51.rész
Vettem egy nagy levegőt, már nyúltam a villanykapcsolóért, amikor a hangulatvilágítás bekapcsolt.
Chris a fotelban ült, kezében egy pohár whiskyvel, és bámult maga elé.
Közelebb mentem, erre a sarok felé intett, arra néztem.
Ott állt a két bőröndöm, meg a táskáim.
Lehunytam a szemem, és elfojtottam egy mosolyt.
Eddienek és Chrisnek kéne összeházasodnia. Úgy ismerik egymást, mint a saját tenyerüket.
- Ideiglenes vagyok kidobva vagy végleg? –kérdeztem kimerülten.
- Hogy jöttél vissza?
- A parkolóban összefutottam Gerharddal, és Eddievel….
- Beszéltem a recepcióval, egy emelettel feljebb tudnak adni neked egy lakosztályt, csak le kell menned a kulcsért.
- Nem válaszoltál a kérdésemre…
- Nem egyértelmű?
Kicsit gúnyosan felnevettem.
- De….
- Lemegyek a kulcsért!
Kimentem az ajtón, és fölmentem két emelttel feljebb.
Bekopogtam Gerhardhoz.
Kinyílt az ajtó, de nem Gerhard volt az hanem Eddie.
Meglepve bámultunk egymásra.
- Ez nem Gerhard szobája?
- Cseréltünk, mert az enyémben nem volt jó a wi-fi.
- Értem. Akkor bocs!
- Gond van?
- Semmi! És még egyszer bocs!
Megfogta a karom, és behúzott az ajtón.
- Kidobott?
- Nem tudom…
- Mi történt?
- Összepakolta a cuccaimat, és foglalt nekem egy szobát egy emelettel feljebb. De nekem az nem kell.
- Gerhardot akartad megkérni, hogy segítsen?
- Hogy hozza el a cuccom, mert én nem megyek le érte…
Már majdnem sírtam.
Eddie átölelt.
- Beszélek vele! Marad itt!
Ránéztem.
- Nem akarom, hogy segíts! Nem kell! Különben is te magad….
- Nem miattad csinálom! Csapatérdek! Ha mellette vagy, és kordában tartod, mi is jól járunk! Beszélek vele! Te maradj itt! –mordult rám.
Azzal kilépett az ajtón, és bezárta.
Beljebb mentem, és lerogytam egy fotelbe.
Kb. fél óra telt, el amikor kivágódott az ajtó, és Eddie berontott.
- Chris egy barom! – közölte az arcomba ordítva.
Értetlenül pislogtam rá.
- Az a mániája, hogy te és én! –mutogatott rám, és magára.
- Mi van?
- Szerinte azért mentem le, hogy szándékosan az orra alá dörgöljem, hogy nálam alszol!
- De hát erről szó sem volt! – csattantam fel.
- Én is ezt mondtam, de gyártja az idióta elméleteit, és iszik! Még a cuccaidat sem engedte elhozni, azt mondta hogy vegyek neked újakat! Esküszöm nem komplett! – vágta le magát a kanapéra.
- Príma! Minden iratom, hitelkártyám, és egyebem a bőröndökben van! Hogy lehettem olyan hülye, hogy reggel nem vittem magammal?! – dühöngtem - Átmegyek Gerhardhoz, hátha ő ki tudja kuncsorogni Chrisnél! –álltam fel.
- Nincs itthon! Elment csajozni! Hiába dörömböltem, hiába hívtam semmit! Annak is idióta osztráknak is most kellett eltűnnie, hogy vinné el az ördög! –csapta le a telefont az asztalra.
- Beszélek a recepcióval, hátha megoldható hogy reggel fizessek, ha nálam lesznek a cuccaim!
Eddie felnevetett.
- Egyrészt nem fogja őket érdekelni, másrészt kitesznek, harmadrészt a sajtóban landol.
Visszaültem. Végig gondoltam a lehetőségeket. Felmerült, hogy alhatnék Zoénál, de aztán eszembe jutott, hogy lehet hogy Seb nála van, és kínos rájuk törni, hogy had aludjak valamelyiküknél. Ha meg esetleg Eddie lekísér, és Seb Zoénál van…. Ez nem megoldható.
- Alhatsz nálam, vagy intézek neked egy szobát…- közölte tárgyilagosan.
Egyik megoldás sem tetszett túlzottabban. De rá voltam kényszerülve. Sajnos.
- Ha jól sejtem az első megoldás lenne a csendesebb…
- Igen. nem tűnne fel, miért akarunk az éjszaka közepén a menedzser főnöknek szobát.
Beleegyezően bólintottam.
- Kösz hogy maradhatok…
Megrántotta a vállát.
- Ez természetes….- morogta.
- Gond lenne, ha hozatnék fel valami ehetőt?
- Követed a no kaja, rengeteg munka kúrát?- kérdezte csípősen.
- Nem. Egész nap Chris mellett voltam, hogy nyugtatgassam. – fáradtan elnyúltam a fotelben.
- Mi lenne ha elmennél tusolni, én meg rendelek vacsorát!
- Jól hangzik! Nincs étlap?
Eddie szétnézett az ajtó melletti szekrénynél, és elővarázsolt egy díszes menükártyát.
Gyorsan átfutottam.
- Legyen bolognai spagetti, buscetta, meg valami gyümölcslé…- hümmögtem.
- Oké! – és már fel is vette a telefont. – Leadta a rendelést két személyre, majd lefogta a kagylót. - Azt kérdezik kérünk e bort, tudnak ajánlani édes vöröset, vagy pezsgőt!
Szóval Eddie hírét is ismerik. Nem véletlenül ajánlják neki.
- Le akarsz itatni? –kérdeztem gúnyos mosollyal.
Eddie nem válaszolt.
- Igen. Akkor két üveggel kérek köszönöm!
Felnevettem.
- Mik a terveid? – néztem rá somolyogva.
- Egyelőre nincs konkrét. Majd meglátjuk két üveg bor után mire jutunk…- közölte titokzatosan.
- Tudhatnád, hogy nekem elég két pohár, és eldőlök! – nevettem fel.
Rám nevetett.
- Azt hittem ejtve vagyok… Te mondtad, hogy többé az életben nm akarsz tőlem semmit…
Elvigyorodott.
- Mert azt akartad hallani! – és felmutatta a zsebéből előhúzott keresztbe font ujjait.
- Hazudtál! – felpattantam, és rá mutattam nevetve.
- Ne mond, hogy meglepett! – mellém lépett, és magához húzott - Kétlem, hogy ne reménykedtél volna abban, hogy mégiscsak kellesz nekem!
A mellkasára hajtottam a fejem, és mélyen beszívtam az illatát. Szorosan átölelt.
- Ezt nem lenne szabad….- suttogtam – Chris reggelre meg fogja gondolni magát….
- Tudom…. De hogy mi történik az rajtad is múlik, nem csak rajtam….
Nem válaszoltam.
Ez inkább rajta múlik, nem kellene nagyon erőltetnie a dolgot ahhoz, hogy most tényleg egymásnak essünk.
2010. december 14., kedd
Hazard of hearts 50.
50.rész
A hétvége a várakozásokon alul sikerült, sem Marknak, sem Sebnek nem ment jól az időmérő, a futamon pedig kiestek, az ausztrált kilökte Sutil, a kis németnek meg elfüstölt a motorja. Az ígéretes kezdés után, erős volt a visszaesés, két pilótából nulla pont.
Amikor Seb autója megadta magát, majdnem szívrohamot kaptam, mert mellettem ülő Chris hatalmasat csapott a műszerfalra, ekkor éreztem igazán, hogy a pár nappal ezelőtti veszekedés csak egy kis vízfodrozódás ahhoz képest, ami az esti megbeszélésen lesz.
Megint nem tévedtem, mindenki - mindenki ellen, sőt Seb és Mark is célkeresztbe került. Chris kiosztotta Markot, hogy miért akasztotta össze a bajszát a barom Force Indiással, hiszen mind tudjuk milyen idióta Sutil. Aztán neki támadt Sebnek, hogy túlhajtotta motort.
Ez volt az a pont, ahogy viszont én is felpaprikáztam magam. Nem elég, hogy mindenkit ok nélkül lecsesz, de még Sebet is keresztre feszíti, pedig tudja, hogy pont most erre nincs szüksége a srácnak. Alig vakarta össze magát a szezonkezdésre.
- Világbajnok létedre nem igaz hogy nincs annyi eszed, hogy nézd a kormányt! Tudod ha a fordulatszám tizennyolcezernél több az ROSSZ! – ordította Chris.
Seb döbbenten nézett Markra, majd Adrianra, rám, végül Chrisre.
Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de megelőztem.
- Képzeld Seb tudja, hogy az rossz! De nem rémlik fafejűkém, hogy te mondtad neki, hogy tekerje fel a fordulatszámot, hogy megelőzze Massát? –kérdeztem sziszegve.
- Te ebbe ne szólj bele! – mutatott rám Chris, ordítva.
Ekkor felpattantam a székről.
- Miért? Mert nem értek hozzá? Hát tudd meg értek hozzá, elég sokat, rémlik! Sőt a vezetés is jobban megy, mint az átlag grid csajoknak! Ha már itt tartunk nem tudom kiknek a segítségével hozta viszonylag versenyképes állapotba Adrian a kocsit! Ha nem lettek volna a haverjaim, akkor esélyünk sem lenne még ilyen eredményekért sem harcolni! Lehet hogy sérti az a finnyás angol orrodat, hogy nem az élmezőnyben vagyunk, de legalább nem a sor végén kullogunk! És nem kell olyan hibáért ordítani senkivel amiről nem tehet! Markba Sutil rongyolt bele, ezt a fél boksz látta! Seb pedig, még tizenkilenc ezres fordulaton sem használta a motort, aminek feltekerésére TE utasítottad! Vagy esetleg a szemed mellett az eszed is elhagytad valahol útközben, esetleg Alzheimer kórban szenvedsz? Mert ha igen azt tudatnod kéne a csapattal! És kikérem a magam és a többiek nevében ezt hangnemet! – majd felkaptam a szponzori szerződéseket tartalmazó vaskos mappát, amiben már csak az ő aláírására vártak a papírok, és tiszta erővel elé dobtam az asztalra. – Ha már ennyi erőd, és időd van csesztetni az embereidet a helyett hogy hagynád, hogy végezzék a dolgukat, akkor ezeket is firkáld alá baszd meg!
Döbbent arcok és néma csönd következett.
- Hogy merészeled? Ki vagy rúgva! – sziszegte Chris.
Elnevettem magam.
- Az én közvetlen főnököm Dietrich és nem te! Nem rúghatsz ki! De én kibaszhatok veled, és a csapattal, hogy minden szponzort elriasztok! Én többet árthatok neked, mint te nekem, édes! Úgyhogy a te helyedben végig gondolnám, ezt az egészet még egyszer, és elnézést kérnék az embereimtől, hogy hülye voltam! –sziszegtem.
Chris feje olyan lett mint a főtt rák.
Keresztbe fontam a karom magam előtt, és farkasszemet néztünk.
- Egyet értek Angivel! –állt fel Helmut.
Aztán sorban mindenki, Adrian, Eddie, Gerhard, Seb, Mark, Andrew, Rob, Peter, Guillaume, és Ciaron.
Chris földhöz vágta mappáját, és kicsörtetett.
Nagyot sóhajtottam.
- Esküszöm olyan, mint akinek elmentek otthonról…- dünnyögte Adrian.
Sandán ránéztem.
- Azért ti sem vagytok szentek! Megérthetnétek, hogy sok gondja van! Próbálja menteni a ti, seggeteket is! És nemcsak Chrisnek kellene itt magába szállnia! – vicsorogtam rájuk, aztán kirohantam az ajtón és jól bevágtam magam után.
Nem ringattam magam abba az illúzióba, hogy Chris nem fog velem kiabálni, ha hazamegyek. Sőt. Ez az ő szemében egyenes ági hátbatámadásnak minősül, és vért kíván.
Összeszedtem a cuccaimat, az irodában, és benéztem Chris dolgozó szobájába, de sem ott, sem a pihenőjében nem volt.
Lekullogtam a parkolóba, ahol Gerhard és Eddie éppen előttem sétált.
- Kéne egy fuvar! –szóltam utánuk.
Megfordultak.
Gerhard jókedvűen mosolygott, Eddie arca azonban kifejezéstelen maradt.
- Elvisztek?
- El! – morogta Eddie, és kikapcsolta a riasztót.
Megint egy Ferrarival volt.
Úgy látszik, a régi szokások rabja.
Gerhard kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját. Beültem, a táskát meg hátra dobtam, az osztrák mellé.
Eddie elindult, és bekapcsolta a zenét, végig U2-t hallgattunk, bár igazából oda sem figyeltem, Chrisen agyaltam egész úton.
Sürgősen meg kell értetnem vele, hogy eszetlenül, és felelőtlenül viselkedik.
Észre sem vettem, hogy leparkoltunk a hotel mély garázsában.
- A történteken gondolkodsz? –kérdezte Gerhard, miközben a kezembe adta a táskám.
- Igen… Lehet, hogy a legjobb megoldást választottam….
- Hát nem… Ezt Chris biztos, hogy árulásnak értékeli, de csapat többi tagjának jólesett, hogy kiálltál értünk,
- Kösz…
- Még Mark is pozitívan nyilatkozott rólad…
- Akkor ezt fel kell jegyezni, mert ritka pillanat! – mosolyodtam el fanyarul.
- Beszéljek Chrissel?
- Nem! Nem! Isten ments, majd megoldom valahogy! Remélem, lehiggadt, és nem fogunk ordítozni…
- Ebben ne reménykedj! – morogta Eddie.
Egyszerre néztünk rá Gerharddal.
- Én a helyedbe, felkészülnék a lehető legrosszabb esetre is! Ismerem, hogy ilyenkor milyen, vagdalkozik, és tombol! Amilyen hülye Chris, még képes és kidobálja a cuccaidat! Már most szólnod kéne a recepción, hogy szükséged lehet egy szobára! –közölte tényszerűen.
Megragadtam a karját, és magam felé fordítottam.
- Nem akarod elmondani, hogy miről is maradtam le? –kérdezte csípősen.
Megrántotta a vállát.
- Semmi extra. A legutóbbi barátnője összejött valami Mclarenes szerelővel, Goodwoodban volt, a szokásos évi rendezvényen, de korábban ért vissza a pályáról a hotelbe, mint tervezte. A csaj meg éppen ott hentergett a kis szerelővel. Erre Chris bekattant, fogta és kidobálta a csaj cuccait a folyosóra. Meg a párocskát is.
- Remek! –sóhajtottam fel – Kösz hogy szóltál!
- Megkérdezem a recepción a szobát, és ha kell majd leszólsz. –ajánlotta fel Gerhard.
- Kösz…
Azzal kiszálltam a liftből, az ajtó bezárult, a fiúk pedig tovább mentek, a két emelettel feljebbi lakosztályaik felé.
Az ajtó elé érve, elővettem a mágneskártyát, és kinyitotta, majd beléptem, a koromsötétbe.
A hétvége a várakozásokon alul sikerült, sem Marknak, sem Sebnek nem ment jól az időmérő, a futamon pedig kiestek, az ausztrált kilökte Sutil, a kis németnek meg elfüstölt a motorja. Az ígéretes kezdés után, erős volt a visszaesés, két pilótából nulla pont.
Amikor Seb autója megadta magát, majdnem szívrohamot kaptam, mert mellettem ülő Chris hatalmasat csapott a műszerfalra, ekkor éreztem igazán, hogy a pár nappal ezelőtti veszekedés csak egy kis vízfodrozódás ahhoz képest, ami az esti megbeszélésen lesz.
Megint nem tévedtem, mindenki - mindenki ellen, sőt Seb és Mark is célkeresztbe került. Chris kiosztotta Markot, hogy miért akasztotta össze a bajszát a barom Force Indiással, hiszen mind tudjuk milyen idióta Sutil. Aztán neki támadt Sebnek, hogy túlhajtotta motort.
Ez volt az a pont, ahogy viszont én is felpaprikáztam magam. Nem elég, hogy mindenkit ok nélkül lecsesz, de még Sebet is keresztre feszíti, pedig tudja, hogy pont most erre nincs szüksége a srácnak. Alig vakarta össze magát a szezonkezdésre.
- Világbajnok létedre nem igaz hogy nincs annyi eszed, hogy nézd a kormányt! Tudod ha a fordulatszám tizennyolcezernél több az ROSSZ! – ordította Chris.
Seb döbbenten nézett Markra, majd Adrianra, rám, végül Chrisre.
Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de megelőztem.
- Képzeld Seb tudja, hogy az rossz! De nem rémlik fafejűkém, hogy te mondtad neki, hogy tekerje fel a fordulatszámot, hogy megelőzze Massát? –kérdeztem sziszegve.
- Te ebbe ne szólj bele! – mutatott rám Chris, ordítva.
Ekkor felpattantam a székről.
- Miért? Mert nem értek hozzá? Hát tudd meg értek hozzá, elég sokat, rémlik! Sőt a vezetés is jobban megy, mint az átlag grid csajoknak! Ha már itt tartunk nem tudom kiknek a segítségével hozta viszonylag versenyképes állapotba Adrian a kocsit! Ha nem lettek volna a haverjaim, akkor esélyünk sem lenne még ilyen eredményekért sem harcolni! Lehet hogy sérti az a finnyás angol orrodat, hogy nem az élmezőnyben vagyunk, de legalább nem a sor végén kullogunk! És nem kell olyan hibáért ordítani senkivel amiről nem tehet! Markba Sutil rongyolt bele, ezt a fél boksz látta! Seb pedig, még tizenkilenc ezres fordulaton sem használta a motort, aminek feltekerésére TE utasítottad! Vagy esetleg a szemed mellett az eszed is elhagytad valahol útközben, esetleg Alzheimer kórban szenvedsz? Mert ha igen azt tudatnod kéne a csapattal! És kikérem a magam és a többiek nevében ezt hangnemet! – majd felkaptam a szponzori szerződéseket tartalmazó vaskos mappát, amiben már csak az ő aláírására vártak a papírok, és tiszta erővel elé dobtam az asztalra. – Ha már ennyi erőd, és időd van csesztetni az embereidet a helyett hogy hagynád, hogy végezzék a dolgukat, akkor ezeket is firkáld alá baszd meg!
Döbbent arcok és néma csönd következett.
- Hogy merészeled? Ki vagy rúgva! – sziszegte Chris.
Elnevettem magam.
- Az én közvetlen főnököm Dietrich és nem te! Nem rúghatsz ki! De én kibaszhatok veled, és a csapattal, hogy minden szponzort elriasztok! Én többet árthatok neked, mint te nekem, édes! Úgyhogy a te helyedben végig gondolnám, ezt az egészet még egyszer, és elnézést kérnék az embereimtől, hogy hülye voltam! –sziszegtem.
Chris feje olyan lett mint a főtt rák.
Keresztbe fontam a karom magam előtt, és farkasszemet néztünk.
- Egyet értek Angivel! –állt fel Helmut.
Aztán sorban mindenki, Adrian, Eddie, Gerhard, Seb, Mark, Andrew, Rob, Peter, Guillaume, és Ciaron.
Chris földhöz vágta mappáját, és kicsörtetett.
Nagyot sóhajtottam.
- Esküszöm olyan, mint akinek elmentek otthonról…- dünnyögte Adrian.
Sandán ránéztem.
- Azért ti sem vagytok szentek! Megérthetnétek, hogy sok gondja van! Próbálja menteni a ti, seggeteket is! És nemcsak Chrisnek kellene itt magába szállnia! – vicsorogtam rájuk, aztán kirohantam az ajtón és jól bevágtam magam után.
Nem ringattam magam abba az illúzióba, hogy Chris nem fog velem kiabálni, ha hazamegyek. Sőt. Ez az ő szemében egyenes ági hátbatámadásnak minősül, és vért kíván.
Összeszedtem a cuccaimat, az irodában, és benéztem Chris dolgozó szobájába, de sem ott, sem a pihenőjében nem volt.
Lekullogtam a parkolóba, ahol Gerhard és Eddie éppen előttem sétált.
- Kéne egy fuvar! –szóltam utánuk.
Megfordultak.
Gerhard jókedvűen mosolygott, Eddie arca azonban kifejezéstelen maradt.
- Elvisztek?
- El! – morogta Eddie, és kikapcsolta a riasztót.
Megint egy Ferrarival volt.
Úgy látszik, a régi szokások rabja.
Gerhard kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját. Beültem, a táskát meg hátra dobtam, az osztrák mellé.
Eddie elindult, és bekapcsolta a zenét, végig U2-t hallgattunk, bár igazából oda sem figyeltem, Chrisen agyaltam egész úton.
Sürgősen meg kell értetnem vele, hogy eszetlenül, és felelőtlenül viselkedik.
Észre sem vettem, hogy leparkoltunk a hotel mély garázsában.
- A történteken gondolkodsz? –kérdezte Gerhard, miközben a kezembe adta a táskám.
- Igen… Lehet, hogy a legjobb megoldást választottam….
- Hát nem… Ezt Chris biztos, hogy árulásnak értékeli, de csapat többi tagjának jólesett, hogy kiálltál értünk,
- Kösz…
- Még Mark is pozitívan nyilatkozott rólad…
- Akkor ezt fel kell jegyezni, mert ritka pillanat! – mosolyodtam el fanyarul.
- Beszéljek Chrissel?
- Nem! Nem! Isten ments, majd megoldom valahogy! Remélem, lehiggadt, és nem fogunk ordítozni…
- Ebben ne reménykedj! – morogta Eddie.
Egyszerre néztünk rá Gerharddal.
- Én a helyedbe, felkészülnék a lehető legrosszabb esetre is! Ismerem, hogy ilyenkor milyen, vagdalkozik, és tombol! Amilyen hülye Chris, még képes és kidobálja a cuccaidat! Már most szólnod kéne a recepción, hogy szükséged lehet egy szobára! –közölte tényszerűen.
Megragadtam a karját, és magam felé fordítottam.
- Nem akarod elmondani, hogy miről is maradtam le? –kérdezte csípősen.
Megrántotta a vállát.
- Semmi extra. A legutóbbi barátnője összejött valami Mclarenes szerelővel, Goodwoodban volt, a szokásos évi rendezvényen, de korábban ért vissza a pályáról a hotelbe, mint tervezte. A csaj meg éppen ott hentergett a kis szerelővel. Erre Chris bekattant, fogta és kidobálta a csaj cuccait a folyosóra. Meg a párocskát is.
- Remek! –sóhajtottam fel – Kösz hogy szóltál!
- Megkérdezem a recepción a szobát, és ha kell majd leszólsz. –ajánlotta fel Gerhard.
- Kösz…
Azzal kiszálltam a liftből, az ajtó bezárult, a fiúk pedig tovább mentek, a két emelettel feljebbi lakosztályaik felé.
Az ajtó elé érve, elővettem a mágneskártyát, és kinyitotta, majd beléptem, a koromsötétbe.
2010. december 11., szombat
Hazard of hearts 49.
49.rész
Szerdán már a magán gépen ültünk útban Ausztrália felé, szerencsére csak ketten, mivel Eddie és Gerhard már előre mentek. Ennek ellenére, az újrakezdés kicsit döcögősen indult, de nem mi a hibánkból. Chris ugyanis ki sem látszott a munkából, az út nagy részében emaileket írt, és olvasott egy végeláthatatlan papírkupacot. Már alig volt több mint egy óra Melbourne-ig, amikor felállt, fogta az egész bagázst, és laptoppal együtt földhöz vágta.
Döbbenten néztem rá.
- Látom anyagilag jól áll csapat, hogy hetente futja új céges műszaki cikkekre…- morogtam.
- Elegem van! Ez kész káosz! Itt semmi sem működik, és ami működik az is szarul!
- Üdv a világomban, a Red Bull világában! - vigyorogtam egyet.
- Gúnyolódj csak! – kiabált rám.
- És mégis mi mást csinálhatnék? Majd minden megoldódik a maga útján, ne pattogj! Ezzel nem oldasz meg semmit, csak tönkreteszed magad! –néztem rá kicsit lekezelően.
Eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy engem is felbosszantson.
- És mégis mit csináljak? – mérgelődött tovább.
Megrántottam a vállam.
- Írj egy listát, és találd ki mivel kell kezdeni, aztán haladj szépen sorban, ha valamiben tudok segíteni akkor segítek, és szerintem Gerhard és Eddie is hajlandó, az ő érdekük is, hogy ne bukjon meg a csapat.
Chris fáradtan rogyott le a mellettem lévő székbe.
- Soha nem volt még ennyi gondom! –sóhajtott fel.
Elkezdtem masszírozni a vállát.
- Olyan ez az egész, mint valami rossz rémálom…
- Ne aggódj már ennyit! Pihenj inkább! Fáradt vagy, és türelmetlen.
- A sajtó ízekre fog szedni!
- Az Isteni már! Lazíts! Nézd a jó oldalát, a negatív reklám is reklám!
Felnevetett.
- Látom követed a pozitív gondolkodás elvet!
- Melletted muszáj, különben én is idegroncs leszek!
- Sajnálom, de ez egy darabig még így fog menni, kell még jó pár hét, mire összekaparjuk magunkat.
- Tudom….
Abbahagytam a masszázst, ő pedig fáradtan hátradőlt az ülésben.
Kinéztem az ablakon, már látni lehetett a kontinens körvonalait.
Mire visszafordultam, Chris már el is aludt.
Bár Dietrich valamilyen csoda folytán, a történtek ellenére is a helyén hagyta Christ, és én is utazhattam a versenyekre, azért tudtam, hogy az osztrák árgus szemekkel figyeli Chris minden mozdulatát. Megértettem miért csinálta, de ezzel még nagyobb nyomást helyezett a csapatfőnöke vállaira és ez nem igazán tűnt nyerő ötletnek. Nagyon túl volt hajtva, és ez meg is látszott az arcán, a hangulatán, a viselkedésén. Ideges volt, türelmetlen, morcos, veszekedős, és bármin fel tudta húzni magát fél perc alatt. Amennyire csak tőlem telt, próbáltam nyugtatni, és támogatni, meg persze tompítani a veszekedései élét az embereivel.
Egyenlőre az tűnt a legjobb megoldásnak, ha a munkám mellett, igyekszem Christ is figyelni, hiszen ezzel az eszelős viselkedéssel, kezdett elég puskaporossá válni a hangulata, két nap alatt művészien összeveszett. Adriannal, Andrew Greennel – főmérnökkel -, Peter Prodromouval – az aeodinamikai főnökkel -, Guillaume Rocquelinnel – Seb mérnökével- és Eddievel is. A dolog minden esetben úgy indult, hogy ordítozott velük, végül kivettem a kezéből a telefont, és megkérdtem a vonal másik végén lévőt, hogy mondja el mi a gond, mi a megoldás vagy megoldási lehetőségek. Majd kimagyaráztam Christ, letettem, aztán lenyugtattam, átbeszéltük a dolgokat, visszahívta az illetékest, és döntöttek.
Nem volt más választásom, ha hagyom, hogy Chris mindenkivel haragban legyen, akkor nem lesz csapat, mire a versenyhelyszínre érünk, mert mindenki felmond.
Így is számítottam valamiféle összeesküvésre ellene, mert elég durcásan beszéltek hozzá.
Mire landolt a gép, Chris is felébredt.
Az biztos, hogy jót tett neki a pihenés, mert kicsit nyugodtabb, és jó kedvűbb volt, de nem ringattam magam illúziókba.
Igazam lett, a pályára érve, összehívott egy értekezletet, ami hatalmas veszekedésbe torkolt. Próbáltam lehűteni mindkét felet, de két óra civakodás után otthagytam őket, sem a kis főnökökre, sem Chrisre nem tudtam hatni. Mindenki ellene volt, ő pedig a többiek ellen.
Egyértelműnek tűnt, hogy a helyzet reménytelen, és ez nem vetített előre derűs hétvégi kezdést.
Seb is le lógó orral kullogott, mert összekapott Zoéval azon, hogy most ők akkor hivatalosan is egy pár e vagy sem. Zoé ugyanis – gondolom részben Eddie reakciója miatt, részben a Sebre irányuló figyelem miatt – nem akarta nagy dobra verni, Seb meg persze nem akarta ezt a titkolózást. Nekik sem volt könnyű, de irigyeltem hogy ennyi a problémájuk. Nem mondtam el Sebnek, hogy a főnökségi kutyák éppen most harapják át egymás torkát, nem kellett erről tudnia. Végül Sebbel az oldalamon átmentem Zoéhoz, és elsimítottam a kettejük vitáját.
Abban maradtak, az én ötletemnek hála, hogy még egy darabig Zoé csendes társként szerepel, és ha valóban tartós a dolog, akkor színtvallanak. Persze, ez egyrészt önös érdek is volt részemről, hiszen ha kipattan a hír róluk, akkor Chrisnek még több gondja lesz, persze főleg Eddievel, aki minden bizonnyal fasírtot csinál Sebből, de minimum laposra veri.
Mire visszaértem a tárgyalóban, a vita véget ért.
Chris az üres szobában ült, asztalfőn, kezébe temetve az arcát.
- Mi lett a vége? –kérdeztem óvatosan.
Fel sem nézett. Bezártam magam mögött az ajtót, és elfordítottam a kulcsot.
Át akartam beszélni vele, hogy mi volt anélkül, hogy bárki megzavarna minket, és megint veszekedés lenne.
- Nem akarnak velem dolgozni….
- Senki?
- Senki.
- Próbáltad meggyőzni…
- Igen, de semmi eredménye sem volt. Pedig végül még Gerhard és Eddie is mellettem kardoskodott.
- Legalább számíthatsz rájuk.
- Az ő érdekük is, ha én megyek, ők is mennek!
Mögé léptem, és megint masszírozni kezdtem.
- Ne add fel! Harcolj a csapatért!
- Egyedül mindenki ellen? Az egész csapat ellen? –nézett rám morcosan.
- Szerencse, hogy ezt Eddie, és Gerhard nem hallotta. A magam nevében pedig köszönöm! – válaszoltam csípősen.
- Tudod, hogy, én nem…
- Tudom! Van még valami dolgod?
- Lenne, de ahhoz már fáradt vagyok, majd holnap. Most egy forró zuhanyra, és egy hosszú alvásra vágyom!
- Kár! – mondtam letörten.
- Miért? Elfelejtettem valamit? –kérdezte fáradtan.
Rámosolyogtam.
- Volt egy kósza gondolatom, hogy mit kezdenék veled, de ha fáradt vagy….
Magához húzott.
- Annyira nem vagyok fáradt…- mosolyogott vissza kajánul.
- Sejtettem…
Kibontakoztam az öleléséből, és felültem az asztalra.
Kicsit gyanúsan nézett rám.
- Ez az asztal elég stabil – veregettem meg az asztal lapot – és széles! Mindig ki akartam próbálni, hogy milyen egy irodai asztalon szeretkezni…. – mondtam vágyakozó pillantást vetve Chrisre.
Közelebb jött, és átölelt.
- Ránk nyithatnak… - morogta a nyakamba.
- Félted az ázsiódat? Egyébként meg elfordítottam a kulcsot a zárban…- súgtam a fülébe.
A következő egy órában erősen igénybe vettük az asztalt, de túlélte, nem rogyott össze alattunk. Bár kicsit hangosabbak voltunk, a megszokottnál. És erős a gyanúm, hogy le is lepleződtünk, mivel egy alkalommal halk beszélgetés zaja szűrődött be a folyosóról, és az ajtóból, majd be akartam nyitni, aztán hírtelen eltűntek.
Nem érdekelt a dolog, és Christ sem. Úgy volt vele, hogy ennél jobban már nem fújhatnak rá, én meg úgy könyveltem el, hogy fergeteges menetet hoztunk össze, és Chris pedig, jó leckét adott a hallgatózóknak, hogy mit is kel kezdeni egy nővel, hogy letépje a pasiról a ruhát.
Ugyanis konkrétan sikerült eltépnek az ingjét, és kénytelenek voltunk így végig menni a bokszon és a paddockon, Chris szakadt felsővel, én pedig kócos hajjal, és szintén megtépázott ruhával. Az arcokon pedig az tükröződött, hogy tudják mit műveltünk! Ha valaki vette volna a fáradtságot, és meg meri kérdezni, a képébe mondom fapofával, hogy éppen a hazám szexuális szokásaiba avattam be Christ, aki módfelett élvezte a dolgot.
Amikor beültünk az autóba kitört belőlünk a nevetés, ugyanis csak kicsit volt kínos a szituáció.
Szerdán már a magán gépen ültünk útban Ausztrália felé, szerencsére csak ketten, mivel Eddie és Gerhard már előre mentek. Ennek ellenére, az újrakezdés kicsit döcögősen indult, de nem mi a hibánkból. Chris ugyanis ki sem látszott a munkából, az út nagy részében emaileket írt, és olvasott egy végeláthatatlan papírkupacot. Már alig volt több mint egy óra Melbourne-ig, amikor felállt, fogta az egész bagázst, és laptoppal együtt földhöz vágta.
Döbbenten néztem rá.
- Látom anyagilag jól áll csapat, hogy hetente futja új céges műszaki cikkekre…- morogtam.
- Elegem van! Ez kész káosz! Itt semmi sem működik, és ami működik az is szarul!
- Üdv a világomban, a Red Bull világában! - vigyorogtam egyet.
- Gúnyolódj csak! – kiabált rám.
- És mégis mi mást csinálhatnék? Majd minden megoldódik a maga útján, ne pattogj! Ezzel nem oldasz meg semmit, csak tönkreteszed magad! –néztem rá kicsit lekezelően.
Eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy engem is felbosszantson.
- És mégis mit csináljak? – mérgelődött tovább.
Megrántottam a vállam.
- Írj egy listát, és találd ki mivel kell kezdeni, aztán haladj szépen sorban, ha valamiben tudok segíteni akkor segítek, és szerintem Gerhard és Eddie is hajlandó, az ő érdekük is, hogy ne bukjon meg a csapat.
Chris fáradtan rogyott le a mellettem lévő székbe.
- Soha nem volt még ennyi gondom! –sóhajtott fel.
Elkezdtem masszírozni a vállát.
- Olyan ez az egész, mint valami rossz rémálom…
- Ne aggódj már ennyit! Pihenj inkább! Fáradt vagy, és türelmetlen.
- A sajtó ízekre fog szedni!
- Az Isteni már! Lazíts! Nézd a jó oldalát, a negatív reklám is reklám!
Felnevetett.
- Látom követed a pozitív gondolkodás elvet!
- Melletted muszáj, különben én is idegroncs leszek!
- Sajnálom, de ez egy darabig még így fog menni, kell még jó pár hét, mire összekaparjuk magunkat.
- Tudom….
Abbahagytam a masszázst, ő pedig fáradtan hátradőlt az ülésben.
Kinéztem az ablakon, már látni lehetett a kontinens körvonalait.
Mire visszafordultam, Chris már el is aludt.
Bár Dietrich valamilyen csoda folytán, a történtek ellenére is a helyén hagyta Christ, és én is utazhattam a versenyekre, azért tudtam, hogy az osztrák árgus szemekkel figyeli Chris minden mozdulatát. Megértettem miért csinálta, de ezzel még nagyobb nyomást helyezett a csapatfőnöke vállaira és ez nem igazán tűnt nyerő ötletnek. Nagyon túl volt hajtva, és ez meg is látszott az arcán, a hangulatán, a viselkedésén. Ideges volt, türelmetlen, morcos, veszekedős, és bármin fel tudta húzni magát fél perc alatt. Amennyire csak tőlem telt, próbáltam nyugtatni, és támogatni, meg persze tompítani a veszekedései élét az embereivel.
Egyenlőre az tűnt a legjobb megoldásnak, ha a munkám mellett, igyekszem Christ is figyelni, hiszen ezzel az eszelős viselkedéssel, kezdett elég puskaporossá válni a hangulata, két nap alatt művészien összeveszett. Adriannal, Andrew Greennel – főmérnökkel -, Peter Prodromouval – az aeodinamikai főnökkel -, Guillaume Rocquelinnel – Seb mérnökével- és Eddievel is. A dolog minden esetben úgy indult, hogy ordítozott velük, végül kivettem a kezéből a telefont, és megkérdtem a vonal másik végén lévőt, hogy mondja el mi a gond, mi a megoldás vagy megoldási lehetőségek. Majd kimagyaráztam Christ, letettem, aztán lenyugtattam, átbeszéltük a dolgokat, visszahívta az illetékest, és döntöttek.
Nem volt más választásom, ha hagyom, hogy Chris mindenkivel haragban legyen, akkor nem lesz csapat, mire a versenyhelyszínre érünk, mert mindenki felmond.
Így is számítottam valamiféle összeesküvésre ellene, mert elég durcásan beszéltek hozzá.
Mire landolt a gép, Chris is felébredt.
Az biztos, hogy jót tett neki a pihenés, mert kicsit nyugodtabb, és jó kedvűbb volt, de nem ringattam magam illúziókba.
Igazam lett, a pályára érve, összehívott egy értekezletet, ami hatalmas veszekedésbe torkolt. Próbáltam lehűteni mindkét felet, de két óra civakodás után otthagytam őket, sem a kis főnökökre, sem Chrisre nem tudtam hatni. Mindenki ellene volt, ő pedig a többiek ellen.
Egyértelműnek tűnt, hogy a helyzet reménytelen, és ez nem vetített előre derűs hétvégi kezdést.
Seb is le lógó orral kullogott, mert összekapott Zoéval azon, hogy most ők akkor hivatalosan is egy pár e vagy sem. Zoé ugyanis – gondolom részben Eddie reakciója miatt, részben a Sebre irányuló figyelem miatt – nem akarta nagy dobra verni, Seb meg persze nem akarta ezt a titkolózást. Nekik sem volt könnyű, de irigyeltem hogy ennyi a problémájuk. Nem mondtam el Sebnek, hogy a főnökségi kutyák éppen most harapják át egymás torkát, nem kellett erről tudnia. Végül Sebbel az oldalamon átmentem Zoéhoz, és elsimítottam a kettejük vitáját.
Abban maradtak, az én ötletemnek hála, hogy még egy darabig Zoé csendes társként szerepel, és ha valóban tartós a dolog, akkor színtvallanak. Persze, ez egyrészt önös érdek is volt részemről, hiszen ha kipattan a hír róluk, akkor Chrisnek még több gondja lesz, persze főleg Eddievel, aki minden bizonnyal fasírtot csinál Sebből, de minimum laposra veri.
Mire visszaértem a tárgyalóban, a vita véget ért.
Chris az üres szobában ült, asztalfőn, kezébe temetve az arcát.
- Mi lett a vége? –kérdeztem óvatosan.
Fel sem nézett. Bezártam magam mögött az ajtót, és elfordítottam a kulcsot.
Át akartam beszélni vele, hogy mi volt anélkül, hogy bárki megzavarna minket, és megint veszekedés lenne.
- Nem akarnak velem dolgozni….
- Senki?
- Senki.
- Próbáltad meggyőzni…
- Igen, de semmi eredménye sem volt. Pedig végül még Gerhard és Eddie is mellettem kardoskodott.
- Legalább számíthatsz rájuk.
- Az ő érdekük is, ha én megyek, ők is mennek!
Mögé léptem, és megint masszírozni kezdtem.
- Ne add fel! Harcolj a csapatért!
- Egyedül mindenki ellen? Az egész csapat ellen? –nézett rám morcosan.
- Szerencse, hogy ezt Eddie, és Gerhard nem hallotta. A magam nevében pedig köszönöm! – válaszoltam csípősen.
- Tudod, hogy, én nem…
- Tudom! Van még valami dolgod?
- Lenne, de ahhoz már fáradt vagyok, majd holnap. Most egy forró zuhanyra, és egy hosszú alvásra vágyom!
- Kár! – mondtam letörten.
- Miért? Elfelejtettem valamit? –kérdezte fáradtan.
Rámosolyogtam.
- Volt egy kósza gondolatom, hogy mit kezdenék veled, de ha fáradt vagy….
Magához húzott.
- Annyira nem vagyok fáradt…- mosolyogott vissza kajánul.
- Sejtettem…
Kibontakoztam az öleléséből, és felültem az asztalra.
Kicsit gyanúsan nézett rám.
- Ez az asztal elég stabil – veregettem meg az asztal lapot – és széles! Mindig ki akartam próbálni, hogy milyen egy irodai asztalon szeretkezni…. – mondtam vágyakozó pillantást vetve Chrisre.
Közelebb jött, és átölelt.
- Ránk nyithatnak… - morogta a nyakamba.
- Félted az ázsiódat? Egyébként meg elfordítottam a kulcsot a zárban…- súgtam a fülébe.
A következő egy órában erősen igénybe vettük az asztalt, de túlélte, nem rogyott össze alattunk. Bár kicsit hangosabbak voltunk, a megszokottnál. És erős a gyanúm, hogy le is lepleződtünk, mivel egy alkalommal halk beszélgetés zaja szűrődött be a folyosóról, és az ajtóból, majd be akartam nyitni, aztán hírtelen eltűntek.
Nem érdekelt a dolog, és Christ sem. Úgy volt vele, hogy ennél jobban már nem fújhatnak rá, én meg úgy könyveltem el, hogy fergeteges menetet hoztunk össze, és Chris pedig, jó leckét adott a hallgatózóknak, hogy mit is kel kezdeni egy nővel, hogy letépje a pasiról a ruhát.
Ugyanis konkrétan sikerült eltépnek az ingjét, és kénytelenek voltunk így végig menni a bokszon és a paddockon, Chris szakadt felsővel, én pedig kócos hajjal, és szintén megtépázott ruhával. Az arcokon pedig az tükröződött, hogy tudják mit műveltünk! Ha valaki vette volna a fáradtságot, és meg meri kérdezni, a képébe mondom fapofával, hogy éppen a hazám szexuális szokásaiba avattam be Christ, aki módfelett élvezte a dolgot.
Amikor beültünk az autóba kitört belőlünk a nevetés, ugyanis csak kicsit volt kínos a szituáció.
2010. december 9., csütörtök
Hazard of hearts 48.
48.rész
Eddie kedden meglátogatott, kicsit sem volt feltűnő, hogy alig pár perccel azután érkezett, hogy Chris elment, hogy elintézze a másnapi utunkat.
Kopogott, bejött, és leült az ágyam szélére.
- Chris feltűnően jókedvű, és összeszedettebb, mint korábban…. – közölte tárgyilagosan.
Érdeklődve néztem rá.
- Ha kérdezni akarsz kérdezz, ne célozgass.
- Együtt vagytok igaz?
- Igen.
- Hülye kérdés volt! Végül is nyilvánvaló! – felállt és az ablakhoz sétált zsebretett kezekkel – Ha Chris veled lehet, olyan mintha kicserélték volna, egész más ember! Lazább, könnyedebb, kevésbé stresszes. – kibámult az a tájra.
- Nekem is feltűnt. Néha mégis hagyja, hogy maga alá temessék a gondok, és munka. Túl sokat vállal.
- Ő már csak ilyen. Az igazi szerelme a Red Bull.
- Lehet….
- Tulajdonképpen miért ő?
- Mert ő mindig szeretni fog.
- De én jobban tudnálak! Erősebben, szenvedélyesebben! És te erre vágy! – nézett a szemembe.
- És meddig? Egy napig? Egy hétig? Egy évig? És aztán mi lesz Eddie? Lapátra teszel? Nem köszönöm! Nem tudnám elviselni, hogy valaki megint eldob, mint egy használt, és értéktelen kacatot.
- De nem szereted Christ! Te engem szeretsz!
- Szeretem Christ! Kedves pasi, szeret, jó vele az ágyban, törődik velem, biztonságot, és nyugalmat, családot kínál. Lehetőséget kínál egy olyan életre, amit mindig is szerettem volna.
- Akkor máshogy mondom! Nem vagy belé szerelmes!
- Vonzódom hozzá, és kedvelem, de nem vagyok szerelmes. Ő is tudja. De megakarom próbálni vele!
Eddie gúnyosan felnevetett.
- És azt hiszed működni fog?
- Igen… Csak ne zavarj a bele a képbe.
- És konkrétan mit szeretnél? –kérdezte gúnyosan – Menjek el a Red Bulltól? Vagy mit?
- Eddie kérlek! Ne csináld ezt.
- Jó! Mit szeretnél?
- Csak annyit, hogy legyél normális, ne gyere hozzám, a múltkorihoz hasonló ajánlatokkal, kerüljük egymást amennyire lehet, és ne nézz rám úgy mint egy kis kutya a velős csontra!
- Sajnálom drágám, de a nézésemen, és az érzéseimen nem tudok, és nem is akarok változtatni! – vágott vissza mérgesen.
- Mire jó ez a cirkusz Eddie?
- Hogy mire? Arra hogy vedd már észre, hogy mit csinálsz te liba! Chris a tenyérén hordoz majd, és szeret, igen! Közben szépen lassan korlátok közé zár, és ha lesz egy gyerek akkor a négy falközé kényszerülsz, aztán mikor rájön hogy már nem az vagy aki régen, keres egy fiatalabb picsát, amíg te otthon vagy. Nő már fel! Chris nem tudja neked megadni azt szabadságot, amit szeretnél! Ő magához akar kötni, ezer szállal, hogy ne tudj szabadulni!
- Lehet, hogy te nem így gondolod, de a család, a gyereke is egyfajta kaland, és kihívás, és kötöttségekkel jár igen, de ezeket mind akarom! Te magad mondtad, hogy te egyikre sem vágysz, neked ezek nem kellenek! Hogy indulhatnék el veled közös úton, ha még közös terveink, céljaink sincsenek Eddie?!
Döbbenten bámult rám.
- Te tényleg ezt akarod? Kiabáló, ordító gyerekeket, azt, hogy öt percig nincs csend a lakásban?
- Igen. Egy kertes házat, kutyát, gyereket, férjet!
- És mi van azzal, hogy úgy vetetted rám magad, mint egy kiéhezett vadmacska? Meg azzal hogy velem akarsz henteregni? Az mi volt?
- Tévedés…
- Na ne! Ne etess jó? Ne add most be nekem, hogy az tévedés volt, és éppen pasi hiányod volt! Mindketten tudjuk, hogy abban nem csak a szex hiány volt bene!
- Eddie én már döntöttem. –szögeztem le.
Rátámaszkodott az ágyam végénél lévő vaskeretre.
- Ha ezt komolyan gondolod, akkor valóban jól döntöttél! Ha azt szeretnéd, akkor én többet semmi jelét sem adom annak, hogy kellesz nekem, és kerüllek amennyire lehet. Én nem állok az utatokba! De akkor te se szaladj hozzám bőgve, vagy hívj fel az éjszaka közepén, hogy kell valaki akivel beszélhetsz, mert vihar van a paradicsomban! – mondta dühösen.
- Megértettem.
- És gondolom azt is tudod, hogyha fél év múlva dobod Christ, akkor teljesen összeomlik, és alkoholista lesz. Olyan szerelmes beléd az a szerencsétlen mint a nagy ágyú. Egy ilyen döntéssel, taccsra tennéd teljesen. De hozzám ne gyere, se vigaszért, se semmiért! Végeztem veled, most, és mindenkorra!
- Értem….
- Remélem is! Szevasz! –azzal kiviharzott, és beleütközött az éppen érkező Chrisbe – A tied lehet, viheted! – bökött felém a fejével, és elcsörtetett.
Chris érdeklődve lépett beljebb, és pillantott rám.
- Miről maradtam le?
- Azt hiszem, hogy miattam lemondhatsz arról, hogy Eddie lesz a tanúd az esküvőnkön… - sóhajtottam fel.
- Összevesztetek?
- Hülyén hangzana, ha azt mondanám, hogy szakítottam vele? –néztem rá, félszeg mosollyal.
Megrázta a fejét.
- Talán pontosabb úgy, hogy elvágtad a köztetek lévő köteléket.
- Igen. Lehet…..- töprengtem el – Mindenesetre, kijelentette, hogy nem fog közénk állni.
- De gondolom nem tapsolt örömében… Sőt!
- Chris! Ő a te barátod, a legjobb haverod, ne foglalkozz azzal, hogy én kerülni fogom!
- Mit mondott?
- Hallottad te azt. –mosolyogtam rá.
Felsóhajtott.
- Hallottam, és nem örülök neki.
- Félsz?
- Eddie jól látja, nem viselném el, hogy még egyszer elveszítselek.
- Chris, ha ennyire félsz, hogy bántalak, akkor ne kezdjünk bele. Én csak annyi tudok ígérni, hogy mindent megteszek, hogy ne szakítás legyen a vége.
- Tudom…
- Ha inkább nem akarod, akkor azt most mond meg.
- Nem! Akarom! És ha mégsem jön össze, majd igyekszem, hogy ne boruljak ki nagyon.
Szorosan megölelt, és hozzábújtam.
Nem akartam még több fájdalmat okozni neki, és reméltem hogy nem is fogok.
Eddie kedden meglátogatott, kicsit sem volt feltűnő, hogy alig pár perccel azután érkezett, hogy Chris elment, hogy elintézze a másnapi utunkat.
Kopogott, bejött, és leült az ágyam szélére.
- Chris feltűnően jókedvű, és összeszedettebb, mint korábban…. – közölte tárgyilagosan.
Érdeklődve néztem rá.
- Ha kérdezni akarsz kérdezz, ne célozgass.
- Együtt vagytok igaz?
- Igen.
- Hülye kérdés volt! Végül is nyilvánvaló! – felállt és az ablakhoz sétált zsebretett kezekkel – Ha Chris veled lehet, olyan mintha kicserélték volna, egész más ember! Lazább, könnyedebb, kevésbé stresszes. – kibámult az a tájra.
- Nekem is feltűnt. Néha mégis hagyja, hogy maga alá temessék a gondok, és munka. Túl sokat vállal.
- Ő már csak ilyen. Az igazi szerelme a Red Bull.
- Lehet….
- Tulajdonképpen miért ő?
- Mert ő mindig szeretni fog.
- De én jobban tudnálak! Erősebben, szenvedélyesebben! És te erre vágy! – nézett a szemembe.
- És meddig? Egy napig? Egy hétig? Egy évig? És aztán mi lesz Eddie? Lapátra teszel? Nem köszönöm! Nem tudnám elviselni, hogy valaki megint eldob, mint egy használt, és értéktelen kacatot.
- De nem szereted Christ! Te engem szeretsz!
- Szeretem Christ! Kedves pasi, szeret, jó vele az ágyban, törődik velem, biztonságot, és nyugalmat, családot kínál. Lehetőséget kínál egy olyan életre, amit mindig is szerettem volna.
- Akkor máshogy mondom! Nem vagy belé szerelmes!
- Vonzódom hozzá, és kedvelem, de nem vagyok szerelmes. Ő is tudja. De megakarom próbálni vele!
Eddie gúnyosan felnevetett.
- És azt hiszed működni fog?
- Igen… Csak ne zavarj a bele a képbe.
- És konkrétan mit szeretnél? –kérdezte gúnyosan – Menjek el a Red Bulltól? Vagy mit?
- Eddie kérlek! Ne csináld ezt.
- Jó! Mit szeretnél?
- Csak annyit, hogy legyél normális, ne gyere hozzám, a múltkorihoz hasonló ajánlatokkal, kerüljük egymást amennyire lehet, és ne nézz rám úgy mint egy kis kutya a velős csontra!
- Sajnálom drágám, de a nézésemen, és az érzéseimen nem tudok, és nem is akarok változtatni! – vágott vissza mérgesen.
- Mire jó ez a cirkusz Eddie?
- Hogy mire? Arra hogy vedd már észre, hogy mit csinálsz te liba! Chris a tenyérén hordoz majd, és szeret, igen! Közben szépen lassan korlátok közé zár, és ha lesz egy gyerek akkor a négy falközé kényszerülsz, aztán mikor rájön hogy már nem az vagy aki régen, keres egy fiatalabb picsát, amíg te otthon vagy. Nő már fel! Chris nem tudja neked megadni azt szabadságot, amit szeretnél! Ő magához akar kötni, ezer szállal, hogy ne tudj szabadulni!
- Lehet, hogy te nem így gondolod, de a család, a gyereke is egyfajta kaland, és kihívás, és kötöttségekkel jár igen, de ezeket mind akarom! Te magad mondtad, hogy te egyikre sem vágysz, neked ezek nem kellenek! Hogy indulhatnék el veled közös úton, ha még közös terveink, céljaink sincsenek Eddie?!
Döbbenten bámult rám.
- Te tényleg ezt akarod? Kiabáló, ordító gyerekeket, azt, hogy öt percig nincs csend a lakásban?
- Igen. Egy kertes házat, kutyát, gyereket, férjet!
- És mi van azzal, hogy úgy vetetted rám magad, mint egy kiéhezett vadmacska? Meg azzal hogy velem akarsz henteregni? Az mi volt?
- Tévedés…
- Na ne! Ne etess jó? Ne add most be nekem, hogy az tévedés volt, és éppen pasi hiányod volt! Mindketten tudjuk, hogy abban nem csak a szex hiány volt bene!
- Eddie én már döntöttem. –szögeztem le.
Rátámaszkodott az ágyam végénél lévő vaskeretre.
- Ha ezt komolyan gondolod, akkor valóban jól döntöttél! Ha azt szeretnéd, akkor én többet semmi jelét sem adom annak, hogy kellesz nekem, és kerüllek amennyire lehet. Én nem állok az utatokba! De akkor te se szaladj hozzám bőgve, vagy hívj fel az éjszaka közepén, hogy kell valaki akivel beszélhetsz, mert vihar van a paradicsomban! – mondta dühösen.
- Megértettem.
- És gondolom azt is tudod, hogyha fél év múlva dobod Christ, akkor teljesen összeomlik, és alkoholista lesz. Olyan szerelmes beléd az a szerencsétlen mint a nagy ágyú. Egy ilyen döntéssel, taccsra tennéd teljesen. De hozzám ne gyere, se vigaszért, se semmiért! Végeztem veled, most, és mindenkorra!
- Értem….
- Remélem is! Szevasz! –azzal kiviharzott, és beleütközött az éppen érkező Chrisbe – A tied lehet, viheted! – bökött felém a fejével, és elcsörtetett.
Chris érdeklődve lépett beljebb, és pillantott rám.
- Miről maradtam le?
- Azt hiszem, hogy miattam lemondhatsz arról, hogy Eddie lesz a tanúd az esküvőnkön… - sóhajtottam fel.
- Összevesztetek?
- Hülyén hangzana, ha azt mondanám, hogy szakítottam vele? –néztem rá, félszeg mosollyal.
Megrázta a fejét.
- Talán pontosabb úgy, hogy elvágtad a köztetek lévő köteléket.
- Igen. Lehet…..- töprengtem el – Mindenesetre, kijelentette, hogy nem fog közénk állni.
- De gondolom nem tapsolt örömében… Sőt!
- Chris! Ő a te barátod, a legjobb haverod, ne foglalkozz azzal, hogy én kerülni fogom!
- Mit mondott?
- Hallottad te azt. –mosolyogtam rá.
Felsóhajtott.
- Hallottam, és nem örülök neki.
- Félsz?
- Eddie jól látja, nem viselném el, hogy még egyszer elveszítselek.
- Chris, ha ennyire félsz, hogy bántalak, akkor ne kezdjünk bele. Én csak annyi tudok ígérni, hogy mindent megteszek, hogy ne szakítás legyen a vége.
- Tudom…
- Ha inkább nem akarod, akkor azt most mond meg.
- Nem! Akarom! És ha mégsem jön össze, majd igyekszem, hogy ne boruljak ki nagyon.
Szorosan megölelt, és hozzábújtam.
Nem akartam még több fájdalmat okozni neki, és reméltem hogy nem is fogok.
2010. december 8., szerda
Hazard of hearts 47
47.rész
(Szerintem elég szürreális, és absztrakt lett, de ez van, bocsi!)
Alig volt bennem erő. Zúgott a fejem, közben, pedig mintha valaki több száz tűvel szurkálná a hátam. Valami orrfacsaró illatot éreztem. A gyomrom is majd felfordult tőle. Amikor végre kinyitottam a szemem, színes foltok úszkáltak előttem. Beletelt egy kis időbe mire minden elnyerte eredeti alakját.
A szobában félhomály uralkodott, a jobboldali sarokban égett egy kis lámpa, alatta két szék árválkodott. A bal oldalon, pedig egy hatalmas ablak terpeszkedett. Minden fehér volt, a padló, a falak, az ágynemű, az ágy. És ez a szag! Grimaszt vágtam, klór, és tisztítószer. Fúj!
Pár pillanatba beletelt, mire összeraktam, hogy mi is történt. Először nem értettem, hogyhogy kerültem ide, aztán lassan beugrott, Chris látogatása, a dulakodás, a törött üveg, az elesésem, Eddie arca, aztán beszélt valami mentőről, és sötétség.
Megpróbáltam megmozdulni, de fájt. Nem vészesen, de elég kellemetlen volt.
Körbenéztem a testemen. Nyakig be voltam kötözve gézzel.
- Akárcsak egy múmia! –nevettem fel kényszeredetten.
A bal karomban feszített valami, egy kanül, és rám kötöttek egy infúziót.
Nehézkesen, de felültem.
Egyedül voltam, sehol senki. Kinéztem az ablakon.
Sötét volt, és havazott.
- Havazik? Márciusban? Angliában?
Leszerencsétlenkedtem magam az ágyról, megfogtam az infúziós állványt, húztam magam mellett, és az ablakhoz sétáltam.
- Istenem….- suttogtam.
Szakadt.
A fákat, az utat, az autókat, mindent vastag fehér takaró fedett. A köztéri lámpa fényében vadul cikázó hópelyhek látványa varázslatos volt.
A kezem az üvegre tettem.
Nem tudtam betelni a látvánnyal.
Aztán eszembe jutott valami. Ugye nem feküdtem kómában egy évig?
Gyorsan megbontottam a kötést karomon.
Amikor megláttam a friss, pár napos sebet, megnyugodtam.
Nem. Egyszerűen megbolondult az időjárás.
Vagy a világ? Inkább a világ. Végtelen nyugalom öntött el, hetek óta először.
Teljesen belefeledkeztem abba, hogy nézem a havazást.
Mindefelé elkalandoztak a gondolataim. Volt időm töprengeni.
Hangok hallatszottak az ajtó felől. De nem érdekelt. Kicsit neki dőltem a falnak.
Valaki belépett, és a folyosóról beáradó fény betöltötte a szobát.
Ismerős volt az alakja, a vonásai, de ahogy pár lépést beljebb lépett, egyértelművé vált, hogy Chris az. Bár az arca nagy része még árnyékban maradt.
- Jobban vagy? –kérdezte rekedten.
Visszafordítottam a fejem az ablak felé, és újra a tájat néztem.
- Igen…- válaszoltam révetegen.
- Örülök…. –suttogta.
Nem tudom mennyi idő telt el, mire feltűnt, hogy Chris még mindig ott áll.
Ránéztem.
A padlót bámulta lehajtott fejjel.
- Szeretnél még valamit? –kérdeztem egyszerűen.
Nem volt bennem, sem harag, sem düh. Az ilyen időjárás, mindig végtelen nyugalommal, és pozitív érzésekkel tölt el. És tudtam, hogy Chris bárhogy is viselkedett velem, soha nem bántott volna, és soha nem okozott volna nekem fájdalmat. Fizikálisan nem, lelkileg pedig inkább csak azért mert féltékeny, és szerelmes. És ahogy mondást tartja, „Szerelemben, és háborúban minden eszköz megengedett!”.
Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, mert nagyon úgy tűnt, szeretne még valamit.
Megrázta a fejét, hogy nem.
Újra a havazást néztem.
- Hihetetlen ez az idő nem? De mégis olyan gyönyörű. – sóhajtottam fel.
Nem jött válasz.
- Nem nézed meg te is? –kérdeztem kedvesen.
Ismét semmi.
- Búcsúzni jöttem…- mondta halkan közvetlenül a hátam mögül.
- Utazol a versenyre?
- Nem….. Kiléptem….
Megfordultam.
- Chris….- suttogtam – Mi történt? –kérdeztem döbbenten.
A szemében nem táncolt már az a kis tűz, mint amikor megismertem, sőt be is volt dagadva, a fekete karikák, pedig jelezték, régen nem pihente ki magát. Az arca sápadt, és nyúzott, és jó pár kilót fogyott is. A haja kusza, és szétállt, mint valami szénaboglya. Reményvesztettnek, és megtörtnek tűnt.
- Elmegyek…. Jobb lesz ez így mindenkinek…
Nem értettem az egészet.
- Azért mész el, mert ráestem az üvegre? –kérdeztem gyanúsan.
- Miattam történt. Ha én nem…. Ne haragudj! – tört ki belőle.
- Tudom, hogy soha nem ártanál nekem. Nem haragszom… De ha akarsz bocsánatot kérhetsz…
Döbbenten nézett rám.
Megfogtam a kezét, és magam felé húztam.
Szorosan átölelt.
- Sajnálom……Szeretlek!
- Tudom….
- De jobb lesz, ha tényleg, elmegyek!
Kicsit eltoltam magamtól.
- Miért?
- Eddie szeret téged, és te is őt! –közbe akartam vágni, de a számra tette a mutató ujját – Nekem nincs helyem a képben, bármennyire is szeretném! Meg aztán – felsóhajtott – nem vagyok most a legjobb társaság! Szétestem.
Átöleltem.
- Szeretem Eddiet, de vele nem lennék boldog, csak egy ideig, aztán szétmennénk. Számít az valamit, hogy én azt szeretném, hogy maradj?
- Igazán azt szeretnéd?
- Igen. Szeretném azt a gyerek, és feleség dolgot megpróbálni, ha te is akarod….
Szorosan megához ölelt.
- Persze hogy akarom….
Rámosolyogtam.
- Megérdemlünk még egy esélyt, de ezúttal egy igazit! Hogy komolyan akarjuk mindketten!
Bólintott.
- Akkor szedd össze magad Christian Horner, mert most olyan vagy, mint egy hajléktalan! –nevettem rá.
Ő is felnevetett, majd átkarolt, és együtt néztünk ki újra az ablakon.
(Szerintem elég szürreális, és absztrakt lett, de ez van, bocsi!)
Alig volt bennem erő. Zúgott a fejem, közben, pedig mintha valaki több száz tűvel szurkálná a hátam. Valami orrfacsaró illatot éreztem. A gyomrom is majd felfordult tőle. Amikor végre kinyitottam a szemem, színes foltok úszkáltak előttem. Beletelt egy kis időbe mire minden elnyerte eredeti alakját.
A szobában félhomály uralkodott, a jobboldali sarokban égett egy kis lámpa, alatta két szék árválkodott. A bal oldalon, pedig egy hatalmas ablak terpeszkedett. Minden fehér volt, a padló, a falak, az ágynemű, az ágy. És ez a szag! Grimaszt vágtam, klór, és tisztítószer. Fúj!
Pár pillanatba beletelt, mire összeraktam, hogy mi is történt. Először nem értettem, hogyhogy kerültem ide, aztán lassan beugrott, Chris látogatása, a dulakodás, a törött üveg, az elesésem, Eddie arca, aztán beszélt valami mentőről, és sötétség.
Megpróbáltam megmozdulni, de fájt. Nem vészesen, de elég kellemetlen volt.
Körbenéztem a testemen. Nyakig be voltam kötözve gézzel.
- Akárcsak egy múmia! –nevettem fel kényszeredetten.
A bal karomban feszített valami, egy kanül, és rám kötöttek egy infúziót.
Nehézkesen, de felültem.
Egyedül voltam, sehol senki. Kinéztem az ablakon.
Sötét volt, és havazott.
- Havazik? Márciusban? Angliában?
Leszerencsétlenkedtem magam az ágyról, megfogtam az infúziós állványt, húztam magam mellett, és az ablakhoz sétáltam.
- Istenem….- suttogtam.
Szakadt.
A fákat, az utat, az autókat, mindent vastag fehér takaró fedett. A köztéri lámpa fényében vadul cikázó hópelyhek látványa varázslatos volt.
A kezem az üvegre tettem.
Nem tudtam betelni a látvánnyal.
Aztán eszembe jutott valami. Ugye nem feküdtem kómában egy évig?
Gyorsan megbontottam a kötést karomon.
Amikor megláttam a friss, pár napos sebet, megnyugodtam.
Nem. Egyszerűen megbolondult az időjárás.
Vagy a világ? Inkább a világ. Végtelen nyugalom öntött el, hetek óta először.
Teljesen belefeledkeztem abba, hogy nézem a havazást.
Mindefelé elkalandoztak a gondolataim. Volt időm töprengeni.
Hangok hallatszottak az ajtó felől. De nem érdekelt. Kicsit neki dőltem a falnak.
Valaki belépett, és a folyosóról beáradó fény betöltötte a szobát.
Ismerős volt az alakja, a vonásai, de ahogy pár lépést beljebb lépett, egyértelművé vált, hogy Chris az. Bár az arca nagy része még árnyékban maradt.
- Jobban vagy? –kérdezte rekedten.
Visszafordítottam a fejem az ablak felé, és újra a tájat néztem.
- Igen…- válaszoltam révetegen.
- Örülök…. –suttogta.
Nem tudom mennyi idő telt el, mire feltűnt, hogy Chris még mindig ott áll.
Ránéztem.
A padlót bámulta lehajtott fejjel.
- Szeretnél még valamit? –kérdeztem egyszerűen.
Nem volt bennem, sem harag, sem düh. Az ilyen időjárás, mindig végtelen nyugalommal, és pozitív érzésekkel tölt el. És tudtam, hogy Chris bárhogy is viselkedett velem, soha nem bántott volna, és soha nem okozott volna nekem fájdalmat. Fizikálisan nem, lelkileg pedig inkább csak azért mert féltékeny, és szerelmes. És ahogy mondást tartja, „Szerelemben, és háborúban minden eszköz megengedett!”.
Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, mert nagyon úgy tűnt, szeretne még valamit.
Megrázta a fejét, hogy nem.
Újra a havazást néztem.
- Hihetetlen ez az idő nem? De mégis olyan gyönyörű. – sóhajtottam fel.
Nem jött válasz.
- Nem nézed meg te is? –kérdeztem kedvesen.
Ismét semmi.
- Búcsúzni jöttem…- mondta halkan közvetlenül a hátam mögül.
- Utazol a versenyre?
- Nem….. Kiléptem….
Megfordultam.
- Chris….- suttogtam – Mi történt? –kérdeztem döbbenten.
A szemében nem táncolt már az a kis tűz, mint amikor megismertem, sőt be is volt dagadva, a fekete karikák, pedig jelezték, régen nem pihente ki magát. Az arca sápadt, és nyúzott, és jó pár kilót fogyott is. A haja kusza, és szétállt, mint valami szénaboglya. Reményvesztettnek, és megtörtnek tűnt.
- Elmegyek…. Jobb lesz ez így mindenkinek…
Nem értettem az egészet.
- Azért mész el, mert ráestem az üvegre? –kérdeztem gyanúsan.
- Miattam történt. Ha én nem…. Ne haragudj! – tört ki belőle.
- Tudom, hogy soha nem ártanál nekem. Nem haragszom… De ha akarsz bocsánatot kérhetsz…
Döbbenten nézett rám.
Megfogtam a kezét, és magam felé húztam.
Szorosan átölelt.
- Sajnálom……Szeretlek!
- Tudom….
- De jobb lesz, ha tényleg, elmegyek!
Kicsit eltoltam magamtól.
- Miért?
- Eddie szeret téged, és te is őt! –közbe akartam vágni, de a számra tette a mutató ujját – Nekem nincs helyem a képben, bármennyire is szeretném! Meg aztán – felsóhajtott – nem vagyok most a legjobb társaság! Szétestem.
Átöleltem.
- Szeretem Eddiet, de vele nem lennék boldog, csak egy ideig, aztán szétmennénk. Számít az valamit, hogy én azt szeretném, hogy maradj?
- Igazán azt szeretnéd?
- Igen. Szeretném azt a gyerek, és feleség dolgot megpróbálni, ha te is akarod….
Szorosan megához ölelt.
- Persze hogy akarom….
Rámosolyogtam.
- Megérdemlünk még egy esélyt, de ezúttal egy igazit! Hogy komolyan akarjuk mindketten!
Bólintott.
- Akkor szedd össze magad Christian Horner, mert most olyan vagy, mint egy hajléktalan! –nevettem rá.
Ő is felnevetett, majd átkarolt, és együtt néztünk ki újra az ablakon.
2010. december 7., kedd
Hazard of hearts 46.
46.rész
Visszamentem a szobámba, és ledőltem a kanapéra. Mázlim volt, hogy tudtak szorítani nekem egy ötven négyzetméteres kis lakrészt. Ahogy beléptünk balra volt egy kis nemesacél konyha, gáztűzhellyel, mosogatóval, mikróval, mosógéppel, kis hűtővel, amerikai reggeliző pulttal, majd egy három részes szürke bőr ülő garnitúra, egy kihúzható kanapé, egy fotel, egy ágyneműtartós ülős darab. A kanapéval szemben egy beépített fehér könyvespolc, benne plazma tv, dvd, hifi, és pár autós szakkönyv, és egy közepes nagy garderobe szekrény, mellette pár fiókos rekesszel, és kisebb szekrényszerűséggel.
A bejárattal szemben nyílt, egy kis picike terasz, ami éppen a hátsó parkra nézett.
A fürdő a bejárattól jobbra nyílt, egyszerű fehér csempe mindenhol, egy sarokkád, egy zuhanyfülke, kézmosó nagy tükörrel.
Persze itt is bambuszparkettával burkoltak mindent, és egyszerű szürkéskék sötétítőket aggattak fel.
Semmi extra sem volt ebben a kis szobában. Csak annyi, hogy minden vágyam volt, azonnal hazamenni.
Lerogytam a fotelbe. Elegem volt mindenből és mindenkiből, elsősorban a fiúkból, aztán magamból.
Felhúztam a lábam, és a karommal összekulcsoltam a térdem, és ráborultam.
Bőgtem, már megint.
Miért?
Mert én is hibás voltam, mert elcsesztem sok mindent. Utólag visszagondolva, pár dolgot biztosan máshogy csináltam volna. Inkább az bántott, hogy mind a két tuskó tudta, hogy mik voltak az előzmények, és mégis bántottak, megint sérültem. Pedig én csak arra vágytam, hogy legyen mellettem valaki aki törődik velem, megvéd, és nem én vagyok az akin levezeti az idegét meg a kínját baját. Chris is tudta, hogy ezért nem akarok ebbe belefolyni, aztán elérte, hogy kötődjek hozzá, hogy szándékosan e vagy akarata ellenére, abba inkább nem gondoltam bele. Eddie is kitett a hangulat ingadozásainak, és ő is hol a kedves volt velem, mint egy cukros bácsi, hogy a kapcarongyának nézett. És utána még csodálkoztak, hogy vissza akarom adni a kölcsönt, és kezdek olyan lenni, ahogy bántak velem, egy ribanc.
Csak az volt a különbség, hogy én bárhogy is vesztünk össze Chrissel, nem csaltam volna meg, pláne így nem, hiszen megígértem, hogy tudni fog róla, ha van más. Persze miután utánam jött, és megmondtam hogy vége, már jogom volt Eddievel kavarni. Hülye voltam, hogy hallgattam arra a bolond írre, és nem tettük meg. Más nők sokkal durvábban csalják a pasijukat, és nem buknak le, de én persze máris terítékre kerülök, olyan vádakkal amik alaptalanok. Fájt az a tény, hogy képes volt azt hinni, hogy a háta mögött én és Eddie.
Átkoztam a percet, amikor nemet mondtam annak a playboynak, mert akkor legalább jogosan mutogathatnának rám. És igazuk is lenne.
Nem, nem vagyok tökéletes, hisztis vagyok, gyakran önző, és ha elegem van kiszállok, és csinálok vad dolgokat, nagy butaságokat. Hibázom igen, ahogy más is. De ember vagyok, egy érző lény, és amilyen hisztit, és kavarást leművelt ez a két idióta, az már filmbe illő.
Annyira abszurd volt ez az egész, Eddie először akart engem, kiöntötte a lelkét, aztán visszakoztunk, amikor meg igent mondtam volna, és szükségem lett volna rá, akkor Chris sietett a segítségemre, és vigasztalt, törődött velem. Aztán elhitte a saját nőkről alkotott képét, és egyszerűen földbe döngölt, nem engedte, hogy megmagyarázzak bármit is, mert neki volt igaza és pont, és futott utánam, mert nem bírt nélkülem élni. Amikor kérdezett, őszintén elmondtam Eddie mit akart, és mit ajánlott fel, aki úgy próbálkozott mindenfélével, hogy majd bele döglött, akkor meg Chris akart Eddie ágyába dobni, csupán féltékenységből és dühből. Pedig, nem ígértem neki szerelmet, csak egy laza flörtöt, de azt korrekten. És megint én lettem a rossz, hiába mondtam nemet, és hogy honnan szedte azt, hogy azzal hogy jó eredményeket értek el a pályán én máris egy csapásra elfelejtek mindent? Hát az már csak a hab volt a tortán.
Igen, nem kellett volna hülyének lennem a telefonban, de fájt, hogy keresztül nézett rajtam, és úgy bánt velem mint egy megunt játékkal, amit félre lehet tenni a polcra, ha éppen nincs ideje törődni vele. Pedig tudta, hogy akkor már alakult valami köztünk. A kurvázással pedig lerombolta azt ami már elindult, és megint én voltam a bunkó, aki kegyetlen, holott nekem is fájt, de meg sem kérdezte fáj e, vagy hogy vagyok. Csak az volt a fontos, hogy ő szarul van, ő bánja, neki kellek, és nekem meg, meg kell bocsátanom, mert jó vele a szex.
Eddie legalább az elején megmondta, ő ilyen, nem tud leszokni arról hogy mindig elcsavarja más nők fejét. De az ő szeretlek, gyűlöllek érzelmi hullámvasútjától is idegbajt kaptam már.
Komolyan nem értettem egyiket sem.
Úgy viselkednek velem, mint az öt éves a játék babával, ha szereti nagyon szereti, ha dühös üti vágja, ha közömbös le se szarja mi van vele, de ha baj van, akkor rohan hogy megölelje, és erőt merítsen belőle.
Jézusom mekkora igazság!
Letöröltem a könnyeimet, és kinéztem az ablakon.
Valahogy ott tartottam, hogy nem tudom, mit is akarok igazán. Nem volt kedvem utazgatni a csapattal, nem akartam befejezni a gyárat, pedig rengeteg melóm volt benne.
Végig gondolva az egészet, ha bajom volt, akkor mindig kimentem versenyezni, vagy száguldozni az utakra. Talán ezt kellene csinálnom? Keresni egy csapatot, valamelyik alsóbb szériában? Tudnám még tartani az iramot? Baromság az egész!
Életemben először lövésem sem volt, hogyan tovább.
Talán egy pár nap pihenés, és nyugalom segíthetne eldönteni, hogy merre tovább.
Egy elsőre, nem is hangzott rosszul.
De hová is lenn érdemes utazni?
Éppen az érdemleges helyeket akartam számba venni, amikor kopogtak.
Nem akartam látni senkit, még magát Dietrichet sem, sőt tőlem Brad Pitt is kopogtathatott volna, az sem érdekelt, csöndet akartam, és nyugalmat.
Újabb kopogás, megint nem reagáltam.
Előbb utóbb csak megunja.
Az órára néztem, éjfél múlt kb. húsz perccel. Már ennyi az idő? Ideje pihenni, holnap délután majd hazamegyek valahogy, ha más nem menetrendszerinti járattal.
Ismét kopogás, majd megint és megint.
De kitartó valaki, hogy rohadna meg! Azért sem szólok ki.
Végül, hajnal egykor meguntam ezt a kopogás mániás barmot.
Akadt egy tippem ki az, az ajtóhoz mentem, és kinyitottam.
Tévedtem, nem Eddie volt az, hanem Chris.
Alig állt a lábán, ugyanis olyan csont részeg volt. Bűzlött mint egy szeszkazán! Az egyik kezével a félfát fogta, hogy ne essen el, a másikban egy üveg majdnem üres tequilás üveget szorongatott.
Érdekelt volna, hogy oldotta meg a kopogást, de előre láttam, felesleges kérés lenne.
- Szia….- bökte ki nehézkesen.
- Eszednél vagy? Totál részeg vagy! Ráadásul, hajnal egy óra van! Tűnj el! – sziszegtem mérgesen.
- Bármit…. Bármit megteszek….ccccssss…..csssss….csak ne menj el!
- Jéééééézusom! – neki dőltem a falnak – Chris ne kezd te is! Húzzál el, de nagyon gyorsan, még mielőtt Dietrich meglát és kirúg!
- Nem érdekel Dietrich! Kellesz nekem! Ha akarod, hozzád se szólok, többet, csak maradj a közelben! Csak maradj a közelemben, az se érdekel, ha Eddievel kefélsz, de szükségem van arra, hogy minden nap lássalak. – hadarta.
Hát igen! A részegek mindig igazat beszélnek, ezért nem jó annak lenni, mert az ember azt is elmondja, bevallja, amit ép ésszel nem.
- Chris menj szépen vissza a szobádba, és józanodj ki! Oké?
- Nem! –kezdett el hadonászni – Szeretlek! Kellesz nekem!
- Ezeken a vizeken már eveztünk!
- Nem mehetsz el!
Ez egy értelmetlen bájcsevej, aminek se eleje, se vége, tekintve, hogy egy részeget akarok észérvekkel meggyőzni.
Elegem lett, és beakartam csukni az ajtót, de Chris kiékelte a lábával.
- Engedd hogy becsukjam, vagy sikítok, és felverek mindenkit!
- Sikíts csak! – tört elő belőle a harcias énje.
- Chris! Menj el! Most!
Dulakodtunk, a kezéből kiesett az üveg, ami a konyha padlójára esve, hangos csörömpöléssel ezer kisebb - nagyobb darabra tört, maradék tequila, pedig szétfolyt.
Megpróbáltam kilökni Christ az ajtón, de visszatuszkolt a lakásba.
Kitéptem magam a karjaiból és tettem egy lépést hátra, hogy távolabb legyek tőle, de valamin megcsúszott a magas sarkúm, hanyatt vágódtam a padlón.
Felsikoltottam a hátamba mélyedő ezernyi szúrástól, és az erős eséstől.
Éreztem, hogy alig kapok levegőt, és minden lélegzet vétel egyre jobban fáj.
Hallottam, ahogy többen kiabálnak, és szaladnak a folyosón.
- Istenem! Orvost! Hívjon már valaki orvost! –kiabálta valaki.
Nagy nehezen oldalra fordultam, de megint felsikoltottam a karomba nyilalló fájdalomtól.
Valaki mellém lépett és óvatosan felemelt a földről.
- Hozzatok törölközőket gyorsan! –megemelte az a fejem, hogy rá tudjak nézni.
Ismerős volt az arca.
- Eddie…..- suttogtam.
- Elestél, rá a törött üvegre…- mondta kedvesen – Nem lesz baj! Hallod?! Csak tarts ki! Mindjárt itt a mentő!
- Jó….
- Helyes! – megfogta kezem, és megszorította.
Fekete körök kezdtek el táncolni a szemem előtt.
Szédültem, és többször hunyorognom kellett.
- El ne ájulj! Maradj ébren!
Már alig láttam az arcát.
- Beszélj hozzám!
- Mit…. Mit….
- Mond el, hogy mekkora idióta vagyok! Mert még nem fejtetted ki részletesen, és érdekel a véleményed…- suttogta.
- Hülye….egoista…..- ziháltam.
- Kétlem, hogy rám elég két jelző….
- Szokna pecér…. Jó képű……- nem bírtam nyitva tartani a szemem.
- Ne, ne, ne, ne, ne! –rázott meg – Most már mond végig!
- Infantilis….
- Folytasd! Hosszú a listád! Tudom!
Halványan elmosolyodtam.
De már nem volt erőm folytatni, minden elsötétült előttem.
Visszamentem a szobámba, és ledőltem a kanapéra. Mázlim volt, hogy tudtak szorítani nekem egy ötven négyzetméteres kis lakrészt. Ahogy beléptünk balra volt egy kis nemesacél konyha, gáztűzhellyel, mosogatóval, mikróval, mosógéppel, kis hűtővel, amerikai reggeliző pulttal, majd egy három részes szürke bőr ülő garnitúra, egy kihúzható kanapé, egy fotel, egy ágyneműtartós ülős darab. A kanapéval szemben egy beépített fehér könyvespolc, benne plazma tv, dvd, hifi, és pár autós szakkönyv, és egy közepes nagy garderobe szekrény, mellette pár fiókos rekesszel, és kisebb szekrényszerűséggel.
A bejárattal szemben nyílt, egy kis picike terasz, ami éppen a hátsó parkra nézett.
A fürdő a bejárattól jobbra nyílt, egyszerű fehér csempe mindenhol, egy sarokkád, egy zuhanyfülke, kézmosó nagy tükörrel.
Persze itt is bambuszparkettával burkoltak mindent, és egyszerű szürkéskék sötétítőket aggattak fel.
Semmi extra sem volt ebben a kis szobában. Csak annyi, hogy minden vágyam volt, azonnal hazamenni.
Lerogytam a fotelbe. Elegem volt mindenből és mindenkiből, elsősorban a fiúkból, aztán magamból.
Felhúztam a lábam, és a karommal összekulcsoltam a térdem, és ráborultam.
Bőgtem, már megint.
Miért?
Mert én is hibás voltam, mert elcsesztem sok mindent. Utólag visszagondolva, pár dolgot biztosan máshogy csináltam volna. Inkább az bántott, hogy mind a két tuskó tudta, hogy mik voltak az előzmények, és mégis bántottak, megint sérültem. Pedig én csak arra vágytam, hogy legyen mellettem valaki aki törődik velem, megvéd, és nem én vagyok az akin levezeti az idegét meg a kínját baját. Chris is tudta, hogy ezért nem akarok ebbe belefolyni, aztán elérte, hogy kötődjek hozzá, hogy szándékosan e vagy akarata ellenére, abba inkább nem gondoltam bele. Eddie is kitett a hangulat ingadozásainak, és ő is hol a kedves volt velem, mint egy cukros bácsi, hogy a kapcarongyának nézett. És utána még csodálkoztak, hogy vissza akarom adni a kölcsönt, és kezdek olyan lenni, ahogy bántak velem, egy ribanc.
Csak az volt a különbség, hogy én bárhogy is vesztünk össze Chrissel, nem csaltam volna meg, pláne így nem, hiszen megígértem, hogy tudni fog róla, ha van más. Persze miután utánam jött, és megmondtam hogy vége, már jogom volt Eddievel kavarni. Hülye voltam, hogy hallgattam arra a bolond írre, és nem tettük meg. Más nők sokkal durvábban csalják a pasijukat, és nem buknak le, de én persze máris terítékre kerülök, olyan vádakkal amik alaptalanok. Fájt az a tény, hogy képes volt azt hinni, hogy a háta mögött én és Eddie.
Átkoztam a percet, amikor nemet mondtam annak a playboynak, mert akkor legalább jogosan mutogathatnának rám. És igazuk is lenne.
Nem, nem vagyok tökéletes, hisztis vagyok, gyakran önző, és ha elegem van kiszállok, és csinálok vad dolgokat, nagy butaságokat. Hibázom igen, ahogy más is. De ember vagyok, egy érző lény, és amilyen hisztit, és kavarást leművelt ez a két idióta, az már filmbe illő.
Annyira abszurd volt ez az egész, Eddie először akart engem, kiöntötte a lelkét, aztán visszakoztunk, amikor meg igent mondtam volna, és szükségem lett volna rá, akkor Chris sietett a segítségemre, és vigasztalt, törődött velem. Aztán elhitte a saját nőkről alkotott képét, és egyszerűen földbe döngölt, nem engedte, hogy megmagyarázzak bármit is, mert neki volt igaza és pont, és futott utánam, mert nem bírt nélkülem élni. Amikor kérdezett, őszintén elmondtam Eddie mit akart, és mit ajánlott fel, aki úgy próbálkozott mindenfélével, hogy majd bele döglött, akkor meg Chris akart Eddie ágyába dobni, csupán féltékenységből és dühből. Pedig, nem ígértem neki szerelmet, csak egy laza flörtöt, de azt korrekten. És megint én lettem a rossz, hiába mondtam nemet, és hogy honnan szedte azt, hogy azzal hogy jó eredményeket értek el a pályán én máris egy csapásra elfelejtek mindent? Hát az már csak a hab volt a tortán.
Igen, nem kellett volna hülyének lennem a telefonban, de fájt, hogy keresztül nézett rajtam, és úgy bánt velem mint egy megunt játékkal, amit félre lehet tenni a polcra, ha éppen nincs ideje törődni vele. Pedig tudta, hogy akkor már alakult valami köztünk. A kurvázással pedig lerombolta azt ami már elindult, és megint én voltam a bunkó, aki kegyetlen, holott nekem is fájt, de meg sem kérdezte fáj e, vagy hogy vagyok. Csak az volt a fontos, hogy ő szarul van, ő bánja, neki kellek, és nekem meg, meg kell bocsátanom, mert jó vele a szex.
Eddie legalább az elején megmondta, ő ilyen, nem tud leszokni arról hogy mindig elcsavarja más nők fejét. De az ő szeretlek, gyűlöllek érzelmi hullámvasútjától is idegbajt kaptam már.
Komolyan nem értettem egyiket sem.
Úgy viselkednek velem, mint az öt éves a játék babával, ha szereti nagyon szereti, ha dühös üti vágja, ha közömbös le se szarja mi van vele, de ha baj van, akkor rohan hogy megölelje, és erőt merítsen belőle.
Jézusom mekkora igazság!
Letöröltem a könnyeimet, és kinéztem az ablakon.
Valahogy ott tartottam, hogy nem tudom, mit is akarok igazán. Nem volt kedvem utazgatni a csapattal, nem akartam befejezni a gyárat, pedig rengeteg melóm volt benne.
Végig gondolva az egészet, ha bajom volt, akkor mindig kimentem versenyezni, vagy száguldozni az utakra. Talán ezt kellene csinálnom? Keresni egy csapatot, valamelyik alsóbb szériában? Tudnám még tartani az iramot? Baromság az egész!
Életemben először lövésem sem volt, hogyan tovább.
Talán egy pár nap pihenés, és nyugalom segíthetne eldönteni, hogy merre tovább.
Egy elsőre, nem is hangzott rosszul.
De hová is lenn érdemes utazni?
Éppen az érdemleges helyeket akartam számba venni, amikor kopogtak.
Nem akartam látni senkit, még magát Dietrichet sem, sőt tőlem Brad Pitt is kopogtathatott volna, az sem érdekelt, csöndet akartam, és nyugalmat.
Újabb kopogás, megint nem reagáltam.
Előbb utóbb csak megunja.
Az órára néztem, éjfél múlt kb. húsz perccel. Már ennyi az idő? Ideje pihenni, holnap délután majd hazamegyek valahogy, ha más nem menetrendszerinti járattal.
Ismét kopogás, majd megint és megint.
De kitartó valaki, hogy rohadna meg! Azért sem szólok ki.
Végül, hajnal egykor meguntam ezt a kopogás mániás barmot.
Akadt egy tippem ki az, az ajtóhoz mentem, és kinyitottam.
Tévedtem, nem Eddie volt az, hanem Chris.
Alig állt a lábán, ugyanis olyan csont részeg volt. Bűzlött mint egy szeszkazán! Az egyik kezével a félfát fogta, hogy ne essen el, a másikban egy üveg majdnem üres tequilás üveget szorongatott.
Érdekelt volna, hogy oldotta meg a kopogást, de előre láttam, felesleges kérés lenne.
- Szia….- bökte ki nehézkesen.
- Eszednél vagy? Totál részeg vagy! Ráadásul, hajnal egy óra van! Tűnj el! – sziszegtem mérgesen.
- Bármit…. Bármit megteszek….ccccssss…..csssss….csak ne menj el!
- Jéééééézusom! – neki dőltem a falnak – Chris ne kezd te is! Húzzál el, de nagyon gyorsan, még mielőtt Dietrich meglát és kirúg!
- Nem érdekel Dietrich! Kellesz nekem! Ha akarod, hozzád se szólok, többet, csak maradj a közelben! Csak maradj a közelemben, az se érdekel, ha Eddievel kefélsz, de szükségem van arra, hogy minden nap lássalak. – hadarta.
Hát igen! A részegek mindig igazat beszélnek, ezért nem jó annak lenni, mert az ember azt is elmondja, bevallja, amit ép ésszel nem.
- Chris menj szépen vissza a szobádba, és józanodj ki! Oké?
- Nem! –kezdett el hadonászni – Szeretlek! Kellesz nekem!
- Ezeken a vizeken már eveztünk!
- Nem mehetsz el!
Ez egy értelmetlen bájcsevej, aminek se eleje, se vége, tekintve, hogy egy részeget akarok észérvekkel meggyőzni.
Elegem lett, és beakartam csukni az ajtót, de Chris kiékelte a lábával.
- Engedd hogy becsukjam, vagy sikítok, és felverek mindenkit!
- Sikíts csak! – tört elő belőle a harcias énje.
- Chris! Menj el! Most!
Dulakodtunk, a kezéből kiesett az üveg, ami a konyha padlójára esve, hangos csörömpöléssel ezer kisebb - nagyobb darabra tört, maradék tequila, pedig szétfolyt.
Megpróbáltam kilökni Christ az ajtón, de visszatuszkolt a lakásba.
Kitéptem magam a karjaiból és tettem egy lépést hátra, hogy távolabb legyek tőle, de valamin megcsúszott a magas sarkúm, hanyatt vágódtam a padlón.
Felsikoltottam a hátamba mélyedő ezernyi szúrástól, és az erős eséstől.
Éreztem, hogy alig kapok levegőt, és minden lélegzet vétel egyre jobban fáj.
Hallottam, ahogy többen kiabálnak, és szaladnak a folyosón.
- Istenem! Orvost! Hívjon már valaki orvost! –kiabálta valaki.
Nagy nehezen oldalra fordultam, de megint felsikoltottam a karomba nyilalló fájdalomtól.
Valaki mellém lépett és óvatosan felemelt a földről.
- Hozzatok törölközőket gyorsan! –megemelte az a fejem, hogy rá tudjak nézni.
Ismerős volt az arca.
- Eddie…..- suttogtam.
- Elestél, rá a törött üvegre…- mondta kedvesen – Nem lesz baj! Hallod?! Csak tarts ki! Mindjárt itt a mentő!
- Jó….
- Helyes! – megfogta kezem, és megszorította.
Fekete körök kezdtek el táncolni a szemem előtt.
Szédültem, és többször hunyorognom kellett.
- El ne ájulj! Maradj ébren!
Már alig láttam az arcát.
- Beszélj hozzám!
- Mit…. Mit….
- Mond el, hogy mekkora idióta vagyok! Mert még nem fejtetted ki részletesen, és érdekel a véleményed…- suttogta.
- Hülye….egoista…..- ziháltam.
- Kétlem, hogy rám elég két jelző….
- Szokna pecér…. Jó képű……- nem bírtam nyitva tartani a szemem.
- Ne, ne, ne, ne, ne! –rázott meg – Most már mond végig!
- Infantilis….
- Folytasd! Hosszú a listád! Tudom!
Halványan elmosolyodtam.
De már nem volt erőm folytatni, minden elsötétült előttem.
2010. december 6., hétfő
Hazard of hearts 45.
45.rész
Beléptem az ajtón.
Soha nem jártam még ebben az irodában, de azonnal lenyűgözött. Fehér falak, mahagóni laminált padló, fekete vastag, és puha szőnyegek vörös kocka mintákkal. A bejárattal szemben hatalmas ablakok melyek egy külső teraszra vezettek. Előtte egy nagy és széles mahagóni asztal, aminek a bal oldali sarkán volt a laptop a nyomtató, és az irat megsemmisítő, a jobb oldalán pedig csak egy fekete levélpapír alátét terpeszkedett. Ha az ember leült előtte elhelyezett kényelmes fekete bőr fotelek valamelyikébe, úgy érezhette, hogy eltörpül az asztal előtt.
Az elnöki szék, is reprezentatív volt, nagy kényelmes fekete bőr, a karfán mahagóni betét berakással. Jobb oldalon a fal mellett egy széles könyvszekrény, palzma tv-vel, dvd lejátszóval, és kulccsal elzárható sötétszürke színű fiókokkal.
Ennyi volt a berendezés, a többi üres nyílt tér. Kissé nyomasztólag hatott.
Az egész azt sugallta, hogy itt egy nagy hatalmú, komoly, borzalmasan gazdag ember dolgozik. Visszafogott, mégis hivalkodó. Hivalkodás a hatalommal.
Dietrich pár lépésre állt az ajtótó, nagyon idegesnek és nyúzottnak tűnt.
Chris nekem háttal állt, az ablaknál.
Dietrich jelentőségteljesen rám, és Eddie nézett.
- Most pedig szépen elmondjátok nekem, hogy mi ez a brazil szappanopera, amit műveltek! – közölte az osztrák idegesen.
Eddie pillantottam, de meg sem rezdült. Arra várt, hogy én adjam elő a verziómat, és ő meg helyeseljen. Nem akarta még jobban megkeverni a dolgokat, hiszen a Chris ügyben nem ismerte az én verziómat, illetve amit ismert, azt nem akarta ő sem egyiküknek sem kitálalni.
- Úgy tudtam, hogy az alkalmazottaid magánélete nem tartozik rád! – közöltem egyszerűen.
Eldöntöttem, hogy csak annyit mondok el, ami feltétlenül fontos, de ha kötik az ebet a karóhoz, akkor én kiborítom a bilit, bár ez azt fogja jelenteni, hogy mind repülünk.
- Rám tartozik amennyiben, ti hárman nem tudtok együtt dolgozni! – kiabált Dietrich.
- Nekem nem jelentett problémát egyikükkel sem dolgozni! Vagy nekik igen? – a kérdést Eddienek, és Chrisnek is címeztem.
- Engem nem zavart, ez a kis összezörrenés! Voltam már hasonló helyzetben máskor is! –mondta Eddie könnyedén.
- Nekem csak egy kérdésem lenne! –szólalt meg Chris nyugodt hangon, de érződött, hogy ez mennyire erőltetett volt a részéről, egy rossz szó, és üvöltésbe megy át.
- Hallgatlak! – mondtam kissé gúnyosan.
Megfordult, én pedig ledöbbentem. Nem mertem oldalra nézni, hogy Eddienek mi a reakciója, de sejtettem, hogy ugyan az mint az enyém.
Chris arca egyértelműen tükrözte, hogy kimerült, délutáni találkozásunk óta, még táskásabb lett a szeme, és mér morcosabb a tekintetet. De igazából az aggasztott leginkább, hogy sápadt volt a dühtől, és a feldúltságtól. Ha szemmel ölni lehetne, én ott és akkor már meghaltam volna, úgy éreztem a szemei lyukat égetnek a testembe. Láttam rajta, hogy mivel vádol, és azt hogy őszinte választ vár. Eddienek igaza volt, Chris és Dietrich bárhogy is hazudunk volna, lebuktatnak. De főleg Chris.
Úgy leste minden mozdulatomat, minden rezdülésemet, mint egy nagy ragadozó a prédáját. Nem tudtam elrejtőzni előle.
Dühös lettem. Szívesen leordítottam volna a fejét, ugyanis én végérvényesen elküldtem Eddiet, de mégis kiverte a balhét, és én voltam a rossz, meg a kurva. Pedig csak annyit tettem, hogy nemet mondtam Eddienek. Mikor meg nem akartam látni, ő mégis oda citált az ír ajtajához, aztán meg napokig nem állt velem szóba, mikor meg nyertek azt hitte minden el van felejtve, és megint én voltam a rossz akinek nincs joga megsértődni. Végül bekurvázott, és New Yorktól Tokióig mindenki megtudta. Utána meg mikor rájöttem, hogy hülye vagyok, akkor ő ült fel a duzzogóra, és bunkózott.
Akik meg tudtak róla, hogy a barátnője vagyok, azok előtt meg éghetek mint a rongy.
Chris továbbra is engem fixírozott, én pedig felvettem a gőgös liba álarcomat. Ennyi nekem is járt.
- Mióta kefélsz vele a hátam mögött? – kérdezte ingerülten, és Eddie felé bökött a fejével.
Ledöbbentem, és Eddie pillantottam, aki szintén megrökönyödve nézett rám.
Visszanéztem Chrisre. Csak a vak nem látta, hogy ő totálisan elhitte a saját agyszüleményét.
- Chris te eszednél vagy? – fakadt ki Eddie – Honnan szedted ez a marhaságot?
- Hagyd! – szóltam rá Eddiere – Tök mindegy mit mondunk! Ő már eldöntötte, hogy én megcsaltam veled, méghozzá a háta mögött! Kár hogy voltam, olyan hülye és rád hallgattam, - fordultam Eddie felé - le kellett volna feküdnöm veled idefelé jövet! Akkor legalább a képébe röhöghettem volna, hogy igaza van, és ráadásul egy haverjával! Most rajta röhögne a fél paddock! És legalább lenne joga vádaskodni, de persze az hogy ő kikkel hentergett, az nem a zavarja a lelkiismeretét! – gúnyolódtam tovább.
- Ha ti nem…- mutogatott ránk Dietrich – Akkor nem értem mi a gond?
- Az hogy mindkét kakasnak én kelled! – nevettem fel – Ennyi a gond nem több! Az egyiknek nem ígértem többet, mint hogy a szeretőm lehet, a másik meg kínjában bármit megadna, hogy bebújjak az ágyába, és ajánlatokat tesz. Csak van annyi eszem, hogy az egyik nem kéne mert előbb csal meg minthogy levegőt veszek, a másik meg magához akar láncolni a szerelmével, és rám csukná az ajtót. Azt meg rakd össze magad, hogy melyik – melyik! – mondtam peckesen.
- A szerető? – bökött Dietrich Chrisre – A csábító? – bökött Eddiere – A nagy szerelmes?- bökött megint Chrisre.
- Mindkettőre böködhetsz ez ügyben, úgy vélem. –mondtam szkeptikusan.
Leült az egyik székbe.
- Én ehhez már túl öreg vagyok! És ez a két majom is! Harmincon túl még képesek vagytok egy nő miatt ölre menni? Mint két idióta kis kamasz! Az eszem megáll. –bukott ki Dietrich.
Én meg vigyorogtam, mint a vadalma.
- És neked melyik marha kell? –kérdezte Dietrich.
- Szerinted? – nevettem rá.
Dietrich érdeklődve nézett rám.
- Ez a barom! – böktem Chrisre – Féltékeny a semmire, pedig nem ígértem neki semmit, és könyörög hogy ne dobjam ki, aztán, összeveszünk és még aznap két luxusprostival hentereg. Szerinted mi a véleményem róla? Jah, és feltételezte, hogy azért vertem szét a lakását, mert rá voltam mérges, fel sem merült benne, hogy azért mert a haverja nekem esett, és védtem magam! Aztán meg mikor visszautasítom Eddie gyomorforgató ajánlatát, még én vagyok a hibás? Inkább meg kéne köszönnie, hogy addig győzködtem, míg idejöttek a haverjaim, és javítottak valamit a kocsin! De mindegy! Ez a másik őstulok meg! Először kellek neki, aztán besértődik mert más ápolt, és másnál kerestem vigaszt! De ha gondja van a lányával, akkor az én ajtómat kaparja, hogy adjak tanácsot, és nem mellesleg meg akar venni kilóra mint valami prostit, mert nem bújok be füttyszóra az ágyába! Dietrich most őszintén! Most van elegem mindkettőből, de úgy Istenesen. Azt hittem itt felelősség teljes emberke dolgoznak, de ahogy látom, mindegyik a farka után meg! Torkig vagyok! Felmondok! Visszamegyek a gyárépítési projektbe, ahol legalább nem kell állandóan abban élnem, hogyhogy cseszegetik egymást, meg engem! – közöltem határozottan.
Dietrich nagyot sóhajtott, és fáradtan nézett rám.
- Magam is támogatom ezt, a tervedet te lány!
- De Dietrich! A csapatomnak szüksége van a….
- Elég legyen Chris! Fog be a szád! Éppen elég problémád van így is a csapattal! Old meg azokat! És nőj fel végre! – ordította, majd Eddiere pillantott – Ez rád is vonatkozik, te bonviván! Miért kavarod a szart azzal, hogy Chris nője kell neked? Miért nem kellett korábban amíg a tied volt? Most minek futsz utána? Nem bírsz magaddal?
Dietrich végignézett mindenkin.
- Angie te hazamész, és ott is maradsz, és befejezed a gyárat körüli munkát! Chris te szépen szervezed a csapatod életét, és rendet teszel végre, hogy megnyerjük a bajnokságot! És ajánlom, hogy szedd össze végre a józan eszed, amit elhagytál valahol az álló farkad mögött! És te! Te írek gyöngye! Bár eddig nem volt gond a munkáddal, de ajánlom, hogy ezután se legyen, és lehetőleg ne legyél címlapon a botrányaiddal! Most pedig! Angie lennél olya kedves kimenni, én még váltanék velük pár keresetlen szót, ami nem női fülnek való!
Bólintottam, és gyorsan elhagytam az irodát.
Beléptem az ajtón.
Soha nem jártam még ebben az irodában, de azonnal lenyűgözött. Fehér falak, mahagóni laminált padló, fekete vastag, és puha szőnyegek vörös kocka mintákkal. A bejárattal szemben hatalmas ablakok melyek egy külső teraszra vezettek. Előtte egy nagy és széles mahagóni asztal, aminek a bal oldali sarkán volt a laptop a nyomtató, és az irat megsemmisítő, a jobb oldalán pedig csak egy fekete levélpapír alátét terpeszkedett. Ha az ember leült előtte elhelyezett kényelmes fekete bőr fotelek valamelyikébe, úgy érezhette, hogy eltörpül az asztal előtt.
Az elnöki szék, is reprezentatív volt, nagy kényelmes fekete bőr, a karfán mahagóni betét berakással. Jobb oldalon a fal mellett egy széles könyvszekrény, palzma tv-vel, dvd lejátszóval, és kulccsal elzárható sötétszürke színű fiókokkal.
Ennyi volt a berendezés, a többi üres nyílt tér. Kissé nyomasztólag hatott.
Az egész azt sugallta, hogy itt egy nagy hatalmú, komoly, borzalmasan gazdag ember dolgozik. Visszafogott, mégis hivalkodó. Hivalkodás a hatalommal.
Dietrich pár lépésre állt az ajtótó, nagyon idegesnek és nyúzottnak tűnt.
Chris nekem háttal állt, az ablaknál.
Dietrich jelentőségteljesen rám, és Eddie nézett.
- Most pedig szépen elmondjátok nekem, hogy mi ez a brazil szappanopera, amit műveltek! – közölte az osztrák idegesen.
Eddie pillantottam, de meg sem rezdült. Arra várt, hogy én adjam elő a verziómat, és ő meg helyeseljen. Nem akarta még jobban megkeverni a dolgokat, hiszen a Chris ügyben nem ismerte az én verziómat, illetve amit ismert, azt nem akarta ő sem egyiküknek sem kitálalni.
- Úgy tudtam, hogy az alkalmazottaid magánélete nem tartozik rád! – közöltem egyszerűen.
Eldöntöttem, hogy csak annyit mondok el, ami feltétlenül fontos, de ha kötik az ebet a karóhoz, akkor én kiborítom a bilit, bár ez azt fogja jelenteni, hogy mind repülünk.
- Rám tartozik amennyiben, ti hárman nem tudtok együtt dolgozni! – kiabált Dietrich.
- Nekem nem jelentett problémát egyikükkel sem dolgozni! Vagy nekik igen? – a kérdést Eddienek, és Chrisnek is címeztem.
- Engem nem zavart, ez a kis összezörrenés! Voltam már hasonló helyzetben máskor is! –mondta Eddie könnyedén.
- Nekem csak egy kérdésem lenne! –szólalt meg Chris nyugodt hangon, de érződött, hogy ez mennyire erőltetett volt a részéről, egy rossz szó, és üvöltésbe megy át.
- Hallgatlak! – mondtam kissé gúnyosan.
Megfordult, én pedig ledöbbentem. Nem mertem oldalra nézni, hogy Eddienek mi a reakciója, de sejtettem, hogy ugyan az mint az enyém.
Chris arca egyértelműen tükrözte, hogy kimerült, délutáni találkozásunk óta, még táskásabb lett a szeme, és mér morcosabb a tekintetet. De igazából az aggasztott leginkább, hogy sápadt volt a dühtől, és a feldúltságtól. Ha szemmel ölni lehetne, én ott és akkor már meghaltam volna, úgy éreztem a szemei lyukat égetnek a testembe. Láttam rajta, hogy mivel vádol, és azt hogy őszinte választ vár. Eddienek igaza volt, Chris és Dietrich bárhogy is hazudunk volna, lebuktatnak. De főleg Chris.
Úgy leste minden mozdulatomat, minden rezdülésemet, mint egy nagy ragadozó a prédáját. Nem tudtam elrejtőzni előle.
Dühös lettem. Szívesen leordítottam volna a fejét, ugyanis én végérvényesen elküldtem Eddiet, de mégis kiverte a balhét, és én voltam a rossz, meg a kurva. Pedig csak annyit tettem, hogy nemet mondtam Eddienek. Mikor meg nem akartam látni, ő mégis oda citált az ír ajtajához, aztán meg napokig nem állt velem szóba, mikor meg nyertek azt hitte minden el van felejtve, és megint én voltam a rossz akinek nincs joga megsértődni. Végül bekurvázott, és New Yorktól Tokióig mindenki megtudta. Utána meg mikor rájöttem, hogy hülye vagyok, akkor ő ült fel a duzzogóra, és bunkózott.
Akik meg tudtak róla, hogy a barátnője vagyok, azok előtt meg éghetek mint a rongy.
Chris továbbra is engem fixírozott, én pedig felvettem a gőgös liba álarcomat. Ennyi nekem is járt.
- Mióta kefélsz vele a hátam mögött? – kérdezte ingerülten, és Eddie felé bökött a fejével.
Ledöbbentem, és Eddie pillantottam, aki szintén megrökönyödve nézett rám.
Visszanéztem Chrisre. Csak a vak nem látta, hogy ő totálisan elhitte a saját agyszüleményét.
- Chris te eszednél vagy? – fakadt ki Eddie – Honnan szedted ez a marhaságot?
- Hagyd! – szóltam rá Eddiere – Tök mindegy mit mondunk! Ő már eldöntötte, hogy én megcsaltam veled, méghozzá a háta mögött! Kár hogy voltam, olyan hülye és rád hallgattam, - fordultam Eddie felé - le kellett volna feküdnöm veled idefelé jövet! Akkor legalább a képébe röhöghettem volna, hogy igaza van, és ráadásul egy haverjával! Most rajta röhögne a fél paddock! És legalább lenne joga vádaskodni, de persze az hogy ő kikkel hentergett, az nem a zavarja a lelkiismeretét! – gúnyolódtam tovább.
- Ha ti nem…- mutogatott ránk Dietrich – Akkor nem értem mi a gond?
- Az hogy mindkét kakasnak én kelled! – nevettem fel – Ennyi a gond nem több! Az egyiknek nem ígértem többet, mint hogy a szeretőm lehet, a másik meg kínjában bármit megadna, hogy bebújjak az ágyába, és ajánlatokat tesz. Csak van annyi eszem, hogy az egyik nem kéne mert előbb csal meg minthogy levegőt veszek, a másik meg magához akar láncolni a szerelmével, és rám csukná az ajtót. Azt meg rakd össze magad, hogy melyik – melyik! – mondtam peckesen.
- A szerető? – bökött Dietrich Chrisre – A csábító? – bökött Eddiere – A nagy szerelmes?- bökött megint Chrisre.
- Mindkettőre böködhetsz ez ügyben, úgy vélem. –mondtam szkeptikusan.
Leült az egyik székbe.
- Én ehhez már túl öreg vagyok! És ez a két majom is! Harmincon túl még képesek vagytok egy nő miatt ölre menni? Mint két idióta kis kamasz! Az eszem megáll. –bukott ki Dietrich.
Én meg vigyorogtam, mint a vadalma.
- És neked melyik marha kell? –kérdezte Dietrich.
- Szerinted? – nevettem rá.
Dietrich érdeklődve nézett rám.
- Ez a barom! – böktem Chrisre – Féltékeny a semmire, pedig nem ígértem neki semmit, és könyörög hogy ne dobjam ki, aztán, összeveszünk és még aznap két luxusprostival hentereg. Szerinted mi a véleményem róla? Jah, és feltételezte, hogy azért vertem szét a lakását, mert rá voltam mérges, fel sem merült benne, hogy azért mert a haverja nekem esett, és védtem magam! Aztán meg mikor visszautasítom Eddie gyomorforgató ajánlatát, még én vagyok a hibás? Inkább meg kéne köszönnie, hogy addig győzködtem, míg idejöttek a haverjaim, és javítottak valamit a kocsin! De mindegy! Ez a másik őstulok meg! Először kellek neki, aztán besértődik mert más ápolt, és másnál kerestem vigaszt! De ha gondja van a lányával, akkor az én ajtómat kaparja, hogy adjak tanácsot, és nem mellesleg meg akar venni kilóra mint valami prostit, mert nem bújok be füttyszóra az ágyába! Dietrich most őszintén! Most van elegem mindkettőből, de úgy Istenesen. Azt hittem itt felelősség teljes emberke dolgoznak, de ahogy látom, mindegyik a farka után meg! Torkig vagyok! Felmondok! Visszamegyek a gyárépítési projektbe, ahol legalább nem kell állandóan abban élnem, hogyhogy cseszegetik egymást, meg engem! – közöltem határozottan.
Dietrich nagyot sóhajtott, és fáradtan nézett rám.
- Magam is támogatom ezt, a tervedet te lány!
- De Dietrich! A csapatomnak szüksége van a….
- Elég legyen Chris! Fog be a szád! Éppen elég problémád van így is a csapattal! Old meg azokat! És nőj fel végre! – ordította, majd Eddiere pillantott – Ez rád is vonatkozik, te bonviván! Miért kavarod a szart azzal, hogy Chris nője kell neked? Miért nem kellett korábban amíg a tied volt? Most minek futsz utána? Nem bírsz magaddal?
Dietrich végignézett mindenkin.
- Angie te hazamész, és ott is maradsz, és befejezed a gyárat körüli munkát! Chris te szépen szervezed a csapatod életét, és rendet teszel végre, hogy megnyerjük a bajnokságot! És ajánlom, hogy szedd össze végre a józan eszed, amit elhagytál valahol az álló farkad mögött! És te! Te írek gyöngye! Bár eddig nem volt gond a munkáddal, de ajánlom, hogy ezután se legyen, és lehetőleg ne legyél címlapon a botrányaiddal! Most pedig! Angie lennél olya kedves kimenni, én még váltanék velük pár keresetlen szót, ami nem női fülnek való!
Bólintottam, és gyorsan elhagytam az irodát.
Hazard of hearts 44.
44.rész
Nos a délután, és az este egyáltalában nem úgy alakult, ahogy elterveztem. A kedvenc írem vagy egy órával később visszahívott, hogy kitört a balhé. Dietrich és Chris úgy üvöltött, hogy még én is hallottam belőle valamennyit, pedig Eddiet két párnázott ajtó, és egy hosszú folyosó választotta el tőlük.
- És mi az Isten átkán megy a vita?
- Hát Chris részéről, azon hogy visszajött összepakolni, és most nem akar maradni Dietrich hiába kérte, az angol megvan veszve hogy ő megy,semmivel sem lehet visszatartani, valamint szerinte Dietrich egy idióta, és most éppen téged szid, hogy miért dumáltál bele a dolgába.
- Hűűű. Zseniális! Szóval én vagyok mindenért a hibás!
- Igen! Chris szerint! De ő egy barom, úgyhogy nem érdekes miről süketel! - vigyorgott a telefonba.
- Remek!
Hírtelen hangos üvöltés hallatszott.
- Eddie! –messziről felismertem Dietrich hangját – Tedd le az a rohadt mobilt, és hívd fel Angelt, hogy jöjjön ide most azonnal! - üvöltötte.
A nagyfőnök harapóskedvében van.
- Reggelnél előbb nincs gép! –válaszoltam Eddienek.
- Vele beszélek éppen! De már elment az utolsó gép is!
- Akkor fogod magad és érte mész, és még ma este itt akarlak látni benneteket megértettétek?
- Jó!
- Azt mondja jó! –tolmácsolta Eddie.
- Helyes! –hatalmas puffanás, majd újabb üvöltés.
- Bevágta az ajtót!
- Sejtettem! Rohadtul nincs kedvem Milton Keynesbe menni.
- Gondolom. Pláne hogy Chris és Dietrich két tűz közé akarnak fogni!
Felnyögtem.
- Miért én vagyok a hibás hogy Chris hülye?
- Nem azért vagy hibás, azért vagy hibás mert nemet mondtál neki! –nevetett Eddie.
- Neked meg ezért van ilyen fene jókedved mi?
- Ne mond hogy nincs rá okom! Chris kiesett a képből, így nekem egészen jók lettek az esélyeim!
- Sosem változol meg! – mondtam nagyot sóhajtva.
- Ha megváltoztam volna, nem engem hívtál volna!
- Ha gyorsan lerázom a két marhát, akkor belefér még az estébe az elsődleges tervünk? – érdeklődtem félmosollyal az arcomon.
- Csábító a gondolat, ahogy te is….- duruzsolta a fülembe.
- De?
- De ha valaki meglátja, hogy mi egymáshoz mászkálunk az éjszaka közepén, és szól a hülye exednek, akkor Chris lesz az első aki az ajtónkat fogja verni!
- Ne mond hogy zavar a teljesítésben, ha valaki dörömböl az ajtódon! – vigyorodtam el.
- Engem aztán nem! De gondolom nem szeretnéd, ha a fél gyárat felverné! Bár ez engem nem érdekel, de úgy sejtem téged igen.
Hát nem volt kedvem kitenni magam, a pletykáknak, és csípős megjegyzéseknek, meg persze a lenéző tekinteteknek, hogy most Eddievel kavarok.
- Ha most azon töprengsz melléd állok e a bajban, akkor feleslegesen teszed!
Elmosolyodtam. Hülye lennék azt hinni, hogy Eddiere számíthatok.
- Csak akkor számíthatsz rám, ha többet ajánlasz nekem, mint Chrisnek. Én ugyanis veled kapcsolatban, nem elégszem meg a szexpartner szerepével!
- Még mindig a lelkem kell neked? – nevettem fel.
- Inkább a szíved!
- Pár éjszaka, és egy kaland! A többit meglátjuk! Ha nem tetszik, akkor keresek mást!
- Ha ez idő alatt nyilvánosan velem mutatkozol minden rendezvényen, nem csalsz meg, és őszinte leszel!
Jó ajánlat.
- Nálad vagy nálam?
- Nálam!
- Remek! A reptéren várlak!
- Akkor a reptéren!
Bontottuk a vonalat.
Már előre tudtam, hogy Chris a délutáni kis pofára ejtését akarja leverni rajtam, Dietrich meg azt, hogy hagyta magát befolyásolni.
Minek szóltam bele, rúgta volna ki és kész. Hülye vagyok!
Alig szálltunk fel a gépre, Eddie máris letámadott, az ölébe rántott én pedig hagytam. Gátlások nélkül kalandozott a kezünk a másik testén, és őrülten belemelegedtünk a csókolózásba. Egy légörvény következtében, pedig a padlón kötöttünk ki.
Őrülten kívántam, és akartam, hogy megtegye. Akartam, hogy szeressen, és akartam, hogy végre megtörténjen az, aminek már hónapok óta meg kellett volna.
Először éreztem, hogy nekem ő kell, és nem Chris, hogy az angol csak egy pótlék, aki olyan messze van tőlem, mint New York Párizstól.
Eddiet akartam igen, méghozzá mindenestül.
Lerángatta rólam a feslőt, és egy határozott mozdulattal letepert, ő volt felül.
Megragadtam a pólóját, és lehúztam róla.
Rám feküdt, és bár nadrág volt mindkettőnkön, így is majd megvesztem érte. A lábammal átkulcsoltam a derekát, és szorosan magamhoz húztam.
Beleharapott a nyakamba.
- Eddie… - nyögtem fel kéjesen.
Lecsúsztatta a melltartóm pántját, és végig csókolta a nyakam, a mellkasom, a mellem.
Hangosan felnyögtem, és belekarmoltam a hátába.
Felszisszent.
Egymásra néztünk, láttam a szemében a vágyat, aztán azt, ahogy lassan magához tér.
Megsimogatta az arcom.
- Mi az? –kérdeztem rekedten.
Átölelt.
- Ugye tudod mi lesz az osztrák első kérdése?
- Nem, de nem is érdekel! Te érdekelsz! – azzal beleharaptam a nyakába.
Éreztem, ahogy válaszul a keze a fenekemre csúszik.
- Az hogy lefeküdtél e velem, és ezért van e ez a Chris féle elmebaj? –nyögte a fülembe.
- Majd azt mondom nem! Jól tudok hazudni! – nevettem fel.
Eltolt magától, és a szemembe nézett.
- Bármilyen ügyesek is vagyunk, ezt nem fogjuk tudni leplezni! Elég lesz, csak azt látniuk, hogyan nézünk egymásra. –suttogta.
Tudtam mire céloz, ha már most megvan köztünk az őrület, mi lesz ha lefekszem vele?
- Egész nap a sötét kis félreeső helyeket fogjuk keresni….- nyögtem ki.
- Látom érted mire gondolok…. Mi nem fogunk ennél a menetnél megállni, képesek leszünk bárhol egymásnak esni, és ez látszani is fog rajtunk! Ez olyan, amit nem tudunk letagadni!
Tudtam, hogy mire fog kilukadni, de nem akartam, hogy kimondja.
- Tudom, hogy tudod…- sóhajtott fel – Ezt most nem lehet…
Simogatni kezdtem a hátát, halkan sóhajtott.
A kezem a nadrágja gombja felé csúsztattam, de elkapta a karom, és a dereka köré fonta.
- Most ne…. Várunk kell…. Csak estig bírd ki, az pár óra….
- Most akarlak!
- Én is…- suttogta – De ezzel a húzással nem csak a hármunk karrierjét, de a Red Bullt is hazavágnánk…. Ha kiderül, hogy Chris azért pipa mert azt hiszi én és te, és elmegy, a csapatot Gerhard nem tudja összefogni, és szétesik….
Szorosan hozzábújtam.
- Fel vagyok húzva…. Nem bírom tovább…- nyögtem a fülébe.
- Csak estig kell kibírnod….- morogta.
Gőzöm sincs, hogy szedtünk össze annyi józanészt és önuralmat, hogy nem szeretkeztük végig az út hátralévő részét.
Eddie végig mellettem sétált a folyosón. Az egész szint üres volt, sehol senki. Gondolom mindenkinek sürgős dolga akart, az épület már részlegein, amikor kitört a veszekedés.
Megálltunk Dietrich irodája előtt.
- Úgy érzem magam, mint aki most lép be az oroszlán barlangjába…- morogtam.
- Te egészen jól meg tudod szelídíteni őket!
Magához húzott, és keményen megcsókolt.
- Menni fog… - suttogta.
Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam
Nos a délután, és az este egyáltalában nem úgy alakult, ahogy elterveztem. A kedvenc írem vagy egy órával később visszahívott, hogy kitört a balhé. Dietrich és Chris úgy üvöltött, hogy még én is hallottam belőle valamennyit, pedig Eddiet két párnázott ajtó, és egy hosszú folyosó választotta el tőlük.
- És mi az Isten átkán megy a vita?
- Hát Chris részéről, azon hogy visszajött összepakolni, és most nem akar maradni Dietrich hiába kérte, az angol megvan veszve hogy ő megy,semmivel sem lehet visszatartani, valamint szerinte Dietrich egy idióta, és most éppen téged szid, hogy miért dumáltál bele a dolgába.
- Hűűű. Zseniális! Szóval én vagyok mindenért a hibás!
- Igen! Chris szerint! De ő egy barom, úgyhogy nem érdekes miről süketel! - vigyorgott a telefonba.
- Remek!
Hírtelen hangos üvöltés hallatszott.
- Eddie! –messziről felismertem Dietrich hangját – Tedd le az a rohadt mobilt, és hívd fel Angelt, hogy jöjjön ide most azonnal! - üvöltötte.
A nagyfőnök harapóskedvében van.
- Reggelnél előbb nincs gép! –válaszoltam Eddienek.
- Vele beszélek éppen! De már elment az utolsó gép is!
- Akkor fogod magad és érte mész, és még ma este itt akarlak látni benneteket megértettétek?
- Jó!
- Azt mondja jó! –tolmácsolta Eddie.
- Helyes! –hatalmas puffanás, majd újabb üvöltés.
- Bevágta az ajtót!
- Sejtettem! Rohadtul nincs kedvem Milton Keynesbe menni.
- Gondolom. Pláne hogy Chris és Dietrich két tűz közé akarnak fogni!
Felnyögtem.
- Miért én vagyok a hibás hogy Chris hülye?
- Nem azért vagy hibás, azért vagy hibás mert nemet mondtál neki! –nevetett Eddie.
- Neked meg ezért van ilyen fene jókedved mi?
- Ne mond hogy nincs rá okom! Chris kiesett a képből, így nekem egészen jók lettek az esélyeim!
- Sosem változol meg! – mondtam nagyot sóhajtva.
- Ha megváltoztam volna, nem engem hívtál volna!
- Ha gyorsan lerázom a két marhát, akkor belefér még az estébe az elsődleges tervünk? – érdeklődtem félmosollyal az arcomon.
- Csábító a gondolat, ahogy te is….- duruzsolta a fülembe.
- De?
- De ha valaki meglátja, hogy mi egymáshoz mászkálunk az éjszaka közepén, és szól a hülye exednek, akkor Chris lesz az első aki az ajtónkat fogja verni!
- Ne mond hogy zavar a teljesítésben, ha valaki dörömböl az ajtódon! – vigyorodtam el.
- Engem aztán nem! De gondolom nem szeretnéd, ha a fél gyárat felverné! Bár ez engem nem érdekel, de úgy sejtem téged igen.
Hát nem volt kedvem kitenni magam, a pletykáknak, és csípős megjegyzéseknek, meg persze a lenéző tekinteteknek, hogy most Eddievel kavarok.
- Ha most azon töprengsz melléd állok e a bajban, akkor feleslegesen teszed!
Elmosolyodtam. Hülye lennék azt hinni, hogy Eddiere számíthatok.
- Csak akkor számíthatsz rám, ha többet ajánlasz nekem, mint Chrisnek. Én ugyanis veled kapcsolatban, nem elégszem meg a szexpartner szerepével!
- Még mindig a lelkem kell neked? – nevettem fel.
- Inkább a szíved!
- Pár éjszaka, és egy kaland! A többit meglátjuk! Ha nem tetszik, akkor keresek mást!
- Ha ez idő alatt nyilvánosan velem mutatkozol minden rendezvényen, nem csalsz meg, és őszinte leszel!
Jó ajánlat.
- Nálad vagy nálam?
- Nálam!
- Remek! A reptéren várlak!
- Akkor a reptéren!
Bontottuk a vonalat.
Már előre tudtam, hogy Chris a délutáni kis pofára ejtését akarja leverni rajtam, Dietrich meg azt, hogy hagyta magát befolyásolni.
Minek szóltam bele, rúgta volna ki és kész. Hülye vagyok!
Alig szálltunk fel a gépre, Eddie máris letámadott, az ölébe rántott én pedig hagytam. Gátlások nélkül kalandozott a kezünk a másik testén, és őrülten belemelegedtünk a csókolózásba. Egy légörvény következtében, pedig a padlón kötöttünk ki.
Őrülten kívántam, és akartam, hogy megtegye. Akartam, hogy szeressen, és akartam, hogy végre megtörténjen az, aminek már hónapok óta meg kellett volna.
Először éreztem, hogy nekem ő kell, és nem Chris, hogy az angol csak egy pótlék, aki olyan messze van tőlem, mint New York Párizstól.
Eddiet akartam igen, méghozzá mindenestül.
Lerángatta rólam a feslőt, és egy határozott mozdulattal letepert, ő volt felül.
Megragadtam a pólóját, és lehúztam róla.
Rám feküdt, és bár nadrág volt mindkettőnkön, így is majd megvesztem érte. A lábammal átkulcsoltam a derekát, és szorosan magamhoz húztam.
Beleharapott a nyakamba.
- Eddie… - nyögtem fel kéjesen.
Lecsúsztatta a melltartóm pántját, és végig csókolta a nyakam, a mellkasom, a mellem.
Hangosan felnyögtem, és belekarmoltam a hátába.
Felszisszent.
Egymásra néztünk, láttam a szemében a vágyat, aztán azt, ahogy lassan magához tér.
Megsimogatta az arcom.
- Mi az? –kérdeztem rekedten.
Átölelt.
- Ugye tudod mi lesz az osztrák első kérdése?
- Nem, de nem is érdekel! Te érdekelsz! – azzal beleharaptam a nyakába.
Éreztem, ahogy válaszul a keze a fenekemre csúszik.
- Az hogy lefeküdtél e velem, és ezért van e ez a Chris féle elmebaj? –nyögte a fülembe.
- Majd azt mondom nem! Jól tudok hazudni! – nevettem fel.
Eltolt magától, és a szemembe nézett.
- Bármilyen ügyesek is vagyunk, ezt nem fogjuk tudni leplezni! Elég lesz, csak azt látniuk, hogyan nézünk egymásra. –suttogta.
Tudtam mire céloz, ha már most megvan köztünk az őrület, mi lesz ha lefekszem vele?
- Egész nap a sötét kis félreeső helyeket fogjuk keresni….- nyögtem ki.
- Látom érted mire gondolok…. Mi nem fogunk ennél a menetnél megállni, képesek leszünk bárhol egymásnak esni, és ez látszani is fog rajtunk! Ez olyan, amit nem tudunk letagadni!
Tudtam, hogy mire fog kilukadni, de nem akartam, hogy kimondja.
- Tudom, hogy tudod…- sóhajtott fel – Ezt most nem lehet…
Simogatni kezdtem a hátát, halkan sóhajtott.
A kezem a nadrágja gombja felé csúsztattam, de elkapta a karom, és a dereka köré fonta.
- Most ne…. Várunk kell…. Csak estig bírd ki, az pár óra….
- Most akarlak!
- Én is…- suttogta – De ezzel a húzással nem csak a hármunk karrierjét, de a Red Bullt is hazavágnánk…. Ha kiderül, hogy Chris azért pipa mert azt hiszi én és te, és elmegy, a csapatot Gerhard nem tudja összefogni, és szétesik….
Szorosan hozzábújtam.
- Fel vagyok húzva…. Nem bírom tovább…- nyögtem a fülébe.
- Csak estig kell kibírnod….- morogta.
Gőzöm sincs, hogy szedtünk össze annyi józanészt és önuralmat, hogy nem szeretkeztük végig az út hátralévő részét.
Eddie végig mellettem sétált a folyosón. Az egész szint üres volt, sehol senki. Gondolom mindenkinek sürgős dolga akart, az épület már részlegein, amikor kitört a veszekedés.
Megálltunk Dietrich irodája előtt.
- Úgy érzem magam, mint aki most lép be az oroszlán barlangjába…- morogtam.
- Te egészen jól meg tudod szelídíteni őket!
Magához húzott, és keményen megcsókolt.
- Menni fog… - suttogta.
Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam
Hazard of hearts 43.
43.rész
Hallottam, ahogy bejött, bezárta az ajtót, majd neki vetette a hátát a konyhapultnak és engem nézett.
Egy árva szót sem szóltam, csak jóízűen ettem tovább. Nem foglalkoztam vele. Kínjában már a padlót kezdte el fixírozni.
Végül, összeszedtem minden koszos edényt, a mosogatóhoz vittem, és elmostam. Fél szemmel néha Chrisre sandítottam, de ő csak állt ott, mint Bálám szamara a ködben.
Ránéztem a mikron villogó órára, délután fél kettő volt.
- Akarsz még valamit, vagy azaz új életcélod, hogy lukat bámulsz a konyhapadlómba? – pirítottam rá végül.
Kómásan nézett rám.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek….
- Ez megvolt, más valami?
- Még ma vissza kell mennem Milton Keynesbe…..- mondta fáradtan – Felügyelnem kell a pakolást, és össze kell szednem a cuccaimat, mert a jövő hétvégi verseny után, mert nem mehetek vissza a gyárba…
- Értem. Akkor jó munkát. – közöltem semlegesen.
Közelebb lépett hozzám.
- Mielőtt elmegyek tudnom kell, hogy…….- vett egy nagy levegőt – együtt vagyunk még?
Elfordítottam a fejem.
Átkarolta a derekam.
- Megmondhatod ha nem…
A szemébe néztem.
- Nem. –mondtam higgadtan.
Bólintott, majd lassan elengedett.
- Maradsz a csapattal, vagy felmondasz? – bökte ki nehézkesen.
- Maradok.
- Értem. Gerhard jó főnök lesz, nem hiszem hogy gondotok lesz egymással….
- Kétlem, hogy lenne. Kikísérlek! – közöltem nyomatékosan.
- Persze…- mondta halkan.
Kikísértem az ajtóhoz.
Látszott rajta, hogy nem akar elmenni, a küszöbön téblábolt.
- Akkor szia…- morogta.
- Szia!
Közelebb hajolt, hogy adjon egy puszit, de elfordítottam a fejem, így alig érte az arcom.
De ahogy elhúzódott, szándékosan hozzáért az ajkaival az enyémhez, és megcsókolt.
Olyan vehemensen és kétségbeesetten, támadott le, hogy nekiestünk az előszoba falának. Az elején tiltakoztam, próbáltam eltolni magamtól, de mivel nem tudtam, inkább a passzív ellenállást választottam. Nem csókoltam vissza, és nem öleltem át. Úgy álltam ott, mint egy darab márványszobor, hidegen, és érzéketlenül.
Chris tovább csókolt, és simogatott, mindent megtett, hogy beadjam a derekam, én pedig mindent, hogy ellen tudjak állni. Nagy volt a kísértés. Emlékeztettem magam a fotókra, és belemélyesztettem a körmöm a tenyerembe.
Neki döntötte a homlokát a vállamnak.
- Ne mond nekem, hogy elmúlt az a vonzalom ami köztünk volt! Miért csinálod ezt? Miért nem hagyod hogy szeresselek?
- Mert nem akarok egy ilyen alakot látni magam mellett! Undorító vagy! –sziszegtem.
Lerántotta a fürdőköpenyt a vállamról.
- Akarlak! –jelentette ki.
A füléhez hajoltam.
- Csak rajta! De ne lepődj meg ha feljelentelek erőszaktevésért! – sziszegtem.
Mérgesen ellökött magától.
Kilépett az ajtón, lerohant a lépcsőn, de a fordulóból még visszanézett.
Nem volt mérges, inkább csak mélyen megbántott, és reményvesztett. Láttam, hogy szeret, de még mindig mérges voltam rá.
Összeszedtem magam, és becsuktam az ajtót, és neki dűltem. Chris tekintetét, és érintését, azonban még mindig magamon éreztem. Igyekeztem mélyeket lélegezni, de egyre rosszabb lett, nem tudtam lenyugtatni magam.
Az ablakhoz szaladtam, és kinéztem. Egy sötétkék BMW akkor indult el a ház elől.
Felkaptam a telefont, és tárcsáztam.
Kicsengett. Nem vette fel. Újra hívtam, megint semmi. Írtam egy smst, csak ennyit:
„Gyere vissza! Most! Akarlak!”
Teltek a percek, de nem történt semmi.
Neki döntöttem a homlokom az üvegnek, és bámultam a parkolót. De nem jött vissza, és hívást, és smst sem kaptam.
Fél óra is eltelt már, mire rászántam magam, hogy ne álljak ott tovább.
Újra hívtam, de ezúttal szám nélkül.
Felvette.
- Itt Horner! Kivel beszélek? – kérdezte hivatalosan, de remegett a hangja.
Szóval nem akar többet látni, ezért nem reagált semmire, nem a telefonnal van gond. Úgy döntött elfelejt, mert összetörtem a szívét.
- Hallo! Ki az? Kivel beszélek? –kérdezte ingerülten.
Éreztem, hogy akaratom ellenére végig csorog egy könnycsepp az arcomon.
Kinyomtam. Sírtam egy sort, amikor újra ránéztem, az óra szerint, már majdnem negyed négy volt.
Adtam magamnak még egy utolsó esélyt, ha most sem veszi fel, akkor nem keresem többé.
Megnyomta a hívásindítást.
Kicsöngött.
Felvette.
- Itt Christian Horner! – közölte kimérten.
- Csak megakartam kérdezni, hogy rendben kiértél e a reptérre….- böktem ki.
Néma csend volt a reakció.
- Angie vagyok…- mondtam be a nevem.
- Rájöttem! Nem volt semmi gond! Van valami fontos céges ügy? – hideg volt a hangja.
Mély levegőt vettem, és éreztem, hogy megint végig gurul egy könnycsepp az arcomon.
- Nem… Semmi fontos…. – suttogtam elhalóan, és letettem.
Mélyeket lélegeztem, és lehunytam a szemem. Fél órával később minden kicsit jobb lett.
Kezembe vettem a mobilt, és tárcsáztam Eddiet.
Kicsöngött.
- Minek hívsz fel? Mi a faszt akarsz? – jött az ingerült hang.
Halványan elmosolyodtam.
- Volt egy ajánlod számomra. Az még érvényes vagy nem? – tettem fel a kérdést.
- Hogy mi a fene van? – veszekedett rám.
- Azt mondtad bármit megadnál azért, hogy velem tölthess egy éjszakát! Most itt az alkalom! Csak ide kell jönnöd!
- Te ittál, vagy beszedtél valamit? –kérdezte döbbenten.
- Nem! Éppen egy éjszakára keresek pasit! De ha azóta már nem vagy úgy megveszve értem, akkor akad más!
- Nem bocsátottál meg Chrisnek? – még mindig nem értett semmit.
- Idejött, elküldtem, és amikor vissza akartam hívni nem vette fel! Mikor szám nélkül pár órával később utolértem, úgy beszélt velem, mint valami csótánnyal! Úgyhogy ha áll még az ajánlatod, akkor most elfogadom!
Eddie belenevetett a telefonba.
- Mi a válaszod?
- Tudod, az a régi lány, aki voltál sokkal vonzóbb volt, mint kurvás éned, ezekből látok eleget. Hol vagy most?
- Debrecenben. És te?
- Milton Keynesben. Dietrich estére összehívta a bandát, hogy bejelentse Chris eltávolítását. – válaszolt még mindig jókedvűen.
- Igazán?
- Igen. Bár délután már arról beszélt, hogy csak év végén meneszti. Az a gyanúm, hogy rábeszélted az öreget, hogy ne rúgja ki! Ne is tagad! Tudom, hogy te voltál, de tőlem, nem tudja meg senki!
- Nem érdekel a púder Eddie!
- Elméletileg neked is itt kéne lenned! Te vagy a csapat fő menedzsere!
- Nekem nem szólt senki!
Újabb nevetés.
- Sejtettem. Chris ezért ment érted, ez volt a kifogása Dietrichnél. Gondolom, valójában békülni akart, és úgy visszatérni veled, mint egy pár!
- Szia! – mondtam mérgesen.
- Ne tedd le! –nevetett tovább – Lerázom a hülye főnököt, ne aggódj! De este tíznél előbb nem hiszem, hogy odaérek.
- Kimagyarázom magam Dietrichnél, hogy miért nem leszek ott! Te pedig, gyere Pestre! A Boscoloban találkozunk!
- Ha leszállt a gépem hívlak!
- Rendben!
- Biztos vagy te ebben ? –kérdezte meg Eddie váratlanul.
- Igen. És nem fogom megbánni, ezt hidd el.
Hallottam, ahogy vigyorog.
- Azt garantálom!
Azzal bontottuk a vonalat.
Hallottam, ahogy bejött, bezárta az ajtót, majd neki vetette a hátát a konyhapultnak és engem nézett.
Egy árva szót sem szóltam, csak jóízűen ettem tovább. Nem foglalkoztam vele. Kínjában már a padlót kezdte el fixírozni.
Végül, összeszedtem minden koszos edényt, a mosogatóhoz vittem, és elmostam. Fél szemmel néha Chrisre sandítottam, de ő csak állt ott, mint Bálám szamara a ködben.
Ránéztem a mikron villogó órára, délután fél kettő volt.
- Akarsz még valamit, vagy azaz új életcélod, hogy lukat bámulsz a konyhapadlómba? – pirítottam rá végül.
Kómásan nézett rám.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek….
- Ez megvolt, más valami?
- Még ma vissza kell mennem Milton Keynesbe…..- mondta fáradtan – Felügyelnem kell a pakolást, és össze kell szednem a cuccaimat, mert a jövő hétvégi verseny után, mert nem mehetek vissza a gyárba…
- Értem. Akkor jó munkát. – közöltem semlegesen.
Közelebb lépett hozzám.
- Mielőtt elmegyek tudnom kell, hogy…….- vett egy nagy levegőt – együtt vagyunk még?
Elfordítottam a fejem.
Átkarolta a derekam.
- Megmondhatod ha nem…
A szemébe néztem.
- Nem. –mondtam higgadtan.
Bólintott, majd lassan elengedett.
- Maradsz a csapattal, vagy felmondasz? – bökte ki nehézkesen.
- Maradok.
- Értem. Gerhard jó főnök lesz, nem hiszem hogy gondotok lesz egymással….
- Kétlem, hogy lenne. Kikísérlek! – közöltem nyomatékosan.
- Persze…- mondta halkan.
Kikísértem az ajtóhoz.
Látszott rajta, hogy nem akar elmenni, a küszöbön téblábolt.
- Akkor szia…- morogta.
- Szia!
Közelebb hajolt, hogy adjon egy puszit, de elfordítottam a fejem, így alig érte az arcom.
De ahogy elhúzódott, szándékosan hozzáért az ajkaival az enyémhez, és megcsókolt.
Olyan vehemensen és kétségbeesetten, támadott le, hogy nekiestünk az előszoba falának. Az elején tiltakoztam, próbáltam eltolni magamtól, de mivel nem tudtam, inkább a passzív ellenállást választottam. Nem csókoltam vissza, és nem öleltem át. Úgy álltam ott, mint egy darab márványszobor, hidegen, és érzéketlenül.
Chris tovább csókolt, és simogatott, mindent megtett, hogy beadjam a derekam, én pedig mindent, hogy ellen tudjak állni. Nagy volt a kísértés. Emlékeztettem magam a fotókra, és belemélyesztettem a körmöm a tenyerembe.
Neki döntötte a homlokát a vállamnak.
- Ne mond nekem, hogy elmúlt az a vonzalom ami köztünk volt! Miért csinálod ezt? Miért nem hagyod hogy szeresselek?
- Mert nem akarok egy ilyen alakot látni magam mellett! Undorító vagy! –sziszegtem.
Lerántotta a fürdőköpenyt a vállamról.
- Akarlak! –jelentette ki.
A füléhez hajoltam.
- Csak rajta! De ne lepődj meg ha feljelentelek erőszaktevésért! – sziszegtem.
Mérgesen ellökött magától.
Kilépett az ajtón, lerohant a lépcsőn, de a fordulóból még visszanézett.
Nem volt mérges, inkább csak mélyen megbántott, és reményvesztett. Láttam, hogy szeret, de még mindig mérges voltam rá.
Összeszedtem magam, és becsuktam az ajtót, és neki dűltem. Chris tekintetét, és érintését, azonban még mindig magamon éreztem. Igyekeztem mélyeket lélegezni, de egyre rosszabb lett, nem tudtam lenyugtatni magam.
Az ablakhoz szaladtam, és kinéztem. Egy sötétkék BMW akkor indult el a ház elől.
Felkaptam a telefont, és tárcsáztam.
Kicsengett. Nem vette fel. Újra hívtam, megint semmi. Írtam egy smst, csak ennyit:
„Gyere vissza! Most! Akarlak!”
Teltek a percek, de nem történt semmi.
Neki döntöttem a homlokom az üvegnek, és bámultam a parkolót. De nem jött vissza, és hívást, és smst sem kaptam.
Fél óra is eltelt már, mire rászántam magam, hogy ne álljak ott tovább.
Újra hívtam, de ezúttal szám nélkül.
Felvette.
- Itt Horner! Kivel beszélek? – kérdezte hivatalosan, de remegett a hangja.
Szóval nem akar többet látni, ezért nem reagált semmire, nem a telefonnal van gond. Úgy döntött elfelejt, mert összetörtem a szívét.
- Hallo! Ki az? Kivel beszélek? –kérdezte ingerülten.
Éreztem, hogy akaratom ellenére végig csorog egy könnycsepp az arcomon.
Kinyomtam. Sírtam egy sort, amikor újra ránéztem, az óra szerint, már majdnem negyed négy volt.
Adtam magamnak még egy utolsó esélyt, ha most sem veszi fel, akkor nem keresem többé.
Megnyomta a hívásindítást.
Kicsöngött.
Felvette.
- Itt Christian Horner! – közölte kimérten.
- Csak megakartam kérdezni, hogy rendben kiértél e a reptérre….- böktem ki.
Néma csend volt a reakció.
- Angie vagyok…- mondtam be a nevem.
- Rájöttem! Nem volt semmi gond! Van valami fontos céges ügy? – hideg volt a hangja.
Mély levegőt vettem, és éreztem, hogy megint végig gurul egy könnycsepp az arcomon.
- Nem… Semmi fontos…. – suttogtam elhalóan, és letettem.
Mélyeket lélegeztem, és lehunytam a szemem. Fél órával később minden kicsit jobb lett.
Kezembe vettem a mobilt, és tárcsáztam Eddiet.
Kicsöngött.
- Minek hívsz fel? Mi a faszt akarsz? – jött az ingerült hang.
Halványan elmosolyodtam.
- Volt egy ajánlod számomra. Az még érvényes vagy nem? – tettem fel a kérdést.
- Hogy mi a fene van? – veszekedett rám.
- Azt mondtad bármit megadnál azért, hogy velem tölthess egy éjszakát! Most itt az alkalom! Csak ide kell jönnöd!
- Te ittál, vagy beszedtél valamit? –kérdezte döbbenten.
- Nem! Éppen egy éjszakára keresek pasit! De ha azóta már nem vagy úgy megveszve értem, akkor akad más!
- Nem bocsátottál meg Chrisnek? – még mindig nem értett semmit.
- Idejött, elküldtem, és amikor vissza akartam hívni nem vette fel! Mikor szám nélkül pár órával később utolértem, úgy beszélt velem, mint valami csótánnyal! Úgyhogy ha áll még az ajánlatod, akkor most elfogadom!
Eddie belenevetett a telefonba.
- Mi a válaszod?
- Tudod, az a régi lány, aki voltál sokkal vonzóbb volt, mint kurvás éned, ezekből látok eleget. Hol vagy most?
- Debrecenben. És te?
- Milton Keynesben. Dietrich estére összehívta a bandát, hogy bejelentse Chris eltávolítását. – válaszolt még mindig jókedvűen.
- Igazán?
- Igen. Bár délután már arról beszélt, hogy csak év végén meneszti. Az a gyanúm, hogy rábeszélted az öreget, hogy ne rúgja ki! Ne is tagad! Tudom, hogy te voltál, de tőlem, nem tudja meg senki!
- Nem érdekel a púder Eddie!
- Elméletileg neked is itt kéne lenned! Te vagy a csapat fő menedzsere!
- Nekem nem szólt senki!
Újabb nevetés.
- Sejtettem. Chris ezért ment érted, ez volt a kifogása Dietrichnél. Gondolom, valójában békülni akart, és úgy visszatérni veled, mint egy pár!
- Szia! – mondtam mérgesen.
- Ne tedd le! –nevetett tovább – Lerázom a hülye főnököt, ne aggódj! De este tíznél előbb nem hiszem, hogy odaérek.
- Kimagyarázom magam Dietrichnél, hogy miért nem leszek ott! Te pedig, gyere Pestre! A Boscoloban találkozunk!
- Ha leszállt a gépem hívlak!
- Rendben!
- Biztos vagy te ebben ? –kérdezte meg Eddie váratlanul.
- Igen. És nem fogom megbánni, ezt hidd el.
Hallottam, ahogy vigyorog.
- Azt garantálom!
Azzal bontottuk a vonalat.
2010. december 4., szombat
Hazard of hearts 42.
42.rész
Tévedtem!
Nem ízekre szedte a sajtó hanem megette ebédre, késsel, villával.
Másról sem szóltak az újságok, a hírek, mint a fiúk botrányáról. Eddie lerázta magáról a dolgot, ahogy szokta, de Chris. Próbálta kimagyarázni azt, amit nem lehet, a képeken feketén –fehéren látszott, mit csinált, és kikkel. Menteni akarta a menthetőt, de esélye sem volt.
Egy kicsit fájt, hogy így vágott vissza, de elégtétel volt nekem, hogy rászállt a média!
Pár nappal később bekapcsoltam a telefonom, és töménytelen mennyiségű nem fogadott hívás mellett, volt két hangposta üzenetem is.
Meghallgattam az elsőt.
„ Szia Chris vagyok…. Szerettem volna beszélni veled, hogy tőlem tudd meg, hogy…… hogy egy idióta barom vagyok! Én tudom, hogy ezt nem lehet megmagyarázni, és …… Gőzöm sincs mi ütött belém, hogy miért csináltam! Én csak hallottam, amit Eddienek mondtál, és….
Túl sokat ittam a bulin, és elvesztettem a kontrollt. Tudod, hogy én nem ilyen vagyok! Ugye tudod, hogy jobb vagyok ennél? Kétlem, hogy bármit is számítana még, és a történtek után hülyén hangzik, de szeretlek!”
Hát öcsém, ezt elszúrtad!
Második üzenet, is tőle jött, kora reggel. Akkor esett le, hogy már szombat van, és hétfőn utazhatok Ausztráliába.
„ Gondoltam, jobb ha tudod, hogy most beszéltem Dietrichhel, még a hétvégi futamon én vezetem a csapatot, de a maláj nagydíjtól Gerhard lesz a főnök. Dietrich kirúgott…. Azt mondta a csapatnak így is van elég problémája, nincs szükség még egy barom csapatvezetőre is. Igaza van…” –nagyon le volt törve, és kétségbe is volt esve.
Megtudtam érteni miért.
Felhívtam Dietrichet.
- Angie drágám! Mi újság?
- Szia! Máris a lényegre térnék ha nem gond!
- Szokás szerint! Miben segíthetek?
- Miért rúgod ki Christ?
- Egyértelmű. Túl sokat hibázik, és már nem a megfelelő személy, hogy vezesse a csapatom! Egy ilyen botrányba belekeveredni!
- Dietrich ez hülyeség! Ez csak duma! Gondolom konkrét bajod is van vele, mert ez csak kifogás!
- Angie! Őszinte leszek, kezdődött azzal, hogy nem adott pénzt a makettezőknek, aztán elszúrták a kocsit, felvett egy tunigos társaságot, és megpróbálta előlem eltitkolni. Ahogy azt is, hogy sem veled, sem Eddievel nincs jó munkakapcsolata. Most meg ez a balhé! Gerhard is vezetett már csapatot, őt is ismerik, és szeretik, mindenkinek ez lesz a legjobb!
- Egyszer azt mondtad, hogy mondjam meg a véleményem, és szálljak szembe veled, ha úgy tetszik! Most el is mondom a véleményem: Dietrich te egy barom vagy! Az hogy elszúrták az idei autót az pech, ennyi, nem több, Chris betlizett de nem jött be van ilyen! Legközelebb több esze lesz, kettő a tuningosok az én barátaim, és nem tudom feltűnt e, de egészen jól kikupálták a kocsit a tesztek végére, és a versenyre is. Két dobogós hely a miénk volt! Nem értem mi a gond? Ha nem mondta el, hát feltehetően azért, mert tudta hogy beleszólnál, és esélyt sem adnál a srácoknak! Az hogy Eddievel és velem nem sokat beszél, nem jelenti azt, hogy a munkánk rovására is menne. Láthattad te is, hogy ez nem befolyásolta a csapat érdekeit, eredményeit! Az hogy most ilyen botrányba keverte magát, azaz ő dolga, Ron Dennis is megúszta a kémbotrányt, meg Briattore is a Renault-os csalást. Egyébként pedig hogy Chris kivel tölti a szabad idejét, és hogy mit csinál vele, ahhoz neked, nekem, és senkinek semmi köze! Lehet hogy Gerhard jó ember, de hogy a csapatnak Chrisre van szüksége az is biztos! Évek óta dolgozik velük, eredményesen! Én a te helyedbe adnék neki még egy esélyt! Tartozol neki ennyivel!
Néma csönd volt a válasz. Vártam egy kicsit, hogy át tudja gondolni.
- Ez őszinte volt! De amit mondtam, megmondtam!
- Én a helyedben akkor is csak év végén rúgnám ki, de csak akkor ha nem végeztek jól a bajnokságban! Felesleges még ezzel a vezetőcserével is magatokra húzni a sajtót!
Megint néma csönd.
- Igazad van. Legyen. Meggyőztél! Majd beszélek vele, hogy maradhat, de eredményeket akarok!
- Jól döntöttél!
- Még meglátjuk! Most le kell tennem!
- Rendben! Kösz! És ha lehet, ne mond el Chrisnek hogy én voltam!
- Oké! Szia!
Bontottuk a vonalat. Elmentem tusolni, és egy fürdőköntösben, a konyhába plattyogtam, összedobtam magamnak egy rántottát, sok zöldséggel.
Éppen kipakoltam a tányéromra, amikor kopogtattak.
Nem vártam senkit.
Kinéztem a kukucskálón. Nem tagadom meglepődtem, ugyanis egy viharvert Christian Horner állt a küszöbömön.
Néztem, ahogy újra kopogtat, és toporog.
- Angie itt vagy?
Nem szóltam ki, de ha válaszolok, se tudná rám törni az ajtót, mert acélból van.
Neki dűlt az ajtónak, mint aki mindjárt összeesik.
- Angie, ha itt vagy kérlek nyisd ki! Kérlek…- suttogta el a végét.
Nem adtam semmi életjelet. Várt egy kicsit, majd belebokszolt a falba. A korláthoz ment, de a első lépcső fokon állva még visszanézett. Fekete karikák sorakoztak a szeme alatt, a haja kócos volt, és az arcán is látszott, mennyire zaklatott napokon van túl.
Elindult lefelé, ekkor fordítottam el a kulcsot a zárban –ami a fémreteszek miatt mindig elég hangos művelet - és nyitottam ki az ajtót.
Chris azonnal megfordult, én meg úgy ahogy voltam egy szál semmiben, neki dűltem az ajtófélfának.
- Szia….- nyögte ki Chris.
- Honnan tudod a címem? – kérdeztem közönyösen.
- Andy barátnődtől. Két napig könyörögtem neki érte.
Ezért még kitekerem Andy nyakát az fix.
- Remek! És mit akarsz?
- Bocsánatot kérni… - visszasétált az ajtó elé.
- Látom élvezted Eddie buliját! –böktem rá a nyakán éktelenkedő harapásnyomra.
Fájdalmasan megrándult az arca.
- Tudom, hogy utálsz…
- Nem utállak, csak csalódott vagyok! Nagyon nem ilyen embernek ismertelek meg, és nem értem mire volt ez jó?
- Én sem… De a baromságom miatt, most nincs már semmim!
Érdeklődve néztem rá.
- Dietrich kirúgott, a barátaim Gerharddal az élen szóba sem állnak velem, Eddie röhög a markába, és ami a legfontosabb – nyelt egyet – téged is elvesztettelek… - nagyon le volt törve.
- Most azt várod, hogy bocsássak meg és fogadjalak vissza mert a hülyeséged miatt széthullik az életed?
Közelebb lépett hozzám, és megsimogatta az arcom.
- Most nagy szükségem van rád…. – nézett a szemembe hosszan.
- Ezt már mondtad, kaptál egy grátisz esélyt de elszúrtad!
- Tudom!
Magához húzott, és átölelt, hagytam, de nem öleltem át.
- Kellesz nekem! –suttogta a fülembe.
- Meddig? A következő veszekedésig? Vagy a következő orgiáig Eddievel?
Az álam alá csúsztatta a kezét, és kényszerített, hogy ránézzek.
- Kötöttél velem egy szerződést! Emlékszel még? –kérdezte durván.
- Tekints úgy, hogy az félre kurásod miatt érvénytelen!
- Nem volt kikötve, hogy nem mehetek félre!
- Szánalmas vagy! –erősen ellöktem magamtól – Ezzel akarsz magadhoz kötni, hogy ne hagyjalak el?!
Két lépést hátra kellett lépnie, hogy megtartsa az egyensúlyát.
Úgy nézett rám, mint egy fuldokló, az utolsó szalmaszárra.
- Menj haza, és hagyj engem békén! Melbourne-ben találkozunk! – beakartam csukni az ajtót, de a kezével elkapta.
Nem mondott semmit, csak bámult rám.
Sok mindent tükröződött a szemében, fájdalom, bánat, megbánás, kétségbeesés, fáradtság, és egy reménytelenség. Kicsit olyan volt, mint egy kivert kutya.
Végül bólintott, elengedte, majd hátra lépett, hogy be tudjam csukni.
Feladta.
Majdnem bezártam, amikor rájöttem, hogy dühös vagyok rá. Mégpedig nagyon, mert becsapott! Ugyanakkor meg, hiányzik is az érintése, a csókjai, az ölelése.
Jó volt vele. Bár nem szerettem, de akkor is a szexuális vonzódás, a szikra megvolt köztünk, és hiányzott.
Nyitva hagytam az ajtót, a konyha felé indultam, de még kiszóltam Chrisnek.
- Gyere be! És zárd be magad után az ajtót!
Felültem a bárszékre, és kezembe vettem a villát, majd beleszúrtam abba az isteni illatú rántottába.
Tévedtem!
Nem ízekre szedte a sajtó hanem megette ebédre, késsel, villával.
Másról sem szóltak az újságok, a hírek, mint a fiúk botrányáról. Eddie lerázta magáról a dolgot, ahogy szokta, de Chris. Próbálta kimagyarázni azt, amit nem lehet, a képeken feketén –fehéren látszott, mit csinált, és kikkel. Menteni akarta a menthetőt, de esélye sem volt.
Egy kicsit fájt, hogy így vágott vissza, de elégtétel volt nekem, hogy rászállt a média!
Pár nappal később bekapcsoltam a telefonom, és töménytelen mennyiségű nem fogadott hívás mellett, volt két hangposta üzenetem is.
Meghallgattam az elsőt.
„ Szia Chris vagyok…. Szerettem volna beszélni veled, hogy tőlem tudd meg, hogy…… hogy egy idióta barom vagyok! Én tudom, hogy ezt nem lehet megmagyarázni, és …… Gőzöm sincs mi ütött belém, hogy miért csináltam! Én csak hallottam, amit Eddienek mondtál, és….
Túl sokat ittam a bulin, és elvesztettem a kontrollt. Tudod, hogy én nem ilyen vagyok! Ugye tudod, hogy jobb vagyok ennél? Kétlem, hogy bármit is számítana még, és a történtek után hülyén hangzik, de szeretlek!”
Hát öcsém, ezt elszúrtad!
Második üzenet, is tőle jött, kora reggel. Akkor esett le, hogy már szombat van, és hétfőn utazhatok Ausztráliába.
„ Gondoltam, jobb ha tudod, hogy most beszéltem Dietrichhel, még a hétvégi futamon én vezetem a csapatot, de a maláj nagydíjtól Gerhard lesz a főnök. Dietrich kirúgott…. Azt mondta a csapatnak így is van elég problémája, nincs szükség még egy barom csapatvezetőre is. Igaza van…” –nagyon le volt törve, és kétségbe is volt esve.
Megtudtam érteni miért.
Felhívtam Dietrichet.
- Angie drágám! Mi újság?
- Szia! Máris a lényegre térnék ha nem gond!
- Szokás szerint! Miben segíthetek?
- Miért rúgod ki Christ?
- Egyértelmű. Túl sokat hibázik, és már nem a megfelelő személy, hogy vezesse a csapatom! Egy ilyen botrányba belekeveredni!
- Dietrich ez hülyeség! Ez csak duma! Gondolom konkrét bajod is van vele, mert ez csak kifogás!
- Angie! Őszinte leszek, kezdődött azzal, hogy nem adott pénzt a makettezőknek, aztán elszúrták a kocsit, felvett egy tunigos társaságot, és megpróbálta előlem eltitkolni. Ahogy azt is, hogy sem veled, sem Eddievel nincs jó munkakapcsolata. Most meg ez a balhé! Gerhard is vezetett már csapatot, őt is ismerik, és szeretik, mindenkinek ez lesz a legjobb!
- Egyszer azt mondtad, hogy mondjam meg a véleményem, és szálljak szembe veled, ha úgy tetszik! Most el is mondom a véleményem: Dietrich te egy barom vagy! Az hogy elszúrták az idei autót az pech, ennyi, nem több, Chris betlizett de nem jött be van ilyen! Legközelebb több esze lesz, kettő a tuningosok az én barátaim, és nem tudom feltűnt e, de egészen jól kikupálták a kocsit a tesztek végére, és a versenyre is. Két dobogós hely a miénk volt! Nem értem mi a gond? Ha nem mondta el, hát feltehetően azért, mert tudta hogy beleszólnál, és esélyt sem adnál a srácoknak! Az hogy Eddievel és velem nem sokat beszél, nem jelenti azt, hogy a munkánk rovására is menne. Láthattad te is, hogy ez nem befolyásolta a csapat érdekeit, eredményeit! Az hogy most ilyen botrányba keverte magát, azaz ő dolga, Ron Dennis is megúszta a kémbotrányt, meg Briattore is a Renault-os csalást. Egyébként pedig hogy Chris kivel tölti a szabad idejét, és hogy mit csinál vele, ahhoz neked, nekem, és senkinek semmi köze! Lehet hogy Gerhard jó ember, de hogy a csapatnak Chrisre van szüksége az is biztos! Évek óta dolgozik velük, eredményesen! Én a te helyedbe adnék neki még egy esélyt! Tartozol neki ennyivel!
Néma csönd volt a válasz. Vártam egy kicsit, hogy át tudja gondolni.
- Ez őszinte volt! De amit mondtam, megmondtam!
- Én a helyedben akkor is csak év végén rúgnám ki, de csak akkor ha nem végeztek jól a bajnokságban! Felesleges még ezzel a vezetőcserével is magatokra húzni a sajtót!
Megint néma csönd.
- Igazad van. Legyen. Meggyőztél! Majd beszélek vele, hogy maradhat, de eredményeket akarok!
- Jól döntöttél!
- Még meglátjuk! Most le kell tennem!
- Rendben! Kösz! És ha lehet, ne mond el Chrisnek hogy én voltam!
- Oké! Szia!
Bontottuk a vonalat. Elmentem tusolni, és egy fürdőköntösben, a konyhába plattyogtam, összedobtam magamnak egy rántottát, sok zöldséggel.
Éppen kipakoltam a tányéromra, amikor kopogtattak.
Nem vártam senkit.
Kinéztem a kukucskálón. Nem tagadom meglepődtem, ugyanis egy viharvert Christian Horner állt a küszöbömön.
Néztem, ahogy újra kopogtat, és toporog.
- Angie itt vagy?
Nem szóltam ki, de ha válaszolok, se tudná rám törni az ajtót, mert acélból van.
Neki dűlt az ajtónak, mint aki mindjárt összeesik.
- Angie, ha itt vagy kérlek nyisd ki! Kérlek…- suttogta el a végét.
Nem adtam semmi életjelet. Várt egy kicsit, majd belebokszolt a falba. A korláthoz ment, de a első lépcső fokon állva még visszanézett. Fekete karikák sorakoztak a szeme alatt, a haja kócos volt, és az arcán is látszott, mennyire zaklatott napokon van túl.
Elindult lefelé, ekkor fordítottam el a kulcsot a zárban –ami a fémreteszek miatt mindig elég hangos művelet - és nyitottam ki az ajtót.
Chris azonnal megfordult, én meg úgy ahogy voltam egy szál semmiben, neki dűltem az ajtófélfának.
- Szia….- nyögte ki Chris.
- Honnan tudod a címem? – kérdeztem közönyösen.
- Andy barátnődtől. Két napig könyörögtem neki érte.
Ezért még kitekerem Andy nyakát az fix.
- Remek! És mit akarsz?
- Bocsánatot kérni… - visszasétált az ajtó elé.
- Látom élvezted Eddie buliját! –böktem rá a nyakán éktelenkedő harapásnyomra.
Fájdalmasan megrándult az arca.
- Tudom, hogy utálsz…
- Nem utállak, csak csalódott vagyok! Nagyon nem ilyen embernek ismertelek meg, és nem értem mire volt ez jó?
- Én sem… De a baromságom miatt, most nincs már semmim!
Érdeklődve néztem rá.
- Dietrich kirúgott, a barátaim Gerharddal az élen szóba sem állnak velem, Eddie röhög a markába, és ami a legfontosabb – nyelt egyet – téged is elvesztettelek… - nagyon le volt törve.
- Most azt várod, hogy bocsássak meg és fogadjalak vissza mert a hülyeséged miatt széthullik az életed?
Közelebb lépett hozzám, és megsimogatta az arcom.
- Most nagy szükségem van rád…. – nézett a szemembe hosszan.
- Ezt már mondtad, kaptál egy grátisz esélyt de elszúrtad!
- Tudom!
Magához húzott, és átölelt, hagytam, de nem öleltem át.
- Kellesz nekem! –suttogta a fülembe.
- Meddig? A következő veszekedésig? Vagy a következő orgiáig Eddievel?
Az álam alá csúsztatta a kezét, és kényszerített, hogy ránézzek.
- Kötöttél velem egy szerződést! Emlékszel még? –kérdezte durván.
- Tekints úgy, hogy az félre kurásod miatt érvénytelen!
- Nem volt kikötve, hogy nem mehetek félre!
- Szánalmas vagy! –erősen ellöktem magamtól – Ezzel akarsz magadhoz kötni, hogy ne hagyjalak el?!
Két lépést hátra kellett lépnie, hogy megtartsa az egyensúlyát.
Úgy nézett rám, mint egy fuldokló, az utolsó szalmaszárra.
- Menj haza, és hagyj engem békén! Melbourne-ben találkozunk! – beakartam csukni az ajtót, de a kezével elkapta.
Nem mondott semmit, csak bámult rám.
Sok mindent tükröződött a szemében, fájdalom, bánat, megbánás, kétségbeesés, fáradtság, és egy reménytelenség. Kicsit olyan volt, mint egy kivert kutya.
Végül bólintott, elengedte, majd hátra lépett, hogy be tudjam csukni.
Feladta.
Majdnem bezártam, amikor rájöttem, hogy dühös vagyok rá. Mégpedig nagyon, mert becsapott! Ugyanakkor meg, hiányzik is az érintése, a csókjai, az ölelése.
Jó volt vele. Bár nem szerettem, de akkor is a szexuális vonzódás, a szikra megvolt köztünk, és hiányzott.
Nyitva hagytam az ajtót, a konyha felé indultam, de még kiszóltam Chrisnek.
- Gyere be! És zárd be magad után az ajtót!
Felültem a bárszékre, és kezembe vettem a villát, majd beleszúrtam abba az isteni illatú rántottába.
2010. december 3., péntek
Hazard of hearts 41.
41.rész
Másnap nem csináltam semmit, csak gubbasztottam a lakásban, megnéztem a híreket a neten, és az összes délután futó szappanoperát is a tv-ben. Egy árva lélek sem keresett semmilyen formában. Kora este lefeküdtem, de csak forgolódtam, amíg nagy nehezen végre elaludtam.
Arra riadtam fel, hogy csörög az órám. Rácsaptam a vekkerre, és hangos puffanással a földön landolt.
Tovább csörgött.
- Kuss legyen!
Ahogy felpattantam hogy belerúgjak, rá kellett jönnöm, nem az óra csörög hanem a telefonom, amit a hadonászásomnak hála a padlón hevert.
Meg sem néztem, hogy ki keres, csak felvettem.
- Tessék! – szóltam bele ingerülten.
- Mi a jó életért hazudsz össze vissza????? – üvöltötte bele a fülembe a mondatot valaki.
Eltartottam a fülemtől.
Megnéztem ki hív.
Baszus! Basszus! Hiper basszus! A fenébe!
Eddie volt. És irtó dühös.
- Válaszolj! – ordította.
Ki volt nyújtva a karom, és még mindig úgy tartottam a készüléket.
- Ne üvölts, mert egy méterre van tőlem a telefon és így is megsüketülök! – kiabáltam vissza.
- De üvöltök! Megtudnálak fojtani! –tombolt tovább – Miért hazudtad azt Chrisnek hogy nálam vagy?
- Eddie kérlek ne…
- De ordítok! Ugyanis miattad, életünk legkínosabb helyzetébe kerültünk! Megmagyarázhatnád most azonnal egy füst alatt mindkettőnknek, mert Chris itt áll tőlem fél méterre!
A kezemmel rácsaptam a homlokomra.
- Én hülye! Én idióta picsa! Én barom! Én hatökör! – szidtam magam magyarul.
- Nem értem mit mondasz! –sziszegte Eddie.
Hogy is van az a mondás: „Legjobb védekezés, a támadás!”
- Beszélni akarok Chrissel! –kiabáltam vissza.
- Én is sok mindent akarok! Elsőnek magyarázatot, aztán nyugalmat!
- Menj a picsába!
- Ott voltam, amíg Chris ránk nem törte az ajtót!
Upsz! Basszus! Basszus!
Szóval ez a baja, Chris odament, azt hitte én vagyok Eddienél, rá törte az ajtót, miközben szexelt valakivel.
Ez kínos! Nem ez nem kínos! Ez már az a szint, ahol az ember szeretné, ha megnyílna alatta a föld, és elnyelné.
Nem tudtam eldönteni, hogy háborodjak fel Chris viselkedésén, vagy nevessek a helyzet komikumán.
Elképzeltem Chris és Eddie döbbent arcát, mikor meglátták egymást.
Juj! Juuujjuuuujjj!
Égtek, mint a rongy!
A szám elé tettem a kezem, hogy ne röhögjek fel.
- Halljam! Miért mondtad ennek a hülye angolnak itt mellettem, hogy velem vagy Miamiban?
Lelki szemeim előtt megjelent Eddie félmeztelenül egy lepedőbe csavarva, telefonnal a kezében, irtó mérgesen, mellette Chris akinek vörös a feje a dühtől, és szégyentől.
Végem volt. Kitört belőlem a nevetés.
- Azt…. Azt…. Azt hittem, hogy haragban vagytok…..hogy… hogy nem beszéltek – kacagtam tovább - . Fel sem merült bennem, hogy…… hogy Chris odamegy latin szerető módjára……. jelenetet rendezni! – már a földön felrengtem a nevetéstől.
- Jól szórakozol?
- Istenien!
- Helyes! Akkor búcsúzz el szépen örökre Christől, tőlem, és munkádtól! Soha többé nem akarunk látni! Megértetted?
Fél perc alatt felment bennem a pumpa.
- Úgy tudtam téged Eddie Irvinenak, és nem Dietrich Mateschitznak hívnak! Nincs jogod kirúgni! Chris pedig vegye át a telefont, és mondja csak meg nyugodtan, hogy vége! Ne bújjon a hátad mögéd!
- Mond neked még van bőr a képeden Christ ugráltatni, azok után, hogy a te idiótaságod miatt került kínos helyzetbe? –üvöltötte Eddie.
Ennyit arról, hogy nem beszélnek egymással, frász fenét! Ha Chris szarba kerül, persze, hogy Eddie férfi szolidaritásból máris a védelmére kel, mint egy pincsi!
Hihetetlen! Két hónapig még a köszönés is csodaszámba ment köztük most meg?
Az agyam eldobom!
Pasik! Mind hülye, mindig a farkuk után mennek, és nem az eszük után! Áh!
- Tudod mit ? Ha már úgy is nő van nálad, akkor osztozzatok meg rajta Chrissel, és csináljatok egy jó kis gruppent! Na szevasz! –azzal leraktam.
Nem telt bele egy perc, és megint csöngött a telefon. Megint Eddie volt.
Kikapcsoltam a telefont. Hagyjanak nekem békét! Lehet, hogy én voltam a hülye, de azért nem kell velem üvölteni, ráadásul késő éjszaka.
Reggel fáradtan, és kómásan ébredtem. Megint nem volt kedvem semmihez.
Bekapcsoltam a laptopot, hogy átböngészem a híreket. Amikor megláttam a Forma 1-es szalagcímeket, teljesen lezsibbadtam.
Kétszer kellett elolvasnom a cikket, és a címet.
„ Eddie Irvine és Christian Horner szexpartija! Mégsem Irvine a Forma 1 utolsó playboyja?
A tegnap este a miamii Intercontinental Hotel, tizenkettedik emeletén Eddie Irvine ismét megmutatta mitől döglik a légy.
Az ír fenegyerek az egyik legnevesebb bordélyház luxusprostituáltjaival bulizott, szám szerint tizenhattal, és ezúttal nem egyedül. Hogy ki volt ezúttal a szerencsés nyertes? Nem más mind Eddie egyik Red Bullos kollégája, Christian Horner.
Az angol csapatvezetőről, eddig semmilyen rossz pletyka, vagy balhés történet nem került napvilágra. Mondhatni példásan csendesen intézte magánügyeit, de ennek vége.
A hölgyek elmondása szerint, nem hogy nem vette meg a társaságukat, de jóval többet is ivott a kelleténél, sőt két hölgy minden kétséget kizáróan fotókkal is bizonyította szerkesztőségünkben, hogy ő bizony intimkapcsolatba is kerültek Hornerrel.
A lányok szerint, az angol meglehetősen vehemensen, és határozottan viselkedett, nem rejtette véka alá, hogy mit is szeretne, és hogyan. De annyit elárultak, hogy nem bánták meg a vele töltött éjszakát, ugyanis Horner remekel teljesítményt nyújtott, és több mint húszezer dollárnyi borravalót is adott kettejüknek.
Horner tehát jól érezte magát, és feltehetően nem ez lesz az utolsó ilyen partija! Tekintve, hogy a cikkünk alján találhatók fotók is arról tanúskodnak, mennyire jól érezte magát, és a hölgyeket.”
Megnéztem a képeket, bár ne tettem volna. Bár kicsit homályosak voltak a fotók, de egyértelmű volt, ki van rajta.
Chris fél pucéron ölelgetett két plasztik csajt. A lányokon nem volt ruha.
A következő képeken, hát, egyértelmű volt hogy éppen mit művelnek a hálószobában.
Pucéron, egymás szájában, összegabalyodva. És akció közben!
Nem tudtam felfogni, hogy ezt a mi jó fenéért csinálta.
De hogy Christian Horner életem legnagyobb csalódása, annyi szent.
Egy idióta vadmarha, aki egy fokkal sem jobb Eddienél!
Annyi vigaszom volt, hogy ezek után tuti rászáll a sajtó, és ízekre szedi.
Másnap nem csináltam semmit, csak gubbasztottam a lakásban, megnéztem a híreket a neten, és az összes délután futó szappanoperát is a tv-ben. Egy árva lélek sem keresett semmilyen formában. Kora este lefeküdtem, de csak forgolódtam, amíg nagy nehezen végre elaludtam.
Arra riadtam fel, hogy csörög az órám. Rácsaptam a vekkerre, és hangos puffanással a földön landolt.
Tovább csörgött.
- Kuss legyen!
Ahogy felpattantam hogy belerúgjak, rá kellett jönnöm, nem az óra csörög hanem a telefonom, amit a hadonászásomnak hála a padlón hevert.
Meg sem néztem, hogy ki keres, csak felvettem.
- Tessék! – szóltam bele ingerülten.
- Mi a jó életért hazudsz össze vissza????? – üvöltötte bele a fülembe a mondatot valaki.
Eltartottam a fülemtől.
Megnéztem ki hív.
Baszus! Basszus! Hiper basszus! A fenébe!
Eddie volt. És irtó dühös.
- Válaszolj! – ordította.
Ki volt nyújtva a karom, és még mindig úgy tartottam a készüléket.
- Ne üvölts, mert egy méterre van tőlem a telefon és így is megsüketülök! – kiabáltam vissza.
- De üvöltök! Megtudnálak fojtani! –tombolt tovább – Miért hazudtad azt Chrisnek hogy nálam vagy?
- Eddie kérlek ne…
- De ordítok! Ugyanis miattad, életünk legkínosabb helyzetébe kerültünk! Megmagyarázhatnád most azonnal egy füst alatt mindkettőnknek, mert Chris itt áll tőlem fél méterre!
A kezemmel rácsaptam a homlokomra.
- Én hülye! Én idióta picsa! Én barom! Én hatökör! – szidtam magam magyarul.
- Nem értem mit mondasz! –sziszegte Eddie.
Hogy is van az a mondás: „Legjobb védekezés, a támadás!”
- Beszélni akarok Chrissel! –kiabáltam vissza.
- Én is sok mindent akarok! Elsőnek magyarázatot, aztán nyugalmat!
- Menj a picsába!
- Ott voltam, amíg Chris ránk nem törte az ajtót!
Upsz! Basszus! Basszus!
Szóval ez a baja, Chris odament, azt hitte én vagyok Eddienél, rá törte az ajtót, miközben szexelt valakivel.
Ez kínos! Nem ez nem kínos! Ez már az a szint, ahol az ember szeretné, ha megnyílna alatta a föld, és elnyelné.
Nem tudtam eldönteni, hogy háborodjak fel Chris viselkedésén, vagy nevessek a helyzet komikumán.
Elképzeltem Chris és Eddie döbbent arcát, mikor meglátták egymást.
Juj! Juuujjuuuujjj!
Égtek, mint a rongy!
A szám elé tettem a kezem, hogy ne röhögjek fel.
- Halljam! Miért mondtad ennek a hülye angolnak itt mellettem, hogy velem vagy Miamiban?
Lelki szemeim előtt megjelent Eddie félmeztelenül egy lepedőbe csavarva, telefonnal a kezében, irtó mérgesen, mellette Chris akinek vörös a feje a dühtől, és szégyentől.
Végem volt. Kitört belőlem a nevetés.
- Azt…. Azt…. Azt hittem, hogy haragban vagytok…..hogy… hogy nem beszéltek – kacagtam tovább - . Fel sem merült bennem, hogy…… hogy Chris odamegy latin szerető módjára……. jelenetet rendezni! – már a földön felrengtem a nevetéstől.
- Jól szórakozol?
- Istenien!
- Helyes! Akkor búcsúzz el szépen örökre Christől, tőlem, és munkádtól! Soha többé nem akarunk látni! Megértetted?
Fél perc alatt felment bennem a pumpa.
- Úgy tudtam téged Eddie Irvinenak, és nem Dietrich Mateschitznak hívnak! Nincs jogod kirúgni! Chris pedig vegye át a telefont, és mondja csak meg nyugodtan, hogy vége! Ne bújjon a hátad mögéd!
- Mond neked még van bőr a képeden Christ ugráltatni, azok után, hogy a te idiótaságod miatt került kínos helyzetbe? –üvöltötte Eddie.
Ennyit arról, hogy nem beszélnek egymással, frász fenét! Ha Chris szarba kerül, persze, hogy Eddie férfi szolidaritásból máris a védelmére kel, mint egy pincsi!
Hihetetlen! Két hónapig még a köszönés is csodaszámba ment köztük most meg?
Az agyam eldobom!
Pasik! Mind hülye, mindig a farkuk után mennek, és nem az eszük után! Áh!
- Tudod mit ? Ha már úgy is nő van nálad, akkor osztozzatok meg rajta Chrissel, és csináljatok egy jó kis gruppent! Na szevasz! –azzal leraktam.
Nem telt bele egy perc, és megint csöngött a telefon. Megint Eddie volt.
Kikapcsoltam a telefont. Hagyjanak nekem békét! Lehet, hogy én voltam a hülye, de azért nem kell velem üvölteni, ráadásul késő éjszaka.
Reggel fáradtan, és kómásan ébredtem. Megint nem volt kedvem semmihez.
Bekapcsoltam a laptopot, hogy átböngészem a híreket. Amikor megláttam a Forma 1-es szalagcímeket, teljesen lezsibbadtam.
Kétszer kellett elolvasnom a cikket, és a címet.
„ Eddie Irvine és Christian Horner szexpartija! Mégsem Irvine a Forma 1 utolsó playboyja?
A tegnap este a miamii Intercontinental Hotel, tizenkettedik emeletén Eddie Irvine ismét megmutatta mitől döglik a légy.
Az ír fenegyerek az egyik legnevesebb bordélyház luxusprostituáltjaival bulizott, szám szerint tizenhattal, és ezúttal nem egyedül. Hogy ki volt ezúttal a szerencsés nyertes? Nem más mind Eddie egyik Red Bullos kollégája, Christian Horner.
Az angol csapatvezetőről, eddig semmilyen rossz pletyka, vagy balhés történet nem került napvilágra. Mondhatni példásan csendesen intézte magánügyeit, de ennek vége.
A hölgyek elmondása szerint, nem hogy nem vette meg a társaságukat, de jóval többet is ivott a kelleténél, sőt két hölgy minden kétséget kizáróan fotókkal is bizonyította szerkesztőségünkben, hogy ő bizony intimkapcsolatba is kerültek Hornerrel.
A lányok szerint, az angol meglehetősen vehemensen, és határozottan viselkedett, nem rejtette véka alá, hogy mit is szeretne, és hogyan. De annyit elárultak, hogy nem bánták meg a vele töltött éjszakát, ugyanis Horner remekel teljesítményt nyújtott, és több mint húszezer dollárnyi borravalót is adott kettejüknek.
Horner tehát jól érezte magát, és feltehetően nem ez lesz az utolsó ilyen partija! Tekintve, hogy a cikkünk alján találhatók fotók is arról tanúskodnak, mennyire jól érezte magát, és a hölgyeket.”
Megnéztem a képeket, bár ne tettem volna. Bár kicsit homályosak voltak a fotók, de egyértelmű volt, ki van rajta.
Chris fél pucéron ölelgetett két plasztik csajt. A lányokon nem volt ruha.
A következő képeken, hát, egyértelmű volt hogy éppen mit művelnek a hálószobában.
Pucéron, egymás szájában, összegabalyodva. És akció közben!
Nem tudtam felfogni, hogy ezt a mi jó fenéért csinálta.
De hogy Christian Horner életem legnagyobb csalódása, annyi szent.
Egy idióta vadmarha, aki egy fokkal sem jobb Eddienél!
Annyi vigaszom volt, hogy ezek után tuti rászáll a sajtó, és ízekre szedi.
2010. december 2., csütörtök
Hazard of hearts 40.
40.rész
Kissé kelletlenül, és lassan, de végül sikerült felöltöznöm, majd Chris karon ragadott, és a Eddie szobája felé húzott.
- Chris! – sziszegtem.
No reakció.
- Chris mit csinálsz?
Maga felé fordított.
- Elegem van ebből a macska egér játékból, amit Eddie és te műveltek egymással, és velem! Ha valóban azt mondtad neki, hogy mindennél többet érek neked, és komolyan is gondoltad, akkor most bemész, és addig nem jössz ki, amíg le nem rendezitek egymást közt ezt az egészet! –sziszegte.
- Szerinted mennyire tudok vele érdemleges beszélgetést bonyolítani ha másnapos? –emeltem fel kissé a hangom.
- Nem érdekel! Bemész, és beszélsz vele! Az sem érdekel, ha úgy rendezitek le, hogy végre keféltek egy kiadósat! Csak jussatok már végre dűlőre, és döntsétek el mi akartok!
Kitéptem a karom Chris kezéből.
- Ugye ezt most nem mondta komolyan? – kérdeztem döbbenten.
Chris jelentőségteljesen nézett rám, hogy de igen.
Majd bekopogott Eddie ajtaján.
Annyira mérges lettem, hogy eldöntöttem, ha Eddie ajtót nyit, és beenged, akkor magunkra zárjuk a lakosztályt,végig szeretkezzük a délelőttöt, Christ meg egye meg fene.
Tíz percnyi kopogás után sem történt azonban semmi.
Majd Chris elővette a telefonját, és nyomkodott rajta valamit.
- Ez a barom elutazott!
- Elutazott?
- Igen! Most látom, hogy írt egy smst, hogy Miamiba kellett mennie üzleti ügyben, és egy hétig nem is látjuk majd.
- Ennyit a nagy elméleteitekről! – nevettem rá gúnyosan.
- Ne légy naiv! Nőzni ment, meg inni, hogy elfelejtsen téged!
- Chris te egy féltékeny barom vagy! –sziszegtem a képbe, majd visszacsörtettem a szobánkba.
Utánam jött, és kicsit erélyesen bevágta az ajtót.
- Ne mond nekem, hogy nincs alapom féltékenynek lenni?! –kiabálta.
- Csak emlékeztetlek, hogy én elküldtem Eddiet, miattad…- közöltem közönyösen, majd bevonultam a hálóba és magamra zártam az ajtót.
Chris kopogott és próbálkozott, de nem engedtem be.
Nem értettem miért nem elég neki annyi, hogy azért küldtem el Eddiet, mert nekem már nem kell. Mindig is lesz olyan pasi, aki tetszeni fog, vagy aki szexuálisan vonzó lesz, de az ember sokszor megnézi az étlapot, de mégis otthon étkezik.
Amin viszont igazán felhúztam magam, azaz volt, hogy nem ígértem neki semmit, mármint szerelmet nem, és hűséget is csak addig amíg nem találok olyat, akivel nem csak egy flört erejéig, hanem hosszabb távon ágyba bújnék. És erre még volt jogom, legalábbis amíg ki nem derül, hogy a mi kis magán szerződésünk kinek a javára dől el, mert még érvényben volt, de még az első verseny le sem zajlott, hogy lássuk, ki is nyert valójában. Eddig én álltam jobban tekintve, Seb és Mark az utolsó teszten a középmezőnyben végeztek –ami jobb mint a tesztek elején -, de ha a versenyen ténylegesen jobb eredménnyel zárnak, akkor Chris nyer.. Csak pár napot kellett volna várnia, hogy kiderüljön, hogy nyeregben van e, ha igen, akkor úgyis úgy fogok táncolni, ahogy ő fütyül. Magyarán, kezdődik a babaprojekt, év végén meg a nászinduló.
Ez a „haragszom rád” hangulat, egész hétvégén kitartott csütörtöktől, pedig vissza sem jött a hotelbe.
Bármit kellett intéznem, még ha sürgős is volt, Gerhard jött. Szombat délután azonban, kifulladva közölte, öreg már ő ahhoz, hogy Chris és köztem szaladgáljon, rendezzük le végre ezt a vitát. Küldtem neki smst, hogy beszéljük meg, és jöjjön haza.
Egész éjszaka vártam Chrisre a szobánk nappalijában, de nem került elő. Próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva. Még mindig.
Hajnali négykor már nem bírtam tovább, felöltöztem, felkaptam a kocsija kulcsait, és kimentem a pályára.
Már kívülről látszott, hogy egyedül csak az ő irodájában ég a villany. Halkan kopogtam, és benyitottam.
Chris az asztalra borulva aludt. Előtte egy köteg hivatalos irat, és adatok tömkelege. Mögé sétáltam, és kicsit masszírozni kezdtem a vállát.
Felnyögött, megdörzsölte a szemét, és hátra nézett.
- Dolgozom! – morogta.
- Látom….- mosolyodtam el.
- Menj el! Nem érek rá veled foglalkozni!
Megfogtam a görgős szék háttámláját, és kihúztam Chrissel együtt a széket. Majd az ölébe ültem.
- Hiányzol…. – fúrtam a vállába az arcom – Egész éjjel vártalak….
- Dolgozom! – közölte dühösen.
- Chris! Hagyjuk már ezt….
- Majd a futam után megbeszéljük! –azzal eltolt magától.
Nem volt sem erőm, sem kedvem vitázni. Kelletlenül felálltam, és kisétáltam az ajtón.
Ha neki így jó, akkor nekem is. Én jöttem békülni, de le se szarta a fejem. Menjen a picsába!
Beültem a kocsiba és visszamentem a szállóba, megvettem a jegyem az első koraesti gépre.
Mindent összepakoltam.
A versenyt Seb boxából néztem végig, Zoé mellől.
Seb a hetedik, Mark a nyolcadik helyről indult.
Schumi volt a poleban, aminek örültem, újra a csúcsra tört.
Kissé kaotikusan alakult a folytatás. Schumi nyert, Seb és Mark lett a második és harmadik. De inkább a nagy szerencse miatt, Alonso és Hamilton már a rajtnál összeütköztek, Alonso kiesett, Hamilton is, de ő tíz körrel később. Massának megfőtt a motorja, ahogy Kubicának is. Buttonnál, pedig pár körrel a vége előtt megint kereket kellett cserélni, mivel elfogyott alóla a lágy keverék.
Leintették a versenyt, én pedig eltűntem a parkolóba, a nagy kavarodásban.
Már a reptéren vártam a beléptető kapunál a beszállásra, amikor Chris hívott.
Megnyomtam a hívásfogdást.
- Szia! Második, harmadik hely! –kiabálta boldogan.
- Tudom. Seb boxában ültem.
- Mindjárt kezdődik a buli! Merre csavarogsz?! – egészen fel volt dobva.
Azt hiszi mert jó eredményt ért el a csapat, el van felejtve minden?
Bemondták az utolsó figyelmezetést.
- Le kell tennem!
- Hol vagy most? – kérdezte Chris döbbenten.
- Le kell tennem!
- Hol vagy? –kérdezte ijedten.
- Éppen felszállok egy gépre, hogy elmehessek!
- Ne! Angie! Ne! Ne menj el, kérl….
Letettem.
Kikapcsoltam a telefont, és felszálltam a gépre.
Tudtam, hogy Chrisnek esélye sincs, hogy elérje ezt a járatot. Fél óra múlva indul, de mire ő kikeveredik a pályáról az legalább egy óra, és mire eléri a repteret, az újabb fél óra.
És utánam sem jöhet, mert a magángép Eddienél van, a céges meg Dietrichnél Zürichben.
Kemény hét és fél órás út után szálltam le Pesten.
Két lehetőségem volt, vagy hazamegyek Debrecenbe, anyuékhoz eszem ágában sem volt menni,Chris ott keresnek először. Vagy alszom hotelben.
Csak azért is, béreltem egy autót, és neki vágtam a hajnalban az a kicsit több mint két órás útnak.
Mire átléptem a kis kétszobás lakásom küszöbét, reggel hat óra volt.
Kihúztam a telefont a falból, és bekapcsoltam a mobilt.
Ötven egynéhány nem fogadott hívás.
Mind Christől. Ahogy néztem öt percenként jött egy.
Megint hívott.
Megnyomtam a kis zöld gombot.
- Szia! Hol vagy most?
Nem válaszoltam.
- Angie itt vagy még?
- Uhum.
- Hol vagy?
Megint nem válaszoltam.
- Milton Keynesben nem, az biztos, mert hívtam a gyárat. Mond meg kérlek hol vagy!
No válasz.
- Angie itt állok a reptéren, és tudnom kell, hogy hová vegyek jegyet, hogy utánad tudjak menni! Hol vagy? Los Angelesben? Budapesten? Debrecenben? – hosszú hallgatás – Ugye nem……. nem vagy Miamiban? –kérdezte kétségbeesve.
- De igen! – gőzöm sincs miért mondtam ezt.
Chris néma csendbe burkolózott, csak azt hallottam, ahogy ziláltan veszi a levegőt.
- Akarsz beszélni Eddievel? –kérdeztem semleges hangon.
- Nem…inkább nem….- suttogta.
- Más egyéb?
- Semmi…. Csak szeretlek…..
- Jó tudni, hogy ennyire éreztetted velem az utóbbi időben….
- Angie…….
- Ausztráliában találkozunk!
- Oda megyek Miamiba! Eddie lakásában vagytok?
- Nem kérdeztem hova hoz, nem is néztem. Nem ez a lényeg hol vagyunk, hanem, hogy mit csinál velem…. –mondtam kacéran.
- Akkor vége…. – suttogta Chris.
- Mégis mit vártál?
- Hogy átbeszéljük az egészet, bulizunk a fiúkkal, aztán szexelünk egy hatalmasat a szálloda medencéjében…. –mondta sóvárgó hangon.
- Le kell tennem!
- Szeretlek……..
Letettem, és elbőgtem magam. Visszahívhattam volna, hogy elmondjam, Debrecenbe vagyok, és jöjjön gyorsan, de nem tettem. Jobb lesz neki, ha azt hiszi, Eddienek tényleg megvoltam, úgysem beszélnek, és mire kiderül, addigra Chris talál magának, egy rendes hozzávaló lányt, aki igazán szereti.
Bementem a hálóba, fejemre húztam a takarót, és elaludtam.
Kissé kelletlenül, és lassan, de végül sikerült felöltöznöm, majd Chris karon ragadott, és a Eddie szobája felé húzott.
- Chris! – sziszegtem.
No reakció.
- Chris mit csinálsz?
Maga felé fordított.
- Elegem van ebből a macska egér játékból, amit Eddie és te műveltek egymással, és velem! Ha valóban azt mondtad neki, hogy mindennél többet érek neked, és komolyan is gondoltad, akkor most bemész, és addig nem jössz ki, amíg le nem rendezitek egymást közt ezt az egészet! –sziszegte.
- Szerinted mennyire tudok vele érdemleges beszélgetést bonyolítani ha másnapos? –emeltem fel kissé a hangom.
- Nem érdekel! Bemész, és beszélsz vele! Az sem érdekel, ha úgy rendezitek le, hogy végre keféltek egy kiadósat! Csak jussatok már végre dűlőre, és döntsétek el mi akartok!
Kitéptem a karom Chris kezéből.
- Ugye ezt most nem mondta komolyan? – kérdeztem döbbenten.
Chris jelentőségteljesen nézett rám, hogy de igen.
Majd bekopogott Eddie ajtaján.
Annyira mérges lettem, hogy eldöntöttem, ha Eddie ajtót nyit, és beenged, akkor magunkra zárjuk a lakosztályt,végig szeretkezzük a délelőttöt, Christ meg egye meg fene.
Tíz percnyi kopogás után sem történt azonban semmi.
Majd Chris elővette a telefonját, és nyomkodott rajta valamit.
- Ez a barom elutazott!
- Elutazott?
- Igen! Most látom, hogy írt egy smst, hogy Miamiba kellett mennie üzleti ügyben, és egy hétig nem is látjuk majd.
- Ennyit a nagy elméleteitekről! – nevettem rá gúnyosan.
- Ne légy naiv! Nőzni ment, meg inni, hogy elfelejtsen téged!
- Chris te egy féltékeny barom vagy! –sziszegtem a képbe, majd visszacsörtettem a szobánkba.
Utánam jött, és kicsit erélyesen bevágta az ajtót.
- Ne mond nekem, hogy nincs alapom féltékenynek lenni?! –kiabálta.
- Csak emlékeztetlek, hogy én elküldtem Eddiet, miattad…- közöltem közönyösen, majd bevonultam a hálóba és magamra zártam az ajtót.
Chris kopogott és próbálkozott, de nem engedtem be.
Nem értettem miért nem elég neki annyi, hogy azért küldtem el Eddiet, mert nekem már nem kell. Mindig is lesz olyan pasi, aki tetszeni fog, vagy aki szexuálisan vonzó lesz, de az ember sokszor megnézi az étlapot, de mégis otthon étkezik.
Amin viszont igazán felhúztam magam, azaz volt, hogy nem ígértem neki semmit, mármint szerelmet nem, és hűséget is csak addig amíg nem találok olyat, akivel nem csak egy flört erejéig, hanem hosszabb távon ágyba bújnék. És erre még volt jogom, legalábbis amíg ki nem derül, hogy a mi kis magán szerződésünk kinek a javára dől el, mert még érvényben volt, de még az első verseny le sem zajlott, hogy lássuk, ki is nyert valójában. Eddig én álltam jobban tekintve, Seb és Mark az utolsó teszten a középmezőnyben végeztek –ami jobb mint a tesztek elején -, de ha a versenyen ténylegesen jobb eredménnyel zárnak, akkor Chris nyer.. Csak pár napot kellett volna várnia, hogy kiderüljön, hogy nyeregben van e, ha igen, akkor úgyis úgy fogok táncolni, ahogy ő fütyül. Magyarán, kezdődik a babaprojekt, év végén meg a nászinduló.
Ez a „haragszom rád” hangulat, egész hétvégén kitartott csütörtöktől, pedig vissza sem jött a hotelbe.
Bármit kellett intéznem, még ha sürgős is volt, Gerhard jött. Szombat délután azonban, kifulladva közölte, öreg már ő ahhoz, hogy Chris és köztem szaladgáljon, rendezzük le végre ezt a vitát. Küldtem neki smst, hogy beszéljük meg, és jöjjön haza.
Egész éjszaka vártam Chrisre a szobánk nappalijában, de nem került elő. Próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva. Még mindig.
Hajnali négykor már nem bírtam tovább, felöltöztem, felkaptam a kocsija kulcsait, és kimentem a pályára.
Már kívülről látszott, hogy egyedül csak az ő irodájában ég a villany. Halkan kopogtam, és benyitottam.
Chris az asztalra borulva aludt. Előtte egy köteg hivatalos irat, és adatok tömkelege. Mögé sétáltam, és kicsit masszírozni kezdtem a vállát.
Felnyögött, megdörzsölte a szemét, és hátra nézett.
- Dolgozom! – morogta.
- Látom….- mosolyodtam el.
- Menj el! Nem érek rá veled foglalkozni!
Megfogtam a görgős szék háttámláját, és kihúztam Chrissel együtt a széket. Majd az ölébe ültem.
- Hiányzol…. – fúrtam a vállába az arcom – Egész éjjel vártalak….
- Dolgozom! – közölte dühösen.
- Chris! Hagyjuk már ezt….
- Majd a futam után megbeszéljük! –azzal eltolt magától.
Nem volt sem erőm, sem kedvem vitázni. Kelletlenül felálltam, és kisétáltam az ajtón.
Ha neki így jó, akkor nekem is. Én jöttem békülni, de le se szarta a fejem. Menjen a picsába!
Beültem a kocsiba és visszamentem a szállóba, megvettem a jegyem az első koraesti gépre.
Mindent összepakoltam.
A versenyt Seb boxából néztem végig, Zoé mellől.
Seb a hetedik, Mark a nyolcadik helyről indult.
Schumi volt a poleban, aminek örültem, újra a csúcsra tört.
Kissé kaotikusan alakult a folytatás. Schumi nyert, Seb és Mark lett a második és harmadik. De inkább a nagy szerencse miatt, Alonso és Hamilton már a rajtnál összeütköztek, Alonso kiesett, Hamilton is, de ő tíz körrel később. Massának megfőtt a motorja, ahogy Kubicának is. Buttonnál, pedig pár körrel a vége előtt megint kereket kellett cserélni, mivel elfogyott alóla a lágy keverék.
Leintették a versenyt, én pedig eltűntem a parkolóba, a nagy kavarodásban.
Már a reptéren vártam a beléptető kapunál a beszállásra, amikor Chris hívott.
Megnyomtam a hívásfogdást.
- Szia! Második, harmadik hely! –kiabálta boldogan.
- Tudom. Seb boxában ültem.
- Mindjárt kezdődik a buli! Merre csavarogsz?! – egészen fel volt dobva.
Azt hiszi mert jó eredményt ért el a csapat, el van felejtve minden?
Bemondták az utolsó figyelmezetést.
- Le kell tennem!
- Hol vagy most? – kérdezte Chris döbbenten.
- Le kell tennem!
- Hol vagy? –kérdezte ijedten.
- Éppen felszállok egy gépre, hogy elmehessek!
- Ne! Angie! Ne! Ne menj el, kérl….
Letettem.
Kikapcsoltam a telefont, és felszálltam a gépre.
Tudtam, hogy Chrisnek esélye sincs, hogy elérje ezt a járatot. Fél óra múlva indul, de mire ő kikeveredik a pályáról az legalább egy óra, és mire eléri a repteret, az újabb fél óra.
És utánam sem jöhet, mert a magángép Eddienél van, a céges meg Dietrichnél Zürichben.
Kemény hét és fél órás út után szálltam le Pesten.
Két lehetőségem volt, vagy hazamegyek Debrecenbe, anyuékhoz eszem ágában sem volt menni,Chris ott keresnek először. Vagy alszom hotelben.
Csak azért is, béreltem egy autót, és neki vágtam a hajnalban az a kicsit több mint két órás útnak.
Mire átléptem a kis kétszobás lakásom küszöbét, reggel hat óra volt.
Kihúztam a telefont a falból, és bekapcsoltam a mobilt.
Ötven egynéhány nem fogadott hívás.
Mind Christől. Ahogy néztem öt percenként jött egy.
Megint hívott.
Megnyomtam a kis zöld gombot.
- Szia! Hol vagy most?
Nem válaszoltam.
- Angie itt vagy még?
- Uhum.
- Hol vagy?
Megint nem válaszoltam.
- Milton Keynesben nem, az biztos, mert hívtam a gyárat. Mond meg kérlek hol vagy!
No válasz.
- Angie itt állok a reptéren, és tudnom kell, hogy hová vegyek jegyet, hogy utánad tudjak menni! Hol vagy? Los Angelesben? Budapesten? Debrecenben? – hosszú hallgatás – Ugye nem……. nem vagy Miamiban? –kérdezte kétségbeesve.
- De igen! – gőzöm sincs miért mondtam ezt.
Chris néma csendbe burkolózott, csak azt hallottam, ahogy ziláltan veszi a levegőt.
- Akarsz beszélni Eddievel? –kérdeztem semleges hangon.
- Nem…inkább nem….- suttogta.
- Más egyéb?
- Semmi…. Csak szeretlek…..
- Jó tudni, hogy ennyire éreztetted velem az utóbbi időben….
- Angie…….
- Ausztráliában találkozunk!
- Oda megyek Miamiba! Eddie lakásában vagytok?
- Nem kérdeztem hova hoz, nem is néztem. Nem ez a lényeg hol vagyunk, hanem, hogy mit csinál velem…. –mondtam kacéran.
- Akkor vége…. – suttogta Chris.
- Mégis mit vártál?
- Hogy átbeszéljük az egészet, bulizunk a fiúkkal, aztán szexelünk egy hatalmasat a szálloda medencéjében…. –mondta sóvárgó hangon.
- Le kell tennem!
- Szeretlek……..
Letettem, és elbőgtem magam. Visszahívhattam volna, hogy elmondjam, Debrecenbe vagyok, és jöjjön gyorsan, de nem tettem. Jobb lesz neki, ha azt hiszi, Eddienek tényleg megvoltam, úgysem beszélnek, és mire kiderül, addigra Chris talál magának, egy rendes hozzávaló lányt, aki igazán szereti.
Bementem a hálóba, fejemre húztam a takarót, és elaludtam.
2010. december 1., szerda
Hazard of hearts 39.
39.rész
Nem akartam semmi mást, csak aludni. Nem akartam azon gondolkodni, ezt Eddie miért csinálta, és mi lesz annak a következménye, hogy elküldtem. Lecibáltam magamról a nadrágot, a pólót, és ahogy voltam, fehérneműben bebújtam az ágyba.
Pillanatok alatt elnyomott az álom.
Arra riadtam fel, hogy valaki átölel, és belecsókol a nyakamba.
- Bocs…. Nem akartalak felkelteni… - suttogta Chris.
- Nem azt mondtad, hogy a pályán alszol? –kérdeztem kábán, és a kis éjjeli lámpa kapcsolójáért nyúltam.
Tapogatóztam, majd sikeresen felkapcsoltam. Hunyorogtam az erős fénytől.
- De úgy volt. Le is feküdtem pihenni, de nem tudtam… - húzott magához – Nagyon hiányoztál….
Ennyit Eddieről, meg az ember ismeretéről, ha most henteregtünk volna, akkor Chris ránk nyit. Örültem, hogy jól döntöttem pár órával korábban.
Bevackoltam magam a mellkasára.
- Hány óra?
- Mindjárt hat.
Az állam a mellkasára tettem, és ránéztem.
- Nagyon kimerültnek tűnsz….
- Egy –két órát tudtam csak pihenni. – mosolygott fáradtan – De nem bántam meg, hogy visszajöttem a szállóba, több szempontból sem. – mondta mérgesen.
Felültem, és a hátam neki támasztottam az ágytámlának.
Ő is felült.
Nagyon vizslató volt a tekintete. Hosszan és mélyen a szemembe nézett.
Kényszeredetten elmosolyodtam.
- Tudom, hogy tudod…. Kérdezz… - közöltem megadóan.
- Fél úton jártam amikor hívtak a hotel alkalmazottai, hogy Eddie csont részeg a bárban, és el akar menni, de ha így fog sétafikálni, akkor elviszi a rendőrség. Kértek hogy siessek!
- Kitalálom, amíg részeg volt, dalolt mint az énekes madár.
- Annyit értettem az egész maszlagból, hogy tett neked valami ajánlatott, és cserébe azt várta, hogy lefekszel vele.
- Akkor a lényeget tudod….
Szúrósan nézett.
- Érdekelnek a részletek….- közöltem a tényt.
- Felettébb, tekintve, hogy mikor rákérdeztem, hogy akkor mi is történt valójában, akkor annyit mondott: „ Szerinted?” majd beájult. – mondta mérgesen.
- Akkor most én kérdezem, hogy szerinted mi volt? – nyugodt volt a hangom.
- Fogalmam sincs! Csak reménykedem, hogy betartottad azt az ígéretedet, hogy időben tudatod, ha valakivel ágyba akarsz bújni….
- Féltékeny vagy? –kérdeztem bujkáló mosollyal.
- Van rá okom?
- Eddie részéről van.
- Engem nem az ő álláspontja érdekel, hanem a tied! –csattant fel.
- Nincs!
Hosszan néztünk farkasszemet.
- Féltem, hogy igent mondtál neki….
Rámosolyogtam, majd részletesen elmeséltem mi volt.
Chris megrökönyödve hallgatott végig.
- Esküszöm, Eddienek elment a józan esze! Ekkora baromságot, szerintem még az életben nem csinált!
- Komolyan mondom Chris, hogy azt hittem hogy beugratás ez egész, vártam mikor ugrik elő a stáb, hogy átverés volt! Nem tudom mi ütött bele, lehet hogy már akkor is részeg volt….
- Nem! Kizárt! A csapos szerint szín józanon ült le a bárban!
- Te érted miért csinálta?
- Igen! Most mondom azt, hogy Gerhardnak van igaza! – belebokszolt a párnába.
- Bővebben?
- Gerhard elmélete szerint, Eddie szerelmes beléd… És kezdetben nem akart veled kezdeni, mert tudta hogy megbánnád, és ő is, de amikor látta, hogy nálam vigasztalódsz, akkor kétségbeesett, és féltékeny lett. Először mérgében el akart üldözni, hogy még a Red Bull környékén se legyél, mert fájt neki, hogy én vagyok a szerencsés, aki vigasztalhat. De most már odáig jutott, hogy kétségbeesett, és bármit megtenne, megadna azért, hogy akár egy éjszakát is eltölts vele….
- Ez jobb mint ami Eddie előadott nekem az este! Most egész évben ez megy majd? Gyártjuk az összeesküvés elméleteket, mint Mel Gibson? –nevettem fel.
- Szerintem ez nem vicces! – közölte Chris komoran.
- Ha azt mondod, hogy Gerhardnak igaza van, és ez való igaz, akkor esküszöm leesek az ágyról! – hitetlenkedtek.
- Pedig jobb ha elhiszed! Mit is mondott neked pontosan, amikor elment?
- Valami olyasmit, hogy „Egy dolgot adhatnék csupán. De az neked nem kell…”
- Akkor már értem, hogy mi volt az a félértelmes mondta, két baromság között, hogy „ Már másodszor törik össze, azzal hogy nem kell!”
Értetlenül néztem Chrisre.
- Nem értem…..
Chris úgy nézett rám, mint egy értelmi fogyatékosra.
- Az Isten szerelmére Angie! – pattant fel – Hát mit fene törik össze, ha az ember viszonzatlanul szerelmes!
Hátradöntöttem a fejem az ágytámlára, és hatalmasat koppant.
- Auuu! – dörzsöltem meg a fejem – Szóval a szívére értette, hogy hiába adná nekem nem kell…. Azt hittem egy kóbor numerára gondol….
- Pedig nem…
- Beszélnem kéne vele….
- Igen! Mégpedig sürgősen!
Chris tekintetén láttam, hogy a sürgősen, most azt jelenti, hogy most rögtön.
Nem akartam semmi mást, csak aludni. Nem akartam azon gondolkodni, ezt Eddie miért csinálta, és mi lesz annak a következménye, hogy elküldtem. Lecibáltam magamról a nadrágot, a pólót, és ahogy voltam, fehérneműben bebújtam az ágyba.
Pillanatok alatt elnyomott az álom.
Arra riadtam fel, hogy valaki átölel, és belecsókol a nyakamba.
- Bocs…. Nem akartalak felkelteni… - suttogta Chris.
- Nem azt mondtad, hogy a pályán alszol? –kérdeztem kábán, és a kis éjjeli lámpa kapcsolójáért nyúltam.
Tapogatóztam, majd sikeresen felkapcsoltam. Hunyorogtam az erős fénytől.
- De úgy volt. Le is feküdtem pihenni, de nem tudtam… - húzott magához – Nagyon hiányoztál….
Ennyit Eddieről, meg az ember ismeretéről, ha most henteregtünk volna, akkor Chris ránk nyit. Örültem, hogy jól döntöttem pár órával korábban.
Bevackoltam magam a mellkasára.
- Hány óra?
- Mindjárt hat.
Az állam a mellkasára tettem, és ránéztem.
- Nagyon kimerültnek tűnsz….
- Egy –két órát tudtam csak pihenni. – mosolygott fáradtan – De nem bántam meg, hogy visszajöttem a szállóba, több szempontból sem. – mondta mérgesen.
Felültem, és a hátam neki támasztottam az ágytámlának.
Ő is felült.
Nagyon vizslató volt a tekintete. Hosszan és mélyen a szemembe nézett.
Kényszeredetten elmosolyodtam.
- Tudom, hogy tudod…. Kérdezz… - közöltem megadóan.
- Fél úton jártam amikor hívtak a hotel alkalmazottai, hogy Eddie csont részeg a bárban, és el akar menni, de ha így fog sétafikálni, akkor elviszi a rendőrség. Kértek hogy siessek!
- Kitalálom, amíg részeg volt, dalolt mint az énekes madár.
- Annyit értettem az egész maszlagból, hogy tett neked valami ajánlatott, és cserébe azt várta, hogy lefekszel vele.
- Akkor a lényeget tudod….
Szúrósan nézett.
- Érdekelnek a részletek….- közöltem a tényt.
- Felettébb, tekintve, hogy mikor rákérdeztem, hogy akkor mi is történt valójában, akkor annyit mondott: „ Szerinted?” majd beájult. – mondta mérgesen.
- Akkor most én kérdezem, hogy szerinted mi volt? – nyugodt volt a hangom.
- Fogalmam sincs! Csak reménykedem, hogy betartottad azt az ígéretedet, hogy időben tudatod, ha valakivel ágyba akarsz bújni….
- Féltékeny vagy? –kérdeztem bujkáló mosollyal.
- Van rá okom?
- Eddie részéről van.
- Engem nem az ő álláspontja érdekel, hanem a tied! –csattant fel.
- Nincs!
Hosszan néztünk farkasszemet.
- Féltem, hogy igent mondtál neki….
Rámosolyogtam, majd részletesen elmeséltem mi volt.
Chris megrökönyödve hallgatott végig.
- Esküszöm, Eddienek elment a józan esze! Ekkora baromságot, szerintem még az életben nem csinált!
- Komolyan mondom Chris, hogy azt hittem hogy beugratás ez egész, vártam mikor ugrik elő a stáb, hogy átverés volt! Nem tudom mi ütött bele, lehet hogy már akkor is részeg volt….
- Nem! Kizárt! A csapos szerint szín józanon ült le a bárban!
- Te érted miért csinálta?
- Igen! Most mondom azt, hogy Gerhardnak van igaza! – belebokszolt a párnába.
- Bővebben?
- Gerhard elmélete szerint, Eddie szerelmes beléd… És kezdetben nem akart veled kezdeni, mert tudta hogy megbánnád, és ő is, de amikor látta, hogy nálam vigasztalódsz, akkor kétségbeesett, és féltékeny lett. Először mérgében el akart üldözni, hogy még a Red Bull környékén se legyél, mert fájt neki, hogy én vagyok a szerencsés, aki vigasztalhat. De most már odáig jutott, hogy kétségbeesett, és bármit megtenne, megadna azért, hogy akár egy éjszakát is eltölts vele….
- Ez jobb mint ami Eddie előadott nekem az este! Most egész évben ez megy majd? Gyártjuk az összeesküvés elméleteket, mint Mel Gibson? –nevettem fel.
- Szerintem ez nem vicces! – közölte Chris komoran.
- Ha azt mondod, hogy Gerhardnak igaza van, és ez való igaz, akkor esküszöm leesek az ágyról! – hitetlenkedtek.
- Pedig jobb ha elhiszed! Mit is mondott neked pontosan, amikor elment?
- Valami olyasmit, hogy „Egy dolgot adhatnék csupán. De az neked nem kell…”
- Akkor már értem, hogy mi volt az a félértelmes mondta, két baromság között, hogy „ Már másodszor törik össze, azzal hogy nem kell!”
Értetlenül néztem Chrisre.
- Nem értem…..
Chris úgy nézett rám, mint egy értelmi fogyatékosra.
- Az Isten szerelmére Angie! – pattant fel – Hát mit fene törik össze, ha az ember viszonzatlanul szerelmes!
Hátradöntöttem a fejem az ágytámlára, és hatalmasat koppant.
- Auuu! – dörzsöltem meg a fejem – Szóval a szívére értette, hogy hiába adná nekem nem kell…. Azt hittem egy kóbor numerára gondol….
- Pedig nem…
- Beszélnem kéne vele….
- Igen! Mégpedig sürgősen!
Chris tekintetén láttam, hogy a sürgősen, most azt jelenti, hogy most rögtön.
Hazard of hearts 38.
38.rész
Kicsit érdeklődve néztem rá.
- Ha többel megyek bevonják a jogsim, sittre vágnak, és fizethetek egy kisebb vagyont…
- Jah igen, itt százhúsz a limit….
Éjfélkor parkoltunk le a szálló előtt.
Elkértük a kulcsokat, és beszálltunk a liftbe. Eddie megnyomta hetediket.
Kiszálltunk, és végig sétáltunk a folyosón. Az ő szobája a folyosónak majdnem a végén, a miénk pont a végén volt.
Mikor az ő ajtaja elé értünk, elköszöntem.
- Neked is jó éjt! Köszi a fuvart!
Odamentem az ajtómhoz, és kinyitottam, bementem, ledobtam a kulcsot a bejárat melletti szekrénykére, a lerúgtam a cipőm, de feltűnt, hogy nem csapódott be mögöttem a bejárati.
Hátranéztem, Eddie az ajtóban állt, a félfának dőlve.
Ne mozdult.
Csípőre tett kézzel álltam meg az előszobában.
- Ha dühös vagy, még szexisebben nézel ki. – mosolyodott el.
- Mit akarsz?
Megfogta a külső kilincset, majd belépett az előszobába, bevágta maga mögött az ajtót, és neki dűlt.
- Még egyszer kérdem mit akarsz? –kérdeztem emelt hangon.
- Őszintén? –kérdezte kacér félmosollyal – Tudod te azt!
- Ez most komoly? –nevettem fel gúnyosan, és neki dűltem a falnak.
Közelebb jött, és szorosan átkarolt.
- Keress magadnak más ribancot éjszakára! –azzal megpróbáltam ellökni magamtól.
- Pedig nem bánnád meg…- morogta a vállamba.
- Miért mennyit fizetsz egy lánynak egy éjszakára? – gúnyolódtam tovább.
- Nem anyagilag… Levezetnénk feszültséget, meg a fáradtságot…
- Nem elég csábító az ajánlatod…- nevettem fel.
Elkapta a kezeimet, és neki szorított a falnak.
- Bármit megadok azért, hogy velem tölts egy éjszakát! Akármit! Kérj akármit, megkapod! –közölte halálosan komolyan.
Úgy nézett rám, mint aki helyben letépi rólam a ruhát.
- Bevettél valamit vagy ittál? –kérdeztem döbbenten.
Nem tudtam eldönteni, hogy bevan lőve, részeg, vagy spontán ennyire rátört a kangörcs.
Egy kicsit megrángatott.
- Mindenkinek megvan a maga ára! A tied mi?
Eddie halálosan komolyan beszélt, én meg csak álltam döbbenten. Nem értem fel ép ésszel, hogy mi ütött bele.
- Te nem vagy józan esküszöm…- suttogtam.
- De józan vagyok! Nem szedtem be semmit! Életembe nem voltam józanabb! Válaszolj!
- Nem vagyok egy darab hús, amit megvehetsz a piacon! Nem vagyok eladó!
- De igenis az vagy! Tudom, hogy van valami amire mindennél jobban vágysz, de ön erőből soha nem lenne a tiéd! Tudod jól gazdag vagyok, és sok kapcsolatom van, bármit megadhatok amit kérsz! Csak mond meg mi az! Gyerünk, gondold át!
Elengedett, és neki dűtötte a hátát, a velem szemközti falnak.
Nem tudtam eldönteni, hogy féljek tőle, kiröhögjem, leordítsam a fejét, vagy finoman visszautasítsam.
Soha nem találkoztam még ilyen őrültséggel.
De! Visszavonom! Filmen igen, a Tisztességtelen ajánlat volt a címe. Robert Redford alakította a milliomost, aki egy millió dollárt ad egyetlen éjszakáért Demi Moorenak.
- Láttad a Tisztességtelen ajánlat című filmet? – kérdezte még mindig döbbenten.
- Igen… Ott egy milliót kapott a lány….
- Csak hogy én meg az a lány vagyok, aki nem eladó!– suttogtam.
Felém lépett, én el akartam futni, de elkapott, és falnak nyomott.
- Ez az utolsó szavad? –kérdezte indulatosan.
- Ez …- nyögtem ki - Vegyél magadnak másik csajt!
- Nekem viszont te kellesz!
- Nem tök mindegy melyik prostit hívod az én nevemen?
- Nem! –szorította meg a karom.
- Eressz el!
- Ne mond nekem, hogy nem lenne kedved velem tölteni egy őrült éjszakát?! – morogta mérgesen a nyakamba – A lakás minden szögletét végig dugjuk, és reggel olyan fáradtan ébredsz, hogy felkelni sem lesz erőd, és totálisan elfelejted azt a nevet, hogy Christian!
- Szeretem Christ!
- Persze! –sziszegte – Kefélni vele azt igen! De soha nem mennél hozzá, és nem vagy szerelmes sem belé! Csak a vak nem látja!
- Nem fogom megcsalni, csak mert te fűt – fát ígérsz, vagy mert éppen fáradt vagyok, és nincs itt!
Hírtelen meglökött, és elengedett, majd az ajtó felé csörtetett, már megfogta a kilincset, amikor visszafordult.
- Áruld el nekem mi akkora probléma abban, hogy velem töltesz egy éjszakát? Chris nincs itt, és sose tudná meg! Tedd a szívedre a kezed, és valld csak be, hogy bármit is mondasz vagy teszel, vagy bárhogyan is viselkedsz, bizony arra vágysz, hogy szexeljünk!
- Igen, az tagadhatatlan, hogy van köztünk egy szikra, amit nagyon könnyű lenne lángra lobbantani, csak hogy azok után, ahogy bántál velem decemberben, és amikor visszajöttem, az fájt. Nagyon fájt! Bármennyire is törődöm veled néha emberségből, a szívem mélyén utállak, és megvetlek, és gyűlöllek! Talán soha nem fogom tudni neked megbocsátani ezt az egészet! Azt meg különösen nem, hogy most úgy kezeltél, mint egy luxusprostituáltat! Nem csak magadat aláztad meg, hanem engem is! Úgy kezeltél, mintha egy kis buta szőke szilikon cica lennék, aki érdekből bújik ágyba másokkal! És bár szerinted, csak azért vagyok Chrissel mert jó vele az ágyban, akkor kérdem én, te mit tudnál nekem adni egy éjszakán, és egy jó szexen kívül? Ő olyan dolgot adott nekem, ami nekem mindennél többet ér, és te nem tudsz megadni, hiába van pénzed és kapcsolataid! Chris nekem adta a szívét, a törődését, a szerelmét, egy esélyt hogy bárkire emelt fővel nézhessek, mert tudom, hogy ő nem csal meg, és nem lesz suttogás a hátam mögött! És tudod mit? Nekem pont ezért Chris mindennél többet ér!
Eddie fásultan nézett maga elé, és bólogatott.
- Igazad van… Ezzel én valóban nem tudok versenyezni….. Egy dolgot adhatnék csupán. De az neked nem kell…….- mondta keserűen.
Kilépett az ajtón, és csöndesen bezárta maga mögött.
Még hallottam, ahogy kissé beleboxol a félfába, majd elhalkulnak a léptei a folyosón.
Neki dűtöttem a fejem a hideg falnak, vettem egy mély levegőt, és fáradtan kifújtam.
Kicsit érdeklődve néztem rá.
- Ha többel megyek bevonják a jogsim, sittre vágnak, és fizethetek egy kisebb vagyont…
- Jah igen, itt százhúsz a limit….
Éjfélkor parkoltunk le a szálló előtt.
Elkértük a kulcsokat, és beszálltunk a liftbe. Eddie megnyomta hetediket.
Kiszálltunk, és végig sétáltunk a folyosón. Az ő szobája a folyosónak majdnem a végén, a miénk pont a végén volt.
Mikor az ő ajtaja elé értünk, elköszöntem.
- Neked is jó éjt! Köszi a fuvart!
Odamentem az ajtómhoz, és kinyitottam, bementem, ledobtam a kulcsot a bejárat melletti szekrénykére, a lerúgtam a cipőm, de feltűnt, hogy nem csapódott be mögöttem a bejárati.
Hátranéztem, Eddie az ajtóban állt, a félfának dőlve.
Ne mozdult.
Csípőre tett kézzel álltam meg az előszobában.
- Ha dühös vagy, még szexisebben nézel ki. – mosolyodott el.
- Mit akarsz?
Megfogta a külső kilincset, majd belépett az előszobába, bevágta maga mögött az ajtót, és neki dűlt.
- Még egyszer kérdem mit akarsz? –kérdeztem emelt hangon.
- Őszintén? –kérdezte kacér félmosollyal – Tudod te azt!
- Ez most komoly? –nevettem fel gúnyosan, és neki dűltem a falnak.
Közelebb jött, és szorosan átkarolt.
- Keress magadnak más ribancot éjszakára! –azzal megpróbáltam ellökni magamtól.
- Pedig nem bánnád meg…- morogta a vállamba.
- Miért mennyit fizetsz egy lánynak egy éjszakára? – gúnyolódtam tovább.
- Nem anyagilag… Levezetnénk feszültséget, meg a fáradtságot…
- Nem elég csábító az ajánlatod…- nevettem fel.
Elkapta a kezeimet, és neki szorított a falnak.
- Bármit megadok azért, hogy velem tölts egy éjszakát! Akármit! Kérj akármit, megkapod! –közölte halálosan komolyan.
Úgy nézett rám, mint aki helyben letépi rólam a ruhát.
- Bevettél valamit vagy ittál? –kérdeztem döbbenten.
Nem tudtam eldönteni, hogy bevan lőve, részeg, vagy spontán ennyire rátört a kangörcs.
Egy kicsit megrángatott.
- Mindenkinek megvan a maga ára! A tied mi?
Eddie halálosan komolyan beszélt, én meg csak álltam döbbenten. Nem értem fel ép ésszel, hogy mi ütött bele.
- Te nem vagy józan esküszöm…- suttogtam.
- De józan vagyok! Nem szedtem be semmit! Életembe nem voltam józanabb! Válaszolj!
- Nem vagyok egy darab hús, amit megvehetsz a piacon! Nem vagyok eladó!
- De igenis az vagy! Tudom, hogy van valami amire mindennél jobban vágysz, de ön erőből soha nem lenne a tiéd! Tudod jól gazdag vagyok, és sok kapcsolatom van, bármit megadhatok amit kérsz! Csak mond meg mi az! Gyerünk, gondold át!
Elengedett, és neki dűtötte a hátát, a velem szemközti falnak.
Nem tudtam eldönteni, hogy féljek tőle, kiröhögjem, leordítsam a fejét, vagy finoman visszautasítsam.
Soha nem találkoztam még ilyen őrültséggel.
De! Visszavonom! Filmen igen, a Tisztességtelen ajánlat volt a címe. Robert Redford alakította a milliomost, aki egy millió dollárt ad egyetlen éjszakáért Demi Moorenak.
- Láttad a Tisztességtelen ajánlat című filmet? – kérdezte még mindig döbbenten.
- Igen… Ott egy milliót kapott a lány….
- Csak hogy én meg az a lány vagyok, aki nem eladó!– suttogtam.
Felém lépett, én el akartam futni, de elkapott, és falnak nyomott.
- Ez az utolsó szavad? –kérdezte indulatosan.
- Ez …- nyögtem ki - Vegyél magadnak másik csajt!
- Nekem viszont te kellesz!
- Nem tök mindegy melyik prostit hívod az én nevemen?
- Nem! –szorította meg a karom.
- Eressz el!
- Ne mond nekem, hogy nem lenne kedved velem tölteni egy őrült éjszakát?! – morogta mérgesen a nyakamba – A lakás minden szögletét végig dugjuk, és reggel olyan fáradtan ébredsz, hogy felkelni sem lesz erőd, és totálisan elfelejted azt a nevet, hogy Christian!
- Szeretem Christ!
- Persze! –sziszegte – Kefélni vele azt igen! De soha nem mennél hozzá, és nem vagy szerelmes sem belé! Csak a vak nem látja!
- Nem fogom megcsalni, csak mert te fűt – fát ígérsz, vagy mert éppen fáradt vagyok, és nincs itt!
Hírtelen meglökött, és elengedett, majd az ajtó felé csörtetett, már megfogta a kilincset, amikor visszafordult.
- Áruld el nekem mi akkora probléma abban, hogy velem töltesz egy éjszakát? Chris nincs itt, és sose tudná meg! Tedd a szívedre a kezed, és valld csak be, hogy bármit is mondasz vagy teszel, vagy bárhogyan is viselkedsz, bizony arra vágysz, hogy szexeljünk!
- Igen, az tagadhatatlan, hogy van köztünk egy szikra, amit nagyon könnyű lenne lángra lobbantani, csak hogy azok után, ahogy bántál velem decemberben, és amikor visszajöttem, az fájt. Nagyon fájt! Bármennyire is törődöm veled néha emberségből, a szívem mélyén utállak, és megvetlek, és gyűlöllek! Talán soha nem fogom tudni neked megbocsátani ezt az egészet! Azt meg különösen nem, hogy most úgy kezeltél, mint egy luxusprostituáltat! Nem csak magadat aláztad meg, hanem engem is! Úgy kezeltél, mintha egy kis buta szőke szilikon cica lennék, aki érdekből bújik ágyba másokkal! És bár szerinted, csak azért vagyok Chrissel mert jó vele az ágyban, akkor kérdem én, te mit tudnál nekem adni egy éjszakán, és egy jó szexen kívül? Ő olyan dolgot adott nekem, ami nekem mindennél többet ér, és te nem tudsz megadni, hiába van pénzed és kapcsolataid! Chris nekem adta a szívét, a törődését, a szerelmét, egy esélyt hogy bárkire emelt fővel nézhessek, mert tudom, hogy ő nem csal meg, és nem lesz suttogás a hátam mögött! És tudod mit? Nekem pont ezért Chris mindennél többet ér!
Eddie fásultan nézett maga elé, és bólogatott.
- Igazad van… Ezzel én valóban nem tudok versenyezni….. Egy dolgot adhatnék csupán. De az neked nem kell…….- mondta keserűen.
Kilépett az ajtón, és csöndesen bezárta maga mögött.
Még hallottam, ahogy kissé beleboxol a félfába, majd elhalkulnak a léptei a folyosón.
Neki dűtöttem a fejem a hideg falnak, vettem egy mély levegőt, és fáradtan kifújtam.
Hazard of hearts 37.
37.rész
Belekortyoltam a hűsítő italba, és hátradőltem a székemben.
Eddienél is volt valami pohár, de mérget mertem volna rá tenni, hogy sem nem víz, se nem tea. Ő is kényelmesen elnyúlt a fotelben.
- Mielőtt felpaprikáznád magad, csak úgy kérdem, mi az öreg Istenért nálam kötsz ki, ha lelki válságban vagy?
Keserűen felnevetett.
- Halvány gőzöm sincs.
- Remek. – nagyot sóhajtottam – Hallgatlak….
- Átnézted a szerződést?
Nem értettem miért terel, de ha már feltett egy kérdést válaszolok rá.
- Át. Egész jó, de még kell rajta csiszolni, ha kicsit engedékenyebbek, akkor mi nagyon jól járunk….
- Sejtettem. Akkor az holnap még hosszú menet lesz, arab barátainkkal.
- Vidd el Gerhardot, hátha ő tud rájuk hatni…
- Gerharddal nem megyek sokra, ő a pr részen jó. Nekem egy karakán tárgyaló partner kéne, aki megtudja őket szorongatni… –morogta miközben az egyik kezével megnyomkodta az orrnyergét.
- Az arabok velem sose tárgyalnának, mert nő vagyok…. Ebben nem tudok segíteni….
- Tudom….
- Vidd el Christ….
- Most jövök tőle, rengeteg lent a meló, vacakolnak a taktikával, meg pakolnak! Holnap még inkább el lesz havazva! Nem tud jönni. Egyedül, pedig nem megyek sokra! – kapta fel a vizet.
- Dietrich?
- Áhhh. Te se gondolod komolyan? A világ túl felén van!
- Akkor passz. De kreatív vagy megoldod!
- Persze! –dünnyögte.
- Miért nem mész vissza a szállóba és pihened ki magad? Még el sem kezdődött a szezon, de már viseltes vagy….
- És mégis mit csináljak nézzem a négy falat? –fakadt ki.
- Ugyan már nem hiszem, hogy ne tudnál magadnak programot szervezni! Máskor buli, meg haverok, és nők terén igazán jól feltalálod magad!
- Ezekre most nem vágyom!
Hosszan néztem rá, morcosan forgatta a kezében lévő poharat.
- Had ne kérdezzem meg mire vágysz! – mondtam nagyot sóhajtva.
Válaszul megeresztett egy gúnyos félmosolyt, és beleivott az italába.
- Adok két jó tanácsot! Ne igyál többet, bármi is van abban, és hívd fel Zoét! Biztosan át tudnál menni hozzá dumálgatni!
- Beszéltem vele! –mondta lemondóan – Holnap ráér, de ma este Sebbel elmentek éjszakai városnézésre, meg valami bemutatóra! Amúgy meg nem ittam, ez csak gyömbér, nem vagyok részeg! Különben is itt ha a szállodán kívül vagy részeg, akkor sittre is vágnak, egy jó nagy büntetés mellett.
- Jó tudni! Jaj emlékszem! A Puma bemutató, és magyarázott valamit, hogy utána elmennek enni. Azt mondta rám csörög, ha visszaértek a szállóba. – ránéztem az órámra, már elmúlt este tizenegy.
Leraktam az italom az asztalra, és megdörzsöltem a szemem. Nagyot ásítottam.
- Te is fáradtnak tűnsz…
- Az is vagyok, egy zuhanyra, és alvásra vágyom….
Jött egy sms Christől.
- Remek! –morogtam.
- Gond van?
- Chris itt alszik homeban. Még marad két órát, aztán lefekszik aludni, és hajnalban folytatják.
- Akkor maradj te is….
- Nincs hely. Az új emberek miatt, nem tudnak szabad ágyat adni, tele van a home. Chris szobája pedig egy ágyas…. Kocsikázhatok vissza egyedül éjszaka a szállóba!
A pálya és a főváros Manáma ahol mindenki megszállt, kb. harminc kilométerre volt, ami időben kb. harminc – negyven perc. Nem volt kedvem majd egy órát kocsikázni, hulla fáradtan.
- A sofőr elvisz!
- A sofőr még délután visszavitte a nélkülözhető embereket… Ha a szálló felé mész, akkor mehetnék utánad Chris kocsijával….
- Arra megyek, de gyere inkább velem! Biztonságosabb! Sok mostanában az éjszakai rablás, főleg, az egyénileg utazókra pályáznak, akik megállnak egy - egy piros lámpánál… Chris is nyugodtabb lenne…
- Hát hogyne! –mondtam gúnyosan.
- Most mi van?
- „Ha elmész egy Forma 1-es futamra, a feleséged ne hagyd Irvine közelében!” (ismeretlen szerző, egy időben ez az idézet keringett Eddieről)
Felnevetett.
- Azt hittem ezt már sokan elfelejtették!
- Egyre gyakrabban hallani mostanság!
- Príma! –dünnyögte – Hogy döntöttél?
- Elköszönök Christől, a parkolóban találkozunk!
- Jó….- azzal elment.
Tény, ami tény, Chris nem tapsolt, hogy Eddievel megyek, de szinte is biztonságosabb így. Eléggé feszült volt a viszonyuk, még nem heverte ki a barátságuk, a múltkori bunyót. Feltűnően kerülték egymás társaságát.
Közben jött egy sms Zoétól, hogy rendben hazaértek.
Chris elkísért a parkoló bejáratáig, Eddie távolról intett, hogy hello, Chris meg vissza.
Elbúcsúztunk, majd odasétáltam Eddiehez. Egy tűzpiros 2010-es Ferrari 458 Italiával volt.
Megsimogattam a karosszériát.
- Tetszik?
- Ez egy Ferrari, a kocsik királya! –közöltem válaszképp.
Fanyarul elmosolyodott.
- Szállj be!
Beültem mellé, az anyós ülésre.
Bekapcsoltam az övet. Eddie pedig, beindította a motort, ami a jellegzetes, mély Ferraris sportautók kissé bömbölő, kissé doromboló hangján megszólalt.
Behunytam a szemem. Imádtam a Ferrarik hangját. Olyan volt ez nekem, mint egy klasszikus zenei ínyencnek, Beethoven IX. szimfóniáját hallgatni lazítás képen.
Alig egy perccel később hallottam, ahogy motor egyre erőteljesebben felbőg, és éreztem, ahogy kissé belepréselődtem az ülésbe, kinyitottam a szemem, és Eddie éppen százhatvannal ment a kihalt úton.
Felé fordultam.
- Lassítsak? –nézett rám gúnyosan.
Elfészkeltem magam az ülésben.
- Inkább gyorsíts! Nem szeretek lassan közlekedni!
Válaszul, fölváltott egy fokozatot, majd még egyet, és még egyet.
A sebességmutatóra néztem, kétszázötven.
Feltűnt a város felé vezető, kicsit éles bal kanyar. Egyet vissza váltott, és olyan százötvennel befordult, a kocsi fara pedig kitört, de megfogta.
A város felé nem ment többel százhúsznál.
Belekortyoltam a hűsítő italba, és hátradőltem a székemben.
Eddienél is volt valami pohár, de mérget mertem volna rá tenni, hogy sem nem víz, se nem tea. Ő is kényelmesen elnyúlt a fotelben.
- Mielőtt felpaprikáznád magad, csak úgy kérdem, mi az öreg Istenért nálam kötsz ki, ha lelki válságban vagy?
Keserűen felnevetett.
- Halvány gőzöm sincs.
- Remek. – nagyot sóhajtottam – Hallgatlak….
- Átnézted a szerződést?
Nem értettem miért terel, de ha már feltett egy kérdést válaszolok rá.
- Át. Egész jó, de még kell rajta csiszolni, ha kicsit engedékenyebbek, akkor mi nagyon jól járunk….
- Sejtettem. Akkor az holnap még hosszú menet lesz, arab barátainkkal.
- Vidd el Gerhardot, hátha ő tud rájuk hatni…
- Gerharddal nem megyek sokra, ő a pr részen jó. Nekem egy karakán tárgyaló partner kéne, aki megtudja őket szorongatni… –morogta miközben az egyik kezével megnyomkodta az orrnyergét.
- Az arabok velem sose tárgyalnának, mert nő vagyok…. Ebben nem tudok segíteni….
- Tudom….
- Vidd el Christ….
- Most jövök tőle, rengeteg lent a meló, vacakolnak a taktikával, meg pakolnak! Holnap még inkább el lesz havazva! Nem tud jönni. Egyedül, pedig nem megyek sokra! – kapta fel a vizet.
- Dietrich?
- Áhhh. Te se gondolod komolyan? A világ túl felén van!
- Akkor passz. De kreatív vagy megoldod!
- Persze! –dünnyögte.
- Miért nem mész vissza a szállóba és pihened ki magad? Még el sem kezdődött a szezon, de már viseltes vagy….
- És mégis mit csináljak nézzem a négy falat? –fakadt ki.
- Ugyan már nem hiszem, hogy ne tudnál magadnak programot szervezni! Máskor buli, meg haverok, és nők terén igazán jól feltalálod magad!
- Ezekre most nem vágyom!
Hosszan néztem rá, morcosan forgatta a kezében lévő poharat.
- Had ne kérdezzem meg mire vágysz! – mondtam nagyot sóhajtva.
Válaszul megeresztett egy gúnyos félmosolyt, és beleivott az italába.
- Adok két jó tanácsot! Ne igyál többet, bármi is van abban, és hívd fel Zoét! Biztosan át tudnál menni hozzá dumálgatni!
- Beszéltem vele! –mondta lemondóan – Holnap ráér, de ma este Sebbel elmentek éjszakai városnézésre, meg valami bemutatóra! Amúgy meg nem ittam, ez csak gyömbér, nem vagyok részeg! Különben is itt ha a szállodán kívül vagy részeg, akkor sittre is vágnak, egy jó nagy büntetés mellett.
- Jó tudni! Jaj emlékszem! A Puma bemutató, és magyarázott valamit, hogy utána elmennek enni. Azt mondta rám csörög, ha visszaértek a szállóba. – ránéztem az órámra, már elmúlt este tizenegy.
Leraktam az italom az asztalra, és megdörzsöltem a szemem. Nagyot ásítottam.
- Te is fáradtnak tűnsz…
- Az is vagyok, egy zuhanyra, és alvásra vágyom….
Jött egy sms Christől.
- Remek! –morogtam.
- Gond van?
- Chris itt alszik homeban. Még marad két órát, aztán lefekszik aludni, és hajnalban folytatják.
- Akkor maradj te is….
- Nincs hely. Az új emberek miatt, nem tudnak szabad ágyat adni, tele van a home. Chris szobája pedig egy ágyas…. Kocsikázhatok vissza egyedül éjszaka a szállóba!
A pálya és a főváros Manáma ahol mindenki megszállt, kb. harminc kilométerre volt, ami időben kb. harminc – negyven perc. Nem volt kedvem majd egy órát kocsikázni, hulla fáradtan.
- A sofőr elvisz!
- A sofőr még délután visszavitte a nélkülözhető embereket… Ha a szálló felé mész, akkor mehetnék utánad Chris kocsijával….
- Arra megyek, de gyere inkább velem! Biztonságosabb! Sok mostanában az éjszakai rablás, főleg, az egyénileg utazókra pályáznak, akik megállnak egy - egy piros lámpánál… Chris is nyugodtabb lenne…
- Hát hogyne! –mondtam gúnyosan.
- Most mi van?
- „Ha elmész egy Forma 1-es futamra, a feleséged ne hagyd Irvine közelében!” (ismeretlen szerző, egy időben ez az idézet keringett Eddieről)
Felnevetett.
- Azt hittem ezt már sokan elfelejtették!
- Egyre gyakrabban hallani mostanság!
- Príma! –dünnyögte – Hogy döntöttél?
- Elköszönök Christől, a parkolóban találkozunk!
- Jó….- azzal elment.
Tény, ami tény, Chris nem tapsolt, hogy Eddievel megyek, de szinte is biztonságosabb így. Eléggé feszült volt a viszonyuk, még nem heverte ki a barátságuk, a múltkori bunyót. Feltűnően kerülték egymás társaságát.
Közben jött egy sms Zoétól, hogy rendben hazaértek.
Chris elkísért a parkoló bejáratáig, Eddie távolról intett, hogy hello, Chris meg vissza.
Elbúcsúztunk, majd odasétáltam Eddiehez. Egy tűzpiros 2010-es Ferrari 458 Italiával volt.
Megsimogattam a karosszériát.
- Tetszik?
- Ez egy Ferrari, a kocsik királya! –közöltem válaszképp.
Fanyarul elmosolyodott.
- Szállj be!
Beültem mellé, az anyós ülésre.
Bekapcsoltam az övet. Eddie pedig, beindította a motort, ami a jellegzetes, mély Ferraris sportautók kissé bömbölő, kissé doromboló hangján megszólalt.
Behunytam a szemem. Imádtam a Ferrarik hangját. Olyan volt ez nekem, mint egy klasszikus zenei ínyencnek, Beethoven IX. szimfóniáját hallgatni lazítás képen.
Alig egy perccel később hallottam, ahogy motor egyre erőteljesebben felbőg, és éreztem, ahogy kissé belepréselődtem az ülésbe, kinyitottam a szemem, és Eddie éppen százhatvannal ment a kihalt úton.
Felé fordultam.
- Lassítsak? –nézett rám gúnyosan.
Elfészkeltem magam az ülésben.
- Inkább gyorsíts! Nem szeretek lassan közlekedni!
Válaszul, fölváltott egy fokozatot, majd még egyet, és még egyet.
A sebességmutatóra néztem, kétszázötven.
Feltűnt a város felé vezető, kicsit éles bal kanyar. Egyet vissza váltott, és olyan százötvennel befordult, a kocsi fara pedig kitört, de megfogta.
A város felé nem ment többel százhúsznál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)