Hazard of hearts 48.

48.rész

Eddie kedden meglátogatott, kicsit sem volt feltűnő, hogy alig pár perccel azután érkezett, hogy Chris elment, hogy elintézze a másnapi utunkat.
Kopogott, bejött, és leült az ágyam szélére.
- Chris feltűnően jókedvű, és összeszedettebb, mint korábban…. – közölte tárgyilagosan.
Érdeklődve néztem rá.
- Ha kérdezni akarsz kérdezz, ne célozgass.
- Együtt vagytok igaz?
- Igen.
- Hülye kérdés volt! Végül is nyilvánvaló! – felállt és az ablakhoz sétált zsebretett kezekkel – Ha Chris veled lehet, olyan mintha kicserélték volna, egész más ember! Lazább, könnyedebb, kevésbé stresszes. – kibámult az a tájra.
- Nekem is feltűnt. Néha mégis hagyja, hogy maga alá temessék a gondok, és munka. Túl sokat vállal.
- Ő már csak ilyen. Az igazi szerelme a Red Bull.
- Lehet….
- Tulajdonképpen miért ő?
- Mert ő mindig szeretni fog.
- De én jobban tudnálak! Erősebben, szenvedélyesebben! És te erre vágy! – nézett a szemembe.
- És meddig? Egy napig? Egy hétig? Egy évig? És aztán mi lesz Eddie? Lapátra teszel? Nem köszönöm! Nem tudnám elviselni, hogy valaki megint eldob, mint egy használt, és értéktelen kacatot.
- De nem szereted Christ! Te engem szeretsz!
- Szeretem Christ! Kedves pasi, szeret, jó vele az ágyban, törődik velem, biztonságot, és nyugalmat, családot kínál. Lehetőséget kínál egy olyan életre, amit mindig is szerettem volna.
- Akkor máshogy mondom! Nem vagy belé szerelmes!
- Vonzódom hozzá, és kedvelem, de nem vagyok szerelmes. Ő is tudja. De megakarom próbálni vele!
Eddie gúnyosan felnevetett.
- És azt hiszed működni fog?
- Igen… Csak ne zavarj a bele a képbe.
- És konkrétan mit szeretnél? –kérdezte gúnyosan – Menjek el a Red Bulltól? Vagy mit?
- Eddie kérlek! Ne csináld ezt.
- Jó! Mit szeretnél?
- Csak annyit, hogy legyél normális, ne gyere hozzám, a múltkorihoz hasonló ajánlatokkal, kerüljük egymást amennyire lehet, és ne nézz rám úgy mint egy kis kutya a velős csontra!
- Sajnálom drágám, de a nézésemen, és az érzéseimen nem tudok, és nem is akarok változtatni! – vágott vissza mérgesen.
- Mire jó ez a cirkusz Eddie?
- Hogy mire? Arra hogy vedd már észre, hogy mit csinálsz te liba! Chris a tenyérén hordoz majd, és szeret, igen! Közben szépen lassan korlátok közé zár, és ha lesz egy gyerek akkor a négy falközé kényszerülsz, aztán mikor rájön hogy már nem az vagy aki régen, keres egy fiatalabb picsát, amíg te otthon vagy. Nő már fel! Chris nem tudja neked megadni azt szabadságot, amit szeretnél! Ő magához akar kötni, ezer szállal, hogy ne tudj szabadulni!
- Lehet, hogy te nem így gondolod, de a család, a gyereke is egyfajta kaland, és kihívás, és kötöttségekkel jár igen, de ezeket mind akarom! Te magad mondtad, hogy te egyikre sem vágysz, neked ezek nem kellenek! Hogy indulhatnék el veled közös úton, ha még közös terveink, céljaink sincsenek Eddie?!
Döbbenten bámult rám.
- Te tényleg ezt akarod? Kiabáló, ordító gyerekeket, azt, hogy öt percig nincs csend a lakásban?
- Igen. Egy kertes házat, kutyát, gyereket, férjet!
- És mi van azzal, hogy úgy vetetted rám magad, mint egy kiéhezett vadmacska? Meg azzal hogy velem akarsz henteregni? Az mi volt?
- Tévedés…
- Na ne! Ne etess jó? Ne add most be nekem, hogy az tévedés volt, és éppen pasi hiányod volt! Mindketten tudjuk, hogy abban nem csak a szex hiány volt bene!
- Eddie én már döntöttem. –szögeztem le.
Rátámaszkodott az ágyam végénél lévő vaskeretre.
- Ha ezt komolyan gondolod, akkor valóban jól döntöttél! Ha azt szeretnéd, akkor én többet semmi jelét sem adom annak, hogy kellesz nekem, és kerüllek amennyire lehet. Én nem állok az utatokba! De akkor te se szaladj hozzám bőgve, vagy hívj fel az éjszaka közepén, hogy kell valaki akivel beszélhetsz, mert vihar van a paradicsomban! – mondta dühösen.
- Megértettem.
- És gondolom azt is tudod, hogyha fél év múlva dobod Christ, akkor teljesen összeomlik, és alkoholista lesz. Olyan szerelmes beléd az a szerencsétlen mint a nagy ágyú. Egy ilyen döntéssel, taccsra tennéd teljesen. De hozzám ne gyere, se vigaszért, se semmiért! Végeztem veled, most, és mindenkorra!
- Értem….
- Remélem is! Szevasz! –azzal kiviharzott, és beleütközött az éppen érkező Chrisbe – A tied lehet, viheted! – bökött felém a fejével, és elcsörtetett.
Chris érdeklődve lépett beljebb, és pillantott rám.
- Miről maradtam le?
- Azt hiszem, hogy miattam lemondhatsz arról, hogy Eddie lesz a tanúd az esküvőnkön… - sóhajtottam fel.
- Összevesztetek?
- Hülyén hangzana, ha azt mondanám, hogy szakítottam vele? –néztem rá, félszeg mosollyal.
Megrázta a fejét.
- Talán pontosabb úgy, hogy elvágtad a köztetek lévő köteléket.
- Igen. Lehet…..- töprengtem el – Mindenesetre, kijelentette, hogy nem fog közénk állni.
- De gondolom nem tapsolt örömében… Sőt!
- Chris! Ő a te barátod, a legjobb haverod, ne foglalkozz azzal, hogy én kerülni fogom!
- Mit mondott?
- Hallottad te azt. –mosolyogtam rá.
Felsóhajtott.
- Hallottam, és nem örülök neki.
- Félsz?
- Eddie jól látja, nem viselném el, hogy még egyszer elveszítselek.
- Chris, ha ennyire félsz, hogy bántalak, akkor ne kezdjünk bele. Én csak annyi tudok ígérni, hogy mindent megteszek, hogy ne szakítás legyen a vége.
- Tudom…
- Ha inkább nem akarod, akkor azt most mond meg.
- Nem! Akarom! És ha mégsem jön össze, majd igyekszem, hogy ne boruljak ki nagyon.
Szorosan megölelt, és hozzábújtam.
Nem akartam még több fájdalmat okozni neki, és reméltem hogy nem is fogok.