Driven - Felpörgetve 32.

32.rész

A cigi lassan elfogyott, sötétedni kezdett és az eső is csöpörgött, de ennek ellenére még nem volt kedvem bemenni.
Nem tudtam az angol merre járhat, de tippem akadt bőven. Mégis igyekeztem nem gondolni rá, ahogy arra sem, hogy a hétvégén jelenésünk lenne a párizsi Renault rendezvényen. A történtek után képtelen lettem volna elmenni.
Akárhogy is téptük egymást Christiannal, a szívem mélyén kedveltem, de nem mint barátot, és ő is érzett valamit irántam, ezt a délelőtti kis közjátékunk is bizonyította. Valahol még reménykedtem is, hogy azért összejövünk, hiszen a kémia működött, és ha éppen nem akadt semmi veszekedni való, akkor minden rendben volt.
Sokat gondolkoztam, és végül arra jutottam, azért mondhatta hogy nincs senkije, csak alkalmi nők, mert nem hitt ebben a dologban Emmával. Kicsit ironikusnak éreztem a helyzetet. Pont én küldöm a lányhoz. De talán ő betudja gyógyítani azokat a sebeket, amik az angol lelkét kínozzák.
Igazából egy nagy pohár méregerős piára, meg valami fűszeres kajára vágytam.
Meg arra, ha már eléggé becsíptem, kibőghessem magam, úgy istenesen.
A szívem mélyén reménykedtem, hogy Chris nem jön haza sem ma este, sem máskor. Végül a dolgozóban találtam egy üveg brandyt, ittam belőle két jó nagy pohárral, aztán szétnéztem a hűtőben és csináltam magamnak egy jó nagy adag rántottát.
Végül úgy nyolc óra tájban leültem a tv elé, de csak kapcsolgattam a csatornákat, végül az egyiken belebotlottam az egyik kedvenc filmembe a Kifutó a semmibe, aki egy ’70-enes évekbeli híres modell Gia életéről szól.
Mire lement a stáblista, éjfél is elmúlt már.
Az eső kegyetlenül szakadt, és verte az ablakot. Kínomban lesétáltam a főbejárathoz.
Megint a tegnap esti lány ült a pultnál.
- Szia. – köszöntem rá – Amanda ugye?
- Igen asszonyom. Miben segíthetek?
- Ha még egy szer asszonyomnak szólítasz leszedem a fejed! – néztem rá tetettet dühvel – Ha lehetne inkább, akkor inkább Angel.
- Értem Angel asszony.
- Simán Angel, mindenféle dísz nélkül. – majd kezet nyújtottam neki.
- Amanda Brown.
- Örülök.
Elmosolyodott.
- Nem tudod hol lehet Christian? Még délután elment, de nem tudom hová.
- Ha a főnökre gondol, nincs a gyárban.
- Tessék?
- Elment, még kora este.
- És hová?
- Nem tudom. Csak elkérte az autója kulcsait, és elment. Semmit sem mondott.
- Egyedül volt?
- Igen…. – és hírtelen papírokat kezdett rendezgetni, hogy ne kelljen rám néznie.
- Kivel ment el? Jogom van tudni! – mondtam kicsit nyomatékosabban.
- Senkivel. Egyedül volt.
- Ne hazudj nekem! Ha van valami a világon, amit nem tudok megbocsátani az a hazugság! Halljam! – csattantam fel.
- Csak azt sejtem hová mehetett. – mondta megszeppenve.
- Akkor mond.
- Az utóbbi időben a főnököt miatt sokszor telefonáltak ide….
Érdeklődve néztem rá.
- Van Londonban egy pub,…..a Yorki herceg - Duke Of York - ahonnan néha ideszólnak,…..hát….. hogy…… küldjünk érte valakit, ……mert……
- Mert olyan részeg mint a csap. – szögeztem le.
- Igen… - nézett maga elé szégyenkezve.
- Értem. És ez mióta megy így? – néztem rá szigorúan.
- Amióta Miss Allen elment. Az elején még tartotta magát, de karácsonykor már kezdett rosszul kinézni, aztán a tesztek után már egyre többet járt el. Az utóbbi időben pedig hetente négy vagy öt estét kint tölt Londonban. Van hogy reggel jön be. Az sem segített sokat rajta, hogy nincs hova mennie.
- Ezt hogy érted?
- Amikor az ön nagyapja megvette a gyárat, akkor nem kaptunk pénzt. Nem tudtuk fizetni a munkásokat, a beszállítókat. Nem tudom tud-e erről?
- Tudok. Chris említette.
- Mindent megtett, hogy ne kelljen embereket elengedni, ne maradjunk itt kaja, alkatrészek, és felszerelés nélkül. Szép lassan mindenét eladta.
- Mi?
Amanda bólintott.
- Mindenkinek feltűnt, hogy eltűntek a luxusautói, a ruhái, a drága órái, aztán már haza sem járt. Az egyik srác pedig aki a főnök környékén lakik kiderítette, hogy eladta a birtokait is.
- És a pénz?
- Igyekezett fizetni a tartozásokat, és a fizetéseket.
- Szóval ezért maradt mindenki. Ezért nem vesztett a cég egy embert sem.
- Ezért. Megígérte, ha tényleg reménytelen lesz a helyzet akkor időben szól, és mindenkinek ad ajánló levelet, és akin tud segít, hogy legyen munkája. Nem is tudom mi lett volna, ha nem veszi el Önt.
- Tegeződünk!
- Elnézést. Ma reggel mindenki megkapta az elmaradt béreket, és a cégeket felé sincs tartozásunk.
- Honnan tudsz te ennyit?
- Mindenkivel beszélgetek, és nyitva tartom a fülem. Lehet hogy pletykásnak tartasz ezért, de…
- Nem! Épp ellenkezőleg. Szeretnék segíteni nektek is, és neki is. Legyél mindig ilyen, szeretem tudni, hogy mi az amit nem mondanak el nekem. Ahhoz hogy segítsek mindennek tisztában kell lennem. Azzal is mit csinált a férjem, mert ő erről nem mesélt egy szót sem.
- Nem olyan.
- Van bent céges autó?
- Igen. Egy Mercedes E-Cupé.
- Kérem a kulcsokat, és a pub címét, meg a te közvetlen számodat.
Amanda szó nélkül felirt mindent egy papírra, és átadta a kulcsot.
- Ne szóljak valamelyik biztonsági őr srácnak hogy menjen veled?
- Nem kell, csak maradj telefonközelben.
Azzal kimentem a szakadó esőben az épület előtti parkolóba.