Driven - Felpörgetve 30.

30.rész

Mire kijöttem, Chris éppen a kávéfőzéssel szerencsétlenkedett. Nagyon nem jött neki össze. Nem tudta megtölteni a gép kis tégelyét, mert amikor bele akarta tölteni az őrölt kávét az mellément. Végül bevágta az egészet a mosogatóba.
- Ha segítek akkor leharapod a fejem? –kérdeztem kedvesen.
- Elment a kedvem a kávétól.
- Oké.
Odaléptem mellé, és átöleltem.
- Félsz tőlem?
- Amikor csapkodsz meg ordítasz, néha igen. De neked más az alaptermészeted, mint Jacknek, úgyhogy más tészta vagy.
- Köszönöm, hogy maradtál. Sokat jelent. – húzott szorosan magához.
- Sejtettem.
- Nincs kedvem kimozdulni.
- Nem bujkál hatunk örökké. Ideje megmutatni magunkat.
- Fáradt vagyok. – dörzsölte meg az arcát.
- Ha kint ebédelünk, akkor estét veled töltöm, valami csöndes, pihentető programmal. Film nézés, és valami finom vacsi.
- Jól hangzik. – fúrta az arcát a vállamba.
- Mióta vagy te ilyen?
- Milyen?
- Aki elbújik az emberei elől.
- Fáradt vagyok, álmos, fáj a kezem, és elegem van a firkászokból, és a töménytelen gondból.
- Nyűgös vagy. – somolyogtam.
- Igen.
- Akkor hogy legyen?
- Menjünk ebédelni. –morogta.
Mire leértünk az előcsarnokba már egy értelműen látszott, hogy a fél gyár eszik.
Nyeltem egyet.
- Menjünk vissza. –súgta a fülembe.
- Minden csoda három napig tart, és nem fogok megrémülni egy csapat szerelőtől. Pláne hogy én adom a fizetésüket, és a férjem a közvetlen főnökük!
- Micsoda tökös kis asszonykám van! –cukkolt mosolyogva.
- Nőj fel hozzám. – kacsintottam rá.
Meg kellett hagyni ha nevetett, örülten vonzó volt.
Átkarolt, és így léptünk be az ebédlőbe.
Minden szem ránk szegeződött. Az angolra pillantottam, aki nagy levegőt vett.
- Szép napot mindenkinek! –köszönt hangosan Chris.
Néma csönd.
- Nem tudom hogy hallottátok e a pletykákat, de akkor most közlöm, hogy igen, a hír igaz. Feleségül vettem Angel Valentinet, akiről már olvashattatok, hiszen nem mellesleg kiváló autóversenyző, és jelentős eredményei vannak. Egyenlőre a csapat teszt pilótája lesz. Így tehát több okból is elvárom, hogy tiszteljétek, és nem utolsó sorban szeretném azt is elmondani, mielőtt a pletykalapokból megtudjátok hogy valóban az ő tulajdonába került a gyár részvényeinek nyolcvanöt százaléka, nagyapja révén. Úgyhogy Angel nem elsősorban az egyik pilótánk, és a feleségem, de a cég főnöke is. Kérlek benneteket e szerint bánjatok vele, és mindenben állajtok a segítségére. Természetesen majd írásban is értesítelek bennetek, csak erre még nem volt módom. Előre vetíteném továbbá, hogy Angel stílusa elég szókimondó, és lendületes, úgyhogy igyekezzetek ehhez alkalmazkodni. Köszönöm!
Chris rám nézett, majd kerestünk egy üres asztalt és leültünk.
Többen is odajöttek pár szóra, elég kedvesek voltak, bár sejtettem hogy milyen előítéleteik lehettek.
Végül előkerült Newey, a két főmérnök és még páran, akik csatlakoztak hozzánk. Jó hangulat volt végig, de nem igazán tudtam odafigyelni a beszélgetésre.
Csak néztem ki az ablakon a szakadó esőbe, és elég szomorúnak éreztem magam. Kezdhettem elölről az egészet, felépíteni magam köré egy csapatot, és a tiszteletet.
Utáltam ezt az időszakot, mert mindig rázós. Ilyenkor mindig mindent részletesen el kell mondani, de amikor már évek óta dolgozol egy csapatnál és mindenki érti félmondatokból, hogy mit akarsz azaz igazi.
Chris sehogyan sem boldogult a sültjével, nem tudta felvágni.
Rápillantottam kérdőn, és a tányérjára mutattam a késemmel.
Közelebb hajolt.
- Igen?
- Felvágjam, vagy vérig sértelek vele?
- Ha megtennéd.
Bólintottam. Felszeleteltem a húst, és igyekeztem nem a többiek érdeklődő tekintetével farkasszemet nézni. Így tovább bámultam a tájat.
Hírtelen valami rángatni kezdte a cipőm, én pedig kiejtettem a kést a kezemből. Többiek ennyire beszélgettek, hogy fel sem tűnt nekik.
Lepillantottam, és egy édes kis plüss kutya állt a székem lábánál, és cibálta a nadrágszáram.
Megfogtam a grabancát, és felemeltem. Egy kis yorkshire terrier volt.
- Ő mit dolgozik? Kabala vagy postás? –kérdeztem hangosan, miközben feltartottam a megilletődött kis vakarcsot.
- Beast! –kiáltott fel Andrian.
Az meg vakkantott.
- Elnézést, a lányomé, ő pár napig itt van nálam, és jött vele a kutya is. –bökött Beastre – Arról volt szó, hogy nem jöhet ki a szobából.
Felállt.
- Azonnal eltűntetem.
- Nem! Ő marad! – azzal az ölembe raktam, és megvakartam a fejét, erre megcsóválta a farkát – Halál édes! – azzal adtam neki egy darab húst.
Válasz képen feltenyerelt az asztalra. Felnevettem, és megsimogattam.
- Azt hiszem van egy új főnökségi tagunk.
A többiek is nevettek, Beast pedig vakkantott. Chris is nevetett, de Beast kiszúrta a kötést a kezén elkapott egy gézdarabot, és húzni kezdte majd morgott.
Úgy kacagtam, hogy azt hittem ott halok meg, de az angol is. Végül levágtunk azt a darabot a kötszerből aminek a fel nála volt, de ez a kis eszement tovább morgott rá, és rázta a szájában.
- Esküszöm….. meghalok….. – nyögtem ki de már a könnyem folyt – Ez a kis dög… eszméletlen…..
Végül Adrian felnyalábolta, és elvitte, pedig kértem hogy hagyja.
A többiek is szétszéledtek, de én még mindig a könnyeimet törölgettem, és Chris is somolygott.
- Nekem kell ilyen kis plüss kutya, de komolyan.
- Ha szeretnéd, akkor megkérdezem Andriant melyik tenyésztőtől vették.
- Az egy dolog, hogy én akarok egy ilyen fenevadat, de te hogy állsz a témához? Azt se tudom szereted e kutyákat. – mondtam kétkedve.
- Volt már kutyám. Még régebben.
- Már emlékszem. Flavionak hívták. Valami cikkben olvastam.
- Igen… De az már régen volt. Egészen felvidított, lehet hogy jó ötlet lenne.
- Nekem korábban csak farkasaim voltak.
- Farkasok? –kérdezett vissza Chris döbbenten.
- Igen. Az egyik állatkert ajándékozott pár fehér farkast az öregemnek, az egyiket megmentettem attól hogy kilője. De amikor Gerharddal elköltöztem, eltűnt. Talán elintézte Jack, nem tudom mi lett vele.
- Hát a farkas nem hiszem hogy jó ötlet lenne…
- Megenné vacsorára ezt a kis yorkshiret. De köszönöm, hogy belemennél. Majd átgondolom.
- Oké. Viszont ha nem baj, ne valami bernáthegyiben, vagy újfullandiban gondolkozz.
- Igazából egy kuvaszra gondoltam. –nevettem rá.
Mosolyogva állt fel, és a karját nyújtotta.
- Azt hittem barna medvében.
Válaszul oldalba böktem.
Mire a lifthez értünk Beast ott csóválta a farkát.
- Azt hiszem találóbb lenne neki a Fugitive név. –kacagtam fel.
- Lehet. – mosolyogott Chris is - Visszaszolgáltassuk?
Bólintottam. Felkaptam a kutyust, és beszálltunk.