2019. 04.26 NEWS!!!

2019.04.26-i UPDATE!!!
Az új történetem és a régiek elkezdtek felkerülni a Wattpadra :)
Klikkeljektek bátran az alábbi linkre





2011. augusztus 31., szerda

Driven - Felpörgetve 65.

65.rész

Eddie biccentett, bement, be zárta az ajtót, de a retesz nyelve vissza ugrott, és résnyire kinyílt. Közelebb léptem.
- Látom jobban vagy. – mondta lazán.
- Téged jobban érdekel a feleségem, mint az én állapotom.
- Te is tudod, hogy érdekel, mi van veled.
- Nem vagyok hülye Eddie! Tudom, hogy már az elején megakartad szerezni, és azóta is bassza a csőröd, hogy hozzám tartozik.
- Nem zavarja a tény, hogy a férje vagy.
- Téged sem!
- Az istenért Christian! Ne légy gyerekes, elvetted a pénzéért, meg a Red Bullért, aztán felcsináltad Newey lányát, és azóta is trappolsz utána. Le se szarod mi van Angellel! Nem gratuláltál neki a győzelemhez, a kemény és kiváló munkához! Nem is érdekelt, hogy itt ült, halálra aggódta magát érted, egyszerűen elküldted a fenébe! Ő egy nő, akinek vannak igényei, és érzelmei amikkel nem lehet játszani! Verés helyett inkább meg kellett volna dugnod párszor, többre mentél volna, és most nem menekülne tőled!
- A feleségem!
- Megint a régi lemez. –sóhajtott az ír.
- Akkor is az! Az enyém.
- Akkor ezért van veled Emma állandóan?
- Az más.
- Szerinted hogy érzi magát Angel, hogy Emma állandóan itt lehet veled, és tőled vár kölyköt mi? Léptem nyomon az orra alá dörgölöd, hogy van egy másik aki neked fontosabb!
Pár pillanatig néma csönd lett.
- Nem fogom hagyni hogy a te idiotizmusod miatt boldogtalan legyen. Berger is jó elbánt vele, az a másik meg meghalt. Teszek róla hogy mellettem mindene meglegyen, és szabad legyen. Ha már a férje nem képes megadni neki azt, amire szüksége van!
- Te mindig is csak ehhez értettél! Kihasználni mások nyomorát!
- Mások nyomorát? Te tetted ezt magaddal! Csakis te! Én már az elején megmondtam, hogy ne Beverlyvel kezdj, de nem hallgattál rám. Azt is mondtam, hogy ne igyál, ne idegeskedj, keress egy nőt, aki majd elfeledteti veled, de neeem! Te jobban tudtad mi kell neked! Itt az eredménye! Nem mutogathatsz rám, csak magadra!
- Most legalább ezt is a fejemhez vághatod!
- Megint csak a saját magad érdekeit nézed, a saját hülyeséged látod!
- Most jön az hogy egy egoista disznó vagyok, te meg egy szent!
- Nem, nem vagyok az! – ordított Eddie – Kettőnk közül mindig te voltál a jobb ember! Most viszont hibát, hibára halmozol!
- Na persze!
- Christian! Ha szereted Angelt, miért nem küzdesz érte? Emmát nem kell elvenned, ezt te is tudod. Nem értelek öreg! Úgy viselkedsz mint aki fél a boldogságtól!
Megint csönd lett.
- Áruld már el mi ez az egész!
- Nem akarom Emmát cserben hagyni, nem érdemli meg, kedves, jó szívű lány, és én csak kihasználtam. – mondta az angol csendesen.
- És még? Gyerünk!
- Bev nagyon tönkre tett, nem csak idegileg, és lelkileg, de én bíztam benne. Hittem benne. Én nagyon akartam, elismerem hogy csináltam hülyeségeket, de szerettem. Mindenem odaadtam neki, de soha nem értékelte, aztán már a vége felé tettem az egészre, és össze akadtam pár grid girllel.. Mindig azt éreztette velem, nem lennék jó apa, vele sem törődöm, hát még egy gyerekkel. De ahogy visszaütött, az….. Én nem tudok megbízni többet benne, se a nők többségében. Angel néha annyira pókerarcú, annyira szisztematikusan védi magát, hogy nagyobbakat rúg belém, mint Bev. És az hogy Berger is állandóan ott van… Nem akarom hogy megint az legyen mint ami volt, nem akarok padlóra kerülni miatta. Abba beledöglenék Eddie. Két ilyen csalódást én már nem viselek el.
- De hát Emma egy kis csitri, nem ér fel hozzád!
- Nem az a kimondott nő, igen. De vele nincsenek játszmák, nincsenek vagdalkozások, nem támad, nem védekezik.
- Őt is tönkre teszed! Nem lesz képes támaszt nyújtani neked, össze fog roppanni.
- Nem fog!
- Christian! Ne légy naiv! Gondolj bele, a gyereknek is baja lehet.
- Nem lesz semmi baj!
- Úgy legyen, de Angel fantasztikus nő, nem értem akkor sem miért nem vállalod fel az érzéseidet, tudod hogy kedvel.
- Ezek után? – kérdezte Chris élesen , majd valami halk puffanás hallatszott –Látta már ezeket a képeket kettőtökről?
Bassza meg mégis csak lekaptak minket, pedig azt hittem csak az osztrák látott meg. A francba! Belestem a résen.
- Nem.
- Látom remekül elvoltatok! Biztos ki lesz akadva!
- Nem érdekli, és engem sem! Sőt! – vigyorgott.
- Hogyhogy?
- Nekem azt mondta örül, hogy végre valaki felvállalja, nem kell rejtőzködnie, és őt idézem „arra vágyom hogy lássanak közben, mert ez felhergel”.
- Remek! A feleségem egy ribanc!
Eddie felnevetett.
- Mert szereti a szexet, és vonzza a lebukás kockázata, már kurva?! Neked fogalmi gondjaid vannak öreg! – kacagott tovább.
- Nagyon egymáshoz valók vagytok!
- Az a te legnagyobb bajod, hogy kicsit prűd vagy és túl sokat adsz a közvéleményre! Nem értem miért foglalkozol vele mit írnak a lapok! Had süketeljenek csak!
- Neked nincs csapatod, ami számára fontos a jó imázs!
- Jesszus! Megint a süket duma!
- Van akit érdekel még a jó híre!
- Áh! –legyintett Eddie.
- Ha nincs más akkor szépen el is húzhatsz!
- Na persze! Most besértődtél, hogy lecsaptam a kezedről Angelt!
- Elegem van belőle is, belőled is.
- Helyes! –tárta szét a karját – Akkor csak akkor kell látnod ha nagyon muszáj! Majd teszek róla!
- Nincs erőm mások hülyeségeihez, elég nekem a saját betegségem!
- Helyes!
- Jó!
- Jó!
Azzal az ír kirontott.
- Menjünk! Ez idióta! –azzal karon ragadott és a lift felé húzott.
Igyekeztem leplezni a mosolyom.
- Lemaradtam valamiről?
- Mint két kis a kakas a szemétdombon, úgy civakodtattok.
- Hallgatózol?
- Kinyílt az ajtó.
Az arcomat tanulmányozta.
- Végül is mindegy. Legalább nem kell elmesélnem.
- Vigyél el ebédelni.
Kérdőn pillantott rám.
- Meg kell ünnepelnünk hogy Chris többé beszélni sem akar velem.
Széles vigyorral átkarolt, és benyomta a földszint gombját.

Driven - Felpörgetve 64.

64.rész

A hátsó liften mentünk fel a szobámig, a pólóm, és a zakója volt rajtam. Ennyit viseltem. Úgy néztem ki mint valami útszéli, de nem érdekelt. Őt sem.
Az egész éjszakát együtt töltöttük, végig szeretkeztük a lakást. Törődött velem, és akart engem. Nem érdekelte milyen ember, vagy versenyző vagyok, mi van a múltamban, hogy pénzem van. Magamért szeretett, egész életemben erre vágytam. Boldog voltam.
Kimerültem feküdtem a karjaiban az erkély kanapéján.
Lassan hajnalodott.
- Be kellett volna menned Christianhoz.
- Nem érdekel. Kösse fel magát.
- Menjünk át a hálóba.
- Még egy menete? –cukkoltam.
- Alvás céljából.
Kuncogtam.
- De ha a kis asszony akar még egy menetet….
- Nem! Mindjárt elalszom Eddie.
- Menjünk…
- Várjuk meg a napfelteltét.
- Ha akarod…
Valaki kopogott. Felnyögtem.
- Nem nyitjuk ki és kész.
- Szívemből szóltál. –sóhajtottam fel.
Végül az illető csak nem adta fel, és az ír egy szál törölközőben ment ajtót nyitni.
- Téged keresnek! Berger az! – kiabált az ajtóból.
Magam köré tekertem egy lepedőt, és bementem a szobába.
Az osztrák érdeklődve pillantott végig rajtam, majd az íren. Álltam a tekintetét.
- A férjed –hangsúlyozta ki kicsit élesen a szót – egész éjjel hívogatott, hogy téged nem ér el. Vagy menj be hozzá, vagy hívd vissza.
- Majd beszélek vele.
- Inkább most! Szeretnék végre aludni! – csattant fel Gerhard, majd kicsörtetett a szobából, de az ajtóból még visszaszólt – És magyarázd meg neki, hogy miért van a pletykalapok címoldalán ahogy a felesége és haverja egy Ferrariban hetyegnek, pucéron. – és bevágta az ajtót.
- Azt hiszem Chris ezt nehezebben fogja lenyelni. –rántottam meg a vállam.
- Látom nagyon érdekel. – ült le Eddie a dohányzóra.
- Szerinted kellene hogy érdekeljen?
- Nem tudom, végül is hozzámentél, meg eddig törődtél vele.
- Most meg hírtelen nem? Nem érdekel, bántott, és megalázott. Most visszakapta. Törődjön ezen túl Emmával és magával engem meg felejtsen el.
Az ír meglepett arcot vágott, de végül nem szólt semmit.
- Felhívod most vagy vigyelek be?
Elhúztam a szám.
- Személyesen talán kicsit diszkrétebb lenne, kicsit korrektebb. – közölte óvatosan.
Érdeklődve pillantottam rá.
- Én jobban szeretném face to face, szemtől szembe tudni, mint telefonon.
- Te vezetsz! – vágtam oda, majd bementem a hálóba, lelöktem magamról a lepedőt, és beakartam lépni a zuhany alá, amikor hátulról átkarolt.
- Ő bármit is csinált te legyél korrekt, nem miatta, magad miatt. Te olyan vagy, aki egy szemét húzás után nehezen néz a tükörbe. Ettől akarlak megkímélni. – fordított maga felé.
Magamhoz húztam, megcsókoltam, és behúztam a zuhany alá.
Órákkal később bekanyarodtunk a kórház elé, és a jó kedvem olyan gyorsan elpárolgott, mint az eső cseppek a forró aszfaltról.
Eddie végig fogta a kezem, egészen az angol szobájáig.
- Bemenjek veled?
Tudtam, hogy ha azt mondom igen, bejön, és együtt borítjuk ki a bilit.
- Nem. Lerendezem vele.
- Nem kell egyedül végig csinálnod.
- Ez rá, és rám tartozik.
- Tisztában vagyok vele. Majd szólj.
Bólintottam.
Bekopogtam.
- Tessék! –szólt ki ingerülten.
Vettem egy nagy levegőt, és beléptem.
- Szia. – köszöntem tartózkodóan.
Látszott, hogy kialvatlan, ideges és feszült. Jobban nézett ki mint korábban, de érezhetően beteg volt még.
- A futam vége óta folyamatosan kereslek, senki nem tudott rólad semmit! Még Berger sem! Hol az Istenben voltál? – fakadt ki – Hogy lehetsz ennyire felelőtlen!
- Eddievel voltam. – közöltem higgadtan.
- Tessék? –kérdezett vissza élesen –Hogyhogy vele voltál? Mégis hol?
Belekapaszkodtam az ágya végén lévő rácsba.
- Kérvényezni akarom a különélést, és szeretném ha belemennél.
- Mi???
- Hallgass meg kérlek, és próbálj megnyugodni. Te Emmával akarsz lenni, és a leendő kicsivel, de azt nem várhatod el, hogy tartsam nektek a gyertyát, esetleg veletek éljen. Megalázó lenne, és eszem ágában sincs ilyenbe belemenni. A saját életemet akarom élni, és megtalálni a boldogságom. Mert veled közös jövőről szó sem lehet, gondolom ez előtted is világos. Ha tetszik neked ha nem, az enyém most éppen Eddie mellett van. Ne vedd zokon, de neked nincs beleszólásod az életem ezen részébe. Tekintve hogy nekem sincs a tiédbe.
Megrázta a fejét, mint aki nem hiszi el.
- Mégis mi történt köztetek?
- Lefeküdtem vele.
Chris olyan arcot vágott, mintha megpofoztam volna. Hosszú percek teltek el, mire megszólalt.
- A cég ügyei?
- Ahogy eddig, te vagy a főnök, ha felépülsz akkor visszaülsz a székbe. Mario addig marad, úgy tűnik a fia boldogul a saját csapatukkal, tudják nélkülözni, de majd néha a körmükre kell néznie. Szerintem nagyon jól ellátja a feladatát, nem tudom neked erről…
- Nincs kifogásom ellene.
- Rendben. Ha bármire szükséged lenne…
- Lenne. A múltkor azt mondtad ha tudom igazolni a cég helyet tett kifizetéseket, akkor hajlandó vagy visszautalni a pénzem.
- Igen. Alá is írtam a papírokat, de csak egy részükre vonatkozott, mert volt olyan számla amit még nem adtál le. Küldesd el a könyvelőddel, és azonnal intézem. Már meg kellett hogy kapd azt a pénzt amit aláírtam.
Látszott mennyire kínos ez neki.
- Szükséged van a pénzre? Gondjaid vannak?
- Nem. Nincsenek.
- Tudni akarom! – néztem a szemébe.
- Ki kell fizetnem a kórházi számláimat, és az új kezeléseket.
- Ezt a cég kifizeti! Nálunk dolgozol, és benne van a szerződésekben, a kórházi számlákat a Red Bull rendezi!
- Nagy összegről van szó, és…
- Nem érdekel! Ne törődj ezzel. Bármilyen gondotok adódik, a kezelésekkel, vagy valamivel, elvárom hogy szólj! A cég miatt és mert amíg még papíron a férjem vagy, jogom van tudni.
- Jó. –szűrte a fogai között - És te? Hová mész innen?
- Nem tudom. Gondolom a gyár, a versenyek, és az Eddievel közös programok között ingázom majd.
- Értem.
- Eddie szeretne veled beszélni.
Bólintott, én pedig kimentem.

2011. augusztus 30., kedd

Driven - Felpörgetve 63.

63.rész
18-as karika :)

Mire elszabadultam a bokszból hét óra is elmúlt, a srácok pedig már hangoltak az esti bulira, de féltem tőle, ha összeveszek az angollal jobb ha én nem megyek, mert abból csak baj lesz.
Elkértem Gerhard bér autóját, viszont Eddievel összefutottam a parkolóban.
- Most duzzogsz?
- Van rá okom?
- Nem akarok kötözködni, mert fáradt vagy, és előre tudom hogy nyűgös is, Horner miatt.
- Az én életem jogom van azt tenni amit akarok! – vágtam vissza.
- Csak tudnád kit akarsz. –szúrt oda.
Úgy érezem pofon tudnám vágni.
- Gyere! – át karolt – Elviszlek. Pihenj. Rád fér. Majd veszekszünk később.
Ellöktem.
- Mi az?
- Akadj le.
Megfogta a karom.
- Az a bajod, hogy a szemedbe mondtam, hogy nem tudsz elszakadni tőle? Fáj az igazság? Sose leszel vele boldog! Érdekel miért?
Keresztbe fontam a karom.
- Halljuk.
- Nem elég kemény, hogy megtartson, hogy kezelni tudjon. Ha az lenne, foggal körömmel kapaszkodna beléd, de e helyett kidob. Én inkább gyorsan mással vigasztalódnék, egy ilyen puhapöcs helyett.
- Jó tudni hogy a barátod. – gúnyolódtam.
- Attól még barom.
- És persze te önként ajánlkozol, mint eddig.
- Én nem ígértem semmit, csak szexet. –vigyorgott, majd szorosan magához húzott – És szerintem pont ez a legnagyobb problémád.
- Mi? Hogy nem ígérgettél?
- Nem, hanem hogy nincs kin levezetni a feszültséget. – vigyorgott tovább – Nincs rosszabb egy kielégítetlen nőnél.
Felnevettem, de egy hírtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam, pár pillanatra ledöbbent, majd hevesen viszonozta.
Neki préselt az egyik autónak, miközben szemérmetlenül egymást taperoltuk.
- Menjünk vissza. – nyögtem a fülébe.
- A fiúk megláthatnak… - morogta a nyakamba.
- Ne érdekel. – haraptam az ajkaiba.
- Most nem, de holnap reggel fog. –tolt el magától, majd kézen fogott, és a Ferrarijához cipelt.
Beültünk, és elindultunk, még az út negyedénél sem tarthattunk, de nem bírtam lehiggadni, dühös voltam hogy még várni akar, piszkálni kezdtem.
- Mert a hotelben nem látnak meg mi?
- Külön emeleten vagyok.
- Igen. A Ferrari szomszédságában. Domenicali biztos élvezni fogja a műsort.
Félreállt a padkára, és magához rántott, majd újra és újra durván megcsókolt.
- Nem szoktam ígérgetni, csak bírd ki. – mondta kissé ingerülten az ajkaimba.
Elegem lett, és hagytam hogy elveszítsem a fejem és gyorsan az ölébe másztam.
- Mit csinálsz? –nézett rám kábán.
- Nem a szállóban, hanem most. –azzal harapdálni kezdtem a nyakát, és ütemesen ringatóztam.
Először el akart tolni, de részben a hely hiány és részben mert ellenálltam miatt nem tudott.
Végül belemarkolt a fenekembe.
Lenyúltam az ülés alá, meghúztam a kis kart, és hátra toltam.
Kicsit több helyünk lett.
- Mi az? Azt hittem te bárkit bárhol képes vagy megdönteni? –néztem rá kéjesen, és közben tiltakozása ellenére kigomboltam a nadrágját, majd lejjebb cibáltam a bokszerével együtt.
- Le fognak fotózni. És…. – nyögött föl, amikor kezelésbe vettem a férfiasságát.
- És? – lerántotta rólam a felsőt.
- Te fogod megbánni. – bökte ki, két sóhaj között.
Lovagoltam rajta, de farmerom még mindig rajtam volt.
Egyre vadabbul csókolt.
- Elég volt. – horkant fel, kicsit eltolt magától és letépte rólam a nadrágot, meg az alsóneműt, darabokban hullottak az autó padlójára.
- De….
- Nem érdekel, majd pucéron jössz fel a szobába. – azzal magához rántott, és az ölébe húzott.
Nem akartam több előjátékot, ráültem a férfiasságára, és mozogni kezdtem.
Bele kellett kapaszkodnom az ülésbe a feje mellett, mert annyira jó volt, egy pillanatra abba hagytam, erre ő mozogni kezdett, túlságosan is hangosan felnyögtem.
Megcsókolt, és közben tovább mozogtunk, egyre gyorsabb tempót diktáltam, nem érdekelt mi van vele, pillanatokkal később szinte üvöltve felkiáltottam a rám törő gyönyörtől.
A vállára hajtottam a fejem, de Eddie teljeseb felpörgött, vadul beleharapott a nyakamba, letépte a melltartóm, harapdálni kezdte a mellem, majd durván, és keményen kezdett mozogni, egyre vadabbul és gátlástalanabbul akart.
- Eddie…. – nyögtem fel – Eddie ne.
Rám sem hederített, eltolt magától, lefogta a kezem, majd neki háttal újra az ölébe ültetett.
A kezem a kormányra tettem, hogy meg tudjak támaszkodni, ő pedig megfogta a csípőm és fel, le emelgetett.
Úgy bánt velem, mint egy tárggyal, mint valami kurvával, de tetszett, hogy nála a gyeplő.
Soha sem szerettem az efféle szexet, de most hagytam magam, élveztem.
Amikor hátulról belém hatolt, felsikoltottam, majd nyögni kezdtem. Nagyon jó volt, teljesen begerjedtem, csak őt akartam, és azt hogy folytassa amit velem tesz.
Éreztem hogy közel van, teljesen elvesztette a fejét, nagyon durva lett, minden egyes lökése fájt, mégis egyszerre élveztünk el. Hangos nyögések, és kiáltások közt.
Ráborultam a kormányra, ő pedig szorosan átölelt, a fejét a vállamra hajtva.
- Elmondhatod magadról, hogy elvesztettem miattad a józan eszem. –suttogta.
- Ezek szerint ez nagy szó… - lihegtem.
- Eddig egyszer fordult elő.
- Ezt bóknak veszem.
Eltolt magától, megfogta a derekam és maga felé fordított.
Szenvedélyesen megcsókolt.
- Hosszú éjszakánk lesz.
Elmosolyodtam.
- Az erkélyen akarom, hogy bárki megláthasson, és a zuhanyzóban. – közöltem vele.
Végig simított a mutató ujjával a hátamon.
- Ha akarod még paparazzit is hívok. –cukkolt.
Mélyen a szemébe néztem.
- És ha akarom? És ha arra vágyom hogy lássanak közben, mert ez felhergel.
Egy pillanatra felfordított a fejét, és úgy nézett rám.
- Miért?
- Mert mindenki rejtegetett, és én is magamat. Veled át akarom élni, milyen az amikor szenvedélyesen szeretnek, és bárkit megláthat. Amikor nem kell szégyellnem, hogy élek, és akarnak, és nem kell félnem attól hogy a pasi akivel vagyok hogy reagál egy bulvár képre.
- Akivel következmények nélkül dughatsz amennyit akarsz, és nem érdekli mit írnak a lapok? Szeretni akarsz gátlások, korlátok nélkül?
- Igen. Semmi ne érdekeljen, csak én.
Eddie a szemembe nézett.
- Megörülök érted, és nem érdekel, hogy egyéb pótlékokkal vagy.
- Pótlékokkal?
- Férj, Red Bull, valahol egy Berger….- vigyorgott.
Keményen megcsókoltam.
- Ugye tudsz így vezetni?
Finoman áttessékelt a másik ülésbe, rám adta a zakóját, és rendbe szedte magát.
- Nem tudok másra figyelni, ha túl közel vagy. –simogatta meg az arcom – De tőlem megkapod amire vágysz, csak ezt a tíz percet bírd ki a szállodáig.
Perverzen elmosolyodtam, erre válaszol kifújta a levegőt, és beindította a motort.

2011. augusztus 26., péntek

A legváratlanabb fordulatok díja!

Kedves Victoria Goldwin!

Ismételten, hálásan és nagyon nagyon nagyon köszönöm, hogy rám gondoltál ezzel a díjjal. Mindig annyira feldob, ha valaki úgy érzi megérdemlek, egy ilyen díjat :)
A mai nap is jól kezdődik :)
valamitn köszönöm szépen még
Szabusnak és Ginának:
http://szabusandgina.blogspot.com/

Vikinek
http://www.feketelepke.blogspot.com/

Helenának:
http://acsabitozsakmany.blogspot.com/

hogy gondoltak rám :)

Szabályok:

1. Tedd ki a logót a blogra!
2. Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3. Írj ki magadról hét dolgot!
4. Küld tovább hét írónak (Ne felejtsd el belinkelni a blogjukat!)
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!




Akiknek tovább szeretném adni:
1.,http://victoriagoldwinelete.blogspot.com/2011/08/1dijam.html
2.,http://www.zoe.eoldal.hu/
3.,http://szabusandgina.blogspot.com/
4.,http://avegzethatalma-dia.blogspot.com/
5.,http://fuligszaj.blogspot.com/
6.,http://icemanfanfic.blogspot.com/
7.,http://theracinglife-gicus.blogspot.com/

7 dolog rólam:
1., jelenleg nagyon fáradt vagyok.
2., németet tanultam
3., szeretem a CSI: Miami sorozatot
4., bolondulok az autókért
5., lustaság fél egészség ;)
6., esőért imádkozom
7., élek halok egy jó kávéért :)

Sok sok puszi! :)

2011. augusztus 24., szerda

A legfantáziadúsabb történet!

Kedves Mindenki!

Kaptam egy új díjat doree17-től,valamint még
Szabustól, és Ginától:
http://szabusandgina.blogspot.com/

Eszdótól,http://eszdof1andfoci.blogspot.com/
Vikitől
http://www.feketelepke.blogspot.com/
Helénától, http://acsabitozsakmany.blogspot.com/
és Hooligirl http://blackandpink-hooligirl.blogspot.com/
amit nagyon nagyon nagyon szépen köszönök!!!
Örülök neki, hogy gondoltatok rám, és hálás vagyok érte.
Akiknek szeretném tovább adni:
1., http://slytherinsorgryffindors.blogspot.com/
2.,http://www.zoe.eoldal.hu/
3.,http://szabusandgina.blogspot.com/
4.,http://avegzethatalma-dia.blogspot.com/
5.,http://fuligszaj.blogspot.com/
6.,http://icemanfanfic.blogspot.com/
7.,http://theracinglife-gicus.blogspot.com/



Szabályok:
1. Tedd ki a logót a blogodra!
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
3.Írj magadról 7 dolgot!
4. Küldd tovább 7 embernek!
5. Hagyj üzenetet a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!

7 dolog rólam:
1., nem tudok palacsintát sütni, képtelen vagyok megfordítani.
2., tizen pár éve már Schumacher drukker vagyok
3., egyszer szeretnék újságíró lenni
4., ha lesz pénzem és találok megfelelő típust, lesz egy pink telefonom
5., útálom a nyarat, mert mindig dög meleg van
6., paige toon: daisey nyomában c. könyvet most olvastam a F1ről és imádtam!
7.,legjobb pasi véleményem szerint a paddockban: Christian Horner ( de el ne mondjátok senkinek :P)

Driven - Felpörgetve 62.

62.rész

Eddie egy nagy tányér zöldséggel, és tojással jött vissza, de korán sem volt olyan jó kedve, mint az előbb.
- Mit akart?
- Békülni.
- Hiszel neki?
Bólintottam.
- Érdekes dolgokat mesélt.
- No? – nézett rám két falat között.
Elmeséltem. Vágott egy grimaszt majd evett tovább.
- Semmi komment?
- Chris ki lesz bukva, hogy te és én.
Nem értettem miről beszél.
- Ha ennyit ködösített, akkor azért tette, mert szerinte jobbat érdemelsz mint ő. Ki fog bukni hogy mellettem kötöttél ki. Totál féltékeny lesz, figyeld meg. Minimum egy nagy veszekedés kinéz.
- És ezt te csak így közlöd?
- Mit kéne tennem. Holnap beszélünk vele és kész. Illetve előbb én, aztán te. Minél hamarabb megtudja annál jobb. Legalább hamar túl leszel rajta, már ha még akarod.
Nem szóltam semmit, csak beleittam a narancslémbe.
- Nézd nem erőszak! Ha nem akarod, nem kell!
- Nem szeretném, hogy miattam megint műtőbe kerüljön.
- Ezzel az erővel, a válásig húzhatod.
Mérgesen pillantottam rá, majd otthagytam, már így is zúgott a fejem. Végül elmentem a bokszban és egész délelőtt ott tébláboltam, délben Eddie megjelent, hogy elvigyen enni, de lemondtam, mondván még dolgom van. Nem volt hangulatom, a csípős megjegyzéseihez.
Az idő pillanatok alatt elrepült, és mire feleszméltem már csak tíz perc volt a rajtig. Annyira elmélyedtem az újonnan szerzett információimban, hogy sok időt, és energiát pazaroltam rá. Feleslegesen, hiszen nem jutottam előrébb.
Elkezdtem a felvezető, és minden erőmmel igyekeztem a vezetésre koncentrálni. Lassan körbe értünk, és felálltunk a rajtrácsra.
Lengették a zöld zászlót, hogy minden rendben.

Piros, piros, piros, piros. Majd hírtelen mindegyik elaludt. Gázt adtam. Azonnal az ideális ívre húzódtam, és igyekeztem tartani.
Nem csalódtam, Schumacher azonnal támadott, az első kanyarban gond nélkül én fordultam be előbb, de a következő balosban már ő volt előnyben, a rövid egyenesben fej –fej mellett haladtunk. A harmadik kanyar megint nekem feküdt, de nem adta fel, folyamatosan ott loholt nyomomban. Minden kanyarnál bedugta az autója orrát, jelezve hogy ott van. Teljesen rám tapadt, de előzésre nem volt elég hely.
Ráfordultunk a célegyenesre, és balra kivágott mögülem. Megszólalt bennem a kisördög, és balra húztam a kormányt, csak annyira, hogy le kelljen vennie a lábát a gázról, majd visszatértem az ideális ívre.
Az öreg értette a célzást, de nem adta fel, a következő kör végén újra megpróbálta, a kanyart szélesebbre vettem, és nem hagytam helyet, kiszorítottam a fűre.
A történtek után beállt követési távolságra, és fellélegezhettem. Azt hiszem belátta, hogy nálam nincs kecmec, ha meg akar előzni, akkor balesetet is be kell kalkulálnia, mert én bizony nem adom olcsón a bőröm.
Benyomtam a rádiót.
- Mi a helyzet?
- Minden rendben. Menj nyugodtan. –közölte Mario.
- Eső?
- Még messze vannak a felhők.
- Vettel?
- A rajtnál megelőzte Senna, most Alonso lohol a seggében, nem nagyon bír vele.
- A brazil rám veszélyes?
- Nem. Jó tempót mentek az öreggel, eléggé leszakították a követő bolyt.
- Rendben.
Összesen húsz körön át tapostunk a gázt, amikor kezdett előttünk sűrűsödni a mezőny.
Jöttek a lekörözendők, és akik már kereket cseréltek.
A sok előzés, és az állandó előre figyelés védtelenné tett hátul. A hatosban Schumacher megelőzött, mert az előttem szerencsétlenkedő Liuzzi nem vette figyelembe a kék zászlót.
- Bassza meg! – csaptam a kormányra.
Leköröztem Liuzzit, és közben élénken mutogattam neki.
- Hülye fasz!
Schumacher előtt is akard egy újabb lekörözött, gyorsan beértem őket, és minden mindegy alapon kivágtam oldalra az éppen előző német mellé.
Nyílt sisakos küzdelem volt, végül mégis én fékeztem később, visszasorolt mögém.
Mindkettőt egyszerre előztem meg, büszke voltam magamra.
Egyszerre mentünk ki kerékcserére, a helyzet változatlan maradt.
Már a huszonnyolcadik körben jártunk, amikor újra benyomtam a kis kék gombot.
- Helyzet?
- Tartsd a pozíciódat, és akkor jók vagyunk.
- Vettel?
- Alonsot lerázta, most Sennát üldözi.
- Vissza tudja előzni?
- Majd kiderül, hátha megdolgozik a pénzéért.
Felnevettem.
- Oké.
Később láttam, hogy sűrű sötét fellegek gyülekeznek a pálya fölött.
Megint a boksz volt az.
- Eső lesz?
- Úgy tűnik.
- Mikor?
- Öt percen belül.
- Értem.
- Figyel az eget!
- Igyekszem!
Nem tűnt rózsásnak a helyzet, féltem, hogy egy esetleges pocsék idő keresztül húzhatja a számításainkat. Ha hírtelen jön, és rossz helyen vagyok, akkor bukhatom a dobogót.
De nem volt mit tenni, mentem tovább.
Három kör elteltével, viszont a pálya közepén elkezdett ömleni, mintha dézsából öntöttél volna.
- Eső gumit! Eső gumit most! – kiabáltam a rádióba.
Szinte lépésben értünk fel Schumacherrel a bokszba, és mindketten beálltunk kerékcserére.
Olyan vihar kerekedett, amilyet már rég láttam, hogy nem volt elég a víz, és a szél, még villámlott is rendesen.
Bejött a biztonsági autó, nem volt mit tenni, beálltunk Maylander mögé.
- Vettel?
- Senna előtt. –nevetett Mario.
- Vérszemet kapott?
- De még milyet. –nevetett.
- Bármi hír?
- Semmi.
Ahogy telt az idő az eső egyre jobban és jobban esett, a pálya tele lett vízátfolyással, és némelyik kanyarban már alig lehetett befordulni. Ránéztem a kormányra, még tizenhárom kör volt hátra.
- Főnök! Végig megyünk? Van szó leintésről?
- Charlei érdeklődött már többeknél, senki nem tapsol a körülmények miatt.
- Értem.
- Eredmény?
- Várunk.
- Jó van. Ha közben kinőtt a kopoltyúm majd szólok.
Egy körrel később újabb villogó gomb.
- Na csipogd el a kínod!
- Lefújták! A kör végén leintik.
- Én imádom az extrém körülményeket, de ide már csónak kell. –sóhajtottam fel – Vettel?
- Csodával határos módon a harmadik.
- Szuper!
Szórakozottan hajtottam be később a parkfermébe, és amint kiszálltam oda mentem Schumihoz.
- Gratulálok! Remélem nem haragszik?
- Áh! –legyintett vigyorogva – Én is gratulálok! Jó kis verseny volt, remélem össze akadunk még.
- Én is. –vigyorogtam, és kezet ráztunk.
- Tegeződjünk!
Bólintottam.
- Kösz!
- Mi van kölyök? – kérdeztem Sebet.
- Visszaelőztem Sennát!
- Hallottam! – lepacsiztunk.
- Feltartottam Alonsot is! – vigyorgott és kihúzta magát.
- Azt is tudom. – megveregettem a vállát, és átkaroltam – Mario örült. Szereztél nála pár jó pontot. De azért mint világbajnok, ezek a kötelező minimumok. –csíptem meg.
- Gratulálok! – vigyorgott tovább.
Rá kacsintottam. Letudtuk a mérlegelést, majd kiélveztük a pezsgőzést a dobogón.
Összességében nehéz, de remek nap volt. Kár hogy a végén jelenésem volt Chrisnél a kórházban

2011. augusztus 23., kedd

Driven - Felpörgetve 61.

61.rész

Másnap valami csoda folytán teljesen kipihenten ébredtem, korábban kiértem a szokottnál, és egész jókedvűen mentem be a homeba, leültem egy üres asztalhoz.
Lepakoltam a táskám, aztán odamentem a pultokhoz, rántottát, szalonnát, paradicsomot, kenyeret, pakoltam magamnak, majd egy pohár narancslével együtt visszaültem.
Jó étvággyal kezdtem el enni, amikor valaki megállt mellettem.
Felpillantottam. Adrian volt az, engem nézett, egy bögre kávéval, meg egy tányéron vajas pirítóssal a kezében.
- Igen?
- Leülhetek?
Egyértelmű volt, hogy máshol is van szabad hely. Érdekelt, hogy mit akar.
- Persze.
- Jó étvágyat.
- Megvan kösz. Isteni a rántotta, és a sült szalonna. Miért nem eszel?
- Nincs étvágyam. – tolta el magától a tányért.
- Miattam?
Legyintett.
- Nem akarod elmondani végre miért bököm a csőröd?
Szórakozottan forgatta a bögrét az asztalon.
- Rám haragszol vagy Chrisre?
- Úgy am block.
- Mert miért is? Nem tudlak követni.
- Emma azt hitte nem tudtam, hogy ő meg Chris.
Megállt a falat a számban, és döbbenten néztem rá.
- Te tudtad?
- Az elejétől.
Letettem a kést meg a villát.
- Igazából abban reménykedtem, hogy Christiannak lesz annyi esze, hogy végül szakít a lányommal.
- Én még kapóra is jöttem, eddig tiszta sor.
- De amikor ez az egész terhes téma kiderült, nagyon dühös voltam mindkettőre. Annyira felelőtlenek voltak. Ennyi évesen, ha mástól nem hát tőle a kora jogán elvártam hogy legyen annyi esze, hogy védekeznek.
Sejtettem, hogy Chrisre céloz.
- Én azért vagyok fekete listán, mert támogattam, hogy ők ketten?
- Igen.
- És mit kellett volna tennem? –tártam szét a karom – A férjemnek gyereke lesz egy másik nőtől, én meg az életben nem akarok, ráadásul ezt a házasságot sem hosszú távra terveztem. Nem akartam a boldogsága útjába állni. –közöltem fojtott hangon – Nem szerettem volna, ha az a gyerek apa nélkül nő fel. Én aztán tudom milyen az, és senkinek sem kívánom.
- Megértelek, most már. De nem örülök neki.
- Miért? Amint lehet elválok tőle, talán kicsit több mint egy év, de, na bumm.
- Nem ilyen férjet képzeltem a lányomnak.
- Kicsit idősebb, na és? Ugyan már Adrian ne légy őskövület! Tudod hogy Chris alapjáraton rendes pasi, és vigyáz majd rájuk.
- Nem a korral van nekem bajom!
- Hát akkor? Hogy elvált lesz?
- Nem!
- Akkor nem értem.
- Az a bajom, hogy Chris téged szeret.
- Mi??? – fakadtam ki – Ne gyere nekem ezzel jó? Te is tudod, hogy csak üvöltözünk!
- Látom hogy néz rád, és te hogy nézel rá. Beleestél.
- Ez nem változtat azon, hogy válni akarok.
- Emma miatt.
- Igen.
- Én ezt akkor sem helyeslem.
- Te mit akarsz?
- A lányom egyedül is fel tud nevelni egy gyereket,és tanuljon mellette, okos és talpra esett, nekem pedig van pénzem hogy támogassam. Chris pedig akármikor láthatná a őket. De nem ő ragaszkodik ahhoz, hogy elvegye!
- Én azt hittem te ragaszkodsz ehhez? – néztem rá döbbenten.
- Pont hogy ellenzem. Ha nem megy hozzá, akkor még mással boldog lehet, fiatal, és csinos. De mellette azt kéne átélnie előbb vagy utóbb, hogy Christian boldogtalan vele, mert mást szeret. Vagy megcsalja.
- Nekem azt mondta, te ragaszkodsz hozzá, hogy elvegye Emmát. – suttogtam elhűlve.
Adrian meghökkent.
- Neked tényleg ezt mondta?
Bambán bólogattam.
- Érdekes.
- Az.
Elgondolkodott.
- Emma mit akar?
- Fülig bele van esve, de közben szégyelli magát, hogy nős férfival van.
- Magyarán gőze sincs mit szeretne?
Adrian nem válaszolt.
- Hozzá akar menni. – szögeztem le.
- A lányom nem akar szembenézni az igazsággal. Álomvilágba ringatja magát, hogy ők boldog család lehetne, azaz idióta Christian pedig meghagyja ebben a hitében. – mondta ingerülten.
Együttérzően néztem rá.
- Le akarom beszélni Emmát erről a hülyeségről.
- Ne haragudj, de nem fogok neked segíteni ebben. Sajnálom.
- Sejtettem.
- Adrian. Ez az ő dolguk, nekik kell eldönteni. Nem szólhatunk bele, még ha te haragudni is fogsz rám ezért.
- Nem. –rázta meg a fejét – Beszéltem Christiannal tegnap, rávilágított, hogy csak én hiszem azt hogy kavarni akarsz, és bosszantani őt azzal, hogy hagyod elmenni, és felhasználod Emmát.
- Erről szó sincs.
- Rájöttem. Rendes volt tőled, hogy nem hagytad hogy Mario kihajítson.
- Örülök. Nem szívesen lennék rosszba azzal a tervezővel akinek az autójába ülök- vigyorodtam el.
- Sebbel is rendes voltál.
- Áh. –legyintettem – Ne vedd zokon, de igazából ráfért hogy Mario helyre tegye.
- Lehet.
Hírtelen valaki leült mellém.
- Szia.
- Hello. –vigyorgott Eddie – Tegnap jól bealudtál.
- Bocs. Ezredszer is.
Megrántotta a vállát.
- Mit eszel? –nézett körbe.
Intettem hogy menjen és válogasson.
- Ebéd?
- Jó.
Azzal felállt, és a kiszolgáló pulthoz ment.
Adrian érdeklődve nézett rám.
- Tegnap átjött, és vacsiztunk, aztán míg telefonált, én elaludtam. Nincs köztünk semmi. Nem feküdtem le vele.
- Nekem nem kell magyarázkodnod.
- Kedvelem, de mielőtt komolyabbra fordulna, meg akarom beszélni Chrissel a különélést. Tudom, hogy még nincs jól, és nem akarom, hogy azt higgye kavarok a háta mögött Eddievel, csak rosszul lenne, pláne ahogy most van. Finoman akarjuk beadagolni. Valahogy…. –húztam el a szám.
- Én nem mondok neki semmit.
- Köszi.
- Tudod Eddie rendes srác…
- Tudom, de playboy. – mosolyodtam el – Nem tervezünk hosszú távon, csak rövidben. De nem szeretnék sunnyogni, meg aztán mindenkinek jobb, ha tisztázzuk mi van, és nem kell kitalálnia valamit ha a sajtó rákérdez. Nem kell a botrány, hátha így csendesebben el tudjuk simítani.
- Ne reménykedj.
- Gondolod?
- Eddie mint az új párod? Önmagában hír. – somolygott a bögréjébe.
- Igaz. – sóhajtottam fel – „ Horner felesége Eddie Irvinenal kavar! Hornernek gondjai vannak az ágyban?” – mondtam el egy várható szalagcímet.
Adrian meg elkezdett nevetni, majd végül én is.
- Ezt azért nem említem meg neki.
- Helyes. –kacsintottam rá, miközben tovább állt.

Driven - Felpörgetve 60.

60.rész

Az este csendesen telt, egy hosszú zuhany után, egy kinyúlt pólóban és egy szürke melegítő alsóban ültem le Eddie mellé a kanapéra, éppen az üzleti híreket nézte a tévében.
- Bármi érdekes.
- Csak számomra. – majd átnyújtott egy étlapot – Az étterem olasz menüje. Válasz valamit. Én is kezdek éhen halni.
Hát aki üzlet ember, az üzlet ember.
- Grillezett juhsajt, roston zöldséggel. Camambert sajttal és aszalt sárgabarackkal töltött csirkemell erdei gyümölcs mártásban, és sült burgonya.
- Nem kéne neked diétáznod?
- Hogy?
- Cobra nem irt elő ilyen „csak azt eheted amit mondok menüt”?
- Áh. Nálunk az nem működik, feladta. Képtelen vagyok tartani, de helyette bármiből bármennyit megcsinálok, többet dolgoztat, lehajt teljesen.
- Jó neked.
- Miért?
- Anno majd meg őrjítettek, hogy nem ehetek ezt se, meg azt se. –húzta el a száját.
- Ne mond hogy betartottad? – nevettem fel.
- Néha muszáj volt. Pláne amikor Michael jó szájízzel ette azt a sok vackot.
- Vasakaratú?
- De még milyen.
- Te mire jutottál?
- Zöldséges –húsos spagetti.
- Jó választás. –nyúltam a kagylóért, amikor felvette helyettem.
- Én elintézem, te meg ezt. –adta a kezembe a mobilom.
Két nem fogadott hívás.
- Ki lehetett?
- Christian.
- Felvetted?
- A kijelzőt néztem, eszem ágában sem volt felvenni. –vigyorgott.
- Mit akarhat?
Eddie megrántotta a vállát.
- Bort? –kérdezte viccesen.
- Ahha. Charlie díjazná.
- Átmegyek a másikba.
Bólintott, de már közben a szobapincérrel beszélt.
Neki döntöttem a hátam az ágytámlának, és kényelmesen elnyúltam, majd megnéztem a hívásokat. Chris keresett, alig negyed órája, kétszer is. Nem volt kedvem beszélni vele, de úgy tűnt muszáj.
Megnyomtam a hívásindítást.
Kétszer kicsöngött, harmadikra felvette.
- Szia. Szép estét. – szóltam bele szórakozottan.
Egészen feldobott Eddie jelenléte, a zuhany, és persze az elért pole, kicsit lassan tudatosult bennem. De jó volt tudni, hogy azért ilyen jó eredménnyel debütáltam.
- Neked is. Hallom jó a kedved?
- Láttad az időmérőt? Van rá okom.
- Láttam igen. Fergeteges volt. Remek eredmények. Seb is kitett magáért. – ő is fel volt dobva.
- Igen. –hagytam rá.
- Beszéltem Marioval, mesélte hogy Charlei ránk sózott egy kis bírságot. –mondta semlegesen.
- Igen. – húztam el a szám, mindjárt kapok a pofámra.
- Mondta hogy az ő ötlete volt, és te ellenezted.
Nem szóltam semmit. Mi a manó? Nincs lebaszás?
- Mindegy. Nem fontos. Igaza volt, úgysincs benne a szabálykönyvben. Beszéltem a fiúkkal is Ciaron aranyba akart foglalni..
- Forró aranyba gondolom.
- … amiért megcsináltad Seb kocsiját. Hosszan ecsetelte mi volt, meg a megbeszélésen milyen ötleteid akadtak.
- Az én érdekem is, hogy jól menjen a szekér.
- Igen. persze. – azonnal letört a fergeteges jó kedve – Beszéltem Adriannal is….
- Értem.
- Marioval is.
- Meg gondolom a fél csapattal még.
- Majdnem. Tudod hogy nem erre akarok célozni.
- Nem értem mire gondolsz.
- Pontosan tudod te azt. Hálás vagyok, amiért mellé álltál.
- Nem álltam mellé, a többiek szavazták meg.
- Ki is rúghattad volna?
- Minek? Amikor vissza jössz úgyis vissza vennéd, ráadásul még kaptam is voltan a pofámra, amiért hagyok elmenni, egy ilyen remek szakembert, és kiváló csapattagot. – gúnyolódtam.
- Látom nagyon utálod. – közölte kicsit élesen.
- Hát mit mondjak nem könnyíti meg az életem, ezek után meg tutira még inkább fúj majd rám, amiért még hálásnak is kéne lennie.
- Szerintem nagyot tévedsz.
- Persze, és van Mikulás, és létezik a húsvéti nyuszi.
- Megint felhúztad magad, és nem tudunk értelmesen beszélni.
- Helyes! Akkor le is teszem!
- Várj!
- Mi van? –csattantam fel.
- Sok szerencsét holnap. –igyekezett kedvesen mondani.
- Kösz. – morogtam.
- Fáradt vagy?
- Igen. Hosszú volt a mai nap.
- Akkor jobb ha leteszem. Szia. – elég kedvetlen volt a hangja.
- Jobbulást. Szia. – bontottam a vonalat.
Letettem a telefont az éjjeli szekrényre, és felpillantottam.
Eddie az ajtóban állt.
- Összekaptatok?
- Kicsit.
- Adrianon.
- Ahha.
Bejött, én meg átöleltem, és a vállába fúrtam az arcom.
- Előbb utóbb minden megoldódik a maga útján.
- Remélem.
- Gyere! Mindjárt itt a kaja.
Leültünk a kanapéra, és hozzábújtam.
A vacsorát szinte szó nélkül fogyasztottuk el, utána Eddie kiment a teraszra telefonálni, de én meg közben elaludtam a kanapén. Az éjszaka közepén ébredtem fel, a hálóban, egyedül voltam. Az ír elment. Egy cetlit hagyott, hogy pihenjem ki magam a versenyre, és másnap találkozunk. Jobban örültem volna, ha marad, de nem lehet minden mindig úgy, ahogy én akarom.

Driven - Felpörgetve 59.

lássalak a csapat közelében!
59. rész

- De… de…. –nézett Adrian zavartan körbe.
- Köszönjük az eddigi munkád! –nézett rá keményen – Gyorsan írd alá, ne szarakodj! Még beszélni akarok pár dologról!
Életemben először nem tudtam eldönteni, hogy Mario komplett hülye, hogy kidobja Adriant, vagy most tesz jót nekünk, mert eltávolít egy bomlasztó elemet.
- De főnök. – bökte ki Sebastian.
- Nincs szükségünk olyan emberekre, akik nem akarnak velünk együtt dolgozni, sőt még hajlandóságot sem mutatnak, hogy meg próbálják. Egyébként pedig, egyedül a csapattulajdonosnak lehet beleszólása! – szögezte le ellentmondást nem tűrően – Ami gondolom nincs, vagy van? – pillantott rám.
- Úgy vélem ebben a kérdésben nem tudnék objektíven dönteni, tekintve hogy személyes ellentéteink vannak. Te dönthetsz úgy hogy kirúgod, de javaslom inkább szavazzunk. Ha a többiek úgy érzik, hogy továbbra is együtt akarnak vele dolgozni, akkor én nem fogok tiltakozni.
- Magadnak és a csapatnak teszel keresztbe, ráadásul felülbírálod a személyik ügyekben is érvényes hatásköröm, de te vagy a tulajdonos. – nézett rám dühösen.
- Nem azt jelenti, hogy nem állok melletted, de a szakértelméhez úgy gondolom, nem fér kétség, és ez egyenlőre elsődleges a csapatérdekeit tekintve. Stabil konstrukciós autóra van szükségünk. Bízom benne, hogy Adrian előbb utóbb változtat a stílusán. – húztam el a szám – Szavazzunk. Én tartózkodom. Mario?
- Ellene.
- Mellette? – tettem fel a kérdést.
A főmérnökök, főszerelők, sajtós és Seb is felemelte a kezét.
Mindenki rá szavazott.
- Akkor eldőlt. Kérem vissza a lemondó nyilatkozatot. – Adrian fal fehéren átcsúsztatta az asztalon, én meg eltéptem – Erről ennyit. Na, haladhatnánk?
- Még át kellene futnunk a holnap stratégiát. Ötlet?
Felemeltem a kezem.
- Mivel most lággyal mentünk, és holnap is ezzel kell rajtolnunk, javaslom, legyen még egy kör lágy, egy kemény, és a végére még egy lágy.
- Úgy véled, amit középen elveszhetünk a végére behozzunk?
- Ez csak a saját meglátásom, a legtöbb csapat mindig a végére teszi a keményet, hogy végig tudjanak menni és csiga lassúak. Senki nem akar majd eltolt hármad cserét. Persze rizikós, de mivel a többiek ennyire a sarkunkban vannak…. Én ragaszkodnék ehhez a saját taktikám tekintetében, de várom a pro és kontra érveket. – néztem körbe.
- Hosszú a bokszutca, én kettőre szavazok. – mondta Ciaron – Seb?
Bizonytalanul vágott egy grimaszt.
- Guillaume? –néztem rá.
- Ha te úgy érzed tudsz megfelelő köröket menni, a tempód nekem úgy tűnik megvan, és elég gumi is a cseréhez.
- Esőről tud valaki?
- Száll a szélben.
- Szóval úgy tűnik.
Bólintott.
- Mennyi rá az esély?
- Harminc százalék.
- Nekem készítsetek elő azért két szett esőset is.
A francia érdeklődve pillantott rám.
- Amikor legutóbb Texasban a puszta közepén azt mondták, hogy nem fog esni, mert öt százalék rá a sansz, a versenyt le kellett fél távnál állítani, mert csónakáztunk a vízen. Ezek után szerinted? – vigyorogtam rá.
- Jó. Szólok a fiúknak. – tárta szét a karját.
- Szuper.
Sebre pillantottam.
- És te?
- Nem tudom.
- Hát kérdés tudod e tartani a harmadik helyet, vagy Senna lerajtol. – gondolkodtam el.
- Mert?
- Mert ha beszorulsz mögé, akkor fújhatjuk a taktikád, bár…. Mindenki lágyon van?
- Az első tízben? – érdeklődött Ian Morgan az idősebb versenymérnök.
- Mindenki lágyon nem?
- De. Igen. –nézte át a lapjait.
- Hát akkor max. behívjuk kerékcserére, és feltesszük egy új szettet. Ha üres lesz előtte a pálya jobban tud menni, mintha körökön keresztül Senna mögött szenvedne. Apropó Fabrice vélemény?
Néztem Fabrice Lomra a motorért felelős csoportvezetőre.
- Mi nem láttuk hogy a motorral gond lenne, elméletileg bírnia kell.
Gúnyosan elmosolyodtam.
- Igen?
- Az elméletekkel tele a padlásom, beérem a tényekkel is. Mond hogy igen, vagy hogy nem! A talán nem elfogadható. – kacsintottam rá
- Bírni fogja! – vigyorgott vissza.
- Na! Helyes! –vigyorogtam rá.
- Akkor Vettel? –nézett rá a főnök.
- Mégiscsak megpróbálnám Angel taktikáját. Úgy érzem tudnám tartani a tempót.
- Csak van benne egy kis spiritusz! – vigyorodtam el.
- Nem reménytelen eset. – mondta a szája szélén játszó mosollyal Mario – Majd még eldőlt. Hna akkor ha nincs más, akkor végre mehetnénk.
- Szívemből szóltál. –azzal felálltunk.
Feltételeztem, hogy ezek után meg inkább nem leszek Adrian kedvence. Mérget vettem volna rá, hogy azt hiszi, ezt előre megbeszéltem a főnökkel.
Már majdnem kiléptem a homeból, amikor Eddie mellém keveredett.
- Hát te?
- Gondoltam elmehetnénk enni, délben úgysem láttalak.
Fáradtan pillantottam rá.
- Vacsi megint a hotelben?
- Igen. Valami olaszosat. Bocs. – húztam el a szám.
- Ugyan már! – karolt át – Te vagy nap nyertese! Tied a pole! Egyébként gratulálok.
- Kösz.
- Amúgy mi volt a megbeszélésen? Elég érdekes arcokat vágva jöttetek le.
- Long story.
- Elég a rövid verzió.
Visszafelé a szállóba elmondtam.
- De ezzel tuti még jobban utál majd.
- Miért? Nem rúgtad ki!
- Nem, de úgy érzi majd hogy szívességet tettem neki.
- Én ezt nem hiszem. Szerintem felráztad.
- Ugyan. Csak figyelj! Most majd nem Mario előtt fog cseszegetni.
- Nem vagy egy kicsit negatív?
- Nem! Én tök pozitív vagyok. – közöltem a tényt.
- Igen. Látom. –vigyorgott csibészesen, majd leparkolt a mélygarázsban.

Driven - Felpörgetve 58.

58.rész
Seb autóját pár perccel az edzés megkezdése után is szerelték, de végül kigördült a Q1-ben, és ötödik időt futott.
A helyzet az élen gyorsan változott, hiába vezettem sokáig, először Schumacher, majd Hamilton, végül Alonso is megelőzött. Kissé ingerülten döcögtem vissza a bokszba új beállításokra, és kerékcserére.
A Q2-ben a helyzet sokat változott, a kemény keverék miatt nagyon rezgett a léc, tudtam, hogy Mario meg akar spórolni egy szett lágyat a versenyre, de akkor is féltettem a seggem. Majdnem úgy tűnt hogy Rosberg kiver a legjobb tízből, de mivel a leintés előtt megkezdtem még egy kört, így szerencsém volt, 0, 0134 –el, vagyis szinte semmivel de megvertem. Vettel a hetedik lett.
Következett az utolsó menet, bent volt a két Ferrari, a két Renault, a két McLaren, egy Mercedes, egy Force India, és mi.
Felpillantottam a pitwallkra, Mario pedig rám nézett. Villogott a rádió.
- Mondjad törzsfőnök.
- Mennyire akarsz megspórolni még egy szettet?
- Nem akarok, a nélkül nem leszünk az első két sorban.
- Maximum?
- Ha mégsem azzal megyünk, akkor negyedik, esetleg ötödik sor, harmadik csak akkor ha valaki hibázik. Ha te azt mondod, ne tetessem fel, nem tetetem fel.
- Attól tartok, az eddigi eredmények tükrében ideje lenne egy Red Bull első sor.
- Zseniális ötlet.
- Kérsz zenét? – nevetett fel.
- Nem hiszem hogy egyesek díjaznák.
- Megnéztem a szabályzatot, nincs benne ilyen kitétel. Úgyhogy jó mulatást.
Amikor az utolsó kanyarok jöttem, megint jelzett a rádió. Benyomtam, és dübörgött Scooter – Nessaja.
http://www.youtube.com/watch?v=u9odvl3tfEU
- Christian meg fog ölni ezért. De leszarom! – vigyorodtam el.
Mentem egy gyors kört, amivel máris vezettem. Seb egészen jól haladt, nem sokkal volt mögöttem a második helyen.
Massa harmadik lett, Alonso megverte Vettelt második lett, Hamilton és Button ötödik és hatodik, a Force India ki sem jött. Pár perc után Petrov futott, egy ötödik időt, Senna meg egy remek 1:22:859-es időt.
Én meg csak néztem, mint a moziban.
- Ezt honnan húztad elő? – sóhajtottam fel.
Kb. fél másodpercet rongyolt rám. Jeleztem a boksznak.
- Látod?
- Látom bassza meg!
- Ha Adrian ott van, vagy valamelyik mérnök, akkor üzenem, hogyha van egyéb ötletük hogy csikarjak még ki egy kicsivel többet, akkor mondhatják.
Rövid recsegés.
- Gyere be!
- Oké.
A fiúk állíthattak még a hátsó, és az első szárnyon, de látszott, hogy nincs túl sok tervük.
Végül Guillaume és Adrian is mellém guggolt.
- Na meséljetek.
- Állítottunk valamennyit, de attól tartok többet már nem tehetünk. – nézett rám a francia.
- És a tervező zseni szerint?
- A szimuláció szerint az autó tudja az 1:23:00-át.
- És?
- A többit neked kell összeszedni a pályán. –közölte szúrósan.
- Menj a pokolba! –azzal összecsaptam az elém tolt laptopot, és felé löktem.
Mutattam a srácoknak, hogy indítsuk be a motort, és dühösen kihajtottam a pályára.
- A többit neked kell összeszedni a pályán! – mondtam gúnyolódva – Barom! Bezzeg Sebikének tuti nem ezt mondja! Hogy rohadna meg a lányával együtt, ahol van! –azzal gázt adtam az egyenesben.
Villogott a kék gomb, de nem nyomtam be, akármit is akarnak mondani, azzal csak még jobban felbasszák az agyam.
Nem elég, hogy én szereltem meg a kis majom kocsiját, de még arra sem képesek, hogy normálisan beállítsák az autót, és elismerjék, hogy helyettük dolgozom! Hogy vinné el őket az ördög kényszermunkára a pokolba! A keserves mindenit!
Éppen beértem Alonsot, aki előttem kerengett és nem volt képes félrehúzódni, pedig ő levezető körön volt. Szándékosan az ideális íven maradt.
Végül az egyik kanyarban elengedett, én meg felmutattam a középső ujjam.
- Kapd be te majom! Ez már feltartás!
Ahogy elhaladtam az egyik kivetítő mellett, láttam, hogy a számláló Schumachert méri, de közben az én kis húzásomat lassítják vissza.
Nagyot sóhajtottam, hát is se fognak porcelán babaként kezelni.
Közben az edzést leintették, de mivel én még előtte felértem a célba, mentem még egy gyors kört.
- Most megmutatom ennek a sok idióta, tökkelütött hülyének!
Muszáj, hogy sikerüljön!
Egyszerűen muszáj!
Kell és kész!
Olyan agresszívan vezettem, hogy az utolsó kanyarban a bajnokok falát érintette a hátsó kerekem.
Nem mertem a kormányon lévő kijelzőre nézni, csak benyomtam a rádiót.
- Akarjam tudni?
- 1:22:786.
Sokra megyek vele, ha közben jobb időt is ment valaki.
- Bővebben?
- Poleban vagy.
- Jó. – sóhajtottam fel – Többiek?
- Schumacher, Vettel, Senna, Massa, Alonso, Hamilton, Petrov, Button, Sutil.
- Értem.
- Schumi majdnem megcsípett.
- Mennyit ment?
- 1:22:795-öt.
- Huh! Hajszálon múlott.
- Na ne dumálj annyit! Gyere befelé!
- Jó.
Mire végeztünk az interjúkkal, úgy éreztem magam, mint egy kifacsart citrom.
Bármit megadtam volna, egy forró zuhanyért, egy adag szezámmagos csípős rántott csirkéért, egy hatalmas adag sült krumplival, és édes-savanyú szósszal, meg egy minimum nyolc órás alvásért.
De előbb még hátra volt a csapatmegbeszélést, amit a hátam közepére sem kívántam.
Megvártam, hogy mindenki beüljön, és csak utána mentem be a tárgyalóba.
Egy hatalmas kerek fenyőfa asztal, fehér falak, a mennyezeten fél kör alakú halogénlámpákkal, kényelmes szürke görgős székekkel.
Mario az asztalfőn ült, nekem Sebbel szemben a bal oldalon hagytak helyet. Leültem, ránéztem a főnökre, forgattam a szemem, aztán elvettem az előttem lévő papírtömböt, meg tollat, és úgy tettem mintha jegyzetelni akarnék.
Az első fél órában mindenféle értékeléseket voltak, ezt mindig úgy utáltam, mit érdekel engem kiről mit mond, ha nem tetszik ahogy dolgozik valaki, vagy szarul csinálja, akkor úgyis leordítom.
Végül csak elérkezett hozzám, meg Sebhez.
- Hátszéllel már egész jól megy! –nézett rá.
- Tessék? –nézett rá bambán.
- Úgy érti, hogy jó az eredményed, de neked kéne szerelned, meg az embereidnek, és nem nekem. – sóhajtottam fel, éppen egy fát rajzoltam.
Persze ezt senki nem látta.
- Ne beszélj neki szlengben mert látod hogy burokban nevelték. – vigyorogtam a németre.
Aki ingerült grimaszt vágott. Mario tovább nézte az előtte lévő iratokat, és tovább beszélt.
- Nem kell megsértődni a tényeken Sebastian! Be kell mászni a szerelő aknában, és megtanulni! Ez is a szakma része, nem csak a körözgetés!
Úgy vettem észre, Mario most nagyon bekeményített, és meg akarta nevelni.
Seb lemondóan bólogatott.
- Jaj igen, Charlei ránk sózott ötezer eurónyi büntetést.
- Miért? – fakadt ki Adrian.
- Mert zenét adtatok be nekem időmérő alatt. – sóhajtottam fel.
- Remek! – közölte az angol élesen.
A kezemben ketté tört a ceruza.
- Ami Angelt illeti, nos pole pozício. Ehhez az eredményhez nem sok hozzáfűzni való akad, ha csak az nem, hogy nem értem egyesek miért nem akarnak együtt dolgozni vele, mikor mások munkáját is ő végzi el! – pillantott fel ismét az iratokból, és végig nézett a többieken.
- Lehet hozzáfűzni valóm? –érdeklődött Ciaron.
- Csak tessék. Én azt szeretem ha bárki a szemembe mondja ha gondja van, és tudtommal Angel is.
Bólintottam.
- Igazából nekünk az nem tetszett, hogy úgy kezelt minket mintha amatőrök lennénk. Veszekedett, és nem ismert el minket.
- Látom hogy nem értetitek mi a bajom. – néztem rá – Úgyhogy akkor elmondom. Én megszoktam, hogy nálunk a bokszban minden van, ami kell, egérfogótól radírig. Bármi, amivel javítást végezhetünk, vagy teljesen átnézhetjük az egészet. Én ezt nálatok nem tapasztaltam. Másik dolog szép dolog a technika, de mint ékes példája volt a mai eset, ha nem mutatja meg, mi a gebasz, akkor szét kell kapni a kocsit, és megnézni. Nem állni, és bámulni. Azzal nincs megoldva semmi. Ha már tegnap is tudtátok hogy gond van, és nem találtátok ma sem, akkor miért nem ezt tettétek? Én ezt nem értem. Nálunk ha nem jöttünk rá szabadedzés előtt, hogy mi van, akkor időmérő előtt atomjaira szedtük, átnéztük és addig elemeztünk minden darabot amíg meg nem lett a hiba oka. Engem kiborít, ha csak álltok a járgány mellett, és vakarjátok a tökötöket. Több diplomás szerelők vagytok, legyetek önállóak!
- Tehát te azt várod el, hogy tegyünk amit akarunk?
- Nem! Én azt várom el, hogy tegyétek a dolgotokat kérés nélkül! Ha tudod, hogy a kerékrögzítő anyával van a gond, akkor menj oda, és húzd meg, ne várj az én jóváhagyásomra. Tudjak róla, de ne arra várj hogy aláírjam a kérvényed, hogy meghúzhatod! Ötletetek csak van, hogy mitől nem megyünk jól, akkor gyertek az ötletekkel, akármilyen vadak is, elvitázunk rajta, és megoldjuk. De az hogy néztek egymásra, hát az idegesítő! És kérlek, ha Sebastian meg ennyire nem ért hozzá, akkor magyarázzátok el neki merre hány méter, vagy küldjétek át hozzám. Ne én nekem kelljen átmenni a csapattársam bokszába, hogy hé, minden rendben van? Azért vagyok itt hogy mondjátok, ha kell segíteni! És én meg elvárom, ha nekem kell akkor ne az legyen a válasza, mint Adriannak: Hogy neked kell megoldani a pályán! Mert még egy ilyen benyögés, és legközelebb szándékosan összetöröm az autót, ti meg egész este legózhattok rajta. Nagyon fogjátok szeretni, ha év végéig büntetéseket fogunk kapni a szerelők túlórája miatt, és az alkatrész cserékért. ( Régen a szerelők hajnalig dolgozhattak az autókon, motor, vagy váltó csere. Idéntől, ha ilyen eset van három alkalom lehetséges büntetés nélkül, ha ezt túllépi egy csapat büntetést kap.) Nem fenyegetőzöm, de amilyen mosdó, olyan a törölköző. A stílusom meg olyan, amilyen.
- Jó. Hát ha te ezt szeretnéd, akkor igyekezni fogunk, ennek megfelelni.
- Nem! Nem megfelelést akarok, hanem több ötletet, egyéni akciót, munkát, és lazaságot. A rossz eredmény meg ne törjön le, mert majd legközelebb jobban meg. Ezen gondolkozzatok el! Nálunk mindig jó volt a hangulat, eredménytől függetlenül, mert tudtuk, hogy amit lehet megtettünk, a többi már alakult magától.
- Itt is jó volt a hangulat, míg ide nem jöttél. – morogta Adrian.
Abban a percben úgy éreztem meg tudnám ölni, a többiek döbbenten néztek.
- Tessék! –lökött egy papírt Mario az angol elé – A felmondó leveled! Írd alá! Holnap már ne lássalak a csapat közelében!

2011. augusztus 22., hétfő

Driven - Felpörgetve 57.

57.rész

Én végül nem vettem részt a nagy kerekasztalos beszélgetésen, mindenki legnagyobb örömére. Vagy inkább szerencséjére, Eddie szerint legalábbis.
Délelőtt még úgy ültem be a kocsiba, hogy gőzöm sem volt mi lesz délután. Harmadik időt futottam, és 0,312 -re voltam az első Schumacher mögött, és 0.137-re a második Alonsótól.
Nem tapsoltam örömömben. Mario legyintett, hogy elmegy egynek, és amúgy is az időmérő az fontos. Csak belül éreztem, hogy kevés ez az eredmény.
Végül pont ebédnél jött meg a határozat. Zöld utat kaptam, de jó eredményt várnak a hétvégén, hogy ne csak ideiglenes licenszet kapjak.
- Ezeknek még a pole, és a futamgyőzelem is kevés lenne. – túrtam bele a rizsbe a tányéromon.
- Na jön már az önbizalom hiányom van című előadás. –sóhajtott fel a főnök – Azt hiszem ezt most kihagyom! – felállt és otthagyott.
Sebre pillantottam.
Mario még mindig keresztül nézett rajta.
- Ne aggódj, elmúlik, csak kibuktatták a fejesek.
- Nem úgy tűnik, hogy ember számba venne. – piszkálta a brokkoliját.
- Hát nem javít sokat a helyzeteden, hogy ma csak tízedik lettél.
- Nem tudom mi volt, komolyan! –tárta szét a karját – Pedig most tényleg nagyon törtem magam, de az autó nem állt össze.
- Mi volt a gond?
- Nem tudom. A mérnökök se tudják.
- De mit éreztél?
- Hogy alig mozog a kormány, és szarakodik a váltó.
- Egyszerre két rendszer szállt el? Hűűha.
- Ez az egész hétvége elvan cseszve! –dobta le a villáját, majd felállt és eltűnt.
Gerhard felnézett az újságjából.
- Egy kicsit segíthetnél ennek a kis ágról szakadnak.
- Vezetni ne vezessek helyette?
Eddie érdeklődve pillantott fel, a mobiljáról. De nem szólt semmit.
- Van nekem éppen elég bajom, nagy fiú már.
- Ne legyél bunkó!
- Jaj Gerhard! Ha annyira akarsz segíts neki!
Másfél órával az időmérő előtt, már a bokszban tébláboltam, és átnéztem Sebiékhez.
A szerelők tehetetlenül nézték át a rendszereket, de elméletileg minden rendben volt, és úgy tűnt gyakorlatilag is. Kábeleket dugtak a csatlakozókba, és laptopra kerülő adatokat elemezték, de érdemi eredményre nem jutottak.
- Ezt nem értem! –vakarta a fejét Guillaume – Komolyan nem. Öregem lövésünk sincs. Én feladom.
Seb letörten ült fel az egyik szerelődoboz tetejére.
- Az öreg leszedi a fejem. Tuti kinyír.
Nagyot sóhajtottam.
- Megnézem.
- Mit? –nézett rám Seb.
- Szedjétek szét. –mutattam az autóra.
- Mi??? –esett pánikba.
- Csend.
- De!
- Mit mondtam?
Lehajtotta a fejét.
- Burkolatokat le! Gyerünk ne álljatok ott!
- De… - kezdett bele Guillaume is.
- Mondom le! Én vagyok a tulaj, gyerünk!
A fiúk percek alatt leszedték, kértem egy kis lámpát és elkezdtem kukucskálni mindenfelé.
- Van egy olyan kis szarotok?
- Milyen kis szar? –érdeklődött gúnyosan az egyik szerelő.
- Ami, a fogorvosoknak van, az amit szádba tesznek, az a kis tükör.
- Mi?
- Fogorvosi tükör.
- Nincs!
- Akkor bemész a bokszomba, és elkéred a táskám. Adnak valaki egy gördülős aláfekvőt? Emeljétek fel ezt a szart, és padlólemezt le. – mutattam a kocsira. - Na!
A srác visszajött a táskámmal, turkáltam egy sort, majd elővettem a pipere tükröm.
Bemásztam a kocsi alá, és fél óra kotorászás után, elmosolyodtam.
- Meg vagy te kis rohadék!
- Mi van meg? – guggolt mellém Seb.
Kimutattam az olajos ujjam.
- Szivárog az olajad bogaram. Azért szarakszik a kormány, úgy látom enyhe repedés van a csövön, és csöpög, éppen hogy de csöpög. Szerintem a versenyen tuti behalt volna. Ki kell cserélni. Adjon valaki egy darab ragasztót, hogy megjelöljem.
Kaptam egy sárga kis kockát, és rátettem a csőre.
- Nagy meló?
- Tíz perces munka nyugi. – mondta az egyik szerelő.
- Na! Akkor mi bajod volt még? – másztam ki az autó alól – Valaki cserélje ki, had ne én csináljam.
- Váltó.
- Váltó. Értem. Konkrétan?
- Működött aztán nem, működött majd megint nem.
- Ahha. Hát. –megvakartam a fejem.
- Cserélni kell?
- Nem tudom. Először nézzük meg a nem cserés verziót. Srácok le kéne bontani még egy kicsit a cuccot, hogy megnézzem az vezérlőalaplapokat.
- De azokkal minden rendben! –feleselt a francia.
- Mondom bontsátok le ezt az Isten verte kocsit, hogy megnézzem a váltó alaplapjait! – üvöltöttem.
- Tegyétek amit mond! – jelent meg Mario.
Amíg az egyik kicserélte az olaj csövet, a többiek még bontottak az autón, úgy nagyjából lecsupaszították mire meglettek.
- Nagyító van valakinél?
- Nincs. – morogta az egyik szerelő.
- Kurva Isten bassza meg hogy itt sosincs semmi! Kerítsetek nekem egyet! Gyerünk!
Mario leült a sarokba.
Végül találtak egyet valahol, egyenként kivettem a lapokat, letettem az egyik asztalra, és a kis lámpával, meg a nagyítóval átnéztem őket.
A harmadiknál meg is lett a hiba.
- Kettőből kettő főnök! Jár a süti?
- Na mi a gond? – cammogott oda.
- Gyerek! –intettem a fiúknak, körém gyűltek – No! Itt van! Böktem rá a nagyító alatt lévő a panelen alig látható hajszálrepedésre.
- Törött lenne? –nézett rám Guillaume döbbenten.
- Jah. Látod nem? Nem minden a számítógép. Cseréljétek ki. És legózzátok vissza a cuccokat.
- Egyéb gond?
- Ennyi volt. Remélem megoldottad.
- Szerintem meg.
Felpillantottam az órára.
Tíz perc volt kezdésig.
- Na akkor majd a pályán! –veregettem hátba a kis németet, én meg elmentem kezet mosni, majd vissza a bokszomba.
Egyszer érném meg, hogy a csapattársam ért a szakmájához. – morogtam magamban, miközben felhúztam a bukósisakom.

2011. augusztus 21., vasárnap

Driven - Felpörgetve 56.

56.rész

Éppen a gombás rántottát tömtem magamba, Eddie pedig újságot olvasott, amikor kopogtattak.
- Maradj csak, megnézem ki az. – állt fel.
Kinyitotta.
- Reggelt! Gyertek! – azzal szélesre tárta az ajtót.
Mario, Gerhard, és Seb trappolt be.
- Reggelit? –kérdeztem szórakozottan.
Mario leült, és töltött magának kávét. Gerhard Eddiet fixírozta, Seb meg toporgott.
- Állítólag ma is esni fog. – közölte az amerikai.
- A versenyen essen, ne ma. – morogtam magam elé.
- Attól tartok az időjárásra még te sem tudsz hatni. – vigyorgott.
- Nem fog esni! – csattantam fel - Kitaláltad már, már a taktikát te kövület?
- Olyan édes vagy néha! – ivott bele a csészébe.
- Tudod itt már tegnap el kellett volna dönteni.
- Már tegnap eldöntöttem.
- És velem mikor közlöd?
- Majd!
- De kurva jó! – csaptam le a villát.
- Na! Asztalnál vagyunk, viselkedj.
Dühömben megkentem egy pirítóst.
- Nem gondolod, hogy pár dolgot jó lenne tudnom?
- Például?
- Hogy mik a tervek a hétvégére, megbeszélni a csapat sorrendet, ilyenek. – néztem a döbbent arcú Seb felé.
- Csapat sorrendet? – fakadt ki – De hát én vagyok az leső számú pilóta.
- Mióta? –érdeklődtem miután beleharaptam a kenyérbe.
- Hát… Én vagyok a világbajnok!
Összenéztünk Marioval, aki felettébb jól szórakozott.
- És? – kérdezte szórakozottan.
- Én vagyok az első számú pilóta!
- Nem tudtam, hogy papagájokat is alkalmazunk. –sóhajtottam fel.
- De! De…
- Benne van a szerződésedben, vagy nincs? –érdeklődött a főnök.
- Nincs.
- Na! Amúgy sem te vagy a főgóré, úgyhogy csend! – dörrent rá Mario.
- De Christian!
- Horner nincs itt, és amíg Én vagyok itt a csapatvezető, és mivel Én vagyok itt a csapatvezető addig az van, ami Én mondok! És én most azt mondom, hogy nincs csapatsorrend! Te –bökött Sebre – nem úgy mész ahogy kéne, tegnap Valentine –mutatott rám – első volt, te meg hetedik. Ahogy meg láttam nem törted magad, és az eddigi eredményed sem túl jó, mert hatodik vagy a tabellán. Ez vb már majdnem elúszott, mivel már csak kilenc verseny van hátra tizenkilencből. Úgyhogy amíg be nem bizonyítod nekem kölyök, hogy Horner indokkal tartott téged olyan nagy becsben, addig nincs sorrend! Valentine máris többet mutatott a tegnapi edzésen mint te. Newey szerint ezzel a kocsival, ilyen tempót nem lehet menni. Kiderült, hogy mégis. Amíg pedig nem produkálsz nekem ilyen csodákat, addig leszarom a nyomorod!
Igyekeztem a tányérom fölé hajolva elrejteni a mosolyom.
Roppantul élveztem, hogy Seb nagyra nőtt egóját, most végre helyre teszi valaki.
- Attól hogy őt pár éve ismeri engem még nem kellene leírnia!
Mario feje olyan lett mint a paradicsom, Seb most húzta ki a gyufát.
A műsor egyre jobb volt.
- Na ide figyelj te taknyos is pimasz, seggdugó! – állt fel üvöltve, én meg behúztam a nyakam, még az életbe nem láttam ilyen dühösnek, Seb is megrettenhetett mert hátrált – Én még soha az életben kivételeztem senkivel! Még vele sem! –bökött rám – Amit elért, azt a saját erejéből érte el, csapatutasítás, vagy előnyök nélkül! Hosszú évek óta ő az egyetlen olyan versenyző, aki a legjobb bármibe kezd is! A béka segge alól hozta fel a csapatom, és kibaszott sokat gürizett érte, képes volt maga szerelni az autót, mert nem volt pénzünk elég szerelőre! Ezért tűröm el a hisztijét, és a piszkálódásait! Rólad viszont egyik sem mondható el, mert te két szalmaszálat nem teszel keresztbe hogy segíts a fiúknak, te csak beülsz és várod a jó eredményt! Elvárod az előjogokat! –tárta szét a karját - Valentine pontosan tudja, hogyha szarul meg, vagy nem azt mutatja a pályán amit akarok, páros lábbal rúgom ki, barátság ide vagy oda! Mostantól azonban neked is fel kell emelned a kis kezed, beállni szerelni, és kerék cserét gyakorolni! Még pedig addig, amíg én azt nem mondom, hogy elég! Te pedig dalolva fogod csinálni, és mosolyogva! És emlékeztetnélek rá, hogy Angel a Te Főnököd is, úgyhogy ha én nem ő már most kibaszhat a csapatból, mint macskát szarni! Ha azonban mégsem teszi meg, még egy ilyen feleselés, és én csinálok belőled fasírtot cukorfalat! Értve vagyok??? – üvöltötte, és közben zengett a hotel.
Seb úgy állt ott, mint egy totem oszlop, tátott szájjal, és kikerekedett szemekkel.
- Főnök felmegy a vérnyomásod. – néztem rá vigyorogva, és a kezébe adtam egy pohár narancslevet.
Amikor megitta és felnézett Seb még mindig ugyanúgy állt ott.
- Gerhard vakard már össze! –böktem Seb felé.
Marionak megcsörrent a mobilja, és kiment a teraszra.
- Ki vagyok rúgva? – nézett rám döbbenten.
- Ülj le, és egyél!
Lerogyott egy székre.
- Akkor ki vagyok?
- Nem vagy. De egyet értek vele. Amúgy meg Marionál nem jön be ez a feleselés, senkitől nem viseli el.
- Csak tőled! – vágott közbe Eddie.
- Két címet nyertem neki, és három Indy 500-at. Három szezont húztam le nála.
- Én azt hittem csak egyet. –nézett rám Seb óvatosan.
- Az ideit is megnyertem már, tekintve hogy legutóbb a két esélyes kiesett, úgyhogy. –vigyorodtam el.
- Nem is tudtam. –pillantott rám Gerhard.
- Egy címmel több vagy kevesebb. Mindegy. Igazából csak azt sajnálom hogy nem látom majd a fiúk arcát, ahogy eszi őket a fene. – vigyorogtam.
- Most utál? –nézett rám félve a kis német.
- Áh! –legyintettem – Nála csak addig tart. Gyorsan felejt.
- Öltözz! – dörrent rám Mario.
- Gond van?
- Az FIA nem akarja hogy részt vegyél az időmérőn és a futamon!
- Mer’?
- Mert barmok azért! Öltözz!
- Jó! Jó! Adj egy jó fél órát!
- Lent megvárunk! Gyere már te pilóták gyöngye! - pirított rá Sebastianra, aki fülét farkát behúzva ment ki a többiek után.
Később morcosan szálltam be Eddie mellé az autóba. A többiek Gerharddal mentek.
- Te érted ezt? –kérdeztem az ír.
- Hogy miért nem engednek vezetni?
- Uhum.
- Passz. Ki tudja kinek a keze van benne.
- Nincs ötleted?
- Talán Whitmarsh, de van neki most épp elég gondja, meg ő nem olyan, mint Ron. Brawn jó arc, ismerem, ő tuti nem, érte tűzbe teszem a kezem. Boullier se, őt nem érdekli ki ül a többi kocsiban, az öreg Williamset se nagyon, csak ha az ajtaja elé koszol valaki, de mivel nem tetted. Mallya se, ő csípi a csajokat, a Saubernél nő a főnök, Tostot se nagyon zavarja, a többi. Esetleg Domenicali. De neki is csak akkor van nagy pofája, ha a többi kutya is ugat.
- Jó, de akkor ki. Beverley?
- Nem tudom. Azt se tudom hol dolgozik. Ne kombinálj! Lehet hogy csak azért, mert még nem ültél olyan sokat forma autóban.
- Gondolod?
- Szerintem igen. Félnek hogy balesetet okozol.
- De jó.
- Nyugi. Majd Mario, és Gerhard rendezkedik, te csak bólogass. –kacsintott rám.
- Majd igyekszem nem leordítani a fejüket.
Eddie elvigyorodott.

Driven - Felpörgetve 55.

55.rész

Visszahajtottam a szállóhoz, és megálltam a mélygarázsban.
- Kiszállunk? –kérdeztem kelletlenül.
- Hogy? Jah, persze.
- Nem baj, ha inkább rendelünk valahonnan?
- Mit?
- Hahó! –lengettem meg előtte a kezem, és bezártam az ajtót – Vacsora.
- A portás biztosan tud segíteni, honnan érdemes, kínait rendelni.
- Min gondolkodtál el így?
- Chrissen. Én azt hittem tudtad. Hogy vagy ő vagy Berger elmondta. Az ügy nagy port kavart, sokáig pletykáltak róla.
- Nekem ugyan egyik se mondott semmit, csak azt tudom, hogy amikor az a nő beállított, akkor a férjem –mondtam gúnyosan – olyan lett mint egy sóbálvány.
- El is hiszem, pláne hogy azok után, hogy Bev miatta vetette el a gyereket.
- Mi?? – kiáltottam fel, és a garázs falai visszaverték a szavaimat.
Elkaptam az ír karját.
- Most azonnal mondj el mindent!
- Nem mehetnénk fel ? Evés közben majd mesélek.
- Eddie!
- Jó! Csak menjünk.
Idegesen doboltam a lift rézkorlátján, majd a szobámba lépve levágtam a kártyát az asztalra, és lerúgtam a cipőm, leültem a kanapéra, és rá meredtem.
Töltött magának egy whiskyt, majd mellém ült.
- Ezer éve együtt voltak, de gyerek még mindig nem született. Rengeteg pletyka szólt arról, hogy Chrissel van a gond, még több arról hogy Bevvel.
- De?
- De igazából Chris nem akart. Aztán kb. másfél éve, Bev terhes lett, de Chris nem tapsolt hozzá.
- Azt mondta, hogy tőle nem akart.
- Ahogy én tudom megmondta neki, hogy vagy a gyerek vagy ő.
- Mi??
- Bizony. Nem is hittem volna el, ha nem ő mondja.
Kivettem a kezéből a poharat, és beleittam.
- Aztán?
- Bev elvetette, de nagyon… szóval megviselte, és utána más lett. Addig se volt kedves, de ezután még köpenyegforgatóbban viselkedett. Chris meg verte a fejét a falba hogyhogy mondhatta ezt Bevnek, hogy milyen hülye volt. De már késő volt. Bev ott ütötte vágta Christ, ahol tudta, égette mindenhol, szidta a csapat előtt, a családja előtt. Az bolond meg tűrte. Az italba menekült, és jöttek a kis flörtök, azt hiszem három kis kalandja volt. Az én barnám volt az utolsó, amikor Bev megtudta, akkor jött Martin. Persze Christian nem tudta, hogy Beverly mindenre rájött. Amikor aznap este -Whitmarsh után - lefeküdt vele Chris –a hogy ő mondta – határtalanul boldog volt, hogy végre minden a régi. És jött az igazság, majd összeomlás.
- Micsoda sztori!
- Várj nincs vége!
- Amikor nagy cirkusz után szakítottak, Chris maga alá került, még többet ivott, és mélyen az önsajnálatba süllyedt. Később kicsit javult a helyzet, aztán jött a gyár. A gondok, a pénztelenség, és szépen mindenét eladta. És Emma epizód. Egy újabb gödör, hogy részegen mit csinált és kivel. Szégyellte magát. De nagyon. Egyre mélyebbre került, és egyre inkább tönkre ment.
- És jöttem én.
- Igen. Azt tudom, hogy tetszettél neki, de félt is a dologtól.
- Miért?
- Mert tudta, hogy padlón van. Sokszor mondta, hogy tönkre fog tenni, mert ő már egy roncs.
- Ezt nekem is mondta.
- Nem azért nem akart elvenni, amit hallott rólad, hanem mert belül azért szorongott, hogy mit fog veled tenni.
- Ezt ő mondta neked?
- Miután kiderült, hogy feleségül kell vennie, nagyon berúgott, és én támogattam haza. Dőlt belőle a szó. Attól tartott, hogy Bevet rajtad veri el.
- Úgy is lett.
- Hát…. Igen.
- Ezt miért nem mondtad el?
- Mert megkért rá.
- És most?
- Hát már tök mindegy, ahogy most köztetek állnak a dolgok…. Szerintem a maximum amiben reménykedik, hogy csendes válás lesz, és a céget megtarthatja.
Érdeklődve néztem rá.
- Ezt csak én szűrtem le abból ahogy beszélt.
- Miket mondott?
- Gondolom amit neked, hogy sajnálja.
- Nem nagyon mondta, meg nem engedtem. Ezt a szöveget már ismerem.
Bólintott.
- Akkor? Rendelünk?
- Előkeresem a laptopon, és nézünk valamit
- Helyes!
Két órával és jó pár üres kínai kajás dobozzal később, Eddiehez bújva néztem a tévét.
Valami lökött film ment, ahol Zeta Jones főszakácsot alakít, de fél távnál elaludtam rajta.
Reggel arra ébredtem, hogy Eddie kibújik mellőlem.
Kábán ültem fel, és megállapítottam, hogy a hálóban vagyok, egy pólóban és egy alsóban.
Gondolom az ír hozott át, és vetkőztetett le.
- Hova mész? – kérdeztem kótyagosan.
- A szobámba pár tiszta cuccért, meg egy forró fürdőért.
Rámosolyogtam.
- Bocs hogy elaludtam.
- Nem gond.
- Velem reggelizel?
- Ha visszajöttem, igen.
- Oké. Mit rendeljek neked?
- Kávé, és akármi.
Felnevettem.
- Lekváros rántotta?
- Vicces lány. Sietek.
- Helyes! –nevettem fel, majd elnyúltam az ágyon.
Arra ébredtem fel, hogy valaki simogatja az arcom.
- Fel kéne ébredni szivi.
Rápillantottam.
- Eddie? – frissen borotválva, és üdén kacsintott rám.
- Azt hittem már felkeltél.
- Nem jött össze. Bocs.
- Gyere enni! Rendeltem.
Átkaroltam a nyakát, és adtam neki egy puszit.
- Tündér vagy.
- Ahha. – azzal kihúzott az ágyból.

Driven - Felpörgetve 54.

54.rész

Amikor Chris szobája elé értünk, akkor lépett ki Adrian.
- Tehát Emma bent van! – tudatosítottam magamban.
Úgy éreztem magam, mintha gyomorszájon vágtak volna. Képtelen voltam megszólalni, csak biccentettem.
- Angel… Eddie.. –fogott kezet az írrel.
- Hogy van? –kérdezte Irvine.
- Jobban.
Én továbbra is csak bólogattam.
- Még nem tudtam gratulálni neked ehhez a remek eredményhez. – mondta Adrian színtelen hangon.
- Kösz. – de csak a padlót néztem.
- Chris kért meg hogy hozzam be, beszélni akar vele.
- Szólok Emmának, hogy…
- Oké. – közöltem gyorsan.
Adrian eltűnt, majd pár pillanattal később Emmával jött ki.
Nem néztem rá, csak egy halk „Hello”-t mondtam, és beléptem a kórterembe.
- Szia. Kösz hogy bejöttél. – közölte Chris.
Megrántottam a vállam, de nem néztem rá, leültem az ágya melletti székre.
- Eddie mondta hogy kerestél. –továbbra is a padlót fixíroztam.
- Igen.
- Mit szeretnél? –sóhajtottam fel.
- Láttam a délutáni edzést, remekül mentél. Ilyen eredményt még csak álmodni sem mertünk.
- Értem.
- Mario mondta, hogy Ciaron… nos nem találta veled a hangot.
- Nem gond. Majd kialakul.
- Hallottam Markról is. Még nem beszéltem vele de Ann szerint nem vészes, de egy darabig nem ülhet autóba, úgyhogy neked kell…
- Nem gond. Megoldom, a csapat számíthat rám, megteszem amit kell, meg amit tudok.
- Köszönöm.
Megrántottam a vállam.
- A jelen helyzetben nem tudom, hogy Mark szerződését felbontsuk, vagy maradjon évvégéig.
- Maradjon, ha Isten ments bármi történne, akkor még beugorhat a helyemre, vagy Sebére.
- Én is erre gondoltam.
- Szuper.
- Charlei megkért, hogy a jövőben ne kellejen rock zenét hallgatnia, a mi rádiónkból. Legalábbis időmérőn, és versenyen ne.
- Jó. Akkor majd nem hallgatunk.
- Oké.
Hosszú percekig néma csöndben ültünk, majd Chris újra megszólalt.
- Sajnálom, ha tegnap nagyon durva, és …
- Semmi gond. Nem ügy. Nem vettem magamra. – mondtam simán, és a változatosság kedvvért, most az oldalsó csempefalat bámultam.
- Értem. Ha nem akarsz beszélni róla, akkor nem….
- Nem akarok.
Nagyot sóhajtott.
- Van még valami?
- Semmi más.
- Nekem lenne.
- Hallgatlak?
- Ne értsd félre! Csak annyi, ha bekéretsz bejövök, de kérlek vedd figyelembe, hogy nem szeretnék „vele” találkozni. – mondtam kissé idegesen és a farmerom oldal varrását kezdtem el piszkálni, tudtam, hogy tudja, hogy Emmára célzok – Hálás lennék.
- Jó. Ha ezt szeretnéd, akkor…
- Ezt!
- Rendben.
- Kösz. Ha nincs más, akkor én…
- Persze. Sok sikert holnapra.
Bólintottam, majd felálltam, és a nélkül hogy felé néztem volna kimentem.
- Mehetünk. – Emmát egy pillantásra sem méltattam.
- Oké! Akkor, sziasztok. –rázott kezet velük Eddie.
Biccentettem, majd sarkon fordultam, és az írrel az oldalamon kisétáltam az épületből.
- Nem akarok beleszólni, de…
- Akkor ne tedd!
- Oké. Látom Chrissel vita nélkül tudtatok beszélni.
- Igen, mert tőmondatokban kommunikáltam.
Eddie felnevetett, majd szó szerint hozzám vágta a kulcsot.
Feltartottam, és kérdőn néztem rá.
- Meggondoltam! Vezethetsz! – nevetett tovább.
Beszálltam, és ráadtam a gyújtást.
- Miért?
- Mert ezzel elrontottad az örömét.
- Azt hittem ezer éves cimborád.
- Az is. De attól még egy fasz, és ez nem változtat a tényen. Sajnálom persze, de most legalább visszakapja a kölcsönt.
- Fújsz rá valamiért? –néztem rá érdeklődve.
Megrántotta a vállát.
- Eddie?
- Igen.
- Nő vagy üzlet?
- Nő.
- Megdugta a csajod? –kérdeztem döbbenten.
Eddie villámló tekintettel nézett rám.
- Szóval igen.
- Igen, én meg megdugtam Bevet. De azért ha kavarnék veled az jobban fájna neki.
- Hogy mi? – éppen hogy csak le tudtam fékezni a piros lámpánál – El kell mondanod Eddie!
- Semmi extra. –rántotta meg a vállát – Egy csinos barnával kavartam még tavaly, egy grid csaj volt, de jó numera. Az egyik versenyen előtt láttam hogy a Red Bull home hátsórészéből jött kifelé Chrissel az oldalán, akinek le volt csúszva slicce.
- Ebből szűrted le?
- Mindkettőn látszott, hogy mivel töltötték az idejüket, ha érted mire gondolok.
- Oh.
- De persze senki nem mondott semmit, amikor meg kérdőre vontam a csajt, azt mondta Chris mászott rá.
- És igaz volt?
- Igen. Állítólag nem gondolta, hogy én ezt felveszem.
- És te meg megdugtad Beverley-t?
- Meg. Amikor kiderült, hogy Chrisnek nem ez az első alkalom, akkor Bev berúgott, és nálam keresett vigaszt. Nem küldtem el.
- Huh. És ezek után még a barátod?
- Igazából Beven borult ki, amikor még aznap este visszament hozzá, lefeküdt vele, és utána közölte, hogy utánam ma csak a második lehet.
- Jézus.
- És aztán kidobta Christ.
- Atyám. – teljesen lezsibbadtam.
Eddie felnevetett.
- Jesszus el ne hidd már!
- Mi?
- Csak vicceltem. Csak vicceltem! Nyugi! Nem velem csalta meg Christ, hanem Martinnal.
- Martinnal?
- Whitmarshhal.
- Ne szívass!
- Így volt esküszöm! Komolyan! Azért ilyet nem tennék. –tette a szívére a kezét.
- Szóval vele szarvazta fel?
- Uhum! –bólintott.
- És a barna az kinek a csaja volt?
- Az enyém, de amúgy is dobni akartam, kapóra jött. Nem szeretem az olyan csajokat, akik átbasznak, pláne a haverommal.
- Chris tudta hogy a te…
- Passz. De egy ilyen kis útszéliért nem éri meg eldobni egy ezer éves haverságot. Úgyhogy jobb ha tudod Martin nem csípi ezek után sem Bevet, sem Christ.
- Szóval Whitmarshnak megvolt Chris nője, aztán Bev meg még az nap este Chrissel…. Undorító. –húztam el a szám - Tehát ezért olyan pokróc a nőkkel? Mondjuk az ő hibája, nem kellett volna agyba főbe csalni a barátnőjét.
- Nem mesélte? –nézett rám döbbenten.
- Semmit nem mesélt magáról.
- Hogyhogy semmit?
- Mondom, semmit. De nem is érdekel.
- Azért előzménye is volt annak, hogy Christian megcsalta.
- Nem érdekel.
- Jó! Jó! – nézett rám széttárt karokkal Eddie.
Majd elgondolkodva kibámult az ablakon.

Driven - Felpörgetve 53.

53.rész

Amikor később kijöttem a homeból, Eddie éppen a bejárati ajtónak dőlve állt. Tagadhatatlanul jól festett, kék farmer, fehér ing, sötét szürkéskék zakó, és fekete napszemüveg.
- Szia. – köszöntem rá vidáman – Engem vársz, vagy esetleg egy másik szerencsést?
- Téged. –húzta el a száját, és levette a szemüveget.
Elég morcosnak tűnt.
- Miért vagy pipa?
- Chris beszélni akar veled.
- És te vagy a futár?
- Inkább a sofőr.
- Megkért hogy vigyél el? Hová? Hozzá? –kérdeztem döbbenten.
- Nem így ebben a formában.
- Eddie!
- Jó de ne rám legyél dühös! Beszélni akar veled a mai eredményedről, meg a hétvégéről, eredetileg üzent, de Gerhard és én is közöltük hogy nem folyunk bele a vitátokba, és nem játszunk postást. Mario meg elküldte a fenébe, mondván ő vezeti a csapatot, Chris meg gyógyuljon.
Felnyögtem.
- Olyan szépen alakult ez nap.
- Bocs. –vágott egy grimaszt.
- A vacsora még áll? –kérdeztem kacéran.
- Áll. Persze, hogy áll. – vigyorodott el, és közben mélyen a szemembe nézett.
Vissza mosolyogtam.
Oldalra pillantottam, és a ablaküveg tükröződésében megpillantottam ahogy a csapat több tagja érdeklődve minket figyel.
- Most leszek feleségből ribanc. – illant el a jó kedvem.
Eddie átkarolt, és elindultunk a paddockban.
- Nem vagyok annyira prűd, mint egyesek, és én imádom a ribancokat. –súgta fülembe.
Felnevettem.
- Te mindig ilyen vagy?
- Milyen?
- Ahogy esik úgy puffan.
- Minek rágódjak olyan dolgokon, amik elmúltak. Vége, hát vége.
- Elárulok egy titkot.
- No? –nézett rám.
- Bármilyen playboy is vagy, szívesebben mentem volna hozzád feleségül, mert te nem lettél volna velem ilyen paraszt.
- Az biztos, én azért normálisabban szoktam kezelni a nőket, meg ki tudja? Lehet hogy még imponáltál volna azzal, ha összejössz mással is.
- Nem nagyon csaltak meg a nőid mi? – nevettem fel.
- Hát egy két eset azért volt, de általában én mentem félre.
Kiértünk, és megálltunk Eddie fekete Aston Martinja előtt.
- Dögös darab.
- Én vezetek. –szögezte le.
- Igazi macsó vagy.
- Mert nem engedem, hogy egy nő vezessen? –előzékenyen kinyitotta nekem az ajtót.
- Ahha. - mondtam kicsit gúnyosan.
- Ha az én kocsim lenne vezethetnéd, de mivel bér autó….
- Tehát ha összetörik, akkor már inkább te törd össze? – csipkelődtem.
- Nem. Ha te okoz vele balesetet, akkor legközelebb kereshetek másik kölcsönzőt, és én kedvelem ezt a céget. Megbízhatóak.
- Értem. – ültem be szórakozottan az anyósülésre, Eddie pedig bezárta az ajtót.
- Ne vedd sértésnek.
- Nem veszem.
- Dehogy nem! Ne légy morcos, ha jó kislány leszel este elviszlek vacsorázni, és választhatsz egy másik programot is pluszba! – mondta negédesen.
- Te most azt hiszed nálam bejön, ez a cukorfalat duma? –húztam fel a szemöldököm.
- Tudom, hogy csábító ajánlat. – kacsintott rám.
- Miből lehet választani? – érdeklődtem szúrósan.
- Igen vagy nem.
Felnevettem, miközben az ír kihajtott a főútra.
- Úgy értem szabadprogramnak.
- Táncolni nem vagyok hajlandó.
- Lassúzni sem?
- Azt esetleg.
- Miért? Mert ötven felé vagy? –cukkoltam.
- Ötven felé az ember már nem csinál hülyét magából.
- Azzal hogy huszonévesekkel együtt rázza a rongyot?
- Valami olyasmi.
Megint nevettem.
- Nincs konkrét ötletem, de ha holnap én veszek részt az aussie (az ausztrálokat így hívják a szlengben) helyett az időmérőn, már pedig nagyon úgy fest, persze ha egy éjszaka alatt összeforrnak a csontjai - akkor nem vágyom nagy bulira ma este.
- Értelek. Csendes étterem, és nagy séta a városban?
- Remekül hangzik.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Eddie?
- Igen? –nézett rám érdeklődve.
- Kínai kajára gondoltam.
- Oké. Nem gond.
- De nem az autentikusra.
- Sejtettem. - vigyorodott el.
Lehúztam az ablakot, és kibámultam, a város fényeit lassan felkapcsolták az egyre erősödő szürkületben.
Az autó motorja pedig kellemesen dorombolt.
- Nagyon eltöprengtél.
- Mennyire más lenne az életem, ha nem megyek hozzá. A rossz utat választottam, pontosabban a könnyebbet, pedig ha a sarkamra állok megtudtam volna menteni Mario csapatát. És most nem kellene gyomor ideggel a kórház felé mennem.
- Félsz tőle? – Eddiere pillantottam.
- Nem. – közöltem nyomatékosan – Attól viszont, hogy megint megbánt, és fájdalmat okoz.
- Beleszerettél?
Gúnyosan elmosolyodtam.
- Tehát igen. És ezzel úgy érzed sebezhetővé tett.
- Nem ez a lényeg.
- Hanem?
- Máskor is voltam már ilyen. Gerhard mellett, vagy Pierre mellett, de ők nem bántottak, nem szúrtak belém ott, ahol a legjobban fáj. Nem voltak velem kegyetlenek, ők megvédtek, támogattak. Beengedtem őket, és cserébe lefedték a réseket a páncélon. De Christian…
- Ő bánt és kínoz.
- Igen. Azzal amiket, tesz, vagy mond, gyötör és szurkál, én nem tudok egyszerre vele és mindenki mással küzdeni. Az más ha csak mindenki mással kell, de….
- Értelek, úgy érzed két tűz közé kerültél, és védtelen vagy.
- Igen. Más lett volna, ha az elején nem olyan amilyen, hanem megmondja, hogy papíron vagyok csak a felesége, és pont.
- Értelek. Mit akarsz tenni?
- Elfelejteni. Egy darabig úgysem lesz a gyár közelében, a távolság pedig remek gyógyír mindenre.
- Keresel mást?
- Mindig akad más. – néztem rá somolyogva.
- Vissza akarsz vágni?
- Erős a kísértés, és meg is fordult a fejemben, de …. Nem! Olyat keresek, aki segít felejteni, és akire egy darabig támaszkodhatok, de ennyi és nem több.
Eddie nem szólt semmit, csak megállt a kórház parkolójában.
Egy darabig némán ültünk, amikor végül megszólalt.
- Christian a haverom, és az üzlettársam. Nem tudom miért bánt veled úgy, ahogy, ez az ő dolga, de nem helyeslem. Téged kedvellek, mert amellett, hogy csinos vagy, talpra esett, és okos is. Nem egy az üres fejű gridgirlekből.
- De?
- Ha alakul köztünk valami, én nem fogok előtte sunnyogni, megmondom a szemébe, hogy velem vagy és kész. Nem fog érdekelni sem az ő véleménye, sem a tied. Ha velem vagy, akkor legyél igazán velem! És ne titkolózzunk senki előtt sem. Nem leszek az a pasi, aki az éjszaka közepén kisurran a szobádból, én ehhez már túl öreg róka vagyok. Vagy felvállalsz nyíltan, vagy keress mást! Lehet hogy Gerhard belemenne egy ilyen mismásolásba, de én nem!
- A felesége vagyok…. –szögeztem le.
- És? –kérdezte az ír ingerülten.
- Nem lehetek száz százalékig melletted, kötelességeim is vannak.
- Miféle kötelezettségeid? Ne nevettess! – csattant fel ismét.
- Szponzori.
- Az más. –legyintett – Pontosan tudod, hogy miről beszéltem.
- Igen tudom. És ezt most akarod vele is közölni?
- Igen. Lehető legfinomabban, és nélküled. Ha megbeszéltétek amit akartatok, akkor én is elmondom, amit kell. Már persze, ha van miről.
- Adj időt…
- Annyira tudtam! – ki akart szállni, de megfogtam a karját.
- Had mondjam el! Eddie.
Dühösen bevágta az ajtót, és rám meredt.
- Menjünk el enni, töltsünk együtt egy kis időt. Tudni akarom, hogy ezúttal nem….- nem találtam a megfelelő szót.
- Nem lősz mellé?
Grimaszolva, idétlenül bólogattam.
- Mégis mennyi időt akarsz?
- Csak a hétvégét. Hétfőn reggel, ha jól alakul minden, beszélhetsz vele.
- Meg is fogom tenni. –közölte határozottan.
Bólintottam, és kiszálltunk.

2011. augusztus 19., péntek

Driven - Felpörgetve 52.

52.rész

Kihajtottam a bokszutcába, és megálltam a még pirosat mutató lámpa előtt. Lassan felsorakozott mögöttem pár autó. Villogni kezdett a rádió gombja. Benyomtam.
- Tavalyi a pole pozíciós idő: 1:23: 529 volt, legalább egy 1:24:00 kört kérek tőled! – recsegte Mario.
- Én meg egy dupla sajt burgert, sült burgonyával, és édes savanyú szósszal.
- Nem hinném, hogy Cobra díjazná! És én sem! Ne bosszants, mert a kis szőke melóját is rád tolom!
Magyarán Seb gumitesztelését.
- Jól jönne egy kis zene, hogy hangulatba jöjjek.
- Helyetted ne vezessek? – mennydörögte az amerikai.
- Az a gáz Főnök, hogy nem férsz már be a cockpitbe!
Hallottam hogy zajos sikert aratott a beszólásom, mindenki kuncogott a pitwalkon.
- Jó. Akkor szólók Vettelnek, hogy ma hamarabb hazamehet, mert veled zárjuk a megbeszélést, és te számolsz be a gumi kopási élményeidről.
- Baszd meg!
- Nem értettem tisztán!
- Semmi. Minden szuper!
- Ajánlom is! Mert fasírtot csinálok belőled, ha egy karcolás is lesz a fényezésen!
- Kérek zenét! – nyávogtam.
- Sicc! Macskát nem tartok! –azzal lekapcsolta a rádiót.
Remek. Ennyit erről.
A lámpa zöldre váltott, és kigördültem, az első kanyarban elengedtem a mögöttem haladókat.
Újra villogott a rádió.
- Ciaron vagyok. Gondod van?
- Nincs. Mer’?
- Hogy elengedted a többieket.
- Jah! Csak nem akarom eljátszani Daytonát.
- Mit?
- Hosszú! Kérdezd meg a Bosst! – azzal bontottam a vonalat.
Igazából a képlet egyszerű volt, kezdő voltam, össze vissza ténferegtem a pályán, feltartottam a mögöttem jövőket, és ráadásul valaki belém is rongyolt, mert túl későn fékeztem. A megbeszélésen meg kaptam a pofámra, ezt most ki akartam hagyni. De ha előttem lesznek ez a veszély nem áll fent. Az első kanyarokban és egyenesekben úgy éreztem mintha valaki a mellkasomra feküdt volna, a szemem ki akart ugrani a helyéről, a fékezésekkor meg nem láttam semmit, a rám terhelődő nyomás miatt.
- Cobra nincs ott? –kérdeztem fulladozva.
- Hasból vegyél levegőt!
- Hasból?
- Igen! Úgy vedd és fújd ki, mintha trombitán játszanál. Tudod az milyen?
- Mint egy terheléses vizsgálaton.
- Jah.
- Egyéb tanács?
De már bontotta a vonalat.
Négy kör után kezdtem belejönni, de még így is sokszor kikódorogtam füvet nyírni, vagy drifteltem. Csúszkáltam rendesen.
Tíz kör után sem javult a helyzet.
- Boksz! – recsegte Mario.
Kelletlenül bementem, nem kellett a kormányra néznem vagy megérdeklődnöm az idő eredményem, tudtam hogy szar.
A fiúk betoltak, és megjelent a főmérnök.
- Tudsz mondani valamit?
- Hú! Hááátt. – sóhajtottam fel, majd vettem egy nagy levegőt.
- Ezzel nem megyek sokra. –és sarkon fordult.
Odajött Eddie.
Megcsóváltam a fejem.
- Figyelj! Ahonnan te jössz, ott nehezebbek a kocsik, és szélesebbek a gumik.
- Jaj elő ne add nekem, a nagy jelenetet a Mint a villámból, amikor Tom Cruisenak magyaráz a csapatvezetője. –intettem le – Amúgy meg tudom. Ez –veregettem meg a kocsi karosszériáját – hatszáz kiló, az meg ezerhatszáz!
- Oké! Oké! – emelte fel megadóan a karját, azzal otthagyott.
Megnyomtam a rádiót.
- Ciarron! Gyere má’ ide!
Előkerült.
- Igen?
- Figyelj, tegyetek fel új gumit jó? Kimegyek.
- Minek? A beállításaid rosszak.
- Tudom.
Felszaladt a szemöldöke.
- Ahhoz hogy tudjak segíteni éreznem kell a kocsit, és ez a rész még nem megy. Mennem kell még pár kört, utána pontosan meg tudom mondani, mi van. Egyenlőre azzal nem mentek sokra, hogy kevésnek érzem a leszorító erőt, és az autó túlkormányzott.
Értetetlenül nézett rám.
- Csak küld vissza!
- Ha akarod! – intett a fiúknak, hogy kerékcsere lesz, és duzzogva visszament a pitwallkra.
Újra a pályán voltam, majd újabb tíz kör után, már úgy éreztem alakul a dolog. Visszamentem, és elregéltem mit kéne csinálni.
Keményebbre vetettem a lengéscsillapítót, így stabilabb lett az úttartás. Az egyensúllyal is gondok voltak. Mark kb. tizenöt kilóval nehezebb mint én, ergo a far nehéz a kocsi és kitör a segge a kanyarokban. Állítattam a tömegközépponton is, persze nem sokat, szerettem kicsit driftesen vezetni, hogy kicsit ficánkoljon, úgyhogy nem akartam elrontani az élményt egy tökéletes beállítással.
A felfüggesztésen is piszmogtunk egy kicsit, majd végül elegem lett, elhessegettem mindenkit, és kicammogtam az aszfaltra.
Mentem egy laza kört, majd még egyet.
Villogott a rádió.
Benyomtam.
Busta Rhymes by Don Omar: How we roll ( Fast Five remix)
http://www.youtube.com/watch?v=CBGYwGaswFQ
Elkezdtem mondani a szöveget. A dolog kezdett egyre rózsásabb lenni.
- Wroom! Wroom! Wroom! – mondta viccesen a megfelelő résznél.
Amikor körbe értem, a kormányra pillantottam.
Az idő: 1:24:045.
Ez kevés. Beletapostam a gázba, és mindent megtettem, hogy a következő jobb legyen.
Az idő: 1:23:875.
A zene váltott. Beadtak egy újabb számot. Nem mertem belegondolni, ezt mennyire értékelheti az FIA. Tuti kapunk érte a pofánkra!
Tantric: Breakdown.
http://www.youtube.com/watch?v=ZxRG7uoFDo4&ob=av2e
- I know the breakdown, Everything is gonna shake now someday, I know the breakdown.
Az idő: 1: 23:452. És már csak fél perc volt az edzésből. A zenét halkabbra vették.
- Pole idő alatt vagyok. – vigyorogtam a rádióba- Végeztem mára?
- Mára igen! De ennél jobbat kell futnod holnap.
- Mi? – fakadtam ki.
Tudtam, hogy nem hallok rosszul, és biztosan nem vicc, a főnöknek nem szokása.
- Az ausztrál mókus biciklizett a padockban! - dörmögte Mario.
- Ne mond hogy megint eltörte valamiét? – mondtam kínomban.
- A felkarját!
- Jaj de boldog vagyok! – mondtam gúnyosan vigyorogva.
- Örülök! Most pedig húzzál befelé!
Minek ül biciklire, aki nem tud közlekedni vele. Chris is megmondta neki. Megcsóváltam a fejem. Kedvetlenül szálltam ki az autóból, közben a fiúk bólogattak, megveregették a vállam, vagy biccentettek.
Befogadtak! Szuper!
- Velem vacsizol? – csörtetett be Eddie – Ezt meg kell ünnepelni!
Megráztam a fejem, és bekotródtam hátra, hogy végre leöltözhessek.

Driven - Felpörgetve 51.

51.rész

Mire a pályán beültem az autóba, úgy éreztem borzalmasan fáradt vagyok. A kezdeti lendület, düh, és csalódottság elszállt. Nem maradt más csak az üresség.
Révetegen néztem az előttem lévő monitort, de igazából nem fogtam fel belőle semmit.
- Hello! – guggolt le mellém Eddie.
- Szia…
- Hallom mi van.
- Látom a pletyka itt fénysebességgel ár.
Megrántotta a vállát.
- Itt mindenki ismer mindenkit.
Elhúztam a szám.
- Kimerültnek tűnsz…
Nem reagáltam semmit.
- Estére nincs programom, nem megyünk el valamerre?
Érdeklődve pillantottam rá.
- Te most engem akarsz felszedni?
- Ellenedre van? – cukkolt.
- Rohadtul ki vagyok Eddie. Hosszú alvásra, és nyugira vágyom. – közölte lemondóan.
- Oké.
Hátra dőltem az ülésben.
- Ideges vagy?
- Inkább dekoncentrált.
- Gyorsan letudod, és mehetsz lazítani.
Halványan elmosolyodtam.
- Mindjárt elalszol.
- Hát kb.
- Hozzak egy kávét?
- Nem kell istápolni.
- De én imádom a nőket istápolni, pláne az elesetteket. – eresztett meg egy szívdöglesztő mosolyt.
- Még ha az a haverod felesége is?
- Csak papíron vagy az. – vigyorgott.
- Látom neked senki se szent.
A szemét forgatta.
- Méreg erős olasz, három cukor, és sok tejszínhab.
- Papírpohár?
- Papírpohár. – nevettem rá.
- Ki ne menj a pályára.
- Semmi képen sem.
Eltűnt, és odajött Mario.
- Új kakas a tyúkólban?
- Közöd?
- Mondanám hogy annak van akitől azt a gyűrűt kaptad ott, –bökött az ujjamra – de hát őt se érdekli. Én meg csak érdeklődöm.
- Ne érdeklődj!
- Azért vigyázz vele, mert gyorsan vízszintbe tesz.
- Annál jobb!
- Ne rajtam verd le, hogy Horner egy barom! – suttogta jelentőségteljesen.
Morcosan néztem rá.
- Nem értem minek az liba kell neki!
- Mert terhes tőle, neki már ácsolják a koporsóját, meg gondolom nem akarja hogy végig nézd még egyszer hogy lesz egy emberből élő halott.
- Ez az én döntésem kellene hogy legyen.
- Elméletben. Amúgy pedig meghozta ő, tedd túl magad rajta.
- Nem érdekel a Red Bull! – súgtam oda.
- Nekem van saját csapatom, és nem élvezem hogy helyette kell itt ülöm. Hidd el! Ha viszont meghal, keresned kell valakit a helyére, úgyhogy jobb ha elkezdesz töprengeni csinibaba!
Vettem egy nagy levegőt és kifújtam.
- Szedd össze magad, mert ha ma úgy vezetsz, amilyen trén nézel ki, én a megbeszélésen leszedem rólad a szenteltvizet. – vonta össze a szemöldökét.
- Évek óta, most nem tudok először rendesen figyelni, ennyi nekem is jár!
- De most ülsz először Forma 1-es kocsiban, és itt jobban kell figyelni! Nem szeretnélek a betonfalról levakarni! Légy óvatos az utolsó kanyarnál!
- Tudom! Tudom! Bajnokok fala, egyenlő amortizáció!
- Komolyan mondom, ha úgy érzed nem vagy rá képes, akkor ne menj körbe!
Eddie megjelent a kávéval.
- Tűz forró! –és a kezembe adta.
Megkevertem, és beleszagoltam.
- Olasz?
- Brazil. –kacsintott rám.
- Kösz.
Biccentett.
- Ne feledd mit mondtam! – ment arrébb morogva Marco.
- Komoly dolgok? – viccelődött Eddie.
Belekortyoltam a fekete löttybe.
- Finom! –sóhajtottam fel - Eddie.
- Hm?
- Kérdezhetek valamit?
Megrántotta a vállát.
- Sosem bántad meg hogy nem lettél világbajnok?
Kicsit megdöbbent. Felvonta a szemöldökét és eltöprengett.
- Hát nem mutatott volna rosszul a nevem mellett, kicsit bánkódtam miatta, de hát ha nem hát nem. Így alakult.
- Nem etted magad az elvesztegetett lehetőségeken gondolkodva?
Vágott egy grimaszt.
- Nem szokásom.
- Miért kérdezed?
- Csak úgy.
- Csak úgy! – gúnyolódott.
Intettem, hogy jöjjön közelebb, hozzám hajolt.
- Ha tehetném visszacsinálnék sok mindent.
- Ezt neked kell tudnod. De én a helyedben nem ezzel törődnék. –megbökte a homlokom – Koncentrálj.
- Oké.
Kivette a kezemből poharat, majd a pitwallk felé sétált.
- Eddie! –szóltam utána.
- Tessék! –fordult vissza.
- Kösz!
Elvigyorodott, majd rám kacsintott.