Seventh shift pace 31.

31.rész.

A film közepén jártunk, amikor csörgött Bruno mobilja. Előkotorta a zsebéből, és nagyot sóhajtva rám nézett.
- Szerintem ez neked szól!
Érdeklődve néztem rá.
- Laurent. –nyomta a kezembe a készüléket.
Megnyomtam a hívásfogadást.
- Phoenix! Mondhatja Mekies.
Valami rosszalló morgás volt a válasz.
- Nem értettem kristálytisztán!
- Semmi lényeges!
- Akkor minek hívott?
- A kocsi miatt. –dünnyögte.
- Hallgatom!
- Lefuttattam a tesztet, ahogy kérte. Igaza volt, valóban sokkal ütőképesebbnek ígérkezik így dolog, de a padlólemez, és a szárny beállítások konkrét adatai nélkül felesleges belefogni az átépítésbe, mert a barcelonai teszt után, kezdhetnénk az egészet elölről.
- Ekkora idiotizmus is régen hallottam már mérnöktől! –azzal lecsaptam. -Hol van a kibaszott telefonom!
- Mi a gond?
- Nem láttad?
- Az ágyadban van! Azt hiszem! – felrohantam, és lefelé menet, már tárcsáztam, Gerhardot.
Hosszan csörgettem, mire felvette.
- Tessék! - szólt bele kómásan.
- Ne mond nekem, hogy aludtál! – ordítottam.
- Ana? –kérdezte bizonytalanul. (Berger második feleségét hívják így. Ha minden igaz.)
- Az ki?
- Nem a feleségem vagy?
- Mióta vagyok én a feleséged Berger????
- Phoenix. Már csak az kéne! –sóhajtott nagyot.
- Azonnal beszélnünk kell Mekiesről! Az egy barom! – aztán gyorsan elhadartam, mi történt – És ne gyere nekem azzal, hogy nincs pénz rá! Azaz ember túl lusta és kényelmes! Azzal a szarral, most azonnal kezdeni kell valamit, hogy azon a vackon jól fusson, hogy azt a faszt lealázzuk! Megtudnám ölni azt az idiótát!
- Sejtem miről van szó… Legalábbis azt hiszem… - motyogta.
- És teszel is valamit az ügyben? – mennydörögtem.
- Igen…. Persze… Fogok… De Phoenix, már majdnem hajnali egy óra…
- Nem érdekel, old meg! Bruno miatt szerződtem hozzád, és elvárom, ha már a nevem, és a tudásom adom a csapatodhoz, akkor csináljátok meg amit mondtam! Nem fogok a sor végén kullogni, egy ütőképtelen tragaccsal! –kiabáltam.
- Jó, jó! De könyörgöm, majd holnap.
- Nem! Most! Jetzt! Schnell! Gebe ich einen Antrag? Du bist kahler Österreicher! (Most! Gyorsan! Nyújtsak be kérvényt? –adjak szó szerint – Te kopasz osztrák!)
- Ich gebe mir! – (Megadom magam.) felelte morcosan.
- Príma! Reggel beszélünk! –azzal leraktam.
A mobilt az ágyra dobtam, és érdeklődve néztem Brunora.
- Mióta nős Berger?
- Jó pár éve!
- És miért nem anyádat vette el?
- Mert nem ment hozzá! –vigyorodott el gonoszul.
- Semmit sem értek…
- Hát Gerhard elvált az első feleségétől, de anyám nem alacsonyítja le magát azzal, hogy hozzámegy egy elvált pasihoz, ráadásul a rokonság is ellenezte volna. Ezért a kedves kis osztrák elvett valamit nőt, akit azóta is anyámmal csal.
- De ehhez persze van bőr anyád képén!
- Engem már nem érdekel, mit miért csinál, csak engem hagyjon ki belőle. Az ő észjárását, szerintem egyedül csak Gerhard érti.
- Mindegy! Remélem reggelre intéz valamit! –azzal levágtam magam a kanapéra.
- Egész belejöttél itt a dirigálásba! –nevetett fel Bruno.
- Bakker! Arról nem volt szó, hogy csapatot is kell építenem, nem csak ütő képes autót. Mit csinál itt az osztrák? Ennyire tök fej csapatfőnök nem lehet! Álljon a sarkára, vagy megrugdosom a seggét, hogy végre rend legyen itt.
- A csapat imádni fog! –vigyorgott Bruno.
- Teszek rá! Az elején biztos utálnak majd, de nem érdekel! Majd ha jönnek az eredmények, akkor fognak szeretni! Mindig így megy, az elején hárpia vagyok, a szezon felére egy elviselhető a liba, a végére meg Istennő! –nevettem fel.
- Lökött vagy!
- Miért Sweety? Nem így van? Téged imádnak! Te igazi pr arc vagy!
Bruno átölelt.
- Imádlak!
- Ki nem? –vigyorogtam rá.
Átkapcsoltam a zenei csatornára, de Bruno hátha támadott, és megcsiklandozott.
Visszacsiklandoztam, aztán egy kisebb kötekedéses birkózás után a földön kötöttünk ki.
Én alul Bruno felül. De mi csak nevettünk.
Éppen az egyik kedvenc számom szólalt meg. Safurától, a Drip drop.
( http://www.youtube.com/watch?v=a0xWOhoMld0 )
Bruno megsimogatta az arcom, és nagyot sóhajtott.
- Mi az?
- Imádom, hogy ilyen vagy.
- Milyen?
- Szép, okos, határozott.
- Nem érzem magam annak… Különösen most nem. –és elfordítottam a fejem.
Bruno megfogta az állam, és visszafordította.
- Szeretlek…- suttogta.
Tudtam, hogy ez most nem az szeretlek, mert a barátom vagy hanem más. Szerelmes.
Úgy nézett rám, mintha én lennék a leggyönyörűbb, és legszebb nő a földön.
- Gyönyörű vagy…- susogta a fülembe.
Ismét megsimogatta az arcom, és gyengéden, puhán, szerelmesen, törődőn megcsókolt.
Visszacsókoltam.
Elragadott minket a zene, és a pillanat.
Egymást simogattuk, és hosszas csókokat váltottunk.
Amikor végre kicsit elválltunk egymástól, kapkodva vettük a levegőt.
Összeérintettük a homlokunkat.
- Letámadtalak….- suttogta.
- Nem…- mosolyodtam el halványan.
- Korai még…
- Bruno…
- Nem! Én többet szeretnék, de te nem. –nézett rám reménykedve.
- Próbáljuk meg…
- Nem. Most jobban vagy!
Megragadtam az ingét, és magamhoz húztam.
- Próbáljuk meg, ha túl sok, majd leállítalak…
A mellkasomnak döntötte a homlokát.
- Félsz, hogy nem tudsz leállni?
- Igen. Nem akarok neked még több rossz élmény… Nem akarlak bántani…
Átkaroltam a nyakát, és puhán megcsókoltam, közben becsúsztattam a kezem a felsője alá.
Visszacsókolt, és mire magamhoz tértem, már lehúzta rólam a pólót.
- Szeretlek…- suttogta.
- Tudom…
Kibújtattam az ingéből.
Hozzám bújt, simogatott, átkarolta a csípőm, a keze a fenekemre tévedt, és simogatni kezdte.
Végig karmoltam a hátát.
Magamra rántottam, és egymásnak estünk. Szorosan átkaroltam, és a fenekébe markoltam, ő pedig apró csókokat adott az ajkaimtól a mellkasomig mindenhová.
Éppen a nadrágot akarta lehúzni rólam, amikor megcsörrent a mobilja.
A fejét a vállamnak döntötte.
- Ne vegyünk fel… - kértem halkan.
Bruno a készülékért nyúlt, aztán mérgesen elém tartotta.
- Fel kell vennünk Gerhard az… - a kezembe adta a telefont, majd felállt, és eltűnt.
Megnyomtam a hívásfogadást, és közben szidtam magamban az osztrákot.