Driven - Felpörgetve 31.

31.rész

Adrian emeletén megálltunk, és Chris bekopogott.
Egy húsz éves forma kedves arcú, nagy kék szemű, hosszú barna hajú lány nyitott ajtót.
- Szia Emma. – üdvözölte Chris kedvesen. (Nem tudtam kideríteni Newey lányát valójában hogy hívják, ha esetleg valaki megtudja, lenne kedves szólni?! Köszi  )
- Hello. – jött a hebegős válasz.
Annyira zavarban voltak mindketten, hogy egyértelműnek tűnt, volt köztük valami. Vagy talán még mindig van.
Mel a padlót nézte, Chris pedig idegesen mosolyogott.
Végül közbe léptem.
- Csak visszahoztunk egy darab plüss kutyát. – azzal átnyújtottam Beastet.
- Köszönöm! Már az előbb apa visszahozta, de elszalad, úgyhogy utána ment. Kis kutya, nagy kalandvággyal.
- Azaz igazi. –kacsintottam rá – Angel Valentine.
- Emma Newey. Emma vagy Em. Nagyon örülök. Ha jól tudom, te vagy Christian felesége. – vörös lett mint a főtt rák, Chrisre pedig rá sem pillantott, ő is erősen kerülte a szemkontaktust.
Emma szégyellte magát, nem volt egy rafinált nő. Láthatóan akadt még némi lezáratlan ügyük egymással.
- Hna jó. Én megyek, még kártyát kell csináltatnom a hr-nél. Majd találkozunk. – pillantottam az angolra – Örültem Emma! Majd gyertek át néha Beasttel, szívesen látlak titeket. –azzal otthagytam őket.
Kedves kis lány volt, igen az. Egy kis lány, aki valahogy összeakadt Chrissel. Eltudtam képzelni hogyan történt, beleszeretett a jóképű angolba, az pedig bánatában, valahogy félrészegen nála kötött ki. És bár csak addig tartott, ő még mindig szereti az angolt. Nem tudta letagadni. Nyakam tettem volna rá, hogy így volt, meg arra is hogy Adrian semmit nem tud az egészről.
Azt hogy valaki ennyire zavarban legyen mások előtt, arra utal, hogy az illető még nem egy ócska ribanc, hanem az a naiv idealista, romantikus, akik mindannyian vagyunk még fiatalon, aztán a varázs elillan. Gyanakvóak, rafináltak, és óvatosak leszünk, elveszítjük a rózsaszín felhőn való lebegés illúzióját. Sajnos, vagy szerencsére?
Emmanak biztosan nagy csapás, hogy a nagy szerelme megnősült, és dobta, nem tűnt annak a típusnak, aki könnyen fogad minden ilyen hírt. Éreztem, hogy megfogja szenvedni és sajnáltam. Nekem nem volt olyan életem mint neki, én korán felnőttem, és páncélba burkolóztam, ami csak ritkán repedt szét. Remekül megvédtem magam, és a szívem, de sejtettem, hogy róla ez nem mondható el. Ő még hitt az őszinte és tiszta szerelemben, a hercegben fehér lovon, és éppen most fosztottam meg az illúziótól.
Nem mondanám, hogy meglepett hogy összejöttek, láttam már nagyobb korkülönbséget is, én lehet hogy annak kezelték de ez a lány sem volt már gyerek.
Bár szürrealisztikusan hangzik, de ha már Chris esetleg szeretőt keresett, akkor örültem volna ha öt választja. Egy rendes őszinte lányt, aki nem akarja kihasználni, és tönkre tenni. Ki tudja?
Talán még gyógyír is lenne a meggyötört lelkére, biztosan jobban járna vele, mint velem.
Kicsit fájt a felismerés, hogy képtelen lennék olyan lenni, mint Emma. Kedves, megértő, jó lelkű, türelmes, őszinte, és tiszta. Közelében sem voltam annak, amit ő képviselt. Dacos voltam, hírtelen haragú, makacs, és szisztematikusan kerestem bárki gyenge pontjait, néha kegyetlen és kőkemény.
Megértettem, Chris miért keresett nála vigaszt. Éreztem, hogy nem Emman múlott, hogy nem lett folytatás, biztosan az angol táncolt vissza, mondván a munkatársa lánya, és kb. húsz év van köztük.
Nagyot sóhajtva szálltam be a liftbe, de mielőtt az ajtó becsukódott Chris beugrott mellém.
- Utánad szóltam nem hallottad? –kérdezte lihegve.
- Nem. Elgondolkodtam ne haragudj…..
Bambám bámultam a fémes ajtót.
- Hogy jöttél vele össze? –bukott ki belőlem a kérdés.
- Tessék?
- Emmaval.
- Én nem…
- Ne hazudj. Nincs miért. Nem elszámoltatni akarlak, csak kérdeztem.
- Honnan tudtad? –kérdezte mogorván.
Megrántottam a vállam.
- Annyira zavarban voltatok…- mondtam egyszerűen.
Kiszálltam a szobánk emeletén, és hátra sem nézve bementem a hálóba és ki az erkélyre.
- Most mi van? –kérdezte Chris kicsit élesen.
Megráztam a fejem.
- Semmi.
- Ha kérdezni akarsz akkor kérdezz.
A szemébe néztem, és elmondtam mit gondolok.
Chris végül csak bólintott, és leült az ágyra.
- Pár hete volt Monacóban. Berúgtam a győzelem után, Adrianék pedig hamar leléptek, Emma meg….. – végig húzta az ujjait az arcán – Fogalmam sincs mi történt, csak azt tudom, hogy mire kijózanodtam már megvolt a baj…. Adrian nem tud semmit… Nem mertünk elé állni… - kezébe temette az arcát - Mai napig nem értem, hogy lehetettem annyira hülye hogy pont Emmaval. Ő még kis lány… És….
- Hány éves? Tizennyolc?
- Tizenkilenc.
- Azért az ember ennyi idősen már el tudja dönteni, kivel bújik ágyba és kivel nem. Aki fülig szerelmes beléd, és azért már majdnem felnőtt.
- Lehetett volna több eszem is.
- Megbeszélted vele?
- Mit?
- Azt hogy mi történt, és miért. Joga van tudni. –kiabáltam rá.
- Jobb ha azt hiszi kihasználtam.
- Neki vagy neked, hogy nem kell magyarázkodnod? Amikor bemutatkoztam, láthatóan szeretett volna a föld alá süllyedni, szerintem azt hiszi, hogy már akkor jegyben jártunk. Tartozol neki annyival, hogy elmondod neki az igazságot!
Chris mélyen hallgatott.
- Beleszerettél?
Még mindig nem válaszolt.
- Christian!
- Azt hiszem igen….
Örültem hogy nem néz rám, mert majdnem elsírtam magam, és a korlátba kellett kapaszkodnom, hogy ne essek el.
Egy pillanatra lehunytam a szemem. Képes volt elvenni, hogy a csapatát megmentse, pedig mást szeret. Ezek után, már kezdtem érteni miért mondta többször is hogy nyűg vagyok.
Biztosan a pokolban is szívesebben lenne mint velem.
Kezdtem határozottan szarul érezni magam.
- Mindegy. Adrian amúgy is letépte volna a fejem. Nem lett volna jövőnk.
- Az most csak duma ugye tudod? – csattantam fel.
- Húsz évvel vagyok nála vénebb!
- Tizenkilenccel, és láttam én már ennél rosszabbat. Nem értem ha ennyire kell neked miért nem harcolsz érte?
Nem tudom ki mondta ezeket a szavakat, de biztosan nem én. Tudtam hogy magam ellen beszélek, én viszont kibírom valahogy a tényt, mi szerint ez valóban érdek házasság, de hogy ő előbb utóbb kikészül még inkább abban biztos voltam. Azt pedig nem akartam. Láttam hogy nézett arra a lányra.
- Azért mert a feleségem vagy! –csattant fel.
- Tartom magam ahhoz, amit mondtam, nem várom el hogy hűséges legyél! Emma pedig rendes lány, vele járnál a legjobban, mert ahogy látom ő magadért szeret!
- Egyrészt én hiszek a házasságban, még ha érdekből is vettelek el, másrészt tisztességes lány! Sose lenne a szeretőm!
- Mond el neki az igazat! Meg Adriannak is! Mire befejezi az egyetemet addigra elválunk, és elveheted. – közöltem hidegen.
- Miért kötném magamhoz, már túl leszek a negyvenen, mire ő igazi nő lesz! Jobbat érdemel!
- Úgy érted fiatalabbat!
- Úgy is!
Megint csak vitáztunk.
- Ha egy éven belül felfut a csapat, akkor ha elválhatunk.
- Tessék?
- Jack addig már nem húzza, elválunk, a részvények meg úgyis piacra dobja az alapítvány, ahová kerülnek. Addig tőkét kell szereznetek Didivel, és akkor újra a tietek lehet a vállalat, és megszabadulsz tőlem is.
- Ezt komolyan mondod? –kérdezte döbbenten.
- Halál komolyan! –szögeztem le – Nekem sem életcélom veled leélni az életem nyugi! Menj beszélj vele, mielőtt még jobban összetöröd a kis szívét.
Azzal átmentem a nappaliba, túrtam egy cigit a táskámból, az erkélyen pedig rágyújtottam, háttal szobának a csendben könnyeimet nyelve még hallottam, ahogy Chris kimegy.