Driven - Felpörgetve 21.

21.rész
Evanescence- My Immortal
http://www.youtube.com/watch?v=7lH2jsAvdgI
Három dologban voltam bombabiztos, egy ha hozzá kell mennem, én azt nem élem túl. Sem idegileg, sem sehogy. Kettő pokollá tesszük egymás életét, akarva vagy akaratlanul, de így lesz. Három, Chris vagy ott helyben megfolyt amikor elmondom neki, vagy később teszi meg.
Arra meg aztán mérget is vettem volna, hogy egyikünk sem lesz a hűség szobra, őt sem kell félteni, ha arról van szó, hogy visszaadja a kölcsönt. Abból pedig jó kis sajtó botrányok lesznek. Édes Istenem, miért versz engem?
Kezdtem ott tartani, hogy nem ér annyit sem Andretti, sem a versenyzés. Kimentem a home elé, és rágyújtottam egy cigire.
Próbáltam erőt venni magamon, de csak reszketett a kezem. Úgy éreztem megőrülök.
Felnéztem és Gerhard állt előttem.
- Mi a baj? –suttogta.
Csak arra volt erőm, hogy a nyakába boruljak.
- Mond hogy van nálad nyugtató. – susogtam.
- Na, na, na. Mióta szedsz te olyan szarokat?
- Gerhard. – nyögtem fel – Be kell vennem egyet, vagy lesétálok a tetőről. – mondtam alig hallhatóan.
- Gyere! – hátra menünk a kamionokhoz, és lefektetett az ágyba.
Megsimogatta az arcom.
- Hívjak orvost?
Bólintottam. Máskor inkább a kínzókamra, de most úgy éreztem szétszakad a fejem, és elájulok, annyira kalapál a szívem.
Kaptam egy enyhe nyugtatót, meg altatót. Bevettem, Gerhard, meg hozzám bújt.
- Elmondod?
Elmondtam. Bőgve. Csendben végig hallgatott, és később sem szólt egy árva szót sem.
- Mondj már valamit! Akármit! Hogy hülye vagyok, hogy egy barom vagyok! Hogy semmi nem ér ennyit! Bármit! - fakadtam ki.
- Chris tudja már?
- Dehogy! Szerinted élnék még?
- Totál ki fog készülni.
Teljesen összekucorodtam, és hagytam, hogy az osztrák szorosan megöleljen.
- Nem fogom kibírni… - suttogtam.
- Ki fogod. Majd jó távol lesztek egymástól. Te Amerikában laksz, ő meg Angliában, biztos meg lehet oldani, hogy csak akkor lássátok egymást, amikor feltétlenül fontos.
Valaki verni kezdte a kamion ajtaját.
- Ez Chris lesz. Már tudja. – ültem fel keservesen.
Gerhard előre ment ajtót nyitni. Alig bírtam megállni a lábamon.
- Szia. Mi…
- Hol van? –üvöltötte Chris, majd arrébb lökte az osztrákot.
Én a félfába kapaszkodtam, mert éreztem hogy hatnak a bogyók.
- Te kis hülye liba! Megőrültél? Ez volt a nagy ötlet? Elment a józan eszed? Idióta! Felelőtlen csitri! Tudod hogy ez egyáltalán mivel jár? Tudod mibe kevertél engem, meg a csapatot? Felfogtad? Hogy lehet egy nő ennyire hülye mint te? –ordította az arcomba.
- Hagyd békén! – állt mellém Gerhard – Nem látod hogy ki van borulva? Az orvos adott neki nyugtatót, mert az egekben volt a vérnyomása, és kiborult. Pihennie kell!
- Nem érdekel! –azzal megragadta Gerhardot, és az ajtó felé taszigálta.
Az osztrák karja után kaptam, de elestem a padlón.
- Kifelé!
- Christian! Megőrültél?
- Kifelé! És ne gyere még egyszer a közelébe! Tekintve hogy a feleségem lesz! Ha már ennyire nem bírsz magaddal, legalább a jó hírünkre gondolj! –azzal kilökte az ajtón, és elfordította a reteszt.
A földön feküdtem, és bőgtem. Képtelen voltam felállni, odacsúsztam a falhoz, felhúztam a térdeimet, és összehúztam magam.
- Most pedig áruld el nekem, mire volt jó ez az egész? – ragadta meg a vállam, és felcibált álló helyzetbe.
Nem tudtam a szemébe nézni, oldalra fordítottam a fejem.
Megragadta az állam, és kényszerített hogy a szemébe nézzek.
- Ha már hozzád beszélek, nézz a szemembe! –sziszegte.
Látszott, hogy magán kívül van, és eléggé kiborult ő is. Nem volt ura önmagának. És ivott is, nem is keveset. Érződött rajta.
- Válaszolj! –rázott meg újra.
- Ha alá írom a papírokat, akkor Andretti kap pénzt hogy a csapat ne menjen csődbe.
- Mi?
Elmeséltem mindent.
- Remek! És nekem miért nem szóltál? Minek magán akciózol?
- Én nem!
- Ne feleselj velem, mert esküszöm megfolytalak! – lépett felém fenyegetőleg.
Hátráltam, és neki ütköztem a kamion falának. Rosszul éreztem magam, szédültem, hányingerem volt, a szívem majd kiszakadt a helyéről.
- És most elmondom mit fogsz tenni! És azt fogod csinálni, vagy Isten a tanúm rá, puszta kézzel öllek meg! Elmész a nagyapádhoz, és aláírod a papírokat! Aztán még a hétvége előtt jelentkezel Milton Keynesben, nálam! Két bőröndnyi ruhával, és kész! Ott fogsz lakni a gyárban, hogy rajtad lehessen a szemem, minden nap mész a szimulátorban, és edzel! A szezon végén megtartjuk az esküvő! Aztán igyekszel normálisan együttműködni a csapattal, hogy ne legyen veled gond! Januártól pedig te ülsz be Mark helyére! És nem akarok rá hallani egyetlen panaszt sem, nincs vergődés, nincs üvöltözés, nincs cirkusz! Ha pedig megtudom, hogy bárkivel is kavarsz a hátam mögött, akkor garantálom, hogy megnézheted magad, mert az lesz a legkisebb bajod, hogy elválok tőled!
- De a szerződésem Mario…
Akkora pofont kaptam, hogy elterültem a padlón.
- Az lesz amit mondtam, és kész! Gerhardot, meg a többi szeretődet, pedig jobb ha egy életre elfelejted! –azzal felkapta a telefonom, kirontott a kamionból, és hallottam, hogy kívülről rám zárja az ajtót.
Nem tudom meddig zokogtam a padlón. Megint ugyanott voltam, ahol gyerekkoromban, és vadállat kezei között. Ezért csinálta a nagyapám, mert tudta hogy Chris valójába milyen, és én nem szabadulhatok tőle olyan könnyen, hogy elszököm a házból. Mert nincs hova, és kihez. Tudtam, hogy nem élem túl, ha még egyszer végig kell csinálom, amit Jack mellett. Inkább a halál. Nem élem túl, hogy megint verjenek, üvöltözzenek, és bántsanak.
Arra figyeltem fel, hogy valaki betöri az ajtót.
Tony volt az és Gerhard.
Az osztrák lehajolt mellém, én pedig hozzábújtam.
- Meg akarok halni…
- Semmi baj.
- Segíts nekem….
- Mi történt az arcoddal? –kérdezte szörnyülködve Tony.
Gerhard eltolt magától, és megnézte.
- Megvert?
Bólintottam. Elsötétült az arca.
- Nem érdekel mi lesz, de velem jössz. Elviszlek magammal. Szedd össze ami kell, és megyünk. Gyere. –megpróbált felsegíteni.
Összeestem, Tony kapott el, és karolt át.
- Majd én viszlek. – mosolygott rám.
Alig fordultunk meg Chris már az ajtóban állt.
- Tedd le!
- Velünk jön! Te egy állat vagy!
- Hozzám tartozik!
- Fenéket! –csattant fel Tony – Ha rajtunk múlik sose fog!
- Helyes! Menekülj csak el! Hány embert is fognak miattad kirúgni, hánynak is kell új munkahelyet keresnie? Kétszáz? Háromszáz? – kiabálta.
Tony magához szorított.
- Ne törődj vele! A lelkiismeretedre próbál hatni!
- Neki olyan nincs! –sziszegte az angol.
- Elég legyen Christian! Látod milyen állapotban van. Mit akarsz elérni? Hogy öngyilkos legyen? Szerinted nem volt elég, neki hogy Jack évekig verte? Vagy ha olyanja volt ráuszított a kutyákat, felkergettette velük fára, ahol aztán egész éjszaka kuksolt? Esetleg úgy megverte a fémbotjával, hogy egy hétig kómában volt, törött csontok garmadával? Arról már nem is beszélve, hogy néha részegen bezárta a padlásra, napokra, víz és élelem nélkül! Te is ezt akarod vele csinálni? Minden áron azt akarjátok elérni, hogy felvágja az ereit? Igen? Jó úton haladtok! – kiabált Gerhard torkaszakadtából.
Az angol arca, pedig mély megdöbbenést tükrözött.
Intettem Tonynak hogy tegyen le.
- Gyertek! –mondta az osztrák.
- Maradok….
- Fenéket! Nem engedem hogy hozzámenj. Láttam épp eleget, hogy a nagyapád mit művelt veled. Nem nézem végig másodszor is.
De én már döntöttem.
- Igaza van. Két csapat szűnne meg miattam. Jacket is túléltem. Ezt is túl fogom. Nem lesz baj. – az utolsó szavakat már suttogva, és sírva mondtam ki. Én magam sem hittem el.
- Nem! – csattant fel, megöleltem, majd szinte hangtalanul a fülébe súgtam – Ha nagy a baj majd hívlak. Ugye jössz?
Bólintott.
- Nem kell itt maradnod.
- Maradok. –szögeztem le szipogva.
Végül lassan, és csöndesen de mindketten elmentek, én meg ott maradtam Chrissel.
Kettesben.