70.rész
Amikor este bezártam magam mögött a szoba ajtaját, nagyon fáradt voltam.
Lerúgtam a cipőm, és elnyúltam a kanapén.
- Azt hittem ma is bent alszol.
Nem kellett felnéznem, hogy tudjam Eddie az. Az ő nevén volt a szállodai lakosztály is.
- A kicsi eredményei bíztatóak.
- Horner?
- Christ csak két - három nap múlva engedik ki. Most pihen.
- Reggel elmegyek.
Felültem a kanapén, az ajtófélfának dőlve állt, egy fehér fürdőköpenyben.
- Hiába kérném hogy maradj igaz?
Fanyar mosolyra húzta a száját.
- Nem az én műfajom, hogy a csajom, más pasit istápoljon. Meg aztán…
- Meg aztán?
Keserűen felnevetett.
- Sohasem ringattam magam abba az illúzióba, hogy örökre az enyém leszel. Sejtettem, hogy egyszer visszatalálsz hozzá.
- De én….
- Itt a remek alkalom.
- Az Istenért, most halt meg a gyereke anyja.
- Túl teszitek magatokat ezen.
Nem szóltam semmit.
A sírás fojtogatott.
Hátulról szorosan átölelt.
- Ha a végén mégis én kellenék….
Elsírtam magam.
- Mi a baj? – fordított maga felé.
- Csak nem akarom hogy elmenj.
Megsimogatta az arcom.
- Akkor ne maradj vele. – vont vállat.
- Nem lehet.
Grimaszt vágott, majd visszament a hálóba.
Én még egy darabig álltam, majd bementem a fürdőbe zuhanyozni.
Amikor kijöttem, Eddie már fel volt öltözve.
- Azt mondtad reggel utazol? –kérdeztem döbbenten.
- Csak még benézek Bergerhez, és Adrianhoz.
Nem úgy tűnt mint aki oda készül.
- Legalább ne hazudj! – vágtam oda, majd becsörtettem a hálóba.
Utánam jött, és elkapta a karom.
- Menj a francba! – löktem meg a karját, de azzal a lendülettel átölelt.
Egy hosszú pillanatig farkasszemet néztünk, majd megcsókolt.
Én pedig viszonoztam, szorosan ölelt és simogatott, majd az ágyra dőltünk. Akartam őt, de a szememet is alig tudtam nyitva tartani. Fáradt voltam.
- Ehhez most kimerült vagy.
- Nem. Nem vagyok.
- Mindjárt elalszol.
- Nem én.
Elnyúlt és magához húzott.
- Miért akarod ennyire?
- Mert reggel már nem leszel itt.
- Pihenj.
Belefúrtam az arcom az ingébe, és úgy aludtam el.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki keményen kopogtat az ajtón.
Az ír már nem volt sehol, a bőröndje sem állt a sarokban, és ruhái is hiányoztak a szekrényből.
Letöröltem két könnycseppet, és igyekeztem fapofával ajtót nyitni.
- Végre. –sóhajtott fel Gerhard.
- Mit akarsz?
- Mehetnénk együtt a kórházba.
- Most keltem. Még tusolnom kell.
Becsörtettem a fürdőbe, bevágtam az ajtót, beálltam a zuhany alá, kibőgtem magam, majd
fél órával később egy törölközőbe csavarva kimentem.
Az asztalon már ott várt a szalonnás tojás, friss zsömlével, kávé, narancslé, és a reggeli lapok.
Leültem, az osztrák pedig felnézett az újságjából.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem.
Egy darabig piszkáltam a tojást, majd lecsaptam a villát és felöltöztem.
- Mehetünk.
- Ha nem akarsz nem kell bejönnöd. Rád férne egy kis pihenés.
- Semmi bajom. Haladhatnánk?
- Csak segíteni akarok.
- Nem kell.
- Tudom, hogy Eddie este elment.
- Nem akarok róla beszélni világos?
- Chrisnek megmondod?
- Nem. Semmi köze hozzá.
Bólintott.
Chrisnél végül csak pár percet maradtam, a délelőtt nagy részében ott ültem Adrian mellett, és Lukeot figyeltem.
Dél körül benézett az orvos, hogy megnézze a kicsit, addig mi a folyosón vártunk.
- Szerintem jobban van. A színe is egészségesebb, és sokat mocorog.
- Igen. Reméljük ez nem csak a látszat. –sóhajtott fel.
Érdeklődve pillantott rám.
- Eddie ma nem jött veled?
- Nem. –néztem rá határozottan.
- Értem. Ne feszegessem a témát?
- Elment.
- És nem jön vissza. –szögezte le.
- Látom párkapcsolati tanácsadó is lettél.
Döbbenten pillantott rám.
- Ne haragudj rám. Csak nem akarok róla beszélni, de közben mindenki faggat.
- Megértettem. – eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Nem mész haza egy kicsit? Rád férne egy borotva, meg némi alvás.
- Megvárom mit mond az orvos.
- Oké.
Toporogtunk még egy kicsit, végül nem bírtam tovább.
- Adrian.
Felém fordult.
- Úgy érzem valamit muszáj megbeszélnünk.
- Mit?
- Chrisről van szó.
- Nem érdekel! –emelte fel a kezét.
- Hallgass meg. Kérlek. Megértem, hogy min mész keresztül, és hogy mennyire fáj ez neked. De Lukenak szüksége van az apjára, aki jelenleg, egy roncs. Nem csak testileg, de lelkileg is. Kikészült Emma miatt.
- Most persze, már sajnálja!
- Azt hiszi, hogy miatta a Lukeot is gyűlölöd. Emmának nem is mondta el, hogy abba hagyta a kezelést, hogy nem bírja tovább, most viszont fél hogy túl késő.
- Miről beszélsz egyáltalán?
Röviden összefoglaltam amit Christől, és Chrisről tudok. Elmondtam, hogy anyagilag is súlyos bajban van.
- Tudom, hogy most utálod, de legyél vele egy kicsit megértőbb, ha nem akarod, hogy az unokád apa nélkül nőjön fel. Kérlek.
- Nem akarom hogy közöm legye hozzá. Semmilyen szintem sem.
- Felmondasz? –néztem rá kétségbeesve.
- Felmerült bennem.
- És Luke? Magaddal akarod vinni? –estem kétségbe.
- Chris képtelem ellátni magát, hát még egy kicsit.
- Adrian. Velük leszek, és veszünk fel dadát. Ne vedd el tőle a fiát. Szükségük van egymásra. Kérlek. Ne tedd még jobban padlóra. Ha elviszed a kicsit, akkor aláírod a halálos ítéletét. Adrian az Istenért. Nagyon kérlek. – néztem rá reménykedve.
- Miért harcolsz érte? Nem értelek.
- Mert tudom, hogy mit tett a csapatért, ahogy te is. Mindene a Red Bull, mindent ennek rendelt alá, és ezért ment tönkre. Megmutatta hogy milyen amikor az általad tervezett autó mindent visz, Sebből világbajnokot csinált. Most neki van szüksége rátok. Ne hagyd cserben.
- Ő hagyott cserben engem! Meghalt a lányom Angel! Miatta! Pedig mondtam neki, hogy engedje el, hagyja békén, de nem. Éreztem hogy ennek nem lesz jó vége. Nézd meg hova jutottunk! Nem adok neki több esélyt!
- Adrian. Akkor bennem bízz, tudod hogy miket tettem a csapatért is. Helyre tudom hozni, csak adj még egy kis időt.
- Nem fogom hagyni hogy Lukeot is tönkre tegye.
- Ne tedd ezt vele. Könyörgöm! –néztem a szemébe kétségbeesve – Ha benne nem is tudsz már hinni, akkor bennem bízz. Én tudom, hogy fel tud állni a padlóról! Képes rá! Ha lesz miért, akkor menni fog! Ha ott lesz a fia, akiért érdemes, akkor megint az lehet, akit megismertél.
- És mi lesz ha nem?
- Ha nem sikerül, akkor te is tudod mi lesz. – vettem egy nagy levegőt.
Kijött az orvos.
- Hogy van?
- Sokkal jobban. –mosolyodott el – Pár nap, és haza is viheti.
- Doktor úr! –jelent meg egy nővér.
- Elnézést. Majd még visszanézek. – köszönt el gyorsan.
- Adrian. Kérlek. Gondold át amit mondtam.
- Esetleg. –azzal visszament Lukehoz, én pedig Chrishez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése