63.
Reggel
arra ébredtem, hogy Seb a fülembe suttog.
-
Mi?
– fordultam meg, és egy mosolygós kék szempárral találtam szembe magam.
-
Csörgött
a mobilod. Alszunk tovább vagy felkelünk?
-
Ma
már be kell mennem. – bújtam hozzá.
-
Megyek
veled. – motyogta a fülembe.
-
Fenéket,
pihensz, és majd utána pattogsz.
-
Semmi
pattogás, csak egy kis szellemi munka. – erre felpillantottam.
-
Te
tudsz olyat?
-
Vicces
kislány. – simogatta meg az arcom, de nem tudtam mosolyogni – Mi a baj?
-
Sajnálom.
-
Mit?
-
Eléd
helyeztem a munkám. – erre elhúzódott és mindkét kezét a feje alá téve bámult
fel a plafonra.
-
Nincs
jogom számon kérni téged. Nem vagyunk egy pár. Világosan megmondtad, nem tudsz
bízni bennem, és neked csak „arra” kellek. Nem is akartad vállalni, én
erőltettem, nem várhatom el, hogy beszámolj arról mivel, kivel töltöd a
napjaidat, és szabadidődet. Örülnöm kell ennek a kicsinek is, ami nekem belőled
jutott.
-
Seb…
- simogattam meg a vállát, de elfordult.
-
Nekem
jó így… Nem tehetem, mégis kérnék valamit. Egy valamit. – pillantott rám
szomorúan – Ha itt vagy, akkor ne ilyen hülyeségekkel foglalkozzunk, csak
érezzük jól magunkat.
-
Csak
szex? – kérdeztem poénosan, miközben ő még mindig komoly maradt.
-
Nem,
csak ne céges ügyekkel és komoly dolgokkal foglalkozzunk. Mozizzunk,
dumálgassunk, szexeljünk, ennyi.
Hosszan
néztem rá. Seb egy álmodozó volt, aki egy rózsaszín illúziót akart. Ezt eddig
is tudtam, nem tartottam ésszerű ötletnek, de abból a szempontból jónak
tűnt,mert így a magánélete kiegyensúlyozott lehetett.
-
Szerinted
őrültség.
-
Igen.
Ez olyan, mint abban a filmben.
-
Melyikben?
-
A
barátság extrákkal.
-
Nem
vagyunk barátok.
-
Akkor
mik vagyunk? – könyököltem fel, és rá néztem.
-
Szeretők.
Illetve neked én a szeretőd vagyok. – pontosította.
-
És
neked én mi vagyok?
-
Mi
szeretnél lenni? – kérdezte vigyorogva.
-
Ha
gazdag lennél, és facér, a feleséged. De be kell érnem a szeretői státusszal.
Azért remélem kapok pár ékszert. Arra hajtok. – cukkoltam.
-
Hát
egyenlőre szegény vagyok akár egy kéregető, szóval be kell érned apróságokkal,
viszont ha most hozzám jönnél az összes keresetem fele a tiéd lenne. – tűnődött
el mókásan.
-
Még
várok egy jobb ajánlatra.
-
Anyagias
lány. –húzta össze a szemét, majd felnevettünk.
-
Nem
válaszoltál... – hoztam fel újra a témát, mikor már kiszórakoztuk magunkat.
-
Nem
mindegy, én mit érzek? A lényegen nem változtat. – rántotta meg a vállát –
Mindkettőnknek jó így, és kényelmes.
-
Tudom,
hogy hazudsz.
-
Akkor
miért kérdezel?
-
Mert
érdekel mi van veled, és a helyzethez való hozzáállásod.
-
Pontosan
tudod, mit érzek. - szögezte le – Ezen már átrágtuk magunkat egyszer. Fogadd el,
nekem ez így jó, és kész. Ne ragozzuk annyit! – pattant fel.
-
Féltelek.
-
Tudok
magamra vigyázni!
-
Attól
tartok nem. –ültem fel - Mi lesz, ha beleszeretek valakibe és itthagylak?
-
Semmi,
mi lenne? –tárta szét a karját – Elmész és kész. Ahogy a többi csaj!
-
Kösz.
– álltam fel, és kimentem a nappaliba.
-
Mégis
mit vársz tőlem? Ha azt mondom szeretlek nem tetszik, ha meg azt, hogy csak a
szex érdekel veled, az se! Mond meg mit akarsz hallani és azt mondom! Nem értem
mi problémád?
-
Mi
a problémám? Megmondjam?
-
Roppantul
érdekelne! Igen!
-
Adod
itt a műmacsót, az a problémám,de nem vagy az! Legalábbis velem kapcsolatban
láthatóan nem.
-
Nem
vagyok műmájer!
-
Műmacsó,
a műmájer nem ezt jelenti!
-
Tök
mindegy! Nem vagyok az, egyszerűen csak beletörődtem, ennyi.
-
Mert
te, a te egóddal ebbe bele tudsz törődni?
-
Mi
zavar ennyire? Az hogy én elfogadtam a helyzetet, még ha összeszorított foggal
is? Vagy esetleg, miattam bánt a lelkiismereted? Erről van szó?
-
Igen,
erről is.
-
Akkor
megnyugodhatsz, tudom mit vállaltam, te korrekten megmondtad merre hány méter,
nem volt kötelező rá bólintanom.
-
De
ettől te többet érsz, és érdemelsz. Le degradálod magad miattam.
-
Ez
hülyeség. Jelenleg ennyit érek, el kell fogadnom. Mondtam, én ennek is örülök.
Nekem elég, ha én szeretlek, te meg néha törődsz velem. Nem várhatok el többet,
hiszen nem vagy belém szerelmes, és ez nem egy párkapcsolat. Ha úgy alakul,
hogy lesz valakid, akkor elengedlek, nem foglak visszatartani. Ettől nem kell
félned.
-
Seb…
-
Nem
tarthatnék magam mellett olyas valakit, aki nem szerelmes belém, csak elvisel.
Ez lehetetlen lenne, és tisztességtelen. Nem fogok beléd csimpaszkodni, ne
aggódj.
-
Most
még szarabbul érzem magam. – mellém lépett és átölelt.
-
Jó
ez így hidd el. – suttogta.
A
vállába fúrtam az arcom.
-
Bántalak,
pedig esküszöm nem akarom.
Az
állam alá csúsztatta a kezem, felemelte a fejem, és letörölte a könnyeim.
-
Megint
miattam sírsz.
-
Igazából
a saját hülyeségem miatt. – néztem a szemébe, a tarkójára tettem a kezem, magam
felé húztam,és a homlokunkat egymáshoz támasztottuk.
Megsimogatta
az arcom, én pedig lehunytam a szemem.
-
Megnyugodtál?
– suttogta.
-
Félek.
– néztem a szemébe.
-
Én
is. Mindig félünk, a múltkor mégis mertünk lépni. Fájdalmat okoztam neked, de
ennek ellenére megbántad? Én nem.
-
Én
sem. – karoltam át a csípőjét.
-
Szeretlek.
– húzta végig gyöngéden az ujjait a számon, és megcsókolt, lágyan, mégis
szenvedélyesen – Szeretlek. – suttogta alig hallhatóan.
A
következő percben pedig már az ágyon feküdtünk, Seb egy pillanatra sem engedett
ki a bűvköréből. Simogatott, csókolt, kényeztetett, közben pedig halkban
beszélt hozzám. Nem értettem tisztán mit, mert németül motyogott, mégis
megnyugtatott vele.
Amikor
eltávolodott, hogy lehúzza a pólóját, csak akkor tértem egy kicsit magamhoz. A
betegsége ellenére még mindig jól nézett ki, szálkásan izmos volt. Ismét
megsimogatta az arcom, és megcsókolt. Aztán megszólalt a mobilom.
Seb
azonnal érte nyúlt,a mozdulatán láttam, ki akarja nyomni, de ahogy a képernyőre
pillantott elhúzta a száját.
-
Ki
az? – ültem fel, de válaszul elém
tartotta. Christian keresett. – Fel kell vennem.
-
Nem
érdekel mivel, de rázd le. – adta a kezembe.
-
Seb,
ez…
-
Rázd
le. – nézett mélyem a szemembe, és a kezét végig húzta a meztelen hátamon –
Rázd le.
-
Megpróbálom.
– erre megrázta a fejét, és a keze a mellemre vándorolt.
Az
érintésétől megremegtem, és lehunytam a szemem, ő pedig megcsókolt.
-
Cat?
Itt vagy? – hallottam az angol hangját a telefonban, kábán néztem fel Seb
gúnyosan mosolygó arcába. Ő nyomta meg a hívásfogadást sunyin.
-
Itt
vagyok. – nyögtem ki.
-
Minden
rendben? – kérdezte aggódva, miközben Seb keze a belső combomra vándorolt.
-
Ne.
–tátogtam, de hiába.
-
Cat?
-
Igen…
Itt vagyok. Még… még most keltem fel. – nyögtem föl a német simogatásától –
Később bemegyek…
-
Minden
rendben?
-
Persze!
–vágtam rá azonnal, és az ajkaimba haraptam, hogy ne sóhajtsak fel, mert Sebas
másik keze a mellemet kényeztette.
-
Mikor
jössz?
-
Tíz
körül…. Van még egy kis dolgom… De sietek… - suttogtam a végét.
-
Sebbel
minden rendben? –kérdezte, miközben kaptam egy újabb vad csókot.
-
Jól
vagyok, csak felejts már el minket Chris. Nem érünk rá! – morogta a német a
telefonba, majd kivette a kezemből a mobilt és kikapcsolta – Ezt most fontosabb
– tolta le rólam az alsómat.
-
Neki
biztos nem. – kuncogtam fel.
-
Jelenleg
nem érdekel a csapatfőnököm.
Erre
szélesen elmosolyodtam.
-
Sokkal
szórakoztatóbb dolgot tervezek. –nézett rám vágyakozva és megcsókolt.
-
Seb…-
suttogtam félve, mégis újra megrészegülve az érintésétől.
-
Nem
akarod?
Az
ajkamba harapva néztem rá.
-
Bízol
bennem?
-
Nem
tudom… - motyogtam.
Ingerülten
elhúzódott.
-
Sebas.
-
Amikor
együtt voltunk, nem lehetett rám panaszod semmilyen téren! Megértettelek
visszafogtam magamat, és néha téged is! Igaz vagy sem?
Bólintottam.
-
Megértem,
nehéz neked egy másik pasival ágyba bújni! Látom, és érzem, hogy ez frusztrál
téged! Viszont ne legyél álszent, azért elég sok dolgot csináltunk már
egymással ami erősen túlmegy a baráti kapcsolaton! Azt mondtad nem tudsz újra
közel engedni magadhoz, mert nem bízol bennem! Jó elfogadtam, csak szexet
akarsz! Nagyon bánt, és fáj, de igyekszem emelt fővel elviselni! Most viszont
nem tudom mi van!? – tárta szét a karját – Akarod? Nem akarod? Világosíts fel
Cat!
-
Annyira
gyorsan közel kerültél hozzám Seb, de megbántottál. Végre elkezdtem hinni,
remélni, érezni, bízni, és… Nem láttál engem, amikor Chris kiszedett a kocsiból.
-
Nem,
nem láttalak, de hallottalak. – ült le az ágy szélére – Katie felhívott,
kiosztott, és végig a vonalban tartott amíg te a főnök vállán sírtál. Mindent
hallottam. Dolby Sorrundban.