Hazard of hearts 42.

42.rész

Tévedtem!
Nem ízekre szedte a sajtó hanem megette ebédre, késsel, villával.
Másról sem szóltak az újságok, a hírek, mint a fiúk botrányáról. Eddie lerázta magáról a dolgot, ahogy szokta, de Chris. Próbálta kimagyarázni azt, amit nem lehet, a képeken feketén –fehéren látszott, mit csinált, és kikkel. Menteni akarta a menthetőt, de esélye sem volt.
Egy kicsit fájt, hogy így vágott vissza, de elégtétel volt nekem, hogy rászállt a média!
Pár nappal később bekapcsoltam a telefonom, és töménytelen mennyiségű nem fogadott hívás mellett, volt két hangposta üzenetem is.
Meghallgattam az elsőt.
„ Szia Chris vagyok…. Szerettem volna beszélni veled, hogy tőlem tudd meg, hogy…… hogy egy idióta barom vagyok! Én tudom, hogy ezt nem lehet megmagyarázni, és …… Gőzöm sincs mi ütött belém, hogy miért csináltam! Én csak hallottam, amit Eddienek mondtál, és….
Túl sokat ittam a bulin, és elvesztettem a kontrollt. Tudod, hogy én nem ilyen vagyok! Ugye tudod, hogy jobb vagyok ennél? Kétlem, hogy bármit is számítana még, és a történtek után hülyén hangzik, de szeretlek!”
Hát öcsém, ezt elszúrtad!
Második üzenet, is tőle jött, kora reggel. Akkor esett le, hogy már szombat van, és hétfőn utazhatok Ausztráliába.
„ Gondoltam, jobb ha tudod, hogy most beszéltem Dietrichhel, még a hétvégi futamon én vezetem a csapatot, de a maláj nagydíjtól Gerhard lesz a főnök. Dietrich kirúgott…. Azt mondta a csapatnak így is van elég problémája, nincs szükség még egy barom csapatvezetőre is. Igaza van…” –nagyon le volt törve, és kétségbe is volt esve.
Megtudtam érteni miért.
Felhívtam Dietrichet.
- Angie drágám! Mi újság?
- Szia! Máris a lényegre térnék ha nem gond!
- Szokás szerint! Miben segíthetek?
- Miért rúgod ki Christ?
- Egyértelmű. Túl sokat hibázik, és már nem a megfelelő személy, hogy vezesse a csapatom! Egy ilyen botrányba belekeveredni!
- Dietrich ez hülyeség! Ez csak duma! Gondolom konkrét bajod is van vele, mert ez csak kifogás!
- Angie! Őszinte leszek, kezdődött azzal, hogy nem adott pénzt a makettezőknek, aztán elszúrták a kocsit, felvett egy tunigos társaságot, és megpróbálta előlem eltitkolni. Ahogy azt is, hogy sem veled, sem Eddievel nincs jó munkakapcsolata. Most meg ez a balhé! Gerhard is vezetett már csapatot, őt is ismerik, és szeretik, mindenkinek ez lesz a legjobb!
- Egyszer azt mondtad, hogy mondjam meg a véleményem, és szálljak szembe veled, ha úgy tetszik! Most el is mondom a véleményem: Dietrich te egy barom vagy! Az hogy elszúrták az idei autót az pech, ennyi, nem több, Chris betlizett de nem jött be van ilyen! Legközelebb több esze lesz, kettő a tuningosok az én barátaim, és nem tudom feltűnt e, de egészen jól kikupálták a kocsit a tesztek végére, és a versenyre is. Két dobogós hely a miénk volt! Nem értem mi a gond? Ha nem mondta el, hát feltehetően azért, mert tudta hogy beleszólnál, és esélyt sem adnál a srácoknak! Az hogy Eddievel és velem nem sokat beszél, nem jelenti azt, hogy a munkánk rovására is menne. Láthattad te is, hogy ez nem befolyásolta a csapat érdekeit, eredményeit! Az hogy most ilyen botrányba keverte magát, azaz ő dolga, Ron Dennis is megúszta a kémbotrányt, meg Briattore is a Renault-os csalást. Egyébként pedig hogy Chris kivel tölti a szabad idejét, és hogy mit csinál vele, ahhoz neked, nekem, és senkinek semmi köze! Lehet hogy Gerhard jó ember, de hogy a csapatnak Chrisre van szüksége az is biztos! Évek óta dolgozik velük, eredményesen! Én a te helyedbe adnék neki még egy esélyt! Tartozol neki ennyivel!
Néma csönd volt a válasz. Vártam egy kicsit, hogy át tudja gondolni.
- Ez őszinte volt! De amit mondtam, megmondtam!
- Én a helyedben akkor is csak év végén rúgnám ki, de csak akkor ha nem végeztek jól a bajnokságban! Felesleges még ezzel a vezetőcserével is magatokra húzni a sajtót!
Megint néma csönd.
- Igazad van. Legyen. Meggyőztél! Majd beszélek vele, hogy maradhat, de eredményeket akarok!
- Jól döntöttél!
- Még meglátjuk! Most le kell tennem!
- Rendben! Kösz! És ha lehet, ne mond el Chrisnek hogy én voltam!
- Oké! Szia!
Bontottuk a vonalat. Elmentem tusolni, és egy fürdőköntösben, a konyhába plattyogtam, összedobtam magamnak egy rántottát, sok zöldséggel.
Éppen kipakoltam a tányéromra, amikor kopogtattak.
Nem vártam senkit.
Kinéztem a kukucskálón. Nem tagadom meglepődtem, ugyanis egy viharvert Christian Horner állt a küszöbömön.
Néztem, ahogy újra kopogtat, és toporog.
- Angie itt vagy?
Nem szóltam ki, de ha válaszolok, se tudná rám törni az ajtót, mert acélból van.
Neki dűlt az ajtónak, mint aki mindjárt összeesik.
- Angie, ha itt vagy kérlek nyisd ki! Kérlek…- suttogta el a végét.
Nem adtam semmi életjelet. Várt egy kicsit, majd belebokszolt a falba. A korláthoz ment, de a első lépcső fokon állva még visszanézett. Fekete karikák sorakoztak a szeme alatt, a haja kócos volt, és az arcán is látszott, mennyire zaklatott napokon van túl.
Elindult lefelé, ekkor fordítottam el a kulcsot a zárban –ami a fémreteszek miatt mindig elég hangos művelet - és nyitottam ki az ajtót.
Chris azonnal megfordult, én meg úgy ahogy voltam egy szál semmiben, neki dűltem az ajtófélfának.
- Szia….- nyögte ki Chris.
- Honnan tudod a címem? – kérdeztem közönyösen.
- Andy barátnődtől. Két napig könyörögtem neki érte.
Ezért még kitekerem Andy nyakát az fix.
- Remek! És mit akarsz?
- Bocsánatot kérni… - visszasétált az ajtó elé.
- Látom élvezted Eddie buliját! –böktem rá a nyakán éktelenkedő harapásnyomra.
Fájdalmasan megrándult az arca.
- Tudom, hogy utálsz…
- Nem utállak, csak csalódott vagyok! Nagyon nem ilyen embernek ismertelek meg, és nem értem mire volt ez jó?
- Én sem… De a baromságom miatt, most nincs már semmim!
Érdeklődve néztem rá.
- Dietrich kirúgott, a barátaim Gerharddal az élen szóba sem állnak velem, Eddie röhög a markába, és ami a legfontosabb – nyelt egyet – téged is elvesztettelek… - nagyon le volt törve.
- Most azt várod, hogy bocsássak meg és fogadjalak vissza mert a hülyeséged miatt széthullik az életed?
Közelebb lépett hozzám, és megsimogatta az arcom.
- Most nagy szükségem van rád…. – nézett a szemembe hosszan.
- Ezt már mondtad, kaptál egy grátisz esélyt de elszúrtad!
- Tudom!
Magához húzott, és átölelt, hagytam, de nem öleltem át.
- Kellesz nekem! –suttogta a fülembe.
- Meddig? A következő veszekedésig? Vagy a következő orgiáig Eddievel?
Az álam alá csúsztatta a kezét, és kényszerített, hogy ránézzek.
- Kötöttél velem egy szerződést! Emlékszel még? –kérdezte durván.
- Tekints úgy, hogy az félre kurásod miatt érvénytelen!
- Nem volt kikötve, hogy nem mehetek félre!
- Szánalmas vagy! –erősen ellöktem magamtól – Ezzel akarsz magadhoz kötni, hogy ne hagyjalak el?!
Két lépést hátra kellett lépnie, hogy megtartsa az egyensúlyát.
Úgy nézett rám, mint egy fuldokló, az utolsó szalmaszárra.
- Menj haza, és hagyj engem békén! Melbourne-ben találkozunk! – beakartam csukni az ajtót, de a kezével elkapta.
Nem mondott semmit, csak bámult rám.
Sok mindent tükröződött a szemében, fájdalom, bánat, megbánás, kétségbeesés, fáradtság, és egy reménytelenség. Kicsit olyan volt, mint egy kivert kutya.
Végül bólintott, elengedte, majd hátra lépett, hogy be tudjam csukni.
Feladta.
Majdnem bezártam, amikor rájöttem, hogy dühös vagyok rá. Mégpedig nagyon, mert becsapott! Ugyanakkor meg, hiányzik is az érintése, a csókjai, az ölelése.
Jó volt vele. Bár nem szerettem, de akkor is a szexuális vonzódás, a szikra megvolt köztünk, és hiányzott.
Nyitva hagytam az ajtót, a konyha felé indultam, de még kiszóltam Chrisnek.
- Gyere be! És zárd be magad után az ajtót!
Felültem a bárszékre, és kezembe vettem a villát, majd beleszúrtam abba az isteni illatú rántottába.