36.rész
A következő napok, hetek és hónap érdekesen telt. Zoé külön költözött Eddietől egy két szobás lakrészbe, nem akart egy fedél alatt lakni az apjával a történtek után. Maria is támogatta, mondván Zoé tanul némi önállóságot, így Eddie egy újabb vita után, de belement. Maria sarokba szorította, és az írnek nem volt más választása, de Maria kijelentette, hogy a többi gesztenyét csak kaparjuk ki magunknak, többet nem segít.
Ez is nagy eredmény volt, így nem szólhattunk semmit.
Felhívtam az összes olyan tuningos havert akit érdemes volt, hogy ez meg ez lenne a gondom, és miről is van szó pontosan, és kinél. Persze csak nagyvonalakban meséltem.
Öten jeleztek vissza, hogy érdekli őket, és szabadok, mondtam, hogy ez ingyen meló, csak a szállást, utazást, kaját állja a Red Bull, fizetés akkor, ha eredmény is van.
Ez Chris feltételrendszere volt, és egyet is értettem vele.
Mint kiderült, egy ember a Nascarban – Michael Castle, igazából Kastély Misi csak angolosíttatta a nevét – az elektronikai részlegen, egy az Indyben – Előd Halls – a hűtésfejlesztésen dolgozott, illetve az autók egyedi fejlesztésénél is ténykedtek. Tekintve hogy a Nascarban mindenki magának csinál kocsit, az Indyben meg a készen kapott kasznin ügyködhet bizonyos keretek között a csapatok.
Egy ember jött a Mclarentől – Péter Balazsovics -, a felfüggesztésről, és kettő a Ferraritól – Norbert Mester és Anna Petroczy - az aerodinamikai részlegtől , Péterrel nem hosszabbítottak szerződést, és nincs helye, utóbbi kettővel a Ferrari a valenciai gálaesten közölte, hogy szerződést bontanak velük. Hivatalos indoklásban költségcsökkentésről, és létszámleépítésről volt szó, az igazság meg az, hogy nem jöttek ki Alonsoval.
Végül felhívtam Andy is, és elmondtam, hogy mi a harci helyzet, de sem pénzt, sem szerződést nem ígérhetek. Azt mondta meggondolja és majd szól, két nap múlva már a nappaliban ült a többiekkel együtt.
Összeült a régi nagy csapat, végre beszélgettünk egy jót. Chris kicsit meglepődött, amikor hét embert talált a szobájában kora este, de mikor bemutattam mindenkit, és előadtam a pedigréjüket, azért ledöbbent rendesen. Mivel szűkösen volt csak hely, ezért Annát, Norbit és Petit, egy háromszobás lakrészbe, Elődöt és Misit egy kétszobásba szorította be. A srácok megértették, hogy most ez van, ezt kell szeretni, itt meg kell küzdeni megint mindenért. De nem bánták.
Andynak azonban sehogyan sem akadt egy szabad ágy. Végül megkérdeztem Zoét nem e lenne gond, ha kapna egy lakótársat. Zoé pedig örült Andynak, úgyhogy ez a gond is megoldódott.
A kis csapatom belevette magát a munkába, és dolgoztak éjjel-nappal. Vadabbnál vadabb ötletekkel jöttek hozzám, hogy adagoljam be Chrisnek, a negyedik ilyen húzásuk után Chris nekem esett, hogy ha akarnak valamit vele tárgyaljanak meg ő a főnök, és ne üzengessenek.
Úgyhogy ezután ők jártak a nyakára, és rágták a fülét. Tény, hogy Anna, és Norbi felvett némi olasz veszekedős temperamentumot, Peti meg se szó se beszéd eltűnt, ha valami nem tetszett neki. Kibuktatták Christ, ő meg engem okolt. Végül lementem leordítottam a fejüket, hogy ezt vagy abbahagyják, vagy vége az előszerződéseknek, és kalap kabát.
A kezdeti nehézségek ellenére, az utolsó barcelonai tesztre már értékelhető eredmények születtek, amit azt jelenti, hogy nem a sor végén, hanem az első tízben a középmezőnyben végeztek a fiúk.
És bár a sajtó kivégezni készült Christ, és az én gárdámat, ezzel a szűk egy hónapos fejlesztéssel elért rész siker, elég volt ahhoz, hogy befogja egy időre a kétkedők száját.
Mark villogott mindenhol, mint valami díszfasz, az eredmények alakultak, és Seb és Zoé ügye is jól haladt. A kezdeti Hanna okozta megtorpanás után. De ezt is megoldottam, egyszer felvettem Seb helyet a telefont, és előadtam a kényes kurvát, elég szexista stílusban, majd átadtam Sebnek a mobilt, aki közölte Hannával, hogy van más aki boldogítsa, és kielégítse, úgyhogy hagyja békén. Valamilyen számomra érthetetlen okból Hanna többé nem hívta Sebet.
Zoéval voltak együtt, néha pedig egy eldugott sötét sarokban akadtam rájuk, ahogy nagyon összebújtak. Fél szemem mindig rajtuk volt, mert Eddie hol itt, hol ott tűnt fel a boxutcában. Olyan lett mint valami átkozott kísértet, a nők továbbra is jöttek és mentek mellette, és elég sokat ivott, de a tanácsadás és a pr részleg vezetése Chris szerint kifogástalannak tűnt.
Bárkit látott vendégül a Red Bull, az meg volt elégedve.
Eddievel azóta a nap óta, a köszönésre, biccentésre, és:
- „Hoztam egy papírt, nézd át, véleményezd, ha jó írd alá!
- Rendben! Kösz! Szólok ha kész!
- Oké! „
Típusú kommunikáció zajlott köztünk. Ennyit muszáj volt beszélnünk, tekintve, hogy én lettem a csapat egyik menedzsere, Gerhard mellett, ő pedig amiben tudott, segített, hogy hatékonyan tudjunk együtt dolgozni. Én vállaltam a papírmunka nagy részét, és némi bájolgást a támogatókkal, és partikon. Az osztrák ezért felettébb sokat hálálkodott, hiszen utálta az irattologatást, mindig el is maradt vele, engem pedig célszerű volt minél távolabb tartani a nagy szám miatt a befektetőktől. Remek páros lettünk.
Az elején mégis furcsa volt Eddie hozzáállása, de megszoktam.
Zoét is kifaggattam, hogy Eddie vele beszél e? Annyit mondott, hogy nem túl sokat, néha megkéri, hogy ebédeljenek vagy vacsorázzanak együtt, és elvitte párszor vásárolni is, mondván Zoé lássa be egy milliomos lányaként nem járhat úgy mint valami hajléktalan.
A ruhák nagy részét Eddie válogatta ki, jó ízléssel, volt ott minden, rock bulira való cucctól a fekete kis esélyiig.
Segítettem Zoénak eligazodni, mikor mit érdemes felvenni, és adtam neki egy listát a dress codokról – milyen alkalomra, mit illik, szabad felvenni, és mit nem -.
Mondtam, hogy bármi van szóljon nyugodtan, de ezt úgyis tudta.
A bahreini nyitó futam helyszínén szerda kora este homeban csücsültem a kicsi mégis tipp-topp irodámban. Egyszerű, de jól felszerelt helyiség volt, egy asztal laptop, nyomtató, telefon, a jobb oldali falnál fémpolcokon mappázott iratok. Ezzel szemben a bal oldalon kis fekete kanapé, üveg dohányzóasztal, és két feketebőr fotel az asztalom előtt.
Már éppen felálltam az asztalomtól, amikor kopogtak.
Fel sem néztem, csak pakolgattam, amit még kellett.
- Gyere!
- Hoztam pár iratot! Most kaptam meg!
Eddie volt, és már nyújtott is át egy elég vaskos köteget.
- Atyám! –nyögtem föl – Ki akar velünk ilyen részletes szponzori szerződést kötni?
- A Bahrain Air!
- Hűűűűű! – vettem, át döbbenten a tervezetet – Kinek jár érte dicséret? –kérdeztem vidáman.
- Egy haverom ott dolgozik a menedzsmentnél, meghívtam ebédelni, és meggyőztem, hogy érdemes ránk időt, és pénzt fordítani. –közölte egykedvűen.
- Akkor szép munka volt! Mennyire sürgős?
- Holnap délelőttre kell!
Nagyot sóhajtottam.
- Akkor iszom egy kávét, és nekilátok.
- Jó. Tizenegy után érte jövök! – és már ment is kifelé.
- Eddie!
Fáradtan fordult vissza a küszöbről.
- Tessék?
- Beszélni akarok veled Zoéról….
Bejött és megállt velem szemben, hellyel kínáltam a kanapén, én leültem az egyik fotelbe.
Nyúzottnak, kialvatlannak tűnt. Feltette a kezét a könyöklőre, és neki dűtötte a fejét a kézfejének.
Nem szólt egy szót sem csak bámult rám.
- Beszélgettem vele mostanában. Azt mondta egész jók voltak a programok, de alig szóltál hozzá pár szót. Ő nem akarta erőltetni a beszélgetést, mert úgy érzi haragszol rá.
- Pedig nem. Csak nem akarok vitát! –mondta fáradtan.
- Beszélned kéne vele…. Azt mondta szívesen beszélne veled sok mindenről…
- Jó majd átnézek hozzá.
- Említette, hogy szívesen kipróbálná a tevegelést, meg kedve támadt várost nézni… Holnap délelőtt akartam lemenni vele, de ez a munka kicsit sok, elbíbelődöm vele, menjetek el ketten….- vetettem fel.
- Jó…. – megdörzsölte a szemét.
- Szarul nézel ki…..
- Szarul is vagyok….- morogta majd feltápászkodott.
Megsajnáltam. Még el se kezdődött a szezon, de máris hulla volt. És szükségünk volt rá, mert kapcsolatai jól jöttek a csapatnak.
- Nem akarsz beszélgetni?
- Nem!
- Ahogy gondolod…
Visszaültem az asztalomhoz, és belemélyedtem, a rafinált szerződésbe, közben rácsörögtem Chrisre és elmondtam milyen új szponzorunk lenne, örült, de neki is akadt még munkája bővel. Megállapodtunk, hogy aki előbb végez, keresi a másikat.
Szűk három órával később már majdnem kiesett a szemem, mire kijegyzeteltem papírszélekre, hogy mit kell kihúzni, és beleírni.
Megint kopogtak.
- Jöhetsz, ha nem munka!
Fel sem néztem.
Valaki az orrom elé tolt, egy nagy pohár jegesteát.
Eddie volt.
- Gondoltam jólesne, a kávéhoz már késő….
- De ugye nem azért jöttél, hogy teát hozz?
- Nem.
Miért van az, hogy ez pasi mindig nálam köt ki ha lelki baja van? Én meg vagyok akkor a barom, hogy még ápolgatom is.
Legközelebb már pénzt fogok kérni egy - egy alkalomért.
2010. november 30., kedd
Hazard of hearts 35.
35.rész
Hiába ellenkeztem, Chris ragaszkodott hozzá, hogy megnézzen az üzemorvos. Olcsón megúsztam, enyhe agyrázódásom volt, és elrepedt a jobb kezem negyedik, és ötödik kézközép csontom, és megzúztam az ízületeket.
Miután kiengedtek, beszélni akartam Zoéval, és Sebbel.
Chris szobájában vertek tábort, ahogy Maria is. Mint kiderült, ő is látott, halott mindent, az előtér pultjánál állt, amikor veszekedtünk Eddievel.
Nem emlékeztem rá, hogy ott lett volna, de nem is vele voltam elfoglalva.
Kedves nő volt, negyvenes évei közepén, göndör hosszú barna hajjal, csinos alakkal, barátságos arccal.
A beszélgetés folyamán kiderült, hogy bár egyet ért velem, hogy Eddiet magához kellett végre téríteni, nem biztos, hogy a legjobb módját választottam. Picit puskaporos lett a levegő a vélemény különbségek miatt, így Seb hírtelen kijelentette hogy éhes, és Zoé kísérje el.
Alig zárult be az ajtó mögöttük, máris vitába keveredtem a Chris, Gerhard, Adrian, Maria kvartettel.
- Mondtam már, Eddie helyre kellett tenni! De nem értek egyet azzal, hogy Zoé az egészet végig hallgatta! –mondta Maria erélyesen.
- És mit kellett volna tennem? Hagyni hogy Eddie megint vele vesszen össze? Könyörgöm részeg volt!
- Nem tudom az Istenért! De Zoénak nem hiszem hogy jót tettél vele!
- Miért az jobb lett volna, ha vele ordít Eddie? Az jobb lett volna? Így legalább látta, hogy helyre lehet tenni az apját!
- De te nem helyretetted, hanem még jobban kibuktattad! Majdnem feltörölte veled a padlót! –morogta Chris.
- Na jobb ha te nem szólsz semmit, meg a zseniális osztrák sem! Ha láttátok, hogy nem józan miért hagytátok, hogy sétafikáljon? Be kellett volna zárni a szobájába, amíg ki nem józanodik!
- Nem vagyunk a nevelő tisztjei!
- De a barátai vagytok a keserves mindenit neki! És az lett volna a minimum, hogy megvéditek tőle Zoét meg Sebet! Ne mond nekem, hogy nem jutott eszedbe, hogy Seb nem fog Zoé védelmére kelni? Tudod mi lett volna, ha az két lüke egymásnak esik? Sebet a rohammentő viszi el, mert Eddie minden csontját összetöri! Az a marha írt, meg súlyos testi sértésért a rendőrség! Az jobb lett volna? Nem lenne pilótád, és sitten ülne egy embered! Ez volt a kisebbik rossz!
- Mi hogy téged vert meg?
- Túléltem a pofont! Kaptam eleget hidd el! Ha már itt tartunk, te is megcibáltál már kicsit!
- Látom életem végig a fejemhez fogod vágni! –sértődött be Chris, és kicsörtetett az erélyre.
- Utána megyek! Lecsillapítom! –morogta Gerhard.
- Én meg megnézem Seb és Zoé miért vannak el ilyen sokáig! –dünnyögte Adrian.
Patkányok a süllyedő hajóról!
Ketten maradtunk Mariaval.
- Ugye nem viszed el Zoét? –kérdeztem reménykedve.
- Miért maradjon? Eddie már elment.
- Seb miatt. Úgy látom jól megvannak, és kedvelik egymást. Nem tudom milyen a lányod eredetileg, csak amit Eddie mesélt, de csöndesebb lett, Seb pedig sokkal határozottabb. Nem kéne szétszedni őket….
- Kerítőnőt játszol? –kérdezte Maria csípősen.
- Nem vagyok ellenség. Kedvelem Zoét, és Sebet is. Hogy összejönnek e azaz ő dolguk, és nem az enyém, nem tiéd, és nem Eddie! De az biztos, hogy Seb nagyon a szárnyai alá vette Zoét, és sosem bántaná, mert tudja mint ment keresztül. Seb nem Nelson! Ő más tészta!
- Ha Eddie megtudja hogy…
- Akkor majd kapok még egy pofont, de őket nem hagyom bántani! Még csak barátság is lesz belőlük, akkor is jól járnak!
- Félek, hogy Eddie ezt a békát már nem nyeli le….
- Akkor majd én letuszkolom a torkán, de állj mellém, és a srácok mellé! Ha összefogunk akkor végül nem fog pattogni!
- Ha összefogunk ellene, akkor még inkább úgy fogja érezni, hogy egyedül van, és elárultuk!
- Szóval te az ő pártját fogod!
- Én Zoé pártján állok, de ha összeveszek Eddievel, akkor lehet hogy többet felénk se néz, mert dühös lesz, és csalódott, abba pedig mindketten belepusztulnak.
- Maria nem maradhatsz sem leges!
- Annak kell maradnom!
- Jó! De én a srácok mellett vagyok! Ha kell egyedül is!
- Eddie kemény dió!
- Én meg elszánt, és kitartó vagyok! Le fogom győzni!
- Nem értek veled egyet, de Zoénak jó itt az biztos. Látom mennyire élvezi Seb és a te társaságodat. Nem bánom maradjon, utazgasson veletek, de te és Chris feleltek azért, hogy semmi baja se essen!
- Rajta és Seben lesz a szemem!
- Jó.
Ekkor jött be Chris.
- Most beszéltem Dietrichhel, Eddie marad! Nem rúgja ki!
Maria rám pillantott.
- Amit mondtam, megmondtam! Kitartok a döntésem mellett! –mondtam határozottan.
- Rendben. Megpróbálom meggyőzni Eddiet, hogy ez Zoé érdeke, és legalább egy alkalom, hogy összerázódjanak. Ha meg összekapnak rátok számíthat a lányom, vagy ha akar hazajöhet!
Kezet nyújtottam Marianak.
Elfogadta.
- De ne számítsatok fáklyás menetre…
- Eszem ágában sincs!
- Megnézem hová tűnt el a lányom, meg az a két jó madár. - azzal felállt és elment.
Gerhard felajánlotta, hogy elkíséri, így ketten maradtunk Chrissel.
- Most nagyon nehéz veled…. –morogta Chris.
Jelentőségteljesen ránéztem.
- Tudom megmondtad…. –közölte, azzal elindult a fürdő felé.
Utána mentem, és az ajtóban átöleltem.
- Azért díjazom, hogy behúztál neki! –mosolyogtam rá.
- Tudom… De nem szívesen tettem….
Megcsókoltam.
- Békülős szex?
Chrisnek ezt nem kellet kétszer mondani.
Hiába ellenkeztem, Chris ragaszkodott hozzá, hogy megnézzen az üzemorvos. Olcsón megúsztam, enyhe agyrázódásom volt, és elrepedt a jobb kezem negyedik, és ötödik kézközép csontom, és megzúztam az ízületeket.
Miután kiengedtek, beszélni akartam Zoéval, és Sebbel.
Chris szobájában vertek tábort, ahogy Maria is. Mint kiderült, ő is látott, halott mindent, az előtér pultjánál állt, amikor veszekedtünk Eddievel.
Nem emlékeztem rá, hogy ott lett volna, de nem is vele voltam elfoglalva.
Kedves nő volt, negyvenes évei közepén, göndör hosszú barna hajjal, csinos alakkal, barátságos arccal.
A beszélgetés folyamán kiderült, hogy bár egyet ért velem, hogy Eddiet magához kellett végre téríteni, nem biztos, hogy a legjobb módját választottam. Picit puskaporos lett a levegő a vélemény különbségek miatt, így Seb hírtelen kijelentette hogy éhes, és Zoé kísérje el.
Alig zárult be az ajtó mögöttük, máris vitába keveredtem a Chris, Gerhard, Adrian, Maria kvartettel.
- Mondtam már, Eddie helyre kellett tenni! De nem értek egyet azzal, hogy Zoé az egészet végig hallgatta! –mondta Maria erélyesen.
- És mit kellett volna tennem? Hagyni hogy Eddie megint vele vesszen össze? Könyörgöm részeg volt!
- Nem tudom az Istenért! De Zoénak nem hiszem hogy jót tettél vele!
- Miért az jobb lett volna, ha vele ordít Eddie? Az jobb lett volna? Így legalább látta, hogy helyre lehet tenni az apját!
- De te nem helyretetted, hanem még jobban kibuktattad! Majdnem feltörölte veled a padlót! –morogta Chris.
- Na jobb ha te nem szólsz semmit, meg a zseniális osztrák sem! Ha láttátok, hogy nem józan miért hagytátok, hogy sétafikáljon? Be kellett volna zárni a szobájába, amíg ki nem józanodik!
- Nem vagyunk a nevelő tisztjei!
- De a barátai vagytok a keserves mindenit neki! És az lett volna a minimum, hogy megvéditek tőle Zoét meg Sebet! Ne mond nekem, hogy nem jutott eszedbe, hogy Seb nem fog Zoé védelmére kelni? Tudod mi lett volna, ha az két lüke egymásnak esik? Sebet a rohammentő viszi el, mert Eddie minden csontját összetöri! Az a marha írt, meg súlyos testi sértésért a rendőrség! Az jobb lett volna? Nem lenne pilótád, és sitten ülne egy embered! Ez volt a kisebbik rossz!
- Mi hogy téged vert meg?
- Túléltem a pofont! Kaptam eleget hidd el! Ha már itt tartunk, te is megcibáltál már kicsit!
- Látom életem végig a fejemhez fogod vágni! –sértődött be Chris, és kicsörtetett az erélyre.
- Utána megyek! Lecsillapítom! –morogta Gerhard.
- Én meg megnézem Seb és Zoé miért vannak el ilyen sokáig! –dünnyögte Adrian.
Patkányok a süllyedő hajóról!
Ketten maradtunk Mariaval.
- Ugye nem viszed el Zoét? –kérdeztem reménykedve.
- Miért maradjon? Eddie már elment.
- Seb miatt. Úgy látom jól megvannak, és kedvelik egymást. Nem tudom milyen a lányod eredetileg, csak amit Eddie mesélt, de csöndesebb lett, Seb pedig sokkal határozottabb. Nem kéne szétszedni őket….
- Kerítőnőt játszol? –kérdezte Maria csípősen.
- Nem vagyok ellenség. Kedvelem Zoét, és Sebet is. Hogy összejönnek e azaz ő dolguk, és nem az enyém, nem tiéd, és nem Eddie! De az biztos, hogy Seb nagyon a szárnyai alá vette Zoét, és sosem bántaná, mert tudja mint ment keresztül. Seb nem Nelson! Ő más tészta!
- Ha Eddie megtudja hogy…
- Akkor majd kapok még egy pofont, de őket nem hagyom bántani! Még csak barátság is lesz belőlük, akkor is jól járnak!
- Félek, hogy Eddie ezt a békát már nem nyeli le….
- Akkor majd én letuszkolom a torkán, de állj mellém, és a srácok mellé! Ha összefogunk akkor végül nem fog pattogni!
- Ha összefogunk ellene, akkor még inkább úgy fogja érezni, hogy egyedül van, és elárultuk!
- Szóval te az ő pártját fogod!
- Én Zoé pártján állok, de ha összeveszek Eddievel, akkor lehet hogy többet felénk se néz, mert dühös lesz, és csalódott, abba pedig mindketten belepusztulnak.
- Maria nem maradhatsz sem leges!
- Annak kell maradnom!
- Jó! De én a srácok mellett vagyok! Ha kell egyedül is!
- Eddie kemény dió!
- Én meg elszánt, és kitartó vagyok! Le fogom győzni!
- Nem értek veled egyet, de Zoénak jó itt az biztos. Látom mennyire élvezi Seb és a te társaságodat. Nem bánom maradjon, utazgasson veletek, de te és Chris feleltek azért, hogy semmi baja se essen!
- Rajta és Seben lesz a szemem!
- Jó.
Ekkor jött be Chris.
- Most beszéltem Dietrichhel, Eddie marad! Nem rúgja ki!
Maria rám pillantott.
- Amit mondtam, megmondtam! Kitartok a döntésem mellett! –mondtam határozottan.
- Rendben. Megpróbálom meggyőzni Eddiet, hogy ez Zoé érdeke, és legalább egy alkalom, hogy összerázódjanak. Ha meg összekapnak rátok számíthat a lányom, vagy ha akar hazajöhet!
Kezet nyújtottam Marianak.
Elfogadta.
- De ne számítsatok fáklyás menetre…
- Eszem ágában sincs!
- Megnézem hová tűnt el a lányom, meg az a két jó madár. - azzal felállt és elment.
Gerhard felajánlotta, hogy elkíséri, így ketten maradtunk Chrissel.
- Most nagyon nehéz veled…. –morogta Chris.
Jelentőségteljesen ránéztem.
- Tudom megmondtad…. –közölte, azzal elindult a fürdő felé.
Utána mentem, és az ajtóban átöleltem.
- Azért díjazom, hogy behúztál neki! –mosolyogtam rá.
- Tudom… De nem szívesen tettem….
Megcsókoltam.
- Békülős szex?
Chrisnek ezt nem kellet kétszer mondani.
Hazard of hearts 34.
34.rész
Szerettem volna, ha van alattunk egy csapóajtó, és el tudunk tűnni a semmiben. Olyan jól alakult ez a nap miért kell elrontani?
Zoéra pillantottam, az egész teste megfeszült.
- Mit akar tőlünk? Miért nem hagy élni egy kicsit? –suttogta Zoé.
Seb félig Zoé elé állt, hogy megvédje.
Seb, és az ő lovagiassága. Kicsit megmosolyogtató volt.
Nem akartam Eddievel újabb égzengető vitát, de ha a srácokra hárítom, akkor Seb egy feltehetően még egy repedt vagy törött bordával, Zoé, pedig egy újabb ordítozási emlékkel gazdagodik.
Nem maradt más választásom, nekem kell vállalni a harci szerepet.
Vettem egy mély levegőt, az „nagy merülés” előtt. Megpróbáltam felidézni, miért is neveztek olyan sokáig, Roguenak(Róg), azaz Vadócnak.
Seb elé léptem, a bal kezemmel hátranyúlta, és megtoltam Seb mellkasát, hogy álljanak távolabb.
- Bízzátok rám, majd én leszerelem. – morogtam oda nekik.
Eddie ekkor állt meg előttem. Láttam már párszor dühösnek, de ez most más volt.
Itt éppen a Katrina hurrikán készült kitörni. Eldöntöttem, legyen bárhogy is, én állom a sarat, ő fog megfutamodni, és ha kell minden eszközt bevetek.
Rám sem nézett, egyenesen Zoéhoz beszélt.
- Te mi az ördögöt keresel ezek társaságában! –sziszegte.
Hátrapillantottam, Zoé az előtte álló Seb karjába kapaszkodott. Kétlem hogy eddig bármikor is félt volna Eddietől, de most láthatóan lesápadt.
- Tudtommal élő emberek vagyunk, és nem tárgyak! De úgy látom a te csökevényes agyaddal komoly gondok vannak! – sziszegtem az arcába.
- Te ebbe ne szólt bele! –ordított rám.
- De beleszólok! És szarok rá, ha nem tetszik! – emeltem fel én is a hangom.
- A lányommal akarok beszélni, nem egy ringyóval!
- Nem vagyok ringyó! – löktem meg a mellkasát – És láthatóan a lányod nem akar veled beszélni! Ugyanis te nem beszélni akarsz, hanem ORDÍTANI! –üvöltöttem a képébe.
- Kitekerem a nyakad, ha nem takarodsz el az utamból!
- Hajrá! –tártam szét a karom- Előbb rúglak tökön, semhogy megpróbálhatnád!
- Zoé! Azonnal gyere ide! Nem engedem meg, hogy egy kurva, és egy depressziós elmebeteg közelében legyél!
- És kikérem Seb és magam nevében ezeket a jelzőket! De az persze nem számít, hogy téged három nővel kapott rajta ugye? Vagy hogy most is dől belőled a whisky! Te apukák gyöngye! –mondtam gúnyosan.
- Te velem nem beszélhetsz így!
- Miért? Mert neked nem teszik? Senkit sem érdekel miről dumálsz!
- Zoé! Gyere ide!
Hátra pillantottam, Zoé még görcsösebben kapaszkodott Sebbe. A kis német elszántnak tűnt, de tudtam, hogy Eddie amúgy is laposra verné, de hogy sérült is, így még rosszabbul járhat.
Pár repedt borda nem játék.
- Nem tudtam, hogy Zoét annyira szereted, hogy úgy bánsz vele, mint egy kivert korcs kutyával ! – kacagtam gúnyosan.
Ez hatott.
- Még egy szó, és nem érdekel, hogy Chris nője vagy, és felképellek!
- Csak rajta! Te utolsó aljas szemétláda!
Eddie keze felém lendült, de végül, csak a mutató ujját nyomta a képembe.
- Ez volt az utolsó dobásod kislány! Most pedig takarodj az utamból! – mennydörögte.
Megragadta a bal karom, hogy arrébb lökjön, de a jobb kezemmel egy marha nagy pofont kevertem le neki. Hatalmasat csattant az arcán, én meg már akkor tudtam, ha most nem tör el a kézcsontom, akkor soha. Piszkosul fáj!
Eddie a szájához emelte a kezét. Vérzett!
- Még egy lépés a srácok felé, és többé nem lesz szükséged nőre! – ordítottam a megdöbbent arcába.
Pár végtelenül hosszú pillanatig farkasszemet néztünk.
- Ne avatkozz a családi ügyeiben! Semmi közöd hozzá!
- De igenis van, ha Zoé nekem sírja el, hogy mennyire utál téged, és mennyire nem akarod megérteni!
Eddie döbbenten nézett Zoéra, aki már szinte eltűnt Seb mögött.
- Miért hangolod ellenem a lányomat, te kis szemétláda!
- Nem kellek én ahhoz! Elintézed te saját magadat! Ahogy reggel is, miért Zoé és Seb volt a hibás, miért ők lettek leordítva, hogy három prosti hentergett az ágyadban? Az jó megoldás, hogy utána meg vered az ajtajukat, és ordítasz, hogyha nem nyitják ki, akkor komolya bajuk lesz?
- Vedd tudomásul torkid vagyok veled! Elintézem, hogy többé még a Forma 1 közelébe se mehess! –kiabáltam a képembe, és sarkon fordulva kicsörtetett.
- Maradjatok itt! – szóltam hátra a srácoknak, és Eddie után rohantam, a döbbent Chris, Adrian, Gerhard, és fél Red Bull gyár szeme láttára.
Az előtér felén már túl volt, amikor rákiabáltam, a nagy belmagasság, és az üres tér miatt, százszorosára nőtt hangerőm.
- Állj meg te mocsok! Hallod? Állj meg! Ugyan mond már el, hogy mi a kibaszott élet bajod van velem? Hm? – kiabáltam, és rohantam utána.
Hírtelen megpördült, és megint farkasszemet néztünk.
- Tűnj el végre! – ordította.
- Miért? Miért tűnjek el? Mi bajod van velem ember?
- Az hogy elkényeztetett, hisztis kis kavarógép vagy!
- Te meg egy részeges, kiöregedett, kurvapecér, ex pilóta! Egy senki! Ennyit sem érsz! –csettintettem az ujjammal.
- Gyűlöllek! – ordította.
- Miért? Mert segítettem hogy összehaverkodj a lányoddal, de te elszúrtad? Vagy azért mert nem dugtam veled első adandó alkalommal és most Chrissel vagyok? Ez bassza a csőröd?
- Ne mert még egyszer bezavarni az életembe!
- Ne fenyegess engem! Inkább valld csak be, itt és most végre, hogy mi a bajod velem! Mond már el végre nyíltan! Azóta fújsz rám, mióta betetted a lábad hozzánk karácsonykor! – ordítottam tovább.
- Mi a bajom? Az a bajom, hogy azért kavarsz Chrissel, hogy engem bosszants, hogy féltékeny legyek! Neked van bajod! Az a bajod, hogy minden vágyad végighenteregni velem, egy egész éjszakát, valld csak be, hogy ez minden vágyad! Az, hogy jól megdugjalak! Erre vársz mióta csak lestíröltük egymást! És vedd tudomásul, nem vagyok féltékeny, csak elegem van abból, milyen szánalmas vagy, és kihasználod a legjobb haverom ellenem!
Döbbenten néztem rá.
- Esküszöm te elmebeteg vagy! – közöltem hitetlenkedve és félig kiabálva – Menj orvoshoz de sürgősen! Amióta annyira bunkó vagy velem, mint egy kőkorszaki ősember minden vágyam az, hogy földbe döngöljelek, mert tiszta szívből gyűlöllek! Bárcsak soha ne látnálak többé, és ne kéne beszélni veled! Te vagy az, aki kihasznál engem, mert ha bármi kínod van a lányoddal, akkor rohansz hozzám, hogy segítsek! Te futsz utánam, és nem én utánad! Én boldog vagyok Chrissel, és nincs rád szükségem! Neked van rám, csak nem mered bevallani! Mert a nagy macsó, Eddie Irvinenak nincs szüksége senkire sem! Szánalmas vagy! Nem csodálom, hogy Zoénak és mindenki másnak rossz véleménye van rólad, és nem tart semmire sem!
A következő kép az volt, hogy a padlón fekszem, és fáj az arcom.
Hozzáértem a kézfejemmel, és láttam, hogy vérzik.
Eddie pár lépésre állt tőlem, kinyújtott kézzel. Lefehéredett, döbbent, és kétségbeesett arccal bámulta a kezét majd engem.
Szóval pofon vágott! Valaki átkarolt hátulról, és megpróbált felsegíteni.
- Minden rendben Angie? – oldalra néztem Chris volt az.
Kicsit még kótyagos voltam.
- Kicsit forog a világ, de igen…
Valaki más is átkarolt, Chris pedig elengedett, és Eddie felé indult.
Kicsit homályos volt a kép, de annyit felfogtam, hogy Chris jól bemosott az írnek.
- Nem érdekel mit mondott Dietrich ki vagy rúgva! –üvöltötte Chris.
Eddie sarkon fordult, és kicsörtetett az épületből.
Pár pillanattal később felbőgött egy motor, Eddie elment.
Szerettem volna, ha van alattunk egy csapóajtó, és el tudunk tűnni a semmiben. Olyan jól alakult ez a nap miért kell elrontani?
Zoéra pillantottam, az egész teste megfeszült.
- Mit akar tőlünk? Miért nem hagy élni egy kicsit? –suttogta Zoé.
Seb félig Zoé elé állt, hogy megvédje.
Seb, és az ő lovagiassága. Kicsit megmosolyogtató volt.
Nem akartam Eddievel újabb égzengető vitát, de ha a srácokra hárítom, akkor Seb egy feltehetően még egy repedt vagy törött bordával, Zoé, pedig egy újabb ordítozási emlékkel gazdagodik.
Nem maradt más választásom, nekem kell vállalni a harci szerepet.
Vettem egy mély levegőt, az „nagy merülés” előtt. Megpróbáltam felidézni, miért is neveztek olyan sokáig, Roguenak(Róg), azaz Vadócnak.
Seb elé léptem, a bal kezemmel hátranyúlta, és megtoltam Seb mellkasát, hogy álljanak távolabb.
- Bízzátok rám, majd én leszerelem. – morogtam oda nekik.
Eddie ekkor állt meg előttem. Láttam már párszor dühösnek, de ez most más volt.
Itt éppen a Katrina hurrikán készült kitörni. Eldöntöttem, legyen bárhogy is, én állom a sarat, ő fog megfutamodni, és ha kell minden eszközt bevetek.
Rám sem nézett, egyenesen Zoéhoz beszélt.
- Te mi az ördögöt keresel ezek társaságában! –sziszegte.
Hátrapillantottam, Zoé az előtte álló Seb karjába kapaszkodott. Kétlem hogy eddig bármikor is félt volna Eddietől, de most láthatóan lesápadt.
- Tudtommal élő emberek vagyunk, és nem tárgyak! De úgy látom a te csökevényes agyaddal komoly gondok vannak! – sziszegtem az arcába.
- Te ebbe ne szólt bele! –ordított rám.
- De beleszólok! És szarok rá, ha nem tetszik! – emeltem fel én is a hangom.
- A lányommal akarok beszélni, nem egy ringyóval!
- Nem vagyok ringyó! – löktem meg a mellkasát – És láthatóan a lányod nem akar veled beszélni! Ugyanis te nem beszélni akarsz, hanem ORDÍTANI! –üvöltöttem a képébe.
- Kitekerem a nyakad, ha nem takarodsz el az utamból!
- Hajrá! –tártam szét a karom- Előbb rúglak tökön, semhogy megpróbálhatnád!
- Zoé! Azonnal gyere ide! Nem engedem meg, hogy egy kurva, és egy depressziós elmebeteg közelében legyél!
- És kikérem Seb és magam nevében ezeket a jelzőket! De az persze nem számít, hogy téged három nővel kapott rajta ugye? Vagy hogy most is dől belőled a whisky! Te apukák gyöngye! –mondtam gúnyosan.
- Te velem nem beszélhetsz így!
- Miért? Mert neked nem teszik? Senkit sem érdekel miről dumálsz!
- Zoé! Gyere ide!
Hátra pillantottam, Zoé még görcsösebben kapaszkodott Sebbe. A kis német elszántnak tűnt, de tudtam, hogy Eddie amúgy is laposra verné, de hogy sérült is, így még rosszabbul járhat.
Pár repedt borda nem játék.
- Nem tudtam, hogy Zoét annyira szereted, hogy úgy bánsz vele, mint egy kivert korcs kutyával ! – kacagtam gúnyosan.
Ez hatott.
- Még egy szó, és nem érdekel, hogy Chris nője vagy, és felképellek!
- Csak rajta! Te utolsó aljas szemétláda!
Eddie keze felém lendült, de végül, csak a mutató ujját nyomta a képembe.
- Ez volt az utolsó dobásod kislány! Most pedig takarodj az utamból! – mennydörögte.
Megragadta a bal karom, hogy arrébb lökjön, de a jobb kezemmel egy marha nagy pofont kevertem le neki. Hatalmasat csattant az arcán, én meg már akkor tudtam, ha most nem tör el a kézcsontom, akkor soha. Piszkosul fáj!
Eddie a szájához emelte a kezét. Vérzett!
- Még egy lépés a srácok felé, és többé nem lesz szükséged nőre! – ordítottam a megdöbbent arcába.
Pár végtelenül hosszú pillanatig farkasszemet néztünk.
- Ne avatkozz a családi ügyeiben! Semmi közöd hozzá!
- De igenis van, ha Zoé nekem sírja el, hogy mennyire utál téged, és mennyire nem akarod megérteni!
Eddie döbbenten nézett Zoéra, aki már szinte eltűnt Seb mögött.
- Miért hangolod ellenem a lányomat, te kis szemétláda!
- Nem kellek én ahhoz! Elintézed te saját magadat! Ahogy reggel is, miért Zoé és Seb volt a hibás, miért ők lettek leordítva, hogy három prosti hentergett az ágyadban? Az jó megoldás, hogy utána meg vered az ajtajukat, és ordítasz, hogyha nem nyitják ki, akkor komolya bajuk lesz?
- Vedd tudomásul torkid vagyok veled! Elintézem, hogy többé még a Forma 1 közelébe se mehess! –kiabáltam a képembe, és sarkon fordulva kicsörtetett.
- Maradjatok itt! – szóltam hátra a srácoknak, és Eddie után rohantam, a döbbent Chris, Adrian, Gerhard, és fél Red Bull gyár szeme láttára.
Az előtér felén már túl volt, amikor rákiabáltam, a nagy belmagasság, és az üres tér miatt, százszorosára nőtt hangerőm.
- Állj meg te mocsok! Hallod? Állj meg! Ugyan mond már el, hogy mi a kibaszott élet bajod van velem? Hm? – kiabáltam, és rohantam utána.
Hírtelen megpördült, és megint farkasszemet néztünk.
- Tűnj el végre! – ordította.
- Miért? Miért tűnjek el? Mi bajod van velem ember?
- Az hogy elkényeztetett, hisztis kis kavarógép vagy!
- Te meg egy részeges, kiöregedett, kurvapecér, ex pilóta! Egy senki! Ennyit sem érsz! –csettintettem az ujjammal.
- Gyűlöllek! – ordította.
- Miért? Mert segítettem hogy összehaverkodj a lányoddal, de te elszúrtad? Vagy azért mert nem dugtam veled első adandó alkalommal és most Chrissel vagyok? Ez bassza a csőröd?
- Ne mert még egyszer bezavarni az életembe!
- Ne fenyegess engem! Inkább valld csak be, itt és most végre, hogy mi a bajod velem! Mond már el végre nyíltan! Azóta fújsz rám, mióta betetted a lábad hozzánk karácsonykor! – ordítottam tovább.
- Mi a bajom? Az a bajom, hogy azért kavarsz Chrissel, hogy engem bosszants, hogy féltékeny legyek! Neked van bajod! Az a bajod, hogy minden vágyad végighenteregni velem, egy egész éjszakát, valld csak be, hogy ez minden vágyad! Az, hogy jól megdugjalak! Erre vársz mióta csak lestíröltük egymást! És vedd tudomásul, nem vagyok féltékeny, csak elegem van abból, milyen szánalmas vagy, és kihasználod a legjobb haverom ellenem!
Döbbenten néztem rá.
- Esküszöm te elmebeteg vagy! – közöltem hitetlenkedve és félig kiabálva – Menj orvoshoz de sürgősen! Amióta annyira bunkó vagy velem, mint egy kőkorszaki ősember minden vágyam az, hogy földbe döngöljelek, mert tiszta szívből gyűlöllek! Bárcsak soha ne látnálak többé, és ne kéne beszélni veled! Te vagy az, aki kihasznál engem, mert ha bármi kínod van a lányoddal, akkor rohansz hozzám, hogy segítsek! Te futsz utánam, és nem én utánad! Én boldog vagyok Chrissel, és nincs rád szükségem! Neked van rám, csak nem mered bevallani! Mert a nagy macsó, Eddie Irvinenak nincs szüksége senkire sem! Szánalmas vagy! Nem csodálom, hogy Zoénak és mindenki másnak rossz véleménye van rólad, és nem tart semmire sem!
A következő kép az volt, hogy a padlón fekszem, és fáj az arcom.
Hozzáértem a kézfejemmel, és láttam, hogy vérzik.
Eddie pár lépésre állt tőlem, kinyújtott kézzel. Lefehéredett, döbbent, és kétségbeesett arccal bámulta a kezét majd engem.
Szóval pofon vágott! Valaki átkarolt hátulról, és megpróbált felsegíteni.
- Minden rendben Angie? – oldalra néztem Chris volt az.
Kicsit még kótyagos voltam.
- Kicsit forog a világ, de igen…
Valaki más is átkarolt, Chris pedig elengedett, és Eddie felé indult.
Kicsit homályos volt a kép, de annyit felfogtam, hogy Chris jól bemosott az írnek.
- Nem érdekel mit mondott Dietrich ki vagy rúgva! –üvöltötte Chris.
Eddie sarkon fordult, és kicsörtetett az épületből.
Pár pillanattal később felbőgött egy motor, Eddie elment.
2010. november 29., hétfő
Hazard of Hearts 33.
32.rész
- Nem vagyok Bambi!
- Bocs!Bambi! –vigyorogtam szélesen.
- Inkább Toppancs! (Eredetileg Thumper, de nálunk, ha minden igaz Toppancsnak nevezték a nyuszit!) – kuncogott mögöttünk Zoé.
- Miért? –kérdeztem hátra.
- A mimikája miatt! – nevetett Zoé hasát fogva.
- Hagyjátok abba! Ez gáz!
- Mi? –kérdeztem tetetett döbbenettel.
- Hogy rajtam gúnyolódtok!
- Nem is vagyunk rajtad! – mondtuk Zoéval egyszerre, aminek újabb röhögés lett a vége.
Seb mérgesen előre csörtetett.
- Mindig ilyen? – döbbent meg Zoé.
- Nem. Szerintem még mindig a Hanna ügy, plusz a pár nappal ezelőtti balesete. Túl lesz rajta, de addig is vegyünk vissza mert tényleg belegázolunk, az érzékeny kis lelkébe. – somolyogtam.
- Érzékeny kis lélek na persze!
- Miért ne mond nekem hogy letámadott? – keltem Seb védelmére.
- Nem. De minden férfinak az a célja, hogy megdöntse a csajokat!
- Ahogy minden nőnek az, hogy a pasikat ágyba vigye! Az élet fontos része ez is. Csak ki kell választani a jó pasit! Ha az ember okával válogat, akad köztük egyébként néhány rendes is, mint Chris vagy Seb.
- Az apám nincs köztük!
- Ez tény! Nem egy földre szállt angyal! De attól még szeret!
- Hát hogyne! – mondta Zoé mérgesen.
- Megint állt a bál?
- Le lettünk ordítva Sebbel, hogy mit keresünk mi a hálószobája ajtajában! Válaszul hozzávágtam az újságot! Ledöbbent!
- Sssszzzz! Az gáz! Aztán?
- Kirángattam Sebet, és lementem hozzá. Apám meg utánam, és verte az ajtót, hogy nyissuk ki!
- Gondolom nem nyitottátok!
- Naná hogy nem! Láttam, hogy Seb nincs jól, eszem ágában sem volt összeveretni, csak azért mert apám hülye!
- Legalább neked van eszed, ha már apádnak nincs! De miattatok, rám meg Chrisre verte rá az ajtót!
- Bocs…
- Semmi gáz! Chris leordította! Egy kicsit le tudtuk hűteni, de azt hiszem én is felcsesztem az agyát!
- Mivel?
- Hosszú történet….
- Szóval te is voltál a nője! – közölte epésen.
- Inkább az a baja hogy nem voltam! – nevettem fel.
Zoé döbbenten nézett rám.
- A lényeg hogy nem. De ha kínja van, akkor nálam köt ki, hogy mit kezdjen veled!
- Akkor anyunak igaza volt!
- Miben?
- Hogy „Végre van egy nő, aki elkapta apád tökeit, és tud bánni azzal a hülye ír fejével!”
Kitört belőlem a röhögés. A térdem csapkodtam úgy nevettem.
Hosszú percek teltek el, mire sikerült leállnom.
- Ez a mondatot ne verd nagy dobra jó? A saját, és az én érdekemben sem. –mondtam könnyes szemmel.
- Miért?
- Mert egy, nem vagyok a nője, kettő Christ boldogítom, három ha ezt terjeszted akkor megindul a pletyka, és Chris és apád is kínos helyzetbe kerül, mondván mindkettejükkel egyszerre kavarok. És ha rájönnek hogy te vagy a forrás, akkor véged!
- Akkor nem terjesztem!
- Helyes döntés. Amúgy meg, bármilyen ember is Eddie, akkor is az apád, és hidd el hogy szeret! Csak nem tudja mit kezdjen veled, ő leragadt ott hogy te az ő pici lánya vagy! Azt hiszem pár év fázis késésben van! Próbálkozik ő, csak mindig elszúrja! Nekem elég sokat mondta, hogy bánja, de tudod milyen nem tud kibújni a bőréből. De legalább már próbálkozik, és nálad az már nagy eredmény….
- Tudom. Én is szeretném rendbehozni, de mindig ordítás és balhé a vége.
- Türelmet kéne tanulnia, és ahogy hallom tőle néha neked is….- somolyogtam.
- Igen….. Kéne…… - motyogta - És Chris tényleg olyan rendes pasi? –váltott témát, hagytam.
- Igen. Törődik velem, és szeret.
- És te is őt?
Nem válaszoltam.
- Nem mondom el senkinek. –szögezte le gyorsan.
- Mit nem mondasz el senkinek? –jött vissza Seb.
- Semmi. Azt, hogy csak úgy vagyunk Chrissel.
- Én azért reménykedetem hogy hátha beleszeretsz…
- Seb, te pont olyan naiv és kedves vagy, mint Exupery könyvében a Kis Herceg. De azért szeretlek!
- Miért én vagyok mindig a béna?
- Nem vagy béna, csak jóhiszemű, túlságosan is. – belekaroltam, és megböktem – Ne keseregj már azon a lányon. Van még ezer másik, aki van olyan jó, mint Hanna.
- Tudom… De még fáj….
Szomorúan néztem rá.
- Akkor csatlakozz te is Megtört Szívek Klubjához! – sóhajtott Zoé.
Rápillantottam, ő is le volt törve.
- Srácok! Én két citrommal nem mászkálok! Szedjétek össze magatokat jó?
- Uhum. –dünnyögték egyszerre.
Így indultunk el gyárnézésre. Zoé megpróbálta megerőltetni magát, és poénkodni, néha még Seb is elmosolyodott. De mi hiába viháncoltunk, és éreztük jól magunkat, a kis német csak nem tudott kimászni a melankóliából.
Éppen végeztünk az egyik felével az épületnek, amikor el kellett haladnunk a porta előtt.
Odahajoltam Zoéhoz.
- Menj előre és foglalj nekünk egy asztalt az ebédlőben, valami csendeset. Addig kifaggatom Sebet!
Rám kacsintott, majd eltűnt.
- Hna szőke herceg! –húztam félre – Mond már el mi a gáz!
- Hanna hívogat! – felelte egyszerűen.
- De minek? Mit akar?
- Hogy adjak neki még egy esélyt….
- Gyorsan meggondolta magát. És te akarsz neki adni?
- Nem. A történtek után nem. De nem tudom lerázni… - mondta keserűen.
- Megoldjuk ígérem! De most ne nyomasszon!
Bólogatott.
- Egész kedves lány ez a Zoé! Nem gondoltam hogy ennyire normális…
- Helyes lány, és aranyos is. Csak ki van Eddie miatt…. – mondta Seb bánatosan.
- Majd mi összerakjuk egymás lelkét! –kacsintottam rá, majd belekaroltam, és bementünk az ebédlőbe.
Zoé ugyanazt az asztalt választotta, ahol már korábban is ültünk Sebbel.
Micsoda érzék!
Az ebéd egész jól indult, Seb is elengedte magát, és a végén azon kaptam magam, hogy én vagyok a terápia vezető. Seb elpanaszolta az egész Hannás sztorit elölről, Zoé rendesen szidta a csajt, hogy milyen egy ribanc. Aztán én meséltem el megint életem pasijait. Eddiet kihagytam, Zoé pedig mint valami hazugságvizsgáló rákérdezett.
Nem akartam sumákolni, így színt vallottam. Nem fűzött hozzá semmi.
Végül ő került terítékre. Kiderül, hogy akivel összejött, az nem volt már, mint Piquet fia Nelson.
Kicsit kiakadtam, hogyhogy tudott pont vele kavarni, de előre tudtam a választ.
- Szerettem, és ezt hittem ő is szeret! – mondta letörten.
Most Seben volt a sor, hogy minden szidalmat Nelsonra pakoljon.
Mire befejeztük az ebédet, kineveztem az asztalt a Megtört Szívek Klubjának törzshelyévé.
Éppen fel akartunk állni, amikor megjelent a hármas fogat - Chris, Eddie, és Gerhard -, az ebédlő ajtajában.
- Már csak ők hiányoztak! –szaladt ki Zoé száján.
- Micsoda időzítés… - morogtam.
- Apám sík ideg….- motyogta Zoé.
Eddie valóban dühösnek tűnt.
Semmi kedvem nem volt egy újabb balhéhoz vele, és ahogy láttam Sebnek, és Zoénak sem, de éreztem a zsigereimben, hogy elkerülhetetlen. Nagyot sóhajtottam. Miért ver engem az Isten? Miért?
- Nem vagyok Bambi!
- Bocs!Bambi! –vigyorogtam szélesen.
- Inkább Toppancs! (Eredetileg Thumper, de nálunk, ha minden igaz Toppancsnak nevezték a nyuszit!) – kuncogott mögöttünk Zoé.
- Miért? –kérdeztem hátra.
- A mimikája miatt! – nevetett Zoé hasát fogva.
- Hagyjátok abba! Ez gáz!
- Mi? –kérdeztem tetetett döbbenettel.
- Hogy rajtam gúnyolódtok!
- Nem is vagyunk rajtad! – mondtuk Zoéval egyszerre, aminek újabb röhögés lett a vége.
Seb mérgesen előre csörtetett.
- Mindig ilyen? – döbbent meg Zoé.
- Nem. Szerintem még mindig a Hanna ügy, plusz a pár nappal ezelőtti balesete. Túl lesz rajta, de addig is vegyünk vissza mert tényleg belegázolunk, az érzékeny kis lelkébe. – somolyogtam.
- Érzékeny kis lélek na persze!
- Miért ne mond nekem hogy letámadott? – keltem Seb védelmére.
- Nem. De minden férfinak az a célja, hogy megdöntse a csajokat!
- Ahogy minden nőnek az, hogy a pasikat ágyba vigye! Az élet fontos része ez is. Csak ki kell választani a jó pasit! Ha az ember okával válogat, akad köztük egyébként néhány rendes is, mint Chris vagy Seb.
- Az apám nincs köztük!
- Ez tény! Nem egy földre szállt angyal! De attól még szeret!
- Hát hogyne! – mondta Zoé mérgesen.
- Megint állt a bál?
- Le lettünk ordítva Sebbel, hogy mit keresünk mi a hálószobája ajtajában! Válaszul hozzávágtam az újságot! Ledöbbent!
- Sssszzzz! Az gáz! Aztán?
- Kirángattam Sebet, és lementem hozzá. Apám meg utánam, és verte az ajtót, hogy nyissuk ki!
- Gondolom nem nyitottátok!
- Naná hogy nem! Láttam, hogy Seb nincs jól, eszem ágában sem volt összeveretni, csak azért mert apám hülye!
- Legalább neked van eszed, ha már apádnak nincs! De miattatok, rám meg Chrisre verte rá az ajtót!
- Bocs…
- Semmi gáz! Chris leordította! Egy kicsit le tudtuk hűteni, de azt hiszem én is felcsesztem az agyát!
- Mivel?
- Hosszú történet….
- Szóval te is voltál a nője! – közölte epésen.
- Inkább az a baja hogy nem voltam! – nevettem fel.
Zoé döbbenten nézett rám.
- A lényeg hogy nem. De ha kínja van, akkor nálam köt ki, hogy mit kezdjen veled!
- Akkor anyunak igaza volt!
- Miben?
- Hogy „Végre van egy nő, aki elkapta apád tökeit, és tud bánni azzal a hülye ír fejével!”
Kitört belőlem a röhögés. A térdem csapkodtam úgy nevettem.
Hosszú percek teltek el, mire sikerült leállnom.
- Ez a mondatot ne verd nagy dobra jó? A saját, és az én érdekemben sem. –mondtam könnyes szemmel.
- Miért?
- Mert egy, nem vagyok a nője, kettő Christ boldogítom, három ha ezt terjeszted akkor megindul a pletyka, és Chris és apád is kínos helyzetbe kerül, mondván mindkettejükkel egyszerre kavarok. És ha rájönnek hogy te vagy a forrás, akkor véged!
- Akkor nem terjesztem!
- Helyes döntés. Amúgy meg, bármilyen ember is Eddie, akkor is az apád, és hidd el hogy szeret! Csak nem tudja mit kezdjen veled, ő leragadt ott hogy te az ő pici lánya vagy! Azt hiszem pár év fázis késésben van! Próbálkozik ő, csak mindig elszúrja! Nekem elég sokat mondta, hogy bánja, de tudod milyen nem tud kibújni a bőréből. De legalább már próbálkozik, és nálad az már nagy eredmény….
- Tudom. Én is szeretném rendbehozni, de mindig ordítás és balhé a vége.
- Türelmet kéne tanulnia, és ahogy hallom tőle néha neked is….- somolyogtam.
- Igen….. Kéne…… - motyogta - És Chris tényleg olyan rendes pasi? –váltott témát, hagytam.
- Igen. Törődik velem, és szeret.
- És te is őt?
Nem válaszoltam.
- Nem mondom el senkinek. –szögezte le gyorsan.
- Mit nem mondasz el senkinek? –jött vissza Seb.
- Semmi. Azt, hogy csak úgy vagyunk Chrissel.
- Én azért reménykedetem hogy hátha beleszeretsz…
- Seb, te pont olyan naiv és kedves vagy, mint Exupery könyvében a Kis Herceg. De azért szeretlek!
- Miért én vagyok mindig a béna?
- Nem vagy béna, csak jóhiszemű, túlságosan is. – belekaroltam, és megböktem – Ne keseregj már azon a lányon. Van még ezer másik, aki van olyan jó, mint Hanna.
- Tudom… De még fáj….
Szomorúan néztem rá.
- Akkor csatlakozz te is Megtört Szívek Klubjához! – sóhajtott Zoé.
Rápillantottam, ő is le volt törve.
- Srácok! Én két citrommal nem mászkálok! Szedjétek össze magatokat jó?
- Uhum. –dünnyögték egyszerre.
Így indultunk el gyárnézésre. Zoé megpróbálta megerőltetni magát, és poénkodni, néha még Seb is elmosolyodott. De mi hiába viháncoltunk, és éreztük jól magunkat, a kis német csak nem tudott kimászni a melankóliából.
Éppen végeztünk az egyik felével az épületnek, amikor el kellett haladnunk a porta előtt.
Odahajoltam Zoéhoz.
- Menj előre és foglalj nekünk egy asztalt az ebédlőben, valami csendeset. Addig kifaggatom Sebet!
Rám kacsintott, majd eltűnt.
- Hna szőke herceg! –húztam félre – Mond már el mi a gáz!
- Hanna hívogat! – felelte egyszerűen.
- De minek? Mit akar?
- Hogy adjak neki még egy esélyt….
- Gyorsan meggondolta magát. És te akarsz neki adni?
- Nem. A történtek után nem. De nem tudom lerázni… - mondta keserűen.
- Megoldjuk ígérem! De most ne nyomasszon!
Bólogatott.
- Egész kedves lány ez a Zoé! Nem gondoltam hogy ennyire normális…
- Helyes lány, és aranyos is. Csak ki van Eddie miatt…. – mondta Seb bánatosan.
- Majd mi összerakjuk egymás lelkét! –kacsintottam rá, majd belekaroltam, és bementünk az ebédlőbe.
Zoé ugyanazt az asztalt választotta, ahol már korábban is ültünk Sebbel.
Micsoda érzék!
Az ebéd egész jól indult, Seb is elengedte magát, és a végén azon kaptam magam, hogy én vagyok a terápia vezető. Seb elpanaszolta az egész Hannás sztorit elölről, Zoé rendesen szidta a csajt, hogy milyen egy ribanc. Aztán én meséltem el megint életem pasijait. Eddiet kihagytam, Zoé pedig mint valami hazugságvizsgáló rákérdezett.
Nem akartam sumákolni, így színt vallottam. Nem fűzött hozzá semmi.
Végül ő került terítékre. Kiderül, hogy akivel összejött, az nem volt már, mint Piquet fia Nelson.
Kicsit kiakadtam, hogyhogy tudott pont vele kavarni, de előre tudtam a választ.
- Szerettem, és ezt hittem ő is szeret! – mondta letörten.
Most Seben volt a sor, hogy minden szidalmat Nelsonra pakoljon.
Mire befejeztük az ebédet, kineveztem az asztalt a Megtört Szívek Klubjának törzshelyévé.
Éppen fel akartunk állni, amikor megjelent a hármas fogat - Chris, Eddie, és Gerhard -, az ebédlő ajtajában.
- Már csak ők hiányoztak! –szaladt ki Zoé száján.
- Micsoda időzítés… - morogtam.
- Apám sík ideg….- motyogta Zoé.
Eddie valóban dühösnek tűnt.
Semmi kedvem nem volt egy újabb balhéhoz vele, és ahogy láttam Sebnek, és Zoénak sem, de éreztem a zsigereimben, hogy elkerülhetetlen. Nagyot sóhajtottam. Miért ver engem az Isten? Miért?
Hazard of hearts 32.
32.rész
- Építsük le a téglát! Nos, a nagy terv az, hogy minden pr melót, vendégekkel való bájolgást, és plusz tesztelést rányomunk Markra, és nagyban hangoztatjuk, hogy azért mert mennyire megbízunk benne. Lényegében míg ő parolázik, addig Seb pihen, és készül a versenyekre. Így a kis ausztrál egója is ki van elégítve, be van fogva a szája, és nem lesz semmi ideje áskálódni a csapat ellen. Sőt még ő fogja kérni a végén, hogy ne legyen ennyi melója, mert fáradt! –vigyorogtam gúnyosan.
- Zseniális! – nevetett fel Chris.
- És hogy fogod elérni, hogy ne nyilatkozzon a csapatról szarságokat? – kérdezte Eddie epésen.
- Nézd! Sebnek megmondjuk, hogy ez azért van, mert Mark egy barom, és nézze a jó oldalát. Lesz ideje, pihenni, és meglátogatni a családját! Marnak meg arra se lesz, hogy levegőt vegyen! Éreztetni kell vele, hogy ő van a pikszisben, akkor nyeregben érzi magát, és befogja a pofáját! Mark egy idióta, egoista barom, ha eleget legyezgeted az egóját, akkor kezes bárány lesz! –kacsintottam rá.
- Látom, értesz a férfiak nyelvén! – szúrt be Eddie epésen.
- Hát eddig Chris nem panaszkodott a nyelv technikámra. –rebegtettem meg a szemhéjam ártatlanul.
- Nem érdekelnek a szaftos, és perverz részletek, úgyhogy mellőzd őket, ha kérhetem! - mordult rám Eddie.
- Hűűű! De prűd lettél hírtelen! Mindezt egy éjszaka alatt?! Ki a csaj? – érdeklődtem széles vigyorral az arcomon.
- Zoé!
Chrissel összenéztünk majd Eddiere.
- Miről maradtunk le Eddie? –kérdezte Chris
Eddie fáradtan hátradőlt, becsukta a szemét, és a kezét az orrnyergére tette.
- Zoé itt van!
Chrissel megint összenéztünk.
- Ugye nem tegnap jött? –kérdezte Chris döbbenten.
- Neeem! Hála az égnek! Csak ma reggel, de így is kínos volt! – morogta Eddie.
Érdeklődve fürkésztem Eddie arcát, de tekintve hogy még mindig ugyanabban a pózban volt, semmit sem lehetett leolvasni róla.
- Hány nő volt nálad?
Döbbenten néztem Chrisre, és meresztgettem a szemem. Válaszul csak legyintett.
- Hány volt nálad? –kérdezte Chris erélyesebben.
- Kettő! – kiabált vissza Eddie.
- Ahogy téged ismerlek inkább három!
- Igen annyi! És akkor mi van?! – ordított rá Eddie, villámló szemekkel.
Hogy bírt el három nővel egyszerre? Az igen! Lehet libidója rendesen! Nem mondom, tényleg kipróbálnám ezek után mit tud! Nagy erőfeszítéssel elnyomtam, egy széles és kaján vigyort, amit Eddiere akartam vetni.
- Az cseszd meg, hogy ez egy munkahely, és nem kupleráj! Normális vagy! Három luxusprostituáltat hozol fel?!Eszednél vagy?! Zoé persze látott a három nővel egy ágyban mi?
- Az a barom Seb engedte be! Minek jöttek be ha nem nyitottam ajtót?!
- Nehogy már Seb legyen a hibás, hogy nálad orgia van?! Azért mentek be, mert azt hihették nincs senki a lakásban te barom! – Chris tombolt.
Vajon Seb mit látott ebből. Megnéztem volna a helyes kis arcát, hogy rányitnak Eddiere és a három ribancra, lehet ha nincs ott Zoé, még ő is beszáll. Seb, mint a nagy nőfaló!
A szám elé tettem a kezem, és igyekeztem köhögésnek álcázni a feltörő nevetést, de nem sikerült.
- Mi olyan vicces? – kiabált rám Eddie.
- Csak elképzeltem Seb arcát! – hadartam el, és kitört belőlem a fékezhetetlen röhögés.
Majd meg szakadtam a nagy kacagásban, ahogy Seb döbbent, és kikerekedett szemű tekintetét elképzeltem. A nagy lendülettől leestem az asztalról a földre.
Felnéztem, és Chris is nevetett.
- Nincs rajtad fehérnemű! –morogta Eddie.
- És ez téged zavar?! Ne álszenteskedj Eddie! – kacagtam rá.
Chris odajött, felsegített, és hátulról átkarolt.
- Nem akarsz felöltözni? –súgta oda.
- Élvezem hogy zavarban vagytok…- motyogtam.
- Sejtettem…. –mondta bujkáló mosollyal.
Eddie néztem, aki minket fixírozott.
- Tanács is kell vagy csak a híreket hoztad? – kérdeztem kacéran.
- Egy kurvától nem!
Chris megfeszült mögöttem, de én csak felnevettem.
- Azoknak te fizettél az este, én ingyen dolgozom, és másnak! – nevettem tovább.
Eddie felpattant, és kicsörtetett, majd bevágta az ajtót.
- Idióta! - vihogtam tovább.
- Inkább féltékeny…- morogta Chris.
- Ugyan már! Ezt te sem hiszed el!
- De egyre inkább! Adrian és Gerhard ültetett bogarat a fülembe, ezek a reakciók meg Eddietől merőben szokatlanok! Szerintem tényleg féltékeny!
- Ha féltékeny lenne megpróbálna elvenni tőled, és nem más nőkkel hetyegne, ráadásul olyan nyilvánvalóan, hogy mindenki tudja a gyárban. Nem Chris, nem! Az a baja, hogy nem voltam meg neki, ez piszkálja a csőrét! Ne is foglakozz vele, én sem teszem!
Chris leült, én pedig kimentem, hogy főzök egy kávét, mire visszamentem, Chris még mindig maga elé bámult.
- Baj van?
- Hogy? Jah nem! Csak aggódom Zoéért, elég puskaporos lehet most Eddienél hangulat….
- Mire gondolsz?
- Azt terveztem ma Sebbel elküldelek gyárat nézni…. Nem vinnétek Zoét is?
Vettem egy nagy levegőt, és kifújtam.
- Most nincs nagy kedvem dadust játszani…. De sajnálom Zoét… Jó legyen!
Chris megölelt.
- Remélem nem lesz nagyon bunkó velünk….
- Zoé rendes lány! Ismerem! Csak Eddire fúj, az ismerőseire annyira nem!
- Kösz a biztatást! - kacagtam rá.
Megittuk a kávét, majd összekészülődtünk.
Már majdnem tizenegy óra volt, mire bekopogtam Seb szobájába.
- Ki vagy? –szólt ki.
- Az ördög! –kiabáltam be – Angie vagyok ki más! De ha nő van nálad, vagy vársz valakit visszajövök később!
Kinyílt az ajtó.
- Kit vártál? –vigyorogtam rá.
Gyorsan betessékelt.
- Na kit vártál?
- Az apámat! –jött a válasz a háló felől.
Egy fiatal, alig tizenhat – tizennyolc éves, hosszú göndör barna hajú, igézően kékszemű, kissé durcás tekintetű, csinos lány állt az ajtóban. Markáns álla volt, de ez nem rontott, a szépségén. Inkább valami furcsa bájt, némi csibészséget kölcsönzött neki. Bár a sminkje kicsit erős volt, mégis látszott mennyi érzelem, és rejtett vágy ült a tekintetében. Sötétkék kikoptatott nadrágot, szűk, elől dekoltált fekete hosszú ujjú felsőt viselt, amit a könyökéig feltűrt. Egy egyszerű kicsit kopottas tornacipő volt a lábán. A nyakában egy ezüst lánc lógott, de hogy medál tartozott e hozz az nem derült ki, mert a pólója alá rejtette.
Tagadhatatlan volt, hogy ő Eddie lánya. Ugyanaz sugárzott belőle, mint Eddieből, csak Zoé a női változat volt.
Egy szó illet rá igazán, az, hogy ahogy az apja jó pasi, ő meg jó nő! Illetve inkább csak kislány még. De ahogy ott állt, inkább tűnt elveszettnek és magányosnak, mint szívtipró csitrinek.
Reménykedtem benne, hogy nem örökölte Eddie habitusát, és természetét. Módfelett tudtam volna örülni neki.
- Nagyon hasonlítasz Eddiere. Akit a hátam közepére sem kívánok, de ez téged nem érint, jobb ha tudod! Csak abban az esetben, ha a stílusod is ugyanaz, mert akkor előre megmondom neked, kaphatsz te is egy akkora balhorgot, mint tegnap az apád! Egyébként Angel Hunter! – biccentettem.
- Zoé Drummond! – közölte simán.
Bólintottam.
- Ha ebben a hangnemben folytatjuk, akkor nem bajom veled, és neked se velem. Mehetünk?
- Igen… - morogta Seb.
- Nem felejtettelek el! Mond el mi nyomja a szíved Bambi! –vigyorogtam rá.
Zoéból kitört a nevetés, ahogy belőlem is. Seb pedig igyekezett morcosan nézni, végül azonban, ő is elvigyorodott.
- Építsük le a téglát! Nos, a nagy terv az, hogy minden pr melót, vendégekkel való bájolgást, és plusz tesztelést rányomunk Markra, és nagyban hangoztatjuk, hogy azért mert mennyire megbízunk benne. Lényegében míg ő parolázik, addig Seb pihen, és készül a versenyekre. Így a kis ausztrál egója is ki van elégítve, be van fogva a szája, és nem lesz semmi ideje áskálódni a csapat ellen. Sőt még ő fogja kérni a végén, hogy ne legyen ennyi melója, mert fáradt! –vigyorogtam gúnyosan.
- Zseniális! – nevetett fel Chris.
- És hogy fogod elérni, hogy ne nyilatkozzon a csapatról szarságokat? – kérdezte Eddie epésen.
- Nézd! Sebnek megmondjuk, hogy ez azért van, mert Mark egy barom, és nézze a jó oldalát. Lesz ideje, pihenni, és meglátogatni a családját! Marnak meg arra se lesz, hogy levegőt vegyen! Éreztetni kell vele, hogy ő van a pikszisben, akkor nyeregben érzi magát, és befogja a pofáját! Mark egy idióta, egoista barom, ha eleget legyezgeted az egóját, akkor kezes bárány lesz! –kacsintottam rá.
- Látom, értesz a férfiak nyelvén! – szúrt be Eddie epésen.
- Hát eddig Chris nem panaszkodott a nyelv technikámra. –rebegtettem meg a szemhéjam ártatlanul.
- Nem érdekelnek a szaftos, és perverz részletek, úgyhogy mellőzd őket, ha kérhetem! - mordult rám Eddie.
- Hűűű! De prűd lettél hírtelen! Mindezt egy éjszaka alatt?! Ki a csaj? – érdeklődtem széles vigyorral az arcomon.
- Zoé!
Chrissel összenéztünk majd Eddiere.
- Miről maradtunk le Eddie? –kérdezte Chris
Eddie fáradtan hátradőlt, becsukta a szemét, és a kezét az orrnyergére tette.
- Zoé itt van!
Chrissel megint összenéztünk.
- Ugye nem tegnap jött? –kérdezte Chris döbbenten.
- Neeem! Hála az égnek! Csak ma reggel, de így is kínos volt! – morogta Eddie.
Érdeklődve fürkésztem Eddie arcát, de tekintve hogy még mindig ugyanabban a pózban volt, semmit sem lehetett leolvasni róla.
- Hány nő volt nálad?
Döbbenten néztem Chrisre, és meresztgettem a szemem. Válaszul csak legyintett.
- Hány volt nálad? –kérdezte Chris erélyesebben.
- Kettő! – kiabált vissza Eddie.
- Ahogy téged ismerlek inkább három!
- Igen annyi! És akkor mi van?! – ordított rá Eddie, villámló szemekkel.
Hogy bírt el három nővel egyszerre? Az igen! Lehet libidója rendesen! Nem mondom, tényleg kipróbálnám ezek után mit tud! Nagy erőfeszítéssel elnyomtam, egy széles és kaján vigyort, amit Eddiere akartam vetni.
- Az cseszd meg, hogy ez egy munkahely, és nem kupleráj! Normális vagy! Három luxusprostituáltat hozol fel?!Eszednél vagy?! Zoé persze látott a három nővel egy ágyban mi?
- Az a barom Seb engedte be! Minek jöttek be ha nem nyitottam ajtót?!
- Nehogy már Seb legyen a hibás, hogy nálad orgia van?! Azért mentek be, mert azt hihették nincs senki a lakásban te barom! – Chris tombolt.
Vajon Seb mit látott ebből. Megnéztem volna a helyes kis arcát, hogy rányitnak Eddiere és a három ribancra, lehet ha nincs ott Zoé, még ő is beszáll. Seb, mint a nagy nőfaló!
A szám elé tettem a kezem, és igyekeztem köhögésnek álcázni a feltörő nevetést, de nem sikerült.
- Mi olyan vicces? – kiabált rám Eddie.
- Csak elképzeltem Seb arcát! – hadartam el, és kitört belőlem a fékezhetetlen röhögés.
Majd meg szakadtam a nagy kacagásban, ahogy Seb döbbent, és kikerekedett szemű tekintetét elképzeltem. A nagy lendülettől leestem az asztalról a földre.
Felnéztem, és Chris is nevetett.
- Nincs rajtad fehérnemű! –morogta Eddie.
- És ez téged zavar?! Ne álszenteskedj Eddie! – kacagtam rá.
Chris odajött, felsegített, és hátulról átkarolt.
- Nem akarsz felöltözni? –súgta oda.
- Élvezem hogy zavarban vagytok…- motyogtam.
- Sejtettem…. –mondta bujkáló mosollyal.
Eddie néztem, aki minket fixírozott.
- Tanács is kell vagy csak a híreket hoztad? – kérdeztem kacéran.
- Egy kurvától nem!
Chris megfeszült mögöttem, de én csak felnevettem.
- Azoknak te fizettél az este, én ingyen dolgozom, és másnak! – nevettem tovább.
Eddie felpattant, és kicsörtetett, majd bevágta az ajtót.
- Idióta! - vihogtam tovább.
- Inkább féltékeny…- morogta Chris.
- Ugyan már! Ezt te sem hiszed el!
- De egyre inkább! Adrian és Gerhard ültetett bogarat a fülembe, ezek a reakciók meg Eddietől merőben szokatlanok! Szerintem tényleg féltékeny!
- Ha féltékeny lenne megpróbálna elvenni tőled, és nem más nőkkel hetyegne, ráadásul olyan nyilvánvalóan, hogy mindenki tudja a gyárban. Nem Chris, nem! Az a baja, hogy nem voltam meg neki, ez piszkálja a csőrét! Ne is foglakozz vele, én sem teszem!
Chris leült, én pedig kimentem, hogy főzök egy kávét, mire visszamentem, Chris még mindig maga elé bámult.
- Baj van?
- Hogy? Jah nem! Csak aggódom Zoéért, elég puskaporos lehet most Eddienél hangulat….
- Mire gondolsz?
- Azt terveztem ma Sebbel elküldelek gyárat nézni…. Nem vinnétek Zoét is?
Vettem egy nagy levegőt, és kifújtam.
- Most nincs nagy kedvem dadust játszani…. De sajnálom Zoét… Jó legyen!
Chris megölelt.
- Remélem nem lesz nagyon bunkó velünk….
- Zoé rendes lány! Ismerem! Csak Eddire fúj, az ismerőseire annyira nem!
- Kösz a biztatást! - kacagtam rá.
Megittuk a kávét, majd összekészülődtünk.
Már majdnem tizenegy óra volt, mire bekopogtam Seb szobájába.
- Ki vagy? –szólt ki.
- Az ördög! –kiabáltam be – Angie vagyok ki más! De ha nő van nálad, vagy vársz valakit visszajövök később!
Kinyílt az ajtó.
- Kit vártál? –vigyorogtam rá.
Gyorsan betessékelt.
- Na kit vártál?
- Az apámat! –jött a válasz a háló felől.
Egy fiatal, alig tizenhat – tizennyolc éves, hosszú göndör barna hajú, igézően kékszemű, kissé durcás tekintetű, csinos lány állt az ajtóban. Markáns álla volt, de ez nem rontott, a szépségén. Inkább valami furcsa bájt, némi csibészséget kölcsönzött neki. Bár a sminkje kicsit erős volt, mégis látszott mennyi érzelem, és rejtett vágy ült a tekintetében. Sötétkék kikoptatott nadrágot, szűk, elől dekoltált fekete hosszú ujjú felsőt viselt, amit a könyökéig feltűrt. Egy egyszerű kicsit kopottas tornacipő volt a lábán. A nyakában egy ezüst lánc lógott, de hogy medál tartozott e hozz az nem derült ki, mert a pólója alá rejtette.
Tagadhatatlan volt, hogy ő Eddie lánya. Ugyanaz sugárzott belőle, mint Eddieből, csak Zoé a női változat volt.
Egy szó illet rá igazán, az, hogy ahogy az apja jó pasi, ő meg jó nő! Illetve inkább csak kislány még. De ahogy ott állt, inkább tűnt elveszettnek és magányosnak, mint szívtipró csitrinek.
Reménykedtem benne, hogy nem örökölte Eddie habitusát, és természetét. Módfelett tudtam volna örülni neki.
- Nagyon hasonlítasz Eddiere. Akit a hátam közepére sem kívánok, de ez téged nem érint, jobb ha tudod! Csak abban az esetben, ha a stílusod is ugyanaz, mert akkor előre megmondom neked, kaphatsz te is egy akkora balhorgot, mint tegnap az apád! Egyébként Angel Hunter! – biccentettem.
- Zoé Drummond! – közölte simán.
Bólintottam.
- Ha ebben a hangnemben folytatjuk, akkor nem bajom veled, és neked se velem. Mehetünk?
- Igen… - morogta Seb.
- Nem felejtettelek el! Mond el mi nyomja a szíved Bambi! –vigyorogtam rá.
Zoéból kitört a nevetés, ahogy belőlem is. Seb pedig igyekezett morcosan nézni, végül azonban, ő is elvigyorodott.
Hazard of hearts 31.
31.rész
Nagyot nyújtózva ébredtem, rápillantott az órára, ami fél tízet mutatott, majd odabújtam Chris mellkasára. Rámosolyogtam. Örültem, hogy végre kipiheni magát, és nyugi van. Egy fél napot kibír nélküle a gyár. Legalábbis remélem.
Vannak olyan reggelek, amikor az ember úgy ébred, hogy jókedvű, életvidám, és boldog, aztán meg két perc után rátörnek az éjszaka őrült emlékei, és megkeserítik a pillanatot, és napod.
Velem is ezt történt.
És bum! Beugrott minden.
A homlokom a mellkasának nyomtam.
Szerettem volna elsüllyedni szégyenemben. Olcsó kis útszéli ribancnak éreztem magam, de legalábbis egy számító libának, aki egy fokkal sem jobb, mint a grid csajok, vagy azok a nők, akik pénzért, hatalomért, mennek feleségül egy pasihoz.
Chris álmában átkarolt, de a keze ólomból volt, az érintése égetett, és ezúttal nem jó értelemben. Megfogtam a fejem.
- Ezen után mit fog gondolni rólam? Ez a nagy szerelem, percek alatt elmúlik majd, ha rájön milyen is vagyok valójában, és nem fog különbül kezelni egy egyéjszakásnál! Hogy lehettem ekkora barom???? Megint elcsesztem mindent!
Így végig gondolva, fogalmam sincs mi ütött belém este, hogy miért tettem amit tettem, és mi az ördög ütött belém?!
Elhúzódtam Christől, megfordultam, és kiakartam mászni az ágyból, de hírtelen visszarántott.
- Szia! – mosolygott rám.
- Szia…. –mondtam kelletlenül.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Persze! –morogta.
- A tegnap este….
- Máris szerződést bontunk? –nevetett fel.
Kirángattam a karom az övéből, de megint elkapott, és magához húzott.
- Mond el mi a baj! Addig nem engedlek el!
- Hosszú reggelünk lesz!
- Nem lehetne egyszerűen csak elmondani mi a gond?
Szomorúan néztem rá.
- Mi a véleményed rólam?
Értetlenül és megdöbbenve nézett rám.
- Ezt most nem értem….
- Na komolyan!
Felhúzta a szemöldökét.
- Az, hogy egy fantasztikus nő vagy, okos, csinos, talpraesett, néha hisztis, makacs mint egy öszvér, és nem utolsó sorban őrülten jó vagy az ágyban…- morogta a fülembe.
Eltoltam magamtól.
- Szerintem semmi sértőt nem mondtam! – kapta fel egy kicsit a vizet.
- Nem… nem változott meg rólam a véleményed?
- Miért kellett volna…..- leesett neki, és hatalmas nevetésben tört ki.
Most én néztem rá értetlenül.
- Mi olyan vicces?
Szorosan átölelt, és mélyen a szemembe nézett.
- Engem nem zavar, ha néha ilyen is vagy, ilyen – bocs nem tudom szebben mondani – kurvás! Szeretem, ha egy nőből előjön a prosti, és néha olyat is csinál, amit máskor nem. Minél sokoldalúbb egy nő, az ágyban, és az ágyon kívül, annál biztosabb, hogy mi pasik nem megyünk félre. Nekünk a biztonság mellett, néha kell egy kis izgalom, egy kis vadság, egy kis ismeretlen, egy kis váratlanság, egy kis fűszer, és ha ez megvan, akkor hosszú ideig hűséges egy férfi. Ettől még nem lettél kevesebb a szememben, és nem foglak grid csajként kezelni! Sőt! – vigyorodott el kajánul.
Vettem egy mély levegőt, és kifújtam. Megkönnyebültem. Jó volt tudni, hogy Chris ezt nem negatívumként értékelte.
- Ha akarod, el is felejthetjük ezt a hülyeséget, mármint ezt a szerződést. – mondta kedvesen.
- Nem! Inkább ne! Tudod kedvellek, nagyon is! És fontos vagy nekem! Olyan ember vagy, akit egész életemben kerestem, aki csöndes, megértő, és támogat ha kell, de ugyanakkor van benne tűz, rafinéria, és jó vele a szex! Annyi csalódásért már eddig, hogy kétlem hogy valaha még egyszer szerelemes leszek, félek már megbízni bárkiben is. De veled, hosszútávon is eltudnám képzelni a jövőm, mint a feleséged, és a gyerekeid anyja. Tudod, tetszik ez a gondolat, hogy veled éljek együtt! Azt hiszem ezért is találtam ki ezt a szerződést, mert tudtam, hogy én mindenképpen jól járok! –mosolyogtam rá.
Válaszul hosszan megcsókolt.
- Örülnék, ha végül is én lennék a szerencsés….- morogta.
- Tudom…. És egyre inkább én is…..
Letepert, és simogatni kezdetett, de akkor valaki erélyesen kopogott a bejárati ajtón.
- Ne nyissuk ki! –nyögtem fel.
- Majd abba hagyja…. – dünnyögte.
Az illető újra kopogott, majd újra, és újra, a végén már szinte verte az ajtót.
- Chris! Azonnal nyisd ki! Nagyon fontos!
- Megölöm Eddiet….- sziszegte Chris.
- De miután én kikapartam a szemét! – mondtam mérgesen.
Megint dörömbölés.
- Chris! Nyissátok már ki! Tényleg kurva fontos!
Chris maga köré tekerte az egyik lepedőt, és kimászott az ágyból.
- Sajnálom… De őt nem tudjuk lerázni, bulldog természet! – dühöngött.
- Tudom….- morogtam, miközben, én is kiszálltam az ágyból, és megkerestem a fehér, ezüst szitakötőkkel díszített combközépig érő selyem köntösömet.
- Chris! Chris! –megint dörömbölés.
- Hagyd abba Eddie vagy esküszöm kiváglak az ablakon! – ordított ki Chris.
Néha csönd lett, amíg oda nem értünk az ajtóhoz.
Chris dühösen kivágta.
- Mit akarsz már megint! Nem volt elég a tegnap este? Ajánlom, hogy nyomós okod legyen arra, hogy egy nyugodt délelőttöm sem lehet!
- Szevasz! – vágta oda Eddie és becsörtetett, majd levágott két újságot, a dohányzóra, és ledobta magát a kanapéra – Olvasd el ezt a két szart! –ordította, és közben majdnem felnyársalt a tekintetével.
Megálltam fal mellett, és neki dűltem, úgy néztem, ahogy Chris felveszi az elsőt, és fokozatosan egyre dühösebb, és vörösebb lesz a feje.
- Ezt honnan szedték? – ordított Chris teli torokból.
- Tégla van a csapatban! – mondta Eddie flegmán – De nézd csak meg a másikat is!
Chris a szoba sarkába vágta az újságot, odamentem, és felvettem.
Nagy betűkkel hirdette a szalagcím, hogy a Red Bull egy bennfentes információja szerint eltervezte az idei autóját, ami semmit sem ér.
Megdöbbentem.
Eddienek igaza van, van egy téglánk! Basszus!
Chrisre néztem, aki hitetlenkedve nézett rám, majd mellém sétált, és rábökött a kezében lévő La Gazzetta dello Sport -ra.
„ Eddie Irvine lánya apja nyomdokain! Zoé Irvine első nagy balhéja! ”
Döbbenten olvastam a cikket.
Lényegében mindent kiteregetett Eddieről és Zoéról, amit nekem elmondott.
Chrisre néztem, aki érdeklődve pillantott rám.
Keresztbetett lábbal leültem Eddievel szemben, a dohányzó asztalra.
- Mond csak! Ne kímélj!
Annyira közelhajolt az arcomhoz, hogy szinte összeért az orrunk.
- Ez a cikk Zoéról! – ordította – Ez te voltál?!
Álltam a tekintetét, meg a hangtónust is.
- Kérdezed vagy állítod? –kérdeztem nyugodt hangon.
Tudni akartam, hogy már eldöntötte, hogy én voltam e, vagy csak vaktában lövöldöz.
- Te tudtál egyedül mindenről! Te fenyegettél tegnap Zoéval! –üvöltötte.
- Nem! Nem én voltam! Bár mindenről tudtam, de én senkinek nem mondtam semmit! De tök mindegy, mit mondok, úgysem hiszed el. – közöltem nyugodtan.
- Túl jó színésznő vagy! –mondta gúnyosan.
- Bagoly mondja verébnek. De elfelejted hogy a lányodon, Marian, rajtad, és rajtam kívül, még valaki tudott a dologról!
- És ugyan ki? – üvöltött a képembe.
- Az a kis mocsok, akivel Zoé….- néztem rá jelentőségteljesen.
Értelem gyúlt a szemében, halleluja és angyali kórus!
- Egyedül ő profitált ebből az egészből anyagilag! És mondok még valamit! Ha én lennék a hunyó, azt a képedbe is mondanám, hogy lássam, mennyire megdöbbensz, és szarul esik! Sőt az újságot is én adnám a kezedbe!
Hátradőlt a kanapén.
- Ez őszinte volt! Viszont tudnom kell ki az! – dühöngött.
- Ebben sajnos nem vagyok illetékes, faggasd ki a lányokat…
- Az lesz! –sziszegte.
- De ki énekelhetett a kocsi ügyében? – morfondíroztam.
- Bárki! – mondta Chris mogorván.
- Nem! Valaki olyan, aki nem fél a lebukástól, nincs vesztenivalója, mert előbb utóbb mindig kiderül, hogy ki fecsegett! Sőt, lehet, hogy így akar innen elmenni, hogy kirúgassa magát, mert úgy érzi nincs eléggé megbecsülve a munkája, egy örök elégedetlenkedő, egy ember aki örök másodiknak érzi magát! Egy bosszúálló, egy ember, aki féltékeny másik sikerére! Tudtok ilyet?
A válasz egyszerre jött sztereóban.
- Mark!
- Uraim! Megvan a téglánk! – mondtam mosolyogva.
- Remek! Ötlet? –nézett Eddie Chrisre.
- Nekem van! –vigyorodtam el – És garantálom, hogy mindannyiótoknak tetszeni fog! – húztam gonosz mosolyra a szám.
Nagyot nyújtózva ébredtem, rápillantott az órára, ami fél tízet mutatott, majd odabújtam Chris mellkasára. Rámosolyogtam. Örültem, hogy végre kipiheni magát, és nyugi van. Egy fél napot kibír nélküle a gyár. Legalábbis remélem.
Vannak olyan reggelek, amikor az ember úgy ébred, hogy jókedvű, életvidám, és boldog, aztán meg két perc után rátörnek az éjszaka őrült emlékei, és megkeserítik a pillanatot, és napod.
Velem is ezt történt.
És bum! Beugrott minden.
A homlokom a mellkasának nyomtam.
Szerettem volna elsüllyedni szégyenemben. Olcsó kis útszéli ribancnak éreztem magam, de legalábbis egy számító libának, aki egy fokkal sem jobb, mint a grid csajok, vagy azok a nők, akik pénzért, hatalomért, mennek feleségül egy pasihoz.
Chris álmában átkarolt, de a keze ólomból volt, az érintése égetett, és ezúttal nem jó értelemben. Megfogtam a fejem.
- Ezen után mit fog gondolni rólam? Ez a nagy szerelem, percek alatt elmúlik majd, ha rájön milyen is vagyok valójában, és nem fog különbül kezelni egy egyéjszakásnál! Hogy lehettem ekkora barom???? Megint elcsesztem mindent!
Így végig gondolva, fogalmam sincs mi ütött belém este, hogy miért tettem amit tettem, és mi az ördög ütött belém?!
Elhúzódtam Christől, megfordultam, és kiakartam mászni az ágyból, de hírtelen visszarántott.
- Szia! – mosolygott rám.
- Szia…. –mondtam kelletlenül.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Persze! –morogta.
- A tegnap este….
- Máris szerződést bontunk? –nevetett fel.
Kirángattam a karom az övéből, de megint elkapott, és magához húzott.
- Mond el mi a baj! Addig nem engedlek el!
- Hosszú reggelünk lesz!
- Nem lehetne egyszerűen csak elmondani mi a gond?
Szomorúan néztem rá.
- Mi a véleményed rólam?
Értetlenül és megdöbbenve nézett rám.
- Ezt most nem értem….
- Na komolyan!
Felhúzta a szemöldökét.
- Az, hogy egy fantasztikus nő vagy, okos, csinos, talpraesett, néha hisztis, makacs mint egy öszvér, és nem utolsó sorban őrülten jó vagy az ágyban…- morogta a fülembe.
Eltoltam magamtól.
- Szerintem semmi sértőt nem mondtam! – kapta fel egy kicsit a vizet.
- Nem… nem változott meg rólam a véleményed?
- Miért kellett volna…..- leesett neki, és hatalmas nevetésben tört ki.
Most én néztem rá értetlenül.
- Mi olyan vicces?
Szorosan átölelt, és mélyen a szemembe nézett.
- Engem nem zavar, ha néha ilyen is vagy, ilyen – bocs nem tudom szebben mondani – kurvás! Szeretem, ha egy nőből előjön a prosti, és néha olyat is csinál, amit máskor nem. Minél sokoldalúbb egy nő, az ágyban, és az ágyon kívül, annál biztosabb, hogy mi pasik nem megyünk félre. Nekünk a biztonság mellett, néha kell egy kis izgalom, egy kis vadság, egy kis ismeretlen, egy kis váratlanság, egy kis fűszer, és ha ez megvan, akkor hosszú ideig hűséges egy férfi. Ettől még nem lettél kevesebb a szememben, és nem foglak grid csajként kezelni! Sőt! – vigyorodott el kajánul.
Vettem egy mély levegőt, és kifújtam. Megkönnyebültem. Jó volt tudni, hogy Chris ezt nem negatívumként értékelte.
- Ha akarod, el is felejthetjük ezt a hülyeséget, mármint ezt a szerződést. – mondta kedvesen.
- Nem! Inkább ne! Tudod kedvellek, nagyon is! És fontos vagy nekem! Olyan ember vagy, akit egész életemben kerestem, aki csöndes, megértő, és támogat ha kell, de ugyanakkor van benne tűz, rafinéria, és jó vele a szex! Annyi csalódásért már eddig, hogy kétlem hogy valaha még egyszer szerelemes leszek, félek már megbízni bárkiben is. De veled, hosszútávon is eltudnám képzelni a jövőm, mint a feleséged, és a gyerekeid anyja. Tudod, tetszik ez a gondolat, hogy veled éljek együtt! Azt hiszem ezért is találtam ki ezt a szerződést, mert tudtam, hogy én mindenképpen jól járok! –mosolyogtam rá.
Válaszul hosszan megcsókolt.
- Örülnék, ha végül is én lennék a szerencsés….- morogta.
- Tudom…. És egyre inkább én is…..
Letepert, és simogatni kezdetett, de akkor valaki erélyesen kopogott a bejárati ajtón.
- Ne nyissuk ki! –nyögtem fel.
- Majd abba hagyja…. – dünnyögte.
Az illető újra kopogott, majd újra, és újra, a végén már szinte verte az ajtót.
- Chris! Azonnal nyisd ki! Nagyon fontos!
- Megölöm Eddiet….- sziszegte Chris.
- De miután én kikapartam a szemét! – mondtam mérgesen.
Megint dörömbölés.
- Chris! Nyissátok már ki! Tényleg kurva fontos!
Chris maga köré tekerte az egyik lepedőt, és kimászott az ágyból.
- Sajnálom… De őt nem tudjuk lerázni, bulldog természet! – dühöngött.
- Tudom….- morogtam, miközben, én is kiszálltam az ágyból, és megkerestem a fehér, ezüst szitakötőkkel díszített combközépig érő selyem köntösömet.
- Chris! Chris! –megint dörömbölés.
- Hagyd abba Eddie vagy esküszöm kiváglak az ablakon! – ordított ki Chris.
Néha csönd lett, amíg oda nem értünk az ajtóhoz.
Chris dühösen kivágta.
- Mit akarsz már megint! Nem volt elég a tegnap este? Ajánlom, hogy nyomós okod legyen arra, hogy egy nyugodt délelőttöm sem lehet!
- Szevasz! – vágta oda Eddie és becsörtetett, majd levágott két újságot, a dohányzóra, és ledobta magát a kanapéra – Olvasd el ezt a két szart! –ordította, és közben majdnem felnyársalt a tekintetével.
Megálltam fal mellett, és neki dűltem, úgy néztem, ahogy Chris felveszi az elsőt, és fokozatosan egyre dühösebb, és vörösebb lesz a feje.
- Ezt honnan szedték? – ordított Chris teli torokból.
- Tégla van a csapatban! – mondta Eddie flegmán – De nézd csak meg a másikat is!
Chris a szoba sarkába vágta az újságot, odamentem, és felvettem.
Nagy betűkkel hirdette a szalagcím, hogy a Red Bull egy bennfentes információja szerint eltervezte az idei autóját, ami semmit sem ér.
Megdöbbentem.
Eddienek igaza van, van egy téglánk! Basszus!
Chrisre néztem, aki hitetlenkedve nézett rám, majd mellém sétált, és rábökött a kezében lévő La Gazzetta dello Sport -ra.
„ Eddie Irvine lánya apja nyomdokain! Zoé Irvine első nagy balhéja! ”
Döbbenten olvastam a cikket.
Lényegében mindent kiteregetett Eddieről és Zoéról, amit nekem elmondott.
Chrisre néztem, aki érdeklődve pillantott rám.
Keresztbetett lábbal leültem Eddievel szemben, a dohányzó asztalra.
- Mond csak! Ne kímélj!
Annyira közelhajolt az arcomhoz, hogy szinte összeért az orrunk.
- Ez a cikk Zoéról! – ordította – Ez te voltál?!
Álltam a tekintetét, meg a hangtónust is.
- Kérdezed vagy állítod? –kérdeztem nyugodt hangon.
Tudni akartam, hogy már eldöntötte, hogy én voltam e, vagy csak vaktában lövöldöz.
- Te tudtál egyedül mindenről! Te fenyegettél tegnap Zoéval! –üvöltötte.
- Nem! Nem én voltam! Bár mindenről tudtam, de én senkinek nem mondtam semmit! De tök mindegy, mit mondok, úgysem hiszed el. – közöltem nyugodtan.
- Túl jó színésznő vagy! –mondta gúnyosan.
- Bagoly mondja verébnek. De elfelejted hogy a lányodon, Marian, rajtad, és rajtam kívül, még valaki tudott a dologról!
- És ugyan ki? – üvöltött a képembe.
- Az a kis mocsok, akivel Zoé….- néztem rá jelentőségteljesen.
Értelem gyúlt a szemében, halleluja és angyali kórus!
- Egyedül ő profitált ebből az egészből anyagilag! És mondok még valamit! Ha én lennék a hunyó, azt a képedbe is mondanám, hogy lássam, mennyire megdöbbensz, és szarul esik! Sőt az újságot is én adnám a kezedbe!
Hátradőlt a kanapén.
- Ez őszinte volt! Viszont tudnom kell ki az! – dühöngött.
- Ebben sajnos nem vagyok illetékes, faggasd ki a lányokat…
- Az lesz! –sziszegte.
- De ki énekelhetett a kocsi ügyében? – morfondíroztam.
- Bárki! – mondta Chris mogorván.
- Nem! Valaki olyan, aki nem fél a lebukástól, nincs vesztenivalója, mert előbb utóbb mindig kiderül, hogy ki fecsegett! Sőt, lehet, hogy így akar innen elmenni, hogy kirúgassa magát, mert úgy érzi nincs eléggé megbecsülve a munkája, egy örök elégedetlenkedő, egy ember aki örök másodiknak érzi magát! Egy bosszúálló, egy ember, aki féltékeny másik sikerére! Tudtok ilyet?
A válasz egyszerre jött sztereóban.
- Mark!
- Uraim! Megvan a téglánk! – mondtam mosolyogva.
- Remek! Ötlet? –nézett Eddie Chrisre.
- Nekem van! –vigyorodtam el – És garantálom, hogy mindannyiótoknak tetszeni fog! – húztam gonosz mosolyra a szám.
2010. november 28., vasárnap
Hazard of hearts 30.
30.rész
Chris elég morcosan jött utána, mint kiderült azért cseszte le az illetőt, mert nem szólt neki, vagy bárkinek, hogy Eddie már fél órája veri az ajtaját. A srác azzal védekezett, hogy azt hitte Chris arra vár, hogy Eddienek magától megjön az esze. Látszik, hogy nem ismeri az írek gyöngyét!
Végül Chris mindenkit elzavart aludni, azokat is, akik az alattunk lévő emeltről jöttek fel közben.
Hulla fáradt volt, ahogy én is.
- Most van elegem a munkámból! –mondta indulatosan, és lerogyott a kanapéra, majd hátradőlt.
Mögé sétáltam, kicsit megböktem, és mutattam, hogy dűljön előrébb, majd bemásztam mögé, hozzábújtam és masszírozni kezdtem a nyakát, meg a vállát.
- Ez jólesik! – nyögött föl.
- Tudom… Jó vagyok masszázsból! – vigyorodtam el.
- Kész vagyok, de teljesen! –morogta.
- Attól, hogy masszírozlak, vagy a sok gondtól?
- Ne vedd zokon, Istenien csinálod, de most úgy érzem, hetven éves vagyok! Nagyon kimerítettek az utóbbi hetek, és ha megkezdődnek a tesztek ez csak rosszabb lesz. Istenem még két hét bolondokháza, aztán meg lenyakaz a sajtó! –sóhajtott fel.
Szorosan átkaroltam.
- Félsz hogy a fejedet akarják majd?
- Az enyém nem lesz elég nekik! Magammal fogom rántani a többieket… Legalábbis azt hiszem…
- Chris…- tettem az állam a vállára.
- Mond…
- Tudom, hogy ez inkább viccesen, és hülyén hangzik, mint ésszerűen, de adj nekem egy esélyt!
- Esélyt? Mire? –kérdezte élénken.
- Van egy barátnőm…
- Gruppen szex? –vágott közbe.
A vállába boxoltam.
- Hülye vagy!
Felnevetett.
Előre másztam az ölébe.
- Bocs… mond…
- Mi anno Andyvel, meg pár haverral remek gépeket raktunk össze. Nagyon tudtuk, hogy kell egy halom kacatból, zsír gépet varázsolni. Andy a Cryslernél dolgozik, a Viper részlegen, a többi haverom meg szerte a világban, elismert tunigosok.
- Arra célzol, hogy te meg a barátaid kijavítanátok a kocsit? – nevetett fel.
Nem tudta abbahagyni. Belecsíptem.
- Naaaaa….. – morogta.
- Chris! Te mondtad, hogy azaz autó semmit sem ér! Mit ronthatunk el rajta? Legfeljebb még lassabb lesz!
- Angie! Ennyire naiv nem lehetsz! Ez egy több száz milliós Forma 1-es versenygép, a te ismerőseid meg nem értenek ehhez, soha nem építettek ilyet, és a szabályokat sem tudják!
- Igen! Ez egy több százmilliós Forma 1-es versenygép, ami a sor végén fog kullogni! – gúnyolódtam.
- Most mit akarsz tőlem? –csattant fel dühösen – Engedjem be azokhoz a magasan képzett, és többdiplomás mérnökökhöz, tervezőkhöz, szerelőkhöz a haverjaidat, akiknek még tisztességes végzettségük sincs? Ez kabaré!
- Igen! Ez kabaré! Lásd már be! – pattantam fel dühösen – Én vagyok az egyetlen lehetőséged! Te mondtad, két hét múlva a sajtó keresztre feszít titeket! Akkor nem mindegy ha már ez is benne van a pakliban! Annyit nem ronthatunk azon a szaron, hogy még vacakabb legyen!
Fáradtan nézett rám.
- Nekem nincs erőm még veled is vitázni….- suttogta.
- Akkor ne tedd… Hanem adj egy esélyt! – bújtam hozzá.
- Angie te lehetet….
- Chris! Ma te kértél tőlem esélyt, és adtam! Bíztam benned, most te bízz bennem!
Szorosan átölelt, és belefúrta az arcát a vállamba.
Vett egy nagy levegőt.
- Meggyőzhető vagyok…- morogta
- És mivel érhetem el a célom? Azzal hogy lefekszem veled? –kérdeztem gúnyosan.
Kajánul nézett rám.
- Igen…
- Nem vagyok kurva! –csattantam fel.
- Nem! De ha már nem vagyok több számodra egy szexpartnernél, és kihasználsz, akkor ha bármi egyebet is akarsz tőlem a szexen túl annak ára van! És mivel nekem kell teljesíteni, én szabom meg a feltételt és az árat! – mondta tetetett közönnyel.
- Szóval a nagy szerelmen eddig tartott?! – kaptam fel a vizet.
- Nem! Szeretlek! De ahhoz, hogy én is megkapjam amit szeretnék, rafináltan kell játszanom!
- És mégis mit szeretnél? Egy kurvát? –kérdeztem szkeptikusan.
- Téged! – nézett rám szenvedélyesen.
- Inkább a lelkemet! – nevettem fel.
- Mindened akarom!
- És megpróbálod elhitetni velem, hogy olyan vagy, mint Eddie, számító, kétszínű, és nőcsábász, aki bármire képes egy jó menetért?
- Az ember próbálkozik! – mondta közönyösen.
- Ne csináld! Én ilyennek kedvellek, amilyen vagy! Nem kell megváltoznod, ne búj más bőrébe! Tudod jól, hogy üzlet nélkül is vevő vagyok veled egy jó szexre!
- Tudom…
- Akkor meg? Mire jó ez a marhaság?
- Azt hittem….
- Mit? Hogy így magadhoz köthetsz ilyen kis trükkökkel?
- Igen…
- Átlátszó vagy Chris! Nagyon átlátszó!
- Kellesz nekem! És bármit megtennék, hogy……- elharapta a mondat végét.
- Hogy beléd szeressek, és hozzád menjek….
Bólintott.
Kacéran ránéztem.
- Rendben!
Felálltam, megfogtam a karját, és a hálóm felé húztam.
- Mit csinálsz?
Nem válaszoltam, csak becitáltam a szobámba, beléptünk bezártam az ajtót, és neki löktem.
- Mit csinálsz? –kérdezte döbbenten.
- Éppen szerződést kötök veled, szóban!
- Hogy micsoda? –kérdezte zavartan.
Most esett le, hogy viccnek szánta az egészet, de én már komolyan gondoltam.
- Mondom a feltételeimet! – azzal kirángattam az ingét nadrágjából – Felhívom a haverjaimat, eljönnek és segítenek neked, meg a kis csapatodnak! – elkezdtem kigombolni az ingét – Ha nekem lesz igazam, és már a teszteken jól futnak, akkor azt csinálok amit akarok! És te szó nélkül tűröd! Ha viszont, csak a versenyeken kezdenek el jó eredményt elérni, akkor – lehúztam az ingét, és kioldottam az övét, majd lehúztam a cipzárt – bármit kérsz tőlem megkapod! És nem csak az ágyban, azon túl is! Valamint - megfordultam, és hozzányomtam a fenekem a férfiasságának, ami már harcra kész volt – ha megnyerjük a vb-t, a konstruktőrit, és az egyénit, akkor nem lesz több, mint ami most van köztünk. Ha viszont – eltávolodtam tőle, és sztiptizelni kezdtem, csábosan mozogtam, lassan levettem a felsőm, a nadrágom, és lassan érzékien melltartóm, és odadobtam neki - csak az egyénit nyerjük meg, - visszasétáltam és háttal neki dőltem – akkor halandó vagyok hozzád menni feleségül!
Felnyögött. A csípőmre tette a kezét, és simogatni kezdett.
- Nekem is van feltételem!
- Igazán?
- Igen! Azt mondtad, ha úgy alakul bármit kérhetek!
Lejjebb csúsztatta a kezét, és simogatni kezdett odalent.
- Igen… - nyögtem fel.
Túl jól csinálta.
- Akkor jobb ha tudod – hírtelen maga felé fordított – én leegyszerűsíteném az egyezséget!
Feldugta a két ujját, és körkörösen mozgatni kezdte. Bele kellett kapaszkodnom a vállába.
Válaszul beleharapott a nyakamba.
- Halljuk….- suttogtam.
- Legyen nagyobb a tét! Ha nem javul látványosan a kocsi a tesztek végére, marad ez ami most van, ha javul az lesz amit te akarsz. De ha csak a versenyekre javul, akkor először is – kihúzta az ujjait és belém hatolt - csinálunk egy gyereket, - mindketten felnyögtünk – aztán év végén hozzám jössz!
Felemelte a csípőm, én pedig köré fontam a lábam.
Egyre gyorsabban, és tempósabban mozgott.
Már majdnem a csúcson voltunk, amikor abbahagyta.
Belekarmoltam a vállába.
- Mi a válaszod? – nyögött fel.
A saját csapdámba estem. Mondhattam volna nemet, vagy azt hogy nem akarok szerződést. De tetszett, hogy Chris hajlandó belemenni, egy ilyent játszmába, hogy ennyire tökös, ennyire dörzsölt.
Elkezdtem mozgatni a csípőm, mindketten felnyögtünk.
- Elfogadva…. Aláírva…- ziháltam, majd mindketten a csúcsra értünk.
A kimerültségtől, pedig lerogytunk a padlóra.
Chris elég morcosan jött utána, mint kiderült azért cseszte le az illetőt, mert nem szólt neki, vagy bárkinek, hogy Eddie már fél órája veri az ajtaját. A srác azzal védekezett, hogy azt hitte Chris arra vár, hogy Eddienek magától megjön az esze. Látszik, hogy nem ismeri az írek gyöngyét!
Végül Chris mindenkit elzavart aludni, azokat is, akik az alattunk lévő emeltről jöttek fel közben.
Hulla fáradt volt, ahogy én is.
- Most van elegem a munkámból! –mondta indulatosan, és lerogyott a kanapéra, majd hátradőlt.
Mögé sétáltam, kicsit megböktem, és mutattam, hogy dűljön előrébb, majd bemásztam mögé, hozzábújtam és masszírozni kezdtem a nyakát, meg a vállát.
- Ez jólesik! – nyögött föl.
- Tudom… Jó vagyok masszázsból! – vigyorodtam el.
- Kész vagyok, de teljesen! –morogta.
- Attól, hogy masszírozlak, vagy a sok gondtól?
- Ne vedd zokon, Istenien csinálod, de most úgy érzem, hetven éves vagyok! Nagyon kimerítettek az utóbbi hetek, és ha megkezdődnek a tesztek ez csak rosszabb lesz. Istenem még két hét bolondokháza, aztán meg lenyakaz a sajtó! –sóhajtott fel.
Szorosan átkaroltam.
- Félsz hogy a fejedet akarják majd?
- Az enyém nem lesz elég nekik! Magammal fogom rántani a többieket… Legalábbis azt hiszem…
- Chris…- tettem az állam a vállára.
- Mond…
- Tudom, hogy ez inkább viccesen, és hülyén hangzik, mint ésszerűen, de adj nekem egy esélyt!
- Esélyt? Mire? –kérdezte élénken.
- Van egy barátnőm…
- Gruppen szex? –vágott közbe.
A vállába boxoltam.
- Hülye vagy!
Felnevetett.
Előre másztam az ölébe.
- Bocs… mond…
- Mi anno Andyvel, meg pár haverral remek gépeket raktunk össze. Nagyon tudtuk, hogy kell egy halom kacatból, zsír gépet varázsolni. Andy a Cryslernél dolgozik, a Viper részlegen, a többi haverom meg szerte a világban, elismert tunigosok.
- Arra célzol, hogy te meg a barátaid kijavítanátok a kocsit? – nevetett fel.
Nem tudta abbahagyni. Belecsíptem.
- Naaaaa….. – morogta.
- Chris! Te mondtad, hogy azaz autó semmit sem ér! Mit ronthatunk el rajta? Legfeljebb még lassabb lesz!
- Angie! Ennyire naiv nem lehetsz! Ez egy több száz milliós Forma 1-es versenygép, a te ismerőseid meg nem értenek ehhez, soha nem építettek ilyet, és a szabályokat sem tudják!
- Igen! Ez egy több százmilliós Forma 1-es versenygép, ami a sor végén fog kullogni! – gúnyolódtam.
- Most mit akarsz tőlem? –csattant fel dühösen – Engedjem be azokhoz a magasan képzett, és többdiplomás mérnökökhöz, tervezőkhöz, szerelőkhöz a haverjaidat, akiknek még tisztességes végzettségük sincs? Ez kabaré!
- Igen! Ez kabaré! Lásd már be! – pattantam fel dühösen – Én vagyok az egyetlen lehetőséged! Te mondtad, két hét múlva a sajtó keresztre feszít titeket! Akkor nem mindegy ha már ez is benne van a pakliban! Annyit nem ronthatunk azon a szaron, hogy még vacakabb legyen!
Fáradtan nézett rám.
- Nekem nincs erőm még veled is vitázni….- suttogta.
- Akkor ne tedd… Hanem adj egy esélyt! – bújtam hozzá.
- Angie te lehetet….
- Chris! Ma te kértél tőlem esélyt, és adtam! Bíztam benned, most te bízz bennem!
Szorosan átölelt, és belefúrta az arcát a vállamba.
Vett egy nagy levegőt.
- Meggyőzhető vagyok…- morogta
- És mivel érhetem el a célom? Azzal hogy lefekszem veled? –kérdeztem gúnyosan.
Kajánul nézett rám.
- Igen…
- Nem vagyok kurva! –csattantam fel.
- Nem! De ha már nem vagyok több számodra egy szexpartnernél, és kihasználsz, akkor ha bármi egyebet is akarsz tőlem a szexen túl annak ára van! És mivel nekem kell teljesíteni, én szabom meg a feltételt és az árat! – mondta tetetett közönnyel.
- Szóval a nagy szerelmen eddig tartott?! – kaptam fel a vizet.
- Nem! Szeretlek! De ahhoz, hogy én is megkapjam amit szeretnék, rafináltan kell játszanom!
- És mégis mit szeretnél? Egy kurvát? –kérdeztem szkeptikusan.
- Téged! – nézett rám szenvedélyesen.
- Inkább a lelkemet! – nevettem fel.
- Mindened akarom!
- És megpróbálod elhitetni velem, hogy olyan vagy, mint Eddie, számító, kétszínű, és nőcsábász, aki bármire képes egy jó menetért?
- Az ember próbálkozik! – mondta közönyösen.
- Ne csináld! Én ilyennek kedvellek, amilyen vagy! Nem kell megváltoznod, ne búj más bőrébe! Tudod jól, hogy üzlet nélkül is vevő vagyok veled egy jó szexre!
- Tudom…
- Akkor meg? Mire jó ez a marhaság?
- Azt hittem….
- Mit? Hogy így magadhoz köthetsz ilyen kis trükkökkel?
- Igen…
- Átlátszó vagy Chris! Nagyon átlátszó!
- Kellesz nekem! És bármit megtennék, hogy……- elharapta a mondat végét.
- Hogy beléd szeressek, és hozzád menjek….
Bólintott.
Kacéran ránéztem.
- Rendben!
Felálltam, megfogtam a karját, és a hálóm felé húztam.
- Mit csinálsz?
Nem válaszoltam, csak becitáltam a szobámba, beléptünk bezártam az ajtót, és neki löktem.
- Mit csinálsz? –kérdezte döbbenten.
- Éppen szerződést kötök veled, szóban!
- Hogy micsoda? –kérdezte zavartan.
Most esett le, hogy viccnek szánta az egészet, de én már komolyan gondoltam.
- Mondom a feltételeimet! – azzal kirángattam az ingét nadrágjából – Felhívom a haverjaimat, eljönnek és segítenek neked, meg a kis csapatodnak! – elkezdtem kigombolni az ingét – Ha nekem lesz igazam, és már a teszteken jól futnak, akkor azt csinálok amit akarok! És te szó nélkül tűröd! Ha viszont, csak a versenyeken kezdenek el jó eredményt elérni, akkor – lehúztam az ingét, és kioldottam az övét, majd lehúztam a cipzárt – bármit kérsz tőlem megkapod! És nem csak az ágyban, azon túl is! Valamint - megfordultam, és hozzányomtam a fenekem a férfiasságának, ami már harcra kész volt – ha megnyerjük a vb-t, a konstruktőrit, és az egyénit, akkor nem lesz több, mint ami most van köztünk. Ha viszont – eltávolodtam tőle, és sztiptizelni kezdtem, csábosan mozogtam, lassan levettem a felsőm, a nadrágom, és lassan érzékien melltartóm, és odadobtam neki - csak az egyénit nyerjük meg, - visszasétáltam és háttal neki dőltem – akkor halandó vagyok hozzád menni feleségül!
Felnyögött. A csípőmre tette a kezét, és simogatni kezdett.
- Nekem is van feltételem!
- Igazán?
- Igen! Azt mondtad, ha úgy alakul bármit kérhetek!
Lejjebb csúsztatta a kezét, és simogatni kezdett odalent.
- Igen… - nyögtem fel.
Túl jól csinálta.
- Akkor jobb ha tudod – hírtelen maga felé fordított – én leegyszerűsíteném az egyezséget!
Feldugta a két ujját, és körkörösen mozgatni kezdte. Bele kellett kapaszkodnom a vállába.
Válaszul beleharapott a nyakamba.
- Halljuk….- suttogtam.
- Legyen nagyobb a tét! Ha nem javul látványosan a kocsi a tesztek végére, marad ez ami most van, ha javul az lesz amit te akarsz. De ha csak a versenyekre javul, akkor először is – kihúzta az ujjait és belém hatolt - csinálunk egy gyereket, - mindketten felnyögtünk – aztán év végén hozzám jössz!
Felemelte a csípőm, én pedig köré fontam a lábam.
Egyre gyorsabban, és tempósabban mozgott.
Már majdnem a csúcson voltunk, amikor abbahagyta.
Belekarmoltam a vállába.
- Mi a válaszod? – nyögött fel.
A saját csapdámba estem. Mondhattam volna nemet, vagy azt hogy nem akarok szerződést. De tetszett, hogy Chris hajlandó belemenni, egy ilyent játszmába, hogy ennyire tökös, ennyire dörzsölt.
Elkezdtem mozgatni a csípőm, mindketten felnyögtünk.
- Elfogadva…. Aláírva…- ziháltam, majd mindketten a csúcsra értünk.
A kimerültségtől, pedig lerogytunk a padlóra.
2010. november 27., szombat
Hazard of hearts 29.
29. rész
Már éjfél is elmúlt mire, annyira fel tudtam dobni Seb és Chris hangulatát, hogy mindketten nevettek, pontosabban Seb csak vigyorgott, mert mindene fájt, ha röhögött. Gondolom, a borda repedés miatt.
Végül csak magára hagytuk Bambit, hogy pihenjen végre, mert mi is azt szeretnénk.
A liftbe neki dőltem Chrisnek, és majdnem elaludtam, mire felértünk az emeletre.
Ahogy sétáltunk a folyosón, egyre inkább sejtettük, hogy gáz van, egy barom éppen ráakarta törni az ajtót valakire, legalábbis más szándéka nem lehetett, mert úgy verte és ordított.
- Esküszöm, ha nem tudnám, hogy Eddie nincs itt, azt hinném ő üvöltözik az egyik nője után. - nevetett Chris.
- Miért szokott olyat?
- Hát eddig egy nőnél csinálta… De az nagy műsor volt! –nevetett.
- Mik ki nem derülnek? –jegyeztem meg epésen – Szerintem derítsd ki, ki az a barom arc, mert megint azt fogják hinni, én vagy te bontjuk a lakást!
- Én is erre gondoltam, nem hiányzik még egy botrány! De nem teszi zsebre, az illető amit tőlem kap majd az tuti!
Befordultunk, az utolsó sarkon, amikor megdöbbentő látvány fogadott minket.
- Hogy is mondtad szivi? Eddie házon kívül van? –gúnyolódtam.
- Ez mikor jött vissza?
- Én is szeretném tudni.
Eddie ugyanis a mi ajtónk betörését tűzte ki életcélul. Csont részeg volt, ezt már a mozdulatain, és a beszédén is láttam.
Közben pedig előkerültek a mérnökök, főmérnökök, főszerelők a szobákból, hogy megnézzék mi ez a ramazuri. A gyülekező tömeg szerencsére takart minket.
- Nyissátok ki! Hallod Chris!!! – dörömbölt tovább.
- Most esküszöm megverem! – csattant fel Chris.
Lefogtam a karját.
- Várj! Majd én lerendezem! Most végre törleszthetem az adósságom! Csak figyelj, és tanulj! És ne lepődj meg semmin! – vigyorogtam rá.
Széttárta a karját, hogy ő már nem ellenkezik többet.
- Nyissátok ki! Angieeeee! Nyisd ki te kis hülye hallod?!
Előrefurakodtam a tömegben.
- Hallod?!!!
- Kinyitnám én baszd meg, de nem vagyok bent! – kiáltottam oda flegmán.
Eddie megfordult.
- Szóval igaz a pletyka!
- Most itt vagyok! Miért érdekel cuki pofa? Kérsz egy útinaplót a kalandjaimról?
- Elmész te a jó büdös fenébe! Miattad vesztem össze az egyik legjobb haverommal! Mert kitaláltál valami hülyeséget, aztán felhúztad az orrod, és én lettem a hibás!
- Talán azért szivi! Mert te vagy a hibás! Ennyire böki a csőröd hogy nem voltam meg neked? Ennyire nagy sértés az egódnak, hogy nekem Chris kellett?
- Te kis hazug…
- Én hazudok? Te hazudsz fűt – fát Chrisnek, csak hogy kidobjon és az ágyadba landoljak! Szánalmas vagy!
- Valóban?
- Igen! Nem csodálom, hogy nem akar látni a lányod! – már amikor kimondtam, megbántam, ez a kettőnk ügye, illetve hármunk ügye volt, és nem volt jogom Zoét belekeverni.
Eddie szinte lesápadt, a megdöbbenéstől, és a méregtől.
- Hogy mered ebbe belekeverni Zoét? – üvöltötte.
- Csak megadom a kölcsönt! Kamatos kamattal méghozzá! Te belerondítasz a boldogságomba, én kiteregetem a szennyesed!
- Ezt még megkeserülöd!
- Valóban? És mi lesz a legújabb terved mi? Szripcsajokat küldesz Chris irodájába? Hajrá! Imádom a gruppent! Vagy netán pletykálsz rólam? Tudd meg nem érdekel! Beszéljenek csak! Már előre mondom, bármit terjesztesz is el rólam, igaz! De akkor rólad is fognak cikkezni! Meg a lányodról is, azt garantálom!
Szerettem részegekkel veszekedni, amúgy sem tudják mit beszélnek, és így még könnyebben sarokba tudom őket szorítani.
- Íme az ékes példa hogy ne bízz meg soha egy nőben!
- Íme egy ékes példa, hogy kutyából nem lesz szalonna, pláne nem egy olyan szoknyapecér hímsovinisztából mint te!
Eddie odalépett hozzám, és elkapta a bal karom.
- Eressz el a barom, vagy esküszöm megbánod! – sziszegtem.
- Engedd el! –szólt közbe Chris.
Nem kellett hátranéznem tudtam, hogy pár lépésre áll mögöttem.
- Mert ha nem mi lesz? Csak nem megversz? Ezért a kis ribiért? Ennyit jelent neked?
- Engedj el vagy beverem a képed! – kiabáltam.
- Nyugi szivi! Még letörik a kis körmöd! –gúnyolódott.
Éreztem, ahogy ökölbe szorul a kezem, és egy jobb horgot vittem be Eddie arcába.
Megtántorodott, és elengedett. Régen nem éreztem magam olyan jól, mint akkor!
- Képzeld a műköröm nem törik olyan könnyen! –sziszegtem.
A kezével megtapogatta az arcát. Kicsit vérzett.
- Ezért kitekerem a nyakad, te kis kígyó!
- Csak rajta! Gyere, csak gyere! – integettem neki, hogy jöjjön csak .
Dühösen, és hitetlenkedve nézett rám.
- Nem félek tőled! Sem a magadfajta marháktól! Azzal hogy megütsz még nekem lesz igazam! Te meg így is úgy is csak egy szánalmas milliomos expilóta vagy! –sziszegtem.
Eddie keze ökölbe szorult, láttam, hogy most volt az a pont, hogy elmentek neki otthonról. Hírtelen megfordult, és tiszta erővel beleboxolt a falba.
A külső érdes vakolat, hungarocell borítás, és még a hátsó fa rácsozat is betört, és látszott a puszta fal. Eddie keze csúnyán megsérült, eléggé vérzett.
Közelebb jött hozzám, és egészen az arcomba hajolt.
- Még nem végeztünk! Leszel te még egyedül! - suttogta alig hallhatóan.
- Valóban nem! Azt viszont garantálhatom, hogy a legvégén te fogsz meghátrálni!
- Meglátjuk!
Azzal sarkon fordult, és elviharzott.
Csípőre tett kézzel néztem végig, ahogy azt is, hogy Chris és Gerhard visszatereli az embereket a szobáikba.
Chris éppen kiosztotta az egyik emberét, kicsit érdesen, amikor Gerhard odalépett hozzám.
- Jól vagy?
- Persze! Elárulnád mi volt ez a műsor valójában? –szegeztem neki a kérdést.
- Hááát. Azt hiszem azon húzta fel magát, hogy te és Chris…… - mutogatott rá, és rám - és hogy te és Chris…. nos élmény dúsan töltöttétek a repülőutat…. – vigyorgott.
- És honnan szedte ezt? Bekamerázta a repülőt vagy mi? –kérdeztem érdeklődve.
- Hát…. onnan…. hogy leejtette a telefonját, és talált valamit a szék alatt….
- És mit talált? –kérdeztem gúnyosan.
- Egy hát…. Egy női alsóneműt…. De állítja, mivel nő nem járt az utóbbi két hónapban a gépén. Ráadásul minden út után szokták takarítani kivétel a mai két London - Bécs között nem…. – motyogta zavartan, még el is pirult.
Vissza kellett fognom magam, hogy ne röhögjek fel.
- Ha arra csinos piros fekete csipkés tangára gondolsz, az valóban az enyém! És valóban volt szex! Sőt oltári menet volt! Meg az azt követő is! És nem véletlenül hagytam ott, ahol hagytam megnyugtatlak! – mondtam mosolyogva.
Gerhard ledöbbent, én pedig egy, vigyorogva bementem Chris lakrészébe, becsuktam az ajtót, és kitört belőlem, a nevetés.
Ugyanis kerestem én azt az alsóneműta második kör után,mert végül Chris csak letépte rólam,de nem találtam, így úgy voltam vele, hogy majd a takarítók eltűntetik, és betudják, hogy Eddie csajozott. De így hogy kiderült, és elmondtam Gerhardnak, aki száz százalék, hogy elénekli Eddienek még jobb volt.
- Istenem bárcsak láthatnám az arcát mikor megtudja! –kacagtam tovább.
Már éjfél is elmúlt mire, annyira fel tudtam dobni Seb és Chris hangulatát, hogy mindketten nevettek, pontosabban Seb csak vigyorgott, mert mindene fájt, ha röhögött. Gondolom, a borda repedés miatt.
Végül csak magára hagytuk Bambit, hogy pihenjen végre, mert mi is azt szeretnénk.
A liftbe neki dőltem Chrisnek, és majdnem elaludtam, mire felértünk az emeletre.
Ahogy sétáltunk a folyosón, egyre inkább sejtettük, hogy gáz van, egy barom éppen ráakarta törni az ajtót valakire, legalábbis más szándéka nem lehetett, mert úgy verte és ordított.
- Esküszöm, ha nem tudnám, hogy Eddie nincs itt, azt hinném ő üvöltözik az egyik nője után. - nevetett Chris.
- Miért szokott olyat?
- Hát eddig egy nőnél csinálta… De az nagy műsor volt! –nevetett.
- Mik ki nem derülnek? –jegyeztem meg epésen – Szerintem derítsd ki, ki az a barom arc, mert megint azt fogják hinni, én vagy te bontjuk a lakást!
- Én is erre gondoltam, nem hiányzik még egy botrány! De nem teszi zsebre, az illető amit tőlem kap majd az tuti!
Befordultunk, az utolsó sarkon, amikor megdöbbentő látvány fogadott minket.
- Hogy is mondtad szivi? Eddie házon kívül van? –gúnyolódtam.
- Ez mikor jött vissza?
- Én is szeretném tudni.
Eddie ugyanis a mi ajtónk betörését tűzte ki életcélul. Csont részeg volt, ezt már a mozdulatain, és a beszédén is láttam.
Közben pedig előkerültek a mérnökök, főmérnökök, főszerelők a szobákból, hogy megnézzék mi ez a ramazuri. A gyülekező tömeg szerencsére takart minket.
- Nyissátok ki! Hallod Chris!!! – dörömbölt tovább.
- Most esküszöm megverem! – csattant fel Chris.
Lefogtam a karját.
- Várj! Majd én lerendezem! Most végre törleszthetem az adósságom! Csak figyelj, és tanulj! És ne lepődj meg semmin! – vigyorogtam rá.
Széttárta a karját, hogy ő már nem ellenkezik többet.
- Nyissátok ki! Angieeeee! Nyisd ki te kis hülye hallod?!
Előrefurakodtam a tömegben.
- Hallod?!!!
- Kinyitnám én baszd meg, de nem vagyok bent! – kiáltottam oda flegmán.
Eddie megfordult.
- Szóval igaz a pletyka!
- Most itt vagyok! Miért érdekel cuki pofa? Kérsz egy útinaplót a kalandjaimról?
- Elmész te a jó büdös fenébe! Miattad vesztem össze az egyik legjobb haverommal! Mert kitaláltál valami hülyeséget, aztán felhúztad az orrod, és én lettem a hibás!
- Talán azért szivi! Mert te vagy a hibás! Ennyire böki a csőröd hogy nem voltam meg neked? Ennyire nagy sértés az egódnak, hogy nekem Chris kellett?
- Te kis hazug…
- Én hazudok? Te hazudsz fűt – fát Chrisnek, csak hogy kidobjon és az ágyadba landoljak! Szánalmas vagy!
- Valóban?
- Igen! Nem csodálom, hogy nem akar látni a lányod! – már amikor kimondtam, megbántam, ez a kettőnk ügye, illetve hármunk ügye volt, és nem volt jogom Zoét belekeverni.
Eddie szinte lesápadt, a megdöbbenéstől, és a méregtől.
- Hogy mered ebbe belekeverni Zoét? – üvöltötte.
- Csak megadom a kölcsönt! Kamatos kamattal méghozzá! Te belerondítasz a boldogságomba, én kiteregetem a szennyesed!
- Ezt még megkeserülöd!
- Valóban? És mi lesz a legújabb terved mi? Szripcsajokat küldesz Chris irodájába? Hajrá! Imádom a gruppent! Vagy netán pletykálsz rólam? Tudd meg nem érdekel! Beszéljenek csak! Már előre mondom, bármit terjesztesz is el rólam, igaz! De akkor rólad is fognak cikkezni! Meg a lányodról is, azt garantálom!
Szerettem részegekkel veszekedni, amúgy sem tudják mit beszélnek, és így még könnyebben sarokba tudom őket szorítani.
- Íme az ékes példa hogy ne bízz meg soha egy nőben!
- Íme egy ékes példa, hogy kutyából nem lesz szalonna, pláne nem egy olyan szoknyapecér hímsovinisztából mint te!
Eddie odalépett hozzám, és elkapta a bal karom.
- Eressz el a barom, vagy esküszöm megbánod! – sziszegtem.
- Engedd el! –szólt közbe Chris.
Nem kellett hátranéznem tudtam, hogy pár lépésre áll mögöttem.
- Mert ha nem mi lesz? Csak nem megversz? Ezért a kis ribiért? Ennyit jelent neked?
- Engedj el vagy beverem a képed! – kiabáltam.
- Nyugi szivi! Még letörik a kis körmöd! –gúnyolódott.
Éreztem, ahogy ökölbe szorul a kezem, és egy jobb horgot vittem be Eddie arcába.
Megtántorodott, és elengedett. Régen nem éreztem magam olyan jól, mint akkor!
- Képzeld a műköröm nem törik olyan könnyen! –sziszegtem.
A kezével megtapogatta az arcát. Kicsit vérzett.
- Ezért kitekerem a nyakad, te kis kígyó!
- Csak rajta! Gyere, csak gyere! – integettem neki, hogy jöjjön csak .
Dühösen, és hitetlenkedve nézett rám.
- Nem félek tőled! Sem a magadfajta marháktól! Azzal hogy megütsz még nekem lesz igazam! Te meg így is úgy is csak egy szánalmas milliomos expilóta vagy! –sziszegtem.
Eddie keze ökölbe szorult, láttam, hogy most volt az a pont, hogy elmentek neki otthonról. Hírtelen megfordult, és tiszta erővel beleboxolt a falba.
A külső érdes vakolat, hungarocell borítás, és még a hátsó fa rácsozat is betört, és látszott a puszta fal. Eddie keze csúnyán megsérült, eléggé vérzett.
Közelebb jött hozzám, és egészen az arcomba hajolt.
- Még nem végeztünk! Leszel te még egyedül! - suttogta alig hallhatóan.
- Valóban nem! Azt viszont garantálhatom, hogy a legvégén te fogsz meghátrálni!
- Meglátjuk!
Azzal sarkon fordult, és elviharzott.
Csípőre tett kézzel néztem végig, ahogy azt is, hogy Chris és Gerhard visszatereli az embereket a szobáikba.
Chris éppen kiosztotta az egyik emberét, kicsit érdesen, amikor Gerhard odalépett hozzám.
- Jól vagy?
- Persze! Elárulnád mi volt ez a műsor valójában? –szegeztem neki a kérdést.
- Hááát. Azt hiszem azon húzta fel magát, hogy te és Chris…… - mutogatott rá, és rám - és hogy te és Chris…. nos élmény dúsan töltöttétek a repülőutat…. – vigyorgott.
- És honnan szedte ezt? Bekamerázta a repülőt vagy mi? –kérdeztem érdeklődve.
- Hát…. onnan…. hogy leejtette a telefonját, és talált valamit a szék alatt….
- És mit talált? –kérdeztem gúnyosan.
- Egy hát…. Egy női alsóneműt…. De állítja, mivel nő nem járt az utóbbi két hónapban a gépén. Ráadásul minden út után szokták takarítani kivétel a mai két London - Bécs között nem…. – motyogta zavartan, még el is pirult.
Vissza kellett fognom magam, hogy ne röhögjek fel.
- Ha arra csinos piros fekete csipkés tangára gondolsz, az valóban az enyém! És valóban volt szex! Sőt oltári menet volt! Meg az azt követő is! És nem véletlenül hagytam ott, ahol hagytam megnyugtatlak! – mondtam mosolyogva.
Gerhard ledöbbent, én pedig egy, vigyorogva bementem Chris lakrészébe, becsuktam az ajtót, és kitört belőlem, a nevetés.
Ugyanis kerestem én azt az alsóneműta második kör után,mert végül Chris csak letépte rólam,de nem találtam, így úgy voltam vele, hogy majd a takarítók eltűntetik, és betudják, hogy Eddie csajozott. De így hogy kiderült, és elmondtam Gerhardnak, aki száz százalék, hogy elénekli Eddienek még jobb volt.
- Istenem bárcsak láthatnám az arcát mikor megtudja! –kacagtam tovább.
Hazard of hearts 28.
28.rész
Alig szálltunk le Milton Keynesben, Adrian már a lépcső alján toporgott.
- Hogy van Sebastian? –támadta le Chris azonnal.
- Jól. Már a szobájában pihen. Ne aggódj már! –nyugtatgatta - Hát te? –kérdezte meglepetten.
- Élek kösz! És te?
- Én azt hittem ti nem, vagyis hogy… - hebegte.
- Hinni a templomban kell Adrian, nem mondták még neked?
Chrissel kiszedtük a csomagokat, majd betuszkoltuk az Audiba, aztán az első szemetesbe kidobta a zakóját, Adrian legnagyobb meghökkenésére.
Már szállt volna be a vezetőoldali ajtón, amikor rá kiáltottam.
- Chris állj!
Megdöbbenve nézett rám.
- Kérem a kulcsokat, én vezetek! Ez nem vita téma!
Mérges lett, látszott rajta, pár pillanatig farkasszemet néztünk, végül odadobta a kulcsokat.
Beszálltunk, Adrian hátra ült.
- Gyerekek mi volt ez a cirkusz?
- Angie szeretné túlélni az utat a gyárba! –morogta Chris.
- Igen… Ahogy a főterveződ is drágám! – gúnyolódtam.
- Ez az én kocsim!
- Én meg nőd vagyok, és inkább vezetek én, mint te ilyen ideg állapotban!
Azt hittem keresztbe lenyel, úgy bámult rám.
- Nézz csak! Nem hat meg!
- Kár!
- Kiszálljak? Mert egy szavadba kerül és megteszem azonnal! De akkor többet ne gyere hozzám, hogy kellek neked!
- És repülnél Eddie ágyába!
- Hááát hogyne! Mert eddig is ott voltam nem?
- Miért nem voltál már benne? Én úgy tudtam megjártad!
Kihúzódtam oldalra, és megálltam.
- Te normális vagy? –kiabáltam a képébe – Honnan szedted ezt a szarságot? Mert ha Eddietől akkor nem igaz! De ha jól tudom, ezeken a vizeken már eveztünk!
- Elviselhetetlen vagy!
Kikapcsoltam az övet, kiszálltam a kocsiból, felpattintottam a csomagtartót, és elkezdtem kiszedni a cuccom.
Chris is kiszállt.
- Mit csinálsz? Megőrültél?
- Én?? Most jött meg az eszem! Te egy vadbarom vagy! Lehet hogy kurva jól dugsz, de egy idióta vagy! Elhiszem hogy súlyos gondjaid vannak, de sem ezt a stílust, sem ezt hangnemet nem tűröm el sem tőled, sem mástól! Ha meg még azért is lecseszel, mert segíteni szeretnék, akkor elmehetsz a jó büdös francba!
Megragadta a karom.
- Nem mehetsz el!
- De elmehetek! Nem köt hozzád semmi, sem szerződés, sem házasság, sem ígéret! Nincs köztünk semmi csak szex! –vágtam a képébe.
- Ne menj el…. –húzott magához – Sajnálom! Komolyan! Ez nem mentség, de fáradt vagyok, kimerült, túlhajtott, és ideges…. Pihennem kell, mert már nem tudok józanul gondolkodni…
- Azt látom!
- Tényleg sajnálom! Menjünk haza, megnézem Sebet, pihenek, és este kiengesztellek ígérem…. Angie…. – szorosan megölelt, de nem öleltem vissza.
- Nekem úgy tűnik, hogy neked nem én kellek, csak egy numera!
- Ez nem igaz! –nézett a szemembe – Akkor kerestem volna valakit erre a célra….
Felsóhajtottam.
- Ez volt a legutolsó dobásod! Még egy ilyen és engem többet nem látsz!
- Megértettem…
Visszaszálltunk.
Adrian feltűnően csendben volt az út további részében.
Szinte még le sem parkoltunk, Chris máris kipattant, mint a bolha, és már ment is az épület felé, de hírtelen visszafordult.
- Menj! Megyek én is nemsokára utánad! – mondtam fáradtan.
Visszarohant hozzám, és megcsókolt.
- Szeretlek! Majd gyere… - mondta kedvesen.
Bólintottam, ő meg elment.
Pár percet még álltam az Audinak dűlve.
Előre mentem, hogy kipakolja a cuccunkat.
- Segítek!
- Jó….
- Nem láttam még, hogy egy nőt is ennyire hiányolt volna, mint téged!
Érdeklődve néztem rá.
- Nem azért mondom, hogy nyugtatgassalak. Ez az igazság!
- Értem….
- Ha megengeded, nekem az a véleményem, ha egyszer úgy döntenél, hogy hozzámész, akkor nagyon boldoggá tennéd, és ő is téged…..
- Adrian. Kedvelem Christ, nem tudom mit mondott neked, de én…
- Tudom, mondta, hogy te semmi komolyat nem akarsz tőle. De fontold meg. Néha nehéz vele, de arany szíve van, és életed végéig a tenyerén hordozna…
- Nem érdekel a pénz! Nekem az a fontos, hogy szeressem, de belé nem vagyok szerelmes… Azt pedig nem lehet erőltetni….
Helyeslően bólogatott.
Felvittük a csomagokat, majd Adrian elment, én meg letusoltam, és felvettem egy adag tiszta ruhát.
Lementem a portára, és megkérdeztem, merre van Sebastian szobája.
Kisebb bolyongás után meg is találtam. Bekopogtam.
Chris nyitott ajtót. Teljesen le volt törve.
- Hogy van? – kérdeztem suttogva.
- Depressziós…
- De miért? –kérdeztem döbbenten.
- Hogy nem tesztelhet, és nem tud majd segíteni hetekig….
Elhúztam a szám.
- Evett valamit?
- Nem. Csak bánkódik….
- Jó. Most tedd azt, amit mondok, és nem lesz vita!
Chris a plafonra emelte a tekintetét.
- Elmész szépen szobádba! Letusolt, felveszel egy adag tiszta váltást, mert már lassan bűzlesz, és rendelsz valami kaját hármunknak, aztán visszajössz! Összevakarlak titeket, és elhúzunk aludni, mert én mindjárt itt alszom el!
- Én vagyok ebben a gyárban a főnök…- morogta.
- Minden sikeres férfi mögött, ott áll egy okos nő!
- Feladom! – és felemelte a kezét.
Megölelt.
- Sietek vissza…
- Oké….
Muszáj volt ráparancsolnom, már így is alig állt a lábán, az lenne még csak szuper, ha Seb mellett, neki is lenne valami baja.
Ahogy végi plattyogtam Seb kis nappaliján, arra a következtetésre jutottam, hogy Dietrichnek szép pénzt kéne azért fizetnie, hogy lelki támogatást nyújtok az embereinek, sőt mi több menedzser mellett, alkalmazhatna mint szociális munkást, vagy lelki segély szolgálatot teljesítő személyt.
Elvigyorodtam! Én sem leszek már hülyébb!
Alig szálltunk le Milton Keynesben, Adrian már a lépcső alján toporgott.
- Hogy van Sebastian? –támadta le Chris azonnal.
- Jól. Már a szobájában pihen. Ne aggódj már! –nyugtatgatta - Hát te? –kérdezte meglepetten.
- Élek kösz! És te?
- Én azt hittem ti nem, vagyis hogy… - hebegte.
- Hinni a templomban kell Adrian, nem mondták még neked?
Chrissel kiszedtük a csomagokat, majd betuszkoltuk az Audiba, aztán az első szemetesbe kidobta a zakóját, Adrian legnagyobb meghökkenésére.
Már szállt volna be a vezetőoldali ajtón, amikor rá kiáltottam.
- Chris állj!
Megdöbbenve nézett rám.
- Kérem a kulcsokat, én vezetek! Ez nem vita téma!
Mérges lett, látszott rajta, pár pillanatig farkasszemet néztünk, végül odadobta a kulcsokat.
Beszálltunk, Adrian hátra ült.
- Gyerekek mi volt ez a cirkusz?
- Angie szeretné túlélni az utat a gyárba! –morogta Chris.
- Igen… Ahogy a főterveződ is drágám! – gúnyolódtam.
- Ez az én kocsim!
- Én meg nőd vagyok, és inkább vezetek én, mint te ilyen ideg állapotban!
Azt hittem keresztbe lenyel, úgy bámult rám.
- Nézz csak! Nem hat meg!
- Kár!
- Kiszálljak? Mert egy szavadba kerül és megteszem azonnal! De akkor többet ne gyere hozzám, hogy kellek neked!
- És repülnél Eddie ágyába!
- Hááát hogyne! Mert eddig is ott voltam nem?
- Miért nem voltál már benne? Én úgy tudtam megjártad!
Kihúzódtam oldalra, és megálltam.
- Te normális vagy? –kiabáltam a képébe – Honnan szedted ezt a szarságot? Mert ha Eddietől akkor nem igaz! De ha jól tudom, ezeken a vizeken már eveztünk!
- Elviselhetetlen vagy!
Kikapcsoltam az övet, kiszálltam a kocsiból, felpattintottam a csomagtartót, és elkezdtem kiszedni a cuccom.
Chris is kiszállt.
- Mit csinálsz? Megőrültél?
- Én?? Most jött meg az eszem! Te egy vadbarom vagy! Lehet hogy kurva jól dugsz, de egy idióta vagy! Elhiszem hogy súlyos gondjaid vannak, de sem ezt a stílust, sem ezt hangnemet nem tűröm el sem tőled, sem mástól! Ha meg még azért is lecseszel, mert segíteni szeretnék, akkor elmehetsz a jó büdös francba!
Megragadta a karom.
- Nem mehetsz el!
- De elmehetek! Nem köt hozzád semmi, sem szerződés, sem házasság, sem ígéret! Nincs köztünk semmi csak szex! –vágtam a képébe.
- Ne menj el…. –húzott magához – Sajnálom! Komolyan! Ez nem mentség, de fáradt vagyok, kimerült, túlhajtott, és ideges…. Pihennem kell, mert már nem tudok józanul gondolkodni…
- Azt látom!
- Tényleg sajnálom! Menjünk haza, megnézem Sebet, pihenek, és este kiengesztellek ígérem…. Angie…. – szorosan megölelt, de nem öleltem vissza.
- Nekem úgy tűnik, hogy neked nem én kellek, csak egy numera!
- Ez nem igaz! –nézett a szemembe – Akkor kerestem volna valakit erre a célra….
Felsóhajtottam.
- Ez volt a legutolsó dobásod! Még egy ilyen és engem többet nem látsz!
- Megértettem…
Visszaszálltunk.
Adrian feltűnően csendben volt az út további részében.
Szinte még le sem parkoltunk, Chris máris kipattant, mint a bolha, és már ment is az épület felé, de hírtelen visszafordult.
- Menj! Megyek én is nemsokára utánad! – mondtam fáradtan.
Visszarohant hozzám, és megcsókolt.
- Szeretlek! Majd gyere… - mondta kedvesen.
Bólintottam, ő meg elment.
Pár percet még álltam az Audinak dűlve.
Előre mentem, hogy kipakolja a cuccunkat.
- Segítek!
- Jó….
- Nem láttam még, hogy egy nőt is ennyire hiányolt volna, mint téged!
Érdeklődve néztem rá.
- Nem azért mondom, hogy nyugtatgassalak. Ez az igazság!
- Értem….
- Ha megengeded, nekem az a véleményem, ha egyszer úgy döntenél, hogy hozzámész, akkor nagyon boldoggá tennéd, és ő is téged…..
- Adrian. Kedvelem Christ, nem tudom mit mondott neked, de én…
- Tudom, mondta, hogy te semmi komolyat nem akarsz tőle. De fontold meg. Néha nehéz vele, de arany szíve van, és életed végéig a tenyerén hordozna…
- Nem érdekel a pénz! Nekem az a fontos, hogy szeressem, de belé nem vagyok szerelmes… Azt pedig nem lehet erőltetni….
Helyeslően bólogatott.
Felvittük a csomagokat, majd Adrian elment, én meg letusoltam, és felvettem egy adag tiszta ruhát.
Lementem a portára, és megkérdeztem, merre van Sebastian szobája.
Kisebb bolyongás után meg is találtam. Bekopogtam.
Chris nyitott ajtót. Teljesen le volt törve.
- Hogy van? – kérdeztem suttogva.
- Depressziós…
- De miért? –kérdeztem döbbenten.
- Hogy nem tesztelhet, és nem tud majd segíteni hetekig….
Elhúztam a szám.
- Evett valamit?
- Nem. Csak bánkódik….
- Jó. Most tedd azt, amit mondok, és nem lesz vita!
Chris a plafonra emelte a tekintetét.
- Elmész szépen szobádba! Letusolt, felveszel egy adag tiszta váltást, mert már lassan bűzlesz, és rendelsz valami kaját hármunknak, aztán visszajössz! Összevakarlak titeket, és elhúzunk aludni, mert én mindjárt itt alszom el!
- Én vagyok ebben a gyárban a főnök…- morogta.
- Minden sikeres férfi mögött, ott áll egy okos nő!
- Feladom! – és felemelte a kezét.
Megölelt.
- Sietek vissza…
- Oké….
Muszáj volt ráparancsolnom, már így is alig állt a lábán, az lenne még csak szuper, ha Seb mellett, neki is lenne valami baja.
Ahogy végi plattyogtam Seb kis nappaliján, arra a következtetésre jutottam, hogy Dietrichnek szép pénzt kéne azért fizetnie, hogy lelki támogatást nyújtok az embereinek, sőt mi több menedzser mellett, alkalmazhatna mint szociális munkást, vagy lelki segély szolgálatot teljesítő személyt.
Elvigyorodtam! Én sem leszek már hülyébb!
Hazard of hearts 27.
27.rész
(Mó kedvéért, de nincs több kívánságműsor! :D)
Felszálltunk a gépre, és fáradtan nyúltam el az egyik ülésben.
- Mennyivel kényelmesebb ezen utazni mint járaton…- sóhajtottam fel.
- Igen….- Chris lerogyott mellém.
- Nincs komolya baja. Ne aggódj! Pár hét és rendben lesz!
- Tudom…. Kicsit olyan mintha a fiam lenne… - a kezébe temette az arcát, és masszírozni kezdte a fejét.
- Nem akarod elmondani mi a gond? Mi nyomaszt ennyire?
Hátradőlt az ülésben.
- Most máshoz lenne kedvem… - húzott magához.
- Chris ezt most ne….
- Még haragszol? – nézett rám vágyakozva.
- Nem. És nem kifogásnak szánom, de majdnem tizenkét órája repülök egy huzamban, fáradt vagyok, éhes, és kimerült.
Szorosan magához húzott.
- Ne haragudj…
- Semmi baj…. Akkor csak búj hozzám!
- Rendben.
Felállt széthúzta az ülést, mint egy kanapét.
- Nem akarom tudni ez miért kellett ide Eddienek!
Chris felnevetett.
- Akkor nem részletezem!
Fáradtan bújtam a mellkasára.
Chris kibámult az ablakon.
- Aludj egyet te is. Rád fér…
- Nem tudok… Zakatol az agyam….
- Mond el….
- A te eltűnéseddel kezdődött, aztán kiderült, hogy elszúrtuk a tervezést… - suttogta.
- Az autóét?
- Igen. Adrian tervei és a számítógépes szimuláció rendben volt, aztán amikor a kész kocsit betoltuk a szélcsatornába kiderült, hogy kész katasztrófa. Amit lehetett javítottunk rajta, mielőtt a fiúk kifutnak vele a pályára, de nem nagyon jöttünk rá, hol a legnagyobb gond. Olyan az egész, mint egy nagy rohadt ementáli sajt, és hiába tömünk be egy lukat, van még rajta több száz.
Szánakozva néztem rá. Minden gondot magára vett, csoda hogy nem rokkant bele!
- Seb is azért törte össze magát, mert elbasztuk! – fakadt ki.
- Nem, baleset volt, te mondtad!
- Igen! Az! De az én hibám!
- Chris!
- Az enyém! Adrian már tavaly nyár óta mondja, hogy adjak több pénzt a fejlesztésre, és az tervező részleg makett tesztelői részlegének, de azt hittem, ahogy eddig, Adrian tökéleteset munkát végez. és az csak idő és pénz pocsékolás! Nem gondoltam, hogy az új szabályok miatt ennyire mellényúlunk! Ahogy Sebet ismerem, mindent megtett, hogy még többet hozzon ki abból a rakás ócskavasból, de hiába. Túlment egy határon, és majdnem belehalt!
- Chris… Seb tudta mit csinál! Nem gyerek már! Vállalta a rizikót!
- Miért voltam olyan hülye?? A saját pilótáim életét teszem ezzel kockára!
- Chris! Kérlek! –szorosan hozzábújtam – Megoldódik minden hidd el! Ne agyalj ezen kérlek! Azzal nem segítesz a csapaton, ha belebetegszel!
- Maradj velem! Most nagy szükségem van rád!
- Tudod, hogy számíthatsz rám, ahogy Seb is…
Magához húzott, és megcsókolt, szenvedélyesen, vadul, követelőzőn. Amikor elváltak az ajkaink, kapkodva vettük a levegőt.
Chris nem tudta visszafogni magát, és az ölébe rántott.
Simogatni kezdte a hátam, a mellem, a fenekem.
- Ezeket nem lehet az ágyban megoldani…- suttogtam.
- Nem! De három hete nem voltam nővel…. És sok bennem a feszültség…- morogta rekedten a nyakamba.
Lehúzta a felsőmet, és kikapcsolta a melltartómat.
- Ne mondj nemet…. Most ne…. Kellesz nekem! – suttogta a fülembe.
- Jó…. De akkor a padlón csináljuk!
Felálltam, és magammal húztam őt is. Levettem a zakóját, és meglóbáltam előre.
- Ugye tudod nélkülözni?
- Igen…- mondta rekedten.
Ledobtam a földre, mint egy rongyot.
Kigomboltam az ingét, és kioldottam az övét. Mindkét ruhadarabot ledobáltuk.
Megfordultam, és hozzányomtam a fenekem a férfiasságának.
Éreztem, mennyire vágyik rám. Kikapcsolta a nadrágom, és lehúzta rólam.
Egy elől piros szaténbetétes, hátulra pánttá vékonyodó fekete csipke alsó volt rajtam.
- Miért ezt vetted fel? –kérdezte Chris rekedten.
- Nem tetszik? – gúnyolódtam.
- Fel akartál szedni valakit? –kérdezte szinte mérgesen.
- Igen! Egy jó képű írt! – vágtam vissza.
Maga felé fordított.
- Szóval szándékosan csináltad igaz? Szándékosan futottál össze velem! De ezek szerint inkább Eddiet akartad?! – dühöngött.
Elkezdte keresni a nadrágját.
Hátulról átöleltem.
- Csak nem féltékeny vagy rá te angol? – kacérkodtam.
- Ha azért vagy itt, hogy megleckéztess, és a földbe döngölj, akkor gratulálok sikerült! – dühöngött tovább.
Le akarta rázni magáról a kezem.
- Csak ezt volt kedvem felvenni reggel….- mondtam fásultan, majd elengedtem.
Chris megfordult és rám nézett.
- Ha Eddie kell, akkor…
- Hülye vagy…
- Igen az vagyok, mert…
Befogtam a száját.
- Ha ő kéne, akkor nála lennék! És inkább örülj, hogy reggel ezt az alsót vettem fel! – bújtam hozzá.
- Megőrülök ha a közelemben vagy….- suttogta.
- Látom…..
Lehúztam magammal a földre. Ő került felülre, végig csókolta az egész testem, a nyakamtól, a hasamig. Közben cirógatta a belső combom, majd benyúlt az alsómba.
Finoman cirógatott, körkörösen simogatott, és harapdálta a mellbimbóm.
Kéjesen felnyögtem, megragadtam a boxerét, és elkezdtem lecibálni róla.
Sikerült.
Le akartam tolni magamról a finom kis alsómat, de nem engedte.
- Ez marad.. –morogta.
- Tetszik? – nyögtem fel.
- Megvadít!
Megragadtam a férfiasságát, megszorítottam, és simogattam, majd húzogattam.
Teljesen megőrült tőle.
Végül nem bírta tovább rám feküdt, kicsit oldalra húzta az alsómat, és egy határozott mozdulattal belém hatolt.
Már ez is túl jó volt. Neki nyomtam a csípőm az övének, és mozogni kezdtem, gyors tempót diktálva. Próbált lassítani, de hiába.
Éreztem, hogy neki már nem sok hiányzik.
- Hagy abba…- mordult rám.
Nem hagytam.
- Angie…
Megpróbált lefogni, de nem sikerült neki.
Még gyorsabban mozogtam, ő is átvette a tempót. Éreztem, ahogy megfeszül a teste, hangosan felnyögött, egy pillanatra abbahagyta, majd folytatta.
Pár pillanattal később, bele kellett kapaszkodnom a hátába, megint véresre karmoltam, kezdett túl jó lenni, majd kicsit felemelkedtem, és egy túl hangos nyögést követően én is a csúcsra értem.
Visszahanyatlottam a földre, Chris átölelt. Én pedig a mellkasához bújtam.
- Mi hiányzott jobban a társaságom, vagy a szex velem? – kérdeztem még mindig zihálva.
- Mindkettő. De legjobban a szex. – felelte lihegve.
- Jó páros vagyunk az ágyban…
- Igen…
Fölé hajoltam és sokatmondóan rá vigyorogtam.
- Ha csak nem akarsz bűnjellel a hátadon végigmenni a gyárban, a zakódat ki kell dobnod!
Mindketten egyszerre nevettünk fel.
(Mó kedvéért, de nincs több kívánságműsor! :D)
Felszálltunk a gépre, és fáradtan nyúltam el az egyik ülésben.
- Mennyivel kényelmesebb ezen utazni mint járaton…- sóhajtottam fel.
- Igen….- Chris lerogyott mellém.
- Nincs komolya baja. Ne aggódj! Pár hét és rendben lesz!
- Tudom…. Kicsit olyan mintha a fiam lenne… - a kezébe temette az arcát, és masszírozni kezdte a fejét.
- Nem akarod elmondani mi a gond? Mi nyomaszt ennyire?
Hátradőlt az ülésben.
- Most máshoz lenne kedvem… - húzott magához.
- Chris ezt most ne….
- Még haragszol? – nézett rám vágyakozva.
- Nem. És nem kifogásnak szánom, de majdnem tizenkét órája repülök egy huzamban, fáradt vagyok, éhes, és kimerült.
Szorosan magához húzott.
- Ne haragudj…
- Semmi baj…. Akkor csak búj hozzám!
- Rendben.
Felállt széthúzta az ülést, mint egy kanapét.
- Nem akarom tudni ez miért kellett ide Eddienek!
Chris felnevetett.
- Akkor nem részletezem!
Fáradtan bújtam a mellkasára.
Chris kibámult az ablakon.
- Aludj egyet te is. Rád fér…
- Nem tudok… Zakatol az agyam….
- Mond el….
- A te eltűnéseddel kezdődött, aztán kiderült, hogy elszúrtuk a tervezést… - suttogta.
- Az autóét?
- Igen. Adrian tervei és a számítógépes szimuláció rendben volt, aztán amikor a kész kocsit betoltuk a szélcsatornába kiderült, hogy kész katasztrófa. Amit lehetett javítottunk rajta, mielőtt a fiúk kifutnak vele a pályára, de nem nagyon jöttünk rá, hol a legnagyobb gond. Olyan az egész, mint egy nagy rohadt ementáli sajt, és hiába tömünk be egy lukat, van még rajta több száz.
Szánakozva néztem rá. Minden gondot magára vett, csoda hogy nem rokkant bele!
- Seb is azért törte össze magát, mert elbasztuk! – fakadt ki.
- Nem, baleset volt, te mondtad!
- Igen! Az! De az én hibám!
- Chris!
- Az enyém! Adrian már tavaly nyár óta mondja, hogy adjak több pénzt a fejlesztésre, és az tervező részleg makett tesztelői részlegének, de azt hittem, ahogy eddig, Adrian tökéleteset munkát végez. és az csak idő és pénz pocsékolás! Nem gondoltam, hogy az új szabályok miatt ennyire mellényúlunk! Ahogy Sebet ismerem, mindent megtett, hogy még többet hozzon ki abból a rakás ócskavasból, de hiába. Túlment egy határon, és majdnem belehalt!
- Chris… Seb tudta mit csinál! Nem gyerek már! Vállalta a rizikót!
- Miért voltam olyan hülye?? A saját pilótáim életét teszem ezzel kockára!
- Chris! Kérlek! –szorosan hozzábújtam – Megoldódik minden hidd el! Ne agyalj ezen kérlek! Azzal nem segítesz a csapaton, ha belebetegszel!
- Maradj velem! Most nagy szükségem van rád!
- Tudod, hogy számíthatsz rám, ahogy Seb is…
Magához húzott, és megcsókolt, szenvedélyesen, vadul, követelőzőn. Amikor elváltak az ajkaink, kapkodva vettük a levegőt.
Chris nem tudta visszafogni magát, és az ölébe rántott.
Simogatni kezdte a hátam, a mellem, a fenekem.
- Ezeket nem lehet az ágyban megoldani…- suttogtam.
- Nem! De három hete nem voltam nővel…. És sok bennem a feszültség…- morogta rekedten a nyakamba.
Lehúzta a felsőmet, és kikapcsolta a melltartómat.
- Ne mondj nemet…. Most ne…. Kellesz nekem! – suttogta a fülembe.
- Jó…. De akkor a padlón csináljuk!
Felálltam, és magammal húztam őt is. Levettem a zakóját, és meglóbáltam előre.
- Ugye tudod nélkülözni?
- Igen…- mondta rekedten.
Ledobtam a földre, mint egy rongyot.
Kigomboltam az ingét, és kioldottam az övét. Mindkét ruhadarabot ledobáltuk.
Megfordultam, és hozzányomtam a fenekem a férfiasságának.
Éreztem, mennyire vágyik rám. Kikapcsolta a nadrágom, és lehúzta rólam.
Egy elől piros szaténbetétes, hátulra pánttá vékonyodó fekete csipke alsó volt rajtam.
- Miért ezt vetted fel? –kérdezte Chris rekedten.
- Nem tetszik? – gúnyolódtam.
- Fel akartál szedni valakit? –kérdezte szinte mérgesen.
- Igen! Egy jó képű írt! – vágtam vissza.
Maga felé fordított.
- Szóval szándékosan csináltad igaz? Szándékosan futottál össze velem! De ezek szerint inkább Eddiet akartad?! – dühöngött.
Elkezdte keresni a nadrágját.
Hátulról átöleltem.
- Csak nem féltékeny vagy rá te angol? – kacérkodtam.
- Ha azért vagy itt, hogy megleckéztess, és a földbe döngölj, akkor gratulálok sikerült! – dühöngött tovább.
Le akarta rázni magáról a kezem.
- Csak ezt volt kedvem felvenni reggel….- mondtam fásultan, majd elengedtem.
Chris megfordult és rám nézett.
- Ha Eddie kell, akkor…
- Hülye vagy…
- Igen az vagyok, mert…
Befogtam a száját.
- Ha ő kéne, akkor nála lennék! És inkább örülj, hogy reggel ezt az alsót vettem fel! – bújtam hozzá.
- Megőrülök ha a közelemben vagy….- suttogta.
- Látom…..
Lehúztam magammal a földre. Ő került felülre, végig csókolta az egész testem, a nyakamtól, a hasamig. Közben cirógatta a belső combom, majd benyúlt az alsómba.
Finoman cirógatott, körkörösen simogatott, és harapdálta a mellbimbóm.
Kéjesen felnyögtem, megragadtam a boxerét, és elkezdtem lecibálni róla.
Sikerült.
Le akartam tolni magamról a finom kis alsómat, de nem engedte.
- Ez marad.. –morogta.
- Tetszik? – nyögtem fel.
- Megvadít!
Megragadtam a férfiasságát, megszorítottam, és simogattam, majd húzogattam.
Teljesen megőrült tőle.
Végül nem bírta tovább rám feküdt, kicsit oldalra húzta az alsómat, és egy határozott mozdulattal belém hatolt.
Már ez is túl jó volt. Neki nyomtam a csípőm az övének, és mozogni kezdtem, gyors tempót diktálva. Próbált lassítani, de hiába.
Éreztem, hogy neki már nem sok hiányzik.
- Hagy abba…- mordult rám.
Nem hagytam.
- Angie…
Megpróbált lefogni, de nem sikerült neki.
Még gyorsabban mozogtam, ő is átvette a tempót. Éreztem, ahogy megfeszül a teste, hangosan felnyögött, egy pillanatra abbahagyta, majd folytatta.
Pár pillanattal később, bele kellett kapaszkodnom a hátába, megint véresre karmoltam, kezdett túl jó lenni, majd kicsit felemelkedtem, és egy túl hangos nyögést követően én is a csúcsra értem.
Visszahanyatlottam a földre, Chris átölelt. Én pedig a mellkasához bújtam.
- Mi hiányzott jobban a társaságom, vagy a szex velem? – kérdeztem még mindig zihálva.
- Mindkettő. De legjobban a szex. – felelte lihegve.
- Jó páros vagyunk az ágyban…
- Igen…
Fölé hajoltam és sokatmondóan rá vigyorogtam.
- Ha csak nem akarsz bűnjellel a hátadon végigmenni a gyárban, a zakódat ki kell dobnod!
Mindketten egyszerre nevettünk fel.
2010. november 26., péntek
Hazard of hearts 26.
26.rész
Nem tudom meddig álltunk így ott, de Chris csak nem akart elengedni.
- Kezdek zsibbadni….- böktem ki.
- Bocs….- kicsit zavarban volt, majd elengedett, de még mindig átkarolta a derekam.
- Szóval ilyen egy férfi ha igazán kétségbeesetten szerelmes…- szaladt ki a számon.
Megeresztett egy félmosolyt.
- Ha eddig senki nem viselkedett így veled, vagy nem szeretettek igazán, vagy nem tudták kimutatni…. Egyébként nekem sem szokásom ilyennek lenni…- mondta zavartan.
- Milyennek? Ilyen érzelgősnek?
- Lényegében igen. De én máshogy fogalmaztam volna.
Felnevettem.
- Puha pöcsünek?
Chris is felnevetett, és kajánul rám kacsintott.
- Hiányoztál…. –mondta komolyan.
- Tudom….
- De én neked kevésbe….- megakartam szólalni, de leintett – Nem panaszkodás, csak ténymegállapítás volt.
- Rendben. Chris! Nézd! Valamit el kell mondanom, és nem hiszem, hogy annyira nagyon fogod díjazni. Illetve két valamit!
- Most jön a fekete leves…
- Igen….
Bólintott.
- Pár évvel ezelőtt nem az a lány voltam, aki te most megismertél. Rengeteg haverom volt, főleg az éjszakai versenyzős tuningos maffiózókra gondolj. Majdnem két évig jártam el illegális gyorsulásikra, és őrülten lerészegedős bulikba. Előtte is zárkózott, fallal körülvett, megközelíthetetlen, nagyszájú voltam, de utána és ha a helyzet úgy hozta, nem riadtam meg attól, hogy bárkit kiosszak, vagy felképeljek. Amikor kikerültem ezekből a körökből, akkor váltam azzá, aki te ismertél. De ahogy Eddie, és te bántál velem….
- Szóval visszahoztad a régi éned, hogy megvédd magad….
- Igen… Nem lesz velem könnyű dolgod, olyan vagyok mint egy kamasz! Kezelhetetlen! – nevettem fel.
- Majd igyekszem… Menni fog, persze ha egy tűhegynyit, te is engedsz….- kockáztatta meg.
- Pont annyit és nem többet! Sok türelem, és vastag bőr kell ahhoz, hogy elviselj, és néha nagyokat fogunk veszekedni, mert nem tűröm el, azt hogy esetleg megkérdezd, miért öleltem meg vagy csókoltam meg valaki. Azért fogom tenni mert jólesett! De megígérem, ha olyan kerül a képbe, akkor előre szólok, hogy vége. Még mielőtt az illetővel, hát…. Nos vízszintes irányba terelődne a helyzet. Ennyit tudok ígérni, nem többet!
- Értem… Lényegében elmondtad, hogy olyan lenne mintha a barátnőm egy grid csaj lenne…. –sóhajtott nagyot.
- Bocs… de ennyi jár neked…. Hogy tud mi az ábra!
- Akkor is kellesz!
- Tudom…
- Majd igyekszem, hogy megértő legyek! Végül is csak a szeretőd vagyok, és pont ennyi jár egy szeretőnek! –megint leintett, amikor megakartam szólalni – Tényközlés!
Bólintottam.
- Mi lenne a másik dolog?
- Elfogadom Dietrich ajánlatát, a F1-es csapatnál…
- Akkor visszaszívok mindent! Hatalmas balhéink lesznek! –nevetett fel.
- Lehet….- mosolyogtam – Közérdekű kérdésem is lenne!
Érdeklődve pillantott rám.
- Eddiékkel vagy?
- Igen… Ő és Gerhard beültem a csarnok másik végén valami kis bárba!
- Értem…
- Nincs kedved Pesten maradni pár napot? Leráznám azt a két lököttet valami ürüggyel, és lenne egy kis időnk kettesben…. – nézett rám kajánul.
- Nézd, én velük nem megyek! Nincs hozzájuk, pontosítok Eddiehez hangulatom! Ha külön megyünk, kérdezni fogják miért van ilyen jó kedved, bár szerintem rá fognak jönni maguktól is. Akkor meg anyuék is megtudják, és haza kell mennem, mert ha nem megyek sértődés lesz, pedig én pihentem volna pár napot Pesten. Mivel nem tudják, hogy mikor jövök, maradhatnánk itt Bécsben, csak egy –két napot. A fiúknak meg azt hazudhatnád, hogy összefutottál egy volt nőddel, és maradsz vele, pár napot nosztalgiázni.
Rám vigyorgott.
- Akkor bécsi hadművelet indult!
- Oké! Összeszedem a cuccom, visszaváltom a jegyet, és a hátsó kijáratnál várlak!
- Sietek!
- Rendben! Várlak! – mondta kedvesen.
Szorosan magához húzott, és vadul csókolózni kezdtünk, kis híja volt, hogy ott a helyszínen nem estünk egymásnak.
Nehezen váltunk szét.
Amikor Chris eltűnt a tömegben, elvigyorodtam, volt egy sanda gyanúm ugyanis, hogy Bécsből nem fogunk sokat látni, csak a szállodai szobát. De azért rá fogom beszélni, hogy pihenjen is, aggódtam érte. Nagyon nem tetszett az a mondata, hogy most az én támaszom kell neki, mintha lenne valami baj, amit elég nagy lehet, ha ennyire nyomasztja.
Mázlim volt, mert a szokásos ügyintézési és várakozási idő ellenére, kivételesen gyorsan végeztem, kicsit több, mint félóra alatt.
Kint ácsorogtam a hátsó kijáratnál, amikor Chris megjelent.
De nem volt nála sem táska, sem bőrönd, sem semmilyen poggyász.
Rossz érzésem támadt.
Odajött és megölelt.
- Mi történt? – szegeztem neki durván a kérdést.
- Nem tudok maradni! Nem lehet! –suttogta.
- Inkább nem akarsz! – néztem rá dühösen.
Nem akartam megértő lenni. Nem akartam kedves lenni.
- Angie…
- Menj csak velük! És játszd a nélkülözhetetlen főnököt! –közöltem flegmán.
- Most nem a munkáról, hanem Sebről van szó! – mondta fáradtan.
- Mi van vele? –folytattam dühösen.
- Most hívtak, balesete volt! A teszt pályán kisodródott, és összetörte a kocsit, és saját magát is!
- Komoly? –kérdeztem aggódva.
- Annyit mondtak, hogy agyrázkódás, két bordája megrepedt, és jó pár zúzódása van. De Londonba kell mennem azonnal! Aggódom érte! Sajnálom, ha ez neked most…
- Veled megyek! Ez nem vita tárgya! –mondtam határozottan.
- Jó. Eddie ideadja a gépét, ők meg kocsival mennek Budapestre. Már szóltak, és jön értük céges kocsi.
Elindultam vissza a terminálhoz, közben az egyik kezemmel belekaroltam, a másikkal pedig húztam a bőröndöket magam után.
- A te cuccaid?
- Már a gépen vannak! Csak azért jöttem hogy szóljak neked!
- Azt hitted nem megyek veled?
- Csak reméltem, hogy esetleg jössz….
- Seb a barátom, és a kedvenc kémem… - mosolyogtam rá.
- Tudtam, hogy titkol valamit, bármivel is vádoltam meg, körmeszakadtáig tagadott. Úgyhogy nem tudtam meg, miben sunyít…- mérgelődött.
- Ne szidd le! Rendes srác, és két tűz közé került! De az biztató, hogy nem tud hazudni. És legalább tudtam, mire jövök vissza.
- Akkor is ezért még számok vele! – morogta.
Megcsóváltam a fejem.
Chris a rettegett, na persze! Előbb fogadja Sebet fiává, minthogy rápirítson. Kedveli a srácot, mindkettőjüknek nagy szíve van, és túlontúl rendesek. Még ha Chrissel elő fordul is néha, hogy kiborul és kiabál, a vállára nehezedő nagy nyomás miatt.
Nem tudom meddig álltunk így ott, de Chris csak nem akart elengedni.
- Kezdek zsibbadni….- böktem ki.
- Bocs….- kicsit zavarban volt, majd elengedett, de még mindig átkarolta a derekam.
- Szóval ilyen egy férfi ha igazán kétségbeesetten szerelmes…- szaladt ki a számon.
Megeresztett egy félmosolyt.
- Ha eddig senki nem viselkedett így veled, vagy nem szeretettek igazán, vagy nem tudták kimutatni…. Egyébként nekem sem szokásom ilyennek lenni…- mondta zavartan.
- Milyennek? Ilyen érzelgősnek?
- Lényegében igen. De én máshogy fogalmaztam volna.
Felnevettem.
- Puha pöcsünek?
Chris is felnevetett, és kajánul rám kacsintott.
- Hiányoztál…. –mondta komolyan.
- Tudom….
- De én neked kevésbe….- megakartam szólalni, de leintett – Nem panaszkodás, csak ténymegállapítás volt.
- Rendben. Chris! Nézd! Valamit el kell mondanom, és nem hiszem, hogy annyira nagyon fogod díjazni. Illetve két valamit!
- Most jön a fekete leves…
- Igen….
Bólintott.
- Pár évvel ezelőtt nem az a lány voltam, aki te most megismertél. Rengeteg haverom volt, főleg az éjszakai versenyzős tuningos maffiózókra gondolj. Majdnem két évig jártam el illegális gyorsulásikra, és őrülten lerészegedős bulikba. Előtte is zárkózott, fallal körülvett, megközelíthetetlen, nagyszájú voltam, de utána és ha a helyzet úgy hozta, nem riadtam meg attól, hogy bárkit kiosszak, vagy felképeljek. Amikor kikerültem ezekből a körökből, akkor váltam azzá, aki te ismertél. De ahogy Eddie, és te bántál velem….
- Szóval visszahoztad a régi éned, hogy megvédd magad….
- Igen… Nem lesz velem könnyű dolgod, olyan vagyok mint egy kamasz! Kezelhetetlen! – nevettem fel.
- Majd igyekszem… Menni fog, persze ha egy tűhegynyit, te is engedsz….- kockáztatta meg.
- Pont annyit és nem többet! Sok türelem, és vastag bőr kell ahhoz, hogy elviselj, és néha nagyokat fogunk veszekedni, mert nem tűröm el, azt hogy esetleg megkérdezd, miért öleltem meg vagy csókoltam meg valaki. Azért fogom tenni mert jólesett! De megígérem, ha olyan kerül a képbe, akkor előre szólok, hogy vége. Még mielőtt az illetővel, hát…. Nos vízszintes irányba terelődne a helyzet. Ennyit tudok ígérni, nem többet!
- Értem… Lényegében elmondtad, hogy olyan lenne mintha a barátnőm egy grid csaj lenne…. –sóhajtott nagyot.
- Bocs… de ennyi jár neked…. Hogy tud mi az ábra!
- Akkor is kellesz!
- Tudom…
- Majd igyekszem, hogy megértő legyek! Végül is csak a szeretőd vagyok, és pont ennyi jár egy szeretőnek! –megint leintett, amikor megakartam szólalni – Tényközlés!
Bólintottam.
- Mi lenne a másik dolog?
- Elfogadom Dietrich ajánlatát, a F1-es csapatnál…
- Akkor visszaszívok mindent! Hatalmas balhéink lesznek! –nevetett fel.
- Lehet….- mosolyogtam – Közérdekű kérdésem is lenne!
Érdeklődve pillantott rám.
- Eddiékkel vagy?
- Igen… Ő és Gerhard beültem a csarnok másik végén valami kis bárba!
- Értem…
- Nincs kedved Pesten maradni pár napot? Leráznám azt a két lököttet valami ürüggyel, és lenne egy kis időnk kettesben…. – nézett rám kajánul.
- Nézd, én velük nem megyek! Nincs hozzájuk, pontosítok Eddiehez hangulatom! Ha külön megyünk, kérdezni fogják miért van ilyen jó kedved, bár szerintem rá fognak jönni maguktól is. Akkor meg anyuék is megtudják, és haza kell mennem, mert ha nem megyek sértődés lesz, pedig én pihentem volna pár napot Pesten. Mivel nem tudják, hogy mikor jövök, maradhatnánk itt Bécsben, csak egy –két napot. A fiúknak meg azt hazudhatnád, hogy összefutottál egy volt nőddel, és maradsz vele, pár napot nosztalgiázni.
Rám vigyorgott.
- Akkor bécsi hadművelet indult!
- Oké! Összeszedem a cuccom, visszaváltom a jegyet, és a hátsó kijáratnál várlak!
- Sietek!
- Rendben! Várlak! – mondta kedvesen.
Szorosan magához húzott, és vadul csókolózni kezdtünk, kis híja volt, hogy ott a helyszínen nem estünk egymásnak.
Nehezen váltunk szét.
Amikor Chris eltűnt a tömegben, elvigyorodtam, volt egy sanda gyanúm ugyanis, hogy Bécsből nem fogunk sokat látni, csak a szállodai szobát. De azért rá fogom beszélni, hogy pihenjen is, aggódtam érte. Nagyon nem tetszett az a mondata, hogy most az én támaszom kell neki, mintha lenne valami baj, amit elég nagy lehet, ha ennyire nyomasztja.
Mázlim volt, mert a szokásos ügyintézési és várakozási idő ellenére, kivételesen gyorsan végeztem, kicsit több, mint félóra alatt.
Kint ácsorogtam a hátsó kijáratnál, amikor Chris megjelent.
De nem volt nála sem táska, sem bőrönd, sem semmilyen poggyász.
Rossz érzésem támadt.
Odajött és megölelt.
- Mi történt? – szegeztem neki durván a kérdést.
- Nem tudok maradni! Nem lehet! –suttogta.
- Inkább nem akarsz! – néztem rá dühösen.
Nem akartam megértő lenni. Nem akartam kedves lenni.
- Angie…
- Menj csak velük! És játszd a nélkülözhetetlen főnököt! –közöltem flegmán.
- Most nem a munkáról, hanem Sebről van szó! – mondta fáradtan.
- Mi van vele? –folytattam dühösen.
- Most hívtak, balesete volt! A teszt pályán kisodródott, és összetörte a kocsit, és saját magát is!
- Komoly? –kérdeztem aggódva.
- Annyit mondtak, hogy agyrázkódás, két bordája megrepedt, és jó pár zúzódása van. De Londonba kell mennem azonnal! Aggódom érte! Sajnálom, ha ez neked most…
- Veled megyek! Ez nem vita tárgya! –mondtam határozottan.
- Jó. Eddie ideadja a gépét, ők meg kocsival mennek Budapestre. Már szóltak, és jön értük céges kocsi.
Elindultam vissza a terminálhoz, közben az egyik kezemmel belekaroltam, a másikkal pedig húztam a bőröndöket magam után.
- A te cuccaid?
- Már a gépen vannak! Csak azért jöttem hogy szóljak neked!
- Azt hitted nem megyek veled?
- Csak reméltem, hogy esetleg jössz….
- Seb a barátom, és a kedvenc kémem… - mosolyogtam rá.
- Tudtam, hogy titkol valamit, bármivel is vádoltam meg, körmeszakadtáig tagadott. Úgyhogy nem tudtam meg, miben sunyít…- mérgelődött.
- Ne szidd le! Rendes srác, és két tűz közé került! De az biztató, hogy nem tud hazudni. És legalább tudtam, mire jövök vissza.
- Akkor is ezért még számok vele! – morogta.
Megcsóváltam a fejem.
Chris a rettegett, na persze! Előbb fogadja Sebet fiává, minthogy rápirítson. Kedveli a srácot, mindkettőjüknek nagy szíve van, és túlontúl rendesek. Még ha Chrissel elő fordul is néha, hogy kiborul és kiabál, a vállára nehezedő nagy nyomás miatt.
2010. november 25., csütörtök
Hazard of hearts 25.
25.rész
Az életem pillanatok alatt visszatért régi medrébe, abban, amit tíz éve magam hagytam ott, önként.
Amikor bekerültem a jó hírű középiskolába Pestre, az első évben senki sem akart velem barátkozni, annyira tanulósnak tartottak, kinéztek. Aztán másodikban az egyik délután Andy (Bozóki Andrea)valahogy bent maradt a suliban, és összehaverkodtunk. Ő tipikusan az a lány volt, akiért bomlottak a pasik, csinos, szőke, magas, jó humorú és bevállalós. Hamar legjobb barátnők lettünk, később, pedig a tuningos, autómániás barátaival is sikerült megismerkednem. Vagy másfél évig aztán, az ment, hogy suttyomban kocsi kiállításokra, legális, és illegális versenyekre jártunk. Eljátszhattam, hogy én is versenyző vagyok akár csak Schumi. Sok futamon indultam, és ritka volt, hogy nem én nyertem. Tanultam egyet mást a kocsikról, és az emberekről. Persze a tanulmányi eredményem leromlott, és anyuéknak többször fel kellett jönniük, mert gond volt velem. Hiányzások, elszökések a koliból miegymás.
Aztán harmadik félévkor fogtak és beírattak Debrecenbe, a haverok pedig eltünedeztek. Bár Andyval mai napig tartjuk a kapcsolatot és jóban vagyunk. Ő végül is mérnök lett, és a Daimler Chryslernél –most már csak Crysler – dolgozik, a Dodge részlegen, pontosabban a Viperek fejlesztésén.
Apát persze értesítettem, hogy nos, magánéleti gondok adódtak Chrissel, és elutazom egy időre, de ne aggódjon jól vagyok, és majd jelentkezem, de nem mondom meg hol vagyok nehogy elszólja magát a fiúk előtt.
Az LA-ben töltött két és fél hétben mást sem csináltunk, csak buliból buliba jártunk, aludtunk, napoztunk, és összefutottunk Andy barátnőm pár tuningos haverjával. Tagadhatatlanul végre újra, éltem mint hal a vízben. Vettem rengeteg ruhát, befestettem a hajam sötét szőkére, lebarnultam, és mivel kondizni is elrángatott kedvenc barátném, így egészen jó formába kerültem.
Sőt végre rászántam magam arra, hogy megcsináltatom azt a tetoválást is, amit még fiatalon akartam. Egy animés stílusú angyal figura szárnyakkal, egyik kezében régi spanyol vívó kard szerűséggel, a másik mint egy béke jobbként kinyújtva maga elé. Harcos amazon ruhában.
Hosszú szőkésbarna hajjal, kedves de elszánt arccal, csukott szemekkel, mint aki felkészül a csata előtti utolsó lélegzet vételre.
Végig gondoltam ki tudná ezt a lehető legszebben felvarrni rám, végül Kat von D mellett döntöttem. (A hölgy neves tetováló művész, és Miami Ink, illetve LA Ink című műsorokban is szerepelt, utóbbiban ő és a szalonja volt a főszereplő.)Egyrészt imádtam a munkáit, másrészt helybeli is volt.
Kisebb tanakodás után, végül is a jobb lapockámtól, a csípőm aljáig ér a kész mű. Nekem nagyon tetszik, hogy a többi ember mit szól hozzá arra teszek.
Újra a régi önmagam voltam, az erős független, zabolátlan, nagy szájú, és néha kurvásan viselkedő csaj. A régi Angel Hunter végleg eltűnt a tetoválás mögött, és már soha többé nem is tér vissza.
Erősebb lettem, és makacsabb, mint valaha. Utólag átgondolva nem bántam meg, hogy ezt tettem, akkor és ott erre volt szükségem.
És hogy mi volt a fiúkkal?
Hát azt csak Seb elmondásaiból tudom. Amikor leszálltam LA-ben kis millió sms, és nem fogadott hívás várt. Chris keresett mint valami őrült, telefonon, emailen, közösségi oldalakon, mindenhol.
Hiába. Nem reagáltam semmire, elolvastam, és meghallgattam az üzeneteket, de aztán töröltem mindent. Nem hatott meg a könyörgése sem.
Még Eddie is hagyott hangpostán életjelet magáról, amiben elmondta, hogy sajnálja az egészet, és menjek vissza, de sürgősen Chris miatt, mert teljesen kiborult, és sorra teszi a hülyeségeket. Nem érdekelt tegye.
Ezt meg is írtam neki is: „ Nem érdekel Chris mit csinál, ha öngyilkos lesz az se. Az meg pláne nem hogy te élsz vagy halsz e!”
Mondjuk ez ebben a formában nem volt igaz, de jól hangzott.
Sebet viszont írtam egy smst, hogy beszélek vele, de két feltétellel, nem mondja el a fiúknak hogy mi tartjuk a kapcsolatot, és azt sem mit beszélünk a másik, hogy mindent elmond, ott mi zajlik.
Pár naponta beszéltünk, de Seb egyre jobban kétségbe volt esve, állította Chris kikészült. Ahogy Eddie is. Amikor eltűntem egymásnak estek, és ordítoztak, veszekedtek, Seb szerint mindenki hallotta. Majd közös erővel próbáltak megtalálni, de nem sikerült.
Eddie buliból buliba jár, nem érdekli mi van mással. Chris meg addig dolgozik, amíg az asztalnál nem alszik el, és reggel az első ember, aki bemegy hozzá az ébreszti fel, sőt nem eszik semmit.
Adrian, és Mark is, komolyan aggódnak érte.
Megmondtam Sebnek nem megye vissza Milton Keynesbe, sőt az is lehet, hogy apa cégéhez sem. Még nem tudom, mit akarok, de majd kiderül.
Végül, úgy döntöttem, hogy hazarepülök Magyarországra. Elköszöntem Andytól, és felszálltam az első gépre. Apuéknak csak annyit mondtam, talán pár nap és megyek, ne jöjjenek ki a reptérre, meglepem őket.
Kicsit pechem volt, mert mint kiderült, macerás hazaút elé néztem. A London – Budapest közvetlen járatok januártól megszűntek, így választhattam, hogy Londonból, Genfbe, Zürichbe, Münchenbe, vagy Párizsba, esetleg Bécsbe repülök, és úgy haza.
Utóbbi mellett döntöttem.
Ha más nem és sokat késik a járat, vonatra is szállhatok éppen, és secc perc alatt Budapesten is vagyok.
Végül kilenc óra repülő út után, fáradtan, és kimerülten mentem be egy újságárushoz, hogy valami olvasmányt keressek, mert már mindent átböngésztem. Sokan voltak bent, de ez nem zavart.
Ahogy éppen válogattam a női magazinok közt, egy ismerős hang szólalt meg a közelemben.
- Egy Daily Mailt, egy Independentet, és egy Sunt kérek! – nagyon fáradtan, és kimerülten csengett.
Megfordultam.
Chris állt a pénztárnál, de rosszul nézett ki. Kialvatlan karikás szemek, nyúzott, fáradt arc. Fogyott is pár kilót.
Hat lépésre áll tőlem, de rám sem nézett, csak bámult maga elé, amíg az árus kereste a kért lapokat, aztán odaadta a pénzt, és sarkon fordult.
Gyorsan visszatettem az újságot a polcra, és utána mentem, pár lépést követtem.
- Szia Chris! – szóltam utána jó hangosan.
Egy pillanatra megállt, és körbe nézett, majd megfordult.
Nem hitt a szemének, egyszerre volt döbbent, és boldog, azonnal felém indult, de fél úton, három lépésre tőlem megállt.
- Szia… - fáradt volt a hangja.
Bólintottam.
- Utazol valahová? –kérdezte.
- Pestre.
Most ő bólogatott.
- És te?
- Mi felétek megyünk…. Vagy néhány ügy, amit el kell intézni.
- Értem….
- Apukád mondta, hogy kiszálltál a cégből…
- Igen. Még nem tudom mit akarok csinálni, majd kialakul.
Bólintott.
- Sietsz? – kétségbeesetten nézett rám.
Nem válaszoltam. Hosszan néztük egymást, végül Chrisből minden előtört.
- Kérlek! Szeretnék veled beszélni! Bocsánatot akarok kérni, és…
- Ne! Nem kell! Csak, hagy….
Hírtelen elém lépett, és átölelt.
- Szeretlek! Annyira szeretlek! Majdnem beleőrültem abba, hogy nem tudok rólad semmit!
- Chris…
Chris, te is hiányoztál, ha tudnád mennyire! Akkor éreztem igazán, hogy hiányzott a közelsége.
- Kérlek! Én szeretlek! Adj nekem még egy esélyt Angie! Szeretlek!
Engedett, és megsimogatta az arcom.
- Vagy közben találtál…- nem tudta befejezni a mondatot – Ha igen mond meg nyugodtan…
- Nincs senki….
Reménykedve nézett rám.
- Chris ne! Én megváltoztam, más lettem…
- Nem érdekel!
- Chris!
- Nem Angie! Nem érdekel milyen lettél, nekem te kellesz! De nagyon!
Megint átölelt.
- Chris… Én más lettem, nem tudok már olyan lenni mint mielőtt elmentem…. Most a régi önmagam vagyok, egy szemét, egy nagyszájú balhés csaj… Fájdalmat okoznék ne…
- Nem érdekel!
- Chris! –néztem a szemébe.
- Elvisellek! Elviselem légy bármilyen is ezen túl!
- Te tényleg szerelmes vagy….- mondtam kedvesen.
- Igen….
- Nem tudnék többet ígérni, mint ami volt….
- Nem baj! Nekem elég! Tudom, hogy nem tartana örökké, és hogy nem jönnél hozzám, de most nagy szükségem van rád! Neked szex kell, nekem most a támaszod! – szinte könyörgött.
- Rendben! –átöleltem.
Nem azért adtam neki még egy esélyt, mert könyörgött, és szerelmes volt, hanem mert tényleg hiányzott, a törődése, a kedvessége, és a szeretkezéseink.
Hazard of hearts 24.
24.rész
Hosszú percek teltek el, amik óráknak tűntek, és én úgy éreztem, hogy megfagyok abban az átkozott hidegben. De nem volt erőm bemenni, átkoztam a napot, amikor összefutottam a Eddievel. Ha lett volna egy kis eszem, akkor vagy nem szeretek bele, vagy szexelünk egy óriásit, kiengedjük a gőzt, és vége.
Csakhogy tudtam, hogy utóbbi esetében én belepusztulnék abba, ha másnap reggel közli, hogy ennyi, csak egy éjszaka. Nem mertem megkockáztatni, mert attól féltem, hogy tényleg képes leszek megtenni azt, hogy felvágom az ereimet. Még egy pofára esést nem bírtam volna ki.
A régi énem igen, de a mostani nem. Néha sajnáltam, hogy nem az vagyok aki voltam egykor, mert az a gyereklány sokkal erősebb, és magabiztosabb volt, ugyanakkor ha úgy alakult, olyan hideg is tudott lenni mint a jég.
Meg tudta védeni magát, mert minden lepergett róla, egy számító kis liba, akárcsak a legtöbb nő akivel Eddienek eddig dolga akadt. Keményen hajtott azért, hogy megszerezze azt amire vágyott, és nem érdekelte más csak a győzelem, és az a felé vezető út. Nem érdekelték mások érzései, véleménye, ment előre, és mindenkit kirekesztett. Csakhogy a nagy szerelmek eltűntették a pácélt, a keménységet, és védtelenné tettek. Ez egyrészt nem jelentett gondot, hiszen közel tudtam engedni a barátaimat, a családomat, azokat akiket szeretek, át tudtam érezni a melegséget a törődést amit kaptam, így már nem voltam egyedül, nem voltam magányos. De ugyanakkor minden támadás százszoros erővel talált be, minden bántás, vagy fájdalom erősen térdre kényszerített, mert már nem leomlottak a falak.
Bármit is kaptam az élettől az utóbbi pár évben, soha nem panaszkodtam, és igyekeztem mindencsapáson túljutni, de ez kétszínűség, az a manipuláció már több volt, mint elviselhetetlen.
Igen! Megtehettem volna, hogy összeszedem annak a kislánynak a darabjait, megacélozom magam, beadom a derekam, és szeretkezek vele itt helyszínen, Chris ágyában. De akkor egy fokkal sem lettem volna jobb a régi önmagamnál, és azoknál a lányoknál akikkel eddig dolga volt. Be akartam neki bizonyítani, hogy ő ugyanúgy a megszállottam, mint én neki. Bár tudtam, hogy ha belemegyek egy ilyen játszmába, akkor fel kel használnom mindent és mindenkit magam körül Christ, Gerhardot, Sebet. És ehhez nem fülöt a fogam, Seb nem ártott nekem, és kedveltem is, egy kicsit a mostani önmagamat láttam benne, és tudtam, ha én is kibasznék vele, akkor lehet hogy azaz érzéketlen tuskó válna belőle mint Markból, vagy még jobban padlón lenne. Chris pedig annak ellenére, hogy szeret, és sokat köszönhetek neki, nem bántott, és szó nélkül elfogadta, hogy egy mondjuk ki számára – befolyását, pozícióját, és érdemeit tekintve - megalázó, és reménytelen szexpartner szerepébe kényszerítettem. Esélyt sem adtam neki, hogy valóban kapcsolat lehessen belőle. Többet érdemelt volna ő ennél, egy rendes lányt, aki nem csak az ágyban és a gondokban, de az életben is igazi társa.
De ezt hiába mondtam volna el neki, ő is tudta, de ragaszkodott hozzám, mint kutya a csonthoz, kimondatlanul is, egy esélyben bízott, bár a szíve mélyén tudta, hogy nem fog kapni.
Eddie meg, mint a „vérszagra gyűlő éji vad”, érezte tudta ezt, és ez még inkább vonzó prédává tett a szemében.
Vettem egy nagy levegőt is kifújtam. Dörzsölni kezdtem a karom.
Valaki hátulról átölelt, erre összerezzentem, és halkan felkiáltottam.
- Csak én vagyok….- suttogta Chris a fülembe.
- A frászt hoztad rám…. Nem is hallottam, hogy megjöttél…. – mondtam megkönnyebbülve.
- Már vagy egy órája nézem, ahogy kint fagyoskodsz, de úgy tűnt inkább egyedül lennél…. – mondta egyszerűen.
Nem úgy beszélt velem, ahogy szokott, volt valami a hangjában, a mozdulataiban….
- Igen gondolkodtam pár dolgon…. – mondtam fáradtan.
- Például azon, hogy a lakásom után a fejemet is szétverd dühödben? –kérdezte fojtott dühvel. –majd hírtelen maga felé fordított.
A szeme szikrákat szórt, és látszott, hogy nagyon haragszik.
- Tessék? –kérdeztem döbbenten.
- Egyszerűbb lett volna megmondani nekem, hogy igenis haragszol amiért később jövök? Nem kellett volna szétdobálnod a cuccaimat, és úgy bevágni az ajtót, hogy két emelettel lejjebb is hallják! –dühöngött.
- Hogy mi? Miről…
Nem értettem, miről beszél, hogy ezt honnan szedi.
- Ugyan Angie! Elég lett volna szólnod, hogy éppen levezetni való energiáid vannak, és feljövök egy két órára, nem az otthonomat kellett volna szétverned! –kiabálta.
- Chris! Nem az van…
- Ne nézz hülyének jó?! Öt emberrel találkoztam a folyosókon, akik megkértek, hogyha éppen dührohamom van, akkor vezessem le csendesebb formában, mert nem tudnak pihenni, vagy dolgozni! Ha nem tudnád, én vagyok ennek az egész bagázsnak a vezetője, és ez marha nagy türelmet, energiát, és munkát igényel! Ezzel a viselkedéssel lejáratsz engem az egész gyár előtt! Az embereim előtt! Hogy dolgozzak velük, ha nem tisztelnek és bíznak bennem, mert azt hiszik idegbeteg vagyok, vagy a barátnőm az! – ordította.
- De….de….- nem tudtam megszólalni.
- Azt hittem több eszed van ennél a gyerekes viselkedésnél! Egy ilyen hisztinél! Lehet hogy Dietrich a nagyfőnök, de itt én parancsolok, és ha nem tudsz kulturált ember módjára viselkedni, akkor akár a csajom vagy akár nem, páros lábbal hajítalak ki innen! Megértetted?! Ha pedig nem tetszik, akkor el lehet menni! – ordított tovább az arcomba.
Nem tudtam a szemébe nézni, ezek a feltételezések, és ez a hangnem….
Egy fokkal sem jobb mint Eddie…. Sőt….
Elfordítottam a tekintetem, de megragadta az állam, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Gondolkodj el azon, amit mondtam! De jó alaposan! Ha pár óra múlva visszajövök várom a válaszod! És lehetőleg, addig ne tedd tönkre más ingóságaimat! –sziszegte az arcomba, majd elengedett.
Kihúzta a tolóajtót, hogy bemenjen, majd megfordult, és rám nézett.
- Lehet hogy csak a szeretőd vagyok, és csak szexre vagyok jó neked, de ember is vagyok! Bármennyire nem is nézel semminek, csak egy használati tárgynak, megérdemlek, némi tiszteletet, és őszinteséget, és türelmet! Ennyit nekem is kijár!
Majd egyszerűen elment. Soha nem láttam még ilyennek. Nem ezt érdemeltem, arra lett volna szükségem, hogy valaki megvigasztaljon, és szeressen. Őt is megértettem, mert lejárattuk Eddievel az egész kollektíva előtt, de ő azt hiszi csak én voltam, így rajtam csattant az ostor.
Nem ezt érdemeltem!
Nagyon fájt, és csalódott is voltam, hogy nem várta meg a magyarázatom!
Erős késztetést éreztem rá, hogy átmenjek Eddiehez, és gondolkodás nélkül megcsaljam Christ.
Végül zokogva felhívtam Sebet, hogy jöjjön át.
Pár perccel később már a nappaliba állt, és én a nyakába borulva bőgtem, és bőgve mondtam el mi történt.
Próbált vigasztani de hiába. Az egyik mondta, szöget ütött a fejembe. „ Ne aggódj, csak kell neki egy kis idő, és lehiggad, és bocsánatot fog kérni!”
Idő… Idő…
Nekem is erre van szükségem!
Megkértem Sebet, hogy menjen el, mert szeretnék pihenni. Még búcsúzáskor is igyekezett valahogy jobb kedvre deríteni, ezért a húzásáért, ott és akkor örökre a szívembe zártam.
Döntöttem, de végleg!
Ahogy elment, azonnal felhívtam a Londoni repteret, és megkérdeztem, hogy mikkor indul a következő gép Los Angelesbe, szerencsém volt három óra múlva indult egy, és még tudtam jegyet venni. Vettem még egyet Budapestre is. Bár nem áll szándékomban felhasználni.
Berohantam a szobámba, és minden ruhámat visszadobáltam a bőröndjeimbe, megnéztem, hogy a telefonom és töltőm megvan e, majd felkaptam Chris Audiának kulcsait, és papírjait a kis szekrényről, és a beszálltam a hátsó liftbe, bedugtam a kártyám, és benyomtam az alagsor, valamint kék gombot. Seb elmagyarázta, hogy ha nagyon sietünk akkor ez nem áll meg csak a kívánt emelten.
Pillanatok alatt leértem, az oldalsó ajtó kimentem, és odarohantam Chris kocsijához.
Csippantottam a riasztóval, bedobáltam a bőröndöket, és beszálltam.
Olyan gyorsan tűntem el onnan, mint a kámfor.
A GPS segítségével, és a jelentős tempónak hála, egy órával a gép felszállása előtt kiértem. Ment volna hamarabb is, de kicsit elakadtam a londoni forgalomban.
Az autót leadtam a reptér őrzött parkolójába, Chris nevét és adatait adtam meg, mint az a személy aki majd elhozza.
Már a gépen ültem, még tíz perc volt az indulásig, amikor írtam Chrisnek egy hosszú smst.
„ Csak hogy tudd, azért voltak szétdobálva a cuccaid, mert Eddie kétszer megcsókolt, és szobára akart vinni, ezeket vágtam hozzá, hogy eltakarodjon! Nagyon rosszul esett, és fájt, hogy pl. ahogy nekem támadtál, és nem is érdekelt a magyarázatom, vagy hogy bunkó voltál, úgyhogy ahogy mondtad: „ Ha nem tetszik, el lehet menni!”, én pedig megfogadom a jó tanácsod, elmegyek! Pontosabban elmentem! A kocsidat megtalálod a londoni Heathrow repülőtér őrzött parkolójában, az adataiddal adtam le, el tudod majd hozni! Ne keress többet!”
Elküldtem. Majd írtam egy másik smst, a barátnőmnek LA-be.
„ Tudom, hogy váratlan ez neked, de holnap délután négy körül szállok le a los angelesi reptéren, most indult a gépem Londonból, és Washingtonban át kell szállnom! Ha tudsz gyere ki értem kérlek! Igazad volt! Olyan akarok lenni mint tíz éve! Számítok rád! Puszi: a te hűtlen Angel barátnőd”
Ezt is elküldtem.
Majd megjelent, a hívás: Chris felirat a kijelzőn. Kinyomtam, és kikapcsoltam a mobilt.
Vettem egy nagy levegőt, és lehunytam a szemem.
Hosszú percek teltek el, amik óráknak tűntek, és én úgy éreztem, hogy megfagyok abban az átkozott hidegben. De nem volt erőm bemenni, átkoztam a napot, amikor összefutottam a Eddievel. Ha lett volna egy kis eszem, akkor vagy nem szeretek bele, vagy szexelünk egy óriásit, kiengedjük a gőzt, és vége.
Csakhogy tudtam, hogy utóbbi esetében én belepusztulnék abba, ha másnap reggel közli, hogy ennyi, csak egy éjszaka. Nem mertem megkockáztatni, mert attól féltem, hogy tényleg képes leszek megtenni azt, hogy felvágom az ereimet. Még egy pofára esést nem bírtam volna ki.
A régi énem igen, de a mostani nem. Néha sajnáltam, hogy nem az vagyok aki voltam egykor, mert az a gyereklány sokkal erősebb, és magabiztosabb volt, ugyanakkor ha úgy alakult, olyan hideg is tudott lenni mint a jég.
Meg tudta védeni magát, mert minden lepergett róla, egy számító kis liba, akárcsak a legtöbb nő akivel Eddienek eddig dolga akadt. Keményen hajtott azért, hogy megszerezze azt amire vágyott, és nem érdekelte más csak a győzelem, és az a felé vezető út. Nem érdekelték mások érzései, véleménye, ment előre, és mindenkit kirekesztett. Csakhogy a nagy szerelmek eltűntették a pácélt, a keménységet, és védtelenné tettek. Ez egyrészt nem jelentett gondot, hiszen közel tudtam engedni a barátaimat, a családomat, azokat akiket szeretek, át tudtam érezni a melegséget a törődést amit kaptam, így már nem voltam egyedül, nem voltam magányos. De ugyanakkor minden támadás százszoros erővel talált be, minden bántás, vagy fájdalom erősen térdre kényszerített, mert már nem leomlottak a falak.
Bármit is kaptam az élettől az utóbbi pár évben, soha nem panaszkodtam, és igyekeztem mindencsapáson túljutni, de ez kétszínűség, az a manipuláció már több volt, mint elviselhetetlen.
Igen! Megtehettem volna, hogy összeszedem annak a kislánynak a darabjait, megacélozom magam, beadom a derekam, és szeretkezek vele itt helyszínen, Chris ágyában. De akkor egy fokkal sem lettem volna jobb a régi önmagamnál, és azoknál a lányoknál akikkel eddig dolga volt. Be akartam neki bizonyítani, hogy ő ugyanúgy a megszállottam, mint én neki. Bár tudtam, hogy ha belemegyek egy ilyen játszmába, akkor fel kel használnom mindent és mindenkit magam körül Christ, Gerhardot, Sebet. És ehhez nem fülöt a fogam, Seb nem ártott nekem, és kedveltem is, egy kicsit a mostani önmagamat láttam benne, és tudtam, ha én is kibasznék vele, akkor lehet hogy azaz érzéketlen tuskó válna belőle mint Markból, vagy még jobban padlón lenne. Chris pedig annak ellenére, hogy szeret, és sokat köszönhetek neki, nem bántott, és szó nélkül elfogadta, hogy egy mondjuk ki számára – befolyását, pozícióját, és érdemeit tekintve - megalázó, és reménytelen szexpartner szerepébe kényszerítettem. Esélyt sem adtam neki, hogy valóban kapcsolat lehessen belőle. Többet érdemelt volna ő ennél, egy rendes lányt, aki nem csak az ágyban és a gondokban, de az életben is igazi társa.
De ezt hiába mondtam volna el neki, ő is tudta, de ragaszkodott hozzám, mint kutya a csonthoz, kimondatlanul is, egy esélyben bízott, bár a szíve mélyén tudta, hogy nem fog kapni.
Eddie meg, mint a „vérszagra gyűlő éji vad”, érezte tudta ezt, és ez még inkább vonzó prédává tett a szemében.
Vettem egy nagy levegőt is kifújtam. Dörzsölni kezdtem a karom.
Valaki hátulról átölelt, erre összerezzentem, és halkan felkiáltottam.
- Csak én vagyok….- suttogta Chris a fülembe.
- A frászt hoztad rám…. Nem is hallottam, hogy megjöttél…. – mondtam megkönnyebbülve.
- Már vagy egy órája nézem, ahogy kint fagyoskodsz, de úgy tűnt inkább egyedül lennél…. – mondta egyszerűen.
Nem úgy beszélt velem, ahogy szokott, volt valami a hangjában, a mozdulataiban….
- Igen gondolkodtam pár dolgon…. – mondtam fáradtan.
- Például azon, hogy a lakásom után a fejemet is szétverd dühödben? –kérdezte fojtott dühvel. –majd hírtelen maga felé fordított.
A szeme szikrákat szórt, és látszott, hogy nagyon haragszik.
- Tessék? –kérdeztem döbbenten.
- Egyszerűbb lett volna megmondani nekem, hogy igenis haragszol amiért később jövök? Nem kellett volna szétdobálnod a cuccaimat, és úgy bevágni az ajtót, hogy két emelettel lejjebb is hallják! –dühöngött.
- Hogy mi? Miről…
Nem értettem, miről beszél, hogy ezt honnan szedi.
- Ugyan Angie! Elég lett volna szólnod, hogy éppen levezetni való energiáid vannak, és feljövök egy két órára, nem az otthonomat kellett volna szétverned! –kiabálta.
- Chris! Nem az van…
- Ne nézz hülyének jó?! Öt emberrel találkoztam a folyosókon, akik megkértek, hogyha éppen dührohamom van, akkor vezessem le csendesebb formában, mert nem tudnak pihenni, vagy dolgozni! Ha nem tudnád, én vagyok ennek az egész bagázsnak a vezetője, és ez marha nagy türelmet, energiát, és munkát igényel! Ezzel a viselkedéssel lejáratsz engem az egész gyár előtt! Az embereim előtt! Hogy dolgozzak velük, ha nem tisztelnek és bíznak bennem, mert azt hiszik idegbeteg vagyok, vagy a barátnőm az! – ordította.
- De….de….- nem tudtam megszólalni.
- Azt hittem több eszed van ennél a gyerekes viselkedésnél! Egy ilyen hisztinél! Lehet hogy Dietrich a nagyfőnök, de itt én parancsolok, és ha nem tudsz kulturált ember módjára viselkedni, akkor akár a csajom vagy akár nem, páros lábbal hajítalak ki innen! Megértetted?! Ha pedig nem tetszik, akkor el lehet menni! – ordított tovább az arcomba.
Nem tudtam a szemébe nézni, ezek a feltételezések, és ez a hangnem….
Egy fokkal sem jobb mint Eddie…. Sőt….
Elfordítottam a tekintetem, de megragadta az állam, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Gondolkodj el azon, amit mondtam! De jó alaposan! Ha pár óra múlva visszajövök várom a válaszod! És lehetőleg, addig ne tedd tönkre más ingóságaimat! –sziszegte az arcomba, majd elengedett.
Kihúzta a tolóajtót, hogy bemenjen, majd megfordult, és rám nézett.
- Lehet hogy csak a szeretőd vagyok, és csak szexre vagyok jó neked, de ember is vagyok! Bármennyire nem is nézel semminek, csak egy használati tárgynak, megérdemlek, némi tiszteletet, és őszinteséget, és türelmet! Ennyit nekem is kijár!
Majd egyszerűen elment. Soha nem láttam még ilyennek. Nem ezt érdemeltem, arra lett volna szükségem, hogy valaki megvigasztaljon, és szeressen. Őt is megértettem, mert lejárattuk Eddievel az egész kollektíva előtt, de ő azt hiszi csak én voltam, így rajtam csattant az ostor.
Nem ezt érdemeltem!
Nagyon fájt, és csalódott is voltam, hogy nem várta meg a magyarázatom!
Erős késztetést éreztem rá, hogy átmenjek Eddiehez, és gondolkodás nélkül megcsaljam Christ.
Végül zokogva felhívtam Sebet, hogy jöjjön át.
Pár perccel később már a nappaliba állt, és én a nyakába borulva bőgtem, és bőgve mondtam el mi történt.
Próbált vigasztani de hiába. Az egyik mondta, szöget ütött a fejembe. „ Ne aggódj, csak kell neki egy kis idő, és lehiggad, és bocsánatot fog kérni!”
Idő… Idő…
Nekem is erre van szükségem!
Megkértem Sebet, hogy menjen el, mert szeretnék pihenni. Még búcsúzáskor is igyekezett valahogy jobb kedvre deríteni, ezért a húzásáért, ott és akkor örökre a szívembe zártam.
Döntöttem, de végleg!
Ahogy elment, azonnal felhívtam a Londoni repteret, és megkérdeztem, hogy mikkor indul a következő gép Los Angelesbe, szerencsém volt három óra múlva indult egy, és még tudtam jegyet venni. Vettem még egyet Budapestre is. Bár nem áll szándékomban felhasználni.
Berohantam a szobámba, és minden ruhámat visszadobáltam a bőröndjeimbe, megnéztem, hogy a telefonom és töltőm megvan e, majd felkaptam Chris Audiának kulcsait, és papírjait a kis szekrényről, és a beszálltam a hátsó liftbe, bedugtam a kártyám, és benyomtam az alagsor, valamint kék gombot. Seb elmagyarázta, hogy ha nagyon sietünk akkor ez nem áll meg csak a kívánt emelten.
Pillanatok alatt leértem, az oldalsó ajtó kimentem, és odarohantam Chris kocsijához.
Csippantottam a riasztóval, bedobáltam a bőröndöket, és beszálltam.
Olyan gyorsan tűntem el onnan, mint a kámfor.
A GPS segítségével, és a jelentős tempónak hála, egy órával a gép felszállása előtt kiértem. Ment volna hamarabb is, de kicsit elakadtam a londoni forgalomban.
Az autót leadtam a reptér őrzött parkolójába, Chris nevét és adatait adtam meg, mint az a személy aki majd elhozza.
Már a gépen ültem, még tíz perc volt az indulásig, amikor írtam Chrisnek egy hosszú smst.
„ Csak hogy tudd, azért voltak szétdobálva a cuccaid, mert Eddie kétszer megcsókolt, és szobára akart vinni, ezeket vágtam hozzá, hogy eltakarodjon! Nagyon rosszul esett, és fájt, hogy pl. ahogy nekem támadtál, és nem is érdekelt a magyarázatom, vagy hogy bunkó voltál, úgyhogy ahogy mondtad: „ Ha nem tetszik, el lehet menni!”, én pedig megfogadom a jó tanácsod, elmegyek! Pontosabban elmentem! A kocsidat megtalálod a londoni Heathrow repülőtér őrzött parkolójában, az adataiddal adtam le, el tudod majd hozni! Ne keress többet!”
Elküldtem. Majd írtam egy másik smst, a barátnőmnek LA-be.
„ Tudom, hogy váratlan ez neked, de holnap délután négy körül szállok le a los angelesi reptéren, most indult a gépem Londonból, és Washingtonban át kell szállnom! Ha tudsz gyere ki értem kérlek! Igazad volt! Olyan akarok lenni mint tíz éve! Számítok rád! Puszi: a te hűtlen Angel barátnőd”
Ezt is elküldtem.
Majd megjelent, a hívás: Chris felirat a kijelzőn. Kinyomtam, és kikapcsoltam a mobilt.
Vettem egy nagy levegőt, és lehunytam a szemem.
Hazard of hearts 23.
23.rész
Támadt egy megérzésem.
- Miért érzem azt, hogy most nem csal Zoéról akarsz velem beszélni?
Érdeklődve nézett fel.
- Mert így van!
Hosszan néztünk egymás szemébe, de végül én szólaltam meg.
- Kezdjük Zoéval!
Fáradtan pillantott rám, most először láttam valóban annyinak amennyi, negyvenötnek. Eddig valahogy fiatalabbnak tűnt, látszott, hogy nyomasztja jó pár dolog.
- Ott tartottunk, hogy felhívod……Mariát? Igen őt. Mi volt?
- Felhívtam. Fél óráig veszekedett, és mindennek elhordott…- morogta.
- Nem tudok követ vetni rá ezért….
- Én sem….- dünnyögte – Aztán megkérdeztem, amikre felhívtad a figyelmem….
- Átverték…..
- Igen….- mondta mély szomorúsággal.
Nagyon bántotta a dolog.
- Maria azt mondta, amikor Zoé hazajött elmesélte, hogy mi történt. Azt hitte a srác szereti, de átverte, csak egy éjszakára kellett neki, és pont ezért mert az én lányom! Mert a srác szerint, ha az én lányom, akkor tudja, mi kell egy pasinak, és bele való! – sziszegte.
- SSSzzzzzzz. – nyögtem fel – Nem tudom mit mondjak…..
- Például azt, hogy az én hibám! Ha nem lennék ilyen idióta, és…
- Lehet, hogy azt hiszed, hogy ez a te hibád, de ez Zoé döntése is volt! Mit mondott még?
Eddie rám nézett, majd mintha zavarban lett volna, a padlót kezdet el fixírozni.
- Nem volt jó neki igaz?
Csak bólintott.
- Fiatal még, és ebből tanult. Legközelebb több esze lesz, és megvárja az igazit. Ezen pedig előbb utóbb túl lesz! Ne mondom, hogy könnyen, de fel fog épülni lelkileg.
- Tudom…- suttogta.
- Bánt a dolog igaz?
Bólintott.
- Utazz el hozzá, és beszélj vele! Talán jót tenne neki egy pár nap valahol máshol, vidd el jó messzire, vásároljatok, csavarogjatok! Tölts vele egy kis időt!
- Ezek után már végképp nem akar látni!
- Ő mondta, vagy te mondod?
- Miért te akarnál látni egy ilyen apát? – kiabálta.
- Eddie! Hagyd abba! Ezzel nem oldasz meg semmit! Az önostorozás nem segít! Neki most támasz kell, és egy kis vigasztalás, ezt meg tudod neki adni!
- Nem tudom… Ha meglát, és beszél velem, lehet hogy több rosszat teszek, mint jót….
- Kétlem! Csak tegyél meg neki egy szívességet, és nyeld le, amit mondanál neki első reakciódban!
- Hát nem tudom….
- Végül is már nincs mit veszítened nem igaz?
- De…. Csak nem tudok elmenni!
- Mert?
- Mert itt most munka van! Nem tudok elszabadulni! – dühöngött.
- Beszélj Dietrichhel, hogy engedjen el egy délelőtt, aztán gyertek ide. A szárnyaim alá veszem Zoét is, ahogy Sebet.
- Az kéne már csak hogy Seb szemet vessen rá! – kiabálta.
- Eddie! Sebnek éppen elég gondja van még a szívfájdalmával, nem akar egy darabig barátnőm, sem egy éjszakásat. Amúgy meg tudod milyen kis Bambi, ő biztos nem bántaná meg Zoét sehogyan sem! Akkora szíve van, mint a szélcsatornátok!
- Ez igaz…
- Hidd el! Nem járna rosszul Zoé sem, ha éppen senki sem ér rá vele törődni, akkor Seb biztosan a szárnyai alá venné.
- Ez is igaz…
- Na ugye!
- Legalább többet megtudna rólam is Zoé, arról hol dolgozom, kik a barátaim. Jól hangzik! – kicsit fellelkesült.
- Akkor intézd el!
Bólintott.
- Hna akkor azt hiszem ezt kiveséztük! – dőltem hátra kényelmesen.
- Beszélnünk kéne még egy fontos témáról…- közölte és letette a poharat az asztalra.
Most jön a fekete leves.
Vettem egy mély levegőt is kifújtam.
- Mi van már megint azzal az átkozott tervvel? –kérdeztem fáradtan.
Próbáltam terelni.
Eddie szkeptikusan nézett rám.
- Ne add itt az ártatlant! Tudod te jól, hogy nem a munkáról akarok veled beszélni! – gúnyolódott.
Igen tudtam. Csak nem akartam vele kettőnkről beszélni.
- Kétlem, hogy tudnál olyat mondani, ami engem érdekelne!
- Azt hiszed?
- Nem hiszem! Tudom!
- Igazán? –kiabálta.
- Igen! – veszekedtem vissza.
- Pedig ha téged nem érdekel, akkor elmondom Chrisnek!
- Mit? Mit mondasz el neki? A nagy semmit tudod elmondani!
- Például azt, hogy legszívesebben ágyba bújnál velem! –vigyorodott el.
- Tessék? Te jól vagy?
- Ugyan Angie! Ne játszunk tovább! Mindketten tudjuk, hogy ezért vagy Chrissel, hogy ápolgassa a kicsi szíved! Bár szerintem te nem a szívedet ápoltatod vele, de ez mellékes! Hogy szeretőnél nem több neked az biztos, bár szerintem ő beléd esett, de rendesen!
- Te részeg vagy! Vagy beszedtél valamit! – csattantam fel.
Mérgemben felugrottam a kanapéról. Ahogy beszélt vele, az már minden határon túlment, mint valami kis pláza picsával, aki minden áron be akar mászni az ágyában. Abban a szent pillanatban eldöntöttem, hogy bármit megteszek, csak legyen tőlem ez az undorító ember minél távolabb.
- Szeretem Christ, és vedd tudomásul, hogy ő veled ellentétben nem egy macsó barom! Szeret engem és törődi velem! És igen kurva jó az ágyban vele! Most pedig húzzál el te idióta! –azzal a szobám felé csörtettem.
Pár lépés után elkapta a karom, és a könyvespolcnak szorított.
- Mire jó ez a macska egér játék? Ezt az időt kellemesebben is eltölthetnénk!
- Töltsd inkább a huszonhárom kurváddal Dublinban, vagy az összes többivel! – vágtam vissza.
Láttam rajta, hogy ez telitalálat volt.
- Mégis mit kellett volna tennem? Te egész álló este Chrissel enyelegtél! Vártam volna meg, hogy ott helyben nyílt színen keféltek egyet? Kösz azt nem! Azt hittem, ha visszamegyek, akkor le tudunk ülni beszélgetni, és adunk magunknak egy esélyt!
- Azok után, hogy nem is érdekelt, hogyhogy vagyok? Beteg voltam! Fel sem hívtál! Le se szartad, élek e még! Utána meg úgy beszélsz velem, mint valami útszéli prostival! És még azt várod, hogy omoljak a karjaidba? Te eszednél vagy ember??? Majd azt olvasom, hogy három napig buliztál huszonhárom ribanccal, és bevittek a hűvösre! Szerinted ezek után, mint pasi, még számon tartalak? – fakadtam ki üvöltve.
- Óóóóó! Valóban? És szerinted, ha már itt tartunk drágám! –rántotta meg a kezem – Akkor hogyan kellett volna reagálnom, amikor Chris úgy beszélt velem, mintha ő lenne a lovagod fényes páncélban, és előadta magát, hogy ha én nem tudok menni, akkor majd Ő törődik veled! Tudtam, hogy pipa leszel, amiért nem tudok menni, de van amikor nem tudok menni! Hiába hívtalak volna, nem vetted volna fel, mert durciztál! Amikor Gerhardot felhívtam, hogy kések, és mi van veled – mivel a te Chrissed nem mondott semmit, hiába kértem – közölte, hogy neki egyértelmű, hogy te is Chris! Hogy kellett volna reagálnom édes? – gúnyolódott – Vasárnap még velem akartál dugni, pénteken meg már Chris karjaiban voltál! Úgyhogy ha te ennyire kurva vagy, akkor úgy beszélek veled, ahogy nekem tetszik! Jogom van hozzá! És amúgy pedig, ne álszenteskedj itt nekem, igenis be akarsz bújni az ágyamba! –ordította.
Megpróbáltam ellökni magamtól, de erre magához rántott, és erőszakkal megcsókolt. Durván, és keményen. Amikor szétváltunk, megpofoztam. Erre megint megcsókolt, megint erőszakosan, majd egyre gyengédebb lett, szenvedélyes, érzéki, és törődő. Elvesztettem a fejem. Átölelt. Simogatni kezdte a hátam, és a fenekem. Belenyögtem, a csókba, erre elmosolyodott.
- Még hogy nincs mit elmondani az angolnak…. –gúnyolódott.
Ekkor tértem magamhoz.
Nem vagyok normális!
Akkora pofont adtam neki, ami már inkább ütés volt.
Megdöbbenve bámult rám, én meg tiszta erővel ellöktem magamtól.
- Jegyezd meg jól, amit most mondok! Soha nem leszek a tiéd! Sem több, sem egy éjszakára, de még egy órára sem! Ez már elszúrtad, de végleg! És garantálom neked, ha egyszer ebben a rohadt életben mégis összejönne neked, én magam vágom fel az ereimet másnap abban az ágyban, amiben dugtunk! Gyűlöllek! És még nálad is jobban gyűlölném saját magamat! – közöltem sziszegve,
Aztán felkaptam egy könyvet a polcról és hozzávágtam, majd még egyet, és még egyet, és még egyet. Védte magát a kezével, de az ajtóból még visszaszólt.
- Nagyon meg fogd ezt még bánni, és fogsz te még az én küszöböm nyüszíteni vigaszért, amikor Chrissel összevesztek, vagy vége lesz!
Azzal, úgy bevágta maga mögött az ajtót, hogy körben megrepedt a vakolat.
Berohantam a szobámba, becsaptam az ajtót, majd kimentem az erkélyre a hidegbe, és bőgtem.
Igen! Vágytam Eddiere, arra, hogy ágyba vigyen, ez a jelenet volt rá a bizonyíték. Csakhogy amit mondtam, azt komolyan is gondoltam, annyi bánatot, és megaláztatást okozott, amit már nem tudtam elviselni! Utáltam!
És magamat is, amiért voltam olyan barom, hogy elgyengültem, és kimutattam, hogy kell nekem!
Csak Chris meg ne tudja! Ha megtudja, hogy Eddie begőzölt, én meg még adtam alá a lovat a csókkal, és ezzel bizonyítottam is, hogy van mit keresnie, akkor kitör a balhé! Christ pedig el fogom elveszíteni, mint barátot, és mint szeretőt is, ha kiderül. Pedig nekem, most a mellette lévő nyugalomra, és támogatásra van szükségem, hogy ki tudja lábalni az „Eddie Irvine kórság”- ból.
Ráadásul tudtam, Eddie nem fog leállni, míg le nem fekszem vele, már csak azért is! Istenem mibe keveredtem?
Támadt egy megérzésem.
- Miért érzem azt, hogy most nem csal Zoéról akarsz velem beszélni?
Érdeklődve nézett fel.
- Mert így van!
Hosszan néztünk egymás szemébe, de végül én szólaltam meg.
- Kezdjük Zoéval!
Fáradtan pillantott rám, most először láttam valóban annyinak amennyi, negyvenötnek. Eddig valahogy fiatalabbnak tűnt, látszott, hogy nyomasztja jó pár dolog.
- Ott tartottunk, hogy felhívod……Mariát? Igen őt. Mi volt?
- Felhívtam. Fél óráig veszekedett, és mindennek elhordott…- morogta.
- Nem tudok követ vetni rá ezért….
- Én sem….- dünnyögte – Aztán megkérdeztem, amikre felhívtad a figyelmem….
- Átverték…..
- Igen….- mondta mély szomorúsággal.
Nagyon bántotta a dolog.
- Maria azt mondta, amikor Zoé hazajött elmesélte, hogy mi történt. Azt hitte a srác szereti, de átverte, csak egy éjszakára kellett neki, és pont ezért mert az én lányom! Mert a srác szerint, ha az én lányom, akkor tudja, mi kell egy pasinak, és bele való! – sziszegte.
- SSSzzzzzzz. – nyögtem fel – Nem tudom mit mondjak…..
- Például azt, hogy az én hibám! Ha nem lennék ilyen idióta, és…
- Lehet, hogy azt hiszed, hogy ez a te hibád, de ez Zoé döntése is volt! Mit mondott még?
Eddie rám nézett, majd mintha zavarban lett volna, a padlót kezdet el fixírozni.
- Nem volt jó neki igaz?
Csak bólintott.
- Fiatal még, és ebből tanult. Legközelebb több esze lesz, és megvárja az igazit. Ezen pedig előbb utóbb túl lesz! Ne mondom, hogy könnyen, de fel fog épülni lelkileg.
- Tudom…- suttogta.
- Bánt a dolog igaz?
Bólintott.
- Utazz el hozzá, és beszélj vele! Talán jót tenne neki egy pár nap valahol máshol, vidd el jó messzire, vásároljatok, csavarogjatok! Tölts vele egy kis időt!
- Ezek után már végképp nem akar látni!
- Ő mondta, vagy te mondod?
- Miért te akarnál látni egy ilyen apát? – kiabálta.
- Eddie! Hagyd abba! Ezzel nem oldasz meg semmit! Az önostorozás nem segít! Neki most támasz kell, és egy kis vigasztalás, ezt meg tudod neki adni!
- Nem tudom… Ha meglát, és beszél velem, lehet hogy több rosszat teszek, mint jót….
- Kétlem! Csak tegyél meg neki egy szívességet, és nyeld le, amit mondanál neki első reakciódban!
- Hát nem tudom….
- Végül is már nincs mit veszítened nem igaz?
- De…. Csak nem tudok elmenni!
- Mert?
- Mert itt most munka van! Nem tudok elszabadulni! – dühöngött.
- Beszélj Dietrichhel, hogy engedjen el egy délelőtt, aztán gyertek ide. A szárnyaim alá veszem Zoét is, ahogy Sebet.
- Az kéne már csak hogy Seb szemet vessen rá! – kiabálta.
- Eddie! Sebnek éppen elég gondja van még a szívfájdalmával, nem akar egy darabig barátnőm, sem egy éjszakásat. Amúgy meg tudod milyen kis Bambi, ő biztos nem bántaná meg Zoét sehogyan sem! Akkora szíve van, mint a szélcsatornátok!
- Ez igaz…
- Hidd el! Nem járna rosszul Zoé sem, ha éppen senki sem ér rá vele törődni, akkor Seb biztosan a szárnyai alá venné.
- Ez is igaz…
- Na ugye!
- Legalább többet megtudna rólam is Zoé, arról hol dolgozom, kik a barátaim. Jól hangzik! – kicsit fellelkesült.
- Akkor intézd el!
Bólintott.
- Hna akkor azt hiszem ezt kiveséztük! – dőltem hátra kényelmesen.
- Beszélnünk kéne még egy fontos témáról…- közölte és letette a poharat az asztalra.
Most jön a fekete leves.
Vettem egy mély levegőt is kifújtam.
- Mi van már megint azzal az átkozott tervvel? –kérdeztem fáradtan.
Próbáltam terelni.
Eddie szkeptikusan nézett rám.
- Ne add itt az ártatlant! Tudod te jól, hogy nem a munkáról akarok veled beszélni! – gúnyolódott.
Igen tudtam. Csak nem akartam vele kettőnkről beszélni.
- Kétlem, hogy tudnál olyat mondani, ami engem érdekelne!
- Azt hiszed?
- Nem hiszem! Tudom!
- Igazán? –kiabálta.
- Igen! – veszekedtem vissza.
- Pedig ha téged nem érdekel, akkor elmondom Chrisnek!
- Mit? Mit mondasz el neki? A nagy semmit tudod elmondani!
- Például azt, hogy legszívesebben ágyba bújnál velem! –vigyorodott el.
- Tessék? Te jól vagy?
- Ugyan Angie! Ne játszunk tovább! Mindketten tudjuk, hogy ezért vagy Chrissel, hogy ápolgassa a kicsi szíved! Bár szerintem te nem a szívedet ápoltatod vele, de ez mellékes! Hogy szeretőnél nem több neked az biztos, bár szerintem ő beléd esett, de rendesen!
- Te részeg vagy! Vagy beszedtél valamit! – csattantam fel.
Mérgemben felugrottam a kanapéról. Ahogy beszélt vele, az már minden határon túlment, mint valami kis pláza picsával, aki minden áron be akar mászni az ágyában. Abban a szent pillanatban eldöntöttem, hogy bármit megteszek, csak legyen tőlem ez az undorító ember minél távolabb.
- Szeretem Christ, és vedd tudomásul, hogy ő veled ellentétben nem egy macsó barom! Szeret engem és törődi velem! És igen kurva jó az ágyban vele! Most pedig húzzál el te idióta! –azzal a szobám felé csörtettem.
Pár lépés után elkapta a karom, és a könyvespolcnak szorított.
- Mire jó ez a macska egér játék? Ezt az időt kellemesebben is eltölthetnénk!
- Töltsd inkább a huszonhárom kurváddal Dublinban, vagy az összes többivel! – vágtam vissza.
Láttam rajta, hogy ez telitalálat volt.
- Mégis mit kellett volna tennem? Te egész álló este Chrissel enyelegtél! Vártam volna meg, hogy ott helyben nyílt színen keféltek egyet? Kösz azt nem! Azt hittem, ha visszamegyek, akkor le tudunk ülni beszélgetni, és adunk magunknak egy esélyt!
- Azok után, hogy nem is érdekelt, hogyhogy vagyok? Beteg voltam! Fel sem hívtál! Le se szartad, élek e még! Utána meg úgy beszélsz velem, mint valami útszéli prostival! És még azt várod, hogy omoljak a karjaidba? Te eszednél vagy ember??? Majd azt olvasom, hogy három napig buliztál huszonhárom ribanccal, és bevittek a hűvösre! Szerinted ezek után, mint pasi, még számon tartalak? – fakadtam ki üvöltve.
- Óóóóó! Valóban? És szerinted, ha már itt tartunk drágám! –rántotta meg a kezem – Akkor hogyan kellett volna reagálnom, amikor Chris úgy beszélt velem, mintha ő lenne a lovagod fényes páncélban, és előadta magát, hogy ha én nem tudok menni, akkor majd Ő törődik veled! Tudtam, hogy pipa leszel, amiért nem tudok menni, de van amikor nem tudok menni! Hiába hívtalak volna, nem vetted volna fel, mert durciztál! Amikor Gerhardot felhívtam, hogy kések, és mi van veled – mivel a te Chrissed nem mondott semmit, hiába kértem – közölte, hogy neki egyértelmű, hogy te is Chris! Hogy kellett volna reagálnom édes? – gúnyolódott – Vasárnap még velem akartál dugni, pénteken meg már Chris karjaiban voltál! Úgyhogy ha te ennyire kurva vagy, akkor úgy beszélek veled, ahogy nekem tetszik! Jogom van hozzá! És amúgy pedig, ne álszenteskedj itt nekem, igenis be akarsz bújni az ágyamba! –ordította.
Megpróbáltam ellökni magamtól, de erre magához rántott, és erőszakkal megcsókolt. Durván, és keményen. Amikor szétváltunk, megpofoztam. Erre megint megcsókolt, megint erőszakosan, majd egyre gyengédebb lett, szenvedélyes, érzéki, és törődő. Elvesztettem a fejem. Átölelt. Simogatni kezdte a hátam, és a fenekem. Belenyögtem, a csókba, erre elmosolyodott.
- Még hogy nincs mit elmondani az angolnak…. –gúnyolódott.
Ekkor tértem magamhoz.
Nem vagyok normális!
Akkora pofont adtam neki, ami már inkább ütés volt.
Megdöbbenve bámult rám, én meg tiszta erővel ellöktem magamtól.
- Jegyezd meg jól, amit most mondok! Soha nem leszek a tiéd! Sem több, sem egy éjszakára, de még egy órára sem! Ez már elszúrtad, de végleg! És garantálom neked, ha egyszer ebben a rohadt életben mégis összejönne neked, én magam vágom fel az ereimet másnap abban az ágyban, amiben dugtunk! Gyűlöllek! És még nálad is jobban gyűlölném saját magamat! – közöltem sziszegve,
Aztán felkaptam egy könyvet a polcról és hozzávágtam, majd még egyet, és még egyet, és még egyet. Védte magát a kezével, de az ajtóból még visszaszólt.
- Nagyon meg fogd ezt még bánni, és fogsz te még az én küszöböm nyüszíteni vigaszért, amikor Chrissel összevesztek, vagy vége lesz!
Azzal, úgy bevágta maga mögött az ajtót, hogy körben megrepedt a vakolat.
Berohantam a szobámba, becsaptam az ajtót, majd kimentem az erkélyre a hidegbe, és bőgtem.
Igen! Vágytam Eddiere, arra, hogy ágyba vigyen, ez a jelenet volt rá a bizonyíték. Csakhogy amit mondtam, azt komolyan is gondoltam, annyi bánatot, és megaláztatást okozott, amit már nem tudtam elviselni! Utáltam!
És magamat is, amiért voltam olyan barom, hogy elgyengültem, és kimutattam, hogy kell nekem!
Csak Chris meg ne tudja! Ha megtudja, hogy Eddie begőzölt, én meg még adtam alá a lovat a csókkal, és ezzel bizonyítottam is, hogy van mit keresnie, akkor kitör a balhé! Christ pedig el fogom elveszíteni, mint barátot, és mint szeretőt is, ha kiderül. Pedig nekem, most a mellette lévő nyugalomra, és támogatásra van szükségem, hogy ki tudja lábalni az „Eddie Irvine kórság”- ból.
Ráadásul tudtam, Eddie nem fog leállni, míg le nem fekszem vele, már csak azért is! Istenem mibe keveredtem?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)