Driven - Felpörgetve 24.

24.rész

Arra ébredtem fel, hogy a párnám lassan kicsúszik a fejem alól. Utána nyúltam, és beleütközött a kezem valamibe.
Valaki felszisszent.
Lassan kinyitottam a szemem, és először fel sem fogtam, hol vagyok.
Aztán lassan minden összeállt. Körbe néztem, és akkor láttam, hogy Chris ingnyakát szorongatom, és húzom ő pedig éppen kigombolja a felső gombokat.
- Szia. – mondtam rekedten.
- Szia. Látom felébredtél. –ledobta a nyakkendőjét az asztalra.
Elengedtem az ingét.
- Mi történt? Cibáltam a ruhád?
- Igen. De nem vészes. Még aludtál. Gondolom, mikor elkezdtem megmozdulni kicsúszott a vállam a fejed alól, és utána nyúltál.
Bólogattam.
- Sokat aludtam?
- Már kicsit több mint tíz órája utazunk.
- Azóta fel sem álltál?
- Egyszer sikerült, amikor az ablak felé fordultál. Kimentem egy kávéra a konyhába, de pár perc után nyöszörögtél, úgyhogy gyorsan visszaültem.
- Nem emlékszem rá.
- Mélyen aludtál. Rád fért. Sokkal jobban festesz. –eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Te pihentél?
- Kicsit. Inkább dolgoztam.
- Miattam, mert én…
- Rengeteg a munkám. – ledobott egy köteg papírt a velünk szemben lévő fotelbe.
- Értem.
- Ha nem baj felállnék, mert egy kicsi…
- Persze. –arrébb húzódtam, ő meg megmozgatta magát.
- Fáradt vagy?
- Nagyon. Alig várom, hogy letusoljak, és lefeküdjek pár órára. – tett pár kört.
- Csak kávé van?
- Nem. Mit szeretnél inni?
- Inkább enni.
- Abból szűkösebb a választék. Azt hiszem láttam a hűtőben egy kis hideg sültet, és salátát.
- Nem baj ha… - böktem a gép vége felé, ahol a konyhát sejtettem.
- Maradj csak. Szólok, hogy tálaljanak.
- Kiszaladnék még a női szakaszra.
Bólintott. Tényleg egy talpalatnyi volt a mosdó, de egy kis fésülködés, arcmosás határozottan felfrissített.
Mire visszaértem már a fotelben ült, és a tarkóját dörzsölte.
- Fáj a fejed?
Dünnyögött valami igen félét.
Leültem a helyemre, megfogtam a vállát, és mutattam hogy forduljon meg.
Jó erősen átmasszíroztam a nyakát, a vállát, és egy kicsit a tarkóját. Közben a stewardess lány, felszolgált két tányért két - két szelet a sülttel, egy kis kenyérrel, salátával, és többféle mártást.
- Jobb? –kérdeztem meg miután végeztem.
- Sokkal. Köszönöm. – fordult meg.
Látszott, hogy fáradt. Nagyokat pislogott.
Felvettem egy villát, és rászúrtam egy szelet húst. Aztán mustrálni kezdtem a mártásokat.
- Az csípős, az édes, az meg angol barna mártás. – mutogatott.
- Angol barna? - néztem rá.
- Igen.
- Príma. –azzal a csípősbe, és édesbe is belemártottam a húst, és elkezdtem enni a salátával, közben törtem hozzá a kenyérből.
Egy pillanatra felszaladt a szemöldöke a homlokára, de nem szólt semmit.
- Imádom a kínai kaját, meg az édes, és csípős szószokat.
- Meg a kenyeret. –bökött a tányéromra, ahol már alig volt pár morzsa.
Megrántottam a vállam, és megeresztettem egy széles vigyort.
- Kéred? –bökött a tányérján nyugvó szeletekre.
- Ahha.
- Egy nő aki nem csak salátán tengődik. – mosolygott a bajsza alatt.
- Majd nem ezt mondod, ha kihízom a kocsit. – viccelődtem.
Szinte pillanatok alatt eltűnt minden a tányérokról.
- Mikor szállunk le?
Ránézett az órájára.
- Jó fél óra. Hajnal három lesz.
Felnyögtem.
- Nem vagy korán kelő típus?
- Nem. Én ilyenkor szoktam feküdni. Sokszor túlóráztak miattam a srácok a gyárban.
- Szóval készüljek rá, hogy egy rakat túlóra pénzt kell kifizetnem. - cukkolt.
- Ha bírják a tempót?
- Bírják. Hidd el.
- Chris. –néztem rá kicsit félve.
- Hm?
- Én hol fogok aludni?
- A gyárban már mondtam.
- Azon belül, külön szobában vagy nálad?
Egy pillanatra ledöbbent.
- Csak kérdezem. –tettem hozzá gyorsan.
Elnevette magát.
- Jó hogy mondod mert teltházunk van. Múlt héten szólt a személyzetis, hogy át kellene szervezni a szobabeosztást, hogy ha vendég jön tudjuk hova tenni. –megvakarta a fejét – Esküszöm elfelejtettem. – kicsit bűnbánóbb lett.
- Akkor nálad. –közöltem tényként.
- Csak pár nap amíg rendezzük az ügyet. Elég nagy a szobám, majd alszom a dolgozó részben a kanapén. Aztán keresünk neked egy lakrészt valahol.
- Semmi gond. Nekem jó nálad is, és nem kell a kanapén aludnod.
- Azt hittem inkább külön helyet szeretnél.
- Igazad van. Jó lesz úgy ahogy mondtad. Végül is… - halványan elmosolyodtam.
- Végül is?
- Mondtam már, nem várom el, hogy ha van valakid, akkor miattam…
Átölelt, és magához húzott.
- Nincs senki. Aki volt az alkalmi volt, a gyárban meg nem vadászom. – heccelt – Még akár jól is elsülhet. - nézett rám flörtölősen
- Úgy érted mi? –mutogattam magamra, meg rá döbbenten.
- Ha nem akarod. Nem kell. –húzódott vissza a csigaházába máris.
Hozzábújtam.
- Vonzódom hozzád, de jelenleg most esett szét az életem.
- Tudom… Akkor próbáljuk meg egyenlőre ezt az együttlakást, aztán majd kialakul.
- Oké. – kicsit eltávolodtam tőle – És hogy mutatsz be a többieknek? Ki vagyok én?
- A csapat új pilótája, és a feleségem.
- Padlón lesznek.
- Az biztos. Ezért nem akarom elmondani hogy még ráadásul tied a cég is.
Nagyot sóhajtottam, és vissza tettem a fejem a vállára.
- Azért Webber arcára kíváncsi leszek, amikor ezt megtudja.
Chris halkan felnevetett.
- Én is.