2019. 04.26 NEWS!!!

2019.04.26-i UPDATE!!!
Az új történetem és a régiek elkezdtek felkerülni a Wattpadra :)
Klikkeljektek bátran az alábbi linkre





2013. január 13., vasárnap

As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 18.


18.rész

Ahol beléptünk lerogytam a kanapéra, és átöleltem egy párnát.
  • Kérsz valamit?
  • Nem...
  • Egy pohár vizet?
  • Az igazából csak pszichológia, nem segít.
  • Tudom. - ült mellém, és átkarolt.
  • Sokszor ilyen?
  • Az utóbbi időben gyakran ingerült, de sosem láttam hogy így viselkedett volna egy nővel sem.
  • Biztató...
  • Hosszú volt ez a nap. - dőlt hátra.
  • Igen.- bújtam hozzá.
  • Még mindig reszketsz...
  • Fázom.
  • Menjünk át a hálóba?
  • Seb, nézd...
  • Nem arra gondoltam, nyugi. Ha lepihentél, és megnyugodtál, elmegyek. Oké?
  • Oké.
A fejemre húztam a takarót, ő meg leült az ágy szélére, és megfogta a kezem.
Később arra ébredtem, hogy kapok egy puszit.
  • Megyek jó? - suttogta.
  • Hová?
  • A szobámba, pihennem kell. Beírtam e telefonodba a számom, itt lesz az éjjeli szekrényen. Ha bármi van csörögj át.
  • Muszáj menned?
  • Maradjak?
  • Uhum. Ide bújnál? -motyogtam.
  • Igen.
Felcsapta a takarót, és szorosan átölelt.
Rázott a hideg, másztam felfelé egy sziklán, amikor elporladt a kezem alatt, és a mélybe zuhantam.
Kiabálásra ébredtem, valaki ordított.
  • Ami, nincs semmi baj. Hallod?! Ami! - ölelt át valaki hátulról.
  • Patrik?
A lámpa felkapcsolódott.
  • Csak én...
  • Seb... - dőltem a vállának.
  • Semmi baj, csak egy rossz álom....
  • Valaki kiabált...
  • Te voltál...Mi történt?
  • Nem tudom....
  • Már vége.
Megint rázott a hideg, és szorosan karolt.
  • Leizzadtál, vegyél fel valami szárazat....
  • Vele álmodtam... Soha nem álmodtam még vele...
  • Semmi baj.... - suttogta.
  • Fáradt vagyok.
  • Pihenj...
  • Igen...
Később egy óracsörgésre riadtam fel.
  • A fenébe... - hallottam valami zajt, majd koppanást a padlón, és végül elhallgatott minden.
Felültem.
  • Ne haragudj. Nem tudtam lenyomni, és leesett. - fogta meg a kócos szőke a telefonját.
  • Hány óra?
  • Nyolc. A csapat fél kilenckor szed fel a portán.
  • El fogsz késni.
  • Nem. Letusolok, felkapok valamit, meg gyorsan bedobok egy szendvicset az ebédlőben.
  • Köszönöm.
Leült az ágyra és átölelt.
  • Bármikor.
Képtelen voltam elengedni.
  • Ami...
  • Elkésel, tudom. Bocs.
  • Velem ebédelsz?
  • Jól hangzik, de...
  • Nem ígérhetem hogy Chris nem lesz ott a homeban.
  • Akkor gyere át, nálunk tiszta a terep. Ebédelj te velem.
  • Oké. Hánykor?
  • Egy körül lesz szünetem.
  • Negyed kettő?
  • Szuper. A bokszban megtalálsz.
Megsimogatta az arcom, aztán kaptam egy gyengéd puszit a számra, elszontyolodva néztem rá.
  • Mi a baj? - pillantott rám aggódva.
Magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam, viszonozta. Érzelmes, könnyed, és kedves csók volt.
Alik akartunk elválni egymástól.
  • Huh... - támasztotta a fejét az enyémnek.
  • Ahha...
  • Folytassuk... - motyogta.
  • Fogjuk... - sóhajtottam fel – De most menj, mert elkésel.
  • Ígéred?
  • Igen.
  • Ami...
  • Seb, csak ne...
  • Nem foglak sürgetni.
  • Oké.
  • Alig várom hogy elteljen a délelőtt.
  • Én is.
Az ajtóból még visszanézett, aztán hallottam ahogy kimegy és bezárja.
Visszadőltem a párnákra.
  • Istenem, most meg a pilótájuk? - hunytam le a szemem – Ha kiderül nem csak Horner nyír ki, hanem Didi is.
Nem értettem mi ez az egész a kis szőkével, de minden esetre, ő egyenesebbnek, és kedvesebbnek tűnt mint a jelen pillanatban idegbetegnek tűnő főnöke...

2013. január 12., szombat

As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 17.

17.rész

Egész este beszélgettünk, és táncoltunk, már éppen fáradtunk, amikor jött egy lassú szám.
Megint egy kedvencem, Lifehouse- Storm.
  • Leülünk? - kérdezte óvatosan.
  • Nem akarsz lassúzni.
  • De. Akarok. - nézett a szemembe.
  • A lehetőség adott.
A vállára hajtottam a fejem, ő pedig átölelt. Lehunytam a szemem, és csak élveztem az egészet.
  • Túl jó veled... -suttogta.
  • Az baj?
  • A főnökkel vagy...
  • A főnöködnek felesége van. - néztem a szemébe, de ettől úgy éreztem megfulladok, azok a kék szemek rabul ejtettek.
  • Vicces... - sóhajtott fel.
  • A vadászból lett a vad? - kérdeztem cukkolva.
  • Kezdem érteni, miért van beléd esve...
  • Világosíts fel...
  • Okos, szép, független, erős, és őrülten szexi...- motyogta, de le nem vette a tekintetét rólam.
  • Elcsavartam a világbajnok fejét?
  • Igen... - ölelt át.
  • Sokat ittál.
  • Ez nem azon múlik...
  • Tudom...
  • Annyira...
  • Annyira mi?
Mélyen a szemembe nézett.
  • Szeretnélek megcsókolni.
  • Fél mezőny minket néz...
  • És Chris is... - mutatott a szemével az egyik sarok felé.
Az angol meredten bámult minket.
  • De te is szeretnéd?
  • Igen... Szeretném... - bújtam hozzá.
  • Őrület, hogy pont te vagy rám ilyen hatással....
  • Sajnálom... Én sem ezt terveztem...- hajtottam a fejem megint vállára – A sors vicces.
  • De hát nem is jársz vele! Szabad vagy ő pedig nem. - vívódott.
  • Tudom... És te sem vagy közömbös nekem.. - sóhajtottam fel.
  • És ha eltűnnénk amikor vált a zene?
  • Vonzódom hozzád, de...
  • Chris miatt?
  • Nem tudom kész vagyok e egy új kapcsolatra...
  • Próbáljuk meg... - csókolt a nyakamba.
  • És ha a végén nemet mondok? - suttogtam.
  • Vállalom a kockázatot, ha te is.
Nem válaszoltam, a számnak vége lett, és jött egy pörgős.
Seb a bárpulthoz húzott, és leültünk.
  • Mit kérsz?
  • Vodkát.
  • Kettőt kérünk. -adta le a rendelést.
Alig tették ki, én máris felhajtottam az enyémet, Seb lassan itta ki.
  • Jobb ha én lelépek, ne vedd a szívedre jó? - simogattam meg a vállát.
  • Nem veszem... - de a poharat nézte.
  • Haragszol?
  • Kezdem megszokni hogy az értelmes csajok lepattintanak...
  • Hanna nem volt értelmes, mert dobott téged. Rendes srác vagy, maradj ilyen.
  • Pocsékul érzem magam.
  • Miért?
  • Mert most úgy néz ki én hajtottam rád, bosszúból, ami kb. négy órája igaz is volt, az első tíz percben! A saját csapdámba estem.
  • Tanulsz belőle. - karoltam át hátulról, és adtam a fejére egy puszit, megfogta a kezem – Aludd ki magad.
  • Gondolod? Én nem hiszem, hogy segít.
  • Sokat ittál, és fel vagy pörögve. Néha onnan jön a segítség ahonnan nem várnánk....
  • Lehet...
Elmosolyodtam.
  • Azt hiszem jobb ha erre külön külön alszunk egyet.
  • Lehet.... - motyogta, megveregettem a vállát.
  • Szia...
  • Szia...
Fáradtan keresgéltem a zsebemben a szobám előtt a mágneskártyát, a telefonnal együtt sikerült kirántani, mindkettő a földre esett.
  • A fenébe! - hajoltam le érte, de hirtelen valaki elvette előlem a kártyát – A frászt hoztad rám! - néztem idegesen az angolra, és nyújtottam érte a kezem.
  • Mi volt ez Sebastiannal?
  • Tessék?
  • Csak a vak nem látta, hogy rámásztál!
  • Te megőrültél! - kaptam a kártya után de elrántotta előlem – Add ide!
  • Az ő ötlete volt?
  • Mi?
  • Ő akart lefeküdni veled?
  • Mi bajod van? Ittál?
  • Válaszolj!
  • Nem volt semmi, te is láttad! Mindenki látta! Tök egyedül vagyok! És amúgy sincs jogod számon kérni engem! Nős vagy ha jól emlékszem!
A falnak szorított.
  • Mire ment ki ez az este?
  • Engedj el! Csak jól éreztünk magunkat, haverkodtunk!
  • Nem vagyok hülye!
  • Megőrültél? Ez már zaklatás!
  • Lefeküdtél vele?
  • Te megvesztél!
  • Válaszolj!
  • Segítség! Segítség! -kiabáltam, miközben karon ragadott.
  • Te hozzám tartozol!
Többször megütöttem, és pofon vágtam, de a szorítás nem engdett.
  • Hagyd abba! -sziszegte.
  • Eressz el! -kiabáltam.
Halk csengés jelezte hogy megjött a lift, és ahogy kinyílt, Freddie, és Seb szállt ki.
  • Fiúk! - kiabáltam.
  • Ami! - kapta fel a fejét Seb.
  • Itt a szeretőd! - lökött el erővel Chris – Viheted! - azzal berobogott a liftbe, és eltűnt.
A német segített fel.
  • Jól vagy?
Szorosan átöleltem.
  • Te reszketsz.... - suttogta.
  • Mi történt? - hallottam Freddie hangját.
  • Azt hitte hogy én és Seb, és ordítozott velem egy sort...... Nem tudom mi ütött belé.........
  • Féltékeny. -morogta – Dolgom van! Seb vigyázz rá.
  • Persze.

2013. január 11., péntek

As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 16.

16.rész


Chris Cornell- You Know My Name; Christina Aguilera: Your Body; Christina Aguilera - Show Me How You; Melanie Fiona - Watch Me Work ( az összevágott zene a blogfacebook, oldalán a videók között is meghallgatható) :)

Miközben öltöztem állandóan azon járt az agyam, amit Bruno mesélt, a dühös, a kétségbeesés, és csalódottság kavargott bennem.
Egyrészt hazudott nekem, azt mondta szabad, és nem volt az, eltitkolt sok fontos dolgot, ezek után hogy bízzak benne? Nem tudtam, szeretném e hogy Berger mindent elmeséljen, féltem a még ennél nagyobb csalódástól, és attól az esetleges ténytől, mi szerint Christiant totálisan félreismertem.
Végül egy tűsarkút, egy szűkszáru farmert, meg egy kék pólót vettem fel. Egy egyszerű smink, és kész.
Idegesen tettem zsebre a telefonom, és a szoba kártyát, amikor kopogtattak.
  • Akkor? Megyünk? - kérdezte Freddie.
  • Didi meghívott a Red Bull buliba, neki azt mondtam, nem megyek, de változott a terv.
  • Igen?
Röviden beszámoltam róla mit mondott Bruno.
  • Tudom hogy...
  • Nem, nem. Ennek a végére kell járnod.
  • Hát ez az... Nem tudom akarom e.
  • Azt hiszem értem. Félsz tőle, az attól hogy nem egy őzikébe hanem egy cápába szerettél bele.
  • Tudod néha elámulok rajtad... De igen, a lényeg ez. Nem tudom, ki is ő valójában, a szerelmes férfi aki képes volt átrepülni miattam a fél világon, vagy a számító főnök, akinek mindennél fontosabb a cég....
  • Miért ne lehetne mind a kettő?
  • Mert nem tudom ha úgy adódnak el tudnám e viselni az üzleti énjét.
  • Roxy is elviseli Eddiet, amikor együtt vannak Eddie lehozná a csillagokat az égről, ha meg nem, akkor nem szeretnék az útjába kerülni. - nevetett fel.
  • Eddie őszinte vele?
  • Azt hiszem igen, Roxy mindig tudja merre jár. Legalábbis nekem úgy tűnt.
  • Értem.
  • Azért én nem ennyire nagy játékosnak ismertem meg azt az angolt, ő nem Eddie. Nekem úgy tűnt, tényleg szeretett, és szeret téged. Látni ahogy rád néz. Ha engem kérdezel, az a csapat az élete, már vagy tíz éve melózik velük, sokat hajtott azért hogy a csúcson legyen. Nem hiszem hogy valaha elengedné a kezüket, egy kicsit olyan mint az öreg Williams, a cégtől viszik a temetőbe. Ugyanakkor meg kérdésen felül áll, az irántad érzett vonzalma.
  • De akkor miért nem lép?
  • Sarokba szorította saját magát. A céges tulajdonrésszel, és a válással.
  • Jaj Istenem.
  • Na gyere! - ragadott karon – Csak dobd be magad, és minden rendben lesz.
  • Ezt hogy érted?
  • Add magad, és kész.
  • Az vad lesz.
  • Tudom. - nevetett.
Lent már ezerrel szólt a zene, a pultnál sorban álltak a koktélokért, és az italokért.
Valahogy szerzett egy nagy pohár fehér löttyöt.
  • Vodka?
  • Vodka. - koccintott velem.
Éppen elindult az egyik kedvenc számom, - Chris Cornell - You Know My Name -
Roxy felpattant a DJ srác mellé, kezében egy mikrofonnal, és elkezdett énekelni.
  • Részeg...
  • Áh, csak bulizik, imád énekelni.
  • És jó?
  • Csak figyelj. - vigyorgott.
Őrült jól csinálta. Látszott hogy imád énekelni.
Lelkesen tapsoltunk a végén, aztán Freddie még fütyült is.
Egy másik kedvencem volt a következő, szintén egy James Bond betétdal.
  • Menj fel!
  • De..
  • Szerül énekelsz! Gyerünk! - lökött előre Hunt.
Megadtam magam és Roxy mellett kötöttem ki.
  • Beszállnék.
  • Hajrá! - nevetett és a kezembe nyomta a mikrofont, és így enyém lett a férfi szólam, az kezdett ugyanis. Tetszett hogy Roxy kihívásnak fogta fel, és keményen kiénekelt mindent.
Nem adtam alább én sem.
Hatalmas sikert arattunk. Őrült taps következett a végén.
  • Még egy kör?
  • Naná! - csaptam a kezébe.
  • Jamie! Ő Ami!
  • Szevasz! -köszöntem a fekete hajú, kék szemű srácnak.
  • Christian Aguilera?
  • You body. - kacsintottam Roxyra.
  • Eddie ki fog nyírni, de legyen.
A levegővételnyi szüneteknél cseréltünk hol egyikünk hol másikunk énekelte a főszólamot, és ennek megfelelően a másik az éppen következő refrént.
Megláttam az angol a tömegben, valamiért dühös lettem, és egyre keményebben mondtam a szöveget.
Teljesen elszálltam, és ahogy észrevettem Roxyt sem tartották vissza a gátlások.
A végét lekeverte Jamie, és jött Burlesque egyik betétdala, oldalra pillantottam, és egy kacsintás volt a válasz. Megöllek, formálta a szavakat nőtestvérem felé, de nevetnem kellett. Christina Aguilera - Show Me How You száma mindent vitt, lepattantunk a színpadról, Roxy előtt szétvált a tömeg, ő Eddie arcába énekelt, az ír pedig karon ragadta és párszor megpörgette, de végül jót nevetett, én Brunot szúrtam ki, akinek szintén nem kellett a szomszédba mennie egy kis táncért.
Miközben nagyban ráztuk az jutott eszembe, hogy Freddie most tutira azt gondolja összeeresztve a hugicájával mekkora rüfkék vagyunk.
Végül, a zene megint váltott Melanie Fiona – Watch me work, a fiatalabb Hunt pedig rám mutatott.
Énekelni kezdtem, de nem kis meglepetésemre megjelent mellettem Vettel, és lecsapott Bruno kezéről.
  • Ez az én számom!
  • Miért is? - kérdeztem vissza az egyik nem éneklős résznél.
  • Szerepeltem a klippben.
Felnevettem, de a kis német csak nem hagyta magát, le nem akadt rólam.
Nagyon megtáncoltatott, én meg valamiért hagytam. Jól éreztem magam a társaságában annak ellenére, hogy totál hülyének tartottam.
A szám végén kifulladva ültem le a színpad szélére ováció közepette, majd a további szereplést meghagytam Roxynak.
  • Iszunk valamit? - telepedett mellém a szőke.
  • Colát? -cukkoltam.
  • Valami erősebbet.
  • Nem vagy te még ahhoz kis korú?
  • Huszonöt vagyok.
  • Egy évvel vénebb vagyok. -fenyegetett meg.
  • Bukok az idősebb csajokra! - vigyorgott vissza.
  • Na jó! - ragadtam karon, és az egyik pincér tálcájáról felkaptam egy pohár pezsgőt amit kezébe nyomtam, majd szereztem egyet magamnak is.
Átnyomakodtunk a tömegen a teraszig.
  • Végre. Bent nincs levegő.
  • Marha jól énekelsz.
  • Ó tudom. Freddie mindig nyúzott hogy alakítsak bandát.
  • Te és Hunt?
  • Nem, ő nem zenél.
  • Nem úgy értem.
Felnevettem.
  • Freddie Zoéval jár, Irvine lányával.
  • Ha jól hallom neked nincs senkid. - karolt át.
  • Nem vagy te rohadtul pofátlan?
  • De! - csípte meg az oldalam.
  • Szemét! - böktem meg a könyökömmel – Nézd, helyes srác vagy, de...
  • De mi? - nézett rám kihívóan.
  • Alig egy éve halt meg a férjem meg a gyerekem...
  • Hallottam. - dőlt a korlátnak, és a tömegre bámult – Ahogy azt is hogy kedvenc főnököm a szíved csücske.
  • Azért akarsz felszedni mert Christiannak tetszettem? Bosszúból?
  • Nem. - közölte határozottan – Ahhoz képest hogy egy hülye pi... -észbe kapott - Szóval nem tartottalak sokra, remekül mentél délután, és jól éreztem magam veled, ennyi. Nem érdekel Chris nyomora!
  • Most durci vagy rá? -cukkoltam.
  • Újabban állandóan én vagyok a céltáblája, mert Markot mindig is kedvelte, és mióta Helmut basztatja, Chris rajtam veri el a port.
  • Nem hiszem hogy ő olyan fajta.
  • Szerintem meg kurvára nem ismered!
  • Miért is velem veszekedsz?
  • Bocs, csak mindegy...
  • Idd meg -böktem a pezsgőjére - aztán mesélj. - ültem a korlátra.
  • Ennyi amit mondtam, meg... Szarul esett hogy neked adott igazad.
  • Kicsi német, nekem volt igazam.
  • Igen, de....
  • Nincs de, paraszt voltál.
  • Mert előtte Helmut felhúzott! Chris Webbernek adta az új fejlesztést, nem nekem! Én vagyok a címvédő, és Mark ki tudja hanyadik a pontversenyben.
  • Ez egoista volt!
  • De hát nekem van esélyem megnyerni a vb-t!
  • Igen, de attól még lehet emberként kezelni mindenkit, és le kéne szállnod a magas lóról! - böktem meg – Lehet hogy te vagy az ász, de attól még nem kell előtted térdere borulni nem?
  • Nem persze, csak úgy érzem ennek a csapaton belül cirkusznak én iszom meg a levét!
  • Akkor beszélj Chrissel, mond el, hogy nem vele van bajod, hanem a helyzettel.
  • Már mondtam....-lóbálta a lábát.
  • És?
  • Szerinte vele van bajom, mert nem engedelmeskedem.
  • És ez így van?
  • Hát van benne igazság...
  • Nézd, én is felülszoktam bírálni a főnököm, de nem rendszeresen, és azért tudom, hogy meddig mehetek el, nem feszítem túl a húrt, és legfőképpen nem érdekel kié az új fejlesztés. Ha látják hogy teszed a dolgod és nem reklamálsz folyton, máshogy állnak majd hozzád. Hidd el, a hisztiseket senki sem szereti. Az ő vállát egy egész csapat nyomja, és gondolom nem akarja hogy Mark úgy érezze csak vízhordó mögötted, ha elveszti a harci kedvét, akkor nem sokra mentek vele, mert nagy ívben tesz a majd a munkájára, és akkor neked is több melód lesz....Egy pilóta nehezen visz el egy egész csapatot a hátán... Hidd el én tudom... Nem kell mindenki orra alá dörgölni hogy te vagy az aki mindent jobban tud, mert lehet hogy nem így van...
  • Lehet hogy igazad van... Kérdeznem kell valamit.
  • Akkor kérdezz. - ittam ki a poharam.
  • Te és Chris. Ti …. kavartatok?
  • Nem tagadom, hogy vonzódtam hozzá, de nem feküdtem le vele. És le kell szögezzem ez nem minden esetben rajtam múlt, pedig tényleg szerettem Patrikot. - néztem a szemébe.
  • Ez őszinte volt...
  • Mit vártál?
  • Valami kamu dumát... Nem tudom...Patrikot kedveltem, rendes volt, sokat beszélt a feleségéről, akkor még nem tudtam, hogy rólad...... A főnököt szereted még? -szegezte nekem a kérdést.
  • Nem tudom, hallottam most ezt azt róla, és képben van a felesége is... Ráadásul nem ismerem az ő álláspontját sem.... Meg Patrik és a gyermekem is sokszor eszembe jut, nem tudom hogy ők előjönnének e a Chrissel való kapcsolatban....
Nagyot sóhajtott.
  • Értem....
  • Van még valami igaz?
  • Mire gondolsz?
  • Sebastian.
  • Seb. - mosolygott fáradtan.
  • Seb! Valamit nem mondasz el.
  • Nézd, ez régi ügy, és a mi dolgunk, nem rád tartozik, de talán majd elsimul végre. Megbeszélem vele a dolgot, normálisan.
  • Ez most ezért van, mert nem vagyok csapattag, vagy nem bízol meg bennem?
  • Kedves lány vagy, és nem erről van szó.
  • Akkor?
  • Ne nyaggass! - akart otthagyni, de megfogtam a karját.
  • Halljuk. - szorítottam a korlátnak.
  • Haragszom Chrisre, nagyon, és rajtad keresztül akartam törleszteni a sérelmekért, elég sok van, és nem csak a csapat miatt. De... - sóhajtott nagyot – te tényleg rendes lány vagy, nem az a kétszínű liba akire gondoltam. Teljesen más eltervezni valami, és aztán véghezvinni, nem erre számítottam veled kapcsolatban.
  • Mit művel Chris?
  • Téged nem érint hidd el. - próbálta menteni a menthetőt.
  • Nő ügy?
  • Nem. - nézett félre.
  • Tudom, hogy voltak afférjai Bev mellett. Kivel jött össze csak egy lánnyal akit te is kinéztél vagy... - fogtam meg az állát, és kényszerítettem hogy engem nézzen.
  • Hannával... a barátnőmmel....- mondta csendesen, látszott hogy fáj neki – Sokat járt a gyárba, mert rengeteget ültem ott a mérnökökkel, vagy szimulátorban. Egyik nap elmentem valami rendezvényre, de nem jött, mikor visszaértem beugrottam Chrishez, az irodába... Éppen a kanapén voltak.... Egymáson.... nem vettek észre....Utána szakítottam Hannával, aki a fejemhez vágtak hogy Hornernek bezzeg volt ideje törődni vele, nekem meg nem.
  • És Chris mit mondott?
  • Azt hogy sajnálja, ennyi. Úgy tűnt nagyon lazán vette.
  • Értem. És elmondtad Bevnek.
  • Igen...Nézd, sajnálom oké? Komolyan! Nem akartam bekavarni köztetek, pontosabban már nem akarok. Ez vagy két éves történt, úgyhogy...
  • Amikor nem vagy egoista hólyag, egész kedves srác vagy.... Komolyan.
  • Köszi... - mosolygott.
  • Ha kérdezek valamit őszintén válaszolsz?
  • Persze.
  • Chris és Bev....
  • Nem tudom. Ha kijön egy szobában alszanak, de sosem ölelgeti vagy csókolgatja.... Nem tudom együtt vannak e, ha erre gondolsz.
  • Erre.
  • Ha a személyes véleményem érdekel, akkor ez csak látszat kapcsolat. De az biztos hogy se ideiglenes, se alkalmi nincs mellette, mert amikor volt, akkor mindig tudott róla a csapat, csak hallgattunk.
  • Köszi...
  • Hát akkor én.... -mutatott az ajtó felé.
  • Táncolunk még?
  • Szívesen. - mosolygott újra.
  • De előtt szerezzünk piát.
  • Oké. - karolt át, majd belevettük magunkat a buli közepébe.

2013. január 9., szerda

As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 15.


15.rész

Idegesen szálltam be az autóba, és Hunt nagy szerencséjére nem jött utánam.
Végig döcögtem a bokszon, majd egy lassú kört a pályán.
Mikor körbeértem, láttam hogy az angol kint áll a falnál, és engem meg a mögöttem kullogó Penskét nézi.
A fal mellé húztam, és lassítottam egy kicsit, egymásra néztünk majd tovább mentem.
Egyenlőre úgy tűnt, valóban nekem van igazam, és semmi gond a kerékvetőkkel.
A második kör végén, úgy döntöttem ideje, megzavarni az autót és beletapostam a gázba.
Az egyik egyenesben beszóltam a bokszba.
  • Srácok valaki méri az időt?
  • Igen. Meg Huntét is.
  • Helyes. - nevettem fel.
Freddie azonnal elkezdett kergetni a pályán, én meg először kitettem a rázóra, utána meg a fűre.
A negyedik kör végén jött az Isteni hang.
  • Miss Hawk!
  • Ki az? Srácok valaki beledumál a csapatrádióba!
  • Whiting az.
  • Jah. Bocs. Tessék?
  • Szerintem bejöhetnek.
  • Rendben. Szóljon valaki Huntnak is, hogy búcsú kör.
Remekül elvoltunk, és sajnáltam amiért vége lett, pedig tudtam hogy ez csak az előétel volt a másnapi szabadedzések előtt.
Behajtottam a bokszban, és kiszálltam az autóból. Beszélgettünk egy kicsit a szerelőkkel, aztán berontott Freddie.
  • Ez valami oltári volt!
  • Látom nagyon feldobott.
  • Igen! - kapott fel – Menjünk bulizni!
  • Holnap péntek.
  • Ami, kérlek! Remek időket mentünk, és neked lett igazad, jók a kerékvetők! Gyere!
  • Hát jó... Beugrunk a hotelbe, átöltözöm és mehetünk.
  • Szuper! - adott egy ölelést, és eltűnt.
Mosolyogva néztem utána.
  • Mondtam én hogy ügyes lány vagy! - kiabált valaki nagy hanggal, a hátam mögül.
  • Didi! - öleltem meg.
  • Nagyon jól ment!
  • Fogjuk rá. Igazából a hétvége a lényeg.
  • Gratulálok! - nyújtott kezet Alonso.
  • Kösz.
  • Maga kiválóan vezet.
  • Ó, ennyi dicséret ennyi nagy embertől, még a végén elpirulok.
Halk nevetés futott végig a csapaton.
  • Jaj igen! -fordult meg az osztrák, és előcibálta Vettelt, majd úgy hátba vágta, hogy az meggörnyedt – Valaki jött bocsánatot kérni!
  • Nem inkább hoztad? - cukkoltam.
  • Neeem. Jött ő magától is.
  • Szeretnék elnézést kérni. - morogta a német – Túlléptem egy határt.
  • Nem történt semmi.
  • De igen! -közölte Didi - Este bulit szervezünk, és meghívtuk az egész indys mezőnyt, hogy ismerkedjünk, és közösen lazítsunk egy kicsit! Természetesen téged is elvárunk.
  • Köszönöm, de már van programom.
  • Igen?
  • Freddievel csapunk egy görbe estét, már megígértem, de egy másik alkalommal majd szívesen Didi.
  • Jöhetnétek hozzánk is?
  • Kizárt. A buli akkor buli, ha nincs ott a főnökség. - kacsintottam kedvesen.
Gyorsan elbúcsúztam tőlük, majd a kamionban pakoltam a cuccom, amikor megint kopogtak.
  • Nyitva!
Felpillantottam.
  • Szia Freddie.
  • Ráérsz egy kicsit? -kérdezte komolyan.
  • Mi a gond? -ültem le.
  • Hát van,
  • Na. - leült a kanapém karfájára.
  • Zoéról van szó.
  • Értem. Szereted még?
  • Persze. - nézett rám értetlenül.
  • Terhes?
  • Nem. - vágta rá döbbenten.
  • Akkor?
  • A tanácsod kérem.
  • Jesszus... Na mond.
  • Megkértem a kezét.
  • És?
  • Igent modott.
  • Az tök jó.
  • De Eddie még nem tudja...
  • Sejtettem.
Segélykérően pillantott rám.
  • Álljatok elé, és mond meg neki hogy szereted a kicsi lányát, soha nem fogod akadályozni abban, hogy tovább tanuljon az egyetemen, és családot sem akartok egy jó darabig, de el akarod venni. Tutira őrjöngeni fog, és állni fog a bál, de Eddie imádja a lányát, előbb utóbb megenyhül, majd Roxy segít.
  • A húgi is ezt mondta.
  • Akkor meg? Egyébként meg mondhatod Eddienek, ha nagyon bunkó, hogy nem mehet hozzá a húgod. - vigyorodtam el – Mert te mint a családja, nem bólintasz rá. De azért ezt előtt e beszéld meg Roxyval.
  • Ez tetszik. - hahotázott.
  • Szuper. - sóhajtottam fel.
  • A szállóban?
  • Persze. - megint kopogtak.
  • Megyek is. - azzal kinyitotta – Senna ki más! - morogta majd meglökve a brazilt elment.
  • Hello. Köszi a gratulációt! - vigyorogtam rá.
  • Nem ezért jöttem. - ült le komoran.
  • Mi történt?
  • Ez nem fog neked tetszeni, de elmondom még ha Berger le nyakaz is, és te meg megharagszol.
Bólintottam.
  • Láttam hogy délután veszett pipa vagy, először nem értettem minek, aztán megláttam az angolt kijön tőled.
  • Igen, átjött. Beszélgettünk meg bocsánatot kért Vettel miatt, de ez szerintem csak ürügy volt.
  • Mit éreztél amikor megláttad?
  • Hogy érted?
  • Szereted még?
  • Bruno honnan?
  • Kérlek őszintén mond meg! -kérte nyomatékosan.
  • Igen, még mindig nagyon vonzódom hozzá.
  • Értem.... Azt nem tudom, hallottad e hogy a nagybátyám és Berger nagy cimborák voltak.
  • Hát valami dereng.
  • Anyám ezért minden évben a tesztek előtt meghívja Bergert és a családját hozzánk két hétre. Idén Gerhard kérte, hogy had jöhessen egy barátja is, akire nagyon ráfér a pihenés. Ez volt Horner. Egyik este testületileg elmentünk bulizni, én a tesóim, a barátnőm. Valahogy csajos este lett a dologból, én meg korán leléptem, éjfél körül értem haza, a ház tök sötét, azt hittem mindenki alszik. A medencénél égett a villany és nyitva hagyták a terasz ajtó is azt hittem, valaki úgy felejtette, odamentem becsukni. Gerhard éppen Christiannal beszél. Az angol sokat ivott, éppen azt ecsetelte mennyire hiányzol neki, meg mekkora ökör volt, amiért nem zavarta el Beverleyt a fenébe a kórházban. Erre megkérdezte Berger, miért nem tette meg? Erre azt a választ adta, hogy nem tehette, mert a felesége...
  • A felesége?
  • Igen, titokban elvette pár éve, és amikor szakítottak, valójában külön éltek, mert az angol párszor megcsalta, a nő meg berágott rá. Amikor megismert téged válni akart, de ha megteszi akkor Bev követelte volna Christian húsz százalékos részesedésének a felét a Red Bull részvényekből.
  • Christian részvényes a Red Bullban? - fakadtam ki.
  • Igen, de valami titkos módon.
  • Csendestárs.
  • Azaz. Igen. Didi neki adta, mert tudta hogy jó kezekben lesz, bár a csapatnál Helmut rendesen megkeseríti az életét, mivel állandóan adja a lovat a kis mocsok szőke alá, és rombolja Horner tekintélyét. Aztán amikor Didi rájött hogy te meg Chris akkor örült, de annak már nem amikor kiderült ki a férjed, és miattad lépett le tőlük. Ráadásul válás miatt új ember kerülhet a tulajdonosi listába. Mert ha elválnak, a vagyon fele Bevé, aki lemondott volna ugyan a neki járó tíz százalékról, cirka negyvenmillióért cserébe, de Chrisnek nincs annyija. Didi meg nagyon kiakadt, Hornert azt mesélte Bergernek, ki akarta rúgni, és ha a csapat nem áll mögé, hogy testületileg felmondanak, akkor ő már régen nem csapatvezető, csak rész tulaj, pedig ez az élete. Bár végül maradhatott, megnyirbálták a jogkörét. Elé ramaty helyzetben van...
  • Hűha... -sóhajtottam fel.
  • Most jön a java. Azt is elmesélte, amikor eltűntél, abba majdnem beleőrült, több magánkopóval is kerestetett, és végül megtalált. Fel akart hívni, vagy elmenni hozzád, de látta a rólad készült a fotókat, meg beszámolókat, és úgy érezte te már túl léptél, boldog vagy. Ott kesergett, többé sose fog látni. A Brit nagydíj után a vasárnapi esti partin, Gerhard támogatta át a bárból, mert megint részeg volt, én meg megláttam őket, és megkért hogy segítsek. Amíg felértünk a szobájába végig arról hadovált, hogy óriási baromságot csinált, mert felhívta Andrettit – amikor Hunter összetörte magát tudod – és megadta neki a számod. Remélte, te majd vállalod, beszállsz a mezőnybe, és hátha láthat. Utána meg rájött ha vissza is térsz, nem leszel a régi, esetleg Patrik fog kísérteni, mert a sebeket Andretti ajánlata feltépi, és visszarángat a mezőnybe, összetöröd magad, mert már nem vagy toppon. Totál depis lett, hetekig látszott, valami baj van, aztán jöttek a hírek a sikereidről... Berger megesketett hogy nem mondom el, de szerintem ezekről tudnod kell.
  • Miért?
  • Mert a barátom vagy, és szeretném hogy boldog legyél...és ha neked ahhoz ez az angol kell...
Elgondolkodva bólogattam.
  • Rontottam a helyzeten vagy segítettem?
  • Így már több mindent értek....
  • Az jó....
  • Nem tudod miért csalta meg Beverleyt?
  • Nem. Arról nem beszélt egy szót sem, de nem tartom kizártnak hogy Gerhard tudja.
  • És el is mondja?
  • Nem tudom Ami, ő ezekben a dolgokban nagyon diszkrét, lakat a száján.
  • Értem...
  • Mennem kell, este hivatalos vagyok Didiék bulijára, és még pihennék ellőtt egy kicsit...
  • Persze. Hol lesz ?
  • A szálló nagy termében, meg a teraszon, a Renaissance-ban. Ahol mind lakunk.
  • Oké.
  • Miért?
  • Bruno, ha megkérlek kitereled nekem valami ürüggyel Gerhardot egy csendes félreeső helyre?
  • Ki akarod faggatni.
  • Igen.
  • Hát jó.
  • Hálás vagyok, komolyan.
  • Tudom, de ezért az én fejem lesz leordítva.
  • Sajnálom...
  • Mindegy... Na, akkor a bulin. - állt fel, és ment el.
Én meg ott maradtam egyedül a gondoltaimmal.

2013. január 8., kedd

As long as the dream team do you – Amíg az álomcsapat el nem választ 14.

14.rész

Visszaértünk a pitwallkokhoz, de a többi csapat pilótái és szerelői is ott tobzódtak még.
  • Történt valami? -néztem Brunora.
  • Nem tudom. - rántotta meg a vállát, és előrement megnézni.
  • Mi lehet ez a zsibvásár?
  • Talán balhé, Whitinggal. - sóhajtott Freddie – A húgom gyakran összerúgja vele a port, vagy a versenybírákkal.
  • Családi vonás? - nevettem fel.
  • Hiányoztál. - karolt át.
  • Ti is, és a pályák is. - néztem körbe – Nem tudom hogy tudtam ezek nélkül élni.
  • Azért egész jól ment.
  • Az teljesen más.
Bruno kocogott vissza.
  • Na?
  • Alonso, Domenicali, Perez, Whitmarsh, meg Vettel balhézik a kerékvetők miatt.
  • Minek?Még egy kört sem mentek rajta, honnan tudják, hogy rosszak?! - akadtam ki, talán túl hagosan is mert minden szám rám szegeződött.
  • Hölgyem én is ezt a kérdést tettem fel nekik. - válaszolt egy idősebb őszes pasi a szétnyíló tömegben.
  • Ami! - ugrott le az átjárófalon ülő Roxy – Sziaaa! Végre köztünk! Hallom megnyerted Indianapolist, meg Nashvillet.
  • Szevasz. - öleltem meg – Hol hagytad Irvinet?
  • Lelépett, szerinte is hülyeség ez a cirkusz.
  • Máris imádom. - vigyorogtam.
  • Jah ő itt Charlie Whiting, a versenyigazgató.
  • Hello! Ami Hawk! - ráztam kezet vele.
  • Charlie! - biccentett Freddie.
  • Hunt. - sóhajtott nagyot az öreg.
  • Szóval? Mit fogsz végre tenni az ügyben Charlie? - pattogott egy kb. százhetvenöt magas szőke srác.
Whiting felé fordult.
  • Ő Horner pilótája. - súgta nekem Freddie.
  • Uhum. Elbűvölő stílusa. - erre Senna és Hunt is nevetésben törtek ki, Roxy pedig nem bírta ki megjegyzés nélkül.
  • Azt hiszem a lényegre tapintottál!
  • Igen? - fordult meg Charlie.
  • Semmi, csak feltűnt hogy a kis szőke kő bunkó...- néztem a srác szeme közé.
  • Ha te azt tudnád... - sóhajtott fel erős tört angolsággal egy fekete hajú pasi.
  • Ő Alonso. - nevetett Roxy – Neki sem kell a szomszédba mennie semmiért.
  • Kitalálom Ferrari. -néztem végig rajta, meg a piros egyen cuccán.
  • Stefano Domenicali, a főnöke. - nyújtott kezet az olasz.
  • Hello.
  • Martin Whitmarsh McLaren. - nevetett egy magas őszes teli szájjal – Ő meg Perez. - bökött a mögötte álló pilótára.
  • Speedy Gonzales. - nevettem fel, de Roxy már hétrét görnyedve verte e térdét.
  • Ez a hét beszólása....
Megrántottam a vállam, de a mexikóis nem vette fel.
  • Szóval maga szerint rendben van a pálya?
  • Miért ne lenne Mr. Whiting?
  • De hát nincs! A vak is látja.
  • Valaki üsse már le! - néztem Vettelre.
  • Drága ütés lenne az a baj.... -sóhajtott Perez.
  • Miért?
  • Didi beperelne.
  • Ó hát ha csak ezen múlik....
  • Kérem, több komolyságot! - vágott közbe Charlie – Döntenünk kell.
  • Ő nem is F1-es pilóta!
  • Te meg egy szőke tökfej vagy öcsipók!
Általános nevetés söpört végig a tömegen.
  • Van egy javaslatom. A mi kocsijaink alacsonyabb építésűek mint a a Forma 1-esek, megyek pár kört, és ha nem töröm le a padlólemezem, akkor maguknak is jó kell hogy legyen. - pillantottam körbe.
  • Ez remek! -támogatta máris Alonso, a főnöke bólogatott.
  • Hát, legyen... - adta meg magát Whitmarsh és Perez is helyeselt.
  • Ez felháborító, hogy engedhetitek, hogy egy jött ment nő...
  • Én a helyedben nem fejezném be a mondatot, mert még beperelt minket Miss Hawk becsületsértésért! - csattant egy éles hang hátulról.
A tömeg szétnyílt, és megjelent Christian, mögötte Didivel, mellette egy ismeretlen alakkal.
Az angol láthatóan oltári dühös volt, de jól állt neki.
  • De hát...
  • Fogd be a szád Sebastian!
  • Christian! - szólalt meg az idegen.
  • Elég volt Helmut! Már megint a csapatot égeti! Ez nem világbajnok hozzáállás!
  • Én a helyedben rá hallgatnék. - intette le a másikat Didi.
  • Elfogadjuk a lehetőséget, ez természetesen, és köszönjük. - nézett rám egy pillanatra kedvesen, bólintottam – Te pedig gyere velem, csapatmegbeszélés most! - azzal karon ragadva toszogatta a németet.
  • Szólok a főnöknek, és a fiúknak.
  • Te én is beszállok. - nézett rám Freddie – Tömegben jobban megy nem?
  • Nem kell festék, de ha ennyire be vagy sózva... - böktem meg.
  • Mennyire időre van szüksége Miss Hawk?
  • Fél óra max. Mr Whiting. - azzal a két boksz közötti átjáróhoz mentem.
Kicsit féltem tőle, hogy Mario leszedi a fejem, de épp ellenkezőleg, örült az ingyen reklámnak.
Már átöltöztem a kamionban, amikor kopogtak.
  • Nyitva! Gyere!
Megfogtam a bukót.
  • Csodálom hogy időben elkészültél Hunt. - fordultam meg – Szia... - nyögtem ki zavartan – Azt hittem...
  • Semmi gond... - intett le Christian kedvesen.
Hosszú pillanatig csak néztük egymást.
  • Bocs.. . -ráztam meg a fejem – Ülj le.
  • Nem. Csak átjöttem hogy elnézést kérjek Vettel miatt. Általában nem is őstulok, csak...
  • Csak kicsit nagy lett az arca, és a fejedre nőtt.
  • Igen. - sóhajtott fel.
  • Nem vettem fel, tudom kezelni, és te is szépen helyre tetted.
  • Igen. Ezúttal Didi mellém állt. - húzta el a száját.
  • Baj van? - léptem közelebb.
Megrázta a fejét, és vágott egy grimaszt, de látszott hogy van.
  • Értem...
  • Hallottam hogy újra versenyzel, és remek eredménnyel. Nagyon örülök. Láthatóan már jól vagy, minden rendben? -kérdezte mosolyogva.
  • Igen. Egyben vagyok. Legalábbis azt hiszem. Jót tett ez a kis szünet.
  • Egy kis pihenés sosem árt.....Ami?
  • Igen?
  • Nem akarok az életedben vájkálni, és felemlegetni a múltat de biztos rendben vagy?
  • Miért kérdezed?
  • A temetésen teljesen ki voltál borulva, nagyon aggódtam érted... Aztán hallottam, hogy...
  • A babáról...
  • Ne haragudj, én nem...
  • Semmi baj....
  • Nem tudtam jó ötlet e ha személyesen megkereslek, hagytam pár üzenetet a rögzítődön, de sosem hívtál vissza... Úgy gondoltam, hogy inkább egyedül szeretnél lenni...
  • Kellett egy kis idő...
  • Sejtettem. De nagyon jó látni hogy helyrejöttél.
  • Téged is jó látni. - fogtam meg a kezét.
  • Ami én....
  • Hallottam ám én is rólad, örülök, hogy boldog vagy. -engedtem el.
Nem reagált semmi, de végül elfordította a fejét.
  • Christian? Baj van? Miattam?
  • Nem! - vágta rá azonnal – Nem. Ez egy bonyolult kapcsolat. Ennyi.
  • Értem. Igazából én is szerettem volna beszélni veled, arról hogy nem kerestelek a baleseted után.
  • Nem tartozol magyarázattal....
  • De...
  • Ami amikor Patrik elment, nos... összevesztünk. Finoman szólva... Nem örültem neki, hogy állítólag miattad akarja elhagyni a Red Bullt, és ezt meg is mondtam neki....
  • Én állítottam választás elé, közöltem, ha akar jöjjön velem, mert többé nem megyek vissza Angliába...
  • Én ezt képtelen voltam elhinni... Sok mindent vágtam a fejéhez akkor, amit már nagyon megbántam....Volt egy olyan mondatom is, hogy te sokkal jobbat érdemelné mint ő aki mögéd bújva kullog el, és nem harcol ... Azt válaszolta, hogy mielőtt ilyet mondok nézzek magamra, akit állítólag szerelmes, mégis az exétől vár támaszt a kórházban, és gondoljam el neked mennyire fájhatott. Neki pedig végig kellett néznie, hogy te egy ilyen idióta, teszetosza alakba szerettél bele.... Igaza volt...
  • Igen ez rávall... Mindig kiállt értem...
  • Sajnálom...
  • Mit?
  • Hogy tönkre tettem a boldogságod, és...
  • Christian.... - fogtam meg újra a kezét – Hidd el, gondolkoztam ezen is. Egyszerűen ez így alakult, nem tehettünk ellene semmit, és hibásak sem vagyunk. Ne okold magad.
  • Több eszem kellett volna, hogy...
  • Chris... Az eszünket akkor hátrahagytuk...És kettőnk közül mindig te voltál a józanabb gondolkodású... Nem eheted magad a múlton... -nem nézett rám – Mond hogy nem ezt teszed...
  • Nem, én csak...
  • Nincsen csak! - fogtam meg a fejét, és kényszerítettem hogy rám nézzem.
Halványan elmosolyodott.
  • Valami nagyon bánt, de nem csak ez...
  • Nem... Te vagy az egyetlen akinek feltűnt.... - sóhajtott fel.
  • Elmondod?
  • Nem.
Kopogtattak.
  • Ami! - kiabált Freddie.
  • Megyek!
Megszorítottam a kezét.
  • Nem jössz át este? Beszélgethetnénk...
  • Megbeszéléseim lesznek.
  • Akkor ha végeztél.
  • Késő lesz.
  • Sokáig fent vagyok.
  • Még sok a papírmunkám marad, hajnalig dolgozni fogok.
  • Hát jó. - vágtattam ki a kamionból, és nem láttam a pipától, Freddiet is majdnem fellöktem pár méterrel arrébb.
  • Mi van? -kiabált utánam.
  • Ti pasik, mind idióták vagytok!
  • De hát most nem is csináltam semmit! - tárta szét a karját, de nem vártam meg.