69.rész
Reggel arra ébredtem, hogy Chris mocorog. Álmosan pillantottam rá.
- Szia…. – mondta halkan.
- Szia.
- Hogy aludtál?
- Az altató jót tett.
- Akkor jó. Egy kicsit jobb színben is vagy.
Felültem, és láttam, hogy már behozták a reggelit.
- Egyél egy kicsit.
- Nem tudok.
- Rosszul vagy?
- Igen.
- Szólok az orvosnak.
- Nem kell.
- Miért nem?
- A gyógyszerektől van, majd elmúlik.
Mérgesen pillantottam rá.
- A gyógyszereket szedem, csak a kemót hagytam abba.
- Mert miért is?
Chris elfordította a fejét.
- Nem volt elég erőd egyedül harcolni?
Döbbenten pillantott rám.
- Emma nem ment be a kezelésekre igaz?
- Nem. Mindig elküldtem Adrianhoz, és utána pár napig nem is engedtem, hogy hazajöjjön. Nem egy terhes nőnek való látványt nyújtottam. – a kezét bámulta.
- Hányás, gyengeség?
- És a többi, erőtlenség, fejfájás. Ha Gerhard néha nem jön át, a fürdőig sem tudok eltántorogni…. Mire eljött az október vége, már nem tudtam tovább egyedül küzdeni…. Szánalmas igaz?
Megfogtam a kezét.
- Volt eredménye a kezelésnek?
- Nem sok.
- Értem.
- Az orvosok még erősebb és agresszívabb kezelést javasoltak.
- Nem beszélted meg vele.
- Nem. Dehogy! Azt hitte jobban vagyok.
Megráztam a fejem.
- Most mit fogsz tenni?
- Ha leveszik a gipszet, akkor elkezdem a kezeléseket. Megint. Talán nyerek még egy kis időt a fiammal.
- Helyes. De jobb lenne nem halogatni.
Felemelte a gipszes kezét.
- E nélkül is alig boldogulok , hát még ha rajtam van. Megvárom, hogy levegyék. Majd keresek egy ápolót, meg egy dadát aki segít. Egyedül nem tudom ellátni sem magamat, sem egy pár hetes csecsemőt.
- Nem vagy egyedül.
- Megoldom.
- Ahogy eddig?
Nem válaszolt.
- Segítek, amiben csak kell. Ha kiengedtek egy kis időre hozzád költözöm.
- Mi? –kapta fel a fejét.
- Ez nem vita tárgya.
- Eddie tud róla? –kérdezte gúnyosan.
- Nem. De ebbe nincs beleszólása. Ahogy neked sincs. Szükséged van valakire, aki segít neked és Lukenak. Gerhard segít keresni egy dadát, mert a gyerekekhez én sem értek.
- Köszönöm, de nem kell.
- Nem érdekel a véleményed. –néztem rá keményen.
- Nem kell segítened. Már összeszedtem magam.
- Előttem nem kell játszanod a macsó, kemény pasit, ismerlek, és tegnap láttam hogy romokban vagy.
Megrándult az arca.
- Szeretnék segíteni, és örülnék ha hagynád….
Nem válaszolt.
- Tudom, hogy ezt szeretnéd.
- Nem kérhetem tőled hogy segíts, pláne a történtek után nem.
- Szégyelled, hogy rám szorulsz? Erről van szó?
Nem válaszolt.
- Ez a baj? Christian! Válaszolj már!
- Nem kérhetem, hogy ki segíts pláne amilyen bunkó, és féltékeny állat voltam. Nem várhatom el tőled, hogy istápolj éjjel – nappal, elláss a betegágyamnál, és neveld, és gondozd a balkézről született fiam. Azért annyi tisztesség még szorult belém, hogy visszautasítsalak!
- És mégis hogy akarod ellátni kettőtöket? A dada, és az ápoló csak napközben lesznek veletek, éjjel mi lesz? Ha jártányi erőd sem lesz, hogy fogod tisztába tenni, vagy megetetni, vagy újra elaltatni a gyereket az éjszaka közepén? Megint összeesel majd valahol a házban?
- Vannak olyan dadák, és ápolók akik éjszakára is maradnak!
- Igen! Jó pénzért! De ha emlékezetem nem csal, akkor az anyagi helyzeted még mindig elég rossz, annak ellenére, hogy a fizetésed és tartozásaid már átutaltattam.
- Ezt honnan veszed? Kémkedsz utánam?
- Nem! Csak Mario felhívott, hogy sokszor jön a te nevedre számla a céghez, ami rendezetlen. A számlakivonatod miatt pedig a könyvelés keresett pár napja, mert bank jelezte feléjük, hogy személyes számládon nincs pénz. Azt hitték elmaradtunk a havi fizetéseddel.
Dühösen lehajtotta a fejét.
- Azt hitted nem jövök rá, hogy semmi pénzed sincs? Hogy komoly adósságokba keverted magad? Nem szóltam róla se Eddienek, se Bergernek, de a csapatban már suttognak. Próbálom titkolni, de úgy nehéz, hogy minden héten jön egy számla, vagy egy felszólítás, vagy valamit nem fizettél ki, és mivel a Red Bull a munkahelyed, nálunk keresnek. Nem akartam hogy tudd, hogy tudom, de talán jobb lenne ha elmondanád, hogy végre az összest egyben kifizethessem.
- Nem kell.
- Ezt akarod hagyni a fiadra? Az adósságot? Hogy az apja egy senki volt, aki tartozott fűnek fának? A megbízhatatlanság bélyegét?
- Meg fogom oldani.
- Mégis hogyan Chris?
- Ha meghalok, a biztosítás a tartozásaimat fedezni fogja, és valamennyi pénz még maradni a fog a fiamnak is.
- Az Isten verjen meg! – álltam fel dühösen – Azt hiszed a biztosító nem jön rá? És akkor mi lesz mi? Itt marad egy karon ülő gyerek, és Adrian a nagy szarban?
- Neki ehhez semmi köze!
- Szerinted kin akarják majd bevasalni a pénzt mi? Rajta meg Lukeon! És persze rajtam, mert a feleséged vagyok!
Chris elfordította a fejét.
- Ha nem hagyod abba a titkolózást, akkor esküszöm kérek egy ellenőrzést a Red Bull, és saját magunk ellen.
- Ezt nem teheted!
- De megteszem! Tudod hogy igen!
- Tönkre teszel.
- Te teszed tönkre magadat, a saját idióta büszkeségeddel. Hagyd hogy segítsek végre, hogy az életed egy kicsit könnyebb legyen….- leültem mellé és megfogtam a kezét - Chris…. Had segítsek. – mondtam kedvesen.
- Az én életem. Nekem kell megoldanom…
- Van egy feleséged, és egy gyereked, ez már nem csak a te életed szivi. – megsimogattam az arcát.
- Nem akarlak ennél is jobban bele rángatni.
- Nyakig benne vagyok. –öleltem át.
- Sajnálom….
- Tudom….
- Csak mond ki. –suttogtam.
- Szeretlek…. Szükségem van rád….Maradj kérlek…. Kérlek….- motyogta alig hallhatóan.
- Maradok. – öleltem még szorosabban – Maradok. Amíg csak kell, és amíg csak akarod.
Chrisből felszakadt egy mély, megkönnyebbül sóhaj.
Szüksége volt rám, és nem hagyhattam cserben, mert én voltam az egyetlen aki képes arra, hogy rendbe tegye az életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése