Hazard of hearts 44.

44.rész

Nos a délután, és az este egyáltalában nem úgy alakult, ahogy elterveztem. A kedvenc írem vagy egy órával később visszahívott, hogy kitört a balhé. Dietrich és Chris úgy üvöltött, hogy még én is hallottam belőle valamennyit, pedig Eddiet két párnázott ajtó, és egy hosszú folyosó választotta el tőlük.
- És mi az Isten átkán megy a vita?
- Hát Chris részéről, azon hogy visszajött összepakolni, és most nem akar maradni Dietrich hiába kérte, az angol megvan veszve hogy ő megy,semmivel sem lehet visszatartani, valamint szerinte Dietrich egy idióta, és most éppen téged szid, hogy miért dumáltál bele a dolgába.
- Hűűű. Zseniális! Szóval én vagyok mindenért a hibás!
- Igen! Chris szerint! De ő egy barom, úgyhogy nem érdekes miről süketel! - vigyorgott a telefonba.
- Remek!
Hírtelen hangos üvöltés hallatszott.
- Eddie! –messziről felismertem Dietrich hangját – Tedd le az a rohadt mobilt, és hívd fel Angelt, hogy jöjjön ide most azonnal! - üvöltötte.
A nagyfőnök harapóskedvében van.
- Reggelnél előbb nincs gép! –válaszoltam Eddienek.
- Vele beszélek éppen! De már elment az utolsó gép is!
- Akkor fogod magad és érte mész, és még ma este itt akarlak látni benneteket megértettétek?
- Jó!
- Azt mondja jó! –tolmácsolta Eddie.
- Helyes! –hatalmas puffanás, majd újabb üvöltés.
- Bevágta az ajtót!
- Sejtettem! Rohadtul nincs kedvem Milton Keynesbe menni.
- Gondolom. Pláne hogy Chris és Dietrich két tűz közé akarnak fogni!
Felnyögtem.
- Miért én vagyok a hibás hogy Chris hülye?
- Nem azért vagy hibás, azért vagy hibás mert nemet mondtál neki! –nevetett Eddie.
- Neked meg ezért van ilyen fene jókedved mi?
- Ne mond hogy nincs rá okom! Chris kiesett a képből, így nekem egészen jók lettek az esélyeim!
- Sosem változol meg! – mondtam nagyot sóhajtva.
- Ha megváltoztam volna, nem engem hívtál volna!
- Ha gyorsan lerázom a két marhát, akkor belefér még az estébe az elsődleges tervünk? – érdeklődtem félmosollyal az arcomon.
- Csábító a gondolat, ahogy te is….- duruzsolta a fülembe.
- De?
- De ha valaki meglátja, hogy mi egymáshoz mászkálunk az éjszaka közepén, és szól a hülye exednek, akkor Chris lesz az első aki az ajtónkat fogja verni!
- Ne mond hogy zavar a teljesítésben, ha valaki dörömböl az ajtódon! – vigyorodtam el.
- Engem aztán nem! De gondolom nem szeretnéd, ha a fél gyárat felverné! Bár ez engem nem érdekel, de úgy sejtem téged igen.
Hát nem volt kedvem kitenni magam, a pletykáknak, és csípős megjegyzéseknek, meg persze a lenéző tekinteteknek, hogy most Eddievel kavarok.
- Ha most azon töprengsz melléd állok e a bajban, akkor feleslegesen teszed!
Elmosolyodtam. Hülye lennék azt hinni, hogy Eddiere számíthatok.
- Csak akkor számíthatsz rám, ha többet ajánlasz nekem, mint Chrisnek. Én ugyanis veled kapcsolatban, nem elégszem meg a szexpartner szerepével!
- Még mindig a lelkem kell neked? – nevettem fel.
- Inkább a szíved!
- Pár éjszaka, és egy kaland! A többit meglátjuk! Ha nem tetszik, akkor keresek mást!
- Ha ez idő alatt nyilvánosan velem mutatkozol minden rendezvényen, nem csalsz meg, és őszinte leszel!
Jó ajánlat.
- Nálad vagy nálam?
- Nálam!
- Remek! A reptéren várlak!
- Akkor a reptéren!
Bontottuk a vonalat.
Már előre tudtam, hogy Chris a délutáni kis pofára ejtését akarja leverni rajtam, Dietrich meg azt, hogy hagyta magát befolyásolni.
Minek szóltam bele, rúgta volna ki és kész. Hülye vagyok!
Alig szálltunk fel a gépre, Eddie máris letámadott, az ölébe rántott én pedig hagytam. Gátlások nélkül kalandozott a kezünk a másik testén, és őrülten belemelegedtünk a csókolózásba. Egy légörvény következtében, pedig a padlón kötöttünk ki.
Őrülten kívántam, és akartam, hogy megtegye. Akartam, hogy szeressen, és akartam, hogy végre megtörténjen az, aminek már hónapok óta meg kellett volna.
Először éreztem, hogy nekem ő kell, és nem Chris, hogy az angol csak egy pótlék, aki olyan messze van tőlem, mint New York Párizstól.
Eddiet akartam igen, méghozzá mindenestül.
Lerángatta rólam a feslőt, és egy határozott mozdulattal letepert, ő volt felül.
Megragadtam a pólóját, és lehúztam róla.
Rám feküdt, és bár nadrág volt mindkettőnkön, így is majd megvesztem érte. A lábammal átkulcsoltam a derekát, és szorosan magamhoz húztam.
Beleharapott a nyakamba.
- Eddie… - nyögtem fel kéjesen.
Lecsúsztatta a melltartóm pántját, és végig csókolta a nyakam, a mellkasom, a mellem.
Hangosan felnyögtem, és belekarmoltam a hátába.
Felszisszent.
Egymásra néztünk, láttam a szemében a vágyat, aztán azt, ahogy lassan magához tér.
Megsimogatta az arcom.
- Mi az? –kérdeztem rekedten.
Átölelt.
- Ugye tudod mi lesz az osztrák első kérdése?
- Nem, de nem is érdekel! Te érdekelsz! – azzal beleharaptam a nyakába.
Éreztem, ahogy válaszul a keze a fenekemre csúszik.
- Az hogy lefeküdtél e velem, és ezért van e ez a Chris féle elmebaj? –nyögte a fülembe.
- Majd azt mondom nem! Jól tudok hazudni! – nevettem fel.
Eltolt magától, és a szemembe nézett.
- Bármilyen ügyesek is vagyunk, ezt nem fogjuk tudni leplezni! Elég lesz, csak azt látniuk, hogyan nézünk egymásra. –suttogta.
Tudtam mire céloz, ha már most megvan köztünk az őrület, mi lesz ha lefekszem vele?
- Egész nap a sötét kis félreeső helyeket fogjuk keresni….- nyögtem ki.
- Látom érted mire gondolok…. Mi nem fogunk ennél a menetnél megállni, képesek leszünk bárhol egymásnak esni, és ez látszani is fog rajtunk! Ez olyan, amit nem tudunk letagadni!
Tudtam, hogy mire fog kilukadni, de nem akartam, hogy kimondja.
- Tudom, hogy tudod…- sóhajtott fel – Ezt most nem lehet…
Simogatni kezdtem a hátát, halkan sóhajtott.
A kezem a nadrágja gombja felé csúsztattam, de elkapta a karom, és a dereka köré fonta.
- Most ne…. Várunk kell…. Csak estig bírd ki, az pár óra….
- Most akarlak!
- Én is…- suttogta – De ezzel a húzással nem csak a hármunk karrierjét, de a Red Bullt is hazavágnánk…. Ha kiderül, hogy Chris azért pipa mert azt hiszi én és te, és elmegy, a csapatot Gerhard nem tudja összefogni, és szétesik….
Szorosan hozzábújtam.
- Fel vagyok húzva…. Nem bírom tovább…- nyögtem a fülébe.
- Csak estig kell kibírnod….- morogta.
Gőzöm sincs, hogy szedtünk össze annyi józanészt és önuralmat, hogy nem szeretkeztük végig az út hátralévő részét.
Eddie végig mellettem sétált a folyosón. Az egész szint üres volt, sehol senki. Gondolom mindenkinek sürgős dolga akart, az épület már részlegein, amikor kitört a veszekedés.
Megálltunk Dietrich irodája előtt.
- Úgy érzem magam, mint aki most lép be az oroszlán barlangjába…- morogtam.
- Te egészen jól meg tudod szelídíteni őket!
Magához húzott, és keményen megcsókolt.
- Menni fog… - suttogta.
Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam