Hazard of hearts 45.

45.rész

Beléptem az ajtón.
Soha nem jártam még ebben az irodában, de azonnal lenyűgözött. Fehér falak, mahagóni laminált padló, fekete vastag, és puha szőnyegek vörös kocka mintákkal. A bejárattal szemben hatalmas ablakok melyek egy külső teraszra vezettek. Előtte egy nagy és széles mahagóni asztal, aminek a bal oldali sarkán volt a laptop a nyomtató, és az irat megsemmisítő, a jobb oldalán pedig csak egy fekete levélpapír alátét terpeszkedett. Ha az ember leült előtte elhelyezett kényelmes fekete bőr fotelek valamelyikébe, úgy érezhette, hogy eltörpül az asztal előtt.
Az elnöki szék, is reprezentatív volt, nagy kényelmes fekete bőr, a karfán mahagóni betét berakással. Jobb oldalon a fal mellett egy széles könyvszekrény, palzma tv-vel, dvd lejátszóval, és kulccsal elzárható sötétszürke színű fiókokkal.
Ennyi volt a berendezés, a többi üres nyílt tér. Kissé nyomasztólag hatott.
Az egész azt sugallta, hogy itt egy nagy hatalmú, komoly, borzalmasan gazdag ember dolgozik. Visszafogott, mégis hivalkodó. Hivalkodás a hatalommal.
Dietrich pár lépésre állt az ajtótó, nagyon idegesnek és nyúzottnak tűnt.
Chris nekem háttal állt, az ablaknál.
Dietrich jelentőségteljesen rám, és Eddie nézett.
- Most pedig szépen elmondjátok nekem, hogy mi ez a brazil szappanopera, amit műveltek! – közölte az osztrák idegesen.
Eddie pillantottam, de meg sem rezdült. Arra várt, hogy én adjam elő a verziómat, és ő meg helyeseljen. Nem akarta még jobban megkeverni a dolgokat, hiszen a Chris ügyben nem ismerte az én verziómat, illetve amit ismert, azt nem akarta ő sem egyiküknek sem kitálalni.
- Úgy tudtam, hogy az alkalmazottaid magánélete nem tartozik rád! – közöltem egyszerűen.
Eldöntöttem, hogy csak annyit mondok el, ami feltétlenül fontos, de ha kötik az ebet a karóhoz, akkor én kiborítom a bilit, bár ez azt fogja jelenteni, hogy mind repülünk.
- Rám tartozik amennyiben, ti hárman nem tudtok együtt dolgozni! – kiabált Dietrich.
- Nekem nem jelentett problémát egyikükkel sem dolgozni! Vagy nekik igen? – a kérdést Eddienek, és Chrisnek is címeztem.
- Engem nem zavart, ez a kis összezörrenés! Voltam már hasonló helyzetben máskor is! –mondta Eddie könnyedén.
- Nekem csak egy kérdésem lenne! –szólalt meg Chris nyugodt hangon, de érződött, hogy ez mennyire erőltetett volt a részéről, egy rossz szó, és üvöltésbe megy át.
- Hallgatlak! – mondtam kissé gúnyosan.
Megfordult, én pedig ledöbbentem. Nem mertem oldalra nézni, hogy Eddienek mi a reakciója, de sejtettem, hogy ugyan az mint az enyém.
Chris arca egyértelműen tükrözte, hogy kimerült, délutáni találkozásunk óta, még táskásabb lett a szeme, és mér morcosabb a tekintetet. De igazából az aggasztott leginkább, hogy sápadt volt a dühtől, és a feldúltságtól. Ha szemmel ölni lehetne, én ott és akkor már meghaltam volna, úgy éreztem a szemei lyukat égetnek a testembe. Láttam rajta, hogy mivel vádol, és azt hogy őszinte választ vár. Eddienek igaza volt, Chris és Dietrich bárhogy is hazudunk volna, lebuktatnak. De főleg Chris.
Úgy leste minden mozdulatomat, minden rezdülésemet, mint egy nagy ragadozó a prédáját. Nem tudtam elrejtőzni előle.
Dühös lettem. Szívesen leordítottam volna a fejét, ugyanis én végérvényesen elküldtem Eddiet, de mégis kiverte a balhét, és én voltam a rossz, meg a kurva. Pedig csak annyit tettem, hogy nemet mondtam Eddienek. Mikor meg nem akartam látni, ő mégis oda citált az ír ajtajához, aztán meg napokig nem állt velem szóba, mikor meg nyertek azt hitte minden el van felejtve, és megint én voltam a rossz akinek nincs joga megsértődni. Végül bekurvázott, és New Yorktól Tokióig mindenki megtudta. Utána meg mikor rájöttem, hogy hülye vagyok, akkor ő ült fel a duzzogóra, és bunkózott.
Akik meg tudtak róla, hogy a barátnője vagyok, azok előtt meg éghetek mint a rongy.
Chris továbbra is engem fixírozott, én pedig felvettem a gőgös liba álarcomat. Ennyi nekem is járt.
- Mióta kefélsz vele a hátam mögött? – kérdezte ingerülten, és Eddie felé bökött a fejével.
Ledöbbentem, és Eddie pillantottam, aki szintén megrökönyödve nézett rám.
Visszanéztem Chrisre. Csak a vak nem látta, hogy ő totálisan elhitte a saját agyszüleményét.
- Chris te eszednél vagy? – fakadt ki Eddie – Honnan szedted ez a marhaságot?
- Hagyd! – szóltam rá Eddiere – Tök mindegy mit mondunk! Ő már eldöntötte, hogy én megcsaltam veled, méghozzá a háta mögött! Kár hogy voltam, olyan hülye és rád hallgattam, - fordultam Eddie felé - le kellett volna feküdnöm veled idefelé jövet! Akkor legalább a képébe röhöghettem volna, hogy igaza van, és ráadásul egy haverjával! Most rajta röhögne a fél paddock! És legalább lenne joga vádaskodni, de persze az hogy ő kikkel hentergett, az nem a zavarja a lelkiismeretét! – gúnyolódtam tovább.
- Ha ti nem…- mutogatott ránk Dietrich – Akkor nem értem mi a gond?
- Az hogy mindkét kakasnak én kelled! – nevettem fel – Ennyi a gond nem több! Az egyiknek nem ígértem többet, mint hogy a szeretőm lehet, a másik meg kínjában bármit megadna, hogy bebújjak az ágyába, és ajánlatokat tesz. Csak van annyi eszem, hogy az egyik nem kéne mert előbb csal meg minthogy levegőt veszek, a másik meg magához akar láncolni a szerelmével, és rám csukná az ajtót. Azt meg rakd össze magad, hogy melyik – melyik! – mondtam peckesen.
- A szerető? – bökött Dietrich Chrisre – A csábító? – bökött Eddiere – A nagy szerelmes?- bökött megint Chrisre.
- Mindkettőre böködhetsz ez ügyben, úgy vélem. –mondtam szkeptikusan.
Leült az egyik székbe.
- Én ehhez már túl öreg vagyok! És ez a két majom is! Harmincon túl még képesek vagytok egy nő miatt ölre menni? Mint két idióta kis kamasz! Az eszem megáll. –bukott ki Dietrich.
Én meg vigyorogtam, mint a vadalma.
- És neked melyik marha kell? –kérdezte Dietrich.
- Szerinted? – nevettem rá.
Dietrich érdeklődve nézett rám.
- Ez a barom! – böktem Chrisre – Féltékeny a semmire, pedig nem ígértem neki semmit, és könyörög hogy ne dobjam ki, aztán, összeveszünk és még aznap két luxusprostival hentereg. Szerinted mi a véleményem róla? Jah, és feltételezte, hogy azért vertem szét a lakását, mert rá voltam mérges, fel sem merült benne, hogy azért mert a haverja nekem esett, és védtem magam! Aztán meg mikor visszautasítom Eddie gyomorforgató ajánlatát, még én vagyok a hibás? Inkább meg kéne köszönnie, hogy addig győzködtem, míg idejöttek a haverjaim, és javítottak valamit a kocsin! De mindegy! Ez a másik őstulok meg! Először kellek neki, aztán besértődik mert más ápolt, és másnál kerestem vigaszt! De ha gondja van a lányával, akkor az én ajtómat kaparja, hogy adjak tanácsot, és nem mellesleg meg akar venni kilóra mint valami prostit, mert nem bújok be füttyszóra az ágyába! Dietrich most őszintén! Most van elegem mindkettőből, de úgy Istenesen. Azt hittem itt felelősség teljes emberke dolgoznak, de ahogy látom, mindegyik a farka után meg! Torkig vagyok! Felmondok! Visszamegyek a gyárépítési projektbe, ahol legalább nem kell állandóan abban élnem, hogyhogy cseszegetik egymást, meg engem! – közöltem határozottan.
Dietrich nagyot sóhajtott, és fáradtan nézett rám.
- Magam is támogatom ezt, a tervedet te lány!
- De Dietrich! A csapatomnak szüksége van a….
- Elég legyen Chris! Fog be a szád! Éppen elég problémád van így is a csapattal! Old meg azokat! És nőj fel végre! – ordította, majd Eddiere pillantott – Ez rád is vonatkozik, te bonviván! Miért kavarod a szart azzal, hogy Chris nője kell neked? Miért nem kellett korábban amíg a tied volt? Most minek futsz utána? Nem bírsz magaddal?
Dietrich végignézett mindenkin.
- Angie te hazamész, és ott is maradsz, és befejezed a gyárat körüli munkát! Chris te szépen szervezed a csapatod életét, és rendet teszel végre, hogy megnyerjük a bajnokságot! És ajánlom, hogy szedd össze végre a józan eszed, amit elhagytál valahol az álló farkad mögött! És te! Te írek gyöngye! Bár eddig nem volt gond a munkáddal, de ajánlom, hogy ezután se legyen, és lehetőleg ne legyél címlapon a botrányaiddal! Most pedig! Angie lennél olya kedves kimenni, én még váltanék velük pár keresetlen szót, ami nem női fülnek való!
Bólintottam, és gyorsan elhagytam az irodát.