Driven - Felpörgetve 3.

3.rész

Kicsöngött, az egyik szerelő srác éppen felhangosította Pitbull –Blanco c. számát.
http://www.youtube.com/watch?v=PRS3KitK8U8
Bömbölt a zene, és saját gondolataimat sem hallottam.
- Halkítsd már le baszod! Mario megmondta hogy meló időbe nincs buli! Ráadásul telefonálok! Este rázd a spanyol segged ne most!
A srác megadóan felemelte a kezét, és letekerte a hangerőt.
- Istenbarma! –sóhajtottam fel.
Nevetés hallatszott a mobilból.
- Ilyen hajnali ébresztőt… Jobb vagy mint Robin Williams abban a filmben! – vigyorgott a hang.
Tudtam, hogy nem Gerhard az. Valamelyik vagy az angol, vagy az ír.
- Jóóóóóóóóóóóóó reggelt Vietnááám! –üvöltöttem bele teli torokból a kagylóba.
Halk káromkodás, majd recsegés.
- Kivel beszélek? –kérdeztem ingerülten.
- Gerhard vagyok…. –morogta kótyagosan.
- Remek, és az előbb kivel beszéltem?
- Christiannal. Szerinte maradandó halláskárosodást szenvedett.
- Eszem a zúzáját, úgy sajnálom! – gúnyolódtam.
- Sejtem.
- Ha átadod az írt, akkor még őt is kiosztom!
- Isten ments! Az kéne még! Eddienek egy életre elege van belőled!
- Igen? Kár! Pedig lenne esélye, ha nem dirigálna, úgy mint valami idomár! Jó segge van!
- Hallottam! – hallatszott a háttérből.
- Jó tudni, hogy közönség előtt akarsz velem beszélni! Jegyet ne osztogassak? – kérdeztem idegesen.
- Bocs. Közben átmentem a másik szobába és bezártam az ajtót.
- Minek? Nem fontos! Végül is, ha érdeklik őket a perverz részletek!
- Angel! Kérlek! –nyögött fel – Szétreped a fejem!
- Nem érdekel!
- Sejtettem.
- Áruld má’ el mit akart tőlem tegnap az a két barom?
- Ebben nem volt benne a kezem! Egyéni akció volt!
Szinte láttam, ahogy feltartja a kezét. Próbálta hárítani a vergődésem, és közben lenyugtatni de ez úttal nem fogom hagyni magam. Ezt eldöntöttem.
- Akkor mond meg nekik, hogy nem kell több partizánkodás, vagy megfojtom őket!
- Jó! Nyugi!
- Te csak ne nyugtatgass engem!
- Akkor nem nyugtatlak, csak ne üvölts!
- De üvöltök!
Sóhaj.
- Akkor üvölts. Miért hívtál fel?
- Mert Marionál hagytál üzenetet!
- Én nem hagytam!
- De hagytál!
- Nem hagytam!
- DE HAGYTÁL! Azzal fogadott, hogy kerestél, és beszélni akarsz velem!
Néma csönd.
- Esküszöm én nem hívtalak. Itt dögöljek meg.
- Akkor nézd vissza í híváslistát, és nyomozd ki melyik barom beszélt helyetted a főnökömmel!
- Két idióta!
- Hát azok! És legközelebb légyszi, fél részegen ne ecseted körbe a fél világnak hogy mennyire belém vagy esve jó?!
- Mi???? Honnan szeded ezt a baromságot? Senkinek nem meséltem semmit. Lehet hogy tegnap ittam, és kicsit másnapos vagyok, de ha nem két órája feküdtem volna le a kártyaparti miatt nem lenne semmi bajom.
- Gerhard? –kérdeztem döbbenten.
- Igen?
- Azt hiszem, jobb ha tudod hogy gáz van!
- Miről beszélsz?
Elmondtam mi van.
- Az a gyanúm te erről nem tudtál.
- Nem! Kibaszottul nem! Nem értem honnan szedték mikor én nekik erről nem meséltem! Gőzöm sincs honnan tudták meg! De már értem miért nem jött egyik sem, sem az esti bulira, sem a kártyapartira.
- Gerhard?
- Tessék!
- Kérdeznem kell valamit.
- Úgyis megkérdezed! –tudtam hogy vigyorog.
- Miért ráztál le?
- Angel miről beszélsz? Négy éve mióta elmentél engem egyetlen egyszer kerestél, vagy hívtál fel! Még akkor sem amikor meghalt az a srác, pedig reménykedtem benne, hogy talán még mint barát kellek neked, de rá kellett jönnöm hogy teszel a fejemre! – dünnyögte.
- ÉN FELHÍVTALAK! TE RÁZTÁL LE, HOGY FELESÉGED VAN, ÉS TE MÁR TÚLJUTOTTÁL RAJTAM! – üvöltöttem.
- De hát én nem is beszéltem veled! Négy éve csak annyit tudok rólad, amit az újságokban olvasok!
- Legalább ne hazudj!
- Nem hazudok!
- Akkor mégis kivel beszéltem?
- Nem tudom! Az asszisztensemmel, vagy valamelyik barom vette fel a bokszban! Nem tudom! Néha ott maradt az asztalomon! De ha tudnád!
- Mit?
- Hogy kibaszottul hiányoztál! Amikor összejöttél a sráccal, azt hittem odamegyek, és leverem! Féltékeny voltam. Nagyon. –szomorú volt a hangja.
- Akkor mi a faszért nem kerestél meg? –toppantottam idegesen.
Sosem tudott hazudni nekem, és éreztem hogy igazat mond.
- Mert látszott hogy boldog vagy, és én se leszek már fiatalabb….
- Gerhard!
- Még akkor is reménykedtem, amikor az a srác meghalt.
Tudtam mit fog mondani, de nem érdekelt.
- Ne mond hogy közben elfelejtettél!
- Akadt valaki.
- Jesszus Gerhard! Nekem is akadt! De attól még gyakran érzem, hogy hiányzol… - nyögtem ki.
- Te is….
- De?
- De eljegyeztem.
- Gerhard! – fakadtam ki - Bontsd fel!
- Angel ez nem így…
- De így működik! Ha még mindig annyit gondolsz rám, akkor gyere ide! Most!
- Terhes…
- Baszd meg! –szaladt ki a számon.
- Azt hiszem pont azért az.
- A tiéd?
- Igen. Biztosan az.
- Szereted?
- Rendes nő.
- Nem ez érdekel!
- Tudom.
- Van más megoldás is az Istenért! Gyere ide! Rengeteg bajom van, és szükségem lenne rád. Én…. – elbőgtem magam.
Percekig csak sírtam. Rám tört a depi, és a magány.
- Tudod, hogy…. sosem szoktam…. könyörögni, és színészkedni…. és…. – zokogtam - Ha még fontos vagyok neked, gyere ide! Kérlek….. – suttogtam.
- Angel….
- A francba Gerhard, akkor vedd el, és leszek a szeretőd! Más is így csinálja!
- Oda megyek…. De…
- Ne éljem bele magam a folytatásba?
- Egyenlőre ne. Adjunk magunknak időt.
- Mikor jössz? –kérdeztem reménykedve.
- Egy - két nap. Elintézek pár dolgot, meg lerázom a fiúkat valami kamuval.
- Jó. Gerhard….
- Hiányzol…. –suttogta.
- Te is. –jobban mint gondoltam, de ezt nem mondtam ki.
- Kimenjek a reptérre?
- Nem kell. Le kell tennem, még el akarom számoltatni a fiúkat.
- Helyes. Szia.
- Szia.
Bontottuk a vonalat. Közben hátra sétáltam a gumikhoz, most meg vissza a bokszba, és visszaültem a szerelődobozomra.
Nagyot sóhajtottam, ekkor jelent meg Mathias.
- Átveszed a tesztet?
Kikerekedett szemmel nézett rám.
- Baj van?
- Kivételesen dolgom van.
- Kivel? –vigyorodott el.
- Egy honfitársaddal.
- Kivel? –döbbent le még inkább.
Elmondtam. Úgyis megtudná.
- Vállalom a tesztet! De én leszek a tanú az esküvődön ha elvesz! –nevetett.
Szkeptikusan néztem rá.
- Kösz.
- Nincs mit! –majd vigyorogva tovább állt.