Driven - Felpörgetve 15.

15.rész
Christina Aguilera: Hurt
http://www.youtube.com/watch?v=9GzcdsNuz7Q
Amint beléptünk az ajtón, máris magamhoz húztam. Vette a lapot, és már húzta le rólam a felsőt, amikor kopogtak.
- Nem várok senkit… - morogta a nyakamba.
Újra kopogtak.
- Küld el gyorsan a pokolba. –sziszegtem.
- Ezt fogom tenni. –elengedett és kinyitotta.
- Hol van? – kiabált rá egy ismerős hang.
Tony hátra pillantott.
Megráztam a fejem, hogy nem érdekel.
- Nem akar veled beszélni. –közölte egyszerűen, majd beakarta zárni az ajtót, de Gerhard berúgta, Tony meg hátra ugrott.
Életemben nem láttam még ilyen vörös fejjel, és ilyen idegesnek.
- Mond te eszednél vagy, vagy beszedtél valamit?! –üvöltött az arcomba.
- Tessék? – hebegtem.
- Először az én agyamat húzod, aztán Chrissét, akivel szobára is akarsz menni, aztán mond két szót, és kihajítod! Most meg itt vagy ennél a kurva pecérnél? Fél nap alatt két pasi? Mióta vagy te kurva? Térj már észre!
- Mi van? – fakadtam ki – Tudod te miket mondott nekem? Ócska kis érzelem mentes ribancnak nevezett, akinek olyan a lelke mint a sivatag! És most szó szerint idéztem! Szerinte neked is csak arra voltam jó, hogy végig dugjuk a fél világot, és ezért kerestél más picsát mert én olyan vagyok mint a Catrina hurrikán, egy elviselhetetlen hisztérika akit mindenki utál, és inkább kifizeti Eddienek a zsetont, csak ne kellejen még öt percet velem töltenie! Ezek után nem tök mindegy mit csinálok és kivel?! Úgyis kurva vagyok, mégpedig a legjobb fajtából! Akkor legalább élvezzem is, ha már kihasználtok! – kiabáltam az arcába.
Gerhard arca elsötétült, és kaptam egy hatalmas pofont. Olyan erőset, hogy neki estem a fél méterrel mögöttem lévő falnak.
Még jószerével magamhoz sem tértem, de már megragadtam a karom és kicibált a folyosóra.
- Nem hagyom, hogy tönkre tedd magadat, a hírnevedet, és amit eddig felépítettél! – kiabálta, aztán húzott magával a lift felé.
Úgy szorította a karom, hogy azt hittem mindjárt eltöri.
Felpillantottam, Eddie és Chris döbbenten álltak a hívó gomboknál.
Elborult az agyam, és elkezdtem ütni, verni Bergert ahol csak értem. Végül olyan erővel sikerült felképelnem, hogy a meglepetéstől elengedett.
- Takarodj az életemből! Nem tartozom neked semmivel! Nem vagy se az apám, az már régen halott! És nem kell másik! Meg a szeretőm sem, hála az égnek! Egy senki vagy a múltból! Az életemet, pedig úgy teszem tönkre ahogy akarom, nincs jogod beleszólni! Gyűlöllek! Azt is felejtsd el, hogy a világon vagyok!
- Vedd már észre magad! Olyan vagy mintha elment volna a józan eszed!
- Meglep hogy mikor már nincs köztünk semmi, már kurvára érdekel, hogy élek, vagy halok! Ne érdekeljen! Menj vissza a lányodhoz, meg a születendő kis fattyadhoz! – sziszegtem gúnyosan.
Válaszul kaptam még egy pofont.
- Csak hogy végre észre térj!
Éreztem, hogy valami folyik az orromból, odatartottam a kezem, és láttam hogy vérzik.
A következő percben, pedig Gerhard a földön feküdt. Tony leütötte.
- Ha már verekedni akarsz, kezd egy veled egyenlő ellenféllel! – vicsorogta, azzal hátat fordított neki, és odajött hozzám.
- Jól vagy?
- Nem tudom. Rohadtul fáj. – böktem ki a meglepetéstől, és a fájdalomtól sajgó arccal.
- Gyere! – átkarolt – Leviszlek a szálló orvoshoz!
Láttam hogy Chris és Eddie össze kanalazzák az osztrákot.
Az orvosiban elláttak. Kaptam jeget, gyógyszert a lüktető arcomra, meg pár tampont az orromba. Szerencsére, csak erős zúzódás volt.
Alig egy órával később megint a szállodai szobámban ültem. Egyedül. Elküldtem Tonyt, mérhetetlenül hálás voltam, amiért mellém állt. De fáradt voltam, és kicsit összetört. Megígértette vele, hogyha bármi van hívom. Rá kellett jönnöm, hogy neki is van egy másik oldala, a keményvonalat macsó, és a nőcsábász mellett.
Úgy tűnik mind álarcot viselünk, ki ilyet, ki olyat, de az ok ugyanaz, hogy védjük magunkat a sérülésektől, a sebektől, a fájdalomtól.
Lerogytam az ágyra, és bekapcsoltam a zenét. Christian Aguilera: Hurt c. száma szólalt meg.
Végig gondolva ezt az egészet, nem tudtam visszaemlékezni még egy ilyen borzalmas két napra ami ilyen szar lett volna –kivéve amikor a szüleim meghaltak.
Csak ültem az ágyon, és néztem magam elé. Nem volt erőm sem tombolni, sem sírni. Letargiába estem.
A világ megint darabjaira hullott körülöttem, és életemben sokadszor egyedül kellett szembenéznem a semmivel, az ürességgel. Nem tudtam mi tévő lehetnék.
Sejtettem, hogy ezt egykönnyen sem Chrissel, sem Gerharddal nem fogom tudni helyrehozni.
Felhangosítottam a zenét. Kikerestem a táskámból a dugi cigimet, leültem az erkélyen, és rágyújtottam.
Nem tudom meddig ültem kint, de már késő éjszaka lehetett, mert feltűnt, hogy a környéken egyre kevesebb lakásban ég a villany. Sötétebb komorabb lett a város. A szél is feltámadt, és nehéz, komor esőfelhőket hozott. Messziről már látni lehetett hogy villámlik, és a dörgés távoli moraja is hallhatóvá vált. A levegő párás lett, és érződött a közelgő eső illata.
Legalább az időjárás nekem kedvez. Sóhajtottam fel fáradtan.
Ledobáltam magamról a ruhát, és megint elmentem tusolni. Egy kinyúlt pólót, és egy pamut alsót vettem fel, és magamra húztam még a fürdőköpeny is.
Mire kitámolyogtam a fürdőből, az már szakadt, és dörgött rendesen. A hűvös levegő kicsit lehűtötte a szobát.
Lehalkítottam egy kicsit a hifit, és ekkor hallottam meg, hogy valaki veri az ajtót.
Istenem most még a hangos zenéért is kapok a pofámra.
Kelletlenül a bejárathoz mentem, és kinyitottam.
- Hála Istennek! –sóhajtott nagyot Chris, látszott, hogy megkönnyebbül.
Értetlenül néztem rá.
Erre a nyakamba borult. Eltoltam magamtól.
- Részeg vagy? – húztam el a szám amikor megéreztem, hogy dől belőle az alkohol szag. Hátrább léptem.
- Csak félig… - húzta kényszeredett mosolyra a száját.
- Mit akarsz? –néztem rá fáradtan.
- Nyitva volt az ablakom, és lehallottam a depresszív zenét. Gondoltam, hogy csak te lehetsz, és feljöttem mert már vagy jó ideje ez a szám megy. Azt hittem valami hülyeséget csináltál….– suttogta el a végét, és szomorúan nézett rám.
- Megnyugodhatsz…. Menj haza és józanodj ki….
Lassan felemelte a kezét, bizonytalanul az arcomhoz tette, és megsimogatni kezdte.
Hagytam. Lehunytam a szemem. Éreztem, hogy magához húz, és szorosan átölel.
Bármi is történt korábban, a sors fura fintora ként, megint biztonságban éreztem magam a karjaiban. De a whisky szagától ösztönösen görcsberándult a gyomrom, és rám törtek az emlékek.
- Szeretnék maradni…. – súgta a fülembe.
- Nincs erőm újabb vitához, és ordítozáshoz…. Nem tudnám elviselni…. Nem bírok ki még egy cirkuszt…. – mondtam halkan.
Küzdöttem a feltörő képek ellen.
- Ne haragudj… Kérlek ne haragudj…. Kérlek.. Ang… – nézett a szemembe suttogva – Tudom, hogy túl messzire mentem. Elborult az agyam… Ez nem mentség. Tudom. Ritkán szakad el a cérna, de nálad valahogy mindig… Hiába nem akarom, de mégis….
- Nagyon fáj… - suttogtam sírós hangon.
- Tudom… Tudom…. –átölelt.
- Menj vissza… Józanodj ki… - toltam el magamtól, és visszahúzódtam az ajtó mögé.
Képtelen voltam elszakadni az alkohol szagától. Felfordult tőle a gyomrom.
- Tudom, hogy azt szeretnéd, ha maradnék. Látom rajtad, akkor miért küldesz el? –nézett rám értetlenül.
Megráztam a fejem.
Egy pillanatra lehunytam a szemem, és megjelentek az évekkel korábbi képek.
Összeráncolta a homlokát.
- Az a baj hogy ittam?
- Holnap beszélünk…. –próbáltam bezárni az ajtót, de megfogta a kilincset, és beljebb tolt.
Rémülten néztem rá. Észrevette.
- Nem akarlak bántani! Gerhard sem akart te is tudod! Csak nem akarta hogy hülyeséget csinálj!
Hátrálni kezdtem. Láttam, hogy értetlenül néz. Megállt.
Neki ütköztem a kanapénak. Éreztem, hogy minden tagom remeg.
- Miért hátrálsz? Az Istenért! Attól hogy ittam pár pohárral még vagyok részeg, és nem foglak megverni!
Megrándult az arcom.
- Mi a baj? –kérdezte már aggódva - Valaki bántott?
Nem tudtam ránézni.
- Részegen megvert valaki?
Rápillantottam.
- Nem tudom elmondani…- suttogtam erőtlenül – Nem mondhatom el…. –már folytak a könnyeim.
Láttam az arcán, hogy kiül rá a felismerés.
- A nagyapád?
Bólintottam. Dühös lett.
Csak összerakta valahogy. Amit Gerhard elől hosszú évek alatt eltitkoltam, arra ő pillanatok alatt rájött.
- Én vagyok ő.
- Tudom…. Csak….
A félelem, és a beidegződés erősebb volt.
Chris kinyújtotta a kezét.
- Gyere ide….
Nem tudtam megmozdulni. Évek óta először, megint győzött a rettegés.
Lehunytam a szemem, és próbáltam összeszedni magam.
Chris megfogta a kezem, lassan magához húzott, és átölelt. Szinte alig ért hozzám, mintha csak egy barátok lennénk, mégis sokkal jobban éreztem magam. Már a ruhája illata is megnyugtatott.
A mellkasába fúrtam az arcom, és megint bőgtem egy sort.
- Faszom is kivan már ettől a rohadt sírástól! –fakadtam ki.
Az arcát belefúrta a hajamba, és éreztem, hogy elmosolyodik.
- Te sem vagy acélból…
- Szeretnék abból lenni….
- Nem lehetünk mindig mindenkor, beton kemények….
- Ölelj át szorosan…
Megetette.
- Jobb?
- Igen…
- Gyere! – felkapott – Ideje végre pihenni ennyi dráma után….
Bevitt a hálóba, és betakart. Megsimogatta az arcom, majd felállt.
- Hova mész? –ültem fel.
- Csak letusolok, és eltűntetem valahogy ezt a kocsmaszagot.
Megfogtam a kezét és magam mellé húztam Chris.
- Így is jó, csak maradj.
Bebúj mellém, és szorosan magához vont. Szinte azonnal el is aludtam.