Hazard of hearts 43.

43.rész

Hallottam, ahogy bejött, bezárta az ajtót, majd neki vetette a hátát a konyhapultnak és engem nézett.
Egy árva szót sem szóltam, csak jóízűen ettem tovább. Nem foglalkoztam vele. Kínjában már a padlót kezdte el fixírozni.
Végül, összeszedtem minden koszos edényt, a mosogatóhoz vittem, és elmostam. Fél szemmel néha Chrisre sandítottam, de ő csak állt ott, mint Bálám szamara a ködben.
Ránéztem a mikron villogó órára, délután fél kettő volt.
- Akarsz még valamit, vagy azaz új életcélod, hogy lukat bámulsz a konyhapadlómba? – pirítottam rá végül.
Kómásan nézett rám.
- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek….
- Ez megvolt, más valami?
- Még ma vissza kell mennem Milton Keynesbe…..- mondta fáradtan – Felügyelnem kell a pakolást, és össze kell szednem a cuccaimat, mert a jövő hétvégi verseny után, mert nem mehetek vissza a gyárba…
- Értem. Akkor jó munkát. – közöltem semlegesen.
Közelebb lépett hozzám.
- Mielőtt elmegyek tudnom kell, hogy…….- vett egy nagy levegőt – együtt vagyunk még?
Elfordítottam a fejem.
Átkarolta a derekam.
- Megmondhatod ha nem…
A szemébe néztem.
- Nem. –mondtam higgadtan.
Bólintott, majd lassan elengedett.
- Maradsz a csapattal, vagy felmondasz? – bökte ki nehézkesen.
- Maradok.
- Értem. Gerhard jó főnök lesz, nem hiszem hogy gondotok lesz egymással….
- Kétlem, hogy lenne. Kikísérlek! – közöltem nyomatékosan.
- Persze…- mondta halkan.
Kikísértem az ajtóhoz.
Látszott rajta, hogy nem akar elmenni, a küszöbön téblábolt.
- Akkor szia…- morogta.
- Szia!
Közelebb hajolt, hogy adjon egy puszit, de elfordítottam a fejem, így alig érte az arcom.
De ahogy elhúzódott, szándékosan hozzáért az ajkaival az enyémhez, és megcsókolt.
Olyan vehemensen és kétségbeesetten, támadott le, hogy nekiestünk az előszoba falának. Az elején tiltakoztam, próbáltam eltolni magamtól, de mivel nem tudtam, inkább a passzív ellenállást választottam. Nem csókoltam vissza, és nem öleltem át. Úgy álltam ott, mint egy darab márványszobor, hidegen, és érzéketlenül.
Chris tovább csókolt, és simogatott, mindent megtett, hogy beadjam a derekam, én pedig mindent, hogy ellen tudjak állni. Nagy volt a kísértés. Emlékeztettem magam a fotókra, és belemélyesztettem a körmöm a tenyerembe.
Neki döntötte a homlokát a vállamnak.
- Ne mond nekem, hogy elmúlt az a vonzalom ami köztünk volt! Miért csinálod ezt? Miért nem hagyod hogy szeresselek?
- Mert nem akarok egy ilyen alakot látni magam mellett! Undorító vagy! –sziszegtem.
Lerántotta a fürdőköpenyt a vállamról.
- Akarlak! –jelentette ki.
A füléhez hajoltam.
- Csak rajta! De ne lepődj meg ha feljelentelek erőszaktevésért! – sziszegtem.
Mérgesen ellökött magától.
Kilépett az ajtón, lerohant a lépcsőn, de a fordulóból még visszanézett.
Nem volt mérges, inkább csak mélyen megbántott, és reményvesztett. Láttam, hogy szeret, de még mindig mérges voltam rá.
Összeszedtem magam, és becsuktam az ajtót, és neki dűltem. Chris tekintetét, és érintését, azonban még mindig magamon éreztem. Igyekeztem mélyeket lélegezni, de egyre rosszabb lett, nem tudtam lenyugtatni magam.
Az ablakhoz szaladtam, és kinéztem. Egy sötétkék BMW akkor indult el a ház elől.
Felkaptam a telefont, és tárcsáztam.
Kicsengett. Nem vette fel. Újra hívtam, megint semmi. Írtam egy smst, csak ennyit:
„Gyere vissza! Most! Akarlak!”
Teltek a percek, de nem történt semmi.
Neki döntöttem a homlokom az üvegnek, és bámultam a parkolót. De nem jött vissza, és hívást, és smst sem kaptam.
Fél óra is eltelt már, mire rászántam magam, hogy ne álljak ott tovább.
Újra hívtam, de ezúttal szám nélkül.
Felvette.
- Itt Horner! Kivel beszélek? – kérdezte hivatalosan, de remegett a hangja.
Szóval nem akar többet látni, ezért nem reagált semmire, nem a telefonnal van gond. Úgy döntött elfelejt, mert összetörtem a szívét.
- Hallo! Ki az? Kivel beszélek? –kérdezte ingerülten.
Éreztem, hogy akaratom ellenére végig csorog egy könnycsepp az arcomon.
Kinyomtam. Sírtam egy sort, amikor újra ránéztem, az óra szerint, már majdnem negyed négy volt.
Adtam magamnak még egy utolsó esélyt, ha most sem veszi fel, akkor nem keresem többé.
Megnyomta a hívásindítást.
Kicsöngött.
Felvette.
- Itt Christian Horner! – közölte kimérten.
- Csak megakartam kérdezni, hogy rendben kiértél e a reptérre….- böktem ki.
Néma csend volt a reakció.
- Angie vagyok…- mondtam be a nevem.
- Rájöttem! Nem volt semmi gond! Van valami fontos céges ügy? – hideg volt a hangja.
Mély levegőt vettem, és éreztem, hogy megint végig gurul egy könnycsepp az arcomon.
- Nem… Semmi fontos…. – suttogtam elhalóan, és letettem.
Mélyeket lélegeztem, és lehunytam a szemem. Fél órával később minden kicsit jobb lett.
Kezembe vettem a mobilt, és tárcsáztam Eddiet.
Kicsöngött.
- Minek hívsz fel? Mi a faszt akarsz? – jött az ingerült hang.
Halványan elmosolyodtam.
- Volt egy ajánlod számomra. Az még érvényes vagy nem? – tettem fel a kérdést.
- Hogy mi a fene van? – veszekedett rám.
- Azt mondtad bármit megadnál azért, hogy velem tölthess egy éjszakát! Most itt az alkalom! Csak ide kell jönnöd!
- Te ittál, vagy beszedtél valamit? –kérdezte döbbenten.
- Nem! Éppen egy éjszakára keresek pasit! De ha azóta már nem vagy úgy megveszve értem, akkor akad más!
- Nem bocsátottál meg Chrisnek? – még mindig nem értett semmit.
- Idejött, elküldtem, és amikor vissza akartam hívni nem vette fel! Mikor szám nélkül pár órával később utolértem, úgy beszélt velem, mint valami csótánnyal! Úgyhogy ha áll még az ajánlatod, akkor most elfogadom!
Eddie belenevetett a telefonba.
- Mi a válaszod?
- Tudod, az a régi lány, aki voltál sokkal vonzóbb volt, mint kurvás éned, ezekből látok eleget. Hol vagy most?
- Debrecenben. És te?
- Milton Keynesben. Dietrich estére összehívta a bandát, hogy bejelentse Chris eltávolítását. – válaszolt még mindig jókedvűen.
- Igazán?
- Igen. Bár délután már arról beszélt, hogy csak év végén meneszti. Az a gyanúm, hogy rábeszélted az öreget, hogy ne rúgja ki! Ne is tagad! Tudom, hogy te voltál, de tőlem, nem tudja meg senki!
- Nem érdekel a púder Eddie!
- Elméletileg neked is itt kéne lenned! Te vagy a csapat fő menedzsere!
- Nekem nem szólt senki!
Újabb nevetés.
- Sejtettem. Chris ezért ment érted, ez volt a kifogása Dietrichnél. Gondolom, valójában békülni akart, és úgy visszatérni veled, mint egy pár!
- Szia! – mondtam mérgesen.
- Ne tedd le! –nevetett tovább – Lerázom a hülye főnököt, ne aggódj! De este tíznél előbb nem hiszem, hogy odaérek.
- Kimagyarázom magam Dietrichnél, hogy miért nem leszek ott! Te pedig, gyere Pestre! A Boscoloban találkozunk!
- Ha leszállt a gépem hívlak!
- Rendben!
- Biztos vagy te ebben ? –kérdezte meg Eddie váratlanul.
- Igen. És nem fogom megbánni, ezt hidd el.
Hallottam, ahogy vigyorog.
- Azt garantálom!
Azzal bontottuk a vonalat.