Driven - Felpörgetve 27.

27.rész

Már ahogy Chrisre pillantott, tudtam hogy nem azért jött hogy segítsen, ez csak süket duma. Ürügy. Akármiért is balhéztak össze, most vissza akarta csinálni az a nyomorék.
De ami igazán bosszantott, hogy nem tudtam eldönteni, hogy az angol most tényleg akarja vagy csak ennyire megrázta, hogy újra feltűnt a csaj.
Nyílt titok volt, hogy hosszú évekig futottak együtt, de hogy házasság és gyerek miért nem lett belőle, arról nem szólt a fáma. Ahogy így elnéztem őket, biztosan nem Horneren múlt.
Viszont, ha már engem vett el, akkor nem engedem meg, hogy Beverley befurakodjon az életünkbe. Tudtam, hogy nem én vagyok az ideális feleség számára, és elviseltem volna, akárkivel is jön össze, de ez a némber maga volt egy sértés. Már azzal, hogy itt állt előttem.
- Örülnék ha végig hallgatnál Chris. – úgy ejtette ki a nevet, hogy az már felhívás volt keringőre.
Úgy éreztem embert fogok ölni.
Már válaszra nyitott a száját de megelőztem.
- Üzleti kérdésekben velem kell tárgyalnia! Tekintve hogy ez az egész kóceráj tegnaptól az enyém! –mutattam körbe hanyagul - Christian egy lépést sem tehet a nélkül hogy én tudnék róla, vagy jóváhagynám! – közöltem lazán a félfának dőlve, de mégis elég éllel a hangomban, ahhoz, hogy tudja, ki az úr a háznál.
Még mindig egy szál ing volt rajtam, de tudatában voltam annak, hogy dögösen festek, így igyekeztem vele éreztetni a felsőbbrendűségem, hogy fiatal vagyok, jó bőr, híres, és enyém a gyár, és ezzel együtt Chris is. Utóbbi legalábbis csak papíron, de ez egyenlőre nem számított.
Beverley úgy nézett végig rajtam mintha egy egyszerű utcalány lennék, lenézően, és lesajnálóan.
Én viszont egyszerűen besétáltam közéjük.
- Jó tudni, hogy jók rám a ruháid. – mosolyogtam Chrisre, aki láthatóan zavarban volt.
Tovább fixíroztam, mire végre megtalálta a hangját.
- Jól áll neked a csapatöltözet.
- Csak jól? – húztam fel az egyik szemöldököm.
Felnevetett.
- Nem mehetsz így végig a bokszban mert minden szerelőmnek elveszed az eszét. – karolta át a derekam.
- Akkor majd az ellenfeleknél flangálok így. – néztem rá somolyogva.
Ekkor azonban Beverley álarca is lehullott, láthatóan dühös lett, és a szeme szikrákat szórt.
- Kurva. – morogta Beverley az orra alatt, de ennek ellenére mind hallottuk.
Érdeklődve néztem rá.
- Mond csak ki hangosan! Én aztán nem félek senkitől!
- Ribanc! Rákényszerítetted hogy elvegyen!
- Beverley! Elég! – állt a sarkára Chris – Dönthettünk volna másképp is, de mindketten a csapatunk érdekét néztük! És nekem egyenlőre nem tűnik ez akkora áldozatnak! Lehet hogy Angel nem olyan kifinomult mint te, de a vezetéshez, az autókhoz, és az üzlethez kiválóan ért! Meggyőződésem, hogy mindannyian nyertünk azzal, hogy itt van!
Kicsit döbbenten néztem rá, azért egy ilyen védőbeszédet nem vártam tőle, de nagyon jólesett.
Tartottam tőle, hogy a nő mellé áll, de örültem neki hogy rám voksolt.
Didi csak kapkodta a fejét, és láthatóan nem tudott kiigazodni sem Beverleyn, sem Chrissel.
Végül a nő és az angol arkasszemet nézett egymással.
Tudtam, hogy sok kimondott szó, és súlyos titok elevenedik fel köztük, látszott hogy mindkettejüket felkavarta ez a találkozás, és ez a helyzet.
Majd Beverley sarkon fordult, és kicsörtetett, de az küszöbről még visszaszólt.
- Ne felejtsd el kislány, hogy Chrisnek sem család, sem feleség nem kell! Nem bírja sokáig a kötöttségeket! Ha pedig úgy adódik akkor nem hagy ki egy alkalmat sem egy kóbor numerára valamelyik grid girllel! És jobb ha gyerekről szó sem esik, mert irtózik tőlük mint a pestistől! – sziszegte, majd elment.
Tudtam, hogy csak azért mondja, mert megakarta bennem forgatni a tőrt, de az is fix, hogy igaz amit mondott. Az exek ilyenkor mindig a másik hibáival vagdalkoznak, igyekeznek beégetni az embert.
Érdeklődve pillantottam Chrisre, majd Ditrichre, aki fújtatott egyet elkerekedett szemmel, aztán gyorsan elhúzta a csíkot.
Chris bement a hálóba és idegesen turkálni kezdett az ingei között.
- Nem kell bőröndökből élned, nyugodtan pakolj ki. – morogta ingerülten.
- És mégis hova? Mindenhol a te cuccaid vannak. – közöltem higgadtan.
- Talán azért mert az én lakásom! –csattant fel támadóan, és bevágta a garderobe ajtaját.
Lenyeltem a replikát, hogy az én gyáramban van.
- Tudod mit? Húzz el az irodádba, én pedig majd beszélek a személyzetissel, hogy keressem nekem helyet! Elvégre jogom van hozzá, hogy legyen egy saját szobám! – megint nem tettem hozzá, hogy a saját gyáramban.
- Nem elég, hogy a főnököm vagy, és nyűg, de egyre több alapot is akarsz adni arra hogy a pénzed miatt vettelek el? Egy nap után külön élünk? Remek! Mégis mennyi tekintélyem lesz így az embereim előtt? –kiabálta.
Tudtam hogy azért pipa meg az a hülye kurva kipakolt, és most azt hiszi rossz véleménnyel vagyok róla, de ez nem ok az üvöltésre.
- Nem bírod ki hogy ne hozz minden áron szégyenbe?
Már így is túl sok önuralmat tanúsítottam, és ennél a mondatnál elszakadt a cérna.
- Annyi tiszteletet kapsz amennyit megérdemelsz, és kettőnk közül én legalább hűséges voltam azokhoz, akikkel együtt éltem, ami láthatóan rólad nem mondható el! – kiabáltam az arcába, ő pedig már remegett az idegességtől - Tudod ha Beverley kitálalna sajtónak, akkor a rólad a tökéletes Christian Hornerről, aki mindig jól, dönt, és minden emberével korrekt, szépen befeketedne a kép. Érdekes sztori lenne, hogy milyen számító és sötét is vagy te igazából! Képmutató!
Ez volt az a pont, ahol Chris elvesztette az önkontrolt, és adott egy hatalmas pofont. Neki estem a szekrényajtónak, erre megragadott, és megrázott mint valami rongybabát.
- Nem érdekel hogy tiéd a gyár, vagy azt teszed amit én mondok, vagy nagyon keservesen megbánod! Nekem egy ilyen kis Beverleynél is ócskább ribanc ne mondja meg, hogy mit tehetek és mit nem! Egy fokkal sem vagy különb tőle jobb ha tudod! Csak hogy tudd, ha egyszer is címlapra kerül, hogy félre kurtál, Isten a tanúm de úgy megverlek, hogy kórházba kerülsz! Megértetted? – ordította az arcomba.
- Nekem te…
Egy újabb kemény pofon volt a válasz, éreztem hogy felrepedt a szám, aztán behajított a sarokba, az éjjeli szekrény pedig amit esés közben elsodortam rám esett.
Fél perccel később Chris a földön feküdt, elterülve az ajtóban pedig ott állt Gerhard, és a kézfejét dörzsölgető Eddie.
Életemben nem örültem még így egyiküknek sem. Gerhard odajött hozzám, átkaroltam a vállát, ő pedig a karjába vett.
A nappaliban ültünk le, Eddie pedig hozott jeget a hűtőből. A sírás kerülgetett, de igyekeztem tartani magam, de kizárólag csak azért sikerült mert az osztrák szorosan átölelt.
- Beszélek egy ügyvéddel, ha feljelented, távoltartási végzést adnak ki ellene.
Keserűen felnevettem.
- Így is együtt kell vele dolgoznom.
- De ha még egyszer hozzád ér, lecsukják. –közölte a tényt az ír.
Bólintottam, majd Gerhardra pillantottam.
- Hallottam hogy Bev ide készül, és tudtam, hogy ez Chrisnél kiveri a biztosítékot. De teljesen.
- Az tuti! Hiába normális alapból, ilyenkor kitör belőle a dühöngő barom!
Gerhard bólintott.
- Mondtam, hogy tönkre tette. – mérgelődött Eddie – Teljesen! De persze te…
- Jó! Jó! Majd beszélek vele, hogy keressen valami klinikát, ahol kezelhetik. Így nem maradhat az biztos!
- Közveszélyes hülye! – csukta rá Chrisre az ajtót Eddie.
- Nem gondoltam, hogy ekkor a baj. Esküszöm, hogy sose bántotta egyik barátnőjét se. Még Bevet sem.
- Megmondom én mi a baja! Túl sok teher van rajta, az idegei meg tönkre mentek! Én a helyedben kirúgnám nem csak az életemből, de a gyárból is! – mutatott rám Eddie.
- És hagyjam hogy a tőzsdén ízekre szedjék a csapatot?
- Hagyod hogy valakiben kárt tegyen? Ki tudja mit történik ha megver valakit? Vállalod a felelősséget?
- Gyere! – terítette rám Gerhard a kabátját – A magán géppel jöttem, elmegyünk. Majd ha lecsillapodtak a kedélyek visszajössz.
Bólintottam, én sem akartam maradni ezek után.
Pár pillanat alatt valahonnan kerítettek nekem egy nadrágot, meg a cuccaimat, aztán megfogtam az egyik bőröndöm, Eddie a másik kettőt, Gerhard pedig átkarolt.
- Gyere. – húzott egy kicsit magához – Szerintem tetszeni fog neked Dublin.
Chris ekkor lépett ki a hálóból az arcát fogva. Akkor térhetett magához.
- Magammal viszem! –közölte Berger ellentmondást nem tűrően.