Driven - Felpörgetve 13.

13.rész

A másnap reggel mondhatni mély csalódás volt, ugyanis mire felébredtem Chris eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Amikor bejött a doki érdeklődtem hogy hova lett, ő meg közölte, már reggel elengedte, mivel jól érezte magát, és semmi komolyabb baja nem volt. De tekintve, hogy nekem erős füstmérgezésem van, csak másnap mehetek. Magyarán felköthetem magam, mert lemaradok az időmérőről és a versenyről is.
Halál boldog voltam, így mikor Gerhard meglátogatott páros lábbal rúgtam ki, Matra meg ráripakodtam, hogy nyerje már meg a futamot, ne töketlenkedjen.
Az osztrákra pluszban még azért is pipa voltam, mert játszotta a nővért, és mert Horner a haverja, és azért is mert létezett. Magyarán annyi bajom volt vele, hogy élő emberi lény.
Üzentem vele a főnöknek, hogy be ne jöjjön, mert mérges vagyok rá amiért elszúrták az időmérőt. Bár gondolom Gerhard kozmetikázva adta át.
Egész délután bent fortyogtam a szobában, és jól felhúztam magam, így amikor este benézett a doki vele is összerúgtam a patkót, aminek egyenes következménye az lett, hogy kidobott.
Mondván menjek amerre akarok, mert láthatóan remekül vagyok, és a leleteim is jók, de versenyezni nem versenyezhetek, csak a következő futamon.
Kissé morcosan ültem be a kocsiba, és mentem vissza a szállodához. Leparkoltam a mély garázsban, majd beszálltam a liftbe, és megnyomtam a gombot.
Fáradtan hajítottam le az összes kormos, koszos, és szakadt cuccom az ajtóban. Azt terveztem, hogy majd kidobom ami nem kell, ami még jó azt kimosom, de se erőm se kedvem nem volt hozzá.
Bementem a nappaliba, és a dohányzó asztalon egy hatalmas vörös rózsacsokor fogadott.
Leszedtem róla a kártyát, és leültem a kényelmes kanapéra.
„ Tegnap nem mentem be, mert Gerhard azt mondta veled marad, akár estére is, mert biztosan ki vagy bukva. Gondolom nem valaki aki tartja a gyertyát… Meg gondolom a feszültség sem hiányzik, hogy nézzük egymást az ő jelenlétében. Szép napot neked. Jobbulást! Chris”
Odahajoltam, és megszagoltam a virágokat. Kellemes lágy rózsa illat. Nagyot sóhajtottam.
Már előre elküldte a csokrot, hogy itt fogadjon mire megjövök. Kedves volt tőle. Szó szerint szívmelengető volt.
Ahogy az előző estére gondoltam, lúdbőrös lettem.
Letettem a kártyát az asztalra, bementem a fürdőbe, bekapcsoltam valami kellemes zenét, és beálltam a zuhany alá. Több mint fél órát sikáltam magam, mire már nem éreztem a kórházszagot.
Kijöttem, és úgy éreztem eldőlök a fáradtságtól, de közben majd éhen haltam. Felemeltem a szállodai telefont, és éppen beütöttem a szobaszerviz számát, amikor kopogtattak.
Leraktam, és kelletlenül az ajtóhoz sétáltam.
Amikor kinyitottam egy kicsit megdöbbentem.
- Szia…- nyögtem ki.
- Hello. Klassz a fogadtatás. –vigyorogott el, és nekem is mosolyra húzódott a szám.
Egy szál fürdőköpenyben álltam ott. Az élet nagy rendező.
Kitártam az ajtót, és bejött.
- Nem látok nálad semmit…- slattyogtam utána.
- Csak beugrottam megnézni mi újság. –bement a nappaliba, és leült.
- Látom feléd gyorsan járnak a hírek. –vigyorogtam és leültem mellé.
- Találkoztam pár órája Gerharddal és mesélte, hogy elég harapós hangulatban vagy. Mondta hogy ezek után biztos kibumlizod, hogy elengedjenek. –nézett rám érdeklődve.
- Ismer már egy pár éve. –vigyorodtam el, de Chris komoly maradt.
Megint felvette a pókerarcot.
- Lemaradtam valamiről? –érdeklődtem.
- Semmiről.
- Nem úgy tűnik….
Nagyot sóhajtott.
- Semmi veled kapcsolatos. Lapozzunk!
- Biztos?
- Igazából ma elég sok rossz hírt kaptam, és kicsit felhúztam magam. És még?
- Szívesen maradtam volna még veled, de tudtam hogy abból csak veszekedés lenne, ha Gerhard egy ágyban talál veled.
- Gondok vannak a gyárban?
- Akad, de nem akarok róla beszélni. Igazából semmiről! –szögezte le élesen –Lapozzunk!
- Jó. Én viszont visszahívom a szobaszervizt, mert éhen halok.
Ha megint hülye én nem fogok vele foglalkozni. Ha csak az ágyban akar foglalkozni velem, akkor csak ott. Amilyen a mosdó olyan a törölköző.
De hogy ma este hulla vagyok, és nem fogok vele veszekedni az is biztos.
Visszamentem a telefonhoz, és leadtam a rendelést. Alig tettem a le a készüléket, Chris szorosan átkarolta a derekam.
- Ne haragudj. Bunkó voltam.
- Kezdem megszokni! –és próbáltam lerángatni magamról a karját.
- Most mi a bajod?
- Nekem? Semmi! –dühödtem be.
- Megint hülye picsa vagy? –kapta fel a vizet.
Megfordultam és mérgesen néztem rá.
- Tudod mit?! Ha megint ilyen fasz vagy akkor húzzál vissza ahonnan jöttél, és vezesd le a feszültséget valamelyik jól bevált kurvádon! –azzal kibújtam a karjaiból.
- Igazad van! Az lesz a legjobb! Nem is értem minek pazarlom az időmet rád! –azzal a kijárat felé csörtetett.
Idegességembe felkaptam a váza virágot, és utána dobtam, az pedig széttört a szemközti falon.
- Hülye kurva! –szólt vissza az ajtóból, és bevágta.
- A francba! –toppantottam idegesen a lábammal.
Szerettem volna, ha kicsit tudunk normálisan is beszélgetni, és hozzábújhatok, de megint olyan volt mint valami sündisznó, tüskés, és morcos.
Nem volt erőm türelmesnek lenni, pedig tényleg nem akartam, hogy ez legyen a vége.
Végül megint kicsit sírós hangulatban neki álltam összeszedni a még ép rózsákat, kerestem egy nagy poharat, és vissza tettem a maradékot az asztalra. Aztán nekiálltam a törött váza romjainak. Már éppen az utolsót szedtem fel, annyira elbambultam, hogy amikor kopogtak, megijedtem, és az egyik porcelán darab megvágta a kezem.
- A bánatba!
Felkaptam egy zsebkendőt és rászorítottam, majd az ajtóhoz mentem.
Kinyitottam.
Beakartam vágni Chris orra előtt, de elkapta az ajtót, és bejött.
- Mára elég volt belőled. - szögeztem le.
- Mi történt a kezeddel? – megakarta fogni, de elhúztam.
- Semmit.
- Azért vérzik!
- Elvágta az a szar! –böktem a porcelán darabok felé – Na! Most boldog vagy?
- Nem.
Átakart ölelni, de végül dulakodás lett belőle, és lefogott. Aztán magához húzott, először durcásan ellenálltam, de végül hozzábújtam. Éreztem, hogy mindketten ellazultunk.
- Ne haragudj… Elég sok dolog szakadt ma a nyakamba, és lehet hogy vasárnap már vissza is kell utaznom Angliába… Ingerült voltam…. Sajnálom…
- Felhúztam magam én is, Gerhardon, azon hogy szarul ment a csapat, és hogy nem vezethetek. Rohadt fáradt vagyok.
- Akkor dőljünk be az ágyba, mert én is mindjárt elalszom.
Adott egy puszit a fejemre.
- Megvárnám a kaját…
Bólintott.
- Menjek, vagy maradjak? –kérdezte óvatosan.
Megráztam a fejem.
- Örülnék ha maradnál. Letusolsz?
Bólintott. Majd eltűnt a fürdő felé, én meg bekapcsoltam a tv-t.