Seventh shift pace 42.

42.rész

Hat óra is elmúlt már mire újra előkerült a brazil.
- Merre jártál?
- Próbáltam valamit megtudni Sebről, nyaggattam a nővéreket, meg az orvosokat akik most mentek el a műszakváltás miatt. De nincs semmi hír a műtőből.
Elhúztam a szám.
- Gerhardról se?
- De őt kihozták. Jól van. Még alszik. De nem lehet látogatni.
- Baj van?
- Nem. Mondták, hogy hagyjuk pihenni. Estére felébred, és pár percre benézhetünk hozzá.
- Az jó.
- Nyúzott vagy. Menj vissza a szállóba. Pihenj egy kicsit, én maradok és ha bármi van szólok.
- Nem. Megvárom, hogy Sebet kihozzák.
- Rendben. A nővérek szóltak, hogy lassan nyit a büfé. Hozok valami ehetőt, és kávét.
- Oké.
- Legalább pár percet pihenj.
- Nem vagyok fáradt.
- Hát persze. Sietek vissza.
Bólintottam.
- Chris neked hozzak valamit?
Semmi reakció.
- Christian.
Semmi. Bruno odasétált hozzá, és megfogta a vállát.
Az angol zavartan nézett rá.
- Jól vagy?
- Igen… - motyogta.
- Nem úgy tűnik. Gyere! – felhúzta a földről – Semmi értelme sincs, hogy ostorozd magad, és esetleg te is ágynak ess! –azzal leültette mellém, a másik fotelbe.
- Jól vagyok…
- Hát hogyne!
Nem volt jól. Akárki láthatta.
- Elmegyek hozok kávét, és reggelit.
- Nem kérek.
Bruno sokat mondóan pillantott rám.
- Hallottad amit Gerhardról mondtam az előbb?
- Igen…
A brazil fejcsóválva nézett felém. Én pedig tanácstalanul bámultam vissza.
Így végül megint elment.
Előtúrtam a táskámból a cigit, meg a gyújtót.
- A nővérpult mögött van egy kis erkély. Szívjunk el egy cigit. – toltam Chris orra alá - Ha bármi van a nővérek úgyis szólnak. Ott leszünk húsz lépésre tőlük.
Bólintott.
A nővérkék kedvesen mosolyogtak ránk.
- Szeretnénk kimenni az erkélyre dohányozni. Ha nem gond? – mondtam a lehető legkedvesebben.
- Igazából egy emelettel lejjebb van a kijelölt dohányzó terület, de ha nem maradnak sokáig akkor nem tűnik fel senkinek.
- Köszönjük.
Kimentünk.
Határozottan hideg volt.
Kivettem egy szálat, és rágyújtottam, majd odaadtam Chrisnek, tiszta ideg volt. Remegett a kezében a cigi.
- Próbálj meg megnyugodni.
- Nem tudok… - suttogta – Tele van a fejem.
- Sejtem… Kérj valami nyugtatót…
- Jól vagyok! – vágott vissza.
- Akkor azért remeg a kezedben az a staub.
Nem szólt semmit.
Nyílt mögöttünk az ajtó, és megjelent Bruno.
A kezünkbe nyomott egy – egy kis műanyag dobozkát.
- Reggeli. – majd felemelt egy kis papírtartót benne három pohárral – És kávé.
Kinyitottam, és egy jó adag frissen gőzölgő rántottával találkoztam.
Chrisre pillantottam, aki a távolba bámult.
- Ezzel nem segítesz rajta. Legalább pár falatot egyél. Nem hiányzik egy újabb probléma azzal, hogy összeesel valahol, mert lement a vércukrod.
- Nincs étvágyam…
Kivettem a kezéből a cigit, és elnyomtam.
- Ne légy gyerekes! – mordultam rá.
Majd neki láttam a helyes kis műanyag villával a tojásnak. Végül Chris is letuszkolt a torkán pár falatot. De elég nehezen ment neki.
Majd Bruno eltűnt az üres dobozokkal.
- Rendes srác….
- Bruno? –kérdeztem értetlenül.
- Igen.
- Igen az.
Chris hírtelen felém fordult.
- Boldog vagy vele?
- Ez most hogy jön ide? –kérdeztem döbbenten.
- Sehogy.
Az arcáról nem nagyon tudtam semmit leolvasni.
- Mire akarsz kilyukadni? –kérdeztem óvatosan.
- Csak hallottam a pletykát…
- Pletykát?
- Hogy decemberben lesz az esküvő.
- Esküvő? Miféle esküvő?
- A tied meg Sennáé.
- Jó tudni. – nyugtáztam.
Ekkor jött vissza Bruno.
- Tudsz róla, hogy decemberben hozzád megyek? –kérdeztem gúnyosan.
- Hogy mi van? – döbbent le teljesen.
- Ez a legújabb hír rólunk nem tudtad?
- Nem én. Ezt honnan szedted?
Chris felé böktem.
Érdeklődve nézett az angolra.
- Gerhard mondta az este.
Bruno karba tett kézzel nézett rám.
- Hozzám jössz?
Kitört belőlem a nevetés.
- Eridj a pokolba! Sose mennék hozzád!
- Hna ennyit az esküvőről! – közölte Bruno lazán - Fogalmam sincs az osztrák miért beszél ilyeneket. De majd megkérdem tőle.
- Hagyd. –vigyorogtam rá – Biztos részeg volt.
- Vagy csak át akart verni. Tőle ez is kitelik. Emlékezzetek csak vissza, hogy Ayrtont is, hogy megszívatta.
- Az útleveles sztori?
- Az.
- Megnéztem volna a nagybátyád arcát. – vigyorodtam el.
Rám mosolygott.
- Na azt én is. De gondold el a vámosok milyen képet vághattak.