb meg felkapta.
- Ez mi a…..
- Aminek látszik, egy teszt.
Már úgyis mindegy.
- Milyen teszt? –értetlenkedett.
Jaj de kölyök még, Istenem.
- Szerinted zseni?
- Terhes vagy??? – tört ki belőle.
- A teszt szerint igen, de ez még nem biztos.
- Pasid sincs? Kitől lennél te t…..Csak nem Kimié?
- De.
- Le kell ülnöm!
- Hát még nekem!
Bementünk a nappaliba, és leültünk.
- Mióta tudod?
- Úgy öt perce.
- De most komolyan! –nézett rám jelentőségteljesen.
- Komolyan, ebédnél a hal szagára kidobtam a taccsot, a fiúk viccelődtek, nekem meg bekattant.
- El kell mondanom Kiminek is! Joga..
- Tudom! El is fogom! De te ne mond el senkinek érted! Legyél néma, mint egy hal! Előbb elmegyek egy orvoshoz, hogy biztos legyen! Ha mégis csak vaklárma, vagy nem tarthatom meg babát mert beteg, és el kell vetetni akkor minek mondjam meg neki? Hogy vádoljon, hogy átverem, vagy szenvedjen, hogy elveszít még egy babát? Várjuk meg az orvost. – nyugtattam magamat.
És reménykedjünk, hogy a teszt hazudik!

2010. július 27., kedd

Fast and Furious 36.

36.rész

Megint ólmos fáradtság ült az egész testemen, nagyon nehezen tudtam csak kinyitni a szemem és rávenni magam arra, hogy felkeljek. A szobában kellemes félhomály uralkodott, le volt húzva a roletta. Dél körül, vagy kora délután lehetett.
Bambán pislogtam körül a szobában, Kimi a mellettem lévő ágyon feküdt látszatra semmi változás.
- Szia. Hogy aludtál?
A hang irányába fordultam. Kócos szőke hajköteg, és mosolygósan kék szemek.
- Szia Joker! – mosolyogtam rá halványan.
- Joker? – kérdezte Seb felháborodva.
- Az ki más, az vigyorgott állandóan. – ugrattam.
- Végül is! – széles vigyor.
- Irigylem a jó kedved. – mondtam komoran.
- Hallottam mi volt az este…- mondta bánatosan.
- Igen. Amikor a doki ki akarta mondani, a halál idejét, azt hittem kiugrok az ablakon.
- Mesélte Bruno. Sajnálom, hogy nem voltam itt. Lelkiismeret furdalásom is van….
- Ugyan már! Mi sem tudtunk tenni semmit, akik itt voltunk.
Felültem az ágyon.
- De akkor is…
- Ugyan már Kis Herceg ne edd magad. - vigyorogtam rá.
- Kis Herceg? – hördült fel.
- Tudod Exupery főhőse, kedves, aranyos, szőke haj, kék szem.
- Ne égess ilyen jelzőkkel!
- Én ugyan nem égeted te saját magad! – mosolyogtam.
Bejött Bruno, és Heikki. Olyan savanyú képet vágtak, mint akik a halálba menetelő katonák. Jaj Istenem, mi van már megint?
- Sziasztok. – mondtam erőtlenül.
- Szia. – nyögte ki Bruno, Heikki meg biccentett.
- Mi baj? A frászt hozzátok rám.
- Hát őőőőőőő…..- Brunotól csak ennyi telt.
- Kimivel történt valami?
- Nem. Nem. Nála nincs változás. – mondta Heikki.
- Miről van szó?
- Itt vannak kint Kimi szülei, meg a testvére. – bökte ki Bruno.
Nyeltem egyet.
Nem mertem feltenni a kérdést, mert sejtettem választ.
- Ne kerteljetek…- böktem ki.
- Nem szeretnének a fiúk közelében látni, sőt találkozni sem veled.
- Bruno. – dörrent rá Heikki Brunora.
- Ez az igazság, és Angie megérdemli, hogy ne kerteljünk.
- Szóval, ki vagyok rúgva Kimi mellől. – mondtam erőtlenül.
- Lényegében igen. – motyogta Bruno.
- Ez non sens. Mégis hogy képzelik! – csattant fel Seb.
- Hagyd Seb! Végül is igazuk van, ha én nem lettem volna, akkor Kimi nem lenne itt.
- Nem mert már halott lenne. – veszekedett Seb. – Sokat tettél érte, és ha ők a szennylapoknak hazugságainak hisznek, a barátok, és helyetted akkor nem normálisak.
- Seb! Ennek nem most van itt az ideje! Megértelek, de ha Kimi jobban lesz, akkor majd tisztázunk mindent, senkinek sem hiányzik még egy veszekedés. Kiminek sem tenne jó. –pirított rá Bruno Sebre.
- Brunonak igaza van. Van még valami? – kérdeztem.
- Igen…. lenne….- motyogta Heikki.
- Ne is látogassam. - mondtam már majdnem bőgve.
Bólintottak.
Akkor és ott éreztem, hogy tényleg lesétálok a kórház tetejéről, ha lehetséges még jobban összetörtem, és kétségbeestem. Kitört belőlem a sírás.
Seb igyekezett vigasztalni.
- Informálni fogunk, ahogy csak lehet. –mondta Seb vigasztalón.
Próbáltam összeszedni magam, és bólogatni.
Összekapartam magam, és odamentem Kimihez.
Még mindig eszméletlen volt, de egy picit jobban nézett ki, nem volt annyira sápadt.
- Nem maradhatok. El kell mennem, mert a családod azt szeretné. De fiúk mindenről tájékoztatnak, úgyhogy ne tegyél tönkre azzal, hogy mindenféle rosszul léteid lesznek, jó? Gyógyulj meg gyorsan!- megsimogattam az arcát, és megpusziltam.
- Hiányzol….- suttogtam, és elpityeredtem
- Ebből nekem kurvára elegem van! – kiabált Seb és kiviharzott az ajtón és bevágta maga mögött.
Pár pillanattal később éktelen veszekedés zaja hallatszott be.
A srácokra néztem.
- Ne mondjátok hogy összeveszett Kimi családjával? – hallgatózott Bruno.
- De öregem. De. Ennyit a kis zseniről. Mondtam, hogy csak a bajunk lesz vele. - morgott Heikki.
Ránéztem Kimire.
- Szeretlek! –súgtam a fülébe.
Majd elindultam kifelé, az ajtó felé. Kinyitottam, Heikkiék meg utánam.
Seb éktelen nagy kiabálások közepette osztotta az igét, Kimi családjának.
Még egyszer sem láttam, így kikelve magából, de ahogy Brunoék arcára néztem ők sem.
Egy magas szőke, kék szemű sráccal veszekedett, mellette egy idősebb szemüveges, alacsony szőke hölgy, meg egy jegesmedve méretű szakállas férfi.
- Nem tudsz te semmit Rami. Amikor kellett volna, sose jöttél hogy segíts neki, csak mi álltunk mellette.
- Ne vergődj te is majom. Mi a családja vagyunk, és gőzöd sincs, hogy mi mindent próbáltunk tenni érte. – vágott vissza Rami.
- Persze, mert marhára sikerült, is ti csak azt látjátok, amit a kibaszott sajtó leír, hogy verekedett, meg hogy Angie megbolondította, és ezért csinálta ezeket holott ez nem igaz.
Kimi mindent magának köszönhet, merő féltékenységből dúlta szét Heikki, és Angie kapcsolatát egy éve. Mert mint utólag kiderült, már több mint egy éve beleszeretett, és hogy ha már nem lehet az övé ne legyen senkié sem. Mert aljas mocsok módon csapdát állított mindkettejüknek, és Heikki belesétált. Amikor pár napja minden kiderült Heikki joggal esett neki Kiminek. Persze mindenki szó nélkül tűrt mindent!
- Seb elég legyen! – kiabált rá Heikki.
- Nem! Most már tudjanak meg mindent! Aztán Kimi betörte a fejem a nagy verekedés közben. A balhé végén, mindenki ott akarta hagyni a drágalátos öcsédet a hotel folyosóján egyedül Angie ajánlotta fel hogy felsegíti, és hazaküldeti, de ő akkor is minden kurvának elhordta. Aztán másnap reggel Angie kanalazta fel Kimit, és vitte be a pályára, ha nem segített volna rajta, már akkor kirúgja Kimit Horner. Majd Angie megpróbált a barom öcséd lelkére beszélni, hogy hagyja abba ezt az önpusztítást, de persze Kimi elküldte megint a fenébe. Majd mégis Angienek kellett őt összekanalazni, amikor alkohol mérgezéssel két kamion között megtalálta. Befogadta, segített neki, mindent megtett érte. Az hogy Angel végül nem tudta eldönteni, hogy adjon e egy esélyt. Kiminek azt hiszem a történtek után érthető. De Angie soha sem mondta, hogy a barom ökör öcséd megerőszakolta, sőt még ő védte mindenki előtt, hogy erőszakról szó sem volt. És ezek után még te és családod állítjátok, hogy Angel bántotta Kimit. Angel nem Jenny! – ordította el monológját Seb.
- Ez nem igaz . – mondta Rami elhűlve.
- Nektek senki sem mondott semmit, hogy anyukád ne tudja meg. De ez még csak a jéghegy csúcsa. – puffogott Seb.
Kimi anyukája, és apukája csak állt ott sápadtan, és döbbenten, látszott, hogy sok minden van, amit nem tudnak. A mamájának nem hitt a fülének, amit meg is tudtam érteni, senki sem hiszi el hogy a fia egy ekkora szemét. Rami is hitetlenkedve bámult.
Nagyon díjaztam amit Seb tett, de ezt nem most és nem így kellett volna tálalni.
Haragudtam rá, amiért így megrendítette az amúgy is feltehetően ideges, és kiborult szülőket.
Oda mentem és adtam egy jó nagy pofont Sebnek, aki először nem fogta fel mi is történt, majd megbánóan bámult.
- Remélem tudod, hogy egy jó nagy ökör vagy! Miért nem bírtál a szádra ülni? Idióta! – veszekedtem rá.
- Én … én, csak …
- Mit te csak? A szüleinek joga van eldönteni, ki legyen a fiúk mellett, és ha úgy vélik nekem nincs, akkor nincs. Miért kellett most kitálalni? Príma barát vagy mondhatom, Kimi is biztos örülne, hogy a padlón vélő családját még jobban kiborítottad.
Bruno lefogott hátulról.
- Elég legyen. – mondta halkan.
- Igazad van. – mondtam valamivel nyugodtabb hangon.
Bruno elengedett.
Odaléptem a családhoz.
- Kiminek minden jót kívánok, és remélem gyorsan felépül! Elnézésüket kérem mindenért. Ne aggódjanak nem fogom keresni Kimit sem amíg itt van, sem semmikor.– mondtam kimerülten – Viszont látásra!
Csukott szemmel elsétáltam a lift felé , és erős késztetést éreztem hogy visszanézzek. Nem lehet, nem lehet, nem nézhetek vissza. Tudtam hogyha megfordulok, akkor visszarohanok Kimihez. Azt pedig nem lehet. Megnyomta a hívó gombját, pár pillanat múlva kinyílt az ajtó, üres volt, akárcsak én belülről, beszálltam, és megnyomtam a nullás gombot, az ajtó bezárult. Én pedig kiborultam, kitört belőlem a sírás, elkezdtem püfölni a fém ajtót, addig ütöttem, amíg egy nagyobb lendületnél megcsúsztam és a padlóra estem. Úgy éreztem minden darabokra hullott, én is, az életem is, és a szívem pedig ott maradt Kimi szobájában. Ami pedig a testembe a helyén maradt, az egy üres fekete lyuk, ami fáj, éget, és szorít. Belülről marcangolt a fájdalom.
Csak, bőgtem, bőgtem, bőgtem, és bőgtem. Aztán egyszer csak magam sem tudom miért felálltam, és minden elsötétült.

2010. július 26., hétfő

Fast and Furious 35.

35.rész

Arra ébredtem fel, hogy valaki felemel.
- Nem megyek sehova. Maradni akarok. - nyüsszögtem
- Maradhatsz! De fekve kényelmesebb. – mondta Bruno kedvesen.
Kinyitottam a szemem, ekkor fektetett le egy ágyra.
Gyorsan körbenéztem a szobában, még mindig Kimiében voltunk, csak került az ő ágya mellé még egy.
- Rendesek vagytok, hogy elintéztétek.
- Sebnek köszönd, mi haza akartunk küldeni pihenni, de ő addig nyaggatta az orvost meg minket, hogy végül belementünk.
- Meg kéne köszönnöm neki.
- Holnap visszajön Heikkivel együtt. Te most pihenj, mindjárt jön a nővér az infúzióddal.
Vágtam egy grimaszt.
- Minden vágyam!
- Gondolom. – vigyorgott Bruno.
Kimire néztem.
- Semmi változás?
- Sajnos semmi. Próbálj meg aludni egy kicsit. Nem vagy éhes?
- Nem tudnék enni egy falatot sem.
- Annak nincs sok értelme, hogy te is tönkre tedd magad.
- Nem teszem! De most nincs étvágyam! –csattantam fel.
- Jól van, jól van! –mondta megadóan Bruno – Nem kell a fejemet venni.
- Bocs. Kéne pár ruha. Nem szándékozom ezekben a Red Bull cuccokban meghalni.
- Jó majd hozok be.
Bólintottam.
Megjelent a nővér, és rám kötötte az infúziót.
Oldalra fordultam és néztem Kimi, majd megint elaludtam.
Én csak pár percnek éreztem, de több lehetett mert amikor kinyitottam a szemem a szobában tök sötét volt. De valami annál veszettebbül sípolt, és pittyegett.
Hírtelen leesett. Ránéztem Kimi szívmonitorjára, és nem láttam rajta semmit, csak egy egyenes vonalat. Ebben a percben rontottak be a nővérek, és az orvosok. Ez egész olyan volt, mint egy lassított felvétel.
Elkezdték a szívmasszázst.
- Készenléti kocsit
- Adjanak neki egy ampulla epinefrint! –kiabált az orvos.
Beadták.
- Kérem kisasszony menjen hátrébb! – mondta az egyik nővér és a szoba sarkába taszigált.
Nem bírtam állni a földre rogytam. Kimi.
- Semmi! Nincs pulzus!
- Üssük ki! Kérem a tappancsokat! Töltés százra!
Az orvos rátette Kimi mellkasára a tappancsokat.
- Hátra!
Megnyomta a gombot, és Kimi teste ívbe feszült. Várt pár pillanatot.
- Semmi! –kiabálta egy nővér.
Ne csináld Kimi! Jaj Istenem! Majdnem elbőgtem magam.
- Töltés kétszázra!
Valaki átkarolt. Bruno volt az.
- Hátra!
Az orvos megnyomta a gombot, Kimi teste ismét megfeszült.
- Semmi!
- Adjanak neki még egy epit!
Beadták. Közben folyamatosan ment a szívmasszázs.
- Itt fog hagyni… - nyögtem fel és már potyogtak a könnyeim, nem bírtam visszatartani őket.
- Túl fogja élni, hallod. –rázott meg Bruno.
- Töltés újra! Kétszázra!
Kiütötték semmi. Újabb szívmasszázs, az idő meg csak telt, tudtam, minél tovább próbálkoznak annál kevesebb az esélye, hogy sikerül, vagy, hogy agykárosodás nélkül megússza. Eluralkodott rajtam a pánik.
- Istenem, édes Istenem….
Bruno erősen szorított.
Megint kiütötték, megint semmi.
- Kapjon még egy epit!
Megkapta, tovább ment a szívmasszázs.
- Töltés háromszázra!
Kiütötték, megint semmi.
- Töltés háromszázra! Gyerünk!
Semmi. Csak a sípoló hang és az egyenes vonal. Tovább ment a szívmasszázs.
- Kimi! Kimi kérlek! Ne hagyj itt te szemét hallod! –ordítottam teli torokból, és ütni kezdtem a padlót. Bruno lefogott.
- Kérlek! –suttogtam.
- Töltés háromszázra!
Semmi. Édes Istenem ne! Ne!
- Kimi! – kiabáltam.
- Aszisztolé!
- Adjunk neki még egy epit.
- Már hármat kapott.
- Akkor vége.- mondta a doki gyászos hangon - A halál ideje
- Nem! Nem hagyhatják meghalni, hallja! – kiabáltam az orvosra.
Kitéptem magam Bruno karjaiból, és Kimi ágyához rohantam.
- Te marha! Erre volt jó ez az egész, hogy most itt hagyjál! Ne merd velem azt megcsinálni hallod?! Tartozol nekem!
- Kisasszony kérem! Minden lehetőt megtettünk érte. Hagyja elmenni.
- Ne.. - suttogtam.
A padlóra rogytam. Ez nem lehet. Ez nem lehet, hogy…. hogy…. vége…
Vége....Úgy éreztem kiszáll belőlem is az élet. Üresnek éreztem magam, a világ forgott velem....
- Hát vége!- suttogtam.
Már nincs remény, semmi remény.
Valami csippant egyet, majd még egyet, és még egyet.
- Szinusz ritmus!
Felnéztem a monitorra, és láttam a görbét.
A doki meghallgatta Kimi a légzését, és a szívverését.
- Jó légzés, és szívhangok! Egész jó!
- Egész jó? – érdeklődtem emelt hangon.
- Úgy néz ki, csak ránk akart ijeszteni, és elég jól sikerült is neki. De ahogy látom, már minden rendben. Vas szervezete van, de amit művelt magával, az minden határon túlmegy, megviselte a stressz, az ivás és ez a betegség is. Lehetett számítani egy ilyen szívleállásra. Ha túléli a következő kritikus negyvennyolc órát, akkor minden rendben lesz.
- Rendben kell lennie.
- Ahogy látom magára is ráférne némi pihenés, és egy nyugtató. Eléggé kivan.
- Jól vagyok.
- Persze. Látszik is. Mindjárt itt esik össze. Nézze, azzal nem tesz se neki, se magának jót, hogy halálra idegesíti magát, és nem pihen. Adok egy enyhe nyugtatót, vegye fel az előírt infúziókat, aludjon holnapi délelőttig, és utána tőlem, annyit ülhet mellette amennyit akar.
- De
A doki felemelte a kezét.
- Ha nem akkor, másik szobába kerül, felügyelettel, és nem mehet sehová amíg én azt nem mondom!
- Jó. – mondtam durcásan.
- Vigyázok Kimire, ne aggódj! – mondta Bruno. – Már nem lesz baj!
Bólintottam.
Lefeküdtem az ágyra, a doki bekötötte az infúziót, és beadta az injekciót, én meg azonnal elaludtam.

2010. július 25., vasárnap

Fast and Furious 34.

34.rész

Hangokat hallottam, de nem értettem mit mondanak. Úgy éreztem mintha ólomból lenne a testem. Kínszenvedések árán nyitottam ki a szemem.
Először nagy világosságot, majd nagy fehérséget láttam. Végül minden lassan formát öltött.
Egy kórházban feküdtem, és éreztem hogy valami feszíti a karom, a szemem sarkából láttam, hogy infúzió. Minden fehér volt, a falak, a csempe, az ágy, a takaró, sőt még az ablakon belül lévő roletta is. Félig le volt engedve, a lusta napsugarakból arra következtettem, hogy késő délután lehet.
Megcsapta az orrom a kórházszag.
- Uh! –nyögtem fel. Irritált ez a bűz.
Fel akartam kelni.
- Hova hova? –nyomott vissza az ágyba egy szőke kócos hajköteg.
- Seb?
- Szia! – mosolygott- Jobban vagy?
- Azt hiszem. Mi történt?
- Összeestél. Az orvos szerint kimerültség, és enyhe ideg összeomlás, kicsit megviseltek az utóbbi napok. – mosolygott bíztatóan.
- Hogy kerültem ide?
- Bruno és Heikki kihívta a mentőket, ők hoztak be.
- Remek. Meddig voltam kiütve?
- Majdnem két napig. Ma kedd van.
- Kedd? Baszd meg! Fenébe.
Becsuktam a szemem. Aztán bevillant Kimi arca.
- Kimi hogy van? –kérdeztem aggódva.
Seb nem nézett a szemembe, a padlót fixírozta.
- Hogy van? –kérdeztem emelt hangom.
Semmi válasz.
- Seb! –kiabáltam rá.
- Brunoék megkértek hogy tartsam a szám. Nem akarnak még jobban terhelni, vagy kiborítani. – mondta csendesen.
- A kurva életbe Seb! Nézz már rám, és mond hogy mi van! – ordítottam rá.
A szembe nézett, és nagyon nem tetszett, amit láttam, bánatos volt, szomorú és gyászos. Már majdnem bőgött.
- Ugye nem? –suttogtam- Ugye nem?
- Nem. –mondta csendesen- De nagyon rosszul van. Infúzióra, és monitorokra van kötve. Minden percben figyelik. Nincs magánál, a gyógyszerektől meg a láztól félre beszél. A szervezete nagyon kész van. Az újabb alkohol mérgezésen túl, van egy csúnya tüdőgyulladása is. Az orvos… Az orvos azt mondta, hogy a……….. következő pár nap kritikus lesz. Ha nem lesz jobban akkor….- kitört belőle a sírás.
- Fel kell készülnünk a legrosszabbra. – mondtam én is bőgve.
Seb bólintott.
- A legjobb haverom….a…….barátom….. Nem,……. nem…… halhat meg. – motyogta Seb.
- Szeretem. – tört ki belőle.
Seb rám nézett.
- Akkor igaz a pletyka.
- Pletyka? –kérdeztem fáradtan.
- Hogy te és ő.
- Honnan?
- Bruno elmesélt mindent. De már pletykáltak ezt az a boxban.
- Kimi hol van?
- Ebben a kórházban, pár emelettel feljebb.
- Látnom kell!
- Nem hiszem, hogy
- Látnom kell! –ordítottam rá.
- Hívok egy orvost, hogy ezt kiszedje.- mondta csendesen, és kanülre bökött.
- Siess.
- Persze.
Elrohant, és pár perccel később vissza is jött.
Az orvos, egy jó képű harmincas, barna hajú, zöld szemű, pasi volt.
Fehér köpenyben, sztetoszkóppal.
Kicsit nehezen lehetett meggyőzni, hogy engedjen el, végül is abban egyeztünk meg, hogy a kanül marad, és később megkapom a többi infúziót.
Megkértem Sebet hogy szerezzen valami ruhát és ne szóljon a fiúknak, én meg le tusoltam, mire végeztem megjöttek a cuccok. Egy farmer, egy torna cipő, egy póló, és egy Red Bullos pulcsi.
- Remélem jók rád a cuccaim. – mondta kicsit elszontyolodva.
- A kocsidból vannak?
- Ahha.
- Köszi. –mondtam hálásan.
Felkapkodtam a cuccokat.
- Mehetünk.
Kimentünk a szobából, végig a folyosón a lifthez, Seb megnyomta a kilencest.
- Túl kell élnie, és túl is fogja élni! Nem fogom most elveszteni! – mondtam határozottan.
- Reménykedjünk…
- Nem! Hinnünk kell benne! Nem fogom feladni! Pláne nem most, hogy szükségem van rá.
A lift megállt, mi kiszálltunk, a folyosó közepéig mentünk, ahol már résnyire nyitva volt egy ajtó.
Beszélgetés zaja szűrődött ki.
Egy halk rekedtes hang motyogott.
Majd csúnya köhögés.
- Még mindig lázas. – mondta Heikki csendesen
- Igen. Megint félrebeszél. – motyogta Bruno. - Angienek nem mondhatjuk meg, még jobban kiborulna.
Mély levegőt vettem, és Sebbel a nyomomban benyitottam.
Bruno, és Heikki az ajtónál állt és nagyon meglepődtek, és szúrós szemeket vettek Sebre.
- Mondtam, hogy ne őt ültessük mellé. – morogta Heikki.
- Jogom volt tudni! Úgyhogy hagyjátok békén. – ripakodtam rájuk.
Bruno mindkét kezét felemelte, hogy ő megadja magát.
- Hogy van?
- Rosszul. A szervezete gyenge, a doki szavait idézte, módszeresen leépítette magát. Ez a két alkohol mérgezés, és ez a tüdő gyulladás csak ront mindenen.
- Hol szedhette össze a tüdő gyulladást? –morfondíroztam.
- A doki szerint pár napja történhetett.
- Lehet, hogy amikor rátaláltam részegen, végül is a hideg aszfalton feküdt.
- Lehet. – hagyta rám Heikki.
Ránéztem Kimire. A karjaiba infúziókat kötöttek, és az orrába oxigéncsövet tettek. Gépek mérték a szívverését, és a légzésszámát. Halkan csipogtak a csöndben. Az arca halál sápadt volt, és nyúzott, a szemei be voltak esve, az ajka kicserepesedett. Látszott, hogy nagyon izzad. Kicsit hánykolódott, és alig halhatóan motyogott. Valóban nem sok hiányzott, hogy a föl alatt végezze.
Csúnyán fel köhögött. Összeszorult a szívem.
Odamentem , és leültem az ágya szélére. Megfogtam a kezét, a bőre falfehér volt, és hideg.
Halkan suttogott, nem értettem mit mond, így közelebb hajoltam.
- Angie…..Angie…..szükségem….van rá….Mondjátok meg neki…..hogy….sajnálom….hogy…..szeretem….
- Félre beszél a láztól.- mondta Seb.- Mióta ilyen állapotban van,csak téged hív.
Nem, nem beszél félre, csak szüksége van rám.
Kitört belőlem a sírás. Ráborultam Kimire.
- Szeretlek te hülye finn! Hallod! Ne hagyj itt engem! Szeretlek! Hallod Kimi?
Kimi.
Nem tudom mennyi ideig ismételgettem ezeket, és meddig bőgtem, de egyszer csak elnyomott az álom.

Fast and Furious 33.

18-as karika

33. rész

Ez volt a gyújtó pont, úgy estünk egymásnak mint két eszelős, nem emlékszem, hogy jutottunk el a szobámig, de arra igen, hogy rángattuk, téptük a másik ruháját.
Olyan lendülettel estünk be az ajtón, hogy az ágyon huppantunk, én alul Kimi fölül.
Alig értem a bőréhez, máris letámadott.
Csókolta a nyakam, majd a mellem harapdálta, a keze pedig egyre lentebb és lentebb csúszott.
Nem fogtam fel mi történik velem, minden összefolyt, és kavargott.
Csak ennyit tudtam, hogy akarom őt, jobban mint eddig bárkit.
Az újaival elkezdte simogatni a csiklóm, majd egyre beljebb és beljebb hatolt, olyan őrülten jól mozgatta az újait bennem, és közben harapdálta és szívogatta a mellem, hogy pillanatok alatt orgazmus közeli állapotba kerültem.
- Ne!.... Ne!.... Hagyd abba! – nyögtem kétségbeesetten.
Hírtelen abbahagyta, és rám nézett.
- Ha nem akarod folytatni….- mondta kissé összetörten.
- Túl jó! – nyögtem fel. – Túl jó! És ha tovább folytatod…- megcsókolta a mellem, felnyögtem -.
- Elmész? –vigyorgott rám kajánul.
Bólintottam.
Belefúrta az arcát a vállamba, közben gyengéden csókolgatta.
- Olyan rossz lenne az? – gúnyolódott.
- Nem érem be ezzel, én ezt akarom! – mondtam kéjesen és egy lágy érintéssel megsimogattam a férfiasságát.
Beleremegett a teste. Tovább simogattam, érzékien, majd erősen megszorítottam. Felmordult.
Majd egy gyors mozdulattal lefogta a két csuklóm.
- Elég legyen! –morogta – Hagyd már végre hogy egyszer más legyen a főnök!
Beleharapott a nyakamba, és kiszívta, közben végig mozgott bennem az újaival. Érzékien, gyengéden, nyalogatta a mellbimbóm. Nem bírtam tovább, dobáltam magam az ágyon, és felüvöltöttem a gyönyörtől. Átjárta az egész testem, de nem éreztem fáradt kielégülést, csak magányt, és még égetőbb vágyat.
Elengedte a karom, és újra csókolgatni kezdett, és haladt egészen lassan lejjebb és lejjebb. Túl jól simogatta és csókolgatta a belső combom.
Végül pedig, olyan perverzen nyalogatott, harapdált ott lent, hogy az újabb orgazmusnál már belemélyesztettem a körmeimet a hátába. Felszisszent.
Egy picit feleszméltem.
- Fáj? –kérdeztem bambán.
- Micsoda vadmacska vagy. – mondta kéjesen a fülembe.
Megsimogattam a belső combját, majd a heréit. Felnyögött.
- De nem adom könnyen magam. – mondtam huncutul.
Gyengéden simogatta a mellem, szétfeszítette a combom, és rám feküdt. A kezébe tovább simogatott oda lent, majd a makkját hozzádörzsölte a csiklómhoz. Majd a kezébe vette a férfiasságát, és rásegítve még jobban hozzám dörgölte, és körkörösen mozgatta, és kicsit be is hatolt. Nem bírtam tovább, már üvöltöttem, és karmoltam ahol értem. A lábaim teljes erővel a dereka köré kulcsoltam, dobáltam magam, és egyre erősebben löktem felé a csípőm.
Egy gyors, határozott lökéssel teljesen belém hatolt.
- Nem, valóban adod könnyen magad! De az enyém vagy! – nyögte a nyakamba.
Gyorsan, és durván mozgott, de nem érdekelt, annyira jó volt, hogy nem bírtam magammal, elkezdtem tépni a haját a tarkójánál.
Egy erősebb lökés után jött az eget rengető gyönyör, Kimivel egyszerre nyögtünk fel, olyan volt mintha görcsbe rándulna minden izmom, aztán repülnék, végül elernyedtem. Úgy éreztem magam, mint aki be van rúgva, boldognak, elégedettnek, a világ helyére kattant.
Kimi néhány gyengéd lökéssel, levezett. Alig bírta tartani magát felettem, egész testében remegett.
Átöleltem, és magamra húztam.
- Szeretlek! – suttogta.
Nem tudtam mit is mondhatnék, azt kívántam, bár így lenne.
- Te nem érzel így…- mondta szomorúan.
- Sajnálom….- mondtam csendesen.
Soha senkivel nem volt még ennyire jó, és ráadásul, őrülten belém van esve, nekem pedig csak egy alkalomra kellett. Hogy ne legyen annyira magányos. Istenem! Még jobban tönk re fogom tenni! Ha ezek után nem fog inni! Hallgatnom kellett volna rá, és kidobni a francba. Majdnem elbőgtem magam.
Szorosan átölelt.
- Lehet, hogy nem a legjobbkor mondom. De adhatnál egy esélyt. Próbáljuk meg. Tudom, hogy egy utolsó tróger vagyok, de adj egy esélyt! Kérlek!Kérlek! – suttogta, és mélyen a szemembe nézett.
- Ne csináld ezt … - kértem esdeklőn.
- Mit? Mit ne csináljak? – dühödött be, felpattant és az ágy mellől kiabál rám. – Ne könyörögjek? Ne kérjek esélyt? A történtek után azt hiszem, jogom van hozzá, én mindent megtettem ami tőlem telt, hogy ne ez legyen a vége. De te rángattál bele mindkettőnket. Jogom van tudni, hogy hogyan akarod tovább folytatni!
Úgy éreztem magam, mint akit ledobtak a mennyekből a pokol legmélyebb bugyraiba.
Nem bírtam tovább befordultam a fal felé, és kitört belőlem a sírás. Pocsékul éreztem magam.
- Szóval csak egy alkalom…..Hiába mindenki visszakapja azt a mit másokkal tett! – mondta keserűen.
Hallottam, ahogy kimegy zuhanyozni, csendben felöltözik, és kimegy a bejárati ajtón.
Utána akartam menni, de összerogytam az előtérben.
Cefeltül voltam, és forgott a világ. Semmi erőm sem volt. Ezer darabra törtem, mint egy leejtett tükör.
Nem tudom, hogyan de egyszer csak Bruno és Heikki arca tűnt fel előttem.
Bruno nyakába borultam, és csak sírtam, sírtam, és sírtam.
- Nincs semmi baj! Hallod? Minden rendben. Már kihívtuk az orvost, a rendőrséget, és elvitték Kimit is. Már nincs itt. Már nem árthat neked. – mondta Bruno együtt érzőn.
- Hogy….mi….? – nem értettem miről beszéltek.
- Összefutottunk Kimivel. És ne aggódj rendesen helyben hagytuk.
Mi? Mi ? Mi? Próbáltam erőltetni a gondolkodást.
- Rendőrség? Orvos? – kérdeztem kómásan.
- Ne aggódj, ezt már nem ússza meg! Jó ideig hűvösön marad! Mindenki tanúskodni fog ellene, már megbeszéltük. –nyugtatott Heikki.
- Nem értem! Miről dumáltok? – fakadtam ki.
Ránéztem Brunora, és Heikkire, de kerülték a tekintetem.
- Arról amit veled tett. – bökte ki Bruno – Arről, hogy, hogy…..
- Megerőszakolt. – nyögte ki Heikki.
- Mi????????????- pattantam fel a kanapéról.
- Összefutottunk vele, és csont részegen újságolta, hogy megvoltál neki. – mondta a padlót fixírozva Heikki.
- És abból szűrtétek le, hogy erőszakoskodott? – kérdeztem elhűlve.
- Hát őőőőő, kicsit neki estünk, és mikor Bruno kérdőre vonta, hogy mit csinált veled, akkor közölte, hogy megerőszakolt.
Ehhez le kellett ülnöm. Kimi bele kezdett az ön megsemmisítés utolsó fázisába.
- De nem teheti, nem teheti tönkre magát. –fakadtam ki.
- Már tönkre tette. –suttogta Heikki.
- De, de de…. nem mehet börtönbe.
- Miért nem Angie? Miért véded még mindig?
- Mert nem csinált semmit, én is akartam. Le akartam vele feküdni!
A fiúk elhűlve bámultak rám.
- El akart menni, és bevallotta hogy, hogy régóta szerelmes belém, és és és ….. Nem tudom. Elkapott minket a gépszíj.
- Te lefeküdtél vele? –hüledezett Heikki.
Bruno a fejét csóválta.
- Mi van? Mit csóválod a fejed? –ripakodtam rá.
- Csak, hogy én már az elején megmondtam.
- Hogy mi?
- Már akkor mikor mindent elmeséltetek, összeraktam a darabkákat, és én már akkor pedzegettem Heikkinek, hogy ti vonzódtok egymáshoz Kimivel. De persze, mindenki hülyének nézett. Mint tudjuk, te sose bújnál ágyba, olyannal akivel nem gondolod komolyan. Akkor meg, miért feküdtél le Kimivel? Kétlem, hogy azért mert megsajnáltad, hogy milyen elesett szegény, meg hogy marhára beléd van esve.
Ültem, és hallgattam, amiket mond Bruno, és rájöttem, hogy én akkora, de akkora hülye vagyok.
Már akkor megtetszett amikor legelőször annál az asztalnál ülve piszkáltuk egymást, csak könnyebb volt azt hinni, hogy egy tuskó, szemét, mint belátni az álarca mögé, és megismerni.
Amikor pedig, kibújt a szög a zsákból, szépen belopta magát a szívembe, mert tudtam, hogy van benne jó, és ha összeragasztom a megtört a szívét, akkor egy olyan ember lehet, akire eddig vártam. Egy kemény fejű, akaratos, jó pilóta, aki szeret, a nagy veszekedéseink pedig mindig szexel végződnek, és támaszom lesz a bajban. Erre jó nagyot rúgok bele, amitől végleg megindul a lejtőn! Én hülye, idióta, keményfejű, akaratos picsa. Bamba nő!Nem látok tovább az orromnál! Gyűlöltem magam.
Kitört belőlem a sírás.
Bruno együtt érzően megsimogatta a hátam.
- Minden elszúrtam!
- Csssssss!
- És és nagyon részeg volt? Nagyon összevertétek? – Ugye nem. Mondjátok hogy nem!-
Bruno mély levegőt vett.
Ne! Kérlek ne! Rossz érzésem támadt.
- Kik vitték el? – kérdeztem remegő hangon.
- A mentősök. De nem azért mert kapott egyet - kettőt.
Nyeltem egy nagyot.
- Detox?
Bruno nem intett a fejével. Meg kellett kapaszkodnom a szekrényben.
- Kórházi intenzív. Újabb alkohol mérgezés. Amikor megütöttem elterült, felállt, majd összeesett, leállt a szíve a sok piától. Újra élesztették és elvitte a roham mentő.
Összecsuklott a lábam, és padlóra rogytam. Bruno odajött mellém, felsegített, ránéztem, láttam a szomorú gyászos arcát, és hírtelen minden elsötétült.

2010. július 24., szombat

Fast and Furious 32.

32.rész

Gőzöm sem volt, mit mondhatnék, vagy tehetnék. Olyan váratlanul ért, mint derült égből a villámcsapás.
Csak álltam ott, mint egy idióta. Kiminek, pedig kezdett leesni, hogy sok minden olyan szaladt ki a száján, aminek nem kellett volna.
Hírtelen sarkon fordult, felkapta a csomagjait, de még hosszasan visszanézet. Szerettem volna mondani, vagy tenni valamit, hogy ne tegye magát tönkre, mert tudtam, hogyha elmegy, akkor game over, de nem tudtam mivel segíthetnék. Mérges nem voltam, inkább döbbent. Mindent vártam, csak ezt nem.
Egyáltalán mivel tudnám meggyőzni? Azt nem mondhatom, hogy szeretem, mert az ugye nem igaz, és ezt mindketten tudjuk. Barátilag nem tudom, hogy ezek után jó ötlet e ha marad. Jézusom!
- Kimi…
- Szia! –közölte hidegen, majd kilépett az ajtón.
És beleütközött a Heikki, Bruno párosban, akik úgy néztek ránk, mintha a Marsról jöttünk volna.
Mi van nem láttatok még embert bakker?
Mindenesetre valóban érdekes kép tárult a szemük elé, én egy szál pólóban és bugyiban, Kimi talpig felöltözve a csomagjait vonszolva. Majdnem elröhögtem magam, mint egy összeveszett friss házaspár. Morbid.
- Te hova mész? –érdeklődött megrökönyödve Heikki.
- Sehova. Keresek valami szállást. – vetette oda Kimi, és ment volna tovább, de Bruno elé ugrott.
- Mi folyik itt? Mit csináltál Angievel? Nem mész sehova, amíg bocsánatot nem kérsz tőle! – sziszegte a képébe.
- Te engem ne oktass ki te barom! –ordított rá Kimi.
- Velem te ne szórakozz te részeges ökör!
Baszd ki! Még itt fognak összeverekedni! Közéjük ugrottam.
- Nem csinált velem semmit. Hagyd abba a vergődést Senna!- rivalltam rá.
Mindenki rám bámult. Mi van kék a fejem, vagy mi olyan rohadt érdekes?
- Csak kicsit felhúztam magam az egyik hülyeségén, és megsértődött a fiatalúr ennyi.
- Miféle hülyeségén ? – firtatta a dolgot Heikki.
De kíváncsi lettél baszod! Most mit mondjak? Hogy a haverod szerelmet vallott, és ezért kurta el anno a kapcsolatunk?
Rá néztem Kimire, és meresztgettem a szemem.
Vedd már a lapot barom! Hazudj valamit!
- Semmi, csak bömbölt a tv, és felébredt rá! – dünnyögte.
- Te mióta nézel tévét Kimi? –érdeklődött ércesen Heikki.
- Hokit nézett, és közben üvöltött finnül!- csatoltam hírtelen vissza a tegnap esti tvzéshez.
Heikki Brunora nézett, aztán megvonta a vállát.
- Javíthatatlan vagy haver! – morogta Kiminek.
Bevették! Halle luja, és angyali kórus!
- Elég legyen már! Te gyere vissza a francba, és ne pattogjál! –mutattam Kimire - Ti meg döntsétek már el, hogy bejöttök, vagy álltok ott, míg kővé nem váltok. Nekem ma versenyem van, nincs időm ilyen toporgásra! – veszekedtem a srácokra.
- Jól van na! Csak gondoltam rátok nézünk minden rendben van e? – morgott Bruno.
- Kössz a látogatást! Minden rendben! Más egyéb? – dühöngtem tovább.
- Nincs. – motyogta Heikki.
- Akkor viszont látás! – kiabáltam rájuk, és bevágtam az orruk előtt az ajtót.
Neki dűltem a félfának, és vettem egy nagy levegőt, és kifújtam.
Hallottam, ahogy elmennek.
- Normális vagy baszd meg? Megint verekedni akartál Heikivel? – ordítottam Kimire.
Nem válaszolt, csak megint arrébb akart taszigálni, hogy kimehessen. Mi van, ma minden áron tankot akar játszani?
- Maradj már a seggeden! – morogtam rá, miközben nem engedtem ki.
- Nem maradok veled, egy légtérben! – kiabált rám.
Csak nem engedtem ki. Erre – megint - a földhöz baszta az összes cuccát, és az ajtónak szorított. Mélyen a szemembe nézett. Rossz előérzetem támadt, próbáltam szabadulni, visszamenni valamelyik szobába, de nem engedett ki. Üldözőből lett az üldözött. Dulakodni kezdtünk.
Ahogy ki akartam törni a szobám felé, elkapta a karom, egy gyors mozdulattal átölelt. Tiszta erővel szorított magához, éreztem, hogy így is visszafogja magát, mert ha rajta múlna, azonnal letépné rólam a ruhát, és az ágyba cipelne. Már nem tudta, és nem is akarta leplezni mennyire akar engem. Hírtelen megcsókolt, erőszakos volt, szenvedélyes, és követelőző, mégis érzéki.
Amikor pár pillanattal később vége lett, minden forgott velem, és alig kaptam levegőt.
Ez a szenvedély, ami belőle áradt, égette a bőrömet, és felperzselte a lelkem. Bódító volt a tudat, hogy valaki ennyire, akarhat, és kívánhat engem.
Próbáltam levegőt venni, és kicsit összeszedni magam, de nem ment, csak kapkodtam a levegőt, ahogy Kimi is. Eltolt magától. Ránéztem, és látszott, hogy minden maradék erejét összeszedi, hogy uralkodjon magán. Nekidőlt a szemközti falnak, és a padlót kezdte fixírozni, én meg a fal sarkába kapaszkodtam. Megőrültem! Elment a józan eszem! Ennyire azért nem vagyok magányos! Azért mert sajnálom, és hosszú ideje üres az ágyam nem ugorhatok be egy ilyen alak ágyába! Idióta picsa!
- Ha még öt percet itt maradok, akkor azt mindketten nagyon megfogjuk bánni. – nyögte ki nagy nehezen.
- Miért? –suttogtam.
Rám bámult, a szeméből izzott a szenvedély, és a vad vágy. Hogy kívánhat engem ennyire? Nem is ismer!
- Mert ha nem mész be a szobádban és várod meg míg eltűnök, akkor, az a tűhegynyi tisztességem is eltűnik, és…..
Nem tudta bejezni a mondatot, de én igen.
- Akkor megerőszakolsz.
Kétségbeesve nézett rám.
- Menj be,….. és zárd be azt az ajtót! – mondta nehézkesen. Majd újra lefelé bámult.
Nem tudom mi ütött belém, de egészen közel mentem hozzá. A kezemmel felemeltem a fejét, és a szemébe néztem.
A szemein látszott, hogy vergődik, mint egy ketrecbe zárt kétségbeesett vad, akin mindjárt kitör az őrület. Nem kéne állatszelidítőt játszanom! Nagyon nem!
Még közelebb léptem, de a kezemmel még mindig gyengéden fogtam az állát.
- Túl feszíted a húrt! Nagyon - nagyon túl feszíted! – mondta szinte már dühösen.
Próbálta elkapni a fejét, de nem engedtem, simogatni kezdtem az arcát, mint egy szeretetre éhes macska behunyt szemekkel, a fejét egészen a kezemhez dörgölte.
Kezdtem nem érteni saját magamat.
Bármennyire is tiltakozott az eszem, a testem vonzódott hozzá, vágyakozott utána. Hiányozott, a sokat sejtető simogatása, érintése, a csókjai. Győztek az érzelmeim.Hozzábújtam, egészen a testéhez simultam.
A kezeit a csípőmre tettem.
Belenéztem a szemébe. Izzott a szenvedélytől.
Láttam rajta, hogy a józan esze erősen vesztésre áll.
- Mit…. csinálsz? – nyögte nehézkesen.
- Cssssss! – suttogtam.
- Ne! Ha ezt…. Ne!.... Megőrültél?....A…. tűzzel – próbált eltolni.
Nem engedtem.
- Tudom…tudom mit csinálok- susogtam.
Legalábbis remélem.
- Azonnal.. ….menj! – nyögte kéjesen. – Menj! Mert…
- Mert mi? Az fel sem merül benned, hogy én is magányos lehetek? – mordultam fel.
Értetlenül nézett rám, majd lassan leesett, hogy mégsem a mézes madzagot húzogatom előtte, hanem más tervem van.
Közben egyre jobban egymásba gabalyodtunk, szenvtelenül kalandozott a kezünk, a másik testén. Úgy éreztem felforr a vérem, és mindjárt letépem róla a ruhát. Pasi eddig, még nem volt rám ilyen hatással.
- Azt hittem…hogy….te ….soha…., egy ….olyannal mint……én….- dadogta.
- Soha ne mond, … hogy soha…..- nyögtem kéjesen, ahogy lerángattam róla a felsőt.
- Ne! – próbált eltolni magától.
- Miért ne? – kérdeztem bambán.
- Ne! - suttogta.
- Mert miért is? – érdeklődtem ércesen.
Nem beszélgetni akartam, hanem minél előbb az ágyban leni vele.
Végig mutatott magán. Kezdtem kapizsgálni, nem akarta hogy egy pár órával később szembeköpjem magam, amiért vele, egy ekkora tisztességtelen, erkölcstelen szemét, alkesszel ágyba bújtam.
Lássuk be, nem kizárt, hogy ez fog történni, és megint én lennék az, akivel jól kicsesztek. Mert nem elég, hogy a problémáit, a saját problémáimat, de még az ebből az alkalomból kialakult gondok is engem terhelnének. Csodás! Mindig azt a lovat ütik amelyik a legjobban húz! Ez az egész nem hangzik túl fényesen!
De én már döntöttem, mégpedig már korábban. Erre pedig, akkor és ott jöttem rá.
Nem érdekeltek a következmények, egyszerűen csak kívántam, és meg akartam tenni.
Feleséges voltvégig gondolni, mert a józan eszem már máshol járt.
- Vállalom a kockázatot. – mondtam határozottan.
- Nem tudod mibe keveredsz…. –mondta kétségbeesve.- Jobb lenne ha….
- Majd én eldöntöm mi a jó mindkettőnknek rendben? – vigyorogtam rá.
Hozzám bújt és átölelt.
- Eddig egész jól csináltad- súgta a fülembe.
- Tudok róla. Amúgy meg érdekel, hogy valóban olyan jó vagy e az ágyban, mint ahogyan fáma szól. - vigyorogtam.
- Akarlak! Olyan régóta akarlak! – morogta vágytól fűtött hangon a fülembe.
Szenvedélyesen meg csókolt.

Kiváló szerkesztő díj!



Kiváló szerkesztő díj!

Noncsitól,Füligszájtól, Icutól, Adritól,Ginától,Zitccitól, Fikusztól kaptam egy Kiváló Szerkesztő Díjat! :D Nagyon szépen köszönöm! :) :D

7 dolgot kell írjak magamról!

1. Szeretek sokat aludni!
2. Mostanában rászoktam a Bacardi Breeserre!
3. Megnéztem az LG F1 kiállítást!
4. Ha egyszer beszabadulok egy könyvesboltba pénz nélkül megyek haza!
5. Szeretnék végre egy nyugis évet!
6. Szeretnék egy új telelfont!
7. Szeretnék egy jó munkahelyet!

A díjat tovább adom Noncsinak, Füligszájnak,Hooligirlnek, Dahliának :D

Szimpatikus Blogger díj!


Díjazás

Szimpatikus Blogger díj!

Nagyon szépen köszönöm Noncsinak,Füligszájnak, Icunak, Adrinak, Ginának,Zitccinek a díjat! :D

5 dolgot kell írnom magamról és 5 embernek kell továbbadnom! :D

Szóval az 5 dolog rólam... :D

1. Schumacher nállam a No.1! :)
2. Néha nagyon hülye vagyok :D
3. Imádom a történelmet. :D
4. Imádom a művészettörténelmet
5. Palik No.1! :D

Akiknek továbbadom a díjat: Dahlia, Füligszáj, Icu, Adri, Hooligirl! :)
Noncsi neked is tovább adnám, de mivel csak öt ember! Remélem nincs harag :)

2010. július 15., csütörtök

Fast and Furious 31.

31. rész

Arra ébredtem, hogy csörög az óra, és valaki a fülembe szuszod. Mi az ördög?
Megdörzsöltem a szemem, lassan teljesen felébredtem, és azon nyomban be is pipultam.
Úgy aludtunk, hogy Kimi a hátulról átölelt, és hozzám bújt. Sík ideg lettem.
Próbáltam kimászni a kezei közül, erre még jobban magához húzott. Faszom az ilyen pasiba, aki álmomban rám mászik.
- Ébredj fel te tuskó! –kiabáltam rá.
Érthetetlen morgás. Mi ez valami kutya? Vagy jegesmedve?
- Kimi mássz már le rólam!
Újabb artikulátlan morgás. Idióta!
Felkaptam egy kispárnát, és a hátam mögé lendítve elkezdtem püfölni.
- Naaaaa!
- Ébredj már fel, és ne ölelgess!
Elengedett. Megfordultam. Eléggé gyűrötten festett, be volt dagadva a kevés alvástól a szeme. Még félig aludt.
- Hogy…. kerültél a karjaimba? – érdeklődött bambán.
Ez be volt szívva este?
- Ezt kérdem én is baszd meg! –ordítottam rá.
- Ne üvölts a fülembe! – morgott vissza.
- De üvöltök! Mi a faszér másztál rám!
- Ne üvölts! Szétmegy a fejem! Amúgy meg, ha rád másztam volna, nem lenne rajtad ruha!- ordított vissza.
Van benne valami, de akkor se bújjon hozzám, kivéve ha én kérem meg rá, de azt várhatja.
- Akkor miért aludtál hozzám bújva?
- Nem tudom! Visszajöttem és már mélyen aludtál, nem akartam egyedül maradni. Én a saját részemen aludtam, nem tudom, hogy mi történt.
Persze, mert én meg most jöttem a falvédőről, mi? Lófaszt!
Hozzávágtam egy párnát. Erre a fejére húzta, és kifordult az ajtó felé.
Bakker! Még ő duzzog! Beszarok! Mint egy ötéves! Öcsém! Lemegyek hídba!
Elkezdtem rángatni a vállát, velem nem fog szórakozni! Itt én vagyok a góré!
- Hagyjál már aludni! Hisztis némber!
- Hisztis némber, a jó édes anyád!
Hírtelen megfordult.
- Anyámat hagyd ki ebből! –sziszegte.
- De felült valaki a duzzogóra! Még neki áll feljebb!
- Hát ami azt illeti állni áll!- vigyorgott a képembe.
Erős késztetést éreztem, hogy ott helyben megfojtsam, és kibelezzem. Úgy vigyorgott, hogy elszakadt a cérna, és püfölni kezdtem ahol értem.
- Hagyd már abba! Hallod! Te nő! Hagyd már abba! – kiabált.
Próbálta hárítani a feléje záporozó karmolásokat, és pofonokat.
Végül elkapta a karom, és letepert.
- Maradj már nyugton! Te vadmacska! – mondta, és határozottan a szemembe nézett.
- Tünés! – sziszegtem.
- Ne mond hogy ellenedre lenne. – vigyorgott kajánul, és közelebb hajolt.
Próbáltam szabadulni, de hiába.
Belecsókolt a nyakamba. Megölöm!
Megint megcsókolta a nyakam, aztán lentebb a mellem felett.
Miért vettem fel kivágott pólót? Hülye, hülye hülye!
Beleharapott a nyakamba. Ez már túl sok volt, és túl jó, felnyögtem.
Újabb csókok, a nyakamra, és mellemre. Megint felnyögtem.
Ezért megölöm!
Elengedte a karom, és az egyik kezével, lejjebb húzta a pólóm kivágását. Belecsókolt a mellembe, és harapdálni kezdte a mellbimbóm.
Túl jól csinálta! Hiába tiltakozott az eszem, a testem feladta. A lábaimmal átkaroltam a derekát.
Hogy érthet ennyire a nőkhöz?
Aztán bevillant egy kép, majd még egy, és még egy. Egy szúk koszos sikátor, egy kurva!
És lepergett a film. Lemerevedtem. Hogy lehetek ekkora ökör? Majdnem feküdtem egy ilyennel! Egy ilyennel aki - bármilyen szörnyűségek is történtek vele -, képes volt egy utcai sikátorban, egy prostival….
Elöntött az undor.
Megpróbáltam eltolni magamtól, bár a testem nemet üvöltött.
- Mi az? – kérdezte vágytól fűtött hangon.
Egy erős lökéssel lelöktem magamról, legurult az ágyról, és a földre esett.
Értetlenül nézett rám.
- Ne mond, hogy nem volt elég jó? Akkor meg mi bajod van? – kérdezte dühösen.
- Soha! Érted Soha nem feküdnék le veled! Azok után, amit műveltél tavaly a sikátorban azzal a…- nem fejeztem be a mondatot. Úgyis tudja mire értem.
Elkomorult az arca.
- Az a ribi csak arra kellett!- csattant fel.
- Igen? És én mire kellek? Nem leszek a te újabb trófeád! Mire visszajövök a zuhanyból, pakold össze mindened és húzz el!
Felpattantam az ágyról, és ki akartam csörtetni, amikor Kimi elkapta a karom.
- Ne csináld már! – bökte ki.
- Én?? Azt hiszem igazán emberséges voltam veled, de te javíthatatlan vagy! Kár rád, időt, és energiát pazarolni! Lehet, hogy a feleséged, mégis mondott az újságokban pár igazságot! - Hoppá! Ezt kiszaladt a számon! Bassza meg!
Kimi arca fájdalmasan megrándult!
- Tudod mit? Igazatok van! Én javíthatatlan kurvázó lettem! – mondta hideg hangon.
Kicsörtette a másik szóbába. O, óóó! Megint a Jégember álarc!
Miért nem bírom egyszer befogni a szám, miért kell nekem mindig a plafonon lenni? Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz, két makacs öszvér.
Végül is én vettem a nyakamba, úgyhogy valahogy ki kéne rángatni ebből a depiből? De nem azzal, hogy a bugyimmal itatom fel a könnyeit, nem a legjobb megoldás. Ha most elmegy és hülyeséget csinál, azaz én hibám lesz. A dokinak is azt mondta, Kimi az én felelősségem! Mély levegőt vettem.
Tisztára mint abban a Nicholas Sparks idézetetben:
„Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást.”
Lassan utána plattyogtam. A tegnap elrakott cuccait kezdte el bedobálni a bőröndjeibe.
- Ne aggódj, tíz perc és itt sem vagyok!
- És mégis hova mennél? – kérdeztem csendesen.
- Nem tudom! –közölte dühödten, és összecsukta a bőröndöt.
Felrángatott a boxerére egy farmert, meg felvette a cipőjét, és indult is kifelé a szobából.
Az ajtóban elé álltam.
- Nézd! Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.
Értetlenül nézett rám. De barom vagyok, a második felét mindek mondtam el az idézetnek! Komplett idióta vagyok!
- Ez egy idézet! A második fele nem igaz ránk, de attól még az első nagyon is. Ne merj vigyorogni! –emeltem fel ujjam fenyegetően, - És ne merj megjegyzést tenni!
- Kiengednél? – kérdezte hideg hangon.
- Kimi…
Semmi válasz, de megpróbált arrébb taszigálni az ajtóból, de nem hagytam magam.
- Engedj már ki! – rivallt rám.
A szeme olyan volt, mintha jéggé akarnak fagyasztani. Semmi érzelem nem volt benne.
- Most mi bajod van? Tudod, milyen erőszakos, hírtelen természet vagyok! Nem fogok érte bocsánatot kérni! De vedd már észre, hogy te sem könnyíted meg a dolgom! Állandóan provokálsz valamivel, nem bírsz ki fél percet sem, üvöltés, szexre vonatkozó megjegyzés, vagy sértegetés nélkül. Olyan vagy, mint az időjárás, kiismerhetetlen! Én elhiszem, hogy szar neked, de van egy határ amikor már neked is uralkodnod kéne magadon. Mert én tényleg próbálok segíteni, és megértő lenni, de nem könnyű ha te nem vagy partner !
- Befejezted?
- Kimi…
Elkezdett taszigálni. Sikeresen arrébb lökött, én meg majdnem beestem a konyhába, alig tudtam megkapaszkodni az ajtófélfában.
- Mit titkolsz még? Miért menekülsz megint? – kérdeztem kissé ingerülten.
- Semmit. – közölte és csörtetett kifelé a bőröndökkel.
Kész vége! Olyan ideges lettem, hogy elborult az agyam. Ennyire konok, önelégült, egoista barmot, még nem láttam.
- Persze. Mássz csak vissza a vodkás üvegeiddel az árokba, ahonnan kihúztalak! Meg a sikátorba a kurvákhoz ! Mert neked csak ez kell! – kiabáltam immáron magamból kikelve.
Hírtelen visszafordult az ajtóból. És földhöz vágta a cuccait. Tiszta ideg volt.
- Tudod mi kell nekem? Nekem te kellesz! Mióta megláttalak csak te kellesz! Jenny óta az első nő vagy, akibe voltam olyan hülye, hogy beleestem. És hiába esz meg a fene utánad, sose leszel az enyém! Mert te soha nem kezdenél egy ilyen aljas, mocsokkal mint én! Mert én az vagyok! Egy emberi roncs, aki kurvákhoz jár, liter szám issza a piát, és depressziós! Ez vagyok én! Rád nem hat semmi, sem a pénzem, sem a hírnevem, semmi. Mert bennem nincs semmi, amivel egy ilyen nőt meg tudnék hódítani. Mert te meg bármekkora ribancnak is nézel ki, nem vagy az, egy rendes, eszes nő vagy! Azok meg nagyban kerülik, az ilyen senkiket. Mert én egy érzelmileg sivár, tanulatlan paraszt vagyok!
És csak hogy tudd, az a tavalyi kis húzásom is ezért volt. Hogyha már nem lehetsz az enyém ne legyél Heikkié se. Nem bírtam nézni, hogy vele vagy. Majd megölt a féltékenység! Azt hittem, ha más nem a kis cirkusz után, majd bemászol az ágyamba vigaszért, mint a többi liba, még ha csak egy éjszakára is. De nem így lett! Egy évig néztem, ahogy Heikki majd megpusztul utánad, és ettől még szarabb lett! Amikor meg láttalak táncolni Sennával, azt hittem megőrülök!
Amikor minden összecsapott a fejem felett, már nem volt megállás, de akkor jöttél te!
Segítettél, pedig inkább ott kellett volna hagynod megdögleni. Aztán reménykedni kezdtem. De most már látom, hogy nincs semmi esély! És tudod mit? Ez jó így!
Tegyél meg egy utolsó szívességet? Hagyj engem békén! Nem kell segítened, nem kell harcolnod értem! Bárhol és bármilyen állapotban is látsz legközelebb, nézz félre, és hagyj ott! Ne akarj megmenteni, mert már nincs mit! –vágta a képembe.
Lezsibbadtam, csak álltam ott, és hallgattam amiket mond, és nem tudtam hogyan is reagáljak.
Lassan jutott el minden a tudatomig. Belém van esve? A tavalyi kavar….A…. Belém van esve.
Heikki….A verekedés…..A …. Belém van esve.
Úgy éreztem magam, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel.
Máskor örültem volna, ha valaki szerelmet vall nekem, de hogy tőle, és ilyen formán?
Hihetetlen!
Belém van esve….

Fast and Furious 30.

30. rész

Alig telhetett el pár perc. Nagyon halkan kopogtattak az ajtómon. Nem reagáltam, inkább a fal felé fordultam, és fejemre húztam a párnát. Néha kifizetődő a strucc politika. Megint halk kopogtatás.
Kicsit nyikorgó ajtónyitás.
- Fent vagy még? – kérdezte Kimi halkan.
- Miért lehet melletted aludni? –érdeklődtem csípősen. – Mit akarsz?
- Semmit. – mondta csendesen
- Ha semmit, akkor hagyjál aludni! Ha valami konkrét akkor meg bökd ki!
Visszafordultam az ajtó irányába. A félhomályban láttam, hogy Kimi még ott toporog a küszöbön.
Pasik.
Kisebb tapogatózás után felkapcsoltam a lámpát.
- Jaj az istenért ne rád már a küszöbömet! –pirítottam Kimire. – Gyere már beljebb!
Bejött és bemászott mellém.
Neki dőltem az ágytámlának.
- Miért jöttél? – érdeklődtem kedvesen.
- Őszintén? Gőzöm sincs.
Na baszd meg, akkor mindek vagy itt? És még mi nők nem tudjuk, hogy mit is akarunk.
Kínomban elnevettem magam.
- Tudod nem volt rossz trükk, ahogy kikötöttél az ágyamban, de több rafináltságot vártam volna. – nevettem tovább.
- Szia. –közölte hidegen, és mászott le az ágyról.
Megfogtam a karját.
- Hová hová? Még nem is csináltál semmit? – viccelődtem.
- Menj a francba! – pufogott.
Megint nem érti a tréfát? Eszem azt a kis érzékeny lelkét.
- Csak vicceltem. – mondtam már komolyabban. – Beszélgetni akarsz?
- Azt hiszem.
- Miről?
- Mindenről.
- Jennyről?
- Is, meg mindenről.
- Hát a futamig ráérek. – mondtam egy halvány mosoly kíséretében. – Mondjuk kezd az elején, aztán meglátjuk, hová jutunk.
- Amikor megismertem Jennyt, csak azt láttam milyen tökéletes, szép, kedves, és jó.
- Ismerős, a rózsaszín köd. Aztán jön a pofára esés.
- Igen. Az elején nem is volt gond, aztán a haverok, meg a szüleim is elkezdték rágni a fülem, hogy ez a nő nem a legjobb, mert sunyi, és a pénzemre, meg hírnevemre hajt.
Nem hittem nekik, úgy gondoltam a szüleimnek, csak nem tetszik, hogy ő egy nagyvilági nő célokkal, és nem egy egyszerű falusi liba. Persze Tony, meg Atee is mondta magáért, de hiába, azt hittem hogy félnek, ha elveszem, akkor vége a haverságnak.
- Van abban logika amit mondasz.
- Van. Csak hogy minél jobban ellenkeztek, én annál jobban ragaszkodtam Jennyhez. Ron mint kívülálló, persze kötötte az ebet a karóhoz, hogy nekem valóban egy ilyen szép, értelmes, dekoratív nő kell.
- Kitalálom. Jó reklám volt a csapatnak.
- Pontosan. De én csak azt láttam, hogy mindenki ellenem, meg Jenny ellen van. Aztán úgy döntöttem, mivel szeretem elveszem feleségül. Ebből jó nagy veszekedés lett otthon. Hónapokig nem is beszéltem a családommal, aztán végül nem szóltak bele semmiben, ugyanúgy ahogy a fiúk is feladták. Rájöttek, ha szidják a nőt akit szeretek, akkor velük sem fogom tartani a kapcsolatot.
Majd egy – két év elteltével, hírtelen rengeteg minden kiderült, hogy Jenny csal, az első egy két alkalmat még kimagyarázta. Hogy én úton vagyok, nekem fontos a karrierem, és nem törődök vele, még én éreztem magam szarul. Aztán jött a baba, nem terveztük, de én örültem neki, a fellegekben jártam. De Jenny közölte, hogy ő még építgetni akarja, a modell és lovas karrierjét, és nem fér bele egy gyerek. Mondtam, hogy megértem, de én szeretnék babát. Ő azonban hajthatatlan volt. Elvetette.
- Szóval ezért volt évekig azaz álláspont, hogy te akkor szeretnél gyereket, ha már visszavonultál.
- Igen. Aztán egyre ritkábban láttam, mert „építgette a karrierjét”. A lovásszal az ágyban. Majd mikor szakított vele, megint visszafogadtam. Tudom, hogy hülye voltam, de szerettem. Közben a McLarennél sem mentek a dolgok, szar kocsi, szar motor, szar gumi. Próbáltam valahogy felejteni, és a bulik remek gyógyszernek bizonyultak.
- Ron pedig kibukott, és ment a cirkusz. Te meg a fejéhez vágtad, hogy mennyire patronálta Jennyt!
- Honnan tudod? –érdeklődött meglepve.
- Összerakom a mozaikot. Tudod, én gyorsan kiismerem az embereket, pár mondatból vagy gesztusból. Ritkán tévedek. Szóval Ronnal is állt a bál.
Bólintott.
- A Ferrarinál más volt, Jean amiben tudott segített, meg Michael is. Próbáltak mindkettőnk lelkére beszélni több kevesebb sikerrel. Ha ki is jött a versenyekre, ment a cirkusz. Mindig ugyanaz. Aztán jött a vb győzelem, és pár boldog nap. Jenny akkor sem volt sehol, persze. De jobb is volt így. Annyira boldog voltam, életemben először, hogy nem érdekelt semmi. Aztán megint szar kocsi, csomó balszerencse, két évig, majd kirúgás.
- Szép.
- De a hab a tortán tudod mi volt? Míg rallyztam Jennyvel eldöntöttük, hogy válunk. Aztán, az egyik elbaltázott verseny után megjelent, és én részegen az ágyában menekültem. Pár héttel később haza utaztam, aztán megtaláltam a pozitív tesztet a kukában. Kértem, könyörögtem, hogy ne váljunk el, hogy neveljük fel a picit. De hiába, Jenny közölte, hogy tőlem az életben nem kéne neki gyerek, ezért vette el a többit is.
- Többit?
- Mint kiderült, négy babát. És ez volt az utolsó csepp.
Baszd meg! Hogy azt a kurva élet! Egyet még csakcsak, de négyet. Nem csoda hogy Kimi a béka segge alatt van! Elképedtem.
- És mind tőled?
Bólintott.
- Vagy legalábbis Jenny szerint.
- De hogyhogy nem tudtál a többi babáról?
- Sokat voltunk külön, amikor több nem európai futamot rendeztek egymás után, néha két hónapig nem is láttam.
- Hát, őszintén szólva gondoltam hogy gáz van. De..- széttártam akarom.
Most erre mit mondjak neki? Hogy egy ritka nagy kurvát vett el, és hülye barom volt?
Ránéztem.
- Ne mond, hogy még mindig van?
- De. Aztán elkezdett mindenfélét nyilatkozni rólam, hogy azért vált el, mert én nem akartam gyereket, hogy én vertem, hogy iszok, hogy nőzök, hogy kurvázok. Meg hogy én egy mocsokláda vagyok.
- Tyűűűű. Ezt mind azért, mert elváltál tőle, és nem kapta meg minden pénzed?
- Igen. Aztán már mindenki elhitte, a korábbi bulis sztorik miatt, hogy én egy ilyen utolsó szemét vagyok.
- Ezért úgy érezted, hogy akkor már mindegy, ha valóban meg is csinálod, amivel vádolnak.Végül is a jó hírednek már mindegy volt.
Bólintott. Hna szépen vagyunk!
- És a fiúk tudnak ezekről?
- Nem, csak a megcsalásokról, meg a nagy veszekedésekről. Ezeket még eddig senkinek sem mondtam.
- Nem adom tovább.
- Tudom.
- Azt hiszem kezdem érteni, miért nem tartod ezek után sokra a nőket. Pedig, nem mind ilyen, mint ez a nő. Vagyunk páran, akik rendesek.
- Tudom, te is az vagy!
- Ezt abból szűrted le, hogy kihúztalak a szószból? –viccelődtem.
- Nem. Hanem a tavalyi Heikkis esetből.
Érdeklődve néztem rá.
- Tudtad, hogy úgyse hinne neked, egy ilyen egyértelmű helyzet után, és azt is, hogyha mégis kimagyarázod, sose lesz a régi a kapcsolatotok. Tudtad, hogy nincs értelme az egésznek, ha akkor sem hisz neked, mikor tudja, hogy én bármire képes vagyok. Kidobtad, és nem próbáltad menteni, azt, ami már nem volt meg. Nem hitegetted, és nem hagytad kétségek közt. Nem kínoztad.
- Nem voltam, olyan állapotban. Le akartam zárni, és felejteni.
- Nagyon nagy fájdalmat okoztam mindkettőtöknek.
- Tudod, így utólag, nem is baj, hogy akkor derült, ki hogy nincs meg az ami összetartja a kapcsolatot, és nem évekkel később.
- De így lezárni se tudtátok normálisan.
- Hát nem. De végül sikerült. És az e lényeg, hogy túlléptünk a múlton.
- Igen.
- És te? Jobb hogy elmondtad?
- Talán. Egy kicsit.
- Ne aggódj elmúlik! Mindig jobb egy idő után, hidd el tapasztalat. Csak ne söpörd a szőnyeg alá a problémád. Már tudjuk hogy még mindig fáj a szíved, de ez idővel elmúlik.
Jön majd a normális lány, akibe beleszeretsz és minden megoldódik. Mert egy szerelmes szíven ejtett sebeket, csak egy másik szerelmes szív képes begyógyítani.
- Jó idézet! Kitől van?
- Igen, valóban az. Nem tudom, már nem emlékszem, de igazán helytálló.
Ránéztem az órára, hajnali hét.
Megpróbáltam Kimit arrébb taszigálni.
- Mi az? –érdeklődött ércesen.
- Innék egy pohár gyümölcslevet. De ehhez ki kel kelnem az ágyból, te meg az utamban vagy. –vigyorogtam.
- Hozok! – és kiment
Lettem a fejem a párnára, és behunytam a szemem. Csak addig pihentetem, amíg vissza jön. Csak addig.

2010. július 14., szerda

Fast and Furious 29.

29.rész

Mindent összevetve remek kis este volt, bár a tervezettnél később éjfél felé tudtuk csak otthagyni a bulit. Alig értünk be a lakásba, lezuttyantam a kanapéra. Hátravetettem a fejem és becsuktam a szemem.
- Hulla vagyok! –nyögtem ki.
Kimi mellettem landolt.
- Detto! Mint akin átment az úthenger. Apropó tudsz róla, hogy ezek az emberek nem komplettek?
- Jah. De egész jól elvoltál velük. Ahogy a végén sztorizgattál, meg ökörködtél.
Semmi válasz. Oldalra néztem, Kimin százas vigyor.
- Hna mi van? –érdeklődtem vigyorogva.
- Jól éreztem magam. Azt hittem tök szar lesz, mert mindenki engem fog fixírozni, de nem.
- Látod mondtam én. Hna! – csaptam a térdére – Én elmentem tusolni, aztán meg alszom reggelig.
- Csatlakozhatok? –kérdezte.
- Persze! Végül is te is itt laksz, jogod van hozzá. Rád is rád fér egy kis pihenés.
Elindultam a fürdő felé, már az ajtóban álltam, amikor megfordultam.
- Te mi a jó életnek jössz utánam?
- Azt mondtad, csatlakozhatok! – vigyorgott ezerrel.
Baszd meg! Most esett le!
- Mindenki a saját szobájában, és ágyában alszik! EGYEDÜL!
- És ha én nem akarok egyedül aludni? – csattant fel.
- Ide nőt nem hozol! – kiabáltam rá, majd bevágtam az orra előtt az ajtót, és kulcsra zártam.
- Ez egy menedékszállás számodra, és nem kupi! – ordítottam még ki.
Dünnyögött valamit finnül. Én meg bemásztam a tusba, majd kb. fél óra után, elzártam a vizet, és egy törölközőbe csavarva kijöttem.
Kimi a fürdővel szemben támasztotta a falat, és kifejezéstelen arccal engem fixírozott.
Lehetetlen alak. Csóváltam meg a fejem, majd a hálóm felé indultam, már nyitottam az ajtót, mikor Kimi megfogta a karom. Nem fordultam meg.
- Mit akarsz? – érdeklődtem csípősen.
Válasz helyett átölelt. Próbáltam szabadulni, de tiszta erővel szorított magához.
- Eressz már el te vadbarom! Mi fasz bajod van? Egy estét sem bírsz ki nő nélkül? – ordítottam.
- Maradj már nyugton! Nem akarok semmit! – búgta a fülembe.
- Na persze! Mert kurvára úgy tűnik, hogy nem akarsz megdugni. Eressz! – de hiába kapálóztam.
- Kérlek…Had öleljelek egy kicsit! Kérlek……..- suttogta.
Mi van vele? Berúgott volna, míg bent voltam? Áh kétlem, nincs itthon semmi alkohol.
Végül beadtam a derekam. Szabadulni nem tudtam, és egyenlőre nem tett semmi, amivel az ágy felé akart citálni. Ezt pedig, pozitív jelnek értékeltem.
Nem tudom meddig voltam a karjaiban, de egy idő után, mindenem elkezdett fájni.
- Kimi. Már zsibbad a karom. Kimi.
- Ne haragudj! – suttogta, és elengedett.
Megfordultam, és neki dűtöttem a hátam az ajtófélfának. Ő meg csak állt ott és nézett.
- Nem akarod elmondani mi volt ez? –érdeklődtem halkan.
- Semmi.
- Nekem is nagyon semminek tűnt. Nincs kedved elmondani mi a gond?
- Nincs.
- Kimi…
- Nincs.
- Ahogy gondolod, de ha mégis van, akkor kopogj át.
No reakció. Megráztam a fejem. Kiismerhetetlenebb mint az időjárás.
Felkaptam egy pólót, meg egy francia bugyit, és bebújtam az ágyba. Egy darabig még zakatolt, az agyam. Mi üthetett bele? Miért nem mondja el miért tette? Mi lehet a baj? Végül győzött a fáradtság.
Arra ébredtem, hogy valaki ordítozik a másik szobában, azt nem értettem mit, csak hogy kiabál.
Ránéztem az órára, hajnali félhat. Mi az ördög üthetett Kimibe? Én megfojtom.
Felkapcsoltam a lámpát, és elindultam másik szobába. Mikor az ajtaja előtt álltam, még mindig kiabált, de bent sötét volt.
Mi a fene?
Benyitottam, és a beszűrődő kevés fényben látni lehetett, ahogy Kimi hánykolódik az ágyban.
- Ne ! Ne!
Rémálom. Méghozzá elég durva lehetett, mert Kimi egyre jobban kiabált, és dobálta magát.
- Kérlek!
Melléültem az ágyra.
Megráztam a vállát.
- Kimi ébredj fel!
- Kérlek! Kérlek ne!
Sírva könyörgött. Kimi sír?
- Kimi ébredj fel! – próbáltam még erősebben rázni a vállát, de nem sok eredménnyel.
- Ne vetesd el a babát! Ne! - szinte könyörgött.
Babát? Milyen ba? Baszd meg! Az nő elvette a gyereküket? Hűűű. Ledöbbentem. Tehát ez a baj. Mondjuk nem csodálom, hogy kiborult e miatt. Én sem vagyok piskóta, de azért egy gyereket nem vetetnék el soha, legyen bárkitől is.
Mekkora kurva lehet ez nő. Jól kifogta Kimi.
Vagy inkább ez csak a jéghegy csúcsa? Jesszus mibe tenyereltem bele.
- Kérlek ne! – már zokogott.
- Kimi ébredj! Ébredj már! – már két kézzel ráztam, tiszta erővel.
Hírtelen kinyitotta a szemét, és felült. Körbe nézett, mint aki nem tudja, hol van?
Rám nézett. Majd neki dűlt a kanapé háttámlájának.
- Jól vagy?
- Persze. Csak valami rémálom. Ne haragudj hogy felvertelek! – mondta közönyösen.
- Remekül hazudsz!
- Én nem hazudok! –csattant fel.
- Hallottalak… - mondtam csendesen – Azt mondtad, ne vetesd el a babát.
Kimi arca megrándult.
- Nem tartozik rád!
- Lehet hogy ez nem, de az igen, hogy mióta vannak üvöltős rémálmaid?
- Egy ideje. Majd elmúlnak.
- Az orvos mondta?
- Milyen orvos?
Tehát nem volt se pszichológusnak, se pszichiáternél. Csodás! Alkohol és nők. Remek gyógymód!
- Kimi, az álmoknak oka van, ha valami nincs rendben itt – tettem a kezem a mellkasára –, vagy itt – majd a fejére – és elnyomod a problémát, akkor előbb utóbb a felszínre tör. Ha máshogy nem, akkor az álmaidban. Higgy nekem!
- Mi vagy te agykúrkász? –kiabált.
- Tudod mit? Hagyjuk az egészet. –mondtam lemondóan.
Felálltam, és kimentem. Fáradt vagyok, és ha ő nem akar róla beszélni, minek erőltessem? Neki is akarnia kell, ha nem, hát nem. Én nem tudom helyette megoldani a problémáit. Viszont segíteni tudnék ha hagyná. De nem hagyja.
Visszafeküdtem az ágyba, és lekapcsoltam a villanyt.

Fast and Furious 28.

28.rész

Még nyolc óra sem volt. Remek.
Megcsörgettem a főnököm, és röviden velősen tálaltam, hogy Kimi velünk fog jönni az össze hátralévő futamra. Végül is, a szezon végéig minden futamunk közös a Forma 1-esekkel. Nem repesett a boldogságtól, de kikötötte, hogy ne legyen nagyobb gond Kimivel, mert kivágja, mint macskát szarni. Mondtam, hogy majd igyekszem.
Aztán felszaladtam Watkins dokihoz, és talán kissé temperamentumoson kifejtettem ama véleményemet, hogy miért is kéne azonnal kiengednie Kimit. Fél óra után beadta a derekát, azzal a kitétellel, hogy a szőke herceg, azért holnap kétszer lejelentkezik pofavizitre.
Visszaslattyogtam Kimihez, és benyitottam. Észre sem vett csak bámult maga elé.
- Szia! – köszöntem rá hangosan.
- Hát…te… mondta teljesen ledöbbenve.
- Gondoltam beugrom, és kiviszlek innen. – mutattam körbe vigyorogva teátrálisan.
- Ne szórakozz velem! – rivallt rám.
- Mi a faszom bajod van ember? Normális vagy? –kiabáltam rá.
- Nem vicces, hogy be vagyok zárva ide. Remélem, remekül szórakozol?
- Te ittál?
Felemelte a karját benne az infúzióval.
- Mert szerinted ezzel lehet sétafikálni mi?
Lezsibbadtam, itt hagyom félórára, és megint Jégember lett. Baszd ki! Ilyen hangulat változásokat ember nem visel el. Mi van ezzel?
- Mi bajod van?
- Hagyjál engem békén! Elegem van mindenkiből, belőled is meg a nagy segítségedből! Hülye picsa!
Totál ledöbbentem. Nem jutottam szóhoz. Álmodtam, hogy az előbb olyan kedves volt, vagy most álmodom? Nem értem. Miről maradtam le?
Próbáltam nyugodt hangot megütni.
- Kimi, mi a gond? –kérdeztem, és közelebb mentem egy lépéssel.
- Tűnj el te kurva! – ordított teli torokból.
Majd a közelében lévő összes tárgyat felém kezdte dobálni, párnát, poharat, lázmérős tálat, tálcát, ivóvizes palackot. Én meg próbáltam elugrálni előlük. Nem értem fel ésszel, mi az isten történt.
Hírtelen belépett Watkins doki, a személyzettel.
- Mi történt?
- Én … én nem tudom. Bejöttem és kiborult.
- Takarodjon innen mindenki!
- Látja én mondtam, a depresszió erős hangulat ingadozásokkal jár. Jobb lenne neki itt bent, vagy egy szanatóriumban.
Kimi mint egy elmeháborodott, miután nem talált több felénk röpíthető tárgyat. Elkezdte kirángatni a karjából a kanült.
- Ne! Kimi! Nenenenenenene! – próbálta a doki, de hiába.
Csak kiszedte.
- Elegem, van elmegyek! – üvöltötte.
Az ápolók körül állták, a doki kezében meg egy injekciós tűt vett elő.
Ezek le akarják nyugtatni! Nem kéne emberek, nagyon nem!
Aztán egyszer csak elkezdődött a verekedés, és az ápolók végül lefogták .
- Várjon! Had beszéljek vele!
- Nem látom értelmét, kisasszony. Le kell nyugtatni mielőtt kárt tesz másokban, vagy magába.
- Kérem! –néztem a dokira kétségbeesve.
- Rendben!
Közelebb mentem!
- Kimi!
Még közelebb.
- Menj innen! Hülye ribanc!
Pont előtte álltam. Csak rángatta magát, és vergődött, mint egy csapdába esett állat.
Belenéztem a szemébe. Az sok fájdalom, kétségbeesés, és reményvesztettség megint a felszínre tört. Adtam neki egy pofont. Ledöbbent. Megfogtam az állát, és addig kényszerítettem, míg rám nem nézett.
- Kimi emlékszel, mint mondtam neked! Hogy ha úgy döntesz talpra akarsz állni, én segítek! Tudod jól, hogy én nem fogom feladni, úgyhogy te se tedd! Pláne hogy ennyit törtem magam miattad! Nem zavarhatsz el megint mindenkit! Az istenért! Mire jó ez az önostorozás! Hagyd ezt abba, és gyere menjünk! A doki kiadta a zárójelentésed, azért jöttem, hogy elhúzzunk innen.
Látszott, hogy kezd észre térni. Leengedte a karját, nem kalimpált.
- Doki tegye el azt szart!- szóltam hátra- Maguk meg engedjék el! Nem lesz itt semmi gond! Kimi?
- N….nem,…… persze! Elnézést én……., én….. – úgy beszélt, mint egy zombi.
A doki felé fordultam.
- Látja kibukott, a bezártság és az egyedül lét miatt. Ha velem jöhet mindig lesz, aki mellette legyen, vagy ránézzen. Nem lesz semmi baj, csak engedje ki!
- Kisasszony egy ilyen düh roham után, nem lehet.
- Igaza van a dokinak, közveszélyes vagyok! – bukott ki Kimiből.
- Elég! Velem jössz és pont! Pihenés és barátok kellenek neked, és olyan légkör, ahol nem céltáblának használnak. –fordultam Kimi felé, majd vissza - Nálam ez mind megvan, tudom kezelni, bízzon bennem doki.
A szobában tapintható lett a feszültség. Végül megszólalt a doki.
- Jó rendben! De nem szívesen!
- Köszönjük, és ne aggódjon nem lesz semmi gond! – mondtam magabiztosan.
Nem voltam benne biztos, hogy ezt így is érzem.
- Menjünk!- mondtam Kiminek és elkezdtem kifelé húzni.
Egyikünk se szólt, egy árva szót se, egészen a homeig. Ott már javában folyt az esti muri, a szerelők, és pár pilóta is nálunk dekkolt, nevettek, viccelődtek, és közben próbáltak kajálni.
- Gyere! Hátul megyünk be!
A hátsó bejáraton mentem a szobába, nem akartam feltűnést kelteni.
- Hát itt lakom! Nem nagy szám, de kényelmes, és csendes! És elférünk ketten is. – mondtam miközben kinyitottam az ajtót.
Beléptem, de Kimi csak állt a küszöbön.
- Gyere már!- mondtam –Idegen vezetést nem tartok, nézz szét bátran!
Bejött szétnézett! Semmi reakció!
- Ülj le! – böktem a kanapé felé.
- Köszi.
- Arra gondoltam ez lenne a te szobád. A kicsi meg az enyém, azt használom hálónak, úgyhogy mivel megszoktam, maradnék annál. Az ágyat ki tudjuk húzni, úgyhogy kényelmesen elférsz majd. Van hely a cuccaidnak is. Apropó hol vannak a cuccaid?
- A kocsimban!
Hoppá még nálam van a kulcsa, ugrott be.
- Felhozom őket! Nem vagyok porcelánból, pár csomagot elbírok! Nincs vita! Maradj itt, nézz tv, hallgass zenét, vagy pihenj! Mindjárt jövök, és készülj fel lelkiekben, hogy lemegyünk a többiekhez.
- Nem hiszem, hogy a történtek..
- De én meg igen! Csak az a lényeg, hogy ne igyál, és ne vegyél semmit a szívedre. Rendes srácok ezek, és nem fognak csesztetni. Mindjárt jövök!
Alig húsz perc alatt vissza is jöttem, egy nagy bőrönddel, és sporttáskával. Mire visszaértem éppen hoki meccset nézett.
Mondtam neki, hogy míg letusolok pakoljon ki, és szortírozza át kell e valamit mosni.
Nem vacakoltam sokat, letusoltam, egy fürdőköpenyben átmentem a hálóba, és felvettem egy kényelmes farmert, meg egy fekete kivágott pamut pólót.
Mire végeztem, Kimi is végzett, elpakolta a cuccait. Elküldtem tusolni, míg elvolt addig belenéztem a hokiba, de nem kötött le túlságosa.
Vagy negyed óra múlva elő is került.
Egy kék farmert, és fekete izompólót választott. Egészen tűrhetően festett.
- Hna gyere! - mondtam – Jól fogod magad érezni, hidd el. Csak ne reagálj túl semmit!
Bólintott. Majd beléptünk a homeba. Sok tekintet fordult felénk.
Nem foglalkoztam velük, elindultam a főszerelőm asztalához.
- Hali!
Lehuppantam egy üres székre.
- Csüccs! – mondtam Kiminek.
- Ő Kimi, ne zavartassátok magatokat, a szezon végégig velünk lesz! Nálam lakik, mert egy kis zűrben van!
A többiek is köszöntek, bár kissé érdekesen néztek. Aztán bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ami éppen egy új filmről folyt. Közben elénk került egy étlap, az aznap esti választékból.
Úgyhogy a kaja volt a következő téma, amibe a végre Kimi is kénytelen volt bekapcsolódni, de csak pár szavas válaszokat adott. A fiúk elkezdtek poénkodni, hogy milyen szűkszavú. Itt kicsit izgultam, de valamelyik szerelő odajött és belökött valami poént, amivel megindult az este.
Aztán már csak azt vettem észre, hogy Kimi széles vigyorral ökörködik mellettem, és mindannyian jól szórakozunk.