Seventh shift pace 64.

64.rész

Másnap délután keveredtem ki az ágyból, és félálomban egy kinyúlt pólóban és egy rózsaszín bolyhos papucsban csoszogtam le a lépcsőn.
Gerhard éppen kávét főzött, oda vonszoltam magam a konyha ajtóhoz, és neki dőltem.
- Bruno?
- Nem tudom. Azt mondta dolga van és elment.
- Uhum. Minek vagy itt?
- Eredetileg azért jöttem, hogy lecsesszelek. –közölte egyszerűen, és közben éppen egy kis kanállal cukrot pakolt a kávéjába.
- Mert tegnap eltűntem?
- Mert tegnap eltűntél.
- Megígérem hogy még üvölthetsz is velem, ha ezt áttesszük máskorra. –böktem ki.
- Tudom. Bruno mondta hogy szarul vagy.
Felnevettem.
- Diplomatikusan fogalmaztam.
- Aha.
- Kávét? –nyújtotta felém a bögrét.
- Inkább valami alkoholt. Valami erőset.
Összeráncolta a homlokát.
- Nem szoktál inni.
A hátam neki döntöttem a félfának, a fejem hátrahajtottam és néztem a plafont.
- Próbálok túllépni, de nem megy. És nem segít sokat, hogy gyakran látom.
- Gondoltam.
- Egyre inkább azon gondolkodom, hogy visszamegyek Amerikába.
- Hogy érted? –kérdezte döbbenten.
Rápillantottam, ő meg letette a kávét a pultra.
- Nézd. –fordultam felé – A csapat most már jó felé megy, fut a szekér, eredmények is vannak. Bruno pedig megáll a lábán nélkülem is, sokat tanult. Rengeteget fejlődött, és ezt te is láttad. A szezon végére legalább olyan jó lesz mint én. Mióta végre túllépett ezen a görcsön Ayrton nyomdokaiban témán sokkal jobb pilóta lett. Nincs már rám szüksége. Én pedig szeretnék most jó messzire menni a Forma 1-től.
- Chris miatt?
- Miatta is. Meg…. – húztam el a szám – Nézd Gerhard, jó móka ez, de nem akkora a kihívás mint vártam. A Nascarban és az Indyben sokkal többet kellet küzdenem egy jó eredményért, ott végig melóztam a versenyt, itt meg csak taktikázunk, alig előzök, alig harcolok, a mérnökök dirigálnak, és ez nem az én világom. Jobban szeretem amikor taszigálhatok kocsikat és szorult helyzetbe kerülhetek, nekem ez a kihívás, ami közelebb van az utcai versenyekhez.
- Azt hiszem értelek. –jött közelebb.
- Brunonak már említettem a dolgot, nem tapsolt, de elfogadta.
- Akkor év végén mész?
- Igen, de ezt minél később tegyük közhírré.
- Rendben.
- Oké. Azt hittem minden áron marasztalsz majd. –néztem rá fürkészően.
- Minek? Előbb utóbb mégis csak felvinnék a Chrissel való gondjaidat a pályára, és akkor nem csak neked, nekem, de a csapatnak is gond lennél.
- Édes vagy! –gúnyolódtam.
- Meg aztán, - sétált el mellettem, és leült kanapéra – ha elmész, talán Chris is észre tér. Több esélyetek lenne, ha nem egy kategóriában lennétek. Dietrich sem kavarna.
- Most nem Dietrich kavar, hanem Chris. – huppantam le mellé.
- Ugyan már, az a nő csak időtöltés. - legyintett.
- Nekem nem úgy tűnt…
Elmosolyodott.
- Ismerem már pár éve. Mindig is szerette a szép nőket.
- De gondolom nem csak nézni, hanem megdönteni is. –gúnyolódtam.
- Hát igen. Voltak afférjai, tudod az A Nő. –sóhajtott nagyot, és elhúzta a száját.
- Ki? Az exe?
- Az. Olyan sótlan egy csaj volt. Se ízlése, se stílusa, se egy értelmes mondata. Olyan számító, és csöndes nő volt. Legalábbis ha velünk voltak. Igazából nem értettem Chris mit eszik rajta, és miért van vele. Chris mégis kedvelte, és szerette. Aztán mikor jól átbaszta, akkor persze nagyot koppant. Akkor azt mondta, hogy úgy hitte hogy vele fog megöregedni.
Felhúztam a szemöldököm.
- Bezony! Behálózta Christ az állítólagos kedvességével, és figyelmességével.
- De akkor miért csalta ha szerette?
- Szerette, de azért egy se hús, se hal nővel élni, hát azért te is megértheted, hogy gyakran unatkozott, és magányos volt. Szinte mindenhol akadt olyan lány, aki rányomult, ő meg hagyta. Megkapta azt amit otthon nem, az élvezetet, a bizsergést, azt hogy élő ember, akinek szenvedély és pezsgés kell.
- Értem.
- Ez a mostani szép is, értelmes is, vonzó is, van is benne valami, de jobb ha tudod, nem lehet veled egy lapra tenni.
- Miért?
- Nincs benne elég tűz, elég arrogancia, elég vehemencia. Chris mellé egy olyan latinos stílusú nő kell aki mellett zajlik az élet, aki néha elég pimasz és pofán bassza azt a nagy egóját. Egy olyan lány, aki nem Christian Hornert a Red Bull főnöket, hanem a pasit, az embert látja benne.
Halványan elmosolyodtam.
- Kár hogy ezt ő nem tudja.
- Tudja. És előbb utóbb rá fog jönni.
- El akarom felejteni. –szögeztem le.
- El tudod?
- Azt hiszem igen. Csak jó messze legyek tőle.
- Én a helyedben átgondolnám.
- Átgondoltam.
- És ha egyszer keresni fog?
- Nem fog. És nem akarom hogy beszélj vele, ne avatkozz többet a mi dolgunkba!
Gerhard mintegy megadólag felemelte a kezét.
- Rendben. Bár amikor beszéltem vele a show előtt, ő is pont ezt kérte.
- Hogy hagyd békén?
- Igen, és hagyjam végre boldognak lenni.
Éreztem hogy megrándul az arcom.
- De szerintem egy külső ember jobban látja mások helyzetét, ti túlságosan benne vagytok ebben.
- Gerhard! –néztem rá jelentőségteljesen.
- Jó! Jó! Befogtam! Többet nem beszélek erről.
- Helyes!
Többet nem is beszéltünk erről. Két hónappal a szezon vége előtt bejelentettük, hogy Lauda fia, Mathias lesz az utódom, én pedig átszerződöm az Indybe Andrettiékhez.
Senki sem értette pláne azok után hogy Szingapúrban nyertem. Elmondtam, amit már korábban Gerharnak is, hogy én jobban szeretem a test-test elleni küzdelmet, mint ezt a kergetőzést, és taktikázást.
Az utolsó verseny után a csapat méltóképpen, és láthatóan fájó szívvel búcsúzott, de megértették miért nem maradok.
Egy héttel a szezonzáró Brazil Nagydíj után, pedig már újra Amerikában voltam, és teljes gőzzel belevetettem magam a munkába.
Nem mentem el az FIA Gálára, a tesztekre hivatkozva lemondtam, pedig én kaptam volna a „Szezon legjobb újonca címet”.