Driven - Felpörgetve 29.

29.rész

- Christian! Christian! – kiabáltam, de semmi reakció.
Odaszaladtam, és megfogtam a kezét, Gerhard pedig lefogta hátulról.
- Hagyd abba! Hallod?! Christian! – üvöltöttem az arcába.
Lassan felismert, és elmúlt a lila köd.
- Megőrültél? Előbb Angelt vered össze, most meg a lakást?
- Gerhard! –szóltam rá azonnal.
- Igaza van. Én…
- Elég legyen! Gyere! – kaptam fel egy törölközőt, és a vérző kezére csavartam – Gerhard tedd magad hasznossá, és hívd fel a csapatorvost! Jöjjön fel és dolgozzon meg a pénzéért! – néztem ingerülten az osztrákra.
Christ leültettük a nappali kanapéjára. Tettem egy kis jeget a kezére.
- Jobb?
- Nem kell engem…
- Csend!
- Jobb… - láttam hogy kiszúrta a gyűrűt a kezemen.
- Tetszik. – toltam az orra alá.
- Örülök.
Elővettem a zsebemből az övét, és kezébe adtam.
- Neked is hordanod kéne. – azzal kisebb erőfeszítés árán rászuszakoltam a megdagadt gyűrűs ujjára.
Halványan elmosolyodott.
- Maradni akarsz? –kérdezte óvatosan, láttam hogy megint reménykedik.
- Nem vagy olyan állapotban, hogy egyedül lehessen hagyni.
- Már jól vagyok! Miattam nem…
- Ne vitatkozz velem! – csattantam fel – Most az a legnagyobb baj, hogy nem ismered el, hogy problémáid vannak!
- Tudom, hogy vannak problémáim! - pattant fel – De amíg nem vagyok jobban, addig mindig rajtad fog csattanni az ostor! Azt pedig nem akarom! –ült vissza – Már így is többet szenvedtél mellettem mint szabadott volna.
Leültem mellé és átkaroltam.
- Mindig is voltak erősen mazochista hajlamaim. – mosolyodtam el halványan.
- Komolyan mondom. Menj el. Nem akarlak többet bántani. Ezek után már nem merem megígérni, hogy többet nem emelek rád kezet. – hajtotta le a fejét csendesen.
- Mindjárt itt van Steve. –szögezte le Eddie.
- Ki?
- A csapatorvosunk. – bökte ki Chris.
- Remek. Berger? – kérdeztem az írtől, de ő válaszképpen a fejével csak az erkély felé bökött.
Az osztrák kint bagózott. Csak nézte a tájat, és cigizett.
- Beszélek vele. – egy lépés után Chris megfogta a kezem.
- Tudod, hogy igaza van, hallgass rá.
- Majd eldöntöm, hogy mihez kezdek az életemmel jó? Ebbe se neked, se neki nincs beleszólása!
Chris megadóan felemelte mindkét kezét.
Kimentem Gerhardhoz.
- Hányadszor is csinálok magamból hülyét miattad?
- Hálás vagyok hogy ide jöttél. – mondtam kedvesen.
- De nem akarsz velem jönni a szentségit! – nézett rám mérgesen, és felém bökött a kezében tartott cigivel.
- Tudod hogy kedvellek, és azaz együtt töltött jó pár év nem tűnik el nyomtalanul. De neked van egy feleséged, jön az újabb gyereked. Akarom nem akarom, Chrishez köt egy papír. Amikor nem tör rá az ideg, egész rendes pasi. Kedvelem. És szüksége van valakire, aki segít neki. Egy támaszra.
- Nem akarom hogy ezúttal azért élj évekig egy olyan férfivel mert azt hiszed, hogy megváltozhat. Épp elégszer láttam, mit tett veled az öreg. Nem akarlak újra szenvedni látni!
- Tudom.
- Nem fog itt megállni, ki tudja mi lesz legközelebb? És ha kórházba kerülsz? Nem tudok úgy élni, hogy nem tudom, jól vagy e? Féltelek!
- Tudom Gerhard.
- Gyere velem. Kérlek! Dublin nagyon szép ilyenkor, szeretni fogod. Vagy menjünk ahová akarsz. Gyere velem! –kérlelt.
- És mi lesz aztán? Mindenki úgy tart majd számon, hogy Horner felesége, de Berger szeretője? Nem. Egyenlőre minden ideköt, a pénzem, az ügyeim, a versenyzés, és ő is. – pillantottam az angol felé – Ha elmegyek, nem csak a csapat, de ő is tönkremegy. Inkább segíts, de ne azzal, hogy elcipelsz mellőle, hanem azzal hogy nem jössz ide. Össze kell rázódnunk, és ez csak akkor megy, ha te nem rontasz be kétnaponta, hogy megnézd élünk e még. Nyugalomra van szükségünk.
- Tehát elküldesz a pokolba!
- Ne fogasd ki a szavaimat! Kérlek! Nem húzhat mindig két felé a szívünk, Gerhard! –néztem rá kedvesen.
- Jó. Ha viszont kellek, hívj.
Bólintottam.
- És tedd meg, hogy leszoksz. Egy csecsemőnek nem tesz jót ha füstölnek mellette. – mosolyogtam rá.
Kelletlenül bólintott.
Mire visszamentünk egy srác éppen Chris kezét kötözte be.
- Mázlid volt, hogy semmi komoly. De legközelebb ne verd szét a berendezést főnök.
- Majd igyekszem. Tényleg még nem is ismeritek egymást. Steve Redding a csapatorvosunk, Angel Valentine Horner a feleségem.
Steve keze megállt a munkában, és úgy nézett rám mintha szellemet látna.
- Gratulálok. – bökte ki nagy nehezen, majd kezet fogott velem – Elnézést nem tudtam, hogy főnök a nősülést tervezi, azt hittem ön csak egy ismerőse.
- Tegezhetsz nyugodtan, hát ez hírtelen döntés volt. Kicsit hosszú sztori. – mondtam kedvesen.
- Értem. Azt hiszem a többiek nevében mondhatom, hogy örülünk.
Tovább mosolyogtam.
- Igazából a gond onnan indult, amikor az elődöm megjelent. –húztam el a szám – Nem tudom milyen nő ez Beverley, de mindkettőnket kiakasztott, és elég bunkó volt.
- Nem lep meg mindig is, érdekes megnyilvánulásai voltak. – motyogta Steve.
- Értem. Az a lényeg hogy elment.
- Kész is. Ma ne erőltesd meg a kezed főnök, ha pár napig pihenteted gyorsan helyre jön.
- Majd észben tartom.
- Én meg figyelek rá. Köszönjük. –azzal kikísértem.
- Ügyesen elsimítottad a dolgot. – nézett rám Eddie szúrósan.
- Miért? Most mondjam meg neki, az igazat? A kozmetikázott változat jobb volt.
- Igazad volt, nem kell a pletyka. Épp elég lesz, ha kiderül, hogy a csapatért vettelek el.
- Nem kell kikürtölni. –szögeztem le.
- Ha itt még nem is tudja mindenki, akkor holnap a sajtóból megtudják. Bev tesz róla! – sziszegte Chris.
- Estére szervezzünk meg egy olyan bejelentős vacsorát. Egy kis összejövetelt. Jobb a pletykát megelőzni, mint magyarázkodni.
- Semmi kedvem most ehhez. – sóhajtott Chris.
- Oké. Akkor nincs. Minden esetre legalább ebédelni menjünk le, mert kezdek éhen halni.
- Rendben.
- Mi megyünk. – közölte Berger, majd Eddiet maga előtt tuszkolva eltűntek.
- Letusolok, és keresek valami ruhát. Majd sietek.
Bólintott, én meg eltűntem a fürdőben, összetakarítottam, majd bemásztam a zuhanyfülkébe.