15. rész
Az este további része remekül telt, letáncoltuk a lábunkat. Alig engedtünk magunknak pár percnyi szünetet. Némelyik számnál annyira belelendültünk, hogy egymás táborához mentünk át, hogy valakit felrángassunk a parkettre. Brunonak az elején nagyobb szerencséje volt, mint nekem, de végül Sebastiannak hála megtört a jég. Olyan jól ment, hogy három táncot végig roptunk, aztán már Fernando, Niko (Rossberg), Vitalij, Jaime, Kobajasi, sőt még Schumi is felkért. Ami pedig, mindennel felért, hogy maga Jean Todt is, megkért egy rövid etapra. A buli végére szinte mindenki a párjával, vagy anélkül ropta, hovatartozástól függetlenül.
Úgyhogy mire beszálltunk Brunoval a kocsiba, hajnal három felé járt az idő.
- Leszakad a lábam! – nyögött fel.
- Hát még az enyém! Próbálnád magas sarkúban.
- Kösz nem vagy transzvesztita.
- Gyorsan vigyél haza, jó?
- Arra gondoltam, hogy vagy nálad alszom, vagy nálam alszol?
- Mi? – nem értettem mit mond, hulla voltam.
- Hulla vagyok, ülve elalszom, nem bírok kétszer átvezetni a városon.
- Jó, akkor, hol szálltál meg?
- A Conradban.
- Tyűű, de sok pénzed van.
- Na?
- Éhes vagyok, és hulla, a hotelben meg van szobaszerviz.
- Akkor eldőlt.
Agyilag zoknik voltunk mindketten. Úgyhogy az úton valami rock zenét hallgattunk, hogy ne aludjunk el, addig jutottam, hogy Chris Cornell volt. Alig telt el fél óra és már át is léptük Bruno szobájának az ajtaját.
Ritka impozáns volt a berendezés. Krém színű falak, kellemes tölgyfa bútorok, a jellegzetes fehér és piros csíkos kényelmes fotelek, hozzáillő kanapéval, halványlila önmagában mintás nehéz drapp függönyök.
Az ajtóval szemben ablak, egy nem túl nagy erkéllyel, szép kilátással a városra. Bal oldalt a falnál egy bárszekrény, egy hifivel, dvd lejátszóval, fölötte a falba épített plazma tv. Mellette képek a falon. Fehér vastag szőnyeggel a tv előtt, és egy csinos kis dohányzóasztallal, rajta fehér friss oleanderrel. Valamivel beljebb hat személyes étkező asztal. Szintén tölgyből, bordó bársony betétekkel. Az asztalon piros orchidea. Innen nyílt jobbra a háló, oda is benéztem. Szintén krémszínű falakkal. Nagy széles puhának látszó ággyal, vele szemben a falon másik plazma tv, alatta kis tölgy komóddal rajta ezüst tálcán szintén díszes vizeskancsóval, két kristály pohárral.
Az ágy bal oldaláról nyílt a fürdő jobb oldalán volt egy széles kis bordó pamlagszerűség, nagy széles ablak, kicsi erkéllyel, széles kávészínű nehéz függönyökkel. A kis komód és az ablak közt picike dohányzó asztallal, rajta egy diszkrét kis fehér rózsacsokor.
A fürdőben krémszínű csempe alul sötétebb, felül pár árnyalattal világosabb. A bejárattal szemben nagy tükör, ezüst színű kerettel, alatta meggyszínű fürdőszoba szekrénnyel fehér kerámia kézmosóval, rajta mindenféle szépítőszer és fehér törölközök. Ettől jobbra egy közepes méretű masszázs sarokkád, előtte az ajtó jobb oldalán masszázs tusoló kabin.
- Nem semmi.
- Ugye? Nekem is bejön.
- Mit kérsz enni?
- Te, nem tudom. Menj el tusolni, én addig választok, aztán csere.
Bólintott, kezembe nyomta az étlapot, ledobta zakóját az egyik fotelbe, én meg lehuppantam a kanapéra. Elkezdtem válogatni, végül egy meleg szendvics, sült krumpli, ketchup, kóla, sajtburger mellet döntöttem. Találtam az asztalon jegyzettömböt, és felfirkáltam arra.
Közben Bruno is előkerült.
És lezuhant mellém.
- Mire jutottál?
- Itt a lista, nyomtam a kezébe.
Ő meg az enyémben egy boxert, és egy pólót.
- Női fehérneműt nem tartok. – mondta fáradtan
- Kösz. Ez is tökéletes lesz.
Felálltam és elvonszoltam magam a zuhanyba, ledobtam a ruhát, és lerúgtam a cipőt. És bemásztam a zuhanyba, az ott talált tusfürdővel lemostam a sminkem, és hajat is mostam.
Már éppen megtörölköztem, és felöltöztem, mikor valami beszélgetés zaja szűrődött be. Valaki elég ideges volt. Biztos nem a szobaszervizzel veszekszik.
Felkaptam egy fehér fürdőköpenyt, és halkan kinyitottam az ajtót, és kiléptem.
Bruno volt az, és valóban ordított, kettő darab finnel a szoba közepén. Erős volt a gyanúm, hogy mindkettőben van egy két üveg vodka.
Körbe állták egymást mint valami tánccsoport.
- Hol van? Látni akarom. – üvöltött Heikki.
- Nincs itt, haza vittem.
- Ne gyere neki azzal a szöveggel, hogy haza vitted, és alszik, jó? Ahogy le taperoltátok egymást.
- Nem feküdtem le vele, és csak táncoltunk. Kettőnk közül te taperoltad, le akarata ellenére.
- Miről beszélsz? –üvöltött vissza Kimi.- Nagyon is benne volt a kis ribi!
- Az persze, mert hátulról ölelted át, ő meg azt hitte Heikki vagy.
Heikki csak kapkodta a fejét. Én meg beálltam a háló ajtóba a sötétbe, és neki dőltem a félfának. Jó volt a műsor, és elég élvezetes. Tiszta Jerry Springer show.
- Hogyne persze, mert is akarta látni, hogy én vagyok. Túl jó volt neki elhiheted, ha már a felsőt is le tudtam szedni róla.
Brunoban felment a pumpa, és egy jobb horoggal kiütötte Kimit, aki átesett a dohányzóasztalon. A lába viszont ott maradt, a felső teste meg a földön volt. Felettébb vicces volt, pláne ahogy próbált feltápászkodni. Mint egy részeg.
- Azt hiszed, azok után, hogy látott akkor, azzal a kurvával hetyegni a sikátorban még kellesz neki? Csak attól nem hánytam el magam én is, mikor elmesélte, mert éppen két sírógörcs között volt. Miattatok teljesen ki borult, azt csodálom, hogy a versenyt mégis megnyerte.
Kimi arca döbbent lett. Nem sejtette, hogy én is tudom a kis titkát, pláne hogy elénekeltem Brunonak.
- Szóval nem is kezdett ki vele? –mutogatott Heikki Kimire.
- Nem. Azt hitte te vagy, fel sem merült benne, hogy más is lehet a lakásban. De a te bizonyítványod se szebb, elhittél ennek a fasznak mindent első szóra. Pedig tudtad, Angie milyen.
- Ugyan már ez a nő is csak olyan mint a többi. Egy ribanc, ami csak arra jó.
Kicsit felment bennem a pumpa.
Visszaléptem a háló ajtóhoz. Majd jó hangosan bezártam.
- Bruno mi ez a cirkusz? Elnézték a kurva rendelést vagy mi van?- kiabáltam ki.
Persze én láttam a finnek döbbent arcát. Egy null nekem.
Majd megdöbbenést színlelve beléptem a nappaliba.
- Ezek mit keresnek itt? –kérdeztem flegmán.
- Te itt vagy? Azt mondtad nincs itt. - üvöltött Heikki.
- Ennyiből látszik, hogy mennyire mondott igazat. –próbált érvelni Kimi.
- Minek vagytok itt? Hm?
Semmi válasz.
- Ez már egy ezer éves történet, minek rágódtok még rajta , én tovább léptem tegyétek meg ti is.
- Szeretlek! – nyögte ki Heikki.
Erre Bruno, és Kimi felé fordult, és úgy néztek rá, mint valami elmeháborodottra.
Elnevettem maga.
- Tudod ezzel egy évet elkéstél. –nevettem tovább. – Majd túl leszel rajta.
- Nem akarok túl lenni rajta.
- Pedig kénytelen leszel, mert én nem véletlenül jöttem Brunoval. Én vele vagyok.
- Ez nem igaz! Te csak el akarod hitetni velem, hogy együtt vagy ezzel! –bökött Bruno felé.
- Nem érdekel mit hiszel. Amikor érdekelt volna, neki hittél. – mutattam Kimire – Tudd meg, hazudott neked. Soha nem másztam rá, azok után, amit művelt azzal a kurvával, soha még csak nem is engedném, hogy hozzámérjen. Azt hittem te vagy az, aki hátulról átölel. De bármit is mondtam volna, te az elejétől neki hittél. Mindek bizonygassam az igazam, mikor már eldöntötted kinek hiszel inkább. Nem érdekel, mi van veled. Már akkor, és ott vége volt, amikor elhajtottatok. És ha te még reménykedtél benne, hogy lehet köztünk valami, akkor hiába reménykedtél, az csak illúzió volt.
Heikki lerogyott a dohányzóra.
- Én végig, azt hittem, hogy… Istenem de nagy barom voltam…..Meg tudsz nekem bocsátani?
Ránéztem. Mi ez szellemi fogyatékos? Mondjam el tagolva?
- Melyik részét nem értetted, annak ami most elpofáztam?
- Azt nem kérhetem, hogy ezek után fogadj vissza, de legalább bocsáss meg, hogy ekkora ökör voltam.
- Heikki te normális vagy? Egy ilyen útszélitől kérsz bocsánatot? –ordított közbe Kimi
Hna itt fogyott el minden maradék türelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése