Days of Thunder - Mint a villám 9.

18+++-os rész!

9.rész

- Tényleg régóta melózol itt?
- Két éve, a pénz jó, csak a magánéletem szar. Anna is így van vele, ő három éve húzza az igát.
- Én Amerikában versenyeztem tovább.
- Tudjuk. Múltkor emlegettünk.
- Ti is hiányoztatok. Kilábaltál már?
- Miből?
Jelentőségteljesen néztem rá.
- Jah igen.
- És Anna?
- Nem tesz jót neki ez a szitu.
- Sejtem.
- És te?
- Minden okés.
- Akkor jó.
- Megyek.
- Jól van. Este? Összeülünk?
- Még nem tudom. – vigyorogtam pimaszul.
- Értem én. – kuncogott – Jó majd megcsörgetlek, úgyis megvan sajtósnál a számod.
- Oké. Csőváz.
Visszamentem a boxba ahol úgy néztek rám mint a véres rongyra.
- Csak nyugodottan fiúk a szemem közé. Ne sunnyogjatok! Amúgy meg igazam volt és ti is tudjátok! – ültem fel egy szerelő dobozra.
- Áruló! – morogta az egyik.
- Te meg egy köcsög vagy! Egyéb észrevétel?
- Szárad a pálya. – dünnyögte az egyik.
- Helyes, akkor gumit fel. Úgyis szeretem a biztonságos szexet.
Egy pillanatra megállt mindenki a munkában.
- A kocsira, ti tök fejek.
Halk nevetés hallatszott az egyik sarokból.
- Gyerünk uraim, ha tovább cukkoltok nem lesz erőtök szerelni, és nem olvasztjuk ő felsége Christian Horner mázas cukorvigyorát a pitten. – ültem be a kocsiba.
- Miért ez a cél? –érdeklődött a versenymérnököm.
- Miért mi a büdös kórság lenne más? Ha csak arra hajtunk hogy ne tök utolsók legyünk akkor, mondjátok meg és ki sem megyek!
- Ti mit esztek ott Amerikában hogy ilyen győzelmi mániások vagytok?
- Csilit öcsi! Te is tehetnél a gatyádba tüzesebb lennél, és jobban felállna! –szóltam vissza a bal első kerekem cseréjéért felelős srácnak.
Kitört a röhögés.
- Amúgy meg, hallom holnap este pakolunk, nem csinálunk egy olyan amerikanishe barbeque partit hátul?
- Az milyen?
- Pácolt husik grillezve, sült krumplival, mártásokkal kenyérrel.
- Esni fog. – szólalt meg Berger a hátunk mögött.
- Van elektromos grill is. Nevezzük ki csapatépítő tréningnek!
- Pakolni kell!
- Szavazzuk meg! Kezeket fel aki mellette! – emeltem fel a jobbom, sok kéz csatlakozott, átnéztem a másik boxba még Brunóéktól is emelték páran – Győzött a többség!
Berger sóhajtott.
- Jó legyen.
- Red Bulltól nem jöhetnek. – közöltem simán – Egyetértünk vagy egyetértünk?
Mindenki bólogatott.
- Egy forradalmár veszett el benned…
- Neeeeemmm. De ezt megjegyzem főnök!
- Menjetek még pár kört, aztán megyünk. Elég volt mára ennyi eső!
- Parancs értettem! –szalutáltam.
Nagyot sóhajtott.
- Istenem Mario kit küldtél a nyakamra vénségemre. –azzal kiment, a fiúk meg fulladoztak a nevetéstől.
- Úgy látom megkedvelt. – jött oda az egyik aerodinamikáért felelős pasi.
- Kicsit kemény fejű, de bírom. Még lazulhatna.
- Ezt ne mond a felesége előtt.
- Minek?
- Kész hárpia. Mindenért sipítozik.
- Miért nem válik már el akkor?
- A pénz, a bírósági cirkusz meg a lánya miatt. Kedves kis csajszi, de nagyon megviselné.
Megráztam a fejem.
- Na fiúkák motort indíts! – húztam fel a maszkot, meg a bukót.
Fél óra körözgetés elég is volt. Bruno még maradt.
Már éppen öltöztem, és fél pucéran álltam a szekrény elől amikor átölelt.
- Ez az ölelés hiányzott… - sóhajtott fel.
Megfordultam.
- Esti program?
- Nem tudom miért?
- Csak mert ha sem pihenést, sem szexet nem tervezünk lelépnék kicsit.
- Hová?
- Semmi közöd hozzá.
Zavartan nézett.
- Jól van na, le ne harapd a fejem, csak kérdeztem. – morgott.
- Féltékeny vagy?
- Nem. Csak érdeklődtem, és majdnem lenyakaztál. De többet nem kérdezek nyugi.
- Azt jól teszed. Nem beszélgetni akarok veled csak kefélni! – kaptam fel a pólóm.
Megfogta a karom.
- Azért tudasd velem ha lecseréltél, mert akkor keresek mást én is!
Felpofoztam.
- Ritka egy szemét vagy!
Erőszakosan megcsókolt, én meg a mellkasát ütöttem.
Belemarkolt a fenekembe, majd a melltartómat akarta kikapcsolni.
- Mit akarsz? – kérdeztem kicsit zavartan.
- Téged! Most!
- Megörül… - újabb csók, és szenvedélyes tapizás volt a válasz.
Majd a csípőmnél fogva az asztalra tett, és a nadrágom gombolta.
- Berger megöl…- cibáltam az alsó overálját.
- Nem érdekel Gerhard…
Gyorsan lehúzta a cipzárját, én meg letoltam a farmerom.
Átkaroltam a pucér mellkasát, fájt ahogy belém hatol, de gyorsan és keményen mozgott.
Egyre jobb lett, nagyokat sóhajtottam az élvezettől.
Az asztal szélébe kellett kapaszkodnom, hogy ne essek le, Bruno előrébb hajolt, hogy mögöttem meg tudjon fogózkodni.
Hangosan nyögtünk, aztán abbahagyta, kicsit ellépett tőlem, lerántott az asztalról, és magának háttal fordított.
Harapdálta a nyakam, aztán erősen az asztalnak lökött, újra megkapaszkodtam a széleiben.
- Tudni akarom… - nyögte kéjesen miközben keményen újra belém hatolt.
- Szeretem… ahogy meg akarsz győzni… de nem beszélek…
- Meglátjuk…
A fenekem elől többször neki ütődött a fémlapnak, tudtam hogy bekékül, mégis teljesen bevadított.
Többször megmozdult az asztal, míg végül mindketten hangosan, és nyögve elélveztünk.
Szorosan karolt, és a fejét a vállamnak döntötte.
- Féltékeny vagyok….. Birtokolni akarlak…
- És pont ezért … viszel a mennybe…
- Ennyire jó velem?
- Jó pár faszim volt már…. És mind nagyon akart… De ennyire még… azzal sem volt…ennyire kibaszott jó… akibe bele voltam esve….
Újra mozogni kezdett.
- Mit…. csinálsz?
- Kiszedem belőled… amit… tudni… akarok…
Újra kezdtük, még vadabbul, és durvábban, hosszú percekkel később ő nyögött, én sikoltoztam.
Sokáig pihegtünk, és ölelkeztünk.
- Jól érvelek? – fordított maga felé.
Fújtam egyet.
- Emlékszel a pletykára, amit meséltél?
- Igen, és?
- A pszicho csajt Monicát, és Annát is ismerem. A két ezer éves haverom.
- Igen?
- Komoly. Nem tudtam hogy itt melóznak, vagy négy éve nem beszéltem velük.
- Ez akkora titok?
- Ne érdekeljen mit csinálok és kivel a szabadidőmben. Megértetted?
Befogtam a száját, mert replikázni akart.
- Tisztán játszom, ha valakitől majd akarnék valamit szólok neked hogy vége. De ha még egyszer ezt teszed velem amit most, keresek más pasit. – néztem rá mérgesen.
- Megörülök érted…
- Tudom… Én mondtam hogy vigyázz.
Örülten csillogott a szeme.
- Reggel?
- Ha nem leszek túl fáradt, akkor már ma este.
Kedvesen mosolygott.
- Kérdezni szeretnék valamit…
- És választ is akarsz.
- Ez most fontos.
- Halljuk? – lettem morcos.
- Nem védekeztünk. Egyszer sem, és…
- Szedek gyógyszert nyugi, és beteg sem vagyok. Fél évente járok dokihoz. És az előző mindig húzott gumit.
Bólintott, de zavarban volt.
- És te?
- Nincs bajom, csak..
- Én sem akarok gyereket, sem problémát nyugi. De ha ragaszkodsz az óvszerhez… - rántottam meg a vállam.
- Pont hogy nem. Csak ciki a téma.
- Annyira nem.Más?
- Úgysem válaszolsz de megkérdezem, mi ez a liliom a lapockádon és az harcos csaj a hátadon?
- A két tetkó?
Bólintott.
- Az egyik egy szimbólum és emlékeztető, a másik meg a világ amelyben élek.
- Szimbólum? Értem.
- Középkori jelentéssel.
Gyengéden megcsókolt, és segített visszahúzni a nacim.
- Azért egy kicsit várhatlak vissza?
- Egy kicsit én is sietek.
Mosolyogtunk, majd kiléptem az ajtón, és máris letöröltem az arcomról a jókedvet.
Ha tudná hogy a liliom jelentése kurtizán nem akarna engem ennyire.

Days of Thunder - Mint a villám 8.

8.rész

Délután elég sok munka zúdult a nyakunkba az esővel együtt, a pályán másfél óra után állt a víz, így egy kis időre állt a teszt.
Jó időket futottam benne voltam az első tizenötben, de Bruno valahol a végén kullogott, és csak szenvedett. Átmentem a boxába.
- Hello.
- Szia. – vidult fel kissé.
- Nem mintha értenék hozzá, de kell segítség?
- Neki? Inkább egy traktort vezetne. – dünnyögte Landi, a brazil versenymérnöke, majd eltűnt.
- Te ezt hagyod?
- Mit tegyek?
- Semmit!
Ekkor lépett be Gerhard Hornerrel az oldalán.
- Igyunk egy kávét átfagytam. Gyere! –invitálta az osztrák.
- Rendben.
- Beszélni akarok veled Most! - néztem keményen Bergerre, és lendületből letegeztem.
- Mennyire sürgős? –vetette oda.
- Mondom Most! – farkasszemet néztünk.
- Na mond.
- Mi a véleménye Brunóról?
- Tessék?
- Komolya pilótának tartod?
- Jó versenyző, csak nem tud élni a lehetőséggel, nem dolgozik jól nyomás alatt.
- Akkor miért alkalmaztad? – vágtam vissza.
- Mert jó, és reméltem hogy nálunk kinövi.
- Naná! A mérnöke éppen most küldte el traktort vezetni!
- Hogy mi?
- Ahogy mondom, lehet hogy neked nem tűnt fel Berger, de szarnak Bruno fejére, kint akarják látni a csapatból! Ő meg olyan mazsola hogy hagyj magát, de előre szólok, ha ezt velem is megpróbálja a team, és villás kulccsal a kezemben fogom helyre tenni őket! Én vagyok a pilóta, és ők szerelnek, sem a véleményük sem a gondolataik nem érdekelnek, csak a munkamoráljuk és a minőségük!
- Hátrább az agarakkal.
- Egy angol akinek karó van a seggében, és nem az én főnököm nekem ne dumáljon!
Horner döbbenten nézett rám.
- Jó lenne ha elbeszélgetnél a szerelőkkel, mert amíg így rakják alánk a kocsit kár a benzinért!
Azzal otthagytam őket.
Idegesen kavargattam a kávém a homeban, amikor előkerült az osztrák.
Kérdezés nélkül leült hozzám.
- Hol hagytad az utánfutót?
- Mi az Isten ez a stílus? – sziszegte.
- Ezt én is kérdezhetném.
Az asztalra csapott, és a bögréjéből kilöttyent a kávé.
- Beégettél Horner előtt!
- Annál jobban pofára esik majd a lelkem virágom, ha a versenyeken jól fogunk futni. Most azt hiszi gáz van.
- Egyenlőre még nem te vagy a csapatvezető!
- Megint itt tartunk? –sóhajtottam fel.
Válaszra nyitotta a száját.
- Ha most az jön hogy tanuljam meg hol a helyem, és befogni a szám, előre szólok az nem megy. Vagy megszokod vagy kidobsz.
- Nem vagyok túl türelmes pláne ha kinyitod a bicskát a zsebembe.
- Nem fogok megváltozni!
Gondterhelten méricskélt.
- Egy szavadba kerül és elhúzok.
- Nem kell. – vett nagy levegőt – Kell egy megmondó ember, csak vén vagyok már ahhoz hogy az én hátamon vágják a fát.
- Azért annyira nem vagy vén. – vigyorogtam.
- Helyre teszem a fiúkat, de akkor eredményeket akarok!
- Meg azt hogy Senna a melóra és ne rám figyeljen.
- Az nem érdekel szabad időtökben mit csináltok.
- Ez tetszik. –vigyorogtam rá – Akkor előkeresem a káma szutrát.
- Megint itt tartunk. – dörzsölte meg a homlokát.
- Csupa frusztrált pasi.
- Hogy mi?
- Hagyjuk.
Egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögött.
- Gerhard van egy interjúd. Most szólt a sajtós.
Megfordultam és döbbenten néztünk egymással a sötétbarna hajú, magas csinos lánnyal.
- Niki?
- Szevasz! –pattantam fel és szorongattam meg.
- Hát te? Én azt hittem a Constantin egy pasi neve, álmomban sem gondoltam volna hogy te vagy az, a fiúk nem mondták hogy picsa jött!
- Én vagyok az új pilóta. Bezony! – vigyorogtam rá – Te vagy a pszicho cica? Überfasza! Amúgy Te Bergered vedd fel!
Hallottam hogy a főnök fulladozik mögöttem.
- Hogy mondod? –fehéredett le Monica.
- Miért nem a te főnököd? – kacsintottam rá.
- De. Mindenkié igen.
- Ismeritek egymást? –érdeklődött láthatóan zavarban az osztrák.
- Ezer éves barátnőm! Már csak Anna hiányzik, és meg is van dream team.
- Ő is itt van!
- Ne baszd meg! Ő melózik a Ferrarinál az a csaj akibe az dinnye english man fasz bele van esve? – ültem le.
Gerhard szőrén szálán elillant, Monica meg mellém ült.
- Egy kicsit legyél csendesebb jó?
- Miért? – vigyorogtam.
- Kérlek…- le volt törve.
- Na. Azért keményebb diókat is betörtél már, mit szarozol Bergerrel?
- Nős…
- Mikor lettél ekkora apáca? Régebben nem zavartak ilyen tények, sem az hogy megszólnak. Aki kellett azt megszerezted!
Nagyot sóhajtott.
- Kicsit kikopott az önbizalmam.
- Hülye vagy!
- Anna is mit kéreti magát?
- Ismered, sose volt egy ajtóstól a házba.
- Akkor adunk nekik egy kis kezdő lökést. Csak melyik irányba? Nehogy már azzal a tejfeles kölyökkel legyen, neki igazi pasi kell!
- Hát ne Christianéba. Az egy munkamániás őstulok.
- Ez evidens. – kacsintottam rá.
- Jó hogy itt vagy.
- Olyan befőtt lett belőletek nélkülem hallod. –csaptam az asztalra.
- Legalább kilendítesz itt mindenkit. – nyúlt el lazán – Egyébként hallottam hogy egy darabig te is tisztességes életet éltél.
- Meghalt.
- Tudom. El akartunk menni a temetésre, de Anna meggyőzött hogy ne.
- Jól tette.
- Amúgy pedig te vagy Bruno új csaja?
- Miért?
- Hallottam valamit, a Red Bullosok pletykálják hogy hangosak voltak vagyis voltatok, nekik meg Horner mondta röhögve.
- De egy pöcs!
- Az hallod!
- Na majd felkavarom itt a mocsarat ne félj! – nevettem – Amúgy meg Bruno isteni szerető. –sóhajtottam nagyot.
Az ablakon át néztem ahogy beszélget valakivel.
És az enyém. – mondtam magamban.

Days of Thunder - Mint a villám 7.

18 ++++os karika!

7.rész

Délelőtt volt amikor felébredtem és kimentem inni egy kis vizet, digitális óra szerint fél tíz múlt, majd a hálóba ledobtam a köpenyt. Idegesített hogy nehezen mozogtam benne alvás közben, és bebújtam a takaró alá.
Nem kellett sok idő, hogy megint elszundítsak, valaki szorosan átölelt.
- Szia…- motyogta álmosan, hozzám bújt.
Éreztem hogy meztelen.
- Dögös vagy pucéran….- suttogta.
Elmosolyodtam.
- Te pedig harcra kész… - céloztam a reggeli merevedésére.
Csókolgatni kezdte a nyakam, és a vállam.
- Ez tetszik…
- Várd ki a végét....
Mellemet simogatta.
Kopogtattak.
- Ez Gerhard lesz…
- Remek. – azzal a fürdőbe csörtettem, de az küszöbről visszaszóltam – Ne pucéron nyiss ajtó.
Széles vigyorgott.
Jól indult a reggel, de lehetett volna még jobb is.
Vizes hajjal mentem a nappaliba, éppen reggeliztek.
Brunón póló és gatya volt.
- Reggelt főnök!
- A Red Bull hivatalosan is bepanaszolt minket. – közölte köszönés nélkül.
- Imádom amikor reggeli előtt már a munkával jön mindenki. – azzal töltöttem magamnak egy kávét.
- Látom nem izgat.
- Kellene?
- Kellene, mert lehet hogy ma pályára sem mehetsz.
- Akkor szerelek a boxban. – ültem Bruno mellé, és a tányérján lévő gombás rántottába szúrtam a villám.
(Ajánlott zene: Eurythmics: Sweet Dreams
http://www.youtube.com/watch?v=rJE_Sc1Wags
- Tessék. –nyújtotta át.
- Nem kell. – néztem rá somolyogva.
Egymásba akadt a tekintetünk.
- Könyörgöm. –állt fel Berger – Másfél óra múlva értettek jövök, addig rendezzétek le egymást. Nem kell a románc a pályán. – azzal elviharzott.
Lustán elnyúltam a kanapén.
- De kis pukkancs. Amúgy azt hittem majd jön a csapaton belül nincs kamaty dumával?
- Ne viccelj, aki él és mozog azt fénykorában meg volt neki.
A brazil megfogta a köpenyem övét, és magához húzott.
- Ágy, padló vagy fürdő?
- Ebben a sorrendben.
- Arra kevés másfél óra. –csókolt meg szenvedélyesen.
Az ölébe másztam.
- Szeretem a szadista szexet. – néztem a szemébe.
Egy kicsit elbizonytalanodott.
- Hozzak korbácsot?
Felnevettem.
- Nem… - csókoltam meg szenvedélyesen.
- Akkor?
Levettem róla a pólóját, válaszul kibontatta az övemet, és a földre dobta köntösöm.
- Voltál már együtt valakivel csak a szex miatt?
- Úgy érted csak azért mert „azt” akartam?
- Igen.
- Egyszer…
- Ahogy látom az nem a te stílusod… - ültem a lába elé, és lehúztam a bokszerét.
- Szereted ha tárgyként kezelnek?
Ráültem a csípőjére.
- Igen. És ha nagyon kemény és durva valaki. Szeretem ha fáj…- megfogtam a péniszét és irányzékba állítottam.
Mozogni kezdtünk, és Bruno felnyögött.
Mindkettőnknek fájt az előjáték nélküli szex, mégis akartuk.
Tudtam hogy akarja.
- Ez őrület… - nyögött fel.
- Ne fogd vissza magad. Nem kell.
Letepert a kanapéra.
- Azt mondtad… - nyögtem fel – van pár terved velem… Mutasd meg mik…
Szenvedélyesen megcsókolt.
A hátamra fordított, térdelő helyzetbe húzott, simogatta a mellem, és erősen harapdálta a nyakam. Felnyögtem. Hátra nyúltam és megragadtam a férfiasságát, húzogattam, de eltolta a kezem.
Visszalökött az ágyra majd a csípőmnél fogva négykézlábra húzott, aztán egy mozdulattal belém hatolt, egyre mélyebben és durvábban mozgott.
Vad volt, és szenvedélyes, egyre gyorsabb tempót diktált.
Megint a hátamra fordított, a kezével pedig a karfába kapaszkodott, egyre erősebben és még mélyebbre hatolt, már fájt. Felsikoltottam.
Fokozta a tempót, felnyögtem, hírtelen tört rám az orgazmus, aléltan és kicsit kábán feküdtem alatta miközben, olyan keményen folytatta, hogy a kanapé megmozdult.
Kapkodtam a levegőt, amikor megfeszült a háta, és felnyögött, tudtam hogy elment, de nem hagyta abba, én pedig újra felsikoltottam ezúttal már a gyönyörtől.
Lihegve hajolt fölém a könyökére támaszkodva.
- Elveszed… az…. eszem… - szuszogta.
- Eszelős volt…
Lágyan megcsókolt.
- Soha nem akartam még ennyire egy nőt sem….
- Szeretem ha…. birtokolnak, de…. – pihegtem.
- Csakis az ágyban…
- Igen….
- Ennyi nekem mára nem elég. – nézett a szemembe.
- Nekem sem. – teljesen felvillanyozott ez a srác.
- Akarok még egy menetet. Most.
- Jó. – néztem rá kihívóan.
Hangosan kopogtak.
- Fél óra és indulunk. – kiabált be valaki.
- Elkésünk… - morogta dühösen Bruno.
- Kit érdekel… - húztam magamhoz egy szenvedélyes csókra.
A kezemet egyre lejjebb csúsztattam a hasán, mire leértem már kemény volt.
Felállt a kanapéról, felrántott és behúzott a hálóba.
Az ágyvégére lökött, a mellém búj, neki szorítva a lábtámlának.
Sejtettem mire készül.
- Imádom ha egy pasi ráérez a kedvenc pózomra.
Szenvedélyesen, és durván megcsókolt, felsértette a szám.
- Csend legyen.
Oldalt fordult, én a hátamon feküdtem a támla tartott hogy ne essek le, a lábamat pedig a csípőjére tette.
Egy kis segítséggel belém hatolt, és mozogni kezdtünk.
Egyre hangosabban nyögtem, ő pedig fokozta a tempót, a szájával a mellemet nyalogatta és harapdálta, az egyik kezével, pedig elölről izgatott. Úgy éreztem megőrülök.
Egyre gyorsabban vettem a levegőt, és lihegtem, aztán hangosan és mély hangon felnyögtem, de nem volt elég tovább vonaglottam, láttam hogy a támlába kapaszkodik, aztán megint durva és vad lett, elélvezett, én pedig pár lökéssel utána. Ezúttal is túl hangosan.
Szorosan a karjaiba zárt.
- El…késtünk… - motyogtam levegő után kapkodva.
- Ha…. tíz perc…. alatt elkészülünk….akkor.. nem.
- Mert te ezek után…. fel bírsz állni…
- A farkam nem… de én igen…
- Nagyon jó…. szerető vagy…- sóhajtottam fel.
- Pedig nem ilyen vagyok eredetileg,…. de mindent elfelejtek ha…. veled vagyok… Egyszerűen csak akarlak.
- Ne szeress belém…
- Másféle lányokat szeretek, de a szex veled…
- Őrjítő…
- Igen…
Adtunk magunknak pár perc pihenőt egymás karjaiban. Aztán kapkodva készültünk.
Kicsit ziláltan nyitottunk ajtót Bergenek, de rezzenéstelen arccal terelt minket a lenti garázsba.
Mi pedig egymásra mosolyogtunk a háta mögött.
Egy négy üléses Mercedeshez kísért minket.
Bruno beült hátra, az osztrák rácsapta az ajtót, aztán felém fordult, és a másik oldalra kísért.
De amikor ki akartam nyitni az ajtót, megfogta hogy ne tegyem.
- Nem érdekel ha dugtok, de…
- Ne verjük nagy dobra. - vágtam a szavába.
- Én beszélek! –csattant fel – Az sem érdekel, de túl hangosak vagytok!
- Honnan? –néztem rá döbbenten – Hallgatózol? – gúnyolódtam mosolyogva.
- A hálótokkal közös a nappalim! – sziszegte – Dietrichhel meg Hornerrel tárgyaltam! Kínos volt!
Felnevettem.
- Szentek és szerzetesek gyülekezete! Ugyan már, ne mond…
- Ne hozzatok még egyszer ilyen helyzetbe, vagy megbánjátok. –nyitotta ki az ajtót – Remélem értjük egymást. –nézett rám vörös fejjel.
- Több mint jól! –nyugtattam meg egyszerűen.
- Helyes!
Bruno érdeklődve pillantott rám.
- Tárgyalt, és áthallatszott, amúgy nem érdekli.
Gúnyos mosollyal húzott magához.
Berger beült az anyós ülésre, a sofőr pedig finoman elindult.

Days of Thunder - Mint a villám 6.

6. rész

Egész délután ült a bokszban az ő térfelén egy szerelő dobozon, és engem sasolt ahogy a mérnökökkel beszélek.
Az autóját még mindig nem szerelték meg, úgy szaglott csak másnapra lesz meg, és kicsit dühösnek is tűnt.
Nem zavartattam magam, majd amikor bezárt a bazár, odalépett hozzám.
- Jössz? Megyünk.
- Hová?
- Öltözni aztán vissza a hotelbe.
- Hotelbe?
- A csapat bérelt neked szobát, nem szóltak előre?
- Nekem senki.
- Akkor hol aludtál?
- Mikor?
- Mikor, mikor?Hát este.
- A gépen, ma reggel jöttem. Tegnap délután indultam el a verseny után.
- Nem is voltál a szállóban?
- Nem egyenesen ide jöttem.
Gerhard éppen akkor került elő újra.
- Főnök! – ugrotta oda mellé a brazil, nem hallottam mit beszéltek mert Mekies közben engem talált meg a másnapi menetrenddel, és ötletekkel.
Mire megfordultam sehol senki.
Kopogtam a pihenő ajtaján de nem jött válasz, bementem és átöltöztem, éppen a pólót húztam amikor Bruno belépett.
- Bocs. Azt hittem már elmentél. – vette le a pólóját és dobta a kanapéra.
- Megyek már nyugi. – kaptam fel a táskám.
Az ajtó felé mentem, amikor hírtelen megfogta a karom és magához húzott.
- Ne siess… - morogta.
Gúnyosan mégis kérdőn néztem rá.
- Haragszol? – suttogta.
- Nem. Nem veszem fel, ha egy pasi barom. Több kell ahhoz.
- Gondjaim vannak.
- És? Másnak is.
- Ne csináld már…
- Strapáld magad kicsit jobban.
- A kisbusz negyed óra múlva indul… Addig van időnk… És nekem meg ötleteim.
- Helyes. Kezd azzal hogy felöltözöl. – húzódtam el.
Szorosan magához vont, simogatni kezdett.
Az érintése lágy volt, mégis szenvedélyes, az állam alá tette a kezét, és megcsókolt.
Gyengéden, és lassan, majd egyre vadabb lett.
Percek múlva váltunk csak el.
- Rácsörgök a fiúkra… - nyelt egyet – hogy ne várjanak.
- Inkább menjünk.
- Miért?
- Sem a hely, sem az idő nem alkalmas.
- Ne mond hogy nem volt jó?
Elmosolyodtam.
- Húsz órát repültem, teszteltem, fél napig tömted a fejem a szakmai szarsággal. Enni sem ettem mert végig dumáltunk. Kajára, forró fürdőre, és ágyra vágyom. A szexet átteszem holnapra.
Megsimogatta az arcom.
- Ez mennyire biztos?
Nevettem.
- Ha ehetek, és tusolhatok még elválik.
- Helyes.
- A parkolóban várlak. – azzal elslisszoltam.
Mire odaért, már csak a sofőr mellett volt hely. Ablakhoz kerültem, Bergerrel az oldalamon aki végig az egyik szerelővel vitázott.
A cuccomat szerencsére átpakoltam a bérautóból, és kedvetlenül szedtem ki hátulról, Senna segített.
A recepción kiderült hogy mivel nem foglaltam el a szobám így törölték a foglalást, és jelenleg legalább egy órát kellett volna várnom míg előkészítenek nekem egy újat.
Kezdtem kicsit kiakadni.
Az osztrák vitázni kezdett az illetékessel, amikor Bruno odalépett hozzájuk.
- Főnök! Én egy batár lakosztályt kaptam a nappaliban is van kanapé, kényelmes is, Niki meg elalszik a hálóban. Már ha neked jó? – nézett rám a válla fölött.
- Tökéletes, hol írjam alá? Egy ágyra és kajára vágyom más nem kell.
- Jó. Akkor megoldottuk.
A brazil kezembe adta a kulcsot, és átvett egy táskát.
A lift lassú volt, és szinte minden emeleten megállt.
Beléptem a szoba ajtón, és lelöktem a cuccom a sarokba.
- Elhúznék tusba.
- Oké. Mit kérsz?
- Sok legyen, hizlaló, és legyen benne hús!
- Jó, megdumáltuk.
Fél órát áztattam magam a masszázs kabinban miután végre előkerültem.
Bruno csak egyszerűen elment mellettem, és bezárta az ajtót.
Megjött a kaja, én pedig leültem enni, valami fűszeres csirke, sült krumplival, mártással, salátával, és amerikai palacsinta eper és csoki öntettel.
Egy szál törölközőben jött ki, és úgy zuhant mellém mint egy zsák.
- Bocs, hogy nem …
Legyintett.
- Nem gondoltam hogy ennyire hulla vagyok én is.
A kezébe adtam a tányért meg villát.
- Hányra kell a pályán lennünk?
- Hála Istennek csak kettőre.
- Akkor délig alvás.
- Igen. –bólintott kábán.
Csendben ettünk, Bruno a fejét is alig tudta tartani már amikor befejezte és letette a tányért a kanapéval szembeni dohányzóra.
- Gyere. – karoltam át a derekát – Pihenjünk.
- Teljesen kész vagyok.
- Én is nyugi.
Mint két részeg úgy botorkáltunk át a másik szobába, és nyúltunk el az ágyon.
Egyikünk az egyik oldalon másikunk a másikon.
- Jön valaki kelten reggel?
- Neeem. – morogta- Beállítottam a telefonom, majd csörög.
- Jó.
Magamra húztam a takarót, és ahogy voltam egy szál fürdőköpenyben aludtam el.
Nem álmodtam semmit, csak mélyen pihentem, kicsit túl voltam hajtva.
Annak viszont örültem hogy kb. tizenkét tizennégy órát alhatok egy huzamban, egy ilyen nap után ez volt minden vágyam.

Days of Thunder - Mint a villám 5.

5.rész

- Tehát akkor kezdem az elején. Van egy sajtós a Ferrarinál Anna, akit Eddie akarja elcsavarni a fejét. Annát csak az tartja vissza hogy nem akar újabb trófea lenni. Itt nincs semmi extra, de most jön a java. A Red Bull sajtófőnöke Katie Tweedle Christiannal kavar, a csaj bele van esve Hornerbe mint az állat, de Christiannak Anna kell, de Anna tesz rá, hogy az angol ezzel akarja féltékennyé tenni. Vettel Katieba van belebolondulva, és majd eszi a fene hogy a főnöke dugja a csajt. Anna meg hogy távol tartsa magát Eddietől Vettellel hentereg. A Toro Rosso pszichológiai tanácsadója –azaz a mienk - Monica Webberrel – a másik Red Bullos pilótával - kavargat, de közben a csaj mi Gerhardunkra hajt, aki nős és tartja magát, tudja a fene hogy meddig. Közben mindkettő fúj a másikra Berger azért mert féltékeny hogy a csaj Markkal hetyeg, a Monica meg a kis feleségre.
- A keserves mindenségit… Várj… Átgondolom… Horner a saját sajtósukkal szexel, akibe Vettel van beleesve, Hornernek meg a Ferraris csaj kéne akinek Eddie, de a nő Vettele dug, a pszicho csajjal Webber kavar, de közben Gerhardba szerelmes, és viszont. Hűűű…
- Na és elsőre felfogtad. Szuper. Akinek eddig mondtam, másodjára sem értette meg. – nevetett.
- Eeeeeeeez pletyka. – vigyorogtam.
- És ez már két éve megy… - sóhajtott – Annyi súrlódás meg balhé van emiatt…
- El is hiszem. Mindegyik frusztrált. – vigyorogtam.
Kelletlenül forgatta az étlapot.
- És te? Te kibe vagy belelesve?
- Senkibe.
- Melyik csajba?
- Egyikbe sem. Egy modellel jártam, akit Eddie húzott meg bosszúból amikor meglátta hogy Anna éppen csókolózik Vettellel.
- Hát meg is érdemled ha a csajod hagyta magát.
- Kösz.
- Miért nem ez az igazság?
- De én szerettem.
- Inkább csak dugni. – nevettem fel – Ti pilóta pasik a farkatok után mentek.
- Miért te meg a..
- Nem! – vágtam a szavába – Csak néha. De én vigyázok rá hogy a szívemet ne törje össze egy egyéjszakás.
- És most éppen nem keresel egyet?
- Kutyaharapást szőrivel Bruno?
- Talán. –rántotta meg a vállát.
- Látom, hogy rám vagy kattanva. Nem vagyok vak.
- Van esélyem nem?
- Hűű de macsó, de macsó!Az alapjáratod jobban bejön.
- Igen? –vigyorgott.
- Most éppen van valakim.
- Komoly?
Elhúztam a szám.
- Ha én vallottam akkor te is!
- Felesége van. Jó vele a szex ennyi, többet akar de én nem.
- Lenne a szexre másik jelentkező.
- Mióta nem voltál nővel?
- Na jó. – állt fel – Megkeresem a pincér csajt.
Vigyorogtam magamban, zavarba hoztam. Ki tudja most miért keresi a csajt? Kuncogtam belül.
Percekkel később jött vissza.
- Nem akarok kapcsolatot. – szögeztem le.
- Jelenleg én sem, de szükségleteim vannak.
- Ahogy mindenkinek.
- Ez tök ciki.
- Mi?
- Hát hogy mi így…
- Most miért ? Nem kell senki orrára kötni. Legalább nem lesz szakítós dráma, ha belebotlasz egy neked való lányba.
- Mindig így viszonyulsz a pasikhoz?
- Nem. Egy volt, akibe beleszerettem.
- Elhagyott?
- Így is mondhatjuk. Meghalt.
- Sajnálom.
- Én is.
- Mi történt?
- Nem akarok róla többet beszélni.
- Bocs. –tartotta fel a kezét.
- Semmi gond.
Pár pillanatnyi kínos csend következett.
- Kicsit kifogytunk a témából.
- Nem, csak láthatóan pocsék a kedved. – néztem rá.
- Ne legyen? A leendő csapattársam túl jó, és csinos, mindenki kedvence, én meg összetörtem a gépet.
- Ez most komoly?
- Magamra haragszom, megint el fog repülni egy lehetőség.
- Nem lehet hogy rágörcsölsz?
- De. Meg nem segít sokat hogy a fiúk seggel fordulnak felém.
- Hát akkor tegyél ellene.
Nagyot sóhajtott.
- Lehet hogy csak a nevemben vagyok Senna.
- Nomen est omen.
- Tessék?
- A név kötelez. Latin.
- Ahha.
- Andretti mondogatta mindig, a fia nem egy zseni, de az unokája az igen. Örökölt valamit az öregtől.
- Hát én se a nagybátyámtól se apámtól.
- Apád is versenyzett?
- Igen. Bár közúton halt meg. De főleg Ayrton miatt várnak tőlem nagy dolgokat.
- Te annak a Sennának vagy rokona? –kerekedett ki a szemem.
- Csak most esett le?
- Mit tudom én ki kinek a kije? Se paparazzi, se családfa kutató nem vagyok.
- Érdekes nő vagy.
- Miért?
- Mert sok mindent tudsz, jól értesz a kocsikhoz, de a világ többi része nem érdekel.
- Miért kellene hogy érdekeljen? Eleget foglalkoztam vele, és semmi hasznom sem lett belőle, másik a kérdés, hogy amikor segítség kellett nem segített senki – Mariot leszámítva. Úgyhogy úgy döntöttem mindenki mást leszarok, amíg ki nem érdemlik a bizalmam.
- Régóta ismered?
- Mariót? Persze, ő húzott ki a mocsokból.
- Ezt hogy érted?
- Harlemi vagyok, szerencsém volt. Ennyi.
- Gettóból jöttél?
- Ne érdekeljen.
- Haragszol?
- Nem, csak nem rád tartozik, és pont.
- Tehát szakmai dolgokon, pletykákon, zenén, filmeken és szexen kívül nem beszélünk másról. – gúnyolódott.
- Ha nem tetszik ott az ajtó. –mutattam a hátam mögé.
- Azért szeretem tudni kivel kavarok… - suttogta.
- Kétlem hogy az egyéjszakás picsákat is kikérdezed. Gondolom akadt néhány. Te sem vagy szent.
Felállt.
- Megnézem hogy állnak a szerelők. –azzal otthagyott.
- Kis érzékeny. – morogtam magamba.

Days of Thunder - Mint a villám 4.

4.rész.

Alig szálltam ki, a brazil máris mellettem koslatott.
- Mára ennyi?
- Majd Berger megmondja. –vettem le a bukót.
Éppen a kesztyűt húztam le, amikor átcsörtetett Horner Vettellel a nyomában, akkor rontottak rá az éppen pittről lekászálódó osztrákra.
- Na mehetünk a versenyigazgatásra. – morogtam.
- Nem csináltál semmi.
- Ezt mond meg Mr. Egónak, és Mr. Hisztinek.
- Gerhard elsimítja?
- Nézd meg hogy habzik a szájuk. Ezt ugyan nem, meg szerintük hogy jövök én ahhoz hogy pofozkodjak velük.
Nem hallottam konkrétan semmit de azt láttam, hogy a főnököt rendesen osztják két irányból is.
- Mire gondolsz?
- Arra hogyha odamegyek segíteni azzal többet ártok magamnak meg a csapatnak.
- Miért?
- Mert beverem a… kiknek is az arcát?
- Az alacsonyabb Christian Horner a Red Bull csapatvezetője, a másik Sebastian Vettel az elmúlt két év vb győztese.
- Hornerre emlékszem ott ült az asztalnál. A többiek kik voltak?
- Az indiai Vijay Mallya a Force India tulajdonosa, erős középcsapat feljövőben vannak. A piros inges a Ferrari csapatvetője Stefano Domenicali, a nagy dumás Eddie Irvine, ex pilóta, Ferrarinál melózott évekig Michael Schumacher mellett, ő…
- Azért Schumacherről is hallottam…
- Szóval a vízhordója volt, aztán a Jaguárhoz szerződött de amikor Mateschitz megvette, és Red Bullt csinált belőle kidobták, vagy elment. Nem tudni. Most üzletel, és jól él. Igazi agglegény playboy.
- Domenicali vette át Todt helyét? Aki most a FIA élén van.
- Ahha. És a Lotus feliratos?
- Jah ő Éric Boullier, a Lotus főnöke, most jól futnak egy francia meg egy finn világbajnok versenyzőjük van, Kimi Raikkonen.
- Értem.
- Christiant jobb ha kerülöd, jóban Bernievel?
- Az valami jó nő?
- Nem. – vigyorgott - Bernard Ecclestone, a Forma 1 ura.
- Remek. Tehát ha keresztbe teszek nekik, akkor ő meg bemárt Ecclestonenál.
- Igen... És újabban gyanúsan haverkodik a Pirellivel is.
- Szóval ezért csövez vele mindenki.
Bólintott.
- Amúgy az esetek többségében olyan vicces jópofa, csak mióta van ez cécó kicsit zabosabb mint kéne.
- Miért nincs elég nő akit térdre rogyna előtte?
- Térdre?
Mutogattam neki az egyértelmű jelzést, hogy mit csinálnának a lányok a mijével.
- Jah. Jah. Valami olyasmi. Szerelmi sokszög, és ezért mindenki szív.
- Pletya? És szaftos?
- Hajaj.
- Ugye elmeséled? – néztem rá szende mosollyal.
- Mit mesél el? – dörrent rám valaki hátulról.
- Jah csak hallottam hogy két csajjal kavart, és érdekelnek a részletek. –fordultam meg.
Berger döbbenten nézett, Horner pedig lefehéredett, Vettel azt se tudta hova pislogjon.
- Most mi van?
- Te leszbikus vagy? – szaladt ki a német száján.
- Nem. De neked úgysincs esélyed, öt éveseket nem rontok meg. De attól még egy jó pornófilmes sztorira vevő vagyok. – mosolyogtam sunyin – Tehát hogy is volt?
- Megbeszélem vele a dolgokat. – mentette a helyzetet zavarában az osztrák.
- Remek. Remek. Gyere. –ragadta karon az angol Csőrikét, és gyorsan eltűntek.
- Mi van? Itt tabu a szex?
- Van aki családos.
- És akkor mi van? Prűd is vagy? Nem úgy nézel ki főnök!
Úgy ott hagyott mint a szél.
- Eszem megáll. – utána kiabáltam – Ma még teszteljek?
De csak integetett, hogy nem.
Bruno fulladozott a nevetéstől.
- Mi van? Ezek együtt csinálnak szvinger klubbot, és napfénynél zavaró?
- Mit?
- Amikor összejön egy társaság és mindenki mindenkivel.
- Majdnem.
- Komoly? –döbbentem le.
- Deeeehogyis. Mindenkinek a másik csaja, vagy pasija kéne.
- Hívj meg ebédre, és meséld el.
- Randira hívsz?
- Nem zavar ha, van barátnőd, csak meg ne tudja. – cukkoltam.
- Nincs senki. Már nincs. –kenődött el.
- Nem foglak vigasztalni.
- Gyere. – karolta át a vállam – Mesélek.
- Helyes. – vágtam rá.
Visszavettem a ruhám, és átmentünk az ebédlőbe.
Leültünk az egyik kis félreeső sarokba.
- Na? – néztem rá várakozva.
- Annak ára van.
- Mi vagy te bróker?
Elvigyorodott.
- Nem csak jó érzékem van az üzlethez.
- Elmész a búsba öcsém. – terpeszkedtem el a széken.
- Nem is érdekel?
- Nem. Nem vacsorázom veled, és nem járok buliba.
- Jó. Te nyertél. Filmnézés és kínai kaja?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy én választhatom e ki a menüt, és a filmet.
- Kizárt.
- Mert?
- Romantikus filmektől elkap a hányinger.
- Mert én olyan romantikus kis nőnek nézek ki mi? Ne szivassál!
- Oké, te választasz filmet, és kaját, de nálam leszünk.
- Áll az alku, de ha nem ér semmit sztorid az egész ugrott. –nyújtottam kezet, megrázta – Tehát?
- Tudod követni a brazil szappanoperákat?
- Röhögök rajta, de miért fontos?
- Tudod vagy nem?
- Persze.
- Hát ez is az.

Days of Thunder - Mint a villám 3.

3. rész

David Guetta - Turn Me On ft. Nicki Minaj
http://www.youtube.com/watch?v=YVw7eJ0vGfM

Szinte cammogtam a pályán, sorra előztek le. Nem számoltam, de nagyjából egy jó fél óra után villogott a rádió.
- Elfogy az üzemanyag. Box.
- Értem.
Beálltam tankoltak kereket cseréltek, közben meg odajött a brazil, és Mekies is.
- Mennyit mentem?
- Húsz kört.
- Tök utolsó vagyok….
- Igen. De egyben van a kocsi. Állítunk a szárnyon.
- Várj. Ideadod a laptopot? Megnéznék pár dolgot. – átfutottam az adatsort – Mit akarsz csinálni?
Mutatta a gépen, mint hova gondolt.
- Nem. Ne így. Így nem tudom megtartani a kanyarban, kevés lesz a hátsó leszorító –mutogattam bele.
- Nem lesz kevés.
- De igen.
- Állítsd be ahogy mondtam. Én vagyok a pilóta! –pirítottam rá.
- Megbeszélem Bergerrel. –azzal elment.
- Igaza van.
- De nincs.
- Jól van. – rántotta meg a vállát - A hármas kanyarban…
- Nem kérek vezetési tanácsot.
Mekies visszajött.
- Ha összetöröd repülsz.
- A főnök üzeni?
- Igen.
Benyomtam a rádiót.
- Nem töröm. – majd bontottam.
Mániákus ne törd, ne törd..
Most már sokkal jobb köröket mentem, gyorsabban vezettem, az egyenesekben padlógázon vettem, a kanyarokat meg szélesen.
Villogott a kék gomb.
- Azért ne olyan gyorsan. –szólt bele Bruno.
- Nem tudtam hogy ez csiga verseny.
- Még nem ismered az autót.
- Azért körözök.
- Gyorsan mész ki fogsz… - elindult az segge de megfogtam.
- Megvan.
- Ügyes.
- Nem kérek vezetési tanácsokat. Már mondtam.
- Jól van.
- Inkább azt csiripeld el, mennyire vagyok tök utolsó.
- Tizennyolcadik vagy.
- A mennyiből is?
- Huszonnégy.
- Legalább nem én zárom a sort.
- Az is valami.
Valaki vadállat módjára mellém jött és leszorított a fűre.
- Ez ki a büdös bánat volt?
- Vettel.
- Hol kapott ez jogsit? Lopta?
- Nem. Kapta. Világbajnok. Red Bull.
- Jah. Akkor azért ilyen tulok agyilag is. Jó van. Én meg essek hasra és lengessek kis zászlót ha erre jár, és hallelújázzak.
- Hát kb.
- Fogamból a tömés nem kéne neki?
Hallottam hogy nevet.
- Látom felbosszantott… Ez ismerős mondat volt….
- Terminátor. A mexikói mondja Sarah Conornak. Második rész.
- A jó öreg Schwarzi.
- Az. Bár annyit nem vénült legalábbis a Feláldozhatókban jól fest.
- Az egy mekkora film.
- Ugye? És végre Willis is elő került. Kíváncsi leszek az új Drágán add az életed filmre.
- Már forgatják.
- Jaja.
- Lassan az összes filmet vén fószerrel filmet forgatnak.
- Például?
- Harrison Ford.
- Miért az Indiana Jones ként még most is remek. Szeretem a kalandfilmeket. Amúgy meg már kezdem unni a töménytelen mennyiségű szuperhős akciont.
- Miért? A Vasember egész jó.
- Jah. De az orosz fő gonosz kicsit mesterkélt volt. A Mickey Rourke féle.
- Te Superman parti vagy.
- Nem én Batmant bírom. Veszedelem jó a zenéje.
- Azok az effektek és hangzás.
- Nagyon ott van.
- Hans Zimmbernek van még pár jó.
- Az utolsó szamuráj?
- Az. Nagyon ott van. A látványvilág, a történet, a kultúrák összevetése…
- Az Egy gésa emlékiratainak is jó a zenéje.
- Az John Williams.
- Tényleg. Bár én inkább poppot hallgatok.
- Szószó… Néha vannak ott is jó dalok.
- Rock?
- Néha, inkább rapp, r &b, rock, kicsi pop, techno, latin zenék, néha hiphop.
- Nálam most a nagy kedvenc David Guetta.
- Docta docta, need you back home, in bed Docta Docta, where you at? Give me something I need your love I need your love I need your loving You got that kind of medicine that keeps me comin' – dudorásztam. (Doki, doki, nagyon kellesz,Hívj szivinek. Doki, doki, hol vagy?Adj valamit. Kell a szerelmed. Kell a szerelmed Kell, hogy szeress Nálad van a gyógyszer, ami életre kelthet… David Guetta – Niki Minaj: Turn me on.)
Végig énekeltük.
- A klip is tuti.
- Igen. Bírom ahogy illik a szöveghez. Minemnek vannak még nagyon tuti szövegei és klipjei.
- Minem?
- Eminem.
- Az a Rihannával közös brutális.
- (Eminem ft. Rihanna - Love the Way You Lie)
- Az. Annak idején hetekig csak azt hallgattam.
- Plumtól a Cut?
- Hűű az a másik, az a felvágom az ereimet típus.
- Áh. Közelse. Requiem for a Dream - Clint Manselltől?
- Akkor nem hallottad még Craig Amstrong: Laura’s Theme-ját.
- De. Ismerem. Azaz abszolút mélypont.
- Az a zene. Meghallgatod és egyből öngyilkos lennél.
- Hát kb. Olyankor kell valami ütős.
- AC/DC - Highway To Hell?
- Például.
- Ha kibeszéltétek a filmművészetet és a zenét, esetleg próbálhatnál egy gyors kört. – mordult bele valaki a mikrofonba.
- Ez…
- A főnök volt. Tudom. Főnök!De attól hogy beszélünk, még haladok a pályán.
- Akkor haladj még gyorsabban!
- Jó. De akkor még beszélgetek.
- A rádió…
- Tudom, nem azért van. De így nem bambulok be.
- Most csúnyán néz.
- És az milyen? – nevettem.
- Inkább vicces. Próbál komor lenni.
- Várj elképzelem.
- Ezt látni kell.
- Elég legyen! –szólt közbe.
- Főnök legalább nem azt hallgatják milyen műszaki részleteket beszélünk meg.
- Ne védj, mert még megjárod. Büntibe leszel. –cukkoltam Sennát.
- Folyamatosan abban vagyok.
- Igen? De jó végre valaki állandóan raporton van, mint én. Mario szerint nincs még egy ilyen nehéz eset mint én. – a mint ént egyszerre mondtuk.
Beértem egy ismerős autót. Elhúztam mellette – alig fél méterre se - mint a szél, és integettem neki.
- Hello. Emlékszel kicsi Csőrike?
- Rigó? Vettelt le Csőrikézted? – hatalmas recsegés a vonal másik végén, de távolról hallottam hogy röhögnek.
Közben körbe értem.
- Hahó éltek még?
- Élünk és bámulunk.
- Mit?
- Pályacsúcsot futottál. –szólt bele vidáman Berger.
- És a kocsit se törtem össze. Plusz piros pont.
- Csak el ne bízd magad.
- Én? A világ legszerényebb embere vagyok.
- Hát hogyne.
- Most miért? Itt mindenki aki a pályán van infantilis egoista őrült. Velem együtt.
- Infantilis egoista őrült? Na szép. Jól megtiszteltél minket. – menydörgött máris.
- Ez jó. Ez a Min a villámból van, ahol a csaj kiosztja a pilótát. – nevetett Bruno.
- Igen De igaz nem? Most mutattam be éppen a kicsi Csőrikével. Oda vissza, csak ez nem babra megy.
- Akkor most kullogj be a boxba te egoista.
- Rendben főnök.
- Ez gyors kör volt. Gratula. - szólt bele a brazil megint.
- Kösz.
Bizony, gyors voltam, mint a villám.

Days of Thunder - Mint a villám 2.

2. rész

- Ne szívd mellre. Mostanában sok a gondunk? – rántotta meg a vállát Bruno.
- Ahha…. Gondunk?
- Igen. Hosszú sztori. Gyere megmutatom hol tudsz átöltözni.
- Várj. Te a csapatnál vagy?
- Igen. Most vettek fel ideiglenesen Vergne helyére. Pocsékul ment és Gerhard kivágta. Bruno Senna vagyok. –nyújtott kezet, megráztam.
- Akkor én minek kellek?
- Jah nem úgy, az két hete volt. Szombaton meg a másik Ricciardo arcoskodott, és összetörte magát. Nem vészes kartöréssel megúszta, de hátralévő futamokon nem indulhat.
- Értem. De miért mondtad hogy a ti vendégeteket?
- Mert ők nem az én csapatom.
- Csak mert beugró vagy?
- Azért is, meg mert nem kedvelnek. Tavaly párszor kicsesztem a pilótáikkal és fújnak rám.
- Jah hogy itt örihari van?
Sóhajtott egyet.
- Meg Berger a családom jó barátja… - húzta el a száját.
- Én meg Mario unokájával is jártam, na bumm. Minden csoda három napig tart. Szard le. Ha jól vezetsz akár a pápa szeretője is lehetsz.
- Itt nem így megy.
- Azaz ő bajuk.
Egy pillanatra elgondolkodott.
- Igen?
- A másikban még ott vannak Daniel ruhái. Lepakolsz ott vagy szorítsak neked egy polcot az én kacatjaim közt?
- Nem turkálnék más felszerelésében.
- Akkor gyere. –nyitott ajtót és engedett előre.
A szoba egyszerűen berendezett, szemben egy asztal a falnál, két szék, balra egy kihízható kanapé, rajta egy laptop, ipod, szemben tv a falon, a bejáratnál jobbra meg egy nagyobb szekrény a falnál.
- Alul vagy felül?
- Alul. –vigyorogtam rá.
- Mi az?
- Nálunk ez másra értendő.
- Más….Jah. És úgy? –cukkolt.
- Akkor is alul.
- Szereted ha kényeztetnek?
- Ki nem.
Egy kicsit elpirult.
- Nocsak? – vigyorogtam.
Gőzerővel felrámolta a pólókat, nadrágokat, alsókat, meg két pár cipőt.
- Gond lenne ha a zakó maradna?
- Nem. Elférek tőle.
- Oké. Ellépek egy szendvicsért. Öltözködj nyugodtan.
- Oké. Kösz.
Biccentett, majd eltűnt. Gyorsan átöltöztem, a ruhám meg a táskába pakoltam, majd úgy a szekrénybe.
Valaki kopogott.
- Bruno vagyok.
- Gyere.
- Jól áll az overáll. –nézett végig a kék, piros fehér csíkos kezeslábason.
- Nem öltözöl át?
- Szerelik a kocsim. –morogta.
Átkísért a boxba, bemutatott pár bent lézengő szerelőnek, majd előkerült a főmérnök és a főszerelő is. Eléggé meglepődtek, de végül úgy tűnt hajlandóak segíteni.
- Nézd, ha kérdésed van akkor csak nyugodtan. – mondta Mekies.
- Az lenne, de mennyi időd van?
- Mennyi kérdésed van?
- Két órányi.
- Ne szórakozz.
- Nem szórakozok, még az életben ültem ilyen autóban. Szerinted?
- Nem ültél még Formai 1-es kocsiban?
- Indyből jött. – szólt közbe a brazil.
- Jó, hát akkor keresünk egy helyet, és akkor magyarázok.
- Lehetne itt.
- Lehet, de minek?
- Mert mint kiderül mindenki mindent máshogy hív itt mint Amerikában, jó lenne legalább a szakzsargon egy részét is tudni, a műszaki paraméterek, és a vezethetőség mellé.
- Az alapoktól? –nézett rám úgy mint egy idiótára.
- Jah.
- Hosszú nap lesz… - sóhajtott.
- Lauren miért nem elmélkedtek el inkább egy neki megfelelő beállításon, addig átveszem vele az alapokat.
- Részemről jó. –néztem a belgára.
- Remek. Kb. hány kiló vagy?
- Ötvennyolc.
- Magasság?
- Százhetvenöt.
- Jó. Hát, sok jóra ne számíts, de próbálkozni fogunk. Nem erre készültünk.
- Nekem már ez is sokat jelent.
- Ha előre tudjuk… Már mindegy. Hová lőjük be inkább? Alul - vagy inkább túl kormányzott legyen? Jól vezethető úgyse lesz.
- Inkább túl. Szeretek rallysan vezetni.
- Oké. Majd jövök. –indult el.
- Mekis?
- Igen?
- Igyekszem nem összetörni, és legalább nem utolsó lenni.
- Ha ez menni fog, akkor máris jó leszel nálunk. –nézett gúnyosan Brunora majd elment.
- Kicsúsztam, és a kerékvető megdobott, leérkezve meg rommá tört az autó alja.
- Azért vannak hogy szereljenek, ha műszaki pontossággal vezetnél egész nap a lábukat lógatnák.
Hálásan pillantott rám, majd egy kicsit rajtam felejtette a tekintetét.
- Tehát?
- Kérdezz.
Két órán át nyaggattam, szakkifejezések, beállítási lehetőségek, mire figyeljek, mire vigyázzak, mit hol találok a kormányon, mi mire jó, mit nem tehetek meg mert meghal a technika és ez csak a jéghegy csúcsa volt. A végére már az én fejem is zsongott.
- Magyarán a lényeg az, amit eddig megtanultam azzal semmire nem megyek.
- Az amerikai versenysorozat autói elég mások, ahogy így meséled, és az állandó oválpályán való versenyzés sajnos nagy hátrány.
- Na. Hát bízzunk benne hogy legalább egy részét megjegyeztem annak amit mondtál.
- Az elején csak szokd a kocsit, és legyél óvatos, ha már biztonsággal kezeled, akkor menj rá a gyors körökre. Próbáld a felgumizott íven tartani és akkor nem lesz bajod a hírtelen eltűnő tapadással.
- Jól van. Kösz mindent.
- Üljek fel a pitwalkra egy fülessel?
- A dirgáló falra?
- Igen. – mosolygott.
- Tőlem, csak ne rádiózz sokat.
- Oké.
Beültem, a szerelők meg beszíjaztak a gépbe.
Berger is ott ült falon, de Bruno inkább oldalt állt meg.
- Hát akkor hajrá. – sóhajtottam nagyot.

Days of Thunder - Mint a villám 1.

1.rész

A húsz óra repülés után, minden földön és puha ágyban töltött perc ajándék.
Vasárnap délután indultam el Miamiból, hogy hétfőn délelőtt már Londonban legyek.
Ráadásul mindezt azért, mert a főnököm jót akar nekem. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Kimerülten bányásztam ki a csomagjaimat a többi utas cucca közül, és körbe néztem.
Nem várt senki, sejtettem hogy így lesz, de azért reménykedtem benne hogy a Toro Rosso kiküld elém valakit.
Bár ahogy a dolgok most állnak a hátuk közepére sem kívánnak.
Szerencse hogy pár órát tudtam pihenni, így volt bennem annyi mersz, hogy autót béreljek, majd némi harc után a GPS-el beállítottam úticélnak Silverstonet.
Kb. száz – százhúsz kilométerre északra kellett mennem, és másfél – két óra zötykölődés várt rám.
A beléptető kapunál meg kellett mutatnom az előre elküldött igazolványt, és mágneskártyát.
Úgy nézték át a kocsit, mintha kém lennék aki éppen valami fontosat akar ellopni.
Kezdett egyre jobban nem tetszeni ez az egész.
Az egyik biztonsági őrt kérdeztem meg merre is, azaz arra.
Az infó szerint valahol a homeok közepén kell keresnem őket, a pasi szerint rá lesz írva a név, nem tudom eltéveszteni.
- Home?
- Nagy lakóbusz, vagy inkább kamion.
- Ahha.
- Ott vannak az irodák, meg az ebédlő, és a sajtót is ott fogadják.
- Kösz.
Már javában folyt a szezonközi teszt, rengetek ember mindenhol, újságírók, fotósok, szerelők, mérnökök, szaladgáltak, vagy éppen kávézva beszélgettek.
Hasonló volt ahhoz, amit én megszoktam Andretti mellett az Indyben, de ott kicsit kevesebb volt a biztonság, több az érdeklődő, és nem bámultak meg ha kikoptatott farmerben baseball sapkában, fekete pólóban és bőrkabátban, lila csapattáskával a válladon, és párducmintás magas sarkúban végigmész a tömegben.
Már kezdtem unni, hogy jó pár csapat mellett eltrappoltam, de sehol senki.
Tanácstalanul néztem körbe.
- Segíthetek? – lépett mellém egy barna göndör hajú srác, fekete napszemüvegben.
- Rám férne kösz.
Levette a szemüveget. Kedves arca volt.
- Te nem angol vagy.
- Nem. Honnan veszed?
- Az akcentusod.
- Jah. Te meg mexikói?
Felnevetett.
- Nem brazil.
- Hasonlóan töröd.
- Kösz. Szóval?
- A Toro Rossot keresem.
- Lejjebb. –mutatott előrébb.
- Hol laknak ezek a másik kontinensen?
Nevetett.
- Először jársz erre?
- Jah. Ismeretlen terep. Nálunk otthon nem ezer kilométeresek ezek pihenők.
- Paddock.
- Milyen legelő?
- Legelő?(A paddock egyik jelentése legelő.)
- Azt jelenti nem?
Újabb nevetés.
- Ez a paddock, a hátsó rész, ahol lehet pihenni meg interjúkat adni. Ahol szerelnek az a box.
- Doboz? Micsoda flancos nevek.
- Nálatok hogy mondják?
- Akna. Mármint szerelő és szerviz akna.
- Vendég vagy?
- Igen.
Indultunk el előre.
- Kit keresel a Toro Rossonál?
Turkálni kezdtem a zsebemben, és elővettem egy cetlit.
Felém hajolt hogy lássa.
- Gerhardot keresed?
- Nem tudom. Itt annyi van G. Berger. Valami német.
- Osztrák.
- Osztrák. Jó. Megjegyzem. Nála kell jelentkeznem. Ismered esetleg?
- Igen. Jó fej. Régen versenyző volt. A Ferrarinál, az egy olasz…
- Azért a Ferrariról még én is tudom hogy egy olasz versenyautó.
- Bocs. Régen versenyzett, most csapatot vezet.
- Azt hittem ő tulaj.
- Nem, az Mateschitz.
- Mate ki?
- Dietrich Mateschitz. Két csapatot futtat, a Red Bullt és a Toro Rossot, ez a kisebb, a másik meg éppen az uralkodó világbajnok.
- Red Bull mint ital?
- Igen, az a cég, a sport részlege.
- A Nasc-ban is van csapatuk.
Bólintott.
- Íme. –mutatott a bejáratra.
- Kösz.
- Bekísérjelek?
- Oké.
- Gyere.
Beléptünk egy elég széles ebédlőbe, ami majdnem dugig volt csapat logóját viselő emberekkel, és egy nagyobb fő asztalnál egy sereg mindenféle ruhás idősebb férfi beszélgetett.
Az egyiknek piros Ferraris inge volt, nyakában egy pitwallkos feliratos kártyával, kettővel arrébb egy Red Bull inges a többiektől jó pár évvel fiatalabb pasi, az asztal másik oldalán egy jó ötvenes Toro Rosso pólós kedves arcú másik és egy nagyon kövér indiai férfi, egy másik farmeros fekete inges hatvanas pimasz arcú, meg egy fekete hajú fekete szemüvegkeretű fazon fekete pólóban aranyszínű Lotus felirattal.
- Sziasztok.
- Szevasz Bruno. – nyújtott kezet a Toro Rossós – Mi járatban?
- A ti vendégeteket kísérgetem.
- Hogy mi?
- Ez a lány téged keres. – bökött felém.
- Üdvözlöm. –állt fel.
- Hello.
- Ne haragudjon nem szóltak, a pr-osaim, hogy vendégünk lesz a teszt alatt. Gerhard Berger. – nyújtott kezet.
- Üdv. De nem vendég vagyok. Mario küldött.
- Mario kicsoda? – kérdezte viccesen.
- Andretti.
- Andretti magát küldte? Ne vicceljen kedvesem. Mario egy versenyzőt küld. – legyintett.
- Igen. Engem. Niki Constantin vagyok.
Az osztrák összehúzta a szemöldökét, a többiek pedig vigyorogva nézték a zavarát.
- Itt valamit tévedés lesz. Nikolas Constantint várjuk.
- Imádom Mario humorát, komolyan. Ezt mondta magának? Hogy Nikolas Constantin jön? Így szó szerint?
- Hát öööööööö. Vakarta meg a fejét. Azt mondta Niki Constantint küldi a versenyzőjét. A többszörös Indycar bajnokot.
Elővettem a kabátzsebemből a Nascaros, és az Indys versenyzői igazolványom, majd a kezébe adtam.
- Hűűűű. Azt hittem a Niki mint Nikolas. Nem. Szóval… - húzta el a száját.
- Értem én, nem nőre számított.
- Nem.
- Nézze ha magának ez ekkora grimbusz…
- Micsoda? Milyen busz?
- Úgy értem gond, akkor én vissza megyek.
- Ültél már egy ülésesben? – tegezett le.
- Igen. Nascban, Indyben.
- Úgy érti Nascar. – tolmácsolt a brazil.
Berger a fejét csóválta.
- Azt hiszem Forma autóra gondolt… - mondta nekem Bruno.
Én pedig értetlenül néztem mindkettőjükre.
- Attól tartok nem értem.
- Formula autóra.
- Jah, olyanban még nem.
- Mit mondott neked Mario hova küld?
- Tesztre.
- Bővebben?
- Ennyit mondott.
- Csak úgy elküldött világ másik felére? Egy ismeretlen szériába felkészülés nélkül? – döbbent le az osztrák.
Megrántottam a vállam.
- Azt mondta jöjjek, és ő a főnök.
- És ha azt mondja ugorjon ki az ablakon maga azt is megteszi, kérdezés nélkül? – nevetett fel egy ötven felé járó pimasz arcú, szintén erős akcentussal. Úgy tippeltem ír lehet.
- Nem.
Mindenki nevetett.
- Előbb megkérdem hányadikról. –válaszoltam komolyan.
- Felhívom Andrettit. Kér esetleg valamit?
- Igen, mosogatólé van? – kérdeztem egyszerűen.
Amire mindenki hangosan elkezdett nevetni, majd lefordultak a székről.
- Na most mi van?
Berger végül abbahagyta a hétrét görnyedéses nevetést, és teljes vigyorral megkérdezte.
- Gondolom nem a szennyvízre gondolsz?
- Óóóóóóóóóóó. ... –leesett - Ja nem. Az a fekete lötty cukorral. Tudja.
Újabb nevetési hullám.
- Baszd meg Berger. Vedd fel a csajt, még ha szarul is vezet, halálra röhögöm magam rajta. –szólt be újra az őszülő ötvenes.
- Cukrot is kérsz a kávéba? –törölgette a könnyét Gerhard.
- Igen.
- Ne haragudj ránk, de ahogy beszélsz az…. –tárta szét a karját, és elindult a pult felé.
- Én?? Odaát mindenki így beszél. Szerelők, mérnökök.
- Az lehet, de ez nem Amerika. – szólt rám a Red Bullos inges, csípősen.
- Látom. Itt senki nem kínálja hellyel a csajokat, de arcuk az nagyobb mint egy palacsinta sütő.
Hírtelen mindenki ledöbbent és felállt, hogy letudjak ülni.
Berger pedig hozta a kávét.
- Köszönöm.
- Üljön le. – kínált hellyel a Ferraris inges.
- Kimegyek inkább, itt túl sok tuskó. Nincs nálam balta. – azzal kimentem a teraszra.
Mire megittam a feketét, megjelent Gerhard.
- Mario szerint adnom kéne egy lehetőséget neked. Állítólag jó pilóta vagy, bár a modorod pocsék.
- Az enyém? Na ne vicceljen. Körbe röhögtek, mert máshogy beszélek.
- Akiket éppen letuskóztál azok a Forma 1 csapatvezetői.
- Na akkor eggyel több ok, hogy tanuljanak némi illemet.
- Ezzel a hozzáállással itt nem jutsz sokra kislány.
- Van nevem, és nem vagyok kislány.
Farkasszemet néztünk.
- Mariora való tekintettel, mehetsz pár kört, aztán hazamész, de ha összetöröd a kocsit, akkor úgy seggbe rúglak hogy Amerikáig repülsz. Van épp elég bajom, egy tapasztalatlan csaj nélkül is. Értve vagyok?
- Értve.
- Helyes. Hátul vannak az öltözők. Tíz perc múlva legyél a boxban. Cuccod van?
- Cucc?
- Versenyzői felszerelés, cipő, overáll?
- Andrettis van.
- Az is jó.
- Nyomás.
Azzal ott hagyott.

Közlemény!

Kedves Mindenki!

Mint látjátok, az If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap c. sztorim véget ért.
Szerencsére, mert szerintem pocsék lett, és unalmas. És égek is miatta.
A végére már nagyon untam is, úgyhogy lezártam.
Új szorit fogok kezdeni, ma megcsináltam a fejlécet, és lecseréltem pár szereplő képet.
Azért a nagy részük nem fog változni. :)
A hecc kedvéért, gondolom már unjátok Hornert, de ez van. (Bocsi...)
Az új történet címe:
Days of Thunder - Mint a villám
(aki nem láttam volna, egy 1990-es film Tom Cruissal)
A főszereplők: Niki Constantin, Christian Horner, Bruno Senna, Eddie Irvine, Gerhard Berger, Sebastian Vettel,
Katie Tweedle (Red Bull sajtófőnöke)
lesz két új barátnő: Monica Rice, és Anna Howard.
( Sebről, és Katieről, valamint a lányokról nem teszek ki képet, így is sok helyet foglalnak el oldalt,
másrészt két előbbire rá lehet keresni google-ban, utóbbiak pedig kitalált személyek, és végül is a főszereplőm Niki :) )
A változatosság kedvéért autóversenyzőnőnk, akit Mario Andretti küld át Bergerhez, és a Torro Rossohoz.
A többit rátok bízom.... :D
Első rész hamarosan.
Ezer Puszi!
És Bocsi hogy megint Hornerről írok.
AngeGhost :)

If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 37.

37.rész

Fáradtan ébredtem, úgy éreztem, mint aki egész nap futott. Minden tagom fájt, vagy zsibbadt. Christian az ágyamra borulva egyenletesen szuszogott. A kezemet szorongatva aludt. Megpróbáltam kihúzni a csuklóm, de ahogy megmozdultam, kábán pislogni kezdett.
- Szia… - motyogta rekedten – Ne haragudj, elnyomott az álom. – nyújtózott.
- Mióta vagyok itt?
- Három napja. Már nagyon aggódtunk. Eddie és Ayrton is itt van, lementek kávéért. – ránézett az órájára - De úgy látom annak már jó ideje.
Alig tudta nyitva tartani a szemét, és nyúzott volt.
- Már jól vagyok. Menj, pihenj egy kicsit. Ha már a karácsonyt itt töltötted.
- Maradnék még…
Megfogtam a kezét.
- Elmondod?
A kezébe temette az arcát.
- Tehát elvesztettük a babát…. – dőltem hátra fáradtan.
Valahogy sejtettem.
- Nem. Szerencsére nem. Hajszálon múlott, de megúsztátok.
Döbbenten pillantottam rá, de ő félre nézett.
- Ha nem … vetéltem el akkor mi a baj? Nem akarod a gyereket?
- De akarom.
- Rám se nézel. – fakadtam ki.
- Haragszom magamra, amiért egyedül hagytalak.
- Azt hittem elmentél.
Keserűen fordult felém.
- El is mentem. Arra gondoltam, ha nem tartod meg a kicsit, akkor nincs miért veled maradnom, de amikor bepakoltam a cuccom a kocsiba eszembe jutott, hogy az irataim ott maradtak.
- Akkor elmentél…. Mégis elmentél? – teljesen letaglózott a hír.
- Dühös voltam és csalódott. Nem akartam tudni a babáról akit máris elveszítettem. De amikor ott feküdtél a földön, és….. Istenem… nagyon féltettelek mindkettőtöket.
Úgy éreztem megfulladok.
- Nem kell itt ülnöd, csak mert bűntudatod van.
- Ne haragudj…
- Menj el. – fordítottam el a fejem.
- Nagyon bánt a dolog hidd el.
- Már jól vagyunk, elmehetsz.
- Maradnék, ha nem baj….
- De baj! –csattantam fel.
- Kérlek Alice.
- Menj el.
- Tényleg szeretlek ti…
- És ezek után még higgyem is el?
- Nagyon féltem, hogy mi lesz veletek. Ha bármelyi kőtöknek baja lett volna, és nem is tudom, hogy….
- Elmentél volna inni, ahogy mindig! Vagy csajozni, vagy ki tudja!
- Nem volt más nő. Hidd el. Csak az ital. – hajtotta le a fejét.
Nem reagáltam.
- Alice….
- M e n j e l ! –szótagoltam sziszegve.
- Értem. –nyelt egyet – Ha… ha megtartod…
- Ha megtartom!
- Igen…. Akkor… szóval… néha láthatom majd? Ha nem akarod nem kell megtudnia, hogy én vagyok az apja, de szeretném látni. Végül is az enyém… -hebegte.
Bólogattam.
- Ha úgy alakulna, akkor szólok.
- Talpra fogok állni. Hidd el… Leszokom az ivásról….Megkeresett a Mercedes… Norbert visszavonul, és felvennének…. Nem tudom miért, de engem akarnak… Lesz munkám, ha bármi kell, neked vagy a kicsinek akkor…
- Nem kell semmi!
- Szívesen adok, bármit. Már kaptam egy kis előleget, tegnap utalták át, még a szerződés aláírása előtt…
- Nem kell semmi…
Két kezébe fogta a kezem, és valamit szöszölt.
Amikor elhúztam a kezem láttam, hogy egy egyszerű kis fehérkövekkel kirakott virág formájú gyűrűt húzott fel az ujjamra.
- Még évekkel ezelőtt vettem meg, mert … megakartam kérni a kezed, de mindig elbaltázok mindent. –állt fel - Nem tartogatom tovább, ha nem kell dobd ki, vagy nem tudom. Más nőnek úgyse adnám oda.
Zavartan néztem az ékszert, majd őt.
- Ha bármi kell, vagy baj van, akkor hívj nyugodtan. Bármikor. –azzal csendesen elment.
Kimerülten dőltem vissza a párnámra. Nem tudom miért, de sokáig nézegettem a gyűrűt, illett a kezemre.
- Christian… - sóhajtottam fel szomorúan.
Pár nappal később kiengedtek, és visszamentem a gyárba.
Mintha semmi sem történt volna, a szobán legalábbis nem látszott. Azt leszámítva, hogy tele volt rózsával, és plüss állatokkal.
Az angol küldte őket, meg mindenféle gyerek holmit. Kis ágyat, ruhákat, játékokat.
Mintha érezte voln,a hogy megtartom.
Minden héten jött valami a futár szolgálattal, pipere dolgok nekem, vagy a kicsinek.
Boldog voltam, mégis szomorú. Február közepe volt, és a csapatok Jerezben teszteltek, amikor a baba végre megmozdult. Egy kicsit tipródtam, majd végül felhívtam, hosszan kicsöngött, de nem vette fel.
Újra próbálkoztam egy félórával később, de semmit.
Leültem tévézni, éppen a „Holnap után” ment, amikor megszólalt a mobilom.
- Szia. –szólt bele enerváltan.
- Szia.
- Ne haragudj. A szállóban maradt a telefonom.
- Semmi gond. Fáradt a hangod…
- Hosszú volt nap.
- Értem.
- Mit szeretnél? Baj van?
- Nincs baj. Köszönöm a csomagokat.
- Megkaptál mindent?
- Igen.
- Akkor jó. Igazából pénzt akartam küldeni, de azt úgysem fogadtad volna el, úgyhogy megkérdeztem a gyerekes párokat mire lehet szükséged.
- Kedves vagy, de ne küldj már semmit.
- Legalább ennyit had tegyek meg értetek. Kérlek. Ne utasíts el.
- Nem erről van szó. – replikáztam kedvesen – Igazából nem férek már el.
- Értem.
- Huszonöt négyzetméter kicsit kicsi, ennyi cuccnak.
- Veszek neked egy házat, vagy lakást.
- Kösz nem! – kaptam fel a vizet.
- Úgy értettem, hogy, szóval….
- Nem kell. Megvagyunk így is. Köszi.
- Őszintén szólva aggódom értetek. Lesz egy kis szünet, elmehetnék pár napra?
- Christian…
- Csak látni szeretnélek titeket.
Felsóhajtottam.
- Igazából azért hívtalak, mert megmozdult a kicsi, és gondoltam megosztom veled a hírt.
Néma csend.
- Nem tartalak fel, tovább.
- Szeretnék ott lenni veletek. Nagyon. – teljesen letört lett – Nem találom magam…
- Ha idejössz a Merci is kirúg…
- Tudom…
- Nem bírom nélküled. –fakadt ki – Nélkületek. Komolyan.
- Te is hiányzol….
- Két nap és pakolunk innen. Veszek jegyet az első járatra, és megyek. Ne is ellenkezz!
- Chris….
- Tessék?
- Én nem csak egy napra akarlak látni.
- Nem mondhatok fel…
- Tudom… És ha én mennék oda?
- Hová? Londonba?
- Igen.
- Költözz ide. Megoldódna minden gond. Azt akarom hogy költözz ide. –szögezte le.
- Hová? A Mercedeshez? – cukkoltam.
- Vettem egy lakást. Nem messze a gyártól. Kertes, és elég nagy hármunknak. Még csak most kezdtél el a felújítást, de két hét és kész. Úgy rendezed be, ahogy akarod.
- Nem tudom….
- Én igen. Foglalok jegyet, csak pakolj össze és menj ki a reptérre.
- Elkapkodjuk.
- Meddig várjunk Alice? Több mint négy hónapos terhes vagy, két évig lábadoztál. Én is elszúrtam egy darabig. Mire várjunk még?
Nem válaszoltam. Igaza volt.
- Rajtad van a gyűrű?
- Tessék?
- Rajtad van a gyűrű?
- Igen.
- Szeretsz?
- Igen.
- Akkor meg?
- Jerezbe megyek, hozzád. De gyere ki a terminálhoz.
- Megoldom valahogy. Szeretlek.
- Én is.
Másnap délután egy hosszú repülő út után szorosan ölelt magához.
Nem kellettek szavak, csak az ölelése és a csókjai.
Nyáron fiúnk született, akinek a Michael keresztnevet adtuk, ősszel pedig megtartottuk az esküvőt.
Amikor évekkel később visszatértem a versenyzéshez, rájöttem, hogy nem bántam meg semmit. Minden így volt jó, ahogy volt. Család, munka, boldogság.

Vége.

If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 36.

36.rész

Délutánra sikerült lenyugodnom, és megkértem Eddiet hogy vigyen vissza a céghez. Nem akartam Ayrtonnal menni. Valahol nehezteltem rá, amiért elmondta Chrisnek.
Teljes letargiában léptem be a szobámba, mindenre felkészülve.
Az angol cuccai már össze voltak pakolva egy táskába és egy bőröndbe az ajtó mellett, ő pedig az ágyon ült.
- Szia. – tettem le a kabátom, és leültem a fotelba.
Alig tudtam tartani a fejem, így addig fészkelődtem, míg a karfára tettem.
Vártam hogy megszólaljon, de közben nagyokat pislogtam, úgy éreztem azonnal elalszom.
A következő pillanatban arra ébredtem fel, hogy átkarol.
- Elaludtam? –kérdeztem kábán.
- Igen… Pihenj. – fektetett az ágyra, és betakart.
- Beszélni akartál velem… Legalábbis úgy tűnt….
- Akarok. De majd reggel… Nem vagy olyan állapotban…
- Elmész?
- Elmenjek?
- Ahogy gondolod. – de szívem szerint azt akartam hogy maradjon.
- Reggel átjövök. – azzal az ajtóhoz ment, és megfogta a táskákat.
- Hová mész?
- Szállodába. Tíz körül átjövök. Lekapcsolom a lámpát.
- Jó. –mondtam csalódottan.
Képtelen voltam leplezni, hogy le vagyok törve.
- Jó éjt. –azzal elment.
Belefúrtam az arcom a párnába, és zokogtam.
Arra vágytam hogy átöleljen, és hozzám bújjon. Ahogy teltek a percek egyre rosszabb lett.
Zajt hallottam és felnéztem.
Akkor jött be az ajtón.
- Gondoltam itt hagyom, már úgyse kellenek. – rázott meg pár fehér mágneskártyát a félhomályban.
- Persze. –nyögtem ki, majd a takaró sarkába töröltem a könnyeimet, és kicsit felhúztam az arcomra, hogy ne lássa a sírást.
Felkapcsolta a lámpát, és letette a dohányzóra.
Egy pillanatra egymás szemébe néztünk, aztán másfelé pillantottam.
Leült mellém, majd lassan lehúzta a takarót az arcomról.
- Rosszul vagy?
- Nem. Miért?
- Az ajtón át is hallottam, hogy sírsz.
- Jól vagyok.
Közelebb hajol, az egyik kezével átölelt, és maga felé húzott.
- Gyere…
Nem mozdultam.
- Gyere… - súgta a fülembe.
Lehunytam a szemem, és éreztem hogy legördül egy könnycsepp.
Átkarolt a másik kezével is, és magához szorított.
- Maradok, jó? Addig amíg csak akarod… - suttogta.
- Igen… - motyogtam, és átöleltem én is.
Nagyot sóhajtott.
Az arcom a vállába temettem.
- Nincs semmi baj…
- Christian….
- Nincs semmi baj…- simogatta meg a hátam – Minden rendben.
Hagytam feltörni a sírást. Megint.
- Szeretlek….Szeretlek…. – adott pár gyengéd puszit a nyakamra.
Visszadőltünk az ágyra és szorosan ölelt a mellkasához.
- Próbálj meg aludni egy kicsit.
- Jó…
Mindkettőnket betakart. Melegem lett, és ettől gyorsan elaludtam.
Arra ébredtem fel, hogy fázom, a kezemmel az angol kerestem, de az ágy üres volt.
Kábán ültem fel.
Sehol senki, se táskák, se Horner, de a belépő kártyák az asztalon.
Kótyagosan keltem fel, alig láttam részben a sötétség, részben a szédülés miatt, elbotlottam valamiben és hatalmasat estem.
Felkiáltottam a fájdalomtól. Görcsölni kezdtem, és rázott a hideg.
Próbáltam errébb kúszni, de nem tudtam.
Elhánytam magam.
Aztán még erősebb görcsök jöttek, úgy éreztem kiszakad a hasam. Patakokban folyt rólam a víz. Mindenem fájni kezdett. A legkisebb mozdulatra is képtelen voltam.
Alig kaptam levegőt, és éreztem hogy vérzek.
- A baba… - fogtam fel lassan.
Egy idő után nem bírtam tovább és elájultam.
Valaki a nevemet mondta, és pofozgatott. Alig tudtam kinyitni a szemem, fizikailag fájt, hogy megtettem, nem láttam semmit csak színes foltokat.
- Alice! Alice! Nézz rám!
Nem tudtam hova is kellene néznem.
Megfogta a fejem. A kép is lassan tisztult.
- Mi történt? – nézett rám rémülve Christian.
- Nem voltál itt…A baba…
Felkapott az ágyról egy takarót, és belecsavart. Keze koszos lett a véremtől.
- Gyere…. - kapott fel, és szaladt velem végig az épületen.
Már leértünk az előtérbe, amikor odakiabált a portáslánynak.
- Azonnal hívja a mentőt! Rosszul lett!
- Igen.
- Kiviszem a külső portához.
- Igen.
- Chris… - suttogtam erőtlenül, a fejem kábán a mellkasához támasztottam, miközben már éreztem a bőrömön a hideg kinti levegőt.
- Tarts ki! Tarts ki hallod?
- Chris…
- Mindjárt itt a mentő!
- A baba….
- Jelenleg most érted aggódom. Mindjárt itt a mentő, nyissák ki az ajtót! –kiabált előre.
- Fázom….
Magához szorított, és adott egy puszit a fejemre.
- Tarts ki… Kérlek tarts ki…
Hallottam a sziréna hangját.
- Itt a mentő…
- És ha …ha elveszítem…
- Szeretlek… - nézett mélyen a szemembe – Gyerek nélkül is szeretni foglak… Ne azért aggódj most jó?
- De…
Szorosan ölelt.
- Ne veszíthetlek el…
A mentősök átvettek Christől, beemeltek az autóba, és az ágyra fektettek. Bekötöttek egy infúziót meg betettek egy kanült. Bezárták az ajtót.
- Nem jöhetne velem?
- Nincs hely.
Szirénázva indultunk el. Kicsivel később megint elsötétült minden, és elvesztettem az eszméletem.

If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 35.

35.rész

- Minek bántod?
- Ne fogd a pártját! – veszekedtem rá.
- Egész este itt ült. Úgy őrzött mint valami hűséges testőr.
- Nem érdekel! Épp elég amit velem csinált az utóbbi időben.
- Melyik része? Az ivászat, vagy a gyerek?
A szemmel ölni lehetne, akkor már halott lenne.
- Az orvos kérdezte, valami gyógyszer miatt és Eddie elmondta. –vont vállat lazán.
- Orvos?
- Itt volt a hotelé. Aggódtunk, fal fehér voltál.
- Jól vagyok.
- Nem szabad ennyit idegeskedned. – nézett rám kedvesen Ayrton.
Fel akartam ülni, de végül visszahanyatlottam a párnára.
- Ne erőltesd. Még gyenge vagy, és valószínűleg kicsit vérszegény, az erős edzések, meg az idegeskedés pedig még jobban kimerít. Doki mondta. –mentegetőzött.
- Chris is tudja?
- Akkor ért ide, mikor az orvos ment.
- Helyes.
- Joga van tudni.
- Jaj ne gyere már itt nekem a Szent Senna szöveggel jó?
- Ha ő az apja…
- Ha ő az apja?? –fakadtam ki – Miért ki lenne az apja? Te? Vagy Eddiere célzol? Esetleg kire ha szabad tudnom?
- Nem úgy értettem!
Idegesen felpattantam.
- Elegem van!
Kirohantam a szobából, magam mögött hagyva a döbbent Eddiet, és Soniát is.
Már az épület előtt voltam, amikor megint szédültem.
Valaki átkarolt.
Ismerős volt az illata.
- Ayrton… - sóhajtottam fel.
- Nem….
Megint Christian volt az.
Nem volt dühös, inkább nagyon csalódott.
- Gyere….- karolt át, és elindultunk vissza.
A brazil ekkor futott be.
- Felkísérnéd? –kérdezte kissé ingerülten Horner.
- A te barátnőd. – vágott vissza Senna.
- Aki odáig van érted. –szúrt oda.
- Az lehet, de tőled terhes!
Az angol arca lefagyott, majd rám pillantott.
- Ez igaz?
A járdát néztem.
- Ez igaz? –kérdezte hangosabban.
- Nem. - néztem a szemébe – Nem tőled van.
- De Eddienek és nekem azt…- beszélt bele Ayrton.
- Mit mondjak? Híreszteljem el hogy Christian Horner olyan részegen jár haza az utóbbi hetekben, hogy azonnal elalszik? Kerestem pótlékot! Pech hogy éppen terhes lettem.
Egy hatalmas pofont kaptam az angoltól.
- Ribanc! – sziszegte.
Nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet.
- Álszent. –azzal odacsörtetett a járdán parkoló Porschéjához, és elhajtott.
- Tényleg megcsaltad?
Megráztam a fejem.
- Most nagyon utállak.
- Én is magamat.
- Elveteted?
- Igen… - böktem ki.
- Nem úgy tűnik hogy nagyon akarod.
- Nem tudom mit akarok! –buktam ki.
Átölelt.
- Még egy kicsit gondolkodhatsz….
- Fáj…
- Tudom….
- Annyira hiányzik….
- Biztos visszament a gyárba.
- Nem. –szipogtam – Inkább elment inni.
Magához húzott, én pedig a mellkasába temettem az arcom.
Jó volt, de nem éreztem azt, mint korábban.
Kicsit eltolt magától, megsimogatta az arcom, és mélyem a szemembe nézett.
- Nem lesz baj.
Bólintottam.
Lágyan megcsókolt, de azonnal ellöktem.
- Szeretlek. –mondta ki egyszerűen.
Úgy éreztem sóbálvánnyá merevedek.
- Nem fogom tovább titkolni.
Lehunytam a szemem, és bólogattam.
- Örülnék ha velem és a családommal töltenéd az ünnepet.
- Kedvellek, de ez kevés… És most még ez a gyerek…
- Vállalnám az apa szerepét.
- Nem! –tiltakoztam azonnal.
- Miért? – jött ez egyszerű kérdés.
- Nem akarom hogy te legyél az apja! Van apja!
- Akkor miért nem mész utána, és hozod helyre?
Grimaszoltam.
- Nők.
- Jaj nem tudom. –hisztiztem.
- Nehéz eset vagy, de így terhesen…..
Elhúztam a szám.
- Haragszol?
- A csók miatt? Nem.
- Jó. Vigyelek el a gyárba?
- Úgyse lesz ott….
- Hívd fel!
- Ki fogja nyomni!
- Alice!
- Jó! Jó!
Ayrton odaadta a mobilját, én pedig tárcsáztam.
- Senna nem érdekel, a…
- Alice vagyok.
- Akkor pláne nem!
- Chris! Beszéljünk….
- Miről?
- Rólunk.
- Miért van olyan? Pláne azok után hogy ki tudja kikkel feküdtél le?
- Nem feküdtem le senkivel.
- Most meg már nem?
- Nem akarok babát, főleg úgy nem, hogy nyomorogjon.
Mély csend.
- Én egyszerűen… Se munkám, se pénzem, te meg nem beszélsz velem, és iszol, olyankor meg… Szerető családot szeretnék, nem lehet olyan gyerekkora mint nekem, egy távolságtartó, hideg apával.
- Szerinted én nem szeretném? Hogy feltételezhetsz rólam ilyet? –fakadt ki.
- Tudod mit? Pakod össze a cuccod, és költözz el ebből az országból! Úgyis el akarom vetetni! –azzal bontottam a vonalat.

If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 34.

34.rész

- Jól vagy? –kérdezte Sonia együttérzően.
- Nem akarok róla beszélni.
Bólintott.
- Nem vagy éhes.
Megráztam a fejem.
- Tusolj le, pihenj egy kicsit.
Eddiere pillantottam aki hálószoba bejárati falának dőlve áll hanyagul, és minket nézett.
- Sonia! Ha kell neki valami majd úgyis mondja.
- Van egy cigid?
- Nincs, és ha lenne se adnék. Még nem vagy jól.
- A faszomba Eddie, ne istápolj! Nem kell dada! Adj egy cigit! – veszekedtem rá.
Előhúzott a bőrdzsekije belső zsebéből egy doboz piros Marlborot, meg egy stílusos fém gyújtót.
- Te mióta bagózol? –förmedt rá a nővére, de ő csak vállat vont.
- Kösz. –néztem rá hálásan és kimentem az erkélyre.
Utánam jött és behúzta az üvegajtót.
- Ne harapd át a torkom jó?
- Mit kavartál már megint? – gyújtottam rá idegesen.
- Amikor Senna hívott, éppen Chrisnél voltam.
- Ha elmondtad… - fenyegettem meg kezemben a cigivel.
- Nem mondtam, de szarul festett ahogy te is.
- Édes vagy. - gúnyolódtam.
- Sokat iszik, te pedig túlhajtod magad. Pedig nagyon szeret. – gyújtott rá ő is.
- Ez hülyeség…
- Szerinted.
- Eddie.
- Nézd. Ismerem Hornert, jó pár éve. Ő egy egyszerű lélek, nem vágyik másra csak egy nőre, meg nyugodt háttérre. Ahogy tudom még gyereket se nagyon akar.
- Szuper.
- Ne mond hogy ez neked nem jönne jól. Szerintem a karriered miatt te sem akarsz.
Nagyot sóhajtva fújtam ki a füstöt, és a korlátnak dőlve néztem a várost.
- Azt hittem sose akarsz gyereket.
- Én is. –nem néztem rá.
- Mi változott?
Semmi rántottam meg a vállam.
- Pocsékul terelsz.
- Terhes vagyok. –vágtam az arcába hidegen.
- Ne szórakozz!
Egy pillanatig egymás szemébe néztünk.
- Horner nem tudja…? – kérdezte döbbenten.
- Nem, és Ayrton se. Csak te. És ne járjon el a szád! Hallod!
Kivette a cigit a kezemből.
- Nem tartom meg.
- Mióta tudod?
- Kb egy hete lett biztos, még alig három hónapos. Megakartam vele beszélni, de… - rántottam meg a vállam – Sem az idő, sem a pasi nem alkalmas.
- Nézd Chris megvan zuhanva, de jó arc. Jobb mint én. –húzta el a száját – Örülne a hírnek, talán kirántaná a gödörből.
- Most mondtad hogy nem akar gyereket!
- Akkor mondta amikor még melózott, a cég minden idejét elvette. Most van ideje rá.
- Nem tartom meg akkor se.
- Mert iszik?
- Igen, és mert éppen csóró. Didi szinte mindent elperelt tőle.
- Azért dobod, mert most éppen nem milliomos? Mióta vagy te ilyen anyagias picsa? –fortyant fel – Én nem ilyennek ismerlek!
- Nem is vagyok ilyen! – kiabáltam vissza.
- Akkor meg? Milyen faszság ez? Nem kell, mert nincs zsetonja? –hőbörgött.
- Nekem sincs.
- Mi?
- Mondom, nincs pénzem.
- Az hogy lehet?
- Nem volt sok régen se, de az utóbbi hónapokban mióta kijöttem a kórházból a trénert, meg az utókezelést magam fizettem. Szinte mindenem feléltem, ha nem lakhatnék a gyárban már a híd alatt aludnék… Vissza kell mennem a pályára és eredményeket hozni, hogy kapjak fizetést.
- Miért nem mondod el neki? Valamit majd kitaláltok.
- Nem szülök gyereket ha nem tudom eltartani.
- Nézd, ahogy Ayrton ismerem biztos adna nektek egy kis pénzt, és ha úgy van valamennyit én is…
- Nem! Nem! Nem kell adomány!
- Kölcsönbe csakis. Amíg talpra álltok egy kicsit. Chris jó szakember, biztos lesz állása.
- Nem akarok vele maradni.
- A pénz és a gyerek miatt.
- Amúgy sem. Nagyon nem olyan mint vártam.
- Az élet nem szirup.
- Néha lehetne csak egy kicsit. – eltört a mécses.
Átölelt.
- Biztos vagy benne? Át kéne gondolnod még egyszer.
- Nem vagyok olyan állapotban, főleg lelkileg nem.
Belekapaszkodtam a dzsekijébe.
- Na… na…. Nincs baj.
Megint bőgtem.
- Ha szereted valahogy még biztos helye tudjátok hozni.
- Jaj Eddie…..Eddie….. – sírtam tovább, és tovább, és tovább.
A végén már alig kaptam levegőt.
Kicsit eltolt magától, és a kezébe vette az arcom.
- Nyugodj meg…. Nyugodj meg….hallod?
Szédülni kezdtem, forgott minden.
- Alice?
Hírtelen minden elsötétült.
Arra tértem magamhoz hogy valaki hideg vizes kendővel törölgeti az arcom.
- Ayrton….
- Nem… - suttogta Chris, kócos volt, kicsit borostás, de legalább tiszta ruhát viselt.
A brazil az ajtóban állt.
- Szia…- kacsintott – A frászt hoztad rám.
- Anyád biztos utál…
- A karácsony miatt? Neked jobban kellek, vannak elegen a fa körül.
- Hálás vagyok.
- Ugyan… Nem vagy éhes?
- De igen, kicsit még ki vagyok ütve.
- Jól van. Megkérdezem Irvinet, érdemes e a szobaszervizt igénybe venni.
- Érdemes. –kiabált be.
- Mindjárt jövök.
- Oké. –mosolyogtam rá.
Az angol megakarta fogni a kezem, de elhúztam.
- Eddie hívott?
- Igen…
- Jól elvagyok, nem kell itt lenned.
- Hol kéne lennem? Melletted a helyem.
- Eddig nem tűnt úgy hogy mellettem vagy.
- Tudom…. –megakarta simogatni az arcom én viszont elfordítottam a fejem – Ne csináld ezt.
- Menj el.
Ayrton belépett az étlappal a kezében.
- Kikísérnéd?
- Hogy? – nézett rám értetlenül.
- Horner megy!
Egymásra néztek, majd Christian kirohant.

If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 33.

33.rész

A következő pár hónap csendesen telt, mármint a munkámat tekintve, azon kívül állt a bál. Christiannal sokat veszekedtünk, részben a makacsságom és a hisztijeim miatt, részben mert az állandó edzések és a felkészülési trénin teljesen kimerített, a napi több kilométer futás, úszás, kondizás elvették minden erőmet. nem csak testileg, de lelkileg is. Nem volt türelmem hallgatni a károgását, a veszekedéseit, a rendreutasításait, azt hogy úgyis meghalok, vagy összetöröm majd magam, és persze a Dietrichhel kapcsolatos kirohanásait.
Az osztrák szemrebbenés nélkül beperelte szerződés szegésért, így vagy ügyvédekkel tárgyalt, vagy a londoni bíróságra rohangál, vagy engem akart irányítani ha már nem volt csapata.
Nem beszélt velem emberi hangon, csak gúnyolódott, szidott, dirigált, vagy nem is válaszolt.
Kivetkőzött magából, tudtam hogy haragszik rám, amiért ez történik vele, és engem is bántott a dolog, nagyon. De nem hallgatott meg, csak legtöbbször otthagyott.
Az edzés mellett lassan nem maradt semmim. A pályára még nem mehettem vissza, Christian pedig november közepére kikészült és néha órákra, esetleg fél napokra eltűnt Tokió forgatagában.
Nem tudom merre járt, és mit csinált, de amikor visszaért semmi nem látszott rajta csak a fáradtság.
Először csak kimaradozott, aztán egyszer részegen jött haza. Későn értem vissza a szobámba, így már csak azt láttam hogy kiterülve alszik az ágyban, ruhában, erősen füstösen és kocsmaszagúan. Leöltöztettem, aztán kiszellőztettem. Nem mondtam semmit, joga volt egy kicsit kiengedni a gőzt. Tudtam, hogy reggel úgyis másnapos lesz, és nem fordul elő még egyszer.
Nem is fordult, egy darabig. Aztán először csak hetente egyszer kétszer, majd december végére már napi rendszerességgel hozta a bejárathoz egy taxi, vagy gyalog támolygott vissza a gyárhoz. Gyakran hiába vártam, mert mire előkerült, én már elaludtam, vagy ordítozás lett a beszélgetésből. Közben pedig szégyelltem magam a dolgozók előtt.
Jött a karácsony, apám egyik nap felhívott, nagyon meglepődtem, de végül kiderült hogy újra megnősült, és megkért töltsem náluk az ünnepeket Kiotóban. Sejtettem hogy az új nő áll a háttérben, de valahol örültem neki. Belementem, bár a meghívás Chrisnek is szólt, éreztem hogy nem akar majd jönni.
Már csak pár nap volt karácsonyig amikor az egyik kemény veszekedésünk után otthagytam az angolt, autóba ültem és neki indultam az éjszakának. Hajnalodott, amikor hívtam Ayrtont. Nem érdekelt hány óra van Brazíliában, szükségem volt rá.
- Tessék! – szólt bele.
- Alice vagyok.
- Tudom. Vihar van a szerelemben?
Annyira gúnyos, és bunkó volt, hogy elsírtam magam.
Percekig csak zokogtam.
- Ne haragudj! – azzal letettem.
Ráborultam a kormányra, és tovább sírtam.
Csöngött a telefon, és a nélkül hogy ránéztem volna felvettem.
- Ayrton…?- szipogtam.
- Hol vagy?
Lehunytam a szemem, Christian volt az.
- Azonnal mond meg hol vagy! – hallottam hogy részegebb mint volt, pedig reménykedtem benne hogy kijózanodik mire visszaérek.
- A kocsiban.
- Azonnal gyere haza, és kurválkodj!
- Nem megyek! Elegem van belőled, te részed szemétláda! – azzal lecsaptam.
Nem akartam ezt mondani, de elszakadt a cérna. Szerettem, és sajnáltam, de nem tudtam a támasza lenni, nem voltam rá képes, cserben hagytam, és ezért tart ott ahol tart.
Kiborultam.
Újra megszólalt a mobil. Ránéztem. A brazil volt, felvettem.
És bőgtem.
- Mi történt? –kérdezte ezúttal már aggódva.
Nem tudtam válaszolni.
- Mi a baj?
Próbáltam a szám elé tenni a kezem.
- A fenébe már Alice! Mondj valamit! Megőrülök így!
- Jól vagyok! – nyögtem ki.
- Bántott?
A pólóm ujjával törölgettem az arcom.
- Megütött?
- Nem.
- Biztos?
- Részeg.
- Horner? Alice ne viccelj. Sosem iszik. –hitetlenkedett.
- De. Az utóbbi hetekben. És sokat, nagyon sokat. Minden este szinte az öntudatlanságig.
- A per miatt?
- Nem beszél velem. Csak veszekszünk.
Csönd lett.
- Érted küldöm a gépet, gyere el. Látogass meg.
- Apám meghívott szentestére.
- Apád?
- Megnősült. Hosszú. A lényeg hogy békülni akar.
- Értem. Menjek én?
- Nem. Tudom, hogy mindig otthont töltöd a családoddal ezeket a napokat…. Én csak… Én…. Szükségem van egy barátra. Azt hiszem.
- Próbáltad neki elmondani, hogy mi bánt?
- Nem akartam terhelni a saját bajommal, neki így is épp elég nyomja a vállát. De segíteni sem tudtam semmiben, ha meg rákérdeztem valamire máris kiabált, és szitkozódott, csak felhúzta magát. Azt hiszem engem hibáztat azért, hogy idáig jutott. Gyűlöl engem. Azt várta hogy segítsem, támogassam én meg…. – a könyököm a kormányra tettem és a kezembe temettem az arcom.
- Úgy látom ő sem törte magát, pedig a te edzéseid is ember próbálóak, ha egy félév akarsz a balesett előtti szintre kerülni az nagyon leterhelő, melletted kellett volna állnia. Szerintem mindketten hibásak vagytok. Neked ott volt a felépülés neki meg a bíróság. Értem hogy mindketten ingerültek vagytok, de lehetett volna annyi esze, negyven felé, hogy nem téged használ villámhárítónak.
- Nem merek hazamenni….
- Félsz?
- Igen…. Az előbb hívott, felvettem, azt hittem te vagy, és erre nagyon felhúzta magát.
- Aludj szállodában.
- Nem merek….
- Miért?
- Ha egyedül vagyok kiborulok, állandóan a régi életem, a balesett, és a viták járnak a fejemben, hogy ez az egész az én hibám…. .nem tudom elviselni magam…. Szánalmas vagyok tudom…
- Alice…. –suttogta.
Pár pillanatnyi szünet következett.
- Oda megyek.
- De…
- Nincs de. Oda megyek. Holnap délkörül ott vagyok. Addig felhívom Irvinet.
- Eddiet?
- Igen. Tokióban van. Mostanában sem vagyunk túl jóban, de gondolom érdekli hogy ennyire padlón vagy.
- Biztosan haragszik még…
- Nem hiszem. Te is tudod hogy érdeklődött felőled míg a kórházban voltál. Inkább azt hiszi, te tekinted még mindig közellenségnek.
Felsóhajtottam.
- Megbízol benne?
- Nem, de Sonia is vele van.
- Rendben.
- Helyes. Tarts ki.
- Oké.
Nagyot sóhajtott majd letette.
Egy órával később pedig már a Hiltonban ültem kanapén az Irvine testvérek társaságában.

Legvarázslatosabb blog díj

Köszönöm szépen a díjat Hoolinak http://blackandpink-hooligirl.blogspot.com/

Tovább adnám:
Barbinak
http://www.bestmystories.blogspot.com/
Zitccinek
http://anotherday-zitcci.blogspot.com/
Zsöminek
http://utolsoigeret.blogspot.com/
Szabusnak
http://azentorteneteim.blogspot.com/
Vikinek
http://www.feketelepke.blogspot.com/

6 dolog magamról:
1., szeretem a palacsintát
2., imádom a technikát, és a kütyüket
3., szeretek főzni
4., imádok shoppingolni (Ki nem?)
5., utálok hosszan utazni
6., F1 mániás vagyok :)

Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra.
2. Köszönd meg, akitől kaptad.
3. Írj le 6 dolgot magadról.
4. Küldd tovább 5 blogírónak a díjat.
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon.

Kreatív blogger díj

Köszönöm szépen: Barbinak http://www.bestmystories.blogspot.com/ és
Vikinek http://www.feketelepke.blogspot.com/
Zsöminek http://utolsoigeret.blogspot.com/!!

Akikenk tovább adnám:
Hooligirlhttp://blackandpink-hooligirl.blogspot.com/
Zitccinek http://anotherday-zitcci.blogspot.com/
Szabusnak és Ginának http://szabusandgina.blogspot.com/ű
Arielnek http://by-ariel.blogspot.com/
Tina96-nakhttp://golittlevettel.blogspot.com/
Noncsi http://noncsi120.blogspot.com/

7 dolog rólam:
1., utálok korán kelni
2., nem szeretek takarítani
3., szeretem az olasz konyhát
4., kicsit stréber vagyok
5., nem szeretem a bogarakat
6., szeretek moziba járni, ha lehet valami sci-fi-re vagy kalandfilmre.
7., utálom a nyarat :)

1. Meg kell köszönni a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom nekik, hogy tudjanak a díjazásról.
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már kitüntetve.

A legjobb "Sztár-story" díj

Köszönöm szépen a díjat Zitccinek http://anotherday-zitcci.blogspot.com/ !
Akiknek tovább adnám: SM http://www.zoe.eoldal.hu/, Szabusnak és Ginának http://szabusandgina.blogspot.com/, Zsöminek
http://utolsoigeret.blogspot.com/, és Vikinek
http://www.feketelepke.blogspot.com/

5 dolog:
1., imádom a banán turmixot
2., rajongok a kínai kajáért
3., van egy tengerimalacunk
4., valami őrült ötlet folytán szeretnék egy párduc intás platform cipőt
5., imádok fél napokat aludni :)

Szabályok

1. Köszönd meg
2. Másold le a szabályokat, hogy a te díjazottjaid is láthassák őket
3. Rakd ki a képet is a blogodra
4. Add tovább a díjat 5 embernek
5. Írj magadról / a történetről / a főszereplőről 5 dolgot

If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 32.

32.rész

- Annyira erőszakos vagy...- suttogta.
- Haragszol?
- Nem.- tolt el kicsit magától – És most?
- Hogyhogy most?
- Visszamész Japánban?
Elhúztam a szám.
- Mi az ? Már nem is mennél annyira igaz? - mosolygott.
- Hát nem. De veled nem lennék egyedül.
Az arca gondterhelt lett.
- Nem vesztegettünk még el elég időt? - kaptam fel a vizet.
- Na. - ölelt át - Ne hisztiz.
Vissza akartam vágni, de megcsókolt. Erőszakosan, szenvedélyesen, tele érzelemmel.
- Miről is vitáztunk? - kérdezte levegő után kapkodva.
- Meg tudnám szokni ha minden veszekedésünk vége ez lenne.
- Én is. Elmondhatom végre amit szeretnék?
Dühösen pillantottam rá, megsimogatta az arcom.
- Ha most azzal jössz, hogy idegesen szexi vagyok, esküszöm megrúglak.
- De hát, ha az vagy.
Jelentőségteljesen csípőre tettem a kezem.
- Szeretlek.
- De?
- Én nem tudom még egyszer feladni a karrierem, és nem is akarom.
- De én tegyem meg? - fakadtam ki.
- Tudom hogy dühös vagy, tudom hogy én hibáztam, és nagy dolgot kérek.
- Ez zsarolás. - suttogtam elhűlve.
- Igen. De ha ezt kell tennem ahhoz hogy mellettem legyél, akkor ezt fogom tenni.
Farkasszemet néztünk.
- Senkiért nem adnám fel a karrierem.
- Ami ugye már nincs is.
- Vissza fogok térni!
- Nem fognak alkalmazni, te is tudod. Gyere velem, boldoggá teszlek. Teljes
életed lesz.
- De autók közelébe nem engedsz.
- Még lehetsz mérnök, menedzser vagy akár csapatvezető is.
- Te feladtad a versenyzést mert nem voltál elég jó, de én igen.
- Nem akarom hogy hiú ábrándokat kergess.
- Az volt a hiú ábránd hogy bevettem ezt a mesét, hogy össze vagy törve, és szeretsz.
- Ez nem mese, ez az igazság! De ha nem állok a sarkamra soha nem leszünk együtt. Kellesz nekem, jobban mint a levegő, nem tudok tovább élni, létezni nélküled, de ha nem tudsz engedni, akkor inkább most legyen vége. Nem élnék túl még egy szakítást.
- Nem hagyom hogy bárki is manipuláljon. Visszamegyek!
- De ha nem erőltetném, hogy ne versenyezz, és feladnék mindent maradnál.
- Lehet.
- Akkor menj. Nem asszisztálok ahhoz, hogy hitegesd magad, és az erőlködés közben meghalj.
- Köszi a bizalmat.
- Láttam már épp elég ilyet.
- Szia. - kaptam fel a cuccom, és a reptér bejárata felé mentem.
Már jegyért álltam sorba, amikor odajött.
- Ne menj. A vesztedbe rohansz.
- Az én életem, az én döntésem.
- Nem megyek utánad.
- Miért nem lepődöm meg?
- Ha felmondok elveszítem a maradék hitelem, és nem hagyhatom cserben a teamet megint.
- Úgy érted Vettelt!
- Őt sem.
- Miért nem veszed feleségül? Egymáshoz valók vagytok.
- Gondold át, maradj pár napot, azzal hogy makacskodsz, és eszetlenül üldözöd a múltad nem tudod visszaforgatni az időt.
- Felkészülök, autóba ülök és majd eldől mi lesz.
- Ez esztelenség!
- De ez az életem!
- Megölöd magad! Tudom mit mondott az orvos!
- Egy jegyet kérek Tokióba az első gépre ami megy. Ablak mellé. - néztem a pultnál ülő
lányra.
- Hallod!
- Nem érdekel! Tudom hogy képes vagyok rá!
- Azt mondta soha nem vezethetsz!
- Nem!Azt mondta lehet, hogy többé nem fogok! Az nem ugyanaz!
- Mivel kíván fizetni kis asszony?
- Bankkártyával, tessék! - adtam át az útlevelemmel együtt.
- Köszönöm! A gép fél óra múlva felszáll, sietnie kell ha elakarja érni. Kettes terminál.
- Kösz!
Elvettem a papírokat, a táskámba gyűrtem, majd a cuccaimmal a kezemben futottam a beléptető kapu felé.
Éppen átadtam volna a nőnek a jegyet, amikor Chris megfogta a kezem.
- Féltelek.
Szkeptikusan pillantottam rá.
- Maradj. - kirántottam a kezem az övéből.
- Remélem még találkozunk. - vettem oda majd a pultoshoz fordultam - Minden rendben?
- Igen hölgyem, a táskáját még átnéznénk. Megtenné hogy a röntgenbe teszi?
- Persze.
Az angol hitetlenül bámult aztán szó nélkül elviharzott.
- Eddig tartott a nagy l'amour. - sóhajtottam fel – Kerek fél órát.
Nagy nehezen tuszkoltam fel a poggyászom a felül lévő tárolóba, majd kimerülten rogytam le a helyemre.
A stewardessek éppen felszólították az utasokat hogy kapcsolják be a biztonsági övet, amikor valaki nagy lendülettél lehuppant mellém a bőrülésre.
- Majdnem lekéstem ezt a gépet. - nézett rám ziláltan és izzadtan, kicsit még levegőt kapkodva Chris.
- Te mit keresel itt?
- Miattad az életben nem kapok többé semmilyen állást a F1-ben ugye tudod? Illene mondanod annyit hogy „Köszönöm, hogy másodszor is felmondtál miattam Christian!”
- Úgy érted addig amíg megint nem akarsz nekem diri...- megcsókolt és belém fojtotta
a szót.
Magához húzott, és a mellkasához húzott.
- Nem hiszed el hogy megint felmondtál miattam?
- Hát nem. Én sem az esze után megyek. - morogta.
Ezen hangosan felnevettem, alig tudtam abbahagyni.
De szeretném látni Dietrich arcát.