Driven - Felpörgetve 2.

2.rész

Kibújtam a pléd alól, és az ajtóhoz mentem. A kapitány éppen akkor engedte le a lépcsőt, én pedig azonnal lebotorkáltam rajta. A feltámadt szélben az eső erősen az arcomba csapott.
Alig láttam valamit. A szemem elé tartottam a kezem, és próbáltam kivenni, ki lehet az aki ilyen szar időben utánam rohan a reptérre. Feltételeztem, hogy nem Sonia az, bár az arca nem látszott, egyértelmű volt hogy nem nő. Biztosra vettem, hogy nem is Gerhard az. Messziről megismertem volna, már a járásáról. Pár lépésre volt tőlem, amikor megpróbáltam odakiabálni.
- Kit keres?
Válasz nem jött, de ahogy közelebb jött, felismertem a kabáton lévő szponzori matricákat, és a csapat logóját.
Red Bull Racint Formula One Team.
De amikor feljebb tolta a kapucni megdöbbentem.
- Hello! Eddie Irvine! –nyújtott kezet.
Elfogadtam.
- Angel Valentine. Mit akar? - kiabáltam túl a mennydörgést.
- Velem kell jönnöd! – kiabált már ő is, de így is alig hallottam.
- Mi van?
Intett hogy menjünk fel a gépre. Nagy nehezen fel kecmeregtünk.
- Mit akar? –kérdeztem idegesen miközben a másodpilóta a kezembe adott egy törölközőt.
- Velem kell jönnöd!
- Minek?
- Bergerről van szó.
Összeráncoltam a homlokom.
- Tessék?
- Csak gyere, útközben majd mindent elmesélek.
- Sehová sem megyek! – néztem rá dacosan.
Vett egy nagy levegőt.
- Gerhard egész este Soniát nyaggatta miattad, aztán meg mikro kiderült hogy elmentél, brutálisan berúgott. Most józanítják a szállodában. Állítólag te vagy élete szerelme, és látni akar, meg beszélni veled.
Úgy néztem Eddiere mint akinek két feje nőtt.
- Ezt mikor mondta?
- Dunsztom sincs. Valamikor mikor még nem ájult el, Végig rólad beszélt, be nem állt a szája.
- Ahhoz képest hogy négy éve nem láttam… - ültem le az egyik fotelbe.
- Nem érdekel a dráma. Jönnöd kell!
- Mi az hogy „Jönnöd kell!” megy a halál! Ha berúgott akkor józanodjon ki ahogy akar, meg akinek a karjaiban csak akar! Nekem egy életre elegem lett belőle!
- Szeret téged. Ennyivel tartozol neki!
- Nem tartozom neki semmivel! Ő küldött el egy szó nélkül, aztán meg mikor felhívtam úgy rázott le mint valami kellemetlenné vált kacatot! Nem érdekel mi van vele!
Eddie megfogta a karom és húzni kezdett az ajtó felé, felkaptam egy fém tálcát amin pár szendvics volt, és tarkón basztam.
Elterült, mint az ágyelő.
A pilóta és a másodpilóta segített kivinni a kába írt, már elértük a kocsit, amikor még valaki kiszállt.
Szmokingot viselt.
- Mi történt?
- Semmi. A barátja egy tuskó!
Segített az éppen a fejét tapogató Eddiet betuszkolni a kocsiba.
- Eddienek nem erőssége a diplomácia! –nyújtott kezet vigyorogva – Christian Horner.
Nem fogadtam el.
- Magának ahogy hallom meg nagyon is az! Remekül tudd segget nyalni! Menjenek innen a pokolba! Bergernek meg üzenem, hogy nem érdekel ha a föld alá issza magát! Ha nagyon akar valamit, tudja hol keressen, de ajánlom, hogy jó érvei legyenek! –azzal sarkon fordultam és otthagytam.
Beültem a gépbe, majd alig tíz perccel később már útban voltunk Indianapolisba.
Szinte az egész utat végig aludtam.
De mindenféle rémálmok gyötörtek, egyik a másik után.
A reptérről a pályára vitettem magam. Fáradtan rogytam le egy szerviz dobozra a csapat bokszában. Alig érkeztem meg Mario máris megjelent. Ez szinte sose jelent jót.
- Akármi is az mondjad! –sóhajtottam fel.
- Berger felhívott.
Felnyögtem, és savanyúan néztem rá.
- Állítólag volt valami kavar Monacóban, és beszélni akar veled. Kérte a számod.
- Ugye nem adtad meg? – kérdezte esdekelve.
- Dehogy adtam! –legyintett.
- Isten vagy! –mosolyogtam rá.
- De megígértem, hogy visszahívod, ha másért nem hát hogy elküld a pokolba.
- Jó.
Kezembe nyomott egy cetlit, majd érdeklődve nézett.
- Tudni akarod mi van?
- Ha el akarsz menni a csapatomtól arról tudni akarok!
- Ez egyáltalán nem erről szól… - húztam el a szám.
- Akkor meg?
- Én és Gerhard…. Szóval érted!
- Nem igazán! –ráncolta össze a homlokát.
- Kavartam vele.
Az öreg döbbenten nézett.
- Még az Indy előtt.
- Jaj!- vett egy nagy levegőt – Már azt hittem ennyire le vagyok maradva! –nevetett fel.
Megráztam a fejem.
- De hát az egy kövület! Mit akarsz tőle?
- Mario! Nem kövület! Csak idősebb!
- Hány száz évvel is? –nevetett.
- Az Istenért! –csattantam fel - Amúgy meg több mint huszonöttel.
- Jól van! –emelte fel magadóan a kezét – Ha ez nem befolyásol a melódban, tőlem az öreg Bernievel is kavarhatsz! – vigyorodott el.
- Ha ha! –morogtam.
- És mit akar ennyi év után?
Megrántottam a vállam.
- Neked mondott valamit?
- Csak annyit hogy lerendezted a barátait, leütötted Irvinet, meg kiosztottad Hornert, hogy az köpni nyelni nem tudott! – kacagott fel.
Láttam rajta hogy lelki szemei előtt elképzeli mi is történhetett, és felettébb élvezi.
- Valami olyasmi. – mondtam magam elé – De tudod mi? Kurva jólesett! –vigyorodtam el.
- Sejtettem! Mindig is tudtam, hogy szadista vagy, ezért szeretlek! –ölelt át.
- Azt hittem azért mert versenyeket nyerek neked. –szúrtam oda.
- Azért is! Meg mert nem vagy egy elveszett kis picsa! – kopogtatta meg a fejem- Na hívd fel azt a hős osztrákot és rendezd le, ilyen vagy olyan formán. Az sem érdekel ha vízszintesen teszed, de a jövő heti futamot nyerd meg! - mondta határozottan majd eltűnt.
Az ujjaim között forgattam a cetlit. Végül elővettem a telefont, beütöttem a számot, és megnyomtam a hívásindítást.