Driven - Felpörgetve 14.

14.rész

Rihanna - Unfaithful (igazából az eredeti klippel együtt lehet érteni miért illik a szorimhoz)
http://www.youtube.com/watch?v=4EOPX5bnd2c
Arra ébredtem fel, hogy Chris simogatja és csókolgatja a nyakam. Elmosolyodtam, és kissé nehézkesen kinyitottam a szemem.
- Isteni ébresztő…. – mosolyogtam.
- Sejtettem hogy tetszeni fog…. Csak kár, hogy fél percen belül le fogod ordítani a fejem… - húzta el a száját.
Érdeklődve néztem rá.
- Én engedtem be a szobapincért… - láttam rajta hogy várja a hatást.
- És?
- Egy szál törölközőben voltam, amikor pedig elment, akkor jelent meg Gerhard. A látottak alapján szerintem biztosra veszi, hogy te és én.
Elvigyorodtam.
- Hát így járt. Ez a vonat már elment. Mi volt a reakció?
- Semmi. Dühös lett és elhúzott.
- Ez van. –rántottam meg a vállam.
- Akkor nem robbantod ki a harmadik világháborút?
- Miért?
- Azt hittem nem akarod nagy dobra verni hogy velem kavarsz. – érdeklődött fürkészve.
- Annyira nem akartam kitenni a kirakatba, de ha már így alakult, hát így alakult. Minden csoda három napig tart. Vagy a te inkább szépen a szőnyeg alá akartad söpörni?
Elhúzta a száját.
- Szóval igen. – szögeztem le.
- Ne értsd félre.
- Nem értem! –néztem rá kissé felpaprikázva.
- Elmondhatom a védőbeszédet, vagy máris viszel a kivégző osztag elé?! – sziszegte.
- Tudod mi? Húzz el a fenébe! Mi csak üvöltözni tudunk! –álltam fel dühösen, és becsörtettem a hálóba, és ledobtam magam az ágyra.
- Arról van szó… - kezdett bele, de a fejemre húztam a párnát, és befogtam a fülem.
- Nem érdekel! Nem érdekel! Nem érdekel!
Lecibálta rólam a párnát.
Dühösen néztem rá. Erre elmosolyodott.
- Jól áll neked ha mérges vagy. – vigyorodott el, majd magához akart húzni, de eltoltam – Ne csináld már… - dünnyögte, megint át akart ölelni, de amikor a jobb kezemmel megint arrébb löktem, durván megszorította.
Pofon vágtam. Elég erősre sikerült.
Ellökött, és kiviharzott a fürdőbe.
A kezembe temettem az arcom, hallottam pár perccel később kijön.
Megálltam a nappali és a hálószoba közti küszöbön, és a félfa takarásából néztem ahogy keresi a mobilját. Ezek szerint szerzett újat.
- Chris…. – mondtam halkan.
- Elmegyek! –mutatott rám a kis készülékkel – Elegem van ezekből az oltári nagy balhékból! Veled két értelmes szót nem tudok beszélni, mióta ismerlek! Egy önző, egoista, felfújt kis liba vagy, aki mindenre csak pofozkodással, és sértegetéssel tud felelni! Ha lelkileg egy sivataggal vagy egyenlő, akkor az a te problémád! Keress egy jó pszichológust, aki majd kikezel jó pénzért! Lehet hogy Bergernek ez megfelelt, mert végigkefélhette vele a fél világot, de nekem ez kevés! Ha éppen erre vágyom akkor inkább felhívok egy kurvát! Náluk legalább nem kell felesleges futni egy kis kedvességért, és törődésért! Ha nem akarsz látni akkor, mond meg, ha csak dugni akarsz, akkor mond meg, és ne veszekedj, és legfőképp ne játszd el szerelmes, nem törődöm nőt, mert neked nincsenek is érzéseid! Ráadásul borzalmasan alakítod! Azt hiszed nem látja mindenki, hogy milyen vagy? Hogy neked minden pasi csak arra kell, hogy kielégítsen, vagy fusson utánad mint a pincsi?! Lehet hogy jó vagy az ágyban, de a természeteddel képtelenség együtt élni, nem csodálhatod, hogy Gerhard egy csendes szellőt választott, a Catrina hurrikán helyett! Öt perc nyugta nem lehet melletted senkinek, mert sose lehet tudni, mikor harapod át a torkát, vagy pofozod fel, mert éppen nem neked tetszően csinált, vagy nem csinált valamit! Elviselhetetlen a természeted ez az igazság! És tudod mit? Inkább bukók miattad négy milliót, csak ne kelljen a közeledben töltenem még öt percet! –azzal otthagyott, és bevágta az ajtót.
Megsemmisülten rogytam le a fal mellé.
Borzalmasan éreztem magam. Chris konkrétan a földbe döngölt, és ezért most nagyon utáltam. Szart se tud sem az életemről, sem a múltamról. Arról mennyi keserűséget, és bántást kaptam eddig. Felnyúltam a szekrényre, és levettem a mobilom.
Előkerestem Tony számát, és megcsörgettem.
- Igen? –vette fel.
- Ráérsz? – böktem ki, kicsit rekedten.
- Attól függ kinek.
- Angel vagyok. – suttogtam.
- Baj van? –kérdezte aggódva.
- Vannak nálad?
- Nem. Most éppen senki. Át menjek?
- Inkább én mennék.
- Gyere. Tudok vigaszt a bajodra. – cukkolt egy kicsit.
- Ebben bíztam.
- Várlak. 1135-os szoba.
- Oké.
Aztán bontottam a vonalat.
Megmostam az arcom, felraktam egy erős fekete sminket, felvettem egy farmer, meg egy kivágott vörös felsőt, meg egy fekete tűsarkút. Végül is, ha Chrisnek tényleg ez a véleménye rólam, akkor már nem tök mindegy?
Lehetek olyan is, úgyse érdekel senkit, hogy mi rejtőzik a maszk mögött.
Zsebre tettem a telefonom, és kiléptem az ajtón.
Én a kilencediken laktam, öt emeletet kellett lemennem Tonyhoz, úgyhogy beszálltam a liftbe és megnyomta a negyedik emelet gombját.
A hetediken megállt, kinyílt az ajtó.
Már meg sem lepődtem, inkább már groteszknek hatott ez az egész, arrébb mentem és hagytam hogy a Gerhard, Eddie és Chris trió beszálljon. Rájuk sem néztem.
- Mész valahová? –érdeklődött Gerhard.
Gúnyosan néztem rá, de nem válaszoltam. Megnyomtam az ajtózárót.
Kínos csönd lett. Nem sok hiányzott, hogy kitörjön belőlem a nevetés.
Megláttam az arcom a lift falán. Gúnyos arcot vágtam, de határozottan jól néztem ki.
Aztán feltűnt, hogy Chris erősen fixírozza a tükörképem, de átnéztem rajta.
Megálltunk és az ajtó ismét kinyílt.
Tony pedig velem szemben állt, és füttyentet.
Megnyomtam az ajtó záró gombot, és egy pillanattal azelőtt, hogy végleg bezárult volna, kiugrottam.
Tony elmosolyodott.
- Nem tudtam, hogy díszkísérettel jössz.
- Kell pár gardedám, hogy ne legyek rossz hírű.
Átkarolt.
- Mi a program?
- Irány az ágy. –nézem a szemébe.
- És a körítés?
- Az nem érdekel. –bújtam hozzá.
Felhúzta az egyik szemöldökét.
- Nem tetszik?
- Azt hittem romantikus alkat vagy.
- Most ilyen vagyok.
Elmosolyodott.
- Ez is tetszik. – vigyorgott, majd elindultunk a szobája felé.