2019. 04.26 NEWS!!!

2019.04.26-i UPDATE!!!
Az új történetem és a régiek elkezdtek felkerülni a Wattpadra :)
Klikkeljektek bátran az alábbi linkre





2014. szeptember 30., kedd

Dream/Team? - Álom/Csapat? 57.



57.

Zavartan néztem Sebre, ő meg rám.
-        Itt állt. – mutattam az osztrák hűlt helyére, és a németre néztem, aki láthatóan sokkban volt.
-        Igen.
-        És azt mondta megyünk a Red Bullba.
-        Igen.
-        És te leszel a versenyző, én meg a tesztpilóta.
-        Igen.
-        És hogy estére legyünk a gyárban.
-        Igen.
-        Ugye mást is tudsz mondani?
-        Igen.
-        Sebastian!
-        Még nem tértem magamhoz.
-        Más se.
-        De miért?
-        Használd a fejed! – pillantottam rá laposan –Vagy csak dísznek van?
-        Most azért mert kiakadtam az időeredményeden?
-        Bingó! Egyébként durván kibuktál, mint valami elmebeteg, vörös volt a fejed. Csak mondom.
-        Nem volt vörös!
-        De, ha mondom!
-        És most ezért vett fel mindkettőnket?
-        Engem szerintem csak plusz feladatkörrel látott el, mert neki dolgozok… - tűnődtem el.
-        De most azért vett vissza mert nem hittem el az eredményt?
-        Jaj de szőke vagy jézusom! Azért vett fel, mert szenvedélyesen, és határozottan hitted, hogy le tudsz győzni, bármikor. Megmutattad, a benned lévő tüzet, fel akart piszkálni, és sikerült is neki. Most engem akarsz megverni a pályán, és ez még tetszik is neked. Engem meg belökött a mélyvízbe. – sóhajtottam fel – De majd megoldom valahogy.
-        Hogy mehettél ennyivel jobbat?
-        Ó anyám! Sebas! – borultam az asztalra – Hagyjuk már!
-        De most tényleg Cat.
-        Még egy szó és hozzád vágok valamit. – pillantottam fel.
-        Oké. Csak… Oké. – tartotta fel a kezeit.
-        Remek.
-        Chrisnek mit mondunk?
-        Mi? Hülye vagy? Keresztbe lenyelne. Mi semmit! Hallgatunk, mint a sült hal a tepsiben!
-        Szerinted ez bejön?
-        Nem, de nincs más ötletem. Mondjuk a fél gyár rajtunk fog röhögni, vagy nem tudom. Jelenleg jobban aggaszt, hogyan fogom túlélni két hét múlva az első kört a pályán.
-        Szerintem inkább fogjuk. – ült mellém.
-        A te kondidnál már csak az enyém szarabb. Két hét alatt nem fog velünk Heikki csodát tenni. Mondjuk nekem a kocsi mellett időm sem lesz intenzív edzésekre.
-        Találékony srác hidd el. Képes felverni reggel hatkor, hogy letud a napi mozgást, ha máskor nincs időd.
Ráborultam az asztalra.
-        Ez embertelen.
-        Heikki? Igen.
-        De nekem aludnom kell mert két melót végzek egyszerre. – Seb a vállamra tette a kezét – Részvétem. – majd felröhögött.
-        Hülye fasz! – vágtam bordán.
-        Nem kell egyedül szenvedned. Besegítek amiben tudok.
-        A műszaki rész feléhez sem értesz.
-        Majd megtanulom. Lehetnénk váltásban, délelőtt megcsináljátok a terveket, én addig edzek, délután meg csere, tied az edzés, én meg átnézem mi működne.
-        És mikor szimulátorozunk?
-        Este, egyszer én éjszakázom egyszer te. Így működhet. Dan meg alkalmazkodjon.
Szomorúan néztem rá.
-        Nem fogom hagyni, hogy kiszállj, mert Didi megint kirúg.
-        Menjek tönkre. Köszi!
-        Segíteni fogok, és együtt megcsináljuk!
-        És mit csinálsz meg te szőke? – kócoltam össze a haját.
-        Hát az autót, meg a szezont! Mi fogunk nyerni! Tudom.
-        Szóval tudod. Látnok lettél?
-        Képesek vagyunk rá!
-        Jézusom. Mi volt abban teában amit ittál? Bolondgomba? – álltam fel – Elmeroggyant módon viselkedsz.
-        Mert fellelkesültem?
-        Lassan harminc éves vagy. Ideje nem úgy viselkedni mint egy öt éves.
-        Újra világbajnok leszek, és meg foglak verni. – szögezte le.
-        Hát hogyne „Tüzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!” /József Attila: Altató/
-        Hogy mi?
-        Ez egy vers, a gyerekálmokról. Mindegy. – indultam el – Jössz.
-        Igen. – állt fel határozottan.
Zavartan néztem végig, ahogy szál egyenesen elsétál mellettem, mint valami peckes madár.
-        Hová mész?
-        Pakolni. Megyünk melózni. – nézett rám halálos nyugalommal a lépcsőről.
-        Sebastian?
-        Igen?
-        Jól vagy?
-        Miért ne lennék? Be kell menni, összerakni a kocsit, tesztelni, és át kell gázolni a mezőnyön. Rutin munka. Nyertem négy vb címet, nem lehet akadály hogy téged legyőzzelek. – pillantott rám fensőbbségesen és otthagyott.
Megszólalt a mobilom, én meg automatikusan felvettem.
-        Dr. Ena Pataky.
-        Ne szórakozz velem Cat! Most beszéltem Dietrichhel! Azonnal magyarázd meg! – kiabált Christian.
-        Sebastian milyen, amikor eltökélt?
-        Mi??? Ne idegesíts fel még jobban mert…
-        Komolyan kérdezem. Annyira… Higgad, nyugodt, lekezelő, és peckes. – tűnődtem el.
-        Akkor a régi. Majd megszokod, ilyenkor költözik be a mérnökségre.
-        Ahha. Bekapcsolt a Forma 1-es direktíva?
-        Valami olyasmi.
-        Én vagyok a beetetőcsali.
-        Hogyan?
-        Didi mit mesélt? –ültem le a nappaliban.
-        Tényeket közölt.
-        Az én eredményeimmel akasztotta ki Sebet.
-        Tessék?
-        Szimulátor, és telemetria adataimmal. A tény, hogy gyorsabb vagyok teljesen felhúzta. Látni akarja a felvételt, az adatokat. Itt pattogott, mert szerinte nem verhettem rá tizedeket, én meg állítottam, hogy igen. Didi előtt kaptunk össze. Most meg közölte, pakol, és megyünk be a gyárba.
-        Értem.
-        Mondj már valamit! – veszekedtem rá kétségbeesve.
-        Didi felhasznált, téged is, engem is, Seb felébresztésére. Ennyi. – sóhajtott lemondóan.
-        Téged? Nem értek semmit.
-        Hidd el addig jó neked.
-        Chris!
-        Ő ültetett bogarat a fülembe. Sokat beszélgettünk rajta, milyen néven és hol versenyezhettél. Amikor elmesélted a múltad, akkor lehetőséget akartam neked adni. Nem gondoltam, hogy Didi rájön. Komolyan nem. De azt hiszem ez kapóra jött neki, kellett egy jó ellenfél Sebnek, és ez te lettél.
-        Miért nem Daniel?
-        Mert jobb vagy mindkettőnél, és a mezőnynél is. Persze egyenlőre csak elméletben, de ha sikerül feljavítani az állóképességed, akkor komoly vetélytársak lehettek. Sebastian imádja az ilyen kihívásokat. Neki elég egyenlőre az is, ha csak számítógépen vagy jobb, ő már azon is kattogni kezd. Nem is merek belegondolni, mennyire lenne megint megszállott ha a pályán is igazi ellenfelek lennétek, ráadásul azonos feltételek mellett.
-        De ezzel szétszakíthatjuk a csapatot.
-        Nem biztos.
-        Ez soha nem működött a Forma 1 történelmében! Emlékeztesselek? Senna vs. Prost, Hakkinen vs. Couthard,  Seb vs. Webber, Alonso vs. Hamilton, mondjak még? – kiabáltam ingerülten.
-        Nehéz tisztességesen játszani, de működne, ha vállalod. – szólt meg Seb mögöttem.
-        A szezon végéig nézegessük a másik telemetriáját, és kalapáljuk egymást az edzéseken?
-        És versenyen.
-        Tesztpilóta vagyok.
-        Akkor csak edzéseken. Tudni akarom mitől vagy jobb pályáról pályára.
-        Akkor ezt megbeszéltük. – közölte Christian higgadtan – Akkor sziasz..
-        Le ne tedd! Tudsz róla hogy ez már két munkakör?
-        Igen. Majd megoldjuk. Ne aggódj. Akkor várunk titeket. Sziasztok. – és letette.
-        Ezt akartad nem? Újra versenyezni, akkor rajta. – mondta a német magától  értetődően, az egyik sporttáskát a vállára dobta a másikat meg kézben fogta meg – Na megyünk? Vár a versenyzés. – és megeresztett egy széles vigyort.
Én pedig késztetést éreztem, hogy megüssem.
-        Addig vigyorogsz így, amíg nem látod a monacói időmet. – álltam fel, és szúrós tekintettel méregettem – Hét tized az én javamra. – mosolyogtam rá, aztán a bejáratiból visszaszóltam a sóbálvánnyá merevedett németnek – Jössz vagy máris meggondoltad magad?
-        Megyek. – azzal elindult.

2014. szeptember 29., hétfő

Dream/Team? - Álom/Csapat? 56.



56.

Seb láthatóan nem volt egy konyhatündér, a pirítósok többsége kicsit megégett, ahogy a tojás meg a szalonna is, és a paradicsomot nem felvágta, hanem feltrancsírozta.
-        Nem tudok főzni. – támaszkodott meg a pult mellett, míg én leültem.
-        Majd levágom az égett részeket. – és elkezdtem a kaját a tányérra pakolni, majd töltöttem kávét, beleittam, és azonnal visszaköptem – Ne haragudj, de ez borzalmas.
-        Erős?
-        Keserű, mint a halál. Mennyi kávét tettél a gépbe?
-        Teletöltöttem.
-        Értem. – álltam fel, megnéztem, elvileg mindent jól csinált, aztán megnéztem az őrleményt – Ez nagyon fekete pörkölésű, ebből elég ha félig teszed, akkor jó lesz.
-        Értem.
Visszaültem, és csöndben falatoztunk.
-        Igazából nem kell megenned.
-        Ehető, és kösz. – dobtam felé egy mosolyt – Ne aggódj. – végül kinéztem egy főt tojást is.
-        Nem tudom az mennyire sikerült.
-        Próba szerencse. – azzal a tartóba tettem, feltörtem, és belenyomtam a kiskanalat – Félig folyós. Pont jó.
-        Igen?
-        Igen.
-        Legalább ezt jól csináltam.
-        Hát cukorfalat nem lehetsz a boxban, de pilóta még igen.
-        Reméljük. – harapott bele egy sonkás szendvicsbe.
Megszólalt a csengő.
-        Biztos Chris. – sóhajtottam.
-        Kinyitom. – pattant fel, ás kiment.
Percekkel később jött vissza falfehéren.
-        Kit láttál az ördögöt? – cukkoltam, és ekkor jelent meg Didi az ajtóban – Szevasz Dietrich! Reggelit? Bár ez inkább már uzsonna.
-        Te főztél? – dörrent fel.
-        Nem, a volt pilótád. – ekkor Sebre sandított.
-        Ha ordítani akarsz várd meg míg befejezem a reggelit, ha a felmondásom hozod akkor tedd le és mehetsz is, ha a véleményem ügyében jöttél fenntartom, és nem fogom megváltoztatni, akkor se ha a fejed tetejére állsz. Ezek a lehetőségek. – azzal összeraktam magamnak egy szalámis szendvicset.
-        Ne vagy te egy kicsit pofátlan aranyom?
-        De. Viszont én nem vagyok Christian aki a melójáért faszol. Csípem az angolt, de nem fogok neked bólogatni, ha hülye vagy, még ha ki is rúgsz. Én nem félek tőled, mert van több lehetőségem is amivel el tudok helyezkedni. Rám nem hat sem a fenyegetésed, sem a pénzed, bocs.
Erre leült.
-        Miért érdekel mi van vele? – bökött Sebre.
-        Van neve, és nyert neked négy egyéni meg öt csapat vb-t.
-        Daniel is nyerhet.
-        Nem vitatom. Maxot sem, de a fiatalokkal az a baj, hogy mindig elszúrják, mert túlságosan rohannak. Kapkodnak. Seb jó pilóta, egy kis… magánéleti zűrrel.
-        Kicsivel? – nézett rám jelentékenyen.
-        Most miért? Kimivel jobban tele volt a sajtó, vagy Mikával mikor elvette a sztripcsajt. Meg a kis Schumi botrányos válásával. Ha akarom biztos tudom folytatni, de ennyi jut eszembe.
-        Max helyére akarod beültetni?
-        Ültetném én a saját helyére is, de akkor rám borítanád ezt a gránit asztallapot. – haraptam bele a kenyérbe.
-        Nem bízom benne. – és közben Seb szemébe nézett.
-        Én sem. Átvert. Kétszer is. De a dolognak jó oldala is van.
-        Igen szívem, és mi?
-        Okos. Taktikus. Ennek hasznát venném, és a csapat is. Az idegei nem a legjobbak, de fejleszthető. És van rosszabb is, lásd Alonso.
-        Ó igen. Greta Garbo. – nevetett fel.
-        Sebastianon múlik minden, ha rám hallgat, újra a csúcson lesz.
-        Neked erről mi a véleményed? – pillantott rá az öreg.
-        Nem vagyok jól. Beteg vagyok, depressziós, és kezdődő pánikbeteg. A kondim is pocsék, jóval a versenysúlyom alatt vagyok. Kiborít, hogy nem látom a lányom, és ez erősen labilissá teszi az idegeimet. A Cattel való….afféromat, pedig már biztos tudod Gerardtól, Heikkitől meg minden mást. Méghozzá elég részletekben menően, ha jól sejtem. Az anyagi helyzetemről, meg idefelé menet közben már informálódtál, szóval azt sem ragoznám tovább. Nem én vagyok a legjobb választás, sőt ha őszinte akarok lenni, én fel sem venném magamat. – nevetett fel.
-        Akkor én miért adjak esélyt?
-        Láttál vezetni, tudod milyen  ha formában vagyok. És most okom is van rá, hogy összekapjam magam. Ha nem teszek valami elveszítem a lányom. A fél év múlva esedékes perújrafelvételre rendbe kell jönnöm, vagy reményem sem lesz beadni a papírokat és nem lesz tárgyalás egy év múlva. Akarom Emilyt, mindennél jobban, és ehhez kell egy csapat, meg egy lehetőség.
-        És azt akarod, hogy kényszerítsem Tostot téged tegyen be Sainz helyett?
-        Jobban örülnék, ha meggyőznéd.
-        Maxnak odaígérted az ülést? – érdeklődtem szórakozottan.
-        Én nem. Christian a csapatfőnök.
-        És kis Sainz?
-        Az meg Tost ügye.
-        De te vagy a tulaj Didi, a te szavad dönt. Te mit mondasz? – nyomatékosítottam a kérdést.
-        Azt hogy ez a Vettel, nem az a Vettel akit én…. hány éve is kezdtelek el szponzorálni? –sandított a németre.
-        Nyolcéves kora óta támogatod, az idén húsz év Didi. – sóhajtottam fel.
-        Te honnan tudod? – hökkent meg Seb.
-        Kedveltelek, amíg nem lettél egy öntelt majom.
-        Sosem mondtad.
-        Részletkérdés.
-        Ez elég fontos részlet.
-        Attól függ kinek. Nem fejezted be. – pillantottam Didire.
-        Szóval ez a srác itt, nem az a kölyök, aki bármit megtenne a győzelemért. Nem látom benne a szikrát. Akkor azért akart nyerni, hogy megmutassa ő a legjobb, meg akarta valósítani az álmát, világbajnok akart lenni, és most meg azért akarja sikert, mert vissza akarjak kapni a lányát? A versenyzés nem erről szól!
-        Úgy érted ez kényszeredett?
-        Igen.
-        Egyébként rajtad is rajtad tartottam ám a szemem. Láttam a szimulátor eredményeidet, és a telemetriádat is. Te tűzzel versenyzel, ha az lenne a kérdés neked adnék e ülést, azon nem töprengenék ennyit. Másik kérdés, hogy pocsék az állóképességed.
-        Én sem vagyok tökéletes. Amúgy meg te kémkedsz utánam?
-        Csak szemmel tartom a gyáram. Christian pedig csak higgye, hogy nem látok mindent.
-        Értem.
-        Te újra versenyzel? – pillantott rám Seb.
-        Csak akar, de a szimulátorban már pucérra vert, téged is meg az ausztrált is.
-        Mennyivel? – nézett rám ingerülten a német.
-        Átlagban öt tizeddel. –válaszolt helyettem az osztrák.
-        Értem. – dünnyögte, majd kibukott – De mégis melyik pályán?
-        Hogyan?
-        Melyik pályán, jobb mint én?
-        Mindegyiken. Singapurban még több is volt, mint hat tized.
-        Hol találtál még hat tizedet? – támadt nekem.
-        Inkább úgy kérdezném, te hol hagytál el hat tizedet.
-        Nem verhettél rá a legjobb körömre!
-        Pedig rávertem, mert a középső szektorban úgy mész mint a csiga. Rosszul veszed be a nyolcas kanyart, így a kilencesre is rosszul mész és onnan kigyorsításod is szar. Plusz a tizenhármasban túl nagyot fékezel, és ezért a tizennégyes előtt csak lassabban tudod kihúzatni.
-        Nem, az pont ideális!
-        Pedig nem!
-        De az!
-        Mondom, hogy nem!
-        De az!
-        Hát mondom hogy nem, azért vagyok gyorsabb! Nem jó az ütemed, és a technikád!
-        Háromszor nyertem Singapurban, tudom, hogy kell ott vezetni.
-        Igazából nem. Ha úgy csinálnád ahogy én, akkor még jobb lennél.
-        Nem lehet úgy csinálni, mert hülyeséget beszélsz. Valahol kímélni kell a gumikat, és azt csak ott lehet. Nálad ezzel a vezetéssel majdnem tíz százalékkal rosszabbnak kell lennie a kopásnak.
-        Igazából a kis csaj, úgy vigyáz a Pirellikre mint te. Megcsinálta két cserével.
-        Kizárt! Látni akarom azt a versenyszimulációt, és telemetriát! Hallod! – kapta fel a vizet és veszekedett az arcomba.
-        Jól vagy? Vörösödik a fejed.
-        Mutasd azt a szimulációt, és a felvételt! Nem létezik, hogy engem te ott megvertél! Be akarom bizonytani hogy tévedtek!
-        Hol mutassam nincs nálam. –tártam szét a karom.
-        Akkor menjünk be és nézzük meg! Most!
-        Nem vagy a cégnél!
-        Nem érdekel, felhívom Christiant!
-        Jó a műsor! – nevetett fel Didi, akire döbbenten pillantottam rá.
-        Örülök, hogy tetszik.
-        Na gyerekek, akkor én megyek. – akart felállni.
-        Nem mész te sehova! – mutattam rá – Előbb elmondod a végleges döntésed!
-        Na, mi az? A nyúl viszi a puskát?
-        Didi! – szóltam rá.
-        Azt hiszed megvernéd ezt a kislányt? – sandított Sebre, én meg kezdtem érteni mire megy a ki a játék.
-        Bárhol megverem. Kizárt, hogy jobb! Olyan nincs! – pattogott a német.
-        És te?
-        Bárhol, bármikor, bármilyen körülményben jobb vagyok.
-        Jó. Meggyőztetek. – állt fel – Beszélek Hornerrel, és Tosttal.
-        És ez mit is jelent pontosan? – néztem rá zavartan.
-        Te beszállsz versenyezni a Red Bullba, te meg mellé tesztpilótának.
-        De… de…
-        Kell vagy nem kell, nincs más!
Seb és én is bólogattunk.
-        Na azért. Este a gyárban! Szevasztok!