19.rész
Alig egy órával később felébredtem, kicsit még kába voltam. Ayrton még mindig az adatokat bújta, a főnök meg lassan az iratai végére ért.
Elővettem a szendvicseket, és az egyiket a brazil felé nyújtottam.
- Nem vagyok éhes.
Ingerültnek tűnt.
Megettem mindkettőt és közben néztem, hogy püföli a laptopot.
- A fenébe! –dobta le a maga melletti ülésre.
- Gond van vele?
- Megint nem működik rendesen. Lefagy vagy kikapcsol.
- Megnézhetem?
- Tessék! –dobta át a mellettem lévő ülésre.
Megnéztem a hátát. Ki volt lazulva az akkumulátort, az egyik rögzítő elengedetett.
Kipattintottam majd vissza, bekapcsoltam a rendszert.
- Beírnád a jelszót?
Visszaadtam, és beírta.
Elővettem a pendrivom, feltelepítettem egy vírusirtót, meg egy rendszer karbantartót.
Persze egyik sem volt rajta.
Fél óra alatt talált a program egy tucat trójai falovat, meg kicsit átrendezte a háttértárat a gyorsabb működés miatt.
Úgy tűnt más gondja nincs.
- Na. – adtam újra a kezébe – Elvileg most már jónak kell lennie.
Pár perc használat után megszólalt.
- Mit csináltál vele?
- Semmi lényegeset miért?
- Mert működik.
Elvigyorodtam.
- Honnan értesz te ennyit ezekhez?
- Sokat használjuk mi is adat meg statisztika tárolásra, ilyenekre, és nem árt ha elég jól kezelem. Meg a vásárlás is könnyebb ezzel.
- Vásárlás?
- Persze. Ha jó áron, jó cuccot akarok venni, akkor szétnézek a neten. A legtöbb holmim, a táskákat, könyveket, mobilt ott vettem. Megrendelem és kihozzák, nem kell fél napig trappolnom Tokióban, este szabadidőben még az adott termék tesztjét is el tudom olvasni több helyen is. Így biztos hogy olyat veszek ami megéri.
- Látom profi vagy benne.
- Kevés időm van vásárolni, utálok is, így gyorsabb és könnyebb.
- Amikor abbahagytam a versenyzést ez még nagyon gyerekcipőben járt, most meg lassan már meg sem tudok mozdulni számítógép, és mobil nélkül.
- Hát igen. Tartani kell a lépést a technikai fejlődéssel. –közelebb hajoltam hozzá és odasúgtam - De nálunk még a főnöknek is jól megy, a múltkor kapott a feleségétől egy érintőképernyős telefont. Az első héten majd megőrült tőle, aztán azóta ha van egy kis ideje böngészget a neten, mindig napra kész.
- Nem is rossz…. –bólogatott – Úgy látom érti a dolgát.
- Igen. Nagyon kedvelem, sokat köszönhet neki a csapat és én is. Az eddigi legjobb főnököm.
- De én mégis azt hiszem hogy egy kicsit túlságosan nagy mozgásteret ad neked.
- Az elején sokkal jobban beleszólt mindenbe. De most viszont végre ki tudok bontakozni, és kiváló eredményeket elérni, persze a hülyeségeim miatt viszont sokszor tartja miattam a hátát…. Ahogy tegnap is.
- Igen. Nem sok csapatfőnök ment volna szembe a vezetéssel egy pilóta miatt…. – elgondolkodott.
- Mi az?
- Lehet hogy neked valóban nem kellene a McLarenhez szerződni.
Elmosolyodtam.
- Az ilyen kilengéseket Ron nem nagyon tolerálja, és nem mindig vállalja a konfrontációt az embereiért, igyekszik megtartani az egyensúlyt, és néha állásokba kerül.
- És persze kémkedik.
- Az egy másik történet. Egyébként meg mindenki lop, csak van aki nem bukik le.
- Érdekes hozzáállás, ha be akarsz kerülni, ezt meg kell szokni. És meg kell tanulni nem kérdezni, én sem kérdeztem se a McLarennél, se a Lotusnál milyen kütyü honnan van.
- Boldog tudatlanság?
- Valami olyasmi.
- Nekem ez nem menne. Azt hiszed Schumacher vagy Hill más? Ugyan már. Schumacher sem kérdezte honnan van a spéci üzemanyag, így a meghallgatáson mondhatta hogy nem tudja. Ahogy Alonso sem akart tudni arról Piquetnek miért kell a falnak mennie Singapurban. Ez egy ilyen világ. De ha jól csinálod, akkor nem te leszel az akit feláldoznak azért hogy a csapattársad címet nyerjen.
- Jó tudni, hogy te szürkén látod a világot!
- Mert a világ szürke, nincs fekete vagy fehér, szürke van! Huszon akar hány évesen, ennyi versennyel a hátad mögött már igazán felnyílhatna a szemed!
- Neked meg ennyi győzelemmel, és befolyással a hátad mögött a sport tisztaságára kellene törekedned, tenni érte. Te mondtad anno, hogy Prost érdektelenül jut előnyös megítéléshez Balestre miatt! Talán neked is ezért kéne kampányolnod. (Balestre a FISA elnök volt, Sennát utálta, sokszor ítélt ellene, és keményen bírálta Prost javára.)
- Maradjunk annyiban, hogy azt sem tudod miről beszélsz!
- Mert szerinted én nem ebben élek, csak kicsiben? Hahó! – lengettem meg a kezem az orra előtt – Mi is az FIA alá tartozunk, itt van olyan, hogy a helyi erők annak a pilótának kedveznek akivel éppen szimpatizálnak. Ezért lehetett az hogy én ugyanazért az esetért az egyik pályán stop/go-t kaptam, a másikon meg kizárást.
- Ezen nem lehet változtatni!
Közben a gépleszállt és leengedték a lépcsőt.
- Ha akarnád akkor tudnál, elég befolyásod van hozzá, és ha nem tűnt volna fel Schumacher is ezen melózik évek óta. A helyett, hogy egymást cseszegetnétek össze kellene fognotok, és beszervezni még pár pilótát. Akkor sikerülne javítani a jelenlegi helyzeten! –álltam fel, majd otthagytam.
A főnök a gép előtt parkoló sötétzöld BMW-nél ért utol.
- Látom lemaradtam pár dologról.
- Áh! – legyintettem dühösen, és beültem a sofőr mellé.
A szálloda, alig húsz percre volt a pályától.
Mire lepakoltam, és rendbe szedtem magam már kettő is elmúlt. Átkopogtam a főnökhöz.
- Gyere! – intett.
Ahogy beléptem Ayrton is megláttam, az egyik fotelben ült.
- Megyünk?
- Maximum ebédelni. – dühöngött a brazil.
- Sokat kellett rám várni?
- Nem. Az egyik kamion ami a felszerelést hozza balesetet szenvedett. Minden szétszóródott ahogy felborult. A rendőrség meg még helyszínel. A gyárban már elkezdték összeállítani az alkatrész csomagot, a szerelő ládákat, és az új gumikat. De mire minden elkészül, és utánunk jön este lesz.
- Remek. –dünnyögtem.
- Holnap reggelig nincs mit tenni.
- Akkor én elmegyek ebédelni, aztán meg a szobámban leszek ha kellenék.
- Jól van. –bólogatott a főnök.
Egy órával később már a szobámban ültem, egy jó könyv, és egy tea társaságában.
2012. január 6., péntek
2012. január 5., csütörtök
If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 18.
18.rész
Későn ébredtem, és akkor is csak azért mert Kido dörömbölt az ajtómon, hogy két óra és indulunk.
- Hova? – ásítottam egy nagyot.
- Tesztre hova máshova! –pánikolt.
- Teszt? Óóóóóóóóóóóó baszd ki a teszt! –rohantam be azonnal a fürdőbe, majd alig negyed óra múlva már a hajamat szárítottam.
- Totál elfelejtettem! A picsába! – szitkozódtam.
Egy óra alatt összerámoltam a bőröndöt.
Negyed órával az indulás előtt leraktam a cuccom a recepción, és befutottam az ebédlőbe, a kiadó pulthoz mentem és kértem két szendvicset elvitelre, meg egy gyors rántottát azonnalra.
Éppen a kávéból akartam tölteni, amikor rájöttem hogy nincs poharam.
Már nyúltam érte amikor valaki az orrom elé dugta.
- Kösz. –dünnyögtem.
- Szívesen. – azonnal felnéztem.
- Senna, hát te? – döbbentem le, közben a pincérlány letette a két becsomagolt szendvicset, és egy üveg narancslét a pultra.
- Köszi Mieko. Tündér vagy.– motyogtam.
- Jobban örülnék, ha inkább a keresztnevemen szólítanál. – jegyezte meg Senna.
Bólogattam. Basszus! Tök hülyét csinálok magamból.
- Hogy kerülsz te ide? Nem úgy volt hogy délután találkozunk?
- Amire te nem tudsz eljönni.
- A nagy nyüzsiben ma reggel keltettek hogy teszt van, totál elfelejtettem.
- Egyébként megfogadom a tanácsod.
- Igen? Melyiket?
- Nem a partvonalról dumálok, hanem, le is tesztelem, hogy mire jutottak a mérnökök.
Vágtam egy grimaszt.
- Jössz a tesztre?
- Igen.
Bólogattam. Hagyd abba, hagyd abba! Olyan vagy mint egy kiskutya!
- Kész a rántotta. – szólt oda Mieko, és letette a tányért.
Biccentettem hogy oké. A fenébe!
- Amúgy, meg…..Paraszt voltam tudom. Bocsi.
- Igen, de igazad volt. Nem ülünk le?
- De.
Még volt tíz perc. Megfogtam a két zsömlét, de Ayrton elvette előlem a gyümölcslevet meg a lányért, és arrébb sétált az asztalához.
Utána mentem.
Letette, majd leült.
- Köszi. –ültem le én is.
Megrántotta a vállát. Gyorsan elkezdtem enni.
- Jó étvágyat.
Bólintottam. Jó, feladom.
- Nem foglak zavarni, én az átépített McLarent tesztelem.
- Hm? – néztem rá kérdőn két falat közt.
- Az ideit átépítették, hogy beleférjen a jövő évi motor, és azzal fogok körözni.
- Uhu. – és lenyeltem a kaját – Bocs éhen halok, és ha nem érünk időben vissza a recepcióra a főnök mérges lesz.
- Értem.
Pillanatok alatt eltűntettem a maradékot, majd gyorsan megittam a kávét, és az órámra néztem.
- Idő van. –azzal felálltam.
- Akkor gyerünk.
- Velünk repülsz, vagy magángépen?
- Magángépen.
Miben is reménykedtem.
- Akkor jó utat.
- Úgy értem velem jöttök ti is, gyorsabb, és nem kell igazodni a menetrendhez.
- Miért?
- Mert így egyszerűbb, és esetleg beszélgettetünk, pl. arról a tegnap esti kis színdarabról.
- Hát sok mindent nem tudtam meg, csak annyit hogy már Hornernek is feltűnt, hogy valamit kavartok.
- Nocsak, egy angol aki tovább lát az orránál.
- Ne piszkáld, jó fej.
- Jó fej vagy jó az ágyban?
- Neked ehhez egyáltalán mi közöd van?
- Semmi. –vágott egy grimaszt – Csak érdekel igazak e a pletykák.
- Pletykák?
- Hogy te meg ő.
Megrántottam a vállam.
Megjelent a főnök.
- Akkor mehetünk?
- Mehetünk. –morogtam, és előre mentem.
Megálltam a céges autó előtt, és a sofőrrel bepakoltuk a bőröndöket.
Beültem hátra, Ayrton mellém, a főnök meg előre. De fél perc múlva már telefonált is.
- Azt is hallottam, hogy felajánlotta neked a tesztpilótai állást. – jegyezte meg Ayrton mintegy mellékesen, közben kibámult az ablakon.
Őt néztem de nem válaszoltam. Rám pillantott.
- Igaz ez?
- A karrieremhez sincs semmi közöd.
- Remek.
- De azt hiszem te nem hazudsz.
- Hogy jutottál erre?
- Christian mondott pár dolgot, és abból szűrtem le.
- Értem.
- De én nem szívesen folynék még jobban bele ebbe a cirkuszba, közted és Eddie közt.
- Előbb utóbb úgyis döntened kell hogy melyik csapat, és az egyben állásfoglalást is jelent.
- Tehát ha McLarenhez mennék, akkor ő fújna rám, ha a Ferrarihoz akkor te akarnál nekem keresztbe tenni, ha a Red Bullhoz, akkor mindketten. Príma!
- Azért végül is örülök, hogy tisztáztuk a köztünk lévő félreértést. Nekem a McLaren miatt fontos hogy ki szerződik oda, de ha te nem, akkor találok száz másikat, aki dalolva megy majd oda. De Eddie nem hiszem, hogy ilyen könnyen lenyeli, ha nem arra mozdulsz amerre ő akarja.
Némi rosszallás volt a hangjában, láthatóan abban bízott ha minden tisztázódik én mégiscsak a wokingi csapathoz igazolok.
Őszintén szólva én egyáltalán nem gondolkodtam bennük, sem a Red Bullban, de ha a Ferrari ajánlott volna melót, akkor két perc alatt elfogadom. Persze ezt nem akartam nyíltan megmondani neki.
- Átmehetek a te bokszodba nézelődni vagy az már kémkedés? – próbáltam terelni a témát.
- Inkább ne.
- Oké.
Láthatóan neheztelt. Hát jó. Turkáltam a táskámban és elővettem a mobilom.
Írtam néhány smst, majd a híreket kezdtem el böngészni.
Később ajtócsapódást hallottam a sofőr kiszállt, felpillantottam, már a reptérnél voltunk.
Bepakoltunk, majd mindenki keresett magának egy helyet, én az ablak mellé ültem.
A főnök a gép másik végébe pakolt le a papírjaival, Ayrton meg velem szembe, egy laptoppal, és jó pár statisztikával.
- Menjek arrébb? – kérdeztem egyszerűen.
- Hogy?
- Üljek át, hogy elférj?
- Nem kell.
Egy darabig néztem a felhőket, meg lehunytam a szemem, igyekeztem lazítani, és koncentrálni, ha már szinte egész délután vezetni fogok.
Későn ébredtem, és akkor is csak azért mert Kido dörömbölt az ajtómon, hogy két óra és indulunk.
- Hova? – ásítottam egy nagyot.
- Tesztre hova máshova! –pánikolt.
- Teszt? Óóóóóóóóóóóó baszd ki a teszt! –rohantam be azonnal a fürdőbe, majd alig negyed óra múlva már a hajamat szárítottam.
- Totál elfelejtettem! A picsába! – szitkozódtam.
Egy óra alatt összerámoltam a bőröndöt.
Negyed órával az indulás előtt leraktam a cuccom a recepción, és befutottam az ebédlőbe, a kiadó pulthoz mentem és kértem két szendvicset elvitelre, meg egy gyors rántottát azonnalra.
Éppen a kávéból akartam tölteni, amikor rájöttem hogy nincs poharam.
Már nyúltam érte amikor valaki az orrom elé dugta.
- Kösz. –dünnyögtem.
- Szívesen. – azonnal felnéztem.
- Senna, hát te? – döbbentem le, közben a pincérlány letette a két becsomagolt szendvicset, és egy üveg narancslét a pultra.
- Köszi Mieko. Tündér vagy.– motyogtam.
- Jobban örülnék, ha inkább a keresztnevemen szólítanál. – jegyezte meg Senna.
Bólogattam. Basszus! Tök hülyét csinálok magamból.
- Hogy kerülsz te ide? Nem úgy volt hogy délután találkozunk?
- Amire te nem tudsz eljönni.
- A nagy nyüzsiben ma reggel keltettek hogy teszt van, totál elfelejtettem.
- Egyébként megfogadom a tanácsod.
- Igen? Melyiket?
- Nem a partvonalról dumálok, hanem, le is tesztelem, hogy mire jutottak a mérnökök.
Vágtam egy grimaszt.
- Jössz a tesztre?
- Igen.
Bólogattam. Hagyd abba, hagyd abba! Olyan vagy mint egy kiskutya!
- Kész a rántotta. – szólt oda Mieko, és letette a tányért.
Biccentettem hogy oké. A fenébe!
- Amúgy, meg…..Paraszt voltam tudom. Bocsi.
- Igen, de igazad volt. Nem ülünk le?
- De.
Még volt tíz perc. Megfogtam a két zsömlét, de Ayrton elvette előlem a gyümölcslevet meg a lányért, és arrébb sétált az asztalához.
Utána mentem.
Letette, majd leült.
- Köszi. –ültem le én is.
Megrántotta a vállát. Gyorsan elkezdtem enni.
- Jó étvágyat.
Bólintottam. Jó, feladom.
- Nem foglak zavarni, én az átépített McLarent tesztelem.
- Hm? – néztem rá kérdőn két falat közt.
- Az ideit átépítették, hogy beleférjen a jövő évi motor, és azzal fogok körözni.
- Uhu. – és lenyeltem a kaját – Bocs éhen halok, és ha nem érünk időben vissza a recepcióra a főnök mérges lesz.
- Értem.
Pillanatok alatt eltűntettem a maradékot, majd gyorsan megittam a kávét, és az órámra néztem.
- Idő van. –azzal felálltam.
- Akkor gyerünk.
- Velünk repülsz, vagy magángépen?
- Magángépen.
Miben is reménykedtem.
- Akkor jó utat.
- Úgy értem velem jöttök ti is, gyorsabb, és nem kell igazodni a menetrendhez.
- Miért?
- Mert így egyszerűbb, és esetleg beszélgettetünk, pl. arról a tegnap esti kis színdarabról.
- Hát sok mindent nem tudtam meg, csak annyit hogy már Hornernek is feltűnt, hogy valamit kavartok.
- Nocsak, egy angol aki tovább lát az orránál.
- Ne piszkáld, jó fej.
- Jó fej vagy jó az ágyban?
- Neked ehhez egyáltalán mi közöd van?
- Semmi. –vágott egy grimaszt – Csak érdekel igazak e a pletykák.
- Pletykák?
- Hogy te meg ő.
Megrántottam a vállam.
Megjelent a főnök.
- Akkor mehetünk?
- Mehetünk. –morogtam, és előre mentem.
Megálltam a céges autó előtt, és a sofőrrel bepakoltuk a bőröndöket.
Beültem hátra, Ayrton mellém, a főnök meg előre. De fél perc múlva már telefonált is.
- Azt is hallottam, hogy felajánlotta neked a tesztpilótai állást. – jegyezte meg Ayrton mintegy mellékesen, közben kibámult az ablakon.
Őt néztem de nem válaszoltam. Rám pillantott.
- Igaz ez?
- A karrieremhez sincs semmi közöd.
- Remek.
- De azt hiszem te nem hazudsz.
- Hogy jutottál erre?
- Christian mondott pár dolgot, és abból szűrtem le.
- Értem.
- De én nem szívesen folynék még jobban bele ebbe a cirkuszba, közted és Eddie közt.
- Előbb utóbb úgyis döntened kell hogy melyik csapat, és az egyben állásfoglalást is jelent.
- Tehát ha McLarenhez mennék, akkor ő fújna rám, ha a Ferrarihoz akkor te akarnál nekem keresztbe tenni, ha a Red Bullhoz, akkor mindketten. Príma!
- Azért végül is örülök, hogy tisztáztuk a köztünk lévő félreértést. Nekem a McLaren miatt fontos hogy ki szerződik oda, de ha te nem, akkor találok száz másikat, aki dalolva megy majd oda. De Eddie nem hiszem, hogy ilyen könnyen lenyeli, ha nem arra mozdulsz amerre ő akarja.
Némi rosszallás volt a hangjában, láthatóan abban bízott ha minden tisztázódik én mégiscsak a wokingi csapathoz igazolok.
Őszintén szólva én egyáltalán nem gondolkodtam bennük, sem a Red Bullban, de ha a Ferrari ajánlott volna melót, akkor két perc alatt elfogadom. Persze ezt nem akartam nyíltan megmondani neki.
- Átmehetek a te bokszodba nézelődni vagy az már kémkedés? – próbáltam terelni a témát.
- Inkább ne.
- Oké.
Láthatóan neheztelt. Hát jó. Turkáltam a táskámban és elővettem a mobilom.
Írtam néhány smst, majd a híreket kezdtem el böngészni.
Később ajtócsapódást hallottam a sofőr kiszállt, felpillantottam, már a reptérnél voltunk.
Bepakoltunk, majd mindenki keresett magának egy helyet, én az ablak mellé ültem.
A főnök a gép másik végébe pakolt le a papírjaival, Ayrton meg velem szembe, egy laptoppal, és jó pár statisztikával.
- Menjek arrébb? – kérdeztem egyszerűen.
- Hogy?
- Üljek át, hogy elférj?
- Nem kell.
Egy darabig néztem a felhőket, meg lehunytam a szemem, igyekeztem lazítani, és koncentrálni, ha már szinte egész délután vezetni fogok.
If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 17.
17.rész
Támadt egy ötletem.
Löktem egyet Sennán, aki az erejétől kitántorgott a liftet takaró növények közül.
- Nem érdekelnek a hazugságaid, meg a sértegetéseid! Takarodj innen!
Megböktem.
- Azt hiszed mert nyertél pár címet, neked mindent lehet? Te aljas szemét láda!
Úgy nézett rám mintha elmebeteg lennék.
- Mi??
- Húzzál el! Gyerünk! – löktem rajta egyet, közben meg próbálta elkapni a kezem.
Mögé léptem és hátulról taszigáltam.
- Menj vissza a luxuslakásodba, meg a millióid közé, és jegyezd meg hogy nem mindenki esik a hasra a sok zsetontól!
- Eszednél vagy! Megőrültél vagy mi? Nem lehet értelmesen beszélni veled! – kapta fel ő is a vizet.
- Takarod innen! Gyerünk! Ez még az én csapatom, nem a tiéd!
Közben elértünk a pult elé.
- Szia Alice! –vigyorgott Eddie.
- Sziasztok! – küldtem feléjük egy bájos mosolyt.
- Kell segítség?
- Éppen kidobom a szemetet! Gyerünk te mocsok! Húzd el segged innen!– azzal tovább taszigáltam Ayrton ki az udvarra.
- Hagyd abba! Felfogtam! Elmegyek! De jól jegyezd meg hogy ezt még nagyon meg fogod bánni, megértetted! Délelőtt is mondtam, hogy nem tűröm el, hogy egy kis senki sértegessen! – kiabált ő is immáron teljes hangerőn.
A kocsijáig lökdöstem, megvártam hogy beszálljon a Koenigsegg Ageába.
Honnan van ennek ennyi pénze egy kocsira? Mázlista.
A kezem az ajtóra, és tetőre tettem, mintha beakarnék neki szólni. Háttal álltam az épületnek.
- Azt hittem értelmesebb nő vagy! De már látom, hogy nagy tehetség mögött nincs semmi, csak bunkóság, és üres fej! – dühöngött.
- Az is vagyok. –vigyorogtam rá – Holnap délután négykor találkozzunk a Tokio Plaza előtti téren, a szökőkútnál. Ha nem vagyok ott, akkor majd valahogy utolérlek!
- Mi?
- Az előbbi színjáték volt. Mennem kell! –rácsaptam a tetőre, és azzal otthagytam.
De pár lépés után visszafordultam.
- Remélem megdöglesz te rohadék, hogy törnéd ki a nyakad!
Azzal visszaszaladtam az épületbe, a brazil meg füstölősen távozott.
- Mit akart itt ez a fasz? – érdeklődött Eddie lazán, miközben a kezembe nyomta a pizzám.
- Be akarta nekem adni hogy te vagy a rosszfiú, érted. De tudod ki hisz neki? Remélem felcsavarodik az első fára! Pf! Idióta barom! – dühöngtem.
Christian együttérzően nézett.
- Hát te?
- Kiderült hogy gond van az egyik japán beszállítónkkal, aki a fékpofákat gyártja, és gondoltam maradok még egy kicsit, és csak a későesti géppel megyek.
- Örülök. –mosolyogtam rá.
- De nem csak azért jött. -vágott közbe az ír.
- Hát?
- Nem akarsz nálunk dolgozni mint tesztpilóta?
- Mi?
- Felmondott Buemi, és kell valaki, Eddie megemlítette a neved Dietrichnek, ő is belemenne.
- Értem.
- Ez csak egy ötlet, nem muszáj ha nem akarod.
- Átgondolom.
Chris bólintott.
- Még ezer dolgom van, majd érted jövök. – biccentett az angolra.
- Máris mész?
- Igen. - átölelt, adott egy puszit, majd eltűnt.
- Leülünk? –böktem a folyosó végén álló barna bőr ülőgarnitúrára, és a kis asztalkára.
- Miért érzem azt, hogy tartod a távolságot.
- Tudnom kell valamit, és szeretném ha őszinte lennél.
- Rendben.
- Mióta ismered Eddiet?
Elgondolkodott.
- Nem tudom, már évek óta miért?
- Sosem vert át?
- Miért kérdezel ilyeneket? Senna miatt?
- Nem érdekel mit mondott Senna, az egy áskálódó kígyó! Csak tudod én is ismerem már egy ideje, és elég sokan óvnak tőle, de nem tudok kiigazodni rajta. Nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, van egy ötletem Senna ellen, meg érdekelne azaz ajánlat amit tett nekem és…. – széttártam a karom – Tudnom kell, hogy nem szúr hátba érted?
- Értem. Hát nem árt, ha egy lépéssel előtte jársz, de…. Nem tudom…Nem kötöttem vele rossz üzleteket, de azért mindkét szemed legyen rajta.
- Oké.
- Ezt megesszük? –bökött a pizzára.
- Nem, már nem kell. –tettem le a dobozt.
- Menjünk el enni valahová?
Összekucorodtam a helyemen.
- Megint nem alkalmas? –húzta el a száját.
- Christian. –néztem rá határozottan.
- De komoly lettél. –cukkolt.
- Ne gyere többet ide.
- Mi?
- Én azt hittem, hogy…
- A világ két felé élünk, én nem fogom elhagyni a csapatot, és utazgatni sem akarok miattad országról országra. Nekem most a karrierem a legfontosabb.
Nagyot sóhajtott.
- Az igazi indokot is elmondod, vagy nekem csak a körítés jut?
Egy pillanatig egymás szemébe néztünk.
- Ennek köze van ahhoz hogy Eddie és Ayrton kavarják körülötted a vizet, igaz?
- Honnan szeded, ezt…
Leintett.
- Nem vagyok fogyatékos, látom hogy valamit mesterkednek, és te vagy a középpontban. Senna látogatása, pedig ahogy látom felnyitotta a szemed. Félsz hogy Eddie egyik kis csapdája vagyok igaz? Nem bízol bennem, erről van szó.
- Én már nem tudom mi az igazság….
- Eddie keze hosszúra nyúlt, ahogy Ayrtoné is, és bár Eddie jóban van Didivel, Helmut viszont mindkettőt utálja, és az ő szava dönt. Ha nem akarsz belefolyni a kis játszmájukba, akkor a Red Bull a jó megoldás.
- És persze nem Sebastian az első számú pilóta.
- Ha úgy adódna akkor őt támogatjuk. Nem fogom tagadni.
- Értem.
- Én örülnék neked, és a szerelők is kedvelnének. Jó pilóta vagy.
Elmosolyodtam, próbálta viszonozni.
Felálltunk.
- Pedig már kezdtem reménykedni… - sóhajtott fel.
- Sajnálom, tényleg.
- Nem kellett volna hagynom hogy ő is belefolyjon ebbe. Ez volt a tanulópénz… De ugye tudod? Ha valami van hívj fel jó?
Bólintottam, megölelt.
- Hiányozni fogsz.
Próbáltam együtt érező arcot vágni.
Majd elindult a kijárat felé.
- Nem hívod fel Eddiet?
- Nem. –vágott egy grimaszt – Kiszellőztetem a fejem, és mára már épp elég volt belőle.
Bólintottam, ő pedig kisétált az éjszakába.
Nagyot sóhajtva mentem vissza a szobámba.
- Talán holnapra egy fokkal okosabb leszek. –húztam a fejemre a takarót.
Támadt egy ötletem.
Löktem egyet Sennán, aki az erejétől kitántorgott a liftet takaró növények közül.
- Nem érdekelnek a hazugságaid, meg a sértegetéseid! Takarodj innen!
Megböktem.
- Azt hiszed mert nyertél pár címet, neked mindent lehet? Te aljas szemét láda!
Úgy nézett rám mintha elmebeteg lennék.
- Mi??
- Húzzál el! Gyerünk! – löktem rajta egyet, közben meg próbálta elkapni a kezem.
Mögé léptem és hátulról taszigáltam.
- Menj vissza a luxuslakásodba, meg a millióid közé, és jegyezd meg hogy nem mindenki esik a hasra a sok zsetontól!
- Eszednél vagy! Megőrültél vagy mi? Nem lehet értelmesen beszélni veled! – kapta fel ő is a vizet.
- Takarod innen! Gyerünk! Ez még az én csapatom, nem a tiéd!
Közben elértünk a pult elé.
- Szia Alice! –vigyorgott Eddie.
- Sziasztok! – küldtem feléjük egy bájos mosolyt.
- Kell segítség?
- Éppen kidobom a szemetet! Gyerünk te mocsok! Húzd el segged innen!– azzal tovább taszigáltam Ayrton ki az udvarra.
- Hagyd abba! Felfogtam! Elmegyek! De jól jegyezd meg hogy ezt még nagyon meg fogod bánni, megértetted! Délelőtt is mondtam, hogy nem tűröm el, hogy egy kis senki sértegessen! – kiabált ő is immáron teljes hangerőn.
A kocsijáig lökdöstem, megvártam hogy beszálljon a Koenigsegg Ageába.
Honnan van ennek ennyi pénze egy kocsira? Mázlista.
A kezem az ajtóra, és tetőre tettem, mintha beakarnék neki szólni. Háttal álltam az épületnek.
- Azt hittem értelmesebb nő vagy! De már látom, hogy nagy tehetség mögött nincs semmi, csak bunkóság, és üres fej! – dühöngött.
- Az is vagyok. –vigyorogtam rá – Holnap délután négykor találkozzunk a Tokio Plaza előtti téren, a szökőkútnál. Ha nem vagyok ott, akkor majd valahogy utolérlek!
- Mi?
- Az előbbi színjáték volt. Mennem kell! –rácsaptam a tetőre, és azzal otthagytam.
De pár lépés után visszafordultam.
- Remélem megdöglesz te rohadék, hogy törnéd ki a nyakad!
Azzal visszaszaladtam az épületbe, a brazil meg füstölősen távozott.
- Mit akart itt ez a fasz? – érdeklődött Eddie lazán, miközben a kezembe nyomta a pizzám.
- Be akarta nekem adni hogy te vagy a rosszfiú, érted. De tudod ki hisz neki? Remélem felcsavarodik az első fára! Pf! Idióta barom! – dühöngtem.
Christian együttérzően nézett.
- Hát te?
- Kiderült hogy gond van az egyik japán beszállítónkkal, aki a fékpofákat gyártja, és gondoltam maradok még egy kicsit, és csak a későesti géppel megyek.
- Örülök. –mosolyogtam rá.
- De nem csak azért jött. -vágott közbe az ír.
- Hát?
- Nem akarsz nálunk dolgozni mint tesztpilóta?
- Mi?
- Felmondott Buemi, és kell valaki, Eddie megemlítette a neved Dietrichnek, ő is belemenne.
- Értem.
- Ez csak egy ötlet, nem muszáj ha nem akarod.
- Átgondolom.
Chris bólintott.
- Még ezer dolgom van, majd érted jövök. – biccentett az angolra.
- Máris mész?
- Igen. - átölelt, adott egy puszit, majd eltűnt.
- Leülünk? –böktem a folyosó végén álló barna bőr ülőgarnitúrára, és a kis asztalkára.
- Miért érzem azt, hogy tartod a távolságot.
- Tudnom kell valamit, és szeretném ha őszinte lennél.
- Rendben.
- Mióta ismered Eddiet?
Elgondolkodott.
- Nem tudom, már évek óta miért?
- Sosem vert át?
- Miért kérdezel ilyeneket? Senna miatt?
- Nem érdekel mit mondott Senna, az egy áskálódó kígyó! Csak tudod én is ismerem már egy ideje, és elég sokan óvnak tőle, de nem tudok kiigazodni rajta. Nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, van egy ötletem Senna ellen, meg érdekelne azaz ajánlat amit tett nekem és…. – széttártam a karom – Tudnom kell, hogy nem szúr hátba érted?
- Értem. Hát nem árt, ha egy lépéssel előtte jársz, de…. Nem tudom…Nem kötöttem vele rossz üzleteket, de azért mindkét szemed legyen rajta.
- Oké.
- Ezt megesszük? –bökött a pizzára.
- Nem, már nem kell. –tettem le a dobozt.
- Menjünk el enni valahová?
Összekucorodtam a helyemen.
- Megint nem alkalmas? –húzta el a száját.
- Christian. –néztem rá határozottan.
- De komoly lettél. –cukkolt.
- Ne gyere többet ide.
- Mi?
- Én azt hittem, hogy…
- A világ két felé élünk, én nem fogom elhagyni a csapatot, és utazgatni sem akarok miattad országról országra. Nekem most a karrierem a legfontosabb.
Nagyot sóhajtott.
- Az igazi indokot is elmondod, vagy nekem csak a körítés jut?
Egy pillanatig egymás szemébe néztünk.
- Ennek köze van ahhoz hogy Eddie és Ayrton kavarják körülötted a vizet, igaz?
- Honnan szeded, ezt…
Leintett.
- Nem vagyok fogyatékos, látom hogy valamit mesterkednek, és te vagy a középpontban. Senna látogatása, pedig ahogy látom felnyitotta a szemed. Félsz hogy Eddie egyik kis csapdája vagyok igaz? Nem bízol bennem, erről van szó.
- Én már nem tudom mi az igazság….
- Eddie keze hosszúra nyúlt, ahogy Ayrtoné is, és bár Eddie jóban van Didivel, Helmut viszont mindkettőt utálja, és az ő szava dönt. Ha nem akarsz belefolyni a kis játszmájukba, akkor a Red Bull a jó megoldás.
- És persze nem Sebastian az első számú pilóta.
- Ha úgy adódna akkor őt támogatjuk. Nem fogom tagadni.
- Értem.
- Én örülnék neked, és a szerelők is kedvelnének. Jó pilóta vagy.
Elmosolyodtam, próbálta viszonozni.
Felálltunk.
- Pedig már kezdtem reménykedni… - sóhajtott fel.
- Sajnálom, tényleg.
- Nem kellett volna hagynom hogy ő is belefolyjon ebbe. Ez volt a tanulópénz… De ugye tudod? Ha valami van hívj fel jó?
Bólintottam, megölelt.
- Hiányozni fogsz.
Próbáltam együtt érező arcot vágni.
Majd elindult a kijárat felé.
- Nem hívod fel Eddiet?
- Nem. –vágott egy grimaszt – Kiszellőztetem a fejem, és mára már épp elég volt belőle.
Bólintottam, ő pedig kisétált az éjszakába.
Nagyot sóhajtva mentem vissza a szobámba.
- Talán holnapra egy fokkal okosabb leszek. –húztam a fejemre a takarót.
2012. január 4., szerda
If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 16.
16.rész
Végül jobb híján nem alkoholba, hanem kajába fojtottam bánatom. Rendeltem egy hatalmas húsos, zöldséges, pepperonis, dupla sajtos pizzát. Behűtöttem egy üveg kólát.
Majd szóltam a portán hogy engedjék be szegény futárt a belső recepcióig, én meg lemegyek.
Gyorsan átöltöztem, felvettem egy kinyúlt melegítő alsó, és egy szürke kinyúlt pólót amin Jerry egér volt.
Betettem a lejátszóba a második kedvenc filmem, a Driven – Felpörgetvét, Stallonével és Kip Pardueval. Míg az előzetes reklám ment előszedtem egy adag erősen hizlaló csokis amerikai kekszet, és az ölembe rakva a tévé elé tepedtem.
Jött a legjobb rész, szinte még a legelején amikor Stallone kidobálja az érméket a pályára, majd a hátsó kerekekkel felszedi.
Kopogtattak. Nagyot sóhajtottam, és megint nem állítottam le.
Reméltem, hogy nem megint a főnök, nem volt hangulatom a jedi beszédéhez, de azért majdnem száz százalékra vettem hogy ő az. Ugyan ki más lenne?
Kezemben a zacskóval, számban egy félig elmajszolt édességgel mentem az ajtó felé.
Kinyitottam, a látványtól pedig félre nyeltem a kekszet, és köhögni kezdtem.
Zacskót eldobva beszaladtam a fürdőbe és pár perces fuldoklás után, jobban lettem. Ittam egy kis vizet és visszamentem a szobába.
- Bocs. – nyögtem ki rekedt hangon, a rohamtól könnyes szemmel.
Mutattam hogy üljön le, és egy zsebkendővel próbáltam rendbehozni magam.
- Félre nyeltem a…. – böktem az immáron a dohányzón heverő kekszes zacskóra, és erősen igyekeztem megtalálni a hangom.
- Feltűnt. – ült le kényelmesen a fotelba Senna.
Pár pillanatig csak bámultunk egymást végül elegem lett.
- Gondolom nem azért jött, hogy haverkodjon. Mit akar?
- Mondtam a főnöködnek, hogy beszélni akarok veled. –tegezett le egyből, szuper, még csak fel sem ajánlotta.
- Nem ezt kérdeztem!
- Én meg nem egy újabb veszekedés miatt jöttem! – csattant fel, majd az ujjaival megdörzsölte az orrnyergét, fáradtnak tűnt.
- Nofene. – húztam fel a térdem, és átkaroltam – Csupa fül vagyok. –gúnyolódtam tovább.
- Nem egészen úgy van ahogy gondolod.
- Mi? –néztem rá kérdőn.
- A média kavarta meg. De ez már mindegy.
- Olcsó kifogás. – és „na persze” arcot vágtam.
- Szeretném ha normálisan tudnánk beszélni.
- Persze, én meg most jöttem a Holdról.
Szúrósan nézett rám.
- Komolyan beszélek.
- Szerintem meg vagy meg vagy megakar fenyegetni, vagy alkudozni.
Kikerekedett a szeme.
- Látom jó véleménnyel van rólam.
- Igen.
Előre dőlt.
- Az most a cikk miatt van?
- Térjünk a lényegre nem érdekel a bájcsevej!
Nagyot sóhajtott.
- Beszéltem a vezérigazgatóval…
- Szóval innen fúj a szél. - gúnyolódtam.
Hitetlenkedve széttárta a karját. Intettem hogy mondja csak.
- Beszéltem a vezérigazgatóval, arra jutottunk, hogy ha te is akarod. akkor a jövő évi versenyzői szerződésed mellett szívesen elengednének a McLarenhez tesztpilótának.
- Tessék?
- Ron megkért hogy ajánljam fel neked.
- Mi? – ugrottam fel azonnal.
- Komolyan beszélek. Nálam van a tesztpilótai előszerződés a McLarenhez, már amennyiben érdekel.
- Állj! –tartottam fel a kezem – Időt kérek!
Visszaültem.
- Mi ez az egész? Az elejétől!
- Most mondtam.
- Nekem is valami nem kóser! Mi ez nagy haverkodás?
- Ezt próbálom elmondani.
- Ahha.
- Elmesélhetem végre az elejétől.
- Kezd érdekelni.
- Remek! Amikor nyilatkoztam annak az újságírónak akkor nem rólad beszéltem, hanem általánosságban a női japán autóversenyzőkről. Mint tudjuk sajnos ők valóban siralmasak. És egyáltalán nem azt írta le, amit én mondtam, bár illettek némi kritikával az közel sem volt az, amit lefirkált.
- Ahha. És?
- És éppen dühös is voltam, így gondolom ezzel próbált meg keresztbe tenni amiért leráztam.
- Ahha.
- Egy szavamat sem hiszed.
- Majd csak kiderül miért kéne elhinnem.
- Utána Eddievel feltűntél a Ferrarinál a paddockban, és elég sokat beszéltél Stefanoval.
- Igen. És?
- Eddie azt mondta neked, hogy ellenem kerestek segítőket, és emellett még azért is kampányolt, hogy te odaszerződj. Mert neki abból nem kevés haszna lenne. Mondván én keresztbe akarok neked tenni a Hondával, és erre a cikk is ékes bizonyíték. Illetve azok a cikkek amiket a bulvárlapok szépen eltorzítottak a sportújságok pedig átvettek. Mellesleg előbbiek közül jó pár Eddie tulajdonában van.
- Kész krimi.
- A Honda az én kérésemre kereste meg a Nakajima Racinget, miattad.
- Mi???
- Igen, mert amikor kiszúrtalak, akkor éppen elég rosszul állt a csapatod, én javasoltam a főnökségen, hogy keressünk meg titeket mert remek lehetőség vagytok, jó pilótával. Aztán beszéltem Ronnal, és úgy gondoltuk év végén kapsz egy lehetőséget egy tesztre, és ha jól megy, akkor tiéd jövő évi tesztpilótai állás, és mivel Lewis és Jenson elmegy a csapattól a következő szezon végén Bruno és te lennétek a két új pilóta. Persze mindent szerződésben garantálva.
Értetlenül néztem rá.
- Eddie sokat nyert volna azon ha mi csúnyán összerúgjuk a port, és ez meghiúsul, te pedig a Ferrarihoz szerződsz. Felvásárolhatta volna az értéktelenné vált csapatot bagóért. De amikor Stefan közölte, hogy neki olyan pilóta nem kell, akit már kirúgtak, ráadásul miattam, mert nem hozna sok szponzort, és rossz fényt vetne a csapatra. Sőt hova tovább, kínos lenne egy olyan személy a Ferrarinál, akit ilyen erős negatív hátszéllel jön. Ezért most taktikát váltott, azon ügyködik hogy engem kigolyózzon, és a Honda rád és a Nakajimára építsen a McLaren helyett. Ha inkább a japán sorozat motorjait fejleszti, és nem ad ütőképes erőforrást a McLaren alá már jövőre, akkor a csapat piaci értéke csökken. A tietek viszont pont hogy nőne, mert jó motorokkal még jobb eredményt tudnátok elérni, és ő busás haszonnal adhatná el a részét egy jól működő csapatból. A Honda persze meg fel is vásárolná már akkor nem csak az ír részvényeit, de a teljes céget, és gyári csapatként indíthatják el bárhol, remek hátteret adva a F1-es fejlesztésekhez, hiszen minden házon belül lenne.
Volt ráció abban amit mondott.
- És ezt most higgyem is el?
Megrántotta a vállát.
Felálltam kivettem a kólát a hűtőből és ittam egy pohárral, majd háttal a pultnak dőltem és a homlokom masszíroztam.
- Nem konkrétan erre számítottál ha jól sejtem. – tapogatóztott.
- Hát a délelőtti reakciód alapján…. Pffff…
Felpillantottam és már előttem állt.
- Azt sejtettem hogy Eddie teletömte a fejed mindenféle hülyeséggel rólam, meg aggódtam hogy esetleg Horner és te meg Red Bull, nem pletyka. Meg persze a tiszteletlenséged.
- Mert te nem voltál tiszteletlen mi? Na hagyjuk!
De leintett, és folytatta.
- Ők nem a legjobb választás egy kezdőnek, Mateschizt egyedül Sebastiant favorizálja. És a főnököd meggyőzött hogy talán van még remény, mert sokáig én voltam a kedvenc pilótád.
Hátravágtam a fejem, és felnyögtem.
- Ezt miért mondta el?
- Neki is elmeséltem mindent, hogy szeretném ha a McLarenhez szerződnél.
Megráztam a fejem.
- Nem.
- Most ezért mert….
- Akkor se szerződnék oda, ha nem lenne más csapat. McLaren ellen drukker vagyok.
- Akkor se ha én kérlek meg?
- Nem hiszem hogy abban a helyzetben vagy.
- Azért mondtam el mindent mert szeretném ha tisztán látnál. És nem csak Eddie ökörségein át látnád a helyzetet.
- Majd gondolkodom rajta.
- Viszont ha te tényleg együtt vagy Hornerrrel, akkor jobb ha nem szerződsz sehová sem, nem lenne sok hiteled.
- Kösz a bíztatást!
- Nem azért mondtam.
- Naná hogy nem! És csak úgy mellesleg neked mi hasznod van ebből?
- Veled és Brunoval ismét az élre kerülne a McLaren, és lehetne egy újabb Senna a világbajnok.
- Szóval innen fúj a szél, elvárnád cserébe az ülésért, hogy Brunót támogassam!
- Én nem ezt mondtam!
- Na persze! – löktem rajta egyet – Na húzz el!
Megszólalt a vonali, a porta volt.
- Gyerünk! –toltam meg finoman.
Majd kitaszigáltam az ajtón, és bezártam magunk mögött.
- Végig fogsz taszigálni, és megnézed hogy elmegyek?
- Nagy a kísértés, de lent vár a recepción a kajám!
Alig szálltunk ki a liftből, azonnal feltűnt hogy ketten várakoznak a pultnál.
Eddie, és Christian, előbbi kezében egy lapos pizzás dobozzal.
Ez a nap egyre érdekesebb lett.
Végül jobb híján nem alkoholba, hanem kajába fojtottam bánatom. Rendeltem egy hatalmas húsos, zöldséges, pepperonis, dupla sajtos pizzát. Behűtöttem egy üveg kólát.
Majd szóltam a portán hogy engedjék be szegény futárt a belső recepcióig, én meg lemegyek.
Gyorsan átöltöztem, felvettem egy kinyúlt melegítő alsó, és egy szürke kinyúlt pólót amin Jerry egér volt.
Betettem a lejátszóba a második kedvenc filmem, a Driven – Felpörgetvét, Stallonével és Kip Pardueval. Míg az előzetes reklám ment előszedtem egy adag erősen hizlaló csokis amerikai kekszet, és az ölembe rakva a tévé elé tepedtem.
Jött a legjobb rész, szinte még a legelején amikor Stallone kidobálja az érméket a pályára, majd a hátsó kerekekkel felszedi.
Kopogtattak. Nagyot sóhajtottam, és megint nem állítottam le.
Reméltem, hogy nem megint a főnök, nem volt hangulatom a jedi beszédéhez, de azért majdnem száz százalékra vettem hogy ő az. Ugyan ki más lenne?
Kezemben a zacskóval, számban egy félig elmajszolt édességgel mentem az ajtó felé.
Kinyitottam, a látványtól pedig félre nyeltem a kekszet, és köhögni kezdtem.
Zacskót eldobva beszaladtam a fürdőbe és pár perces fuldoklás után, jobban lettem. Ittam egy kis vizet és visszamentem a szobába.
- Bocs. – nyögtem ki rekedt hangon, a rohamtól könnyes szemmel.
Mutattam hogy üljön le, és egy zsebkendővel próbáltam rendbehozni magam.
- Félre nyeltem a…. – böktem az immáron a dohányzón heverő kekszes zacskóra, és erősen igyekeztem megtalálni a hangom.
- Feltűnt. – ült le kényelmesen a fotelba Senna.
Pár pillanatig csak bámultunk egymást végül elegem lett.
- Gondolom nem azért jött, hogy haverkodjon. Mit akar?
- Mondtam a főnöködnek, hogy beszélni akarok veled. –tegezett le egyből, szuper, még csak fel sem ajánlotta.
- Nem ezt kérdeztem!
- Én meg nem egy újabb veszekedés miatt jöttem! – csattant fel, majd az ujjaival megdörzsölte az orrnyergét, fáradtnak tűnt.
- Nofene. – húztam fel a térdem, és átkaroltam – Csupa fül vagyok. –gúnyolódtam tovább.
- Nem egészen úgy van ahogy gondolod.
- Mi? –néztem rá kérdőn.
- A média kavarta meg. De ez már mindegy.
- Olcsó kifogás. – és „na persze” arcot vágtam.
- Szeretném ha normálisan tudnánk beszélni.
- Persze, én meg most jöttem a Holdról.
Szúrósan nézett rám.
- Komolyan beszélek.
- Szerintem meg vagy meg vagy megakar fenyegetni, vagy alkudozni.
Kikerekedett a szeme.
- Látom jó véleménnyel van rólam.
- Igen.
Előre dőlt.
- Az most a cikk miatt van?
- Térjünk a lényegre nem érdekel a bájcsevej!
Nagyot sóhajtott.
- Beszéltem a vezérigazgatóval…
- Szóval innen fúj a szél. - gúnyolódtam.
Hitetlenkedve széttárta a karját. Intettem hogy mondja csak.
- Beszéltem a vezérigazgatóval, arra jutottunk, hogy ha te is akarod. akkor a jövő évi versenyzői szerződésed mellett szívesen elengednének a McLarenhez tesztpilótának.
- Tessék?
- Ron megkért hogy ajánljam fel neked.
- Mi? – ugrottam fel azonnal.
- Komolyan beszélek. Nálam van a tesztpilótai előszerződés a McLarenhez, már amennyiben érdekel.
- Állj! –tartottam fel a kezem – Időt kérek!
Visszaültem.
- Mi ez az egész? Az elejétől!
- Most mondtam.
- Nekem is valami nem kóser! Mi ez nagy haverkodás?
- Ezt próbálom elmondani.
- Ahha.
- Elmesélhetem végre az elejétől.
- Kezd érdekelni.
- Remek! Amikor nyilatkoztam annak az újságírónak akkor nem rólad beszéltem, hanem általánosságban a női japán autóversenyzőkről. Mint tudjuk sajnos ők valóban siralmasak. És egyáltalán nem azt írta le, amit én mondtam, bár illettek némi kritikával az közel sem volt az, amit lefirkált.
- Ahha. És?
- És éppen dühös is voltam, így gondolom ezzel próbált meg keresztbe tenni amiért leráztam.
- Ahha.
- Egy szavamat sem hiszed.
- Majd csak kiderül miért kéne elhinnem.
- Utána Eddievel feltűntél a Ferrarinál a paddockban, és elég sokat beszéltél Stefanoval.
- Igen. És?
- Eddie azt mondta neked, hogy ellenem kerestek segítőket, és emellett még azért is kampányolt, hogy te odaszerződj. Mert neki abból nem kevés haszna lenne. Mondván én keresztbe akarok neked tenni a Hondával, és erre a cikk is ékes bizonyíték. Illetve azok a cikkek amiket a bulvárlapok szépen eltorzítottak a sportújságok pedig átvettek. Mellesleg előbbiek közül jó pár Eddie tulajdonában van.
- Kész krimi.
- A Honda az én kérésemre kereste meg a Nakajima Racinget, miattad.
- Mi???
- Igen, mert amikor kiszúrtalak, akkor éppen elég rosszul állt a csapatod, én javasoltam a főnökségen, hogy keressünk meg titeket mert remek lehetőség vagytok, jó pilótával. Aztán beszéltem Ronnal, és úgy gondoltuk év végén kapsz egy lehetőséget egy tesztre, és ha jól megy, akkor tiéd jövő évi tesztpilótai állás, és mivel Lewis és Jenson elmegy a csapattól a következő szezon végén Bruno és te lennétek a két új pilóta. Persze mindent szerződésben garantálva.
Értetlenül néztem rá.
- Eddie sokat nyert volna azon ha mi csúnyán összerúgjuk a port, és ez meghiúsul, te pedig a Ferrarihoz szerződsz. Felvásárolhatta volna az értéktelenné vált csapatot bagóért. De amikor Stefan közölte, hogy neki olyan pilóta nem kell, akit már kirúgtak, ráadásul miattam, mert nem hozna sok szponzort, és rossz fényt vetne a csapatra. Sőt hova tovább, kínos lenne egy olyan személy a Ferrarinál, akit ilyen erős negatív hátszéllel jön. Ezért most taktikát váltott, azon ügyködik hogy engem kigolyózzon, és a Honda rád és a Nakajimára építsen a McLaren helyett. Ha inkább a japán sorozat motorjait fejleszti, és nem ad ütőképes erőforrást a McLaren alá már jövőre, akkor a csapat piaci értéke csökken. A tietek viszont pont hogy nőne, mert jó motorokkal még jobb eredményt tudnátok elérni, és ő busás haszonnal adhatná el a részét egy jól működő csapatból. A Honda persze meg fel is vásárolná már akkor nem csak az ír részvényeit, de a teljes céget, és gyári csapatként indíthatják el bárhol, remek hátteret adva a F1-es fejlesztésekhez, hiszen minden házon belül lenne.
Volt ráció abban amit mondott.
- És ezt most higgyem is el?
Megrántotta a vállát.
Felálltam kivettem a kólát a hűtőből és ittam egy pohárral, majd háttal a pultnak dőltem és a homlokom masszíroztam.
- Nem konkrétan erre számítottál ha jól sejtem. – tapogatóztott.
- Hát a délelőtti reakciód alapján…. Pffff…
Felpillantottam és már előttem állt.
- Azt sejtettem hogy Eddie teletömte a fejed mindenféle hülyeséggel rólam, meg aggódtam hogy esetleg Horner és te meg Red Bull, nem pletyka. Meg persze a tiszteletlenséged.
- Mert te nem voltál tiszteletlen mi? Na hagyjuk!
De leintett, és folytatta.
- Ők nem a legjobb választás egy kezdőnek, Mateschizt egyedül Sebastiant favorizálja. És a főnököd meggyőzött hogy talán van még remény, mert sokáig én voltam a kedvenc pilótád.
Hátravágtam a fejem, és felnyögtem.
- Ezt miért mondta el?
- Neki is elmeséltem mindent, hogy szeretném ha a McLarenhez szerződnél.
Megráztam a fejem.
- Nem.
- Most ezért mert….
- Akkor se szerződnék oda, ha nem lenne más csapat. McLaren ellen drukker vagyok.
- Akkor se ha én kérlek meg?
- Nem hiszem hogy abban a helyzetben vagy.
- Azért mondtam el mindent mert szeretném ha tisztán látnál. És nem csak Eddie ökörségein át látnád a helyzetet.
- Majd gondolkodom rajta.
- Viszont ha te tényleg együtt vagy Hornerrrel, akkor jobb ha nem szerződsz sehová sem, nem lenne sok hiteled.
- Kösz a bíztatást!
- Nem azért mondtam.
- Naná hogy nem! És csak úgy mellesleg neked mi hasznod van ebből?
- Veled és Brunoval ismét az élre kerülne a McLaren, és lehetne egy újabb Senna a világbajnok.
- Szóval innen fúj a szél, elvárnád cserébe az ülésért, hogy Brunót támogassam!
- Én nem ezt mondtam!
- Na persze! – löktem rajta egyet – Na húzz el!
Megszólalt a vonali, a porta volt.
- Gyerünk! –toltam meg finoman.
Majd kitaszigáltam az ajtón, és bezártam magunk mögött.
- Végig fogsz taszigálni, és megnézed hogy elmegyek?
- Nagy a kísértés, de lent vár a recepción a kajám!
Alig szálltunk ki a liftből, azonnal feltűnt hogy ketten várakoznak a pultnál.
Eddie, és Christian, előbbi kezében egy lapos pizzás dobozzal.
Ez a nap egyre érdekesebb lett.
If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 15.
15.rész
Alig fejeztük be az étkezést, Yamamotóval arrébb kellett vonulnunk, amíg az előző nap megjelent ellenőrök leadták jelentéseiket a főnökségnek.
Az arcokról semmit nem lehetett leolvasni, én mégis kicsit feszengtem. Pláne hogy Senna többször felém tekingetett.
Aztán két órával, és három teával később odahívtak minket is.
Először Wada szólalt meg:
- Yamamoto, a teljesítményével nagyon elégedettek vagyunk, remek a csapat megítélése, és az eredmények is bíztatóak. Nem kaptunk Önre vonatkozó rossz megítélést. Úgy véljük, hogy a közös munka mindenképpen eredményes lehet, amennyiben a továbbiakban is vállalja.
Válasz képen bólintott. Én viszont a hallottak alapján nem számítottam semmi jóra.
- Takaya kisasszony. –előre léptem –El kell hogy mondjam, az Ön esetében viszont már nem vagyunk ennyire egységesek. – oldalra pillantottam a főnökre.
Vajon miért nem? És én miért nem vagyok meglepve.
- Pár szerelő nem teljesen elégedett Önnel, és nem elég stabilak az eredményei sem, ami komoly kétségeket támaszt a jövőjét illetően. Túl lobbanékonynak, és erőszakosnak ítéljük.
Bólintottam, de közben azon gondolkodtam hol is lehet az a desszertes villa…
- Szeretne valami mentséggel élni?
- Ami azt illeti igen. –közöltem határozottan.
- Halljuk.
- Pontosan tudom ki azok aki ellenem zúgolódnak.
- Igazán? –érdeklődött Ikuo a főmérnök.
- Igen. Hideyoshi (Hidejozsi), Katsumi (Katszumi), és Fujio (Fuzsió). Pontosan tudom hogy miket mondanak rólam a hátam mögött, csak azt felejtik el, Hideyoshi és Katsumi hogy három versenyen is rosszul rögzítették az anyákat a kerekeimen, ezért egyszer a pálya közepén el is hagytam a bal elsőt. A második alkalommal pedig a bal hátsóra nem tették fel a csavart, és amikor leesett a bokszkijáratnál fel kellett adnom a versenyt, vezető helyről. Legutóbb pedig az egyik pénteki szabadedzésen gurult el a ismét a jobb elsőm egy kanyarban, aminek eredményeként nem hogy az edzést nem tudtuk befejezni, de a rajtrácsra tíz másodperces büntetést is kaptam, a szerelőim trehánysága miatt. Ezért a második helyett, az utolsó helyről rajtoltam.
Érdeklődve pillantottak egymásra.
- És Fujio?
- Érdekes módon a kifejezett kérésemre sem kaphattam a vizes pályára esőgumit, mert mint kiderült a műholdas képek ellenére sem kerültek melegítő paplanok az abroncsokra. Holott már napokkal korábban is erős esőt vártak. Valamint a megbeszéltekkel ellentétben egy időmérőre és egy szabadedzésre sem azokat a guminyomásokat kaptam a kerekekbe amiket kértem. Több pozíciót is vesztettünk.
- Alá tudja ezeket a súlyos vádakat támasztani valamivel kisasszony? - érdeklődött Hirojuki.
- Igen, mindegyik ügy kapcsán munkakörben elkövetett gondatlanság miatt megrovásban, és egy havi fizetés megvonásban részesültek az illetékesek. – állt ki értem Yamamoto.
- Értem. És miért nem bocsátották el őket?
- Mert Önök kötöttek velük szerződést Uraim, és nem áll jogkörömben felmondani nekik.
Néma csend lett.
- Kisasszony úgy érzi az embereink szabotálták Önt?
Nem érzem, tudom baszd meg, és azt is hogy kinek a kérésére tették.
- Vezérigazgató úr, én nem mondom azt hogy szabotáltak, de azt sem, hogy nem értenek a szakmájukhoz, ebben nem kívánok állást foglalni.
- Értem. Amennyiben megválunk ezektől a személyektől, lenne esetleg javaslata ezekre a pozíciókra az Ön által is elfogadott szakemberekből.
- Yamamoto úrral közösen biztos, hogy minden további nélkül remek döntést tudnánk hozni.
- Már amennyiben Ön valóban a csapatnál akar maradni. – vetette közbe Senna.
- Tessék?
- Ahogy hallom tegnap itt járt Christian Horner a Red Bull csapatfőnöket.
Témánál vagyunk, hogy rohadnál meg.
- Így van. Amikor szponzorügyben Mr. Eddie Irvine, aki a csapatunk részt tulajdonosa, volt olyan szíves és bemutatott pár befektetőnek a Britt GP-n, Mr Hornnerrel is volt szerencsém találkozni. Mivel korábban versenyzett hasonló szériákban érdeklődve fordult a csapatunk felé, én pedig a jó modornak megfelelően meg is invitáltam a gyárba. Ahol tegnap körbe is vezette a főnök. Este pedig elutazás előtt ismét ellátogatott a gyárba hogy megköszönje szívéjes közreműködésem. – piros pont nekem, amiért ilyen diplomatikus voltam.
Az öreg szája széle megrándult, láthatóan élvezte a műsort.
- Tehát nem keresték meg Önt más Forma 1-es csapatok szerződés ajánlattal? –kukacoskodott Senna.
- Nem. És én sem érdeklődtem ilyen ügyben sehol, de amennyibe történne érdembeli megkeresésé és számomra is elfogadható ajánlattal fordulnának felém, természetesen tudatni fogom az illetékesekkel, hiszen sokkal tartozom a csapatom felé. Amennyiben a látottak, hallottak alapján Önök úgy vélik hogy a jövőben nem tartanak rám igényt természetesen azonnali hatállyal távozom.
Halk moraj futott végig a velem szemben ülőkön.
Ayrton láthatóan nem erre számított, így hogy én tálaltam mindent, az ő bármilyen csípős hozzászólása csak kicsinyes piszkálódás lett volna. Míg ha megadom az esélyt hogy támadjon, akkor én csak magyarázhattam volna a renomémat.
Némi pusmogás támadt, de végül csak megszólalt a nagy főnök.
- Igazából nem látom akadályát hogy ne maradjon kisasszony, és a vélemények is nagyjából egybehangzóak.
Egy pillanatra egy gúnyos mosoly tűnt fel az arcomon, amint azonnal le is töröltem.
- Talán valami probléma van? –kérdezte Ayrton.
- Takaya mindig is úgy gondolta hogy nem sokan támogatják őt a Hondánál, mert nem tartják elég jónak a csapatba, de úgy vélem sikerült megnyugtatniuk hogy több a pártfogója mint az ellenzője. –válaszolt a főnök.
- Hátha csak ennyi a gond, akkor ez megoldódott. – mondta Hirojuki.
Nyeltem egy nagyot, de kezdett elegem lenni.
A menedzser viszont láthatóan nem volt vele egy véleményem.
- Kisasszony én máshogy látom, szerintem maga pontosan tudja hogy ki akarja megfúrni az karrierjét, és ezért vonakodik nyíltan válaszolni. Biztosíthatom hogy nem az udvariasságára hanem a konkrét, őszinte véleményére vagyunk kíváncsiak.
- A konkrét és őszinte véleményemre? –kérdeztem gyanakodva.
- Igen.
- Nem tudom Önök mennyire olvassák a sportújságokat, de nekem kezd elegem lenni abból hogy egy olyan valaki bírál, aki még soha nem versenyzett ebben a sorozatban, és akiről közkeletű tény hogy lobbanékony, és agresszív versenyző volt. Ha emlékezetem nem csak akkor két későbbi Ferrari pilótával is megismertette az öklét. Ha valakinek valami problémája van velem, akkor jöjjön ide és mondja a szemembe, ne pedig a sajtóval üzengessen, ilyen alpári méltatlan stílusban. Ami pedig a munkámat illeti úgy vélem a körülmények: a pocsék munkatársak, az állandó hátráltató tényezők ellenére remekül helyt álltam, mert még két futam van hátra, két –illetve hat ponttal vezetünk mindkét bajnokságban, és akár győzhetünk is. A motortesztek kapcsán is jelentős előrelépéseket tettünk. Ráadásul úgy vélem, hogy az aki nem ül benne az autóban, és nem látja mire volt képes a motor korábban és mire most, valamint milyen gyermeteg hibákkal kellett szembesülnünk, és mennyit dolgoztunk azért hogy ideáig eljussunk, az inkább hallgasson. Mondhatnám azt is, hogy könnyű a partvonalról bírálni bárkit is, ha az illető nem tesz hozzá semmit a játékhoz, és nem az ő segge van veszélyben. De talán, ha ez a személy hajlandó lenne leszállni a földi halandókhoz, és eljönni segíteni még többre jutnánk. Esetleg! Hát ez a véleményem!
A braziltól nem vártam mást, csak gúnyos mosolyt, és elégedettséget, a többiektől pedig meghökkenést. Ennek ellenére bár a vezetőség valóban ledöbbent, Ayrton láthatóan nem tudta mit gondoljon. Bruno pedig remekül mulatott, alig tudta elrejteni vigyorát, élvezte a műsort, és azt hogy nagybátyját kiosztották.
- Én meg nem hiszem, hogy egy alig pár éve versenyző pilótának kell kioktatni arról hogy mit és hogyan tegyek kisasszony! – csattant fel a brazil.
- Vegye tudomásul, hogy senkitől sem tűrök el ilyen sértést, és ha nem a tárgyaló asztal másik oldalán pöffeszkedne olyan nyeglén, és felfúj hólyag módjára akkor bizony szívesen felpofoznám.
- Mit merészel… - pattant fel a székből.
- Maga mire ragadtatja magát! Azt hiszem a fejébe szállt a siker Uram! Lehet hogy jól fekszik a Hondánál, te tudnék Önnél sokkal jobb, és korrektebb versenyzőket mutatni, akik nem úgy nyertek világbajnokságot hogy kilökték az ellenfelüket a pályáról!
- Maga öntelt kis béka!
- Béka? Az lehet! De hogy magánál korrektebb az biztos! Nem mindenki született gazdag családba arany kanállal a szájában!
Ayrton megkerülte az asztalt.
- Figyelmeztetem! Ha még egyszer megsérti a családom kitekerem a nyakát!
- Nem, én figyelmeztetem magát! Ha még egyszer sértegetni merészel, akkor ezer örömmel kitálalok a sajtónak hogy a mi csapatunkkal végezteti el a piszkos munkát, és van képe az általunk javasolt módosításokat felülbírálni! Mások vállára akarja újra felfuttatni a McLarent, és tönkre tenni a karrierem, csak hogy vegye tudomásul én ezt nem hagyom! Maga egy utolsó szemétláda, aki egy hős bajnok álarca mögé bújik, de engem többé nem téveszt meg! Bajnok!– válasz képen megragadta a karom, én pedig felpofoztam.
Bruno fogta le a kezét, és cibálta vissza a helyére, miközben portugálul beszélt, gondolom engem szidott. A brazil félisten láthatóan duzzogott, a többiek pedig némán hallgattak.
- Köszönjük igazán…. nagyra értékeljük az őszinteségét. – bökte ki végül Ikuo.
Aztán a lehető leggyorsabban elbúcsúztak a főnöktől, majd angolosan távoztak.
Amikor kihajtottak a kapun fellélegeztem.
- Sajnálom, azt hiszem most rúgattam ki mindkettőnket.
- Az nem olyan biztos. – bólogatott a főnök majd elment.
Egy darabig még kint álltam nézve a naplementét, majd visszamentem a szobámba, és ledobtam magam az ágyra.
- Kész katasztrófa…. – sóhajtottam fel fáradtan.
Alig fejeztük be az étkezést, Yamamotóval arrébb kellett vonulnunk, amíg az előző nap megjelent ellenőrök leadták jelentéseiket a főnökségnek.
Az arcokról semmit nem lehetett leolvasni, én mégis kicsit feszengtem. Pláne hogy Senna többször felém tekingetett.
Aztán két órával, és három teával később odahívtak minket is.
Először Wada szólalt meg:
- Yamamoto, a teljesítményével nagyon elégedettek vagyunk, remek a csapat megítélése, és az eredmények is bíztatóak. Nem kaptunk Önre vonatkozó rossz megítélést. Úgy véljük, hogy a közös munka mindenképpen eredményes lehet, amennyiben a továbbiakban is vállalja.
Válasz képen bólintott. Én viszont a hallottak alapján nem számítottam semmi jóra.
- Takaya kisasszony. –előre léptem –El kell hogy mondjam, az Ön esetében viszont már nem vagyunk ennyire egységesek. – oldalra pillantottam a főnökre.
Vajon miért nem? És én miért nem vagyok meglepve.
- Pár szerelő nem teljesen elégedett Önnel, és nem elég stabilak az eredményei sem, ami komoly kétségeket támaszt a jövőjét illetően. Túl lobbanékonynak, és erőszakosnak ítéljük.
Bólintottam, de közben azon gondolkodtam hol is lehet az a desszertes villa…
- Szeretne valami mentséggel élni?
- Ami azt illeti igen. –közöltem határozottan.
- Halljuk.
- Pontosan tudom ki azok aki ellenem zúgolódnak.
- Igazán? –érdeklődött Ikuo a főmérnök.
- Igen. Hideyoshi (Hidejozsi), Katsumi (Katszumi), és Fujio (Fuzsió). Pontosan tudom hogy miket mondanak rólam a hátam mögött, csak azt felejtik el, Hideyoshi és Katsumi hogy három versenyen is rosszul rögzítették az anyákat a kerekeimen, ezért egyszer a pálya közepén el is hagytam a bal elsőt. A második alkalommal pedig a bal hátsóra nem tették fel a csavart, és amikor leesett a bokszkijáratnál fel kellett adnom a versenyt, vezető helyről. Legutóbb pedig az egyik pénteki szabadedzésen gurult el a ismét a jobb elsőm egy kanyarban, aminek eredményeként nem hogy az edzést nem tudtuk befejezni, de a rajtrácsra tíz másodperces büntetést is kaptam, a szerelőim trehánysága miatt. Ezért a második helyett, az utolsó helyről rajtoltam.
Érdeklődve pillantottak egymásra.
- És Fujio?
- Érdekes módon a kifejezett kérésemre sem kaphattam a vizes pályára esőgumit, mert mint kiderült a műholdas képek ellenére sem kerültek melegítő paplanok az abroncsokra. Holott már napokkal korábban is erős esőt vártak. Valamint a megbeszéltekkel ellentétben egy időmérőre és egy szabadedzésre sem azokat a guminyomásokat kaptam a kerekekbe amiket kértem. Több pozíciót is vesztettünk.
- Alá tudja ezeket a súlyos vádakat támasztani valamivel kisasszony? - érdeklődött Hirojuki.
- Igen, mindegyik ügy kapcsán munkakörben elkövetett gondatlanság miatt megrovásban, és egy havi fizetés megvonásban részesültek az illetékesek. – állt ki értem Yamamoto.
- Értem. És miért nem bocsátották el őket?
- Mert Önök kötöttek velük szerződést Uraim, és nem áll jogkörömben felmondani nekik.
Néma csend lett.
- Kisasszony úgy érzi az embereink szabotálták Önt?
Nem érzem, tudom baszd meg, és azt is hogy kinek a kérésére tették.
- Vezérigazgató úr, én nem mondom azt hogy szabotáltak, de azt sem, hogy nem értenek a szakmájukhoz, ebben nem kívánok állást foglalni.
- Értem. Amennyiben megválunk ezektől a személyektől, lenne esetleg javaslata ezekre a pozíciókra az Ön által is elfogadott szakemberekből.
- Yamamoto úrral közösen biztos, hogy minden további nélkül remek döntést tudnánk hozni.
- Már amennyiben Ön valóban a csapatnál akar maradni. – vetette közbe Senna.
- Tessék?
- Ahogy hallom tegnap itt járt Christian Horner a Red Bull csapatfőnöket.
Témánál vagyunk, hogy rohadnál meg.
- Így van. Amikor szponzorügyben Mr. Eddie Irvine, aki a csapatunk részt tulajdonosa, volt olyan szíves és bemutatott pár befektetőnek a Britt GP-n, Mr Hornnerrel is volt szerencsém találkozni. Mivel korábban versenyzett hasonló szériákban érdeklődve fordult a csapatunk felé, én pedig a jó modornak megfelelően meg is invitáltam a gyárba. Ahol tegnap körbe is vezette a főnök. Este pedig elutazás előtt ismét ellátogatott a gyárba hogy megköszönje szívéjes közreműködésem. – piros pont nekem, amiért ilyen diplomatikus voltam.
Az öreg szája széle megrándult, láthatóan élvezte a műsort.
- Tehát nem keresték meg Önt más Forma 1-es csapatok szerződés ajánlattal? –kukacoskodott Senna.
- Nem. És én sem érdeklődtem ilyen ügyben sehol, de amennyibe történne érdembeli megkeresésé és számomra is elfogadható ajánlattal fordulnának felém, természetesen tudatni fogom az illetékesekkel, hiszen sokkal tartozom a csapatom felé. Amennyiben a látottak, hallottak alapján Önök úgy vélik hogy a jövőben nem tartanak rám igényt természetesen azonnali hatállyal távozom.
Halk moraj futott végig a velem szemben ülőkön.
Ayrton láthatóan nem erre számított, így hogy én tálaltam mindent, az ő bármilyen csípős hozzászólása csak kicsinyes piszkálódás lett volna. Míg ha megadom az esélyt hogy támadjon, akkor én csak magyarázhattam volna a renomémat.
Némi pusmogás támadt, de végül csak megszólalt a nagy főnök.
- Igazából nem látom akadályát hogy ne maradjon kisasszony, és a vélemények is nagyjából egybehangzóak.
Egy pillanatra egy gúnyos mosoly tűnt fel az arcomon, amint azonnal le is töröltem.
- Talán valami probléma van? –kérdezte Ayrton.
- Takaya mindig is úgy gondolta hogy nem sokan támogatják őt a Hondánál, mert nem tartják elég jónak a csapatba, de úgy vélem sikerült megnyugtatniuk hogy több a pártfogója mint az ellenzője. –válaszolt a főnök.
- Hátha csak ennyi a gond, akkor ez megoldódott. – mondta Hirojuki.
Nyeltem egy nagyot, de kezdett elegem lenni.
A menedzser viszont láthatóan nem volt vele egy véleményem.
- Kisasszony én máshogy látom, szerintem maga pontosan tudja hogy ki akarja megfúrni az karrierjét, és ezért vonakodik nyíltan válaszolni. Biztosíthatom hogy nem az udvariasságára hanem a konkrét, őszinte véleményére vagyunk kíváncsiak.
- A konkrét és őszinte véleményemre? –kérdeztem gyanakodva.
- Igen.
- Nem tudom Önök mennyire olvassák a sportújságokat, de nekem kezd elegem lenni abból hogy egy olyan valaki bírál, aki még soha nem versenyzett ebben a sorozatban, és akiről közkeletű tény hogy lobbanékony, és agresszív versenyző volt. Ha emlékezetem nem csak akkor két későbbi Ferrari pilótával is megismertette az öklét. Ha valakinek valami problémája van velem, akkor jöjjön ide és mondja a szemembe, ne pedig a sajtóval üzengessen, ilyen alpári méltatlan stílusban. Ami pedig a munkámat illeti úgy vélem a körülmények: a pocsék munkatársak, az állandó hátráltató tényezők ellenére remekül helyt álltam, mert még két futam van hátra, két –illetve hat ponttal vezetünk mindkét bajnokságban, és akár győzhetünk is. A motortesztek kapcsán is jelentős előrelépéseket tettünk. Ráadásul úgy vélem, hogy az aki nem ül benne az autóban, és nem látja mire volt képes a motor korábban és mire most, valamint milyen gyermeteg hibákkal kellett szembesülnünk, és mennyit dolgoztunk azért hogy ideáig eljussunk, az inkább hallgasson. Mondhatnám azt is, hogy könnyű a partvonalról bírálni bárkit is, ha az illető nem tesz hozzá semmit a játékhoz, és nem az ő segge van veszélyben. De talán, ha ez a személy hajlandó lenne leszállni a földi halandókhoz, és eljönni segíteni még többre jutnánk. Esetleg! Hát ez a véleményem!
A braziltól nem vártam mást, csak gúnyos mosolyt, és elégedettséget, a többiektől pedig meghökkenést. Ennek ellenére bár a vezetőség valóban ledöbbent, Ayrton láthatóan nem tudta mit gondoljon. Bruno pedig remekül mulatott, alig tudta elrejteni vigyorát, élvezte a műsort, és azt hogy nagybátyját kiosztották.
- Én meg nem hiszem, hogy egy alig pár éve versenyző pilótának kell kioktatni arról hogy mit és hogyan tegyek kisasszony! – csattant fel a brazil.
- Vegye tudomásul, hogy senkitől sem tűrök el ilyen sértést, és ha nem a tárgyaló asztal másik oldalán pöffeszkedne olyan nyeglén, és felfúj hólyag módjára akkor bizony szívesen felpofoznám.
- Mit merészel… - pattant fel a székből.
- Maga mire ragadtatja magát! Azt hiszem a fejébe szállt a siker Uram! Lehet hogy jól fekszik a Hondánál, te tudnék Önnél sokkal jobb, és korrektebb versenyzőket mutatni, akik nem úgy nyertek világbajnokságot hogy kilökték az ellenfelüket a pályáról!
- Maga öntelt kis béka!
- Béka? Az lehet! De hogy magánál korrektebb az biztos! Nem mindenki született gazdag családba arany kanállal a szájában!
Ayrton megkerülte az asztalt.
- Figyelmeztetem! Ha még egyszer megsérti a családom kitekerem a nyakát!
- Nem, én figyelmeztetem magát! Ha még egyszer sértegetni merészel, akkor ezer örömmel kitálalok a sajtónak hogy a mi csapatunkkal végezteti el a piszkos munkát, és van képe az általunk javasolt módosításokat felülbírálni! Mások vállára akarja újra felfuttatni a McLarent, és tönkre tenni a karrierem, csak hogy vegye tudomásul én ezt nem hagyom! Maga egy utolsó szemétláda, aki egy hős bajnok álarca mögé bújik, de engem többé nem téveszt meg! Bajnok!– válasz képen megragadta a karom, én pedig felpofoztam.
Bruno fogta le a kezét, és cibálta vissza a helyére, miközben portugálul beszélt, gondolom engem szidott. A brazil félisten láthatóan duzzogott, a többiek pedig némán hallgattak.
- Köszönjük igazán…. nagyra értékeljük az őszinteségét. – bökte ki végül Ikuo.
Aztán a lehető leggyorsabban elbúcsúztak a főnöktől, majd angolosan távoztak.
Amikor kihajtottak a kapun fellélegeztem.
- Sajnálom, azt hiszem most rúgattam ki mindkettőnket.
- Az nem olyan biztos. – bólogatott a főnök majd elment.
Egy darabig még kint álltam nézve a naplementét, majd visszamentem a szobámba, és ledobtam magam az ágyra.
- Kész katasztrófa…. – sóhajtottam fel fáradtan.
2012. január 3., kedd
If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 14.
14.rész
Mire megint visszaértem a szobámba kikészültem.
Bevettem egy fájdalom csillapítót, és ezúttal örültem neki hogy nálam a mellékhatás egyenlő az álmossággal. Elterültem az ágyon és magamra húztam a takarót, beállítottam az órát reggel hatra, töltőre tettem a telefont, majd kikapcsoltam.
Mélyen aludtam egész éjjel, mégis kissé kábán ébredtem, odatettem főni egy kávét, és vettem egy hosszú zuhanyt.
Még átnéztem minden fontosabb papírt, valamint jegyzetet, biztos, ami biztos, hogy minden kérdésre tudjak válaszolni.
Végül felvettem a csapategyenruhát, egy fekete nadrágot, a logókkal ellátott inget, és a sportcipőt. Telefont, és egyéb kártyákat zsebre tettem.
Fél nyolc körülre járt amikor lementem az ebédlőbe, a főnök éppen teát ivott.
- Leülhetek? –kérdeztem angolul.
Az egyik székre mutatott.
- Nem tudom mit mondjak ha rákérdeznek miért volt itt Horner….
- Az igazat.
Érdeklődve pillantottam rá.
- Egy barátod meglátogatott. Én pedig értekezhettem egy magasabb szinten álló kollégával.
- Este megint itt volt.
A főnök letette a teáscsészét és felnézett a papírjaiból.
- Tudom.
- Tudja?
- Szóltak az őrök.
- Értem.
- Elköszönt, mielőtt elment. Ha itt maradt volna, vagy házon kívül töltötted volna az estét, akkor már nem mondhatnánk azt, amit most.
- Kár hogy ezt nem mindenki gondolja így. – túrtam bele az elém tett rántottába.
- Az angol mondott valamit?
- Elment, és azt hiszem ezúttal végleg. –tettem le a villát.
- Nem kellene inkább a munkádra koncentrálnod?
- De, persze. Elnézést.
Az öreg bele ivott a teájába, majd ismét letette a csészét.
- A házasságom előre elrendezték, nem nagyon ismertem Midorit, mégis évekig jól megvoltunk. Kedves volt, törődött velem, és otthon mindig minden rendben volt. Amikor meghalt nagyon megviselt. Aztán megismertem a jelenlegi feleségem Isakot.
- Ő más?
- Igen. Egészen más. Sokkal szenvedélyesebb, és nos… szeszélyesebb, határozottabb. Máshogy élünk, mégis boldogabb vagyok.
- Miért? Mert igazán szereti?
Bólintott.
- Ha úgy érzed hogy minden áron szükséged van arra az angolra, akkor hívd fel, és jövő héten menj utána. De ha csak azért kell, hogy ne legyél egyedül, akkor nem sok értelme van. Pedig a magány, az hogy egyedül vagy nem is olyan rossz, kezdetnek legalábbis.
- Össze vagyok zavarodva.
- Amikor körbevezeted a vendégeinket remélem ez nem fog látszani. –állt fel.
- Igyekszem.
Bólogatva otthagyott.
Rápillantottam az órámra.
Már csak alig tíz perc volt nyolcig.
Nagyot sóhajtva elindultam a recepcióhoz, a főnök már ott várt.
Egy pillantásából tudtam mire gondol.
- Mindent megteszek hogy ne akadjak ki.
Bólintott.
Kimentünk az épület elé. Ekkor fordult be három fekete sötétített üveges Mercedes.
Lenyeltem egy gúnyos megjegyzést, ami a Honda vezetők német autóval történő érkezésére vonatkozott.
Először az idősebbek szálltak ki.
A vezérigazgató Josino Hirojuki , majd a vezérigazgató helyettes Fukui Takeo, Yasuhiro Wada a Honda F1-es menedzsere, Kadzsitani Ikuo a főmérnök, majd Senna, két tolmács, és végül Bruno.
A főnökre pillantottam, akinek az arcáról semmit sem lehetett elolvasni.
De közben azon agyaltam mi a búbánatnak hozta el magával az unokaöccsét is.
Yamamoto meghajolt, majd én is.
- Uraim, üdvözöljük Önöket. –mondta udvariasan – Engedjék meg hogy bemutassam tehetséges pilótánkat Alice Takayat.
- Üdvözlöm Önöket. –hajoltam meg, majd kezet fogtam a főnökséggel, Senna kivételével, aki úgy bámult rám mintha ott helyben meg akarna fojtani. Nem nyújtott kezet, és ez láthatóan mindenkinek feltűnt.
- Fáradjanak be. –intett a főnök majd miután bementek előttünk mi is követtük a társaságot.
Ismét Yamamotora néztem, de csak egy szigorú pillantás volt a válasz. Magyarán ne törődjek semmivel.
- Szeretnének esetleg velünk reggelizni, vagy azonnal kezdjük is a látogatást? –érdeklődött a főnök.
- Mr. Senna? –nézett rá Hirojuki.
- Szeretném látni az eredményeket, és a fejlesztéseket.
- Takaya. – mutatott rám a főnök.
Bólintottam.
- Először is engedjék meg hogy elmondjam, ami bizonyára már Önök is tudnak, a gyár némelyik részlegére sajnos nem mehetünk be, csak az üvegablakokon át nézhetjük az ott folyó munkát. Ezeken a területekre még mi itt dolgozók sem mehetünk, kizárólag az adott részleg munkatársai. Ezért szíves elnézésüket kérjük. A látogatás során, a tervezés, tesztelés, kutatás és fejlesztés, majd gyártás, összeszerelés, tesztelés, javítás, korrigálás területeken át kívánjuk ismertetni az itt folyó munkát. Természetesen amennyiben az így Önöknek is megfelel.
Mindenki bólintott.
Így elindultunk én sorra belekezdtem az adott részlegnek, és a főbb munkatársaknak bemutatásába, az elért eredmények, valamint a várható eredmények taglalásába.
Fél kettő is elmúlt már mire végeztünk, és újra a recepcióhoz érkeztünk.
Legnagyobb megdöbbenésemre, mindenki csendben hallgatott, vagy pusmogtak egymás között, viszont egyetlen konkrét kérdést sem kaptam.
Még le sem ültünk az ebédlőben én sűrű elnézések közepette pár percre kimentettem magam.
Kimentem a mosdóba, hideg vízzel jó alaposan lemostam az arcom, meg a tarkóm, majd ittam is egy kicsit. Gyorsan pótoltam a letörölt festéket, rendbe szedtem magam, majd az asztalhoz sétáltam.
Mindenki fel akart állni.
- Kérem! Nem szükséges. –tiltakoztam, majd leültem a számomra fenntartott helyen, pont Ayrtonnal szemben.
A gyomrom golflabdányira zsugorodott, és hiába próbáltam az előételként kihozott salátát magamba tuszkolni, pár falat után feladtam.
Némelyik beszélgetési szál elér érdekesnek tűnt, de mivel senki sem szólt hozzám, így nem kapcsolódtam benne, illetlenség lett volna, hiszen csak alkalmazott vagyok.
Éppen egy Nickelback szám szólalt meg.
- Ez Savin ’me. – vigyorgott Bruno.
Megráztam a fejem.
- Mi az?
Megszólalt a refrén.
- Jah igen az a Someday… Szereted a Nickebacket?
Csak bólintottam.
- Legnagyobb sajnálatomra mindenféle rockzenét szeret, és a szerelők is követik ebben. – somolygott a főnök.
- Igazán? – lelkesült be egyre jobban Bruno – Evanescence?
- Igen, őket is. –tűztem a villámra egy falat csirkét.
- Pedig az ember azt hinné, hogy maga inkább a klasszikus zenét szereti. –szögezte le Ayrton láthatóan gúnyosan.
- A látszat néha csal Mr. Senna. Méghozzá sajnos elég sokszor. –egy –egy .
- Igen. Néha még olyanokat is tehetségesnek kiálltunk ki, akik nem érdemlik meg, csupán ripacsok.
Témánál vagyunk.
- Gondolom tapasztalatból beszél Uram! – majd bájosan mosolyogtam.
- Ebéd után mit szeretnének még megtekinteni Uraim? –érdeklődött a főnök.
- Nos, talán a múzeumot. Arra még nem jutott időnk. - javasolta Wada.
A következő szakaszban teljesen az evésre, és az előttem heverő sült csirkére, majd gyümölcskehelyre fordítottam minden figyelmem, mert úgy éreztem ha máshogy teszek, leszúrok egy villával egy többszörös F1-es bajnokot.
Mire megint visszaértem a szobámba kikészültem.
Bevettem egy fájdalom csillapítót, és ezúttal örültem neki hogy nálam a mellékhatás egyenlő az álmossággal. Elterültem az ágyon és magamra húztam a takarót, beállítottam az órát reggel hatra, töltőre tettem a telefont, majd kikapcsoltam.
Mélyen aludtam egész éjjel, mégis kissé kábán ébredtem, odatettem főni egy kávét, és vettem egy hosszú zuhanyt.
Még átnéztem minden fontosabb papírt, valamint jegyzetet, biztos, ami biztos, hogy minden kérdésre tudjak válaszolni.
Végül felvettem a csapategyenruhát, egy fekete nadrágot, a logókkal ellátott inget, és a sportcipőt. Telefont, és egyéb kártyákat zsebre tettem.
Fél nyolc körülre járt amikor lementem az ebédlőbe, a főnök éppen teát ivott.
- Leülhetek? –kérdeztem angolul.
Az egyik székre mutatott.
- Nem tudom mit mondjak ha rákérdeznek miért volt itt Horner….
- Az igazat.
Érdeklődve pillantottam rá.
- Egy barátod meglátogatott. Én pedig értekezhettem egy magasabb szinten álló kollégával.
- Este megint itt volt.
A főnök letette a teáscsészét és felnézett a papírjaiból.
- Tudom.
- Tudja?
- Szóltak az őrök.
- Értem.
- Elköszönt, mielőtt elment. Ha itt maradt volna, vagy házon kívül töltötted volna az estét, akkor már nem mondhatnánk azt, amit most.
- Kár hogy ezt nem mindenki gondolja így. – túrtam bele az elém tett rántottába.
- Az angol mondott valamit?
- Elment, és azt hiszem ezúttal végleg. –tettem le a villát.
- Nem kellene inkább a munkádra koncentrálnod?
- De, persze. Elnézést.
Az öreg bele ivott a teájába, majd ismét letette a csészét.
- A házasságom előre elrendezték, nem nagyon ismertem Midorit, mégis évekig jól megvoltunk. Kedves volt, törődött velem, és otthon mindig minden rendben volt. Amikor meghalt nagyon megviselt. Aztán megismertem a jelenlegi feleségem Isakot.
- Ő más?
- Igen. Egészen más. Sokkal szenvedélyesebb, és nos… szeszélyesebb, határozottabb. Máshogy élünk, mégis boldogabb vagyok.
- Miért? Mert igazán szereti?
Bólintott.
- Ha úgy érzed hogy minden áron szükséged van arra az angolra, akkor hívd fel, és jövő héten menj utána. De ha csak azért kell, hogy ne legyél egyedül, akkor nem sok értelme van. Pedig a magány, az hogy egyedül vagy nem is olyan rossz, kezdetnek legalábbis.
- Össze vagyok zavarodva.
- Amikor körbevezeted a vendégeinket remélem ez nem fog látszani. –állt fel.
- Igyekszem.
Bólogatva otthagyott.
Rápillantottam az órámra.
Már csak alig tíz perc volt nyolcig.
Nagyot sóhajtva elindultam a recepcióhoz, a főnök már ott várt.
Egy pillantásából tudtam mire gondol.
- Mindent megteszek hogy ne akadjak ki.
Bólintott.
Kimentünk az épület elé. Ekkor fordult be három fekete sötétített üveges Mercedes.
Lenyeltem egy gúnyos megjegyzést, ami a Honda vezetők német autóval történő érkezésére vonatkozott.
Először az idősebbek szálltak ki.
A vezérigazgató Josino Hirojuki , majd a vezérigazgató helyettes Fukui Takeo, Yasuhiro Wada a Honda F1-es menedzsere, Kadzsitani Ikuo a főmérnök, majd Senna, két tolmács, és végül Bruno.
A főnökre pillantottam, akinek az arcáról semmit sem lehetett elolvasni.
De közben azon agyaltam mi a búbánatnak hozta el magával az unokaöccsét is.
Yamamoto meghajolt, majd én is.
- Uraim, üdvözöljük Önöket. –mondta udvariasan – Engedjék meg hogy bemutassam tehetséges pilótánkat Alice Takayat.
- Üdvözlöm Önöket. –hajoltam meg, majd kezet fogtam a főnökséggel, Senna kivételével, aki úgy bámult rám mintha ott helyben meg akarna fojtani. Nem nyújtott kezet, és ez láthatóan mindenkinek feltűnt.
- Fáradjanak be. –intett a főnök majd miután bementek előttünk mi is követtük a társaságot.
Ismét Yamamotora néztem, de csak egy szigorú pillantás volt a válasz. Magyarán ne törődjek semmivel.
- Szeretnének esetleg velünk reggelizni, vagy azonnal kezdjük is a látogatást? –érdeklődött a főnök.
- Mr. Senna? –nézett rá Hirojuki.
- Szeretném látni az eredményeket, és a fejlesztéseket.
- Takaya. – mutatott rám a főnök.
Bólintottam.
- Először is engedjék meg hogy elmondjam, ami bizonyára már Önök is tudnak, a gyár némelyik részlegére sajnos nem mehetünk be, csak az üvegablakokon át nézhetjük az ott folyó munkát. Ezeken a területekre még mi itt dolgozók sem mehetünk, kizárólag az adott részleg munkatársai. Ezért szíves elnézésüket kérjük. A látogatás során, a tervezés, tesztelés, kutatás és fejlesztés, majd gyártás, összeszerelés, tesztelés, javítás, korrigálás területeken át kívánjuk ismertetni az itt folyó munkát. Természetesen amennyiben az így Önöknek is megfelel.
Mindenki bólintott.
Így elindultunk én sorra belekezdtem az adott részlegnek, és a főbb munkatársaknak bemutatásába, az elért eredmények, valamint a várható eredmények taglalásába.
Fél kettő is elmúlt már mire végeztünk, és újra a recepcióhoz érkeztünk.
Legnagyobb megdöbbenésemre, mindenki csendben hallgatott, vagy pusmogtak egymás között, viszont egyetlen konkrét kérdést sem kaptam.
Még le sem ültünk az ebédlőben én sűrű elnézések közepette pár percre kimentettem magam.
Kimentem a mosdóba, hideg vízzel jó alaposan lemostam az arcom, meg a tarkóm, majd ittam is egy kicsit. Gyorsan pótoltam a letörölt festéket, rendbe szedtem magam, majd az asztalhoz sétáltam.
Mindenki fel akart állni.
- Kérem! Nem szükséges. –tiltakoztam, majd leültem a számomra fenntartott helyen, pont Ayrtonnal szemben.
A gyomrom golflabdányira zsugorodott, és hiába próbáltam az előételként kihozott salátát magamba tuszkolni, pár falat után feladtam.
Némelyik beszélgetési szál elér érdekesnek tűnt, de mivel senki sem szólt hozzám, így nem kapcsolódtam benne, illetlenség lett volna, hiszen csak alkalmazott vagyok.
Éppen egy Nickelback szám szólalt meg.
- Ez Savin ’me. – vigyorgott Bruno.
Megráztam a fejem.
- Mi az?
Megszólalt a refrén.
- Jah igen az a Someday… Szereted a Nickebacket?
Csak bólintottam.
- Legnagyobb sajnálatomra mindenféle rockzenét szeret, és a szerelők is követik ebben. – somolygott a főnök.
- Igazán? – lelkesült be egyre jobban Bruno – Evanescence?
- Igen, őket is. –tűztem a villámra egy falat csirkét.
- Pedig az ember azt hinné, hogy maga inkább a klasszikus zenét szereti. –szögezte le Ayrton láthatóan gúnyosan.
- A látszat néha csal Mr. Senna. Méghozzá sajnos elég sokszor. –egy –egy .
- Igen. Néha még olyanokat is tehetségesnek kiálltunk ki, akik nem érdemlik meg, csupán ripacsok.
Témánál vagyunk.
- Gondolom tapasztalatból beszél Uram! – majd bájosan mosolyogtam.
- Ebéd után mit szeretnének még megtekinteni Uraim? –érdeklődött a főnök.
- Nos, talán a múzeumot. Arra még nem jutott időnk. - javasolta Wada.
A következő szakaszban teljesen az evésre, és az előttem heverő sült csirkére, majd gyümölcskehelyre fordítottam minden figyelmem, mert úgy éreztem ha máshogy teszek, leszúrok egy villával egy többszörös F1-es bajnokot.
If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 13.
13.rész
Hosszan kicsengett mielőtt felvette.
- Mi van? – szólt bele ingerülten.
- Neked is, szia.
- Pár perce beszéltem Christiannal! – támadott le.
Hoppá, vágtam egy meghunyászkodó grimaszt.
- Te mondtad neki hogy jöjjön ide….
- Micsoda ész!
- Eddie, meg tudom….
- Nem kétlem! Mesteri vagy ebben!
- Senna holnap ide jön.
- Mi??
Pár pillanatra néma csend telepedett közénk.
- A Honda főnökségével?
- Igen. Én leszek a szép, és csinos hostes.
- Értem. Az előőrs megjött már?
- A kémek? Igen, még ma reggel. Kikérdeznek mindenkit, és persze mindent átnéznek, hogy meg tudják erősíteni amit mondok, vagy cáfolhassanak.
- És átnézik a belépők listáját is, és a kamerák felvételeit is.
- Látom érted. Ha kiderül hogy a vezérkar látogatása előtt egy nappal a Red Bull csapatvezetője itt járt…
- Akkor azonnal érdekelni fogja őket, hogy miért és kihez jött. Ha pedig rájönnek hogy hozzád….
- Még azt hiszik hogy kiadok némi üzleti titkot, vagy a gyár más felé kacsintgat, vagy esetleg én akarok elszerződni….
Felsóhajtott.
- Ha elmondod neki meg fogja érteni.
- Ez már egy elve halva született ötlet volt, nem is kellett volna belemennem ebben. – közöltem lemondóan.
- Jó ötletnek tűnt rávenni, hogy látogasson meg…
- Nem az ötlettel volt a gond Eddie, hanem az időzítéssel.
- Beszéljek…
- Nem. Jó ez így.
- Nem értelek, illetve értelek de mégsem.
- Mindegy….. Úgysincs nekem időm ilyen drámákra. Inkább szoríts nekem holnap jó?
- Rendben.
- Szia. – mondtam fáradtan, és mielőtt még bármit is mondhatott volna bontottam a vonalat.
Kimerülten terültem el az ágyon.
Tudtam, hogy igazságtalanul bántam Chrissel, ő csak látni akart, én pedig nekiestem mint egy eszelős, de ha arra gondoltam hogy másnap ízekre fognak szedni, és az angol látogatása még olaj is lesz a tűzre, remegés fogott el.
Szívesen megkérdeztem volna a főnököt, hogy miért engedte be. Ki kellett volna hajítania a fenébe, de e helyett….
A maga módján makacs ember volt, és érdekelte minek jött ide Horner, bár valahol éreztem hogy pontosan tudta, pláne hogy már a végén a recepciós is tudta. Mindenki tudta.
- A bánatba! – nyögtem fel, majd a fejemre húztam egy párnát.
Végül több órás tipródás után, elmentem zuhanyozni, felkaptam valami melegítő félét, majd lementem enni.
Csípős paradicsomos tészta, csirke mellel. A kedvencem, de csak turkáltam.
Fél óra után feladtam, lementem a garázsba, és körbe néztem.
A 2011-es tűz piros Nissan GTR -1-esem, ott állt az egyik oszlom mellett.
Szerencsére már megjött, egy hónapig javították miután legutóbb összetörtem. Szerencsére, már kezdett hiányozni.
A kulcsok nálam voltak beültem, és ráadtam a gyújtást a nagy piros gombbal, majd felkapcsoltam a többi kapcsolót. A motor mély öblös hangot adott, ami a mélygarázsban erősen visszhangzott.
Végül bezártam az ajtót, és a sorompóhoz gurultam.
Aláírtam a kilépőt, és a hátsó kijáraton át kihajtottam a városba. Ahogy egy hídon gázt adtam, megint hallottam a süvítő hangot is, ami a mély morgó hang mellett jellemző a Nissanokra.
Csak kódorogtam cél nélkül, amikor elhaladtam az egyik kedvenc éttermem előtt, és észre vettem egy fekete Lamborghinit. Visszakanyarodtam, majd benéztem az ablakokon át, az anyós ülésre egy fekete zakó volt dobva.
Leálltam a parkolóba és felhívtam az írt.
- Szia.
- Nem akarsz holnap mégis eljönni a bájcsevejre?
- Nem, most fog indulni a gépem Dublinba. Miért?
- Csak gondoltam megkérdezem. Éppen itt állok a Reventonoddal szemben a Tachibana előtt.
- Ez csak addig stimmel, hogy azaz én kocsim.
- Mert hogy?
- Kölcsön adtam.
- Kinek?
- Hornernek. –sóhajtott fel lemondóan.
Nem tudtam megszólalni.
- Egyéb?
- Semmi…. Illetve…. Akkor még itt van?
- Mivel még az étterem előtt parkol gondolom igen. Mond te szőke lettél?
- Nem, csak hülye vagyok.
- Amúgy meg, ha már úgyis belebotlottál, miért nem mész be hozzá.
- Alul öltözött vagyok. - nyögtem ki.
- Mennyire? – hallottam hogy vigyorog.
- Melegítőben vagyok.
- Kéred a számát?
- Menj a pokolba! –majd lecsaptam, és beindítottam a motort, majd besoroltam a forgalomba.
De alig tíz perc múlva megint a Tachibana előtt húztam el, de a Reventon már nem volt sehol.
Fél órát köröztem még a környéken utána visszamentem a gyárba.
Alig dobtam le a kulcsokat a dohányzóra, máris csöngött a vonali.
- Watashi wa misu sumimasen, gogo ni hōmon shite koko ni shinshi. (Elnézést kérek kisasszony, de az az úr van itt aki már délután is kereste.
- Daredesuka? Sore wa eigodesu? (Ki? Azaz angol?)
- Hai. (Igen.)
- Watashi ga iku made matsu yō ni kare ni watashi no messēji. (Üzenem neki, hogy várjon meg, megyek.)
- Hai. (Igen).
Mire leértem már a vendégek részére fenntartott parkolóban állt, és neki dőlt az autónak.
Két biztonsági őr pedig tíz – tizenöt méterről figyelte.
- Kon'nichiwa. (Szia.)
Értetlenül nézett rám, én pedig zavartan mosolyogtam.
- Akarom mondani szia.
- Hello.
- Délután kicsit felhúztam magam, és…
- Eddie mesélte.
- Remek, egyéb ügyekben is ki fogtok tárgyalni, vagy csak az ilyen esetekben?
Pár pillanatig egymás néztük.
- Bocs, ma kicsit fel vagyok húzva.
Bólintott.
- Gondoltam benézek még egyszer mielőtt gépre szállok.
- Örülök. – és közben próbáltam mosolyogni.
Közelebb jött, de én hátráltam.
- Még haragszol?
- Az őrök. – böktem a fejemmel a kissé még távolabb andalgó securitisekre.
- Tudod elég részletesen kifejtette hogy miért ordítottad le a fejem, és én pedig nagyon igyekszem megérteni, komolyan. De ez már azért egy kicsit sok. Nem tudom, mennyire érdekel nekem ez az egész hogy esett, de gondolom sejted hogy az első géppel el akartam repülni, ha nem hív fel, hogyhogy sikerült a randi…. –tárta szét a kaját.
Toppantottam a lábammal, és közben bánatosan néztem rá.
- Most hatódjak meg ezektől a nagy szemektől?
Elhúztam a szám.
- El kell menned… - böktem ki végül.
- És majd kerüljek elő ha neked később alkalmas lesz? –kérdezte kissé ingerülten.
- Christian kérlek…
- Kérlek! Kérlek! Bocsánat! Kicsit sokat hallottam ezt tőled az utóbbi időben! Majd hívj fel ha végre felnőttél! – azzal kinyitotta az ajtót hogy beszálljon.
Megfogtam a karját, és átöleltem. Lágyan megcsókolt, és egymáshoz bújtunk.
- Nem akarok elmenni.
- Tudom, hogy tök hülyét csináltam magamból és belőled is.
- És még finoman fogalmaztál.
- Holnap nagyon durva napom lesz, de este ráérek.
Kicsit eltolt magától, és a szemembe nézett.
- Nem maradok, csak azért hogy együtt tölthessek veled egy fél estét. Mert hogy hallom szerdán már repültök is tesztelni.
- Velünk jöhetnél.
Megrándult az arca.
- Ne viccelj, nekem szerdán már Milton Keynesben kell lennem. Sőt már igazából ma el kellett volna utaznom.
- Ha reggel mész el tőlem, engem keresztre feszítenek.
- Akkor gyere át hozzám.
Az egyik őr közelebb jött.
- Elnézést kisasszony. Tízkor lezárják a gyár területét se ki, se be egy árva lélek sem. A vendégének addig távoznia kell. –mondta erős akcentussal.
- Köszönjük.
- Ha addig nem érek vissza csak a vendégek után jöhetek be. –mondtam morcosan Chrisnek.
- Értem.
Az órájára pillantott.
- Negyed tíz.
Erőt vettem magamon, és megfogtam a kezét.
- Ha letudtam a teszteket, akkor lesz egy hét szünetem.
- Év közi tesztünk lesz Jerezben. –közölte ingerülten.
- És ha oda utaznék?
Jelentőségteljesen rám nézett.
- Oké, nincs más ötletem. Neked?
Megrántotta a vállát, majd szó nélkül beszállt a kocsiba. Bezárta az ajtót, és elhajtott.
Most még pocsékabbul voltam mint délután.
Hosszan kicsengett mielőtt felvette.
- Mi van? – szólt bele ingerülten.
- Neked is, szia.
- Pár perce beszéltem Christiannal! – támadott le.
Hoppá, vágtam egy meghunyászkodó grimaszt.
- Te mondtad neki hogy jöjjön ide….
- Micsoda ész!
- Eddie, meg tudom….
- Nem kétlem! Mesteri vagy ebben!
- Senna holnap ide jön.
- Mi??
Pár pillanatra néma csend telepedett közénk.
- A Honda főnökségével?
- Igen. Én leszek a szép, és csinos hostes.
- Értem. Az előőrs megjött már?
- A kémek? Igen, még ma reggel. Kikérdeznek mindenkit, és persze mindent átnéznek, hogy meg tudják erősíteni amit mondok, vagy cáfolhassanak.
- És átnézik a belépők listáját is, és a kamerák felvételeit is.
- Látom érted. Ha kiderül hogy a vezérkar látogatása előtt egy nappal a Red Bull csapatvezetője itt járt…
- Akkor azonnal érdekelni fogja őket, hogy miért és kihez jött. Ha pedig rájönnek hogy hozzád….
- Még azt hiszik hogy kiadok némi üzleti titkot, vagy a gyár más felé kacsintgat, vagy esetleg én akarok elszerződni….
Felsóhajtott.
- Ha elmondod neki meg fogja érteni.
- Ez már egy elve halva született ötlet volt, nem is kellett volna belemennem ebben. – közöltem lemondóan.
- Jó ötletnek tűnt rávenni, hogy látogasson meg…
- Nem az ötlettel volt a gond Eddie, hanem az időzítéssel.
- Beszéljek…
- Nem. Jó ez így.
- Nem értelek, illetve értelek de mégsem.
- Mindegy….. Úgysincs nekem időm ilyen drámákra. Inkább szoríts nekem holnap jó?
- Rendben.
- Szia. – mondtam fáradtan, és mielőtt még bármit is mondhatott volna bontottam a vonalat.
Kimerülten terültem el az ágyon.
Tudtam, hogy igazságtalanul bántam Chrissel, ő csak látni akart, én pedig nekiestem mint egy eszelős, de ha arra gondoltam hogy másnap ízekre fognak szedni, és az angol látogatása még olaj is lesz a tűzre, remegés fogott el.
Szívesen megkérdeztem volna a főnököt, hogy miért engedte be. Ki kellett volna hajítania a fenébe, de e helyett….
A maga módján makacs ember volt, és érdekelte minek jött ide Horner, bár valahol éreztem hogy pontosan tudta, pláne hogy már a végén a recepciós is tudta. Mindenki tudta.
- A bánatba! – nyögtem fel, majd a fejemre húztam egy párnát.
Végül több órás tipródás után, elmentem zuhanyozni, felkaptam valami melegítő félét, majd lementem enni.
Csípős paradicsomos tészta, csirke mellel. A kedvencem, de csak turkáltam.
Fél óra után feladtam, lementem a garázsba, és körbe néztem.
A 2011-es tűz piros Nissan GTR -1-esem, ott állt az egyik oszlom mellett.
Szerencsére már megjött, egy hónapig javították miután legutóbb összetörtem. Szerencsére, már kezdett hiányozni.
A kulcsok nálam voltak beültem, és ráadtam a gyújtást a nagy piros gombbal, majd felkapcsoltam a többi kapcsolót. A motor mély öblös hangot adott, ami a mélygarázsban erősen visszhangzott.
Végül bezártam az ajtót, és a sorompóhoz gurultam.
Aláírtam a kilépőt, és a hátsó kijáraton át kihajtottam a városba. Ahogy egy hídon gázt adtam, megint hallottam a süvítő hangot is, ami a mély morgó hang mellett jellemző a Nissanokra.
Csak kódorogtam cél nélkül, amikor elhaladtam az egyik kedvenc éttermem előtt, és észre vettem egy fekete Lamborghinit. Visszakanyarodtam, majd benéztem az ablakokon át, az anyós ülésre egy fekete zakó volt dobva.
Leálltam a parkolóba és felhívtam az írt.
- Szia.
- Nem akarsz holnap mégis eljönni a bájcsevejre?
- Nem, most fog indulni a gépem Dublinba. Miért?
- Csak gondoltam megkérdezem. Éppen itt állok a Reventonoddal szemben a Tachibana előtt.
- Ez csak addig stimmel, hogy azaz én kocsim.
- Mert hogy?
- Kölcsön adtam.
- Kinek?
- Hornernek. –sóhajtott fel lemondóan.
Nem tudtam megszólalni.
- Egyéb?
- Semmi…. Illetve…. Akkor még itt van?
- Mivel még az étterem előtt parkol gondolom igen. Mond te szőke lettél?
- Nem, csak hülye vagyok.
- Amúgy meg, ha már úgyis belebotlottál, miért nem mész be hozzá.
- Alul öltözött vagyok. - nyögtem ki.
- Mennyire? – hallottam hogy vigyorog.
- Melegítőben vagyok.
- Kéred a számát?
- Menj a pokolba! –majd lecsaptam, és beindítottam a motort, majd besoroltam a forgalomba.
De alig tíz perc múlva megint a Tachibana előtt húztam el, de a Reventon már nem volt sehol.
Fél órát köröztem még a környéken utána visszamentem a gyárba.
Alig dobtam le a kulcsokat a dohányzóra, máris csöngött a vonali.
- Watashi wa misu sumimasen, gogo ni hōmon shite koko ni shinshi. (Elnézést kérek kisasszony, de az az úr van itt aki már délután is kereste.
- Daredesuka? Sore wa eigodesu? (Ki? Azaz angol?)
- Hai. (Igen.)
- Watashi ga iku made matsu yō ni kare ni watashi no messēji. (Üzenem neki, hogy várjon meg, megyek.)
- Hai. (Igen).
Mire leértem már a vendégek részére fenntartott parkolóban állt, és neki dőlt az autónak.
Két biztonsági őr pedig tíz – tizenöt méterről figyelte.
- Kon'nichiwa. (Szia.)
Értetlenül nézett rám, én pedig zavartan mosolyogtam.
- Akarom mondani szia.
- Hello.
- Délután kicsit felhúztam magam, és…
- Eddie mesélte.
- Remek, egyéb ügyekben is ki fogtok tárgyalni, vagy csak az ilyen esetekben?
Pár pillanatig egymás néztük.
- Bocs, ma kicsit fel vagyok húzva.
Bólintott.
- Gondoltam benézek még egyszer mielőtt gépre szállok.
- Örülök. – és közben próbáltam mosolyogni.
Közelebb jött, de én hátráltam.
- Még haragszol?
- Az őrök. – böktem a fejemmel a kissé még távolabb andalgó securitisekre.
- Tudod elég részletesen kifejtette hogy miért ordítottad le a fejem, és én pedig nagyon igyekszem megérteni, komolyan. De ez már azért egy kicsit sok. Nem tudom, mennyire érdekel nekem ez az egész hogy esett, de gondolom sejted hogy az első géppel el akartam repülni, ha nem hív fel, hogyhogy sikerült a randi…. –tárta szét a kaját.
Toppantottam a lábammal, és közben bánatosan néztem rá.
- Most hatódjak meg ezektől a nagy szemektől?
Elhúztam a szám.
- El kell menned… - böktem ki végül.
- És majd kerüljek elő ha neked később alkalmas lesz? –kérdezte kissé ingerülten.
- Christian kérlek…
- Kérlek! Kérlek! Bocsánat! Kicsit sokat hallottam ezt tőled az utóbbi időben! Majd hívj fel ha végre felnőttél! – azzal kinyitotta az ajtót hogy beszálljon.
Megfogtam a karját, és átöleltem. Lágyan megcsókolt, és egymáshoz bújtunk.
- Nem akarok elmenni.
- Tudom, hogy tök hülyét csináltam magamból és belőled is.
- És még finoman fogalmaztál.
- Holnap nagyon durva napom lesz, de este ráérek.
Kicsit eltolt magától, és a szemembe nézett.
- Nem maradok, csak azért hogy együtt tölthessek veled egy fél estét. Mert hogy hallom szerdán már repültök is tesztelni.
- Velünk jöhetnél.
Megrándult az arca.
- Ne viccelj, nekem szerdán már Milton Keynesben kell lennem. Sőt már igazából ma el kellett volna utaznom.
- Ha reggel mész el tőlem, engem keresztre feszítenek.
- Akkor gyere át hozzám.
Az egyik őr közelebb jött.
- Elnézést kisasszony. Tízkor lezárják a gyár területét se ki, se be egy árva lélek sem. A vendégének addig távoznia kell. –mondta erős akcentussal.
- Köszönjük.
- Ha addig nem érek vissza csak a vendégek után jöhetek be. –mondtam morcosan Chrisnek.
- Értem.
Az órájára pillantott.
- Negyed tíz.
Erőt vettem magamon, és megfogtam a kezét.
- Ha letudtam a teszteket, akkor lesz egy hét szünetem.
- Év közi tesztünk lesz Jerezben. –közölte ingerülten.
- És ha oda utaznék?
Jelentőségteljesen rám nézett.
- Oké, nincs más ötletem. Neked?
Megrántotta a vállát, majd szó nélkül beszállt a kocsiba. Bezárta az ajtót, és elhajtott.
Most még pocsékabbul voltam mint délután.
2012. január 2., hétfő
If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 12.
12.rész
Másnap reggel fáradtan ébredtem. Majdnem tizenkét órát aludtam egy huzamban, mégsem pihentem ki magam.
A hangulatom is pocsék volt, így hogy még inkább az is maradjon betettem a Clubbed to Death c. számot.http://www.youtube.com/watch?v=_YCGtT_FRYg
Majd egy forró zuhany, és a bögre kávé kíséretében leültem megnézni a Mint a villámot.
Pont a kedvenc részemnél tartottam, amikor összerakják az autót, amikor kopogtatta.
Nem állítottam le a filmet, de ajtót nyitottam.
- Ohayō, bosu! (Jó reggelt főnök!)
- Neked is. –morogta, miközben arrébb mentem, ő pedig bejött és leült a fotelben.
Pár pillanatig a képernyőt bámulta, majd rám nézett.
- Hanyaggyára is nézed?
Elmosolyodtam.
- Úgy ismer mint a tenyerét.
Bólintott.
- Nem tudom. Biztos már vagy ezredjére.
- Jövő héten lennének a tesztek a Hondával.
- Tudom. Ahogy azt is hogy ma már be kellett volna mennem dolgozni a fiúkhoz.
- Mégsem láttunk egész délelőtt. Beteg vagy?
- Tudja hogy nem vagyok lógós, imádom az autósport minden részét, még a legalantasabb melót is.
- Akkor?
- Fáradt vagyok, az állandó edzés, verseny, és szerelés kicsit lemerített. Sosem veszek ki szabadságot, vagy panaszkodom, de egy évben pár nap nekem is jár. Holnap még pihennék egy kicsit, kedden benézek a szerelőkhöz, és szerdán mehetünk is a pályára. Lazítanom kell hogy csúcsformában legyek a Honda előtt. – vigyorogtam a főnökre, de ő komor maradt – Haragszik?
- Nem bánom ma pihenj, de holnap le kell jönnöd, mert kedden vendégeink lesznek.
- Kik?
- Senna.
Köhögni kezdtem, mert félre nyeltem a kávém.
Aggódva néztem rá.
- Mondja hogy nem kell mást tennem csak bólogatnom?
- Neked kell körbe vezetned őket a gyárban. –szögezte le.
- Senna ötlete volt igaz? –sóhajtottam fel.
- Nem, az enyém. Én ajánlottam fel.
- Tessék? – fakadtam ki.
- Itt az ideje hogy végre találkozzatok, és ez a mi terepünk, nálunk a haza pálya előnye.
- Ha megint valami keleti bölcselettel jön főnök, én gutaütést kapok.
- Valami olyasmit akartam mondani, hogy nézz szembe végre az ellenfeleddel.
- Ez megint olyan Yodás volt. – nevettem fel.
- Sosem fog felnőni. –sóhajtott majd felállt.
- Főnök.
Megfordult, és rám nézett.
- És ha balhé lesz a vége?
- Nem fogja megengedni magának, hogy a Honda vezetősége előtt odáig süllyedjen hogy nyilvános botrányba keveredik veled.
Nem válaszoltam.
- Még ha te úgyis gondolod, hogy megteszi.
- Remélem magának lesz igaza.
Bólintott majd elment.
Leállítottam a filmet, és átmentem az ebédlőbe enni.
Már éppen végeztem a pirított rizzsel, és a halfalatokkal, amikor a szerelők nagy nyüzsgéssel betódultak, majd bekapcsolták a tévét.
A futam már a vége felé járt, és lévén hogy unalmasak voltak az utolsó körök, visszajátszották hogy Vettelnek durr defektje volt a másodi kanyarban, Raikkonen pedig a Petrovval való koccanás után csak a negyedik helyen állt.
Christian arca mindent elárult.
http://www.youtube.com/watch?v=4rw4uPih_B8
Csak egy kicsit sajnáltam, de tényleg csak egy kicsit.
A másnap reggel is csendesen indult, reggel filmet néztem, aztán tizenegy felé elindultam a városba, sétáltam, vásároltam, és beültem egy étterembe ebédelni.
Pár ruhával többel, és vékonyabb pénztárcával szálltam ki a gyár előtt a taxiból.
Bejelentkeztem, a belső portán azonban már várt egy üzenet, hogy vendégem van, aki éppen a főnökkel járja be jobb híján a gyárat.
A recepciós természetesen pontosan meg tudta mondani ki az. Egy külföldi, furcsa akcentussal. Ezzel az erővel bármelyeik turista is lehetne az utcáról.
Eddiet ismerte, úgyhogy biztosan nem ő volt.
Mertem remélni hogy nem Ayrton érkezett egy nappal hamarabb.
Gyorsan leraktam a szobámban a cuccokat, és átvettem egy farmert, és a fekete csapatlogós inget. Zsebre tettem a kártyát, pár apróságot, és a lifthez érve hívtam a Yamamotot.
- Jōshi kon'nichiwa! (Jó napot főnök!)
- Mata, amarini mo.( Neked is.)
- Gomen, hōmon-sha o kitai shite inakatta yo, to dare mo watashi ni shirasete inai. (Nagyon sajnálom nem vártam vendéget, és senki nem értesített.) –hadartam.
- Sore wa mondaide wanai. Sukunakutomo watashi wa kōjō de gesuto o dōnyū shi, ima watashitachiha dainingurūmu ni akusesu shite kudasai. (Nem baj. Legalább bemutattam a vendégünknek a gyárat, most megyünk az ebédlőhöz.)
- Hai. Sugu ni watashi wa iku. (Igen. Azonnal megyek.)
- Yoi. (Rendben.)
Idegesen nyomkodtam a hívó gombot, majd szinte futva értem be az ebédlőbe.
Körbe sem tudtam nézni, mert a főnök az egyik sarokból már emelte is a kezét.
A vendég nekem háttal ült.
- Jó napot, elnézést kérek a késésért, nem…….értesítettek. – nyögtem ki döbbenten amikor rápillantottam a kék farmert, fehér kék csíkos inget, és fekete zakót viselőre.
- Szia. – köszönt az angol félszegen.
Gondolom levágta hogy az arcom egyre dühösebb grimaszba torzul.
- Akkor viszont látásra Christian. –állt fel, majd ő is követte a példáját, és kezet ráztak.
- Mr. Yamamoto még egyszer köszönöm hogy körbe vezetett.
A főnök meghajolt, majd elment.
Én meg leültem.
- Amikor elindultam még jó ötletnek tűnt. –kezdett bele a mentegetőzésbe.
- Utálom a meglepetéseket.
- Értem.
Intettem a pincér lánynak, hogy hozzon kávét.
Feszült csend telepedett körénk, nekem nőtt a fejem az idegtől, ami láthatóan is volt, mert az angol meg erre reagálva feszengett.
- Bekavartam valamibe? –szólalt még ismét amikor már a bögrébe szórtam a cukrot.
- Holnap jön Senna. Én leszek az idegen vezető.
Értetlenül bámult.
Idegességemben lecsaptam a kanalat az asztalra.
- Tudod mit? Menj haza! Így is lesz mit kimagyaráznom holnap miattad!
- Elmondod?
- Semmi közöd hozzá, és most nyom nélkül tűnj el, már így is elég bajt okoztál.
- Szia! –állt fel sértődötten, én pedig némi önváddal a szívemben néztem végig, ahogy elhagyja az épületet.
Ha tudná, mit kapok én ezért holnap.
Visszamentem a szobámba, és kikerestem Eddie számát, majd megnyomtam a hívás indítást.
Másnap reggel fáradtan ébredtem. Majdnem tizenkét órát aludtam egy huzamban, mégsem pihentem ki magam.
A hangulatom is pocsék volt, így hogy még inkább az is maradjon betettem a Clubbed to Death c. számot.http://www.youtube.com/watch?v=_YCGtT_FRYg
Majd egy forró zuhany, és a bögre kávé kíséretében leültem megnézni a Mint a villámot.
Pont a kedvenc részemnél tartottam, amikor összerakják az autót, amikor kopogtatta.
Nem állítottam le a filmet, de ajtót nyitottam.
- Ohayō, bosu! (Jó reggelt főnök!)
- Neked is. –morogta, miközben arrébb mentem, ő pedig bejött és leült a fotelben.
Pár pillanatig a képernyőt bámulta, majd rám nézett.
- Hanyaggyára is nézed?
Elmosolyodtam.
- Úgy ismer mint a tenyerét.
Bólintott.
- Nem tudom. Biztos már vagy ezredjére.
- Jövő héten lennének a tesztek a Hondával.
- Tudom. Ahogy azt is hogy ma már be kellett volna mennem dolgozni a fiúkhoz.
- Mégsem láttunk egész délelőtt. Beteg vagy?
- Tudja hogy nem vagyok lógós, imádom az autósport minden részét, még a legalantasabb melót is.
- Akkor?
- Fáradt vagyok, az állandó edzés, verseny, és szerelés kicsit lemerített. Sosem veszek ki szabadságot, vagy panaszkodom, de egy évben pár nap nekem is jár. Holnap még pihennék egy kicsit, kedden benézek a szerelőkhöz, és szerdán mehetünk is a pályára. Lazítanom kell hogy csúcsformában legyek a Honda előtt. – vigyorogtam a főnökre, de ő komor maradt – Haragszik?
- Nem bánom ma pihenj, de holnap le kell jönnöd, mert kedden vendégeink lesznek.
- Kik?
- Senna.
Köhögni kezdtem, mert félre nyeltem a kávém.
Aggódva néztem rá.
- Mondja hogy nem kell mást tennem csak bólogatnom?
- Neked kell körbe vezetned őket a gyárban. –szögezte le.
- Senna ötlete volt igaz? –sóhajtottam fel.
- Nem, az enyém. Én ajánlottam fel.
- Tessék? – fakadtam ki.
- Itt az ideje hogy végre találkozzatok, és ez a mi terepünk, nálunk a haza pálya előnye.
- Ha megint valami keleti bölcselettel jön főnök, én gutaütést kapok.
- Valami olyasmit akartam mondani, hogy nézz szembe végre az ellenfeleddel.
- Ez megint olyan Yodás volt. – nevettem fel.
- Sosem fog felnőni. –sóhajtott majd felállt.
- Főnök.
Megfordult, és rám nézett.
- És ha balhé lesz a vége?
- Nem fogja megengedni magának, hogy a Honda vezetősége előtt odáig süllyedjen hogy nyilvános botrányba keveredik veled.
Nem válaszoltam.
- Még ha te úgyis gondolod, hogy megteszi.
- Remélem magának lesz igaza.
Bólintott majd elment.
Leállítottam a filmet, és átmentem az ebédlőbe enni.
Már éppen végeztem a pirított rizzsel, és a halfalatokkal, amikor a szerelők nagy nyüzsgéssel betódultak, majd bekapcsolták a tévét.
A futam már a vége felé járt, és lévén hogy unalmasak voltak az utolsó körök, visszajátszották hogy Vettelnek durr defektje volt a másodi kanyarban, Raikkonen pedig a Petrovval való koccanás után csak a negyedik helyen állt.
Christian arca mindent elárult.
http://www.youtube.com/watch?v=4rw4uPih_B8
Csak egy kicsit sajnáltam, de tényleg csak egy kicsit.
A másnap reggel is csendesen indult, reggel filmet néztem, aztán tizenegy felé elindultam a városba, sétáltam, vásároltam, és beültem egy étterembe ebédelni.
Pár ruhával többel, és vékonyabb pénztárcával szálltam ki a gyár előtt a taxiból.
Bejelentkeztem, a belső portán azonban már várt egy üzenet, hogy vendégem van, aki éppen a főnökkel járja be jobb híján a gyárat.
A recepciós természetesen pontosan meg tudta mondani ki az. Egy külföldi, furcsa akcentussal. Ezzel az erővel bármelyeik turista is lehetne az utcáról.
Eddiet ismerte, úgyhogy biztosan nem ő volt.
Mertem remélni hogy nem Ayrton érkezett egy nappal hamarabb.
Gyorsan leraktam a szobámban a cuccokat, és átvettem egy farmert, és a fekete csapatlogós inget. Zsebre tettem a kártyát, pár apróságot, és a lifthez érve hívtam a Yamamotot.
- Jōshi kon'nichiwa! (Jó napot főnök!)
- Mata, amarini mo.( Neked is.)
- Gomen, hōmon-sha o kitai shite inakatta yo, to dare mo watashi ni shirasete inai. (Nagyon sajnálom nem vártam vendéget, és senki nem értesített.) –hadartam.
- Sore wa mondaide wanai. Sukunakutomo watashi wa kōjō de gesuto o dōnyū shi, ima watashitachiha dainingurūmu ni akusesu shite kudasai. (Nem baj. Legalább bemutattam a vendégünknek a gyárat, most megyünk az ebédlőhöz.)
- Hai. Sugu ni watashi wa iku. (Igen. Azonnal megyek.)
- Yoi. (Rendben.)
Idegesen nyomkodtam a hívó gombot, majd szinte futva értem be az ebédlőbe.
Körbe sem tudtam nézni, mert a főnök az egyik sarokból már emelte is a kezét.
A vendég nekem háttal ült.
- Jó napot, elnézést kérek a késésért, nem…….értesítettek. – nyögtem ki döbbenten amikor rápillantottam a kék farmert, fehér kék csíkos inget, és fekete zakót viselőre.
- Szia. – köszönt az angol félszegen.
Gondolom levágta hogy az arcom egyre dühösebb grimaszba torzul.
- Akkor viszont látásra Christian. –állt fel, majd ő is követte a példáját, és kezet ráztak.
- Mr. Yamamoto még egyszer köszönöm hogy körbe vezetett.
A főnök meghajolt, majd elment.
Én meg leültem.
- Amikor elindultam még jó ötletnek tűnt. –kezdett bele a mentegetőzésbe.
- Utálom a meglepetéseket.
- Értem.
Intettem a pincér lánynak, hogy hozzon kávét.
Feszült csend telepedett körénk, nekem nőtt a fejem az idegtől, ami láthatóan is volt, mert az angol meg erre reagálva feszengett.
- Bekavartam valamibe? –szólalt még ismét amikor már a bögrébe szórtam a cukrot.
- Holnap jön Senna. Én leszek az idegen vezető.
Értetlenül bámult.
Idegességemben lecsaptam a kanalat az asztalra.
- Tudod mit? Menj haza! Így is lesz mit kimagyaráznom holnap miattad!
- Elmondod?
- Semmi közöd hozzá, és most nyom nélkül tűnj el, már így is elég bajt okoztál.
- Szia! –állt fel sértődötten, én pedig némi önváddal a szívemben néztem végig, ahogy elhagyja az épületet.
Ha tudná, mit kapok én ezért holnap.
Visszamentem a szobámba, és kikerestem Eddie számát, majd megnyomtam a hívás indítást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)