Driven - Felpörgetve 25.

25.rész

Amikor kiszálltam a gépből, az északi szél pillanatok alatt kifagyasztotta a lelket is belőlem, az idő erősen esőre állt, én meg már alig vártam hogy beülhessek az autóba.
Beszálltam, és vártam hogy Chris meg a személyzet beszuszakolja a bőröndöket a helyükre.
- A fene vinné el ezt az esőt! – dünnyögte, amikor beszállt.
Ekkor kezdett el csöpörögni.
- Nem baj. Had essen csak.
Érdeklődve nézett rám.
- Imádom a vihart, a pályán is jól szoktam menni ítéletidőben.
- Értem.
- Megnyugtat.
- Megnyugtat? – szaladt fel a szemöldöke.
- Igen. A negyven fok meleget viszont utálom.
Beindította a motort, és elindultunk.
- Ilyet se hallok gyakran…. – morogta.
- Csípős lett a hangulatod. –szögeztem le – Baj van?
Egy hosszabb hallgatás után jött a dünnyögős válasz.
- Már eleve „ jó” hírrel fogadtak. Gond akadt az új aerodinamikai elemekkel.
- Ez bosszant?
Megállt a főépület előtt a parkolóban.
- Igazából az bosszant, hogy bármennyire is utálom Markot, nem örülök, hogy egy pesztrálásra szoruló nőt kell beültetnem a helyére. Rengeteg tapasztalata van, neked meg semmi, és a csapatnak rá lenne szüksége, nem rád. A te F1-es tudásoddal, meg Seb hozzáállásával az idei évben elindulni is kár! –fakadt ki.
- Remek. Jó tudni, hogy mint csapatfőnök teljes mellszélességgel támogatsz! –azzal kipattantam a kocsiból, és kirángattam a bőröndöm a csomagtartóból.
Mire a bejárathoz értem, szarrá áztam, és Chris is beért, de a táskái nélkül.
Egy árva szó nélkül előre csörtetett a recepciós lányhoz.
- Reggel Amanda!
- Önnek főnök. – mondta csendesen, ő is látta, hogy az angol pipa.
- Adj nekem egy ideiglenes kártyát, hogy a feleségem holnap tudja használni a liftet, az ajtókat, aztán szólj le a személyzetire, hogy holnap csináltassanak neki egy olyat amivel minden hová bemehet!
- A feleségének? –kérdezte döbbenten.
- Tudtommal érthetően elmondtam mit akarok nem? Akkor mire vársz még!
- Persze. Elnézést! Én… - hebegte, és előkereste a megfelelő vendégbeléptetőt egy kupacból, majd átadta.
- Remek. És ez tartott egy fél napig! – azzal a kezembe nyomta a mágneskártyát, ő meg előre ment a lifthez.
Szerencsétlen csaj, láthatóan a föl alá szeretett volna süllyedni, így Chris után mentem.
Beszálltunk a liftbe, de eldöntöttem, hogy én ugyan egy árva szót nem szólok ehhez a seggfejhez, annyi szent.
Amint beléptünk az ajtón, becsörtetett, levágta a dohányzóra a kártyát, a fotelbe a kabátját, bevágtatott a dolgozóba, és becsapta az ajtót.
- Remek. Láthatóan működik a kommunikáció.
Egyszerű modern háromszobás lakásféleség.
Egy nagy nappali fehér falak, fekete bőr ülőgarnitúrával, bambusz parkettával, fekete szőnyegekkel, a bal oldalon nekem háttal kis teakonyhával, pár szekrény, egy dupla főzőlap, kávéfőző, és kis hűtő. Velem szemben pedig üvegajtó, behúzott nehéz fekete bársony sötétítőkkel. Feltételeztem, hogy egy kisebbfajta teraszra vezet.
Pár lépésre innen nyílt a bal oldali szoba, a háló.
Ezzel szemközt, jobbra pedig a dolgozó és ezen falon foglalt helyet egy fekete könyvespolc a plazma tv-vel hifivel, és jó pár könyvvel.
Bevonszoltam a bőröndöm a hálóba.
Fehér falak, szintén bambuszparketta, nagy francia ágy sötétkék ágytakaróval, sötétbarna éjjeliszekrények, a hatalmas ablakok előtt nehéz sötétkék bársony sötétítő függönyökkel.
És persze sötétkék vastagszálas szőnyeg, és diófa beépített szekrény a szoba jobb oldalán a fürdőbe nyíló ajtó mellett.
Egyre inkább nyomasztó volt az egész.
Benyitottam a fürdőbe, masszázs sarokkád, zuhanyzó, kézmosó, nagy tükör végig a jobboldali falon, és mindenhol fekete márványmintás csempe.
Tök jó. Mint valami vámpír lak, szín és élet nélkül. Príma!
Mindenhol inkább a praktikum és a modern hatások érvényesültek. Volt összhang, ez tény, csak nekem nem tetszett. Nagyon nem.
Előtúrtam pár cuccot a táskákból, és elmentem fürödni, majd lefeküdtem.
Nem pakoltam ki, nem volt hova, nem akartam megalázkodni azzal, hogy megkérdem hová pakolhatok, és mit tehetek arrébb a cuccából. Vegye észre magát, ha meg, hát nekem úgy is jó.
Nagyon mérges voltam az utolsó beszólásáért, és azért, ahogy azzal a szerencsétlennel beszélt. Mintha én tehetnék mindenről, arról is, hogy esik.
Amilyen normálisan viselkedett korábban, annyira tuskó volt most. Lehet hogy sok gond nyomja a vállát, de attól még nem kell komplett idiótának néznie, lehet hogy nincs semmi tapasztalatom, ez azonban változni fog.
Idegesen forgolódtam az ágyban, de nem tudtam elaludni, képtelen voltam pihenni.
Túl puha volt a matrac, és így bárhogy fordultam besüppedt alattam. Végül rápillantottam az órára.
Fél hatot mutatott.
Felkeltem, és kimentem a nappaliba. A nappali üres volt. Halkan kopogtam a dolgozó ajtaján, de nem jött válasz. Benyitottam.
Fehér falak, sötétbarna függönyök, és könyvszekrények a falak mentén. Az ablaknak háttal egy íróasztal, és rengeteg papír halom amiket a laptop gyér fénye világított be.
Az asztalra merőlegesen két kisebb csokoládébarna kanapé, és egy tölgyfa dohányzóasztal állt a szoba közepén.
Chris az egyik kanapén aludt, előtte pedig papírok hevertek a földön. Munka közben érte az álom.
Megborzongtam, határozottan hideg volt. Meglebbent a függöny, ekkor jöttem rá, hogy nyitva az ablak. Gyorsan bezártam.
Odaléptem hozzá, és kihúztam a kezéből az aktákat. Felébredt.
- Mi az? –kérdezte rekedten.
Letettem a lapokat az asztalra.
- Azt hiszem elaludtam. – dörzsölte meg az arcát, és a szemét.
Majd a karját, és a kezét. Fázott, láthatóan kimerült volt, és álmos.
- Igen. Bezártam az ablakot, mert rohadt hideg volt.
- Nem kellett volna! Jó volt az úgy! –csattant fel - Ne rendezkedj nálam! Nem kértelek rá!
- Aggódtam, hogy esetleg megfázol, de ne félj! Ezen túl a kis ujjamat sem mozdítom érted, és nem teszek arrébb egy tollat sem a TE lakásodban! –azzal visszamentem a hálóba.
Fogtam pár párnát, meg egy takarót, és a nappali kanapéjára pakoltam, majd lefeküdtem.
Határozottan kényelmesebb volt, mint a másik. Kemény volt, és ha megmozdultam, akkor nem mozgott alattam, mint valami hajó.
Arra ébredtem fel, hogy valaki megrázza a vállam.
- Tessék! – motyogtam kábán.
- Mindjárt hét óra, lementem az irodámba. – közölte idegesen Chris.
Álmosan bámultam rá.
- Jó. És?
- Majd menj le a recepcióra, ők majd eligazítanak! - mondta dühösen, majd az ajtó felé csörtetett.
- A recepcióra?
- Igen! – fordult meg hírtelen – Valaki majd átkísér a személyzeti az irataid és a belépő kártyád miatt! Aztán keress meg és bemutatlak pár részlegvezetőnek! Ahogy látom, az ma már úgysem fogsz semmi értelmes munkát sem végezni!
- Tessék? –fakadtam ki – Mi fasz bajod van velem? Mióta megjöttünk úgy kezelsz mintha a kapcád lennék! Ha azt akarok hogy húzzak el, mond a szemembe! Mond ki, és én eltűnök, de ez nem vagyok hajlandó elviselni! De ne nézz gyereknek! És ha jól tudom egyenlőre még én vagyok a te főnököd ha már itt tartunk! –sziszegtem.
- Pont ez az! – csapta le a táskáját a földre.
- Mi?
- Te bele sem gondolsz hogy mi van velem ugye? Fogalmad sincs, milyen helyzetbe kerültem azzal, hogy elvettelek, és belekényszerültem ebbe az egyezségbe! –tombolt tovább.
- Akkor talán mond el! –néztem a szeme közé.
- Ne tegyél úgy mintha érdekelne jó? – gúnyolódott.
- Érdekel, mert a feleséged vagyok –bár csak papírom - és ha lehet, szeretnék normális viszonyban lenni veled. De kezdek nem ragaszkodni ehhez. –szúrtam vissza.
Levágta magát az egyik fotelba.
- Amint kiderül, hogy tiéd ez a kóceráj, én eláshatom magam. Senki előtt sem lesz semmi tekintélyem!
- Ne mond nekem, hogy csak azért mert én nő vagyok, és a feleséged? – gúnyolódtam.
- Is. Meg mert ha alá kell írni egy megrendelőt szaladhatok hozzád a papírokkal, mint valami pincsi.
- Miért eddig nem Dietrich írt alá mindent?
- Nem. Hanem én. Ő utólag megkapta a kimutatásokat, meg a könyvelést. Teljesen szabadkezet kaptam, ahogy az embereim többsége is. De mivel tied ez az egész –mutatott körbe – mindenki neked jelent majd.
- És ez bassza a csőröd?
- Ismerlek már annyira, hogy tudjam, a nemtörődömségeddel hagyod szétesni életem munkáját! Ne mond nekem, hogy minden jelentést el fogsz olvasni, és mindenkivel rohansz majd egyeztetni a versenyzés mellett? Ugyan már! Nem is érdekel az akta munka! – duzzogott.
- Hülye lennék azzal szarakodni, amihez nem értek. Én már kigondoltam megoldást!
- Valóban?
- Igen! Megbízok valakit, hogy kezelje a részvényeimet, és törődjön az ügyekkel!
- Hát ez baromi jó! Szóval fölém raksz valakit! És ezt mikor akartad közölni velem? Mi? – pattant fel.
- Végig se hallgatsz!
- Minek? Hogy elmond, valami seggfej idejön, és majd beleszól abba, hogy hogyan intézzem a gyár ügyeit? Kire gondoltál? Valami ügyvédre? Netán Bergerre? Nem hagyom, hogy valaki tönkre tegye amiért annyi évig keményen melóztam! Keresztbe fogok tenni bárkinek, ha hátráltat minket abban hogy újra csúcson legyünk!
- Látom ez a vesszőparipád! De nem, nem rá gondoltam! Eredetileg rád!
Döbbenten nézett rám.
- Arra gondoltam írunk egy papírt, hogy te kezeled a Red Bull részvényeimet, és kész. És aláírhatsz bármit mint többségi tulajdonos, végül is te ismered a legjobban ezt a kócerájt! De kezdek kételkedni abban, hogy ez jó döntés lenne! –azzal becsörtettem a fürdőbe, bevágtam az ajtót, és bezárkóztam.
Pasik, és az ő hatalmas egójuk, meg a hisztijük!
Az összes hülye!