Driven - Felpörgetve 26.

26.rész

Egy szál törölközőben jöttem ki, Chris pedig az ajtóban állt. Megpróbáltam megkerülni, de nem hagyta, végül kisebb dulakodásba mentünk át, végül szorosan átölelt, és magához húzott.
- Beszélnünk kell!
- Nem akarok! – duzzogtam.
Fáradt voltam, álmos, ideges, és rohadtul éhes. És marha pipa.
Amint egy kicsit eltolt magától pofon vágtam, erre dühből megcsókolt. Én meg viszonoztam.
De a tombolás átment, szenvedélyes csókolózásba, és egymás szemérmetlen simogatásába. Olyan erősen elkapott minket a hév, hogy mire végre elváltak egymástól az ajkaink, hogy levegőt vegyünk, rajtam nem volt törölköző, az angolról meg félig leszedtem a nadrágot, és az inget.
Pár pillanatig zavartan néztük a másikat, amikor pedig Chris újra megcsókolt, kopogtattak.
Dühösen mordult fel.
- Ne nyisd ki… Akármiről is van szó fél órát várhat… - húztam magamhoz.
- Tudják, hogy itt vagyok… - dünnyögte.
- Nem tudják…. Majd elmegy… - néztem rá kacéran.
Újra kopogtattak.
- Főnök ébredj fel! Guillaume vagyok! Christian! –dörömbölt újra.
- Megölöm… - sziszegtem.
- A legjobb emberem. Inkább ne. –próbálta kapkodva rendbe szedni magát.
- Nem érdekel baszd meg! –suttogtam.
- Inkább téged! – hírtelen megint szorosan átölelt, és a nyakamat csókolgatta.
- Christian! –dörömbölt a francia tovább.
- Rázd le gyorsan…..- karmoltam bele a ruháján keresztül a csípőjébe, aztán a nadrágján lehúztam a cipzárt.
- Christian!
- Ráz le…. – nyögtem föl, ahogy teljes erővel a falnak préselt.
- Christian!
- Az ördögbe! –csattant fel, és dühösen kicsörtetett.
Tudtam, hogy ezúttal nem rám mérges.
Hallottam ahogy kivágja az ajtót.
- Mi az ördög olyan fontos Rocquelin!
- Főnök mi történt a …
- Kérdeztem valamit!
- Meg kellene beszélnünk Sebastian teszt eredményeit, és pár…
- És ez nem várhat fél órát?
- De! De tegnap te mondtad, hogy ma reggel ezzel kezdjünk, és hogy…
- Szeretnék egy nyugodt órát eltölteni a feleségemmel, mert mióta hajnalban visszaérkeztünk Amerikából, csak dolgoztam, pótoltam a lemaradást, és csak fél órát aludtam! Ha nem nagy kérés, akkor gyere vissza később, és mond meg a többieknek is, hogy most az egyszer délelőtt tizenegy előtt nem érdekel még az sem, ha ég a ház! –azzal becsapta a bejáratit Guillaume döbbent arca előtt.
Somolyogva néztem rá, félig az ajtófélfa mögül.
- Kicsit viharvert vagy… - haraptam mosolygósan az alsó ajkamba.
- Te meg őrülten kívánatos. – szorosan magához húzott.
- Miért? – kérdeztem kacéran.
- Mert jól nézel ki ruha nélkül. –jött a szenvtelen válasz.
- Azt hittem azért, mert esetleg rád bíznám a részvényeket….
- Most csak húzod az agyam, vagy tényleg le akarsz velem feküdni? – szorított ingerülten a falnak.
- Ne mond hogy nem azért lettem máris kicsit vonzóbb, mert a te kezedbe akarom adni a gyeplőt? – gúnyolódtam.
- Ezért volt ez az egész? Hogy hülyét csinálj….
Válasz helyett megcsókoltam, ő pedig durván viszonozta.
- Velem te nem fogsz játszani! –sziszegte.
- Te játszol velem! Azért akarsz megfektetni, hogy aláírjam azt a …..
Megcsókolt, és belém fojtotta a szót.
- Nem, nem azért egyszerűen csak megőrjítesz…. – mondta rekedten, majd neki döntötte a homlokát az enyémnek.
- Bunkó voltál.
- Menthetetlenül. Sajnálom. De annyi a gond, meg a probléma, hogy ki sem látszom belőle….. –neki szorított a falnak, és megfogta a combom, majd fölhúzta, hogy fonjam a csípője köré – Hol akarod? –morogta a nyakamba, miközben csókolgatta, és lerángatta magáról az ingét.
- A kanapén…. A dolgozóban….. –végigkarmoltam a hátát –Aztán az asztalon…..és a padlón…. - nyögtem fel.
Megeresztett egy perverz mosolyt.
- Kis ribanc…. A kocsi tetején nem? – kérdezte vigyorogva.
- Inkább a motorborító elemen…. – néztem rá ártatlanul – Kétlem hogy az autó többi része kényelmes lenne…
- Micsoda egy nimfomán nő vagy… - cukkolt.
- Ha te azt tudnád? – nevettem fel.
Még be sem értünk a dolgozóba, már mindkét lábam a csípője köré fontam, és őrülten csókolóztunk.
Chris olyan vehemensen simogatta a fenekem, hogy szinte eszemet vesztettem, de ahogy láttam ő sem volt teljesen józan.
Éppen a nadrágjától akart szabadult, amikor megint dörömbölni kezdtek az ajtón.
- Christian!
- Mi vagy te? Az amerikai elnök, hogy ekkora a forgalom? – dünnyögtem.
- Christian! Azonnal nyisd ki!
- Ez Didi! – morogta mérgesen.
- Azonnal nyisd ki! –dörömbölt tovább.
- Amíg nem megyek ki, addig úgysem tűnik el. –sóhajtott fel.
- Reméltem, hogy nem ezt mondod.
Kelletlenül elengedett, felkapta a földről az ingét, felém nyújtotta.
- Ahogy ismerem berobog mint valami tank, nem árt ha legalább eltakarsz pár dolgot. –vigyorgott kajánul.
- Miért nem tetszene neki a látvány?
- De túlságosan is. –cukkolt tovább.
- És az nem gond – álltam meg a dolgozó ajtajában – hogy te fél pucér vagy?
Megrántotta a vállát és ajtót nyitott.
Az osztrák úgy rontott be, mint egy tornádó.
- Mi tartott eddig? – tombolta – Én hozom itt neked a megoldást te meg alszol?
Chris értetlenül pillantott rá, de az osztrák úgy el volt foglalva saját magával, hogy fel sem tűntem neki.
- Megvan a megoldás.
- Igazán?
- Igen, de nem ám az én ötletem. –azzal az ajtó felé bökött.
Chris arcára kiült döbbenet, és még valami, amit nem tudtam azonosítani.
- Ő mit keres is? –nézett Didire.
- Segít nekünk, hogy ne kelljen elvenned, azt az idegbeteg kis libát.
- Igen, és remek megoldást találtam hidd el. –lépett be szőke hosszú hajó, negyvenes nő.
Azonnal megállítottam, hogy nincs benne semmi átlagon felüli, egyszerű fekete nadrágot, és elegáns blúzt viselt, és finoman sminkelte magát. Nem volt sem túl szép, sem túl csinos, sem túl vonzó, és nem éreztem rajta olyan kisugárzást sem, amit felettébb vonzónak találhat egy féri. Chris mégis úgy bámulta, mintha alá szállt volna a mennyekből.
Ekkor tudatosult bennem ki is ez a nő valójában. Ő volt Chris korábbi barátnője, akivel fél éve szakított, zavaros körülmények között. Az angol, pedig láthatóan még nem heverte ki. Ahogy elmosolyodott, minden kétségem szertefoszlott, hogy a nő nem más, mint Beverley Allen. (Legjobb tudomásom szerint így hívják Christian jelenlegi barátnőjét, a szőke hölgyet, aki gyakran látható az oldalán a fényképeken)