2019. 04.26 NEWS!!!

2019.04.26-i UPDATE!!!
Az új történetem és a régiek elkezdtek felkerülni a Wattpadra :)
Klikkeljektek bátran az alábbi linkre





2014. augusztus 31., vasárnap

Dream/Team? - Álom/Csapat? 38.



38.

A gépemmel a hónom alatt mentem le, és igyekeztem morcos arcot vágni, amikor bekopogtam. Seb kinyitotta, neki dőlt a falnak, és vigyorgott.
-        Bejössz?
-        Úgy megütnélek.
-        Gyere. Szereztem kaját. – lökte el magát a faltól.
Az asztalon egy közepes méretű bbq pizza gőzölgött, és egy nagy doboz kókuszos-csokis fagyi.
-        Akarjam tudni, hogy intézted el?
-        Ne. –vigyorgott.
-        Kit fizettél le érte?
-        Nagyon kedvesen, és széles mosollyal kértem meg Ginát.
-        Szóval flörtöltél az éjszakás recepcióssal.
-        Csak egy kicsit. – ráncolta meg az orrát.
-        Ez szexuális zaklatás, tudsz róla?
-        Én azt hittem az ez. – húzott magához.
-        Ha megharapsz tökön rúglak. – löktem el.
-        Gyere! – fogott karon, és ültetett maga mellé – Látni akarom a végét.
Sóhajtva forgattam a szemem, majd kikerestem hol jártunk és megnéztük.
Én közben jó étvággyal eltűntettem két szelet pizzát, és elkezdtem enni az evőkanállal a fagyit.
-        Nézzünk még valamit.
-        Hagyjál. – löktem hátra a fejem – Álmos vagyok Seb. Hajnal egy elmúlt.
-        Komolyan. Nézzünk még valamit. – harapott bele egy szeletbe, és közben megint a szája szélén folyt a szósz.
-        Te nem tudsz kulturáltan étkezni? –kérdeztem a fejem rázva, és egy szalvétát nyomtam az arcára.
-        De finom.
-        És malac módjára kell enni?
Megrántotta a vállát.
-        Egyébként tényleg abba kell hagynunk ezeket az éjszakai kaja orgiákat, mert nem tudunk majd beletuszkolni a kocsiba. – sóhajtottam fel.
-        Ha nem eszek az a bajod, ha eszek akkor az a bajod. –dünnyögte két falat közt.
-        Tudod nagyok az igényeim. – sóhajtottam fel.
-        Mennyire? – cukkolt.
-        Konkrét számokat mondjak? – néztem a szemébe.
-        Én centiméterekben gondoltam. – vigyorgott.
-        Jézusom Sebas. –dőltem hátra.
Felém fordult, a könyökét a háttámlának vetette, a fejét a tenyerével támasztotta meg, és engem nézett.
-        Most miért titeket meg az érdekel, milyen a  számunkra vonzó hajszín, szemszín, alak, mellméret, hogy el tudjatok csábítani.
-        Engem speciel sose érdekel kinek mi az ideállja.
-        Christiané se?
-        Christiannak volt egy szőkéje, most egy vöröse van. A vörös egy gebe. Ergo neki nem a színek, méretek dominálnak.
-        Gery? Igen. Hát nincs egy súlycsoportban Beverlyvel. Köze nincs egymáshoz a két nőnek.
-        Jah.
-        És nálad? Mi jön be egy pasin? Patrik egy tök jó képű faszi volt, magas, helyes. Christian meg egyik se, ő okos, és sok a pénze.
Felnevettem.
-        Christiannak van egy kisugárzása, és igen, okos, jó fej, vicces. Nem egy görög isten, de jó pasi.
-        Nem érdekel nekem mi az ideálom?
-        Nem.
-        Miért nem? – ráncolta össze a homlokát.
Rátettem a karom a fejtámlára, a vállamra döntöttem a fejem, és úgy néztem rá.
-        Nem vagyok hülye Sebas. Bár még nem értem kristálytisztán mire megy ki ez az egész…
-        Semmire.
Jelentőségteljes pillantást vettem rá.
-        Csak nem értem. Ennyi.
-        Mit?
-        Kb. egy idősek vagyunk nem? Legalábbis, ahogy számolgattam.
-        Én húszon nyolc vagyok.
-        Na, én is. És szóval tök hülyének érzem magam melletted. Úgy értem, Christian idősebb több mint tíz évvel, és lekapnád. Rajtam meg keresztül bámulsz! Értem, én hogy nem vagyok egy Nobel – díjas atomfizikus, de ő se az!
-        Eddig értem. De még sem. Most az zavar, hogy ugráltatlak?
-        Nem.
-        Hogy nem akarlak két vállra fektetni máris?
-        Nem.
-        Akkor nem értem.
-        Jesszus Cat! – borult a karjára.
-        De mit nem látok? – akadtam ki.
Erre hatalmasat sóhajtott.
-        Totál nem látod a fától az erdőt… - pillantott fel – Hihetetlen. Nem érted mi van igaz? – nézett rám továbbra is - Ez eszméletlen, és tényleg nem. – sóhajtott fel.
-        Legyél konkrétabb.
-        Konkrétabb? – akadt ki.
-        Igen!
-        Jó akkor nagyon konkrét leszek. Meg akarlak dugni! Ez elég konkrét neked? – nézett a szemembe.
Éreztem amint elvörösödik az arcom, és nem nagyon tudtam megszólalni, csak bámultam rá.
-        Ne mond nekem, hogy nem azt csináltad velem mint Christiannal.
-        Én nem csináltam semmit!
-        Cat! Baszd meg! – pattant fel – Két napja flörtölsz velem, és húzod az agyam, méghozzá elég durván!
-        Én?
-        És tényleg nem vágja! Ez hihetetlen! Például „A lassú szex híve vagyok.” vagy „Te perverz állat!” Idézzek még? Egész nap cseszegetsz.
-        De csak poénból. Haverságból.
-        Nem Cat! Jobb ha tőlem tudod, mindkettőnkkel flörtölsz!
-        De én nem!
-        De igen!
-        Igen?
-        Igen!
Zavartan mosolyogtam rá.
-        Oké szóval részedről nem?
-        Nem. De te … Most akarsz tőlem valamit vagy csak…
-        Igen!
-        Melyik igen?
-        Nem mindegy? Szőke vagyok, és egy barom! Nem tetszem, csak ökörködtél, én vagyok a hülye, amiért félre értettem! Felfogtam! Többet nem jövök elő vele nyugi! – csörtetett be a hálóba, és levágta magát az ágyra.
A plafont bámulta, elég kitartóan, bementem és leültem az ágy szélére.
-        Na mi van? – sóhajtott fel.
-        Olyan vagy, mint egy nagy gyerek.
-        Mert kiakadtam? Bocs, de nem én voltam rohadtul kétértelmű.
-        Ahogy kiakadtál, „bemegyek és magamra vágom az ajtót”stílus miatt. Ez gyerekes.
-        Bocs, hogy nem vagyok Chris.
-        Muszáj neked, vele példálóznod?
-        Tetszik nem?
-        És akkor mi van. Foglalt, nem vagyunk együtt, és pont.
-        Még nem. – hunyta le a szemét.
Feljebb másztam, és elnyúltam mellette az ágyon.
-        Én hány pontot kapnék a te skáládon?
-        Kilenc. – még mindig csukva volt a szeme.
-        Miért?
-        Mert nem tudom milyen vagy az ágyban.
-        A feleséged hányas volt?
-        Hét.
-        És Patrik? – szúrt vissza.
-        Tízes. Jó volt az ágyban, bevállalós, és elég perverz.
-        Hát Hanna nem. Tehát Patrikkal nem volt gond. És te? Elég perverz vagy? Elé bevállalós? – pillantott rám gúnyosan.
Elmosolyodtam. No lám csak, Seb ismeri a kőkemény flörtöt. Ez tetszett. Láttam már fél pucéron, és a látván nem volt rossz.
-        Csókolj meg.
Felnevetett.
-        Vicces kislány.
-         Csókolj meg. Vegyél le a lábamról. – pillantottam rá, és farkasszemet néztünk.
-        Jó. – fordult felém – Játszunk.
Közelebb húzódott.
-        De velem játszol.
-        Ezt hogy érted?
-        Ha velem vagy, akkor ne Patrikra, és ne Christianra gondolj.
-        Nem akarok mást oda képzelni.
-        Nem tűrném el, és nem is hagynám.
-        Ez rád is érvényes.
-        Nálam nincs senki a képben szivi.
-        Jó.
-        Gyere. – húzott magához, a bal vállára fektettem a fejem, a jobb kezével megsimogatta az arcom, a nyakam, a szám, amikor a szememhez ért lecsuktam a szemhéjam, majd az ujjai újra a nyakamra vándoroltak, és cirógattak.
Aztán ismét a szám következett, finom, kacér érintések, az egyik ujjával lejjebb húzta az alsó ajkam, és megcsókolt. Lágyan, majd egyre szenvedélyesebben, egyre követelőzőbben, amikor a nyelvével az enyémhez ért, mindkettőnknél elszakadt a cérna, és egymásnak estünk. Vadul csókolóztunk, finoman harapdáltunk, és a nyelvünkkel ingereltük a másikat.
Amikor levegőért kapkodva abbahagytuk, már nagyon szorosan ölelkeztünk, a lábammal átfontam a csípőjét, az ő keze meg a mellemen volt.
-        Ha ezt most… - bökte ki rekedten lihegve – Ha ezt most folytatjuk, én nem hiszem, hogy le tudok állni…
-        Azt hiszem, már állsz. –csúsztattam a kezem a férfiasságára, és kicsit megszorítottam. Felnyögött.
-        Komolyan mondom Cat. – nézett mélyen a szemembe – Ha ezt most nem akarod, akkor ez az a pillanat amikor szólnod kell…

Dream/Team? - Álom/Csapat? 37.


37.
 
A délután gyorsan eltelt, és hiába fogta meg mindenki a munka végét, a szerelés, és az átrendezés feléig jutottunk este hatra. A srácok láthatóan valóban elfáradtak, velem együtt.
Lehalkítottam a hifit, és hazaküldtem őket. Adrian is elment, Seb pedig velem jött az ebédlőbe.
-        Nem unod még hogy engem kísérgetsz?
-        Miért zavar?
-        Nem. Hogy érezted magad ma?
-        Jól. Tényleg. Élveztem, de mindenem fáj.
-        Nem csodálom. – nevettem fel – És tanultál valami újat?
-        Sokat beszélgettem velük, és sok új dolgot meséltek az autóról. Főleg a tervezők örültek nekem.
-        Az jó. És a mérnökök?
-        Hát, elég foghegyről válaszoltak, de válaszoltak szóval nem szólhatok semmit.
-        Ez így van. Meg fogják szokni, hogy ott vagy.
-        Igen.
-        Heikkiról tudsz valamit?
-        Írt smst hogy hazaért rendben, és majd jön.
-        Értem. Rendben vagy?
-        Igen. Hiányzik, persze, de ma sikerült elfoglalni magam, és a hangulatom is jó. Rendesen elkipurcantam, és melletted nincs időm szarságokkal foglalkozni. Szerintem ma sem kell esti mese. – vigyorgott.
-        Örülök.
A vacsora meglepően csöndesen telt, Daniel és Christian még nem ért vissza, a csapat meg láthatóan hulla volt. Még Rocky is nagyokat pislogott, pedig reggel elég vigécnek tűnt.
Sebet megint a szobájáig kísértem.
-        Maradsz? – érdeklődött lazán.
-        Nem. Beszélnem kell Chrissel, meg akarom várni.
-        Értem.
-        Tegnap nyugodtan aludtál, és amilyen álmosnak tűnsz szerintem ma sem lesz gond.
-        Remélem. – sóhajtott.
-        Ha baj van, gyere át.
-        Oké.
Fent csönd volt, csak a hangulatvilágítást kapcsoltam fel, letusoltam, felvettem egy rövid nacit, egy kinyúlt denevérujjú fekete farkasos rocker pólót, és a tévé elé telepedtem.
Este tíz is elmúlt már az angol azonban még sehol sem volt.
Írtam neki egy smst, de nem válaszolt. Hiába váltogattam a csatornákat semmi értelmes műsor nem akadt. Éppen eldöntöttem hogy lefekszem, amikor kopogtattak.
Odasétáltam, és kinyitottam.
Seb volt az, egy szakadt nyakú szürke pólóban, kockás rövidgatyában, vietnámi papucsban, kócos hajjal. Egyik kezében a laptopjával, a másikban két zacskó chipszel, és egy nagy üveg cocacolával, jobban megnézve a jobb zsebéből meg kilógott egy nagy tábla csoki is.
-        Nem nézünk filmet? – nézett rám fáradtan.
-        Nem tudsz aludni? – engedtem be.
-        Nem. Zavarok?
-        Nem.
-        Főnök sehol?
-        Sehol. Szerintem vissza se jön, csak reggel.
-        Értem.
-        Mit akarsz nézni?
-        Vagy negyven film van a gépemen, úgyhogy van választék.
-        Halálos iramban, A gyűrűk ura, Star Wars, Star Trek szériák, vagy Mint a villám, Felpörgetve, Bosszúállók, esetleg Hajsza a győzelemért. Ebből mi van?
-        Semmi. Csupa vígjáték,és A Karib-tenger kalózai részek. – pakolt a dohányzóra.
-        Jó. Akkor Bosszúállók. Hozom az én gépem.
Összedugtam a laptopot a tévével, fél órával később együtt ültünk a kanapén.
Seb jókat röhögött,  közben az egyik zacskóért nyúlt, kibontotta és egy nagy adagot a szájába tömött.
-        Én is kérek.
Felém tartotta, én meg egy marékkal kivettem, a tacco ízesítésű karikákból.
-        Nem tudtam, hogy ez ekkora film. –nevetett az anyahajón zajló kerekasztal beszélgetéses jeleneten.
-        Várd ki a végét. – böktem meg.
Más lassan két órája néztük amikor megszólalt a mobilom.
-        Christian az. –állítottam le a mozizást – Szia. –vettem fel.
-        Hol vagy?
-        Én? A szobában.
-        És Seb?
-        Nálad vagyok, de itt van Seb is. Filmet nézünk. Miért?
-        Mert itt kopogok Vettelnél, és aggódtam, amiért nem nyit ajtót senki.
-        Fent vagyunk.
-        Megyek. – és letette.
-        Na mi az?
-        Házon belül van.
-        Akkor vége az élvezeteknek? –húzta el a száját a német.
-        Attól tartok. Szerintem hulla fáradt.
Összeszedtük a szemetet, én pedig a kábelt próbáltam kihúzni a tévéből.
-        Segítek. –jött oda Seb, de így se nagyon ment.
-        Szerintem beragadt ez a szar.  – sóhajtottam fel – Húzd meg te.
A német megrántotta a kábelt és az LCD tévé leesett a falról, az utolsó pillanatban kaptuk el.
-        Nagy házalakítás? – jött egy nevető hang a hátunk mögül.
-        Valami olyasmi. Nehogy segíts. – nyögtem.
Chris átvette tőlem a súlyt, és Sebastiannal együtt visszatették a helyére.
-        Megvan a kábel. – mutatta fel a német büszkén.
-        De a dugó beleszakadt a csatlakozóba tökfej. – mutattam a kábel végén kiálló réz szálakra.
-        A picsába!
-        Végül is nem lóg ki. – röhögött fel az angol.
-        Te mondta, hogy húzzam meg!
-        Igen, de azt nem hogy tépd ki!
-        Én csak erősen próbáltam.
-        Végül is igen. Csak tudod így nem lehet újrafelhasználni. – tagoltam a végét.
-        Részletkérdés. –közölte fapofával.
-        Tudod ez egy fontos részlet Sherlock.
-        Ne zrikálj már!
-        Te basztad el!
-        Nem basztam el! Csak félig sikerült a probléma megoldás.
Röhögve ültem le az asztalra.
-        Félig? – és Christian néztem aki szintén mosolyogva rogyott a fotelba.
-        Általában istenien megoldom az ilyen műszaki helyzeteket. – vigyorgott Seb.
-        „Nyikhaj istenke!” – röhögtem fel, és ezt már Seb sem bírta szó nélkül, nevetve mellém ült, és az asztal oldalát csapkodta.
A következő pillanatban pedig reccsenés, és a földön ültünk. Az asztal ugyanis összetört.
Először döbbenten néztünk egymásra, de Christian éktelen röhögése miatt, újra hasunkat fogva kacagtunk.
-        Seb egy terminátor, amihez ér elpusztul. – nevettem tovább elterülve a szőnyegen.
-        Én vagyok Hulk!
Erre már csapkodni kezdtem két kézzel, és a könnyem is folyt.
-        Most miért ha a főnök Superman!
Ez volt az a pillanat, ahol felpattantam és berohantam a fürdőbe, és bevágtam az ajtót.
Egy ideig még hallottam a hangos hahotázást.
-        Azért ezt az extrém lakás átalakítást a jövőben hanyagoljátok. – fogadott vigyorogva Chris.
-        Anyagi csődbe viszem a Red Bullt?
-        Visszük csajszi! – kacsintott Seb.
-        Húzzál aludni, te kártékony lélek! Rosszabb vagy, mint az egyiptomi tíz csapás.
-        Megyek már kis főnök. Szevasztok- – röhögök tovább, és elment.
-        Bocs a berendezésért.
Chris csak legyintett.
-        Legalább ma volt valami jó is. – sóhajtott fel.
-        Gond van?
-        Van.
-        Tudok segíteni?
-        Nem hiszem.
-        Elmondod? Geryékkel van valami?
-        Igen. A lánya elesett testnevelés órán, és eltörte a karját. Meg kellett műteni.
-        Szegény gyerek. Ez nem hangzik jól.
-        Már jobban van, de kapott fémrögzítőt a csontba. Nagyon megijedt, és hiányolt.
-        Értem.
-        Eddig ott voltam velük a kórházban.
-        Ettél valamit?
-        Nem. De éhes sem vagyok, csak rohadt fáradt.
-        Tusolj le és menj aludni.
Lehunyta a szemét, és hátra dőlt.
-        Jól hangzik… - sóhajtott fel.
Mögé léptem, masszírozni kezdtem a nyakát, és a vállát. Tíz perccel később már mélyen aludt. Betakartam egy pléddel, és otthagytam. Nem akartam felkelteni, neki is szüksége volt némi pihenésre.
A hálóba mentem, az éjjeli szekrényen töltőre tettem a telefonom, felvillant a képernyő, és jelezte, hogy új üzenetem van. Seb küldte.
„Alszol?”
Írtam egy válasz: „Nem. Baj van?”, aminek eredménye egy hosszú szöveges üzenetváltás lett.
- Nem. Csak érdekelt.
- Értem.
- Holnap bejössz értem?
- Igen, de ne aludj el.
- Igyekszem. Christian alszik?
- Miért? Fel akarsz mászni a tűzlétrán?
- Nincs tűzlétra. De gondoltam, ha alszik, lesurranhatnál.
- Miért? – írtam ingerültem, és közben magamban hozzátettem: Mit akarsz, fusi szexet?
- Utálok egyedül lenni.
- Tegnap is egyedül voltál.
- De te ott voltál a másik szobában.
- Most meg egy emelettel feljebb vagyok, nincs különbség.
- Lehozhatnád a géped, mert a film vége is érdekel.
- Fél egy van bakker, aludj!
- Nézzük végig a filmet, és alszom!
- Idióta vagy!
- GYERE LE!
- Ne kiabálj velem!
- Nyomatékosan kértelek! - és küldött mellé egy bűnbánó fejet, majd egy újabb smst – Kérlek gyere le…
- Jó. – küldtem el.
Chrisnek hagytam egy cetlit a tévére ragasztva, miszerint lementem a némethez befejezni a mozizást, és valószínűleg ott is maradok szemmel tartani. Már ép kézláb ötlet nem jutott eszembe, amivel megindokolhatnám a dolgot. Így ismét ugyanazzal takaróztam, mint előző este.