Hazard of hearts 40.

40.rész

Kissé kelletlenül, és lassan, de végül sikerült felöltöznöm, majd Chris karon ragadott, és a Eddie szobája felé húzott.
- Chris! – sziszegtem.
No reakció.
- Chris mit csinálsz?
Maga felé fordított.
- Elegem van ebből a macska egér játékból, amit Eddie és te műveltek egymással, és velem! Ha valóban azt mondtad neki, hogy mindennél többet érek neked, és komolyan is gondoltad, akkor most bemész, és addig nem jössz ki, amíg le nem rendezitek egymást közt ezt az egészet! –sziszegte.
- Szerinted mennyire tudok vele érdemleges beszélgetést bonyolítani ha másnapos? –emeltem fel kissé a hangom.
- Nem érdekel! Bemész, és beszélsz vele! Az sem érdekel, ha úgy rendezitek le, hogy végre keféltek egy kiadósat! Csak jussatok már végre dűlőre, és döntsétek el mi akartok!
Kitéptem a karom Chris kezéből.
- Ugye ezt most nem mondta komolyan? – kérdeztem döbbenten.
Chris jelentőségteljesen nézett rám, hogy de igen.
Majd bekopogott Eddie ajtaján.
Annyira mérges lettem, hogy eldöntöttem, ha Eddie ajtót nyit, és beenged, akkor magunkra zárjuk a lakosztályt,végig szeretkezzük a délelőttöt, Christ meg egye meg fene.
Tíz percnyi kopogás után sem történt azonban semmi.
Majd Chris elővette a telefonját, és nyomkodott rajta valamit.
- Ez a barom elutazott!
- Elutazott?
- Igen! Most látom, hogy írt egy smst, hogy Miamiba kellett mennie üzleti ügyben, és egy hétig nem is látjuk majd.
- Ennyit a nagy elméleteitekről! – nevettem rá gúnyosan.
- Ne légy naiv! Nőzni ment, meg inni, hogy elfelejtsen téged!
- Chris te egy féltékeny barom vagy! –sziszegtem a képbe, majd visszacsörtettem a szobánkba.
Utánam jött, és kicsit erélyesen bevágta az ajtót.
- Ne mond nekem, hogy nincs alapom féltékenynek lenni?! –kiabálta.
- Csak emlékeztetlek, hogy én elküldtem Eddiet, miattad…- közöltem közönyösen, majd bevonultam a hálóba és magamra zártam az ajtót.
Chris kopogott és próbálkozott, de nem engedtem be.
Nem értettem miért nem elég neki annyi, hogy azért küldtem el Eddiet, mert nekem már nem kell. Mindig is lesz olyan pasi, aki tetszeni fog, vagy aki szexuálisan vonzó lesz, de az ember sokszor megnézi az étlapot, de mégis otthon étkezik.
Amin viszont igazán felhúztam magam, azaz volt, hogy nem ígértem neki semmit, mármint szerelmet nem, és hűséget is csak addig amíg nem találok olyat, akivel nem csak egy flört erejéig, hanem hosszabb távon ágyba bújnék. És erre még volt jogom, legalábbis amíg ki nem derül, hogy a mi kis magán szerződésünk kinek a javára dől el, mert még érvényben volt, de még az első verseny le sem zajlott, hogy lássuk, ki is nyert valójában. Eddig én álltam jobban tekintve, Seb és Mark az utolsó teszten a középmezőnyben végeztek –ami jobb mint a tesztek elején -, de ha a versenyen ténylegesen jobb eredménnyel zárnak, akkor Chris nyer.. Csak pár napot kellett volna várnia, hogy kiderüljön, hogy nyeregben van e, ha igen, akkor úgyis úgy fogok táncolni, ahogy ő fütyül. Magyarán, kezdődik a babaprojekt, év végén meg a nászinduló.
Ez a „haragszom rád” hangulat, egész hétvégén kitartott csütörtöktől, pedig vissza sem jött a hotelbe.
Bármit kellett intéznem, még ha sürgős is volt, Gerhard jött. Szombat délután azonban, kifulladva közölte, öreg már ő ahhoz, hogy Chris és köztem szaladgáljon, rendezzük le végre ezt a vitát. Küldtem neki smst, hogy beszéljük meg, és jöjjön haza.
Egész éjszaka vártam Chrisre a szobánk nappalijában, de nem került elő. Próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva. Még mindig.
Hajnali négykor már nem bírtam tovább, felöltöztem, felkaptam a kocsija kulcsait, és kimentem a pályára.
Már kívülről látszott, hogy egyedül csak az ő irodájában ég a villany. Halkan kopogtam, és benyitottam.
Chris az asztalra borulva aludt. Előtte egy köteg hivatalos irat, és adatok tömkelege. Mögé sétáltam, és kicsit masszírozni kezdtem a vállát.
Felnyögött, megdörzsölte a szemét, és hátra nézett.
- Dolgozom! – morogta.
- Látom….- mosolyodtam el.
- Menj el! Nem érek rá veled foglalkozni!
Megfogtam a görgős szék háttámláját, és kihúztam Chrissel együtt a széket. Majd az ölébe ültem.
- Hiányzol…. – fúrtam a vállába az arcom – Egész éjjel vártalak….
- Dolgozom! – közölte dühösen.
- Chris! Hagyjuk már ezt….
- Majd a futam után megbeszéljük! –azzal eltolt magától.
Nem volt sem erőm, sem kedvem vitázni. Kelletlenül felálltam, és kisétáltam az ajtón.
Ha neki így jó, akkor nekem is. Én jöttem békülni, de le se szarta a fejem. Menjen a picsába!
Beültem a kocsiba és visszamentem a szállóba, megvettem a jegyem az első koraesti gépre.
Mindent összepakoltam.
A versenyt Seb boxából néztem végig, Zoé mellől.
Seb a hetedik, Mark a nyolcadik helyről indult.
Schumi volt a poleban, aminek örültem, újra a csúcsra tört.
Kissé kaotikusan alakult a folytatás. Schumi nyert, Seb és Mark lett a második és harmadik. De inkább a nagy szerencse miatt, Alonso és Hamilton már a rajtnál összeütköztek, Alonso kiesett, Hamilton is, de ő tíz körrel később. Massának megfőtt a motorja, ahogy Kubicának is. Buttonnál, pedig pár körrel a vége előtt megint kereket kellett cserélni, mivel elfogyott alóla a lágy keverék.
Leintették a versenyt, én pedig eltűntem a parkolóba, a nagy kavarodásban.
Már a reptéren vártam a beléptető kapunál a beszállásra, amikor Chris hívott.
Megnyomtam a hívásfogdást.
- Szia! Második, harmadik hely! –kiabálta boldogan.
- Tudom. Seb boxában ültem.
- Mindjárt kezdődik a buli! Merre csavarogsz?! – egészen fel volt dobva.
Azt hiszi mert jó eredményt ért el a csapat, el van felejtve minden?
Bemondták az utolsó figyelmezetést.
- Le kell tennem!
- Hol vagy most? – kérdezte Chris döbbenten.
- Le kell tennem!
- Hol vagy? –kérdezte ijedten.
- Éppen felszállok egy gépre, hogy elmehessek!
- Ne! Angie! Ne! Ne menj el, kérl….
Letettem.
Kikapcsoltam a telefont, és felszálltam a gépre.
Tudtam, hogy Chrisnek esélye sincs, hogy elérje ezt a járatot. Fél óra múlva indul, de mire ő kikeveredik a pályáról az legalább egy óra, és mire eléri a repteret, az újabb fél óra.
És utánam sem jöhet, mert a magángép Eddienél van, a céges meg Dietrichnél Zürichben.
Kemény hét és fél órás út után szálltam le Pesten.
Két lehetőségem volt, vagy hazamegyek Debrecenbe, anyuékhoz eszem ágában sem volt menni,Chris ott keresnek először. Vagy alszom hotelben.
Csak azért is, béreltem egy autót, és neki vágtam a hajnalban az a kicsit több mint két órás útnak.
Mire átléptem a kis kétszobás lakásom küszöbét, reggel hat óra volt.
Kihúztam a telefont a falból, és bekapcsoltam a mobilt.
Ötven egynéhány nem fogadott hívás.
Mind Christől. Ahogy néztem öt percenként jött egy.
Megint hívott.
Megnyomtam a kis zöld gombot.
- Szia! Hol vagy most?
Nem válaszoltam.
- Angie itt vagy még?
- Uhum.
- Hol vagy?
Megint nem válaszoltam.
- Milton Keynesben nem, az biztos, mert hívtam a gyárat. Mond meg kérlek hol vagy!
No válasz.
- Angie itt állok a reptéren, és tudnom kell, hogy hová vegyek jegyet, hogy utánad tudjak menni! Hol vagy? Los Angelesben? Budapesten? Debrecenben? – hosszú hallgatás – Ugye nem……. nem vagy Miamiban? –kérdezte kétségbeesve.
- De igen! – gőzöm sincs miért mondtam ezt.
Chris néma csendbe burkolózott, csak azt hallottam, ahogy ziláltan veszi a levegőt.
- Akarsz beszélni Eddievel? –kérdeztem semleges hangon.
- Nem…inkább nem….- suttogta.
- Más egyéb?
- Semmi…. Csak szeretlek…..
- Jó tudni, hogy ennyire éreztetted velem az utóbbi időben….
- Angie…….
- Ausztráliában találkozunk!
- Oda megyek Miamiba! Eddie lakásában vagytok?
- Nem kérdeztem hova hoz, nem is néztem. Nem ez a lényeg hol vagyunk, hanem, hogy mit csinál velem…. –mondtam kacéran.
- Akkor vége…. – suttogta Chris.
- Mégis mit vártál?
- Hogy átbeszéljük az egészet, bulizunk a fiúkkal, aztán szexelünk egy hatalmasat a szálloda medencéjében…. –mondta sóvárgó hangon.
- Le kell tennem!
- Szeretlek……..
Letettem, és elbőgtem magam. Visszahívhattam volna, hogy elmondjam, Debrecenbe vagyok, és jöjjön gyorsan, de nem tettem. Jobb lesz neki, ha azt hiszi, Eddienek tényleg megvoltam, úgysem beszélnek, és mire kiderül, addigra Chris talál magának, egy rendes hozzávaló lányt, aki igazán szereti.
Bementem a hálóba, fejemre húztam a takarót, és elaludtam.