Driven - Felpörgetve 72.

72.rész

Arra riadtam fel, hogy valami puffanást hallok. Az ágy üres volt. A fürdőből viszont a félig zárt ajtón át, halvány fény derengett.
Kinyitottam az ajtót, és egy pillanatra el kellett takarnom a szemem, mert nem láttam semmit.
Mire végre megszokta a szemem az erős világítást körbe néztem.
Chris a kádnak dűlve ült a földön.
- Mit történt? – hajoltam le hozzá.
- Elestem.
- Miért keltél fel?
- Ki kellett jönnöm, meg le akartam tusolni. – mondta fáradtan.
Szerencsére nem gipszet kapott, hanem modern rögzítőket, így legalább úgy ahogy tudott mozogni, de nem örültem neki hogy segítség nélkül kódorog.
- Miért kellett kijönnöd? Megint hányingered van? – pillantottam rá aggódva.
- Nem. A mosdóba akartam kijönni. – pillantott rám dühösen.
- Értem. Akkor is szólhattál volna.
- Kérlek!
- Jó, jó! Oké. –emeltem fel a kezem – Nem lett bajod?
- Nem. Semmi.
- Akkor jó. Segítek leöltözni.
- Nem kell!
- Chris! Láttalak már pucéron. –vigyorodtam el.
- Az más volt!
- Mert?
- Akkor nem úgy néztem ki, mint egy élő halott.
Átöleltem. A pólóját megint átitatta az izzadság, a bőréből pedig sütött a forróság.
- Felment a lázad.
- Igen. Pár órája.
- Szólnod kellett volna.
- Gondoltam hagylak pihenni.
- Bolond. Nem hiányzik egy tüdő gyulladás. Gyere. Ne ülj a hideg csempén, még megfázol.
Lassan feltámogattam, és segítettem leöltözni. Nagyon lefogyott, szinte látszottak a bordái. Úgy festett, mint aki valami munka tárborban élt eddig. Nyoma sem volt, a régi izmos, mégis kicsit plusz súlyos Christiannak.
- Innen már megy. – állt a zuhany alá.
- Hozok tiszta ruhát. Itt hagyhatlak?
- Vigyázok.
- Rendben.
Átszaladtam Gerhardhoz és felvertem.
Álmosan nyitott ajtót.
- Baj van?
- Van még tiszta cuccod?
- Persze. – hozott párat.
- Megint lázas. A zuhany alatt van.
- Segítek.
- Nem kell. Nem vészes.
- Oké.
Adrian is kijött a szobájából.
- Hallottam a beszélgetést.
- Megint lázas, csak pár ruháért jöttem. Miért nem alszol?
- Nyűgös a kicsi.
Ekkor gyereksírás hallatszott bentről.
- Már egy ideje ez megy. Nem tudom megnyugtatni.
- Megnézem. – nyomtam Gerhard kezébe a cuccokat – Öltöztessétek át.
Luke nyűgösen sírt az kiságyában. Kivettem és kicsit rázogattam, meg simogattam a hátát.
- Mi baj? Hm? Miért tört el a mécses nagy fiú?
Kicsivel később még mindig pityergett. Beültem az ágy mellett álló hintaszékbe, és tovább beszéltem hozzá. Nem is tudom mit, csak beszéltem. Minden hülyeséget, főleg az autókról.
Adrian halkan bejött.
- Elaludt. –suttogtam.
Elmosolyodott. Csöndben betettem a kiságyba, és betakartam.
Kimentünk a folyosóra.
- Végre. Azt hittem szegény az egész éjszakát végig bőgi. –sóhajtott fel – Nem tudom mi lehetett a baj.
- Ki tudja? – sóhajtottam fel – Chris?
- Ágyban van, de csúnyán fent van a láza.
- Orvost kéne hívni hozzá. Félek hogy még inkább megviseli a szervezetét, ha sokáig így marad.
Gerhard jelent meg az ajtóban.
- Nem kéne. Hanem kell. méghozzá most.
Beszaladtam Chrishez.
Félájultan feküdt, és hánykolódott, közben pedig értelmetlenül beszélt.
- Adrian van itthon jég?
- Van. Máris hozom.
- Hívd az orvost. – pillantottam Bergerre.
Egy órával később kiért a mentő, hála a hónak, és a hidegnek, de Chris láza sem a hidegborogatástól, sem a vizes törölközőktől nem ment le.
- Tüdő gyulladás, és egy enyhe fertőzés.
- Enyhe?
- Nagyon leépült a rák miatt, és a legkisebb betegség, is teljesen ledönti a lábáról. Nem kellett volna abbahagynia a kemoterápiát.
- Jobban lesz?
- Kapott vénás injekciókat, egy kis vitamint és lázhúzót. Holnap meg kellene ismételni, és akkor pár nap múlva rendben lesz. Fel kell erősödnie, vagy nem fogja bírni az újbóli kezelést.
Bólintottam. Adrian kikísérte őket.
Chris magához tért, és felém nyújtotta a kezét.
Mellé ültem, és megfogtam.
- Megijesztettél.
- Sajnálom.
- Aludj egyet.
- Ugye maradsz?
Melléfeküdtem.
- Mondtam. Maradok. Aludj.
Pár perccel később már mélyen szuszogott.
Mire dél körül felébredt elmúlt a láza, így alaposan kiszellőztettem, és engedélyeztem egy kis sétát a gyerekszobáig.
Vágyakozva nézte Lukeot.
- Amíg nem gyógyulsz meg, nem ölelgetheted.
- Tudom. - nézett rám szomorúan.
- Csak pár nap. –simogattam meg a karját.
Egy darabig még néztük a kicsit, majd visszafeküdt.
- Teljesen elfáradtam.
- Adrian mondta hogy kész az ebéd. Hozok fel egy kis levest, meg másodikat.
- Csak levest.
- Nem. Legalább egy kicsit enned kell a főfogásból is. Meg kell erősödnöd. Jól fog esni meglátod.
- Hát jó.
Egy kis csirke leves, és natúr szelet, barack kompót, és rizs. Gyanítottam hogy Adrian főző tudománya megegyezik Bergerével. Magyarán csekély. De ez a menü pont Chrisnek való volt.
A levest teljesen belediktáltam, a másodiknak pedig a fele elfogyott.
- Nem tudok többet enni. –tette le a villát, és a kést.
- Jól van. Kicsit később hozok fel gyümölcsöt. – és elvettem a tálcát.
Felsóhajtott.
- Aludj még.
- Sokára jössz?
- Ebédelek, aztán letusolok. Egy jó fél óra. Maradjak inkább?
- Megleszek.
- Nem megyek sehová már mondtam. Jövök amint lehet. Még be nézek egy kicsit Lukehoz.
- Jól van.
Ebéd közben sikerült a fiúkkal elég sok mindent megbeszélni. Gerhard megígérte, hogy küld egy lakberendezőt, meg intézi a dadát, és a házvezetőnőt. De másnap már haza kell utaznia mert a felesége hiányolja. Adrian is támogatta a javaslatokat,de elég csendes volt.
A kicsivel is foglalkoztam még, így mire eljutottam a zuhanyig, és az átöltözésig. Már több mint két óra is eltelt.
Álmosan kuporodtam be a fotelbe, és húztam magamra a plédet.