Hazard of hearts 37.

37.rész

Belekortyoltam a hűsítő italba, és hátradőltem a székemben.
Eddienél is volt valami pohár, de mérget mertem volna rá tenni, hogy sem nem víz, se nem tea. Ő is kényelmesen elnyúlt a fotelben.
- Mielőtt felpaprikáznád magad, csak úgy kérdem, mi az öreg Istenért nálam kötsz ki, ha lelki válságban vagy?
Keserűen felnevetett.
- Halvány gőzöm sincs.
- Remek. – nagyot sóhajtottam – Hallgatlak….
- Átnézted a szerződést?
Nem értettem miért terel, de ha már feltett egy kérdést válaszolok rá.
- Át. Egész jó, de még kell rajta csiszolni, ha kicsit engedékenyebbek, akkor mi nagyon jól járunk….
- Sejtettem. Akkor az holnap még hosszú menet lesz, arab barátainkkal.
- Vidd el Gerhardot, hátha ő tud rájuk hatni…
- Gerharddal nem megyek sokra, ő a pr részen jó. Nekem egy karakán tárgyaló partner kéne, aki megtudja őket szorongatni… –morogta miközben az egyik kezével megnyomkodta az orrnyergét.
- Az arabok velem sose tárgyalnának, mert nő vagyok…. Ebben nem tudok segíteni….
- Tudom….
- Vidd el Christ….
- Most jövök tőle, rengeteg lent a meló, vacakolnak a taktikával, meg pakolnak! Holnap még inkább el lesz havazva! Nem tud jönni. Egyedül, pedig nem megyek sokra! – kapta fel a vizet.
- Dietrich?
- Áhhh. Te se gondolod komolyan? A világ túl felén van!
- Akkor passz. De kreatív vagy megoldod!
- Persze! –dünnyögte.
- Miért nem mész vissza a szállóba és pihened ki magad? Még el sem kezdődött a szezon, de már viseltes vagy….
- És mégis mit csináljak nézzem a négy falat? –fakadt ki.
- Ugyan már nem hiszem, hogy ne tudnál magadnak programot szervezni! Máskor buli, meg haverok, és nők terén igazán jól feltalálod magad!
- Ezekre most nem vágyom!
Hosszan néztem rá, morcosan forgatta a kezében lévő poharat.
- Had ne kérdezzem meg mire vágysz! – mondtam nagyot sóhajtva.
Válaszul megeresztett egy gúnyos félmosolyt, és beleivott az italába.
- Adok két jó tanácsot! Ne igyál többet, bármi is van abban, és hívd fel Zoét! Biztosan át tudnál menni hozzá dumálgatni!
- Beszéltem vele! –mondta lemondóan – Holnap ráér, de ma este Sebbel elmentek éjszakai városnézésre, meg valami bemutatóra! Amúgy meg nem ittam, ez csak gyömbér, nem vagyok részeg! Különben is itt ha a szállodán kívül vagy részeg, akkor sittre is vágnak, egy jó nagy büntetés mellett.
- Jó tudni! Jaj emlékszem! A Puma bemutató, és magyarázott valamit, hogy utána elmennek enni. Azt mondta rám csörög, ha visszaértek a szállóba. – ránéztem az órámra, már elmúlt este tizenegy.
Leraktam az italom az asztalra, és megdörzsöltem a szemem. Nagyot ásítottam.
- Te is fáradtnak tűnsz…
- Az is vagyok, egy zuhanyra, és alvásra vágyom….
Jött egy sms Christől.
- Remek! –morogtam.
- Gond van?
- Chris itt alszik homeban. Még marad két órát, aztán lefekszik aludni, és hajnalban folytatják.
- Akkor maradj te is….
- Nincs hely. Az új emberek miatt, nem tudnak szabad ágyat adni, tele van a home. Chris szobája pedig egy ágyas…. Kocsikázhatok vissza egyedül éjszaka a szállóba!
A pálya és a főváros Manáma ahol mindenki megszállt, kb. harminc kilométerre volt, ami időben kb. harminc – negyven perc. Nem volt kedvem majd egy órát kocsikázni, hulla fáradtan.
- A sofőr elvisz!
- A sofőr még délután visszavitte a nélkülözhető embereket… Ha a szálló felé mész, akkor mehetnék utánad Chris kocsijával….
- Arra megyek, de gyere inkább velem! Biztonságosabb! Sok mostanában az éjszakai rablás, főleg, az egyénileg utazókra pályáznak, akik megállnak egy - egy piros lámpánál… Chris is nyugodtabb lenne…
- Hát hogyne! –mondtam gúnyosan.
- Most mi van?
- „Ha elmész egy Forma 1-es futamra, a feleséged ne hagyd Irvine közelében!” (ismeretlen szerző, egy időben ez az idézet keringett Eddieről)
Felnevetett.
- Azt hittem ezt már sokan elfelejtették!
- Egyre gyakrabban hallani mostanság!
- Príma! –dünnyögte – Hogy döntöttél?
- Elköszönök Christől, a parkolóban találkozunk!
- Jó….- azzal elment.
Tény, ami tény, Chris nem tapsolt, hogy Eddievel megyek, de szinte is biztonságosabb így. Eléggé feszült volt a viszonyuk, még nem heverte ki a barátságuk, a múltkori bunyót. Feltűnően kerülték egymás társaságát.
Közben jött egy sms Zoétól, hogy rendben hazaértek.
Chris elkísért a parkoló bejáratáig, Eddie távolról intett, hogy hello, Chris meg vissza.
Elbúcsúztunk, majd odasétáltam Eddiehez. Egy tűzpiros 2010-es Ferrari 458 Italiával volt.
Megsimogattam a karosszériát.
- Tetszik?
- Ez egy Ferrari, a kocsik királya! –közöltem válaszképp.
Fanyarul elmosolyodott.
- Szállj be!
Beültem mellé, az anyós ülésre.
Bekapcsoltam az övet. Eddie pedig, beindította a motort, ami a jellegzetes, mély Ferraris sportautók kissé bömbölő, kissé doromboló hangján megszólalt.
Behunytam a szemem. Imádtam a Ferrarik hangját. Olyan volt ez nekem, mint egy klasszikus zenei ínyencnek, Beethoven IX. szimfóniáját hallgatni lazítás képen.
Alig egy perccel később hallottam, ahogy motor egyre erőteljesebben felbőg, és éreztem, ahogy kissé belepréselődtem az ülésbe, kinyitottam a szemem, és Eddie éppen százhatvannal ment a kihalt úton.
Felé fordultam.
- Lassítsak? –nézett rám gúnyosan.
Elfészkeltem magam az ülésben.
- Inkább gyorsíts! Nem szeretek lassan közlekedni!
Válaszul, fölváltott egy fokozatot, majd még egyet, és még egyet.
A sebességmutatóra néztem, kétszázötven.
Feltűnt a város felé vezető, kicsit éles bal kanyar. Egyet vissza váltott, és olyan százötvennel befordult, a kocsi fara pedig kitört, de megfogta.
A város felé nem ment többel százhúsznál.