Driven - Felpörgetve 17.

17.rész

Gyengéden beleharapott a nyakamba.
- Mindig is tudtam, hogy perverz vagy. –nevettem fel.
- Honnan? –nézett rám érdeklődve.
- Látszik rajtad. –húztam magamhoz, és átkaroltam a csípőjét.
Megsimogatta az arcom, és csipogni kezdett a telefonja.
- Kapcsold ki… - súgtam a fülébe.
- Máris. – somolygott vissza.
Elővette, majd káromkodott egyet.
- Gerhard az.
- Vedd fel, képes és felveri az egész hotelt, ha nem ér el.
- Erre gondoltam én is.
Felvette, majd pár perc után le is tette. Én addig lustán magamra húztam a takarót.
- Na mit akart? Ég a ház?
- Csak nem talált sehol, és aggódott, hogy valami bajom esett.
- Bajod?
Leült mellém, neki döntötte a hátát a fejtámlának, és átkarolt.
- Csak elég nagy rajtam a teher mostanában. –rántotta meg a vállát.
- A csapat, és a kialakult helyzet miatt?
Bólintott.
- Seb sem megy jól mostanában sokat hibázik, és a mérnökök már aggódnak a jövő évi munkájuk, és a leendő fejlesztések miatt is.
- Ha Gerhard aggódik valakiért, akkor annak komoly oka van. – néztem rá fürkészően.
- Kicsit túlreagálja, hogy sok stressz ér.
- Ismerem Gerhardot, mint a tenyeremet, emlékszel? Szóval mi a gond? Tudni akarom! Most! –néztem rá szigorúan.
Elmosolyodott.
- Olyan vagy mint egy kihallgató tiszt. – simogatta meg az arcom.
- Bukok rád. Jobban is mint kéne, de tudni akarom kivel kezdek.
Elhúzta a száját.
- Nem alszom jól, és ingerlékenyebb vagyok, mint kellene. Párszor összekaptam a csapattagokkal is. –mondta pókerarccal.
- És többet iszol mint kellene. – néztem rá átható tekintettel.
- Ez nem igaz! Néha beülök pár italra a bárba! Gerhard szerint a hét főn egyike, ha egy héten egyszer én is lazítok!
Ismertem ez a szöveget, túl jól.
- Nem hiszel nekem.
- Majdnem tíz évig éltem együtt, egy pasival aki ha részeg volt agresszív állattá változott. Ő is mindig ezt mondta, és pontosan tudom mi a vége annak, ha valaki túl sokat iszik, és túl sok teher van rajta. Nem várom meg hogy veled is ez történjen.
- Én nem vagyok Jack. –szögezte lesz.
- Lehet. De tegnap este két –három pohárnál több volt benned az biztos. Mennyit ittál meg? Szerintem legalább egy fél üveggel! – közöltem kissé dühösen.
Kezdett felmenni a pumpa.
- Szóval szerinted is egy iszákos barom vagyok! –csattant fel.
- Nem tudom. Alig pár napja ismerlek, de az biztos, hogyha hetente megiszol egy fél üveg whiskyt az semmiképp sem normális!
- Nem hiszem el, hogy megint veszekszünk. –döntötte neki a tarkóját a fejtámlának.
Végig simítottam az arcán, és magam felé fordítottam a fejét.
- Lennének más ötleteim is a feszültség oldásra. – mosolyodtam el kacéran.
- Akkor meg rám sütnéd, hogy nimfomán vagyok! – vágott vissza ingerülten.
- Imádom a nimfomán pasikat. –bújtam hozzá, de eltolt magától – Chris…
- Jobb ha megyek! Kezd elegem lenni abból, hogy húzod az agyam.
Felállt, de elkaptam a kezét.
- Maradj…. –néztem a szemébe.
- Minek? Hogy megvigasztaljalak? Ha arra vágysz, hogy ne kelljen egyedül feküdnöd az ágyban, és legalább napi egyszer megdugjanak, akkor menj át Eddiehez! Ez az ő szakterülete!
Kifújtam a levegőt, majd egyszerűen kényelmesen elhelyezkedtem, és lekapcsoltam a lámpát.
- Jó. Ha a folyosón látod akkor küld be. –közöltem hidegen, majd a fejemre húztam a párnát.
Úgy tettem mintha aludnék, de közben füleltem, hogy megy vagy marad.
- Tudod mit? Megkérem hogy keressen fel téged! –azzal kiviharzott.
- Ennyit arról hogyha én engedek, akkor vége a vitának…. –sóhajtottam fel.
Az éjszaka további része csendesen telt, másnap későn ébredtem fel, már majdnem dél volt.
Nem volt kedvem kimenni a délutáni futamra, ezért küldtem Marionak egy smst, hogy inkább ne számítsanak rám.
Rendeltem valami reggelit, aztán leültem a laptopom elég, megnézni mi hír a nagyvilágban.
Kicsivel később kopogtattak.
Kinyitottam és a szobapincér hozta a reggeli, amikor éppen menni készült megjelent egy futár, egy hatalmas fehér rózsacsokorral.
Átvettem, és letettem a dohányzóasztalra.
Megnéztem a kártyát.
„ Fehér zászló helyett! Nincs kedved velem ebédelni? Aztán kimehetnénk a versenyre. Chris”
Az ebéd nem tűnt rossz ötletnek, de sem a pályára nem akartam kimenni, és őt se nagyon akartam látni. Rá kell jönnie, hogy ivással, és üvöltözéssel nem oldódnak meg a gondjai, sőt.
Ha hajlandó észre térni majd beszélek vele. Megettem a reggelim, szöszmötöltem még a gépen, és közben tv-ztem.
Megszólalt a mobilom, a főnök volt az.
- Szia! Biztos nem akar kijönni?
- Reggelt! Nem. Nézzem ahogy a többiek köröznek? –húztam el a szám.
- Ha néha felülnél a pitwallkra, nem válna károdra, megismernéd milyen amikor te dirigálsz mindenkinek.
- Mint a főnök jobb keze? –cukkoltam.
Nem mintha nem én dirigálnék most is.
- Arra gondoltam igen. Elég markáns vagy, szerintem menne neked.
- Én a versenyzésért élek.
- De nem csinálhatod örökké, egyszer abba kell hagynod, és nem árt, ha azon túl máshoz is értesz.
- Ez igaz. Még meggondolom.
- A csapatod vár.
- Kösz. Szia.
Letettem a telefont, és leültem a kanapéra. Csak néztem a kissé megviselt, és a vadi új rózsákat.
Végül is igaza van a főnöknek! Legalább megértem mit miért csinálnak, és nem pörölök velük feleslegesen. A piten ülők munkája sosem érdekelt, és nem is nagyon konyítottam hozzá, így bár a legjobb versenyzők egyike voltam sokszor hadakoztam a fentről jövő utasításokkal. Gyakran éreztem hogy hülyeséget beszélek, de aztán kiderült hogy nekik volt igazuk. Nehezen de megtanultam bízni bennünk, most viszont ha legalább egy részét megérteném, talán még jobb is lehetnék.
Gyorsan átöltöztem, kinyitottam az ajtót, és Chris keze a levegőben volt.
Éltem a gyanúval, hogy éppen kopogni akart.
- Szia! –köszönt rám döbbenten.
- Hello! –azzal kiléptem, és bezártam az ajtót, majd a lift felé mentem.
Utánam szaladt.
- Küldtem virágot. – próbálkozott, amikor én a hívó gombot nyomkodtam.
- Megkaptam nagyon szépek.
- Volt hozzá kártya is.
- Igen. Azt is megkaptam, és olvastam is! –továbbra sem néztem rá.
- Dühös vagy rám az este miatt?
- Nem.
- Fenéket nem! – mérgelődött.
Felé fordultam és igyekeztem érzelem mentesnek látszani.
- Miért nem keresel valami helyes kis grid csajt, és hagysz engem végre békén? Itt is van belőlük elég hidd el! –kérdeztem maró gúnnyal a hangomban.
Teljesen ledöbbent.
- Ez most ezért van mert felhúztam magam, és felhoztam Eddiet?
- Nem, ez most azért van, mert elegem van belőled. Unom ezt az egész cirkuszt, nélküled is van épp elég bajom. –szögeztem le.
- Remek! Tökéletes! Most megint felhúztad az orrod, és Horner vagyok! – hisztizett.
- Ha majd felnőttél végre, akkor majd gyere át Andrettihez, és elmondom mire jutottam, és mivel tudnám kihúzni a segged a bajból. –azzal beszálltam a liftbe, és megnyomtam az alaksor gombot, majd az ajtózárót.
Az utolsó pillanatban lépett be mellém.
- Vedd tudomásul, hogy nincs időm a kisded játékaidra! – találta meg a hangját.
- Most sem én ordítok.
Mondani akart valamit, de végül becsukta a száját.
- És mit találtál ki?
- A pályán elmondom, míg leérünk a garázsba úgysem tudnám végig mondani.
- Helyes! Akkor elviszlek!
- És mivel? Ha emlékezetem nem csal a Porschéd tönkre ment! – csipkelődtem tovább.
Rápillantottam, és látszott, hogy mindjárt felrobban a dühtől.
Elfojtottam egy mosolyt, és kiszálltam.