Driven - Felpörgetve 11.

11.rész
Clint Mansell - Requiem for a Dream Remix
http://www.youtube.com/watch?v=xE0UA8RREX4
Alig két órával később már a pályakórház folyosóján ültem a térdemre a könyökölve, és a kezembe temetve az arcom.
Most volt időm végig gondolni, hogy mi is történt, és komplett idiótának tartottam magam, hogy képes voltam egy lángoló autó mellett rohangálni.
A sírás kerülgetett, és minden tagom remegett.
Mat mellettem ült, de mindegy lett volna ha nincs ott. Csak bámult maga elé ő is.
Tudtam, hogy Chrisnek nem lehet igazán komolya baja, mert akkor már régen repülőre tették volna, és irány egy kórház.
Ez jó hírnek volt mondható, az már viszont kevésbé, hogy tudtam ha magához tér, és jobban lesz, akkor biztosan feljelent, és rám veri az egészet. Magyarán bíróság elé citálnak, és az lesz a minimum, hogy elveszik az autóvezetői licenszem.
- Hozok egy kávét. –állt fel Mat.
- Uhum. –morogtam, de igazából nem volt erőm megszólalni.
Úgy éreztem, ha egy szót is kiejtek a számon, bőgni fogok.
Ültem egyedül a hideg folyosón, és úgy éreztem megőrülök. Már sokadszorra pillantottam az órámra, de még mindig negyed hetet mutatott.
Valaki leült a másik oldalamra, és átkarolt.
Ismerős volt az arcszeszének az illata.
- Gerhard….- nyögtem ki, és elszakadt a cérna.
Az arcom beletemettem a mellkasába, és zokogtam.
- Hogy….
- Mat hívott fel, és elmondta mi van. Jöttem ahogy tudtam, meg felhívtam az ügyvédem.
- Az ügyvéded? –néztem fel.
- Az a gyanúm, hogy nem csak arról van itt szó, hogy megtaláltad Chris. Ha össze vissza beszélsz, vagy valami kétértelműt állítasz, akkor mindketten bajba kerülhettek. Majd az ügyvéd beszél a kiérkező rendőrökkel, aztán majd vallomást tesztek.
- Rendőrök? –töröltem meg a kézfejemmel az arcom.
- A Christ ért támadás miatt az orvosnak kötelessége értesíteni őket.
Lehunytam a szemem.
- Én….
Gerhard átölelt.
- Nyugodj meg. –súgta a fülembe.
Egy idő után végre megnyugodtam, amikor valaki ránk köszönt.
- Hello!
Megfordultam.
Mark volt az. Az ügyvéd. Szó nélkül leült a másik oldalamra.
- Gyorsan mond el mi ez az egész.
Próbáltam összeszedni magam, aztán kissé akadozva de elnyefegtem.
- Remek! Akkor egyértelmű, hogy ezt nem mondhatjátok!
- Akkor mit mondjon?
- Azt hogy ideges voltál a hétvégi verseny miatt, és lementél a garázsba, autókázni egyet, és pár régi szegény ismerősödet meglátogasd a külvárosban. Lent összefutottál Chrissel aki nagyon bunkó volt, veszekedtetek, vérig sértett azzal, hogy tehetségtelen libának tart, és pofon vágtad, majd kocsiba szálltál. Később észre vetted, hogy valaki követ, és leráztad, de elkeveredtél, majd felhívtad a barátaidat. Ők szeretik a gyors kocsikat, és bandáznak, de nyugodtan elmondhatod, hogy te nem vettél részt semmilyen versenyben, és nézzék csak meg a kocsid nyugodtan. Van benne nitró?
- Nincs.
- Okos lány. Te csak haverkodni mentél. Vissza úton észrevetted az égő kocsit, és közelebb mentél hogy bajban van e valaki. Aztán elmondod, hogy mi történt, hogy kihoztad, hogy ide jöttél vele ennyi. Többet ne mondj. Végig ott leszek, és csak ennyit mondasz.
- De mi van ha….
- Mindjárt beszélek Chrissel, és a szájába rágom, hogy mit mondjon! –csattant fel.
- De ha ő fel akar jelenteni, hogy az én…
- Nem fog! Ő is tudja hogyha valakit követ, az már zaklatás, ráadásul te találtad meg, és hoztad be. Feltételezem, nem te mondtad, hogy verjék laposra.
- Én csak annyit akartam, hogy ne kövessen, le akartam rázni. Nem tudom miért verték meg! Nem erről volt szó! – pánikoltam.
- Sejtettem! Mindjárt jövök! – azzal bekopogott az orvosiba, és bement.
- Szerinted mi történt? –nézett rám Gerhard.
- Nem tudom….. Tényleg…. Nem hiszem, hogy bántották volna, hacsak nem szállt ki, és kötekedett velük….
- Gondolod, hogy kipróbálta?
- Nem tudom…. Te jobban ismered.
- Hát néha rájön a hepciáskodás. Nem kizárt, hogy nagyképűsködött. Hajlamos rá.
- Értem….
Amennyire tudtam, hozzábújtam.
- Jó hogy itt vagy.
- Sejtettem, hogy ide kell jönnöm.
- Én mindent elcseszek….- sírtam újra.
- Ugyan már. zöldeket beszélsz.
- Miért? Nem így van.
- Hagyd már ezt az önsajnálatot. Semmi értelme.
Felpattantam a székről.
- A kurva életbe ne dirigálj nekem! Elegem van a flancos fennhéjázós fellengzős dumádból! Kurvára elegem van mindenkiből! Faszom is kivan veled, hogy nem bírtál szólni hogy Bernie mit kavar a háttérben! Azért van ez az egész! Tudod egyáltalán, hogy hogyan bánt velem az állítólagos haverod?! Úgy kezelt, mint valami olcsó kis kurvát, aki a te hátadon kapaszkodott fel odáig ahol most vagyok! Aztán lazán a pofámba vágta, hogy Eddievel fogadást kötöttek arra melykőjük ágyában fogok kikötni. Konkrétan négy millát érek nekik! Jó mi?! Aztán Bernie susmusa mellett, Chris az lett volna a fő célja, hogy a szeretőjévé tegyen, és lehetőleg ezáltal megpróbáljon dróton rángatni, és rövid pórázra fogni! –kiabáltam immáron teljes hangerőn.
- Ang….
- Nem! Elegem van! Belőled is! Belőle is! Mindenkiből! Dögöljetek meg ahol vagytok! Hagyjatok engem békén! Te és az összes idióta Forma 1-es! Érted? –üvöltöttem – Nálatok szemetebb, gerinctelenebb, aljasabb embereket nem hordott a hátán a Föld! Menjek a pokolba! – azzal sarkon fordultam, és végig futottam a folyosón, aztán szinte kirontottam az épületből.
Kiértem a hűvös reggeli levegőre, és pár lépés után szúrni kezdett a tüdőm, és nem kaptam levegőt.
Olyan erősen krákogtam, köhögtem, aztán fulladozni kezdtem, és összerogytam.
Valaki átkarolt, felnéztem. Kanaan volt az.
Hallottam, mennyire hörögve veszem a levegőt. Tony felkapott, és rohanni kezdett velem, én pedig elájultam.