6.rész
Morcosan fordultam át a másik oldalamra, annak ellenére, hogy tudtam ideje lenne felkelni.
Hallottam, hogy szakad az eső, és erősen veri a hotel ablakát, ettől még inkább elment a kedvem a mai naptól.
Csipogott a mobilom, kómásan nyúltam érte, és olvastam az smst.
„ Háromnegyed óráig vártalak a hallban!! Elmentem a pályára, te meg gyere ki, ahogy akarsz!”
Elhúztam a szám, most sikerült felbosszantanom Eddiet.
A késésre nagyon érzékeny, én meg jócskán kicsesztem vele.
Végül is magára vessen, mondtam neki hogy nem akarok eljönni Angliába, de nem addig cseszekedett, míg végül Yamamoto is erősködött, mondván hátha sikerülne egy kis kapcsolatépítés, más cégekkel.
Az előző napi érkezés, és időeltolódás kikészített.
Végül összeszedtem magam, és felöltöztem. Nem lihegtem túl, egy magas sarkú, egy szűkszárú farmer, meg egy sötétkék kivágott felső. A kabátom, az esernyővel együtt a szobában felejtettem, de úgy döntöttem nem megyek vissza értük. Majd megoldom.
Idegesen nyomkodtam a lift hívógombját, ami végül halk kattanással megállt az emeletemen, és kinyílt.
Egy pillanatig egymásra bámultunk a bent utazóval.
- Jó napot kisasszony. –köszönt rám udvariasan.
- Hello. –nyögtem ki.
Előzékenyen hátrébb húzódott, én pedig beszálltam.
- Szintén mély garázs? – érdeklődött.
- Nem. Földszínt. Autó nélkül vagyok, taxit kell hívnom.
Megnyomta a gombot, és az ajtózárót.
- Köszönöm.
- Nincs mit. –biccentett – Vásárolni megy?
- Nem. Nem vagyok az a plázázós. A pályára szeretnék kijutni, remélem még kapok taxit.
- Valóban? –érdeklődött vigyorogva.
- Igen. Akivel mentem volna itt hagyott.
- Érdekes ember lehet.
- Nem, csak elaludtam, és nem várt meg. Ciki. – piszkáltam a fülem mögé a hajam.
Elmosolyodott.
- Bárkivel előfordul.
Idegesen megvakartam a tarkóm.
- Igen, de nem tudom mit szólt volna, ha maga vár rám, majdnem egy órát.
- Ha sietek, akkor elmegyek, de kéretek Önnek autót.
Elmosolyodtam. Ez a pasi egyre inkább vonzó volt.
- Ez kedves. Akkor maga rendes. Szerencsés a barátnője, vagy a felesége.
- Köszönöm.
A felvonó megállt, és kinyílt az ajtó.
- Mindent jó. Vezessen óvatosan.
Bólintott, majd a gombokhoz hajolt, és eltűnt a tolóajtó mögött.
Míg odaértem a portás pulthoz magamban somolyogtam.
Tényleg úriember.
Kértek nekem egy kocsit.
Kiálltam az épület elé az eresz rész alá, kezemben a kölcsön ernyővel.
Feltámadt a szél, és kezdtem kicsit elázni ahogy rám fújta a vizet. Taxi meg sehol.
Pedig az órám szerint már legalább lassan tíz perc eltelt.
Megállt előttem a járdán egy sötétkék BMW, majd lehúzták a sötét ablakot.
- Hello. –köszönt rám megint Horner.
- Hello.
- Elvihetem?
- Elvileg jön a taxim.
- Addig megázik, és megfázik.
- Megoldom, köszönöm.
Egy pillanatig egymásba fonódott a tekintetünk.
Felhúzta az ablakot, majd kiszállt, és átfutott az autó előtt.
Átadott egy vastagabb, őszi kabátot. Céges volt, tele logókkal, és a csapat emblémájával.
- Elviszem. Jöjjön! Nem állhat itt az esőben.
- De….
- Jöjjön! –nézett rám határozottan.
Elmosolyodtam.
- Oké. Maga lehet a hős aki megmenti a bajbajutott csajt.
Kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját, én meg beszálltam, majd ő is mellém.
- Megázott miattam. – mondtam egyszerűen.
Bekapcsolta a fűtést.
- Tíz perc és megszáradunk.
- Köszönöm, hogy elvisz.
- Akkor én vagyok a hős lovag? – vigyorodott el, miközben besorolt a forgalomba.
- Valami olyasmi.
Megálltunk a pirosnál.
- Miért megy a pályára?
- Nézelődni. Ismerkedni. PR.
- Értem. Az egyik cégnél van, és ők küldték?
- Igen, valami olyasmi.
- Szóval nem tartozik rám. –cukkolt.
- Nem erről van szó.
- Akkor?
Megrántottam a vállam.
- Ne haragudjon. Még be sem mutatkoztam, természetes, hogy egy vad idegennel szemben tartózkodó. Christian Horner. A Red Bullnál dolgozom. És tegeződjünk. –kezet nyújtott.
- Maga a csapatvezető.
- Ismer? –lepődött meg.
- Fél szemmel ugyan, de követem A F1-et.
Elfogadtam, és megráztam a kezét.
- Alice vagyok.
- Milyen Alice? –fordult be az egyik sarkon.
- Csak Alice.
Újabb piros lámpa.
- A világért nem szeretnélek megbántani, de ugye te nem egy escort lány vagy?
- Kínos lenne magának egy ilyennel érkezni? – dobtam vissza a labdát.
- Igen.
- Szóval maga nem az a csajozós típus?
- Tegeződünk.
- Persze. Bocs. De nem válaszoltál.
Nem válaszolt.
- Vagy csak a fizetett csajokat kerülöd? Vagy nem kerülöd, csak nem vered nagy dobra?
Rám pillantott, majd vissza az útra.
- Nem vagyok kurva, csak nem akarom hogy kiderüljön ki vagyok. Valaki keresztbe akar nekem tenni, és segítőket keresek, hogy meghiúsítsam a tervét. Ha idő előtt elterjed a nevem, akkor reményem sem lesz rá hogy bárki szóba áll velem.
Megint pirosnál álltunk, így végig a szemembe nézett.
- Ez őszinte volt.
- Igen. – közöltem várakozóan.
- És tőlem is ezt várod, ha már te az voltál.
Széttártam a karom.
Előre nézett.
- Akadt már dolgom olyan lányokkal, de nem vagyok rá büszke.
- Miért? Mert fizettél érte? A legtöbb pasi dicsekszik velük, trófeaként kezeli őket.
- Ők is emberek.
- Igen, viszont kevesebb a rizikó mintha egy rajongóval, vagy el felszedett nővel jönnél össze. Ők nem fecsegnek.
- Nagyon átlátod.
- Kétféle típusú pasi van az autósportban, az egyik a playboy, a másik a hűséges, aki csak akkor keresi ezeket a csajokat, ha éppen mélyponton van, és nincs senkije.
Érdeklődve pillantott felém.
- Érdekes lány vagy….
- Ezt bóknak veszem.
- Annak szántam.
Felhúztam a térdem az ülésre.
Egyértelmű volt, hogy bejöttünk egymásnak.
- Ha nincs konkrét programod velem ebédelhetnél. –vette fel.
- Kedves vagy de inkább nem.
- A párod miatt?
- Nem vagyok együtt azzal akivel jöttem, az csak munka. Bár ő szeretné. – szögeztem le amikor láttam a hitetlenkedését.
- Akkor?
- Neked ha jól tudom van valakid.
- Volt valakim, de már vége, viszont szerintem ezt már tudtad.
- Hallottam, de csak pletyka szinten.
- Sokáig maradsz kint?
- Nem tudom.
- Örülnék ha beugranál hozzánk egy kávéra.
- Még meggondolom.
Beállt a parkolóba.
Kiszálltunk.
- Köszönöm a fuvart.
- Szívesen.
- Mennem kell. – kicsit bénán intettem neki.
- Szia.
Azzal a beléptető kapu felé spuriztam, amíg ő kivette a cuccát, én gyorsan eltűntem a tömegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése