Sevent shift pace 37.

37.rész

Először elkészült a tökéletes terv, majd megszőttük a fonalat, felállítottuk a hálót, aztán már csak arra kellett várnunk, hogy a vad horogra akadjon.
Eddie minden követ megmozgatott, amit csak tudott, és nem rejtette véka alá, hogy ő áll a Red Bull ellen indított média hadjárat mögött.
Először előkerültek Christian korábbi nőügyei, majd a volt barátnője esete Domenicalival, és a gyerekkel, ezek mind - mind a bulvár címlapján landoltak, és ez még csak a kezdetet jelentette.
Rengetegen ellene fordultak, volt alkalmazottak, pilóták, korábbi és jelenlegi csapatfőnökök. Sokan kinyitották a szájukat, és minden napra jutott valami, ami még nagyobb hazudságról rántotta le a leplet.
Az első futamig hátra levő három hétben, végig a Red Bull mocskáról zengett a fáma.
Hol arról, hogy Christian kiket és hogyan fenyegetett vagy zsarolt meg, hol arról Kimi kiknek a feleségét, barátnőjét vitte ágyba, és hol mennyi ivott, hol pedig arról Sebastian milyen hisztisen viselkedett, és játszotta az agyát.
Bárki aki tudott valamit a vörös bikákról, az nem szégyellte elmondani.
A hab a tortán pedig a FIA áltan indított vizsgálat volt, ami nagyító alá vette nemcsak őket, de a McLarent, és Ront is.
A média megtette amit vártunk tőle, nem csak Christiannak, és a két pilótának, de még Mateschitznek is a nyakára jártak a lesifotósok, árnyékként követték őket.
Mi pedig Brunóval szépen csendben kijavítottuk a kocsit, és röhögtünk a markukba.
A szezonnyitó Ausztrál nagydíjra, pedig már mutatkoztak a jelei, annak hogy gondjaik vannak.
Nemcsak a csapaton, de pilótákon, és Horneren is egyaránt látszott, hogy nincs a toppon.
Karikás kialvatlan szemek, ingerlékenység, komor vad tekintet, ezt akárki láthatta, aki rájuk nézett.
Igazam lett, pillanatok alatt túl nagy a nyomás, és figyelem.
Persze, sokan susmorogtak arról, hogy majd én is úgy végzem, mint a többi csaj, aki a F1ben versenyzett, de nem törődtem velük. Ahogy azzal sem, ki mit nyilatkozik rólam, még az első komoly megmérettetés előtt.
Úgy döntöttünk semmilyen bulira nem megyünk el, tök mindegy kirendezi. Pedig szép számmal akadtak meghívások nem csak a F1-es csapatok tekintetében, de a szponzorok révén is.
Az időmérő nekünk kedvezett.
Vettelben nem csalódtam, profi létére összetörte a kocsit, Kimi, pedig a remek nyolcadik helyet érte el.
Én a második helyen landoltam, Bruno a harmadikon. Schumi lett az első. Tőle nem sajnáltam. Mi pedig befogtuk a kétkedők száját.
Az interjúk simán zajlottak. Schumi szokásához híven korrekten beszélt, és még gratulált is, elmondta viszont, hogy nagyon meglepte ez az eredmény.
Magamban mosolyogtam rajta, ha tudná, hogy mi lesz a versenyen. Én már akkor tudtam, nyerők leszünk vasárnap, amennyiben Isten és a természeti erők is úgy akarják.
De persze adtuk a parasztvakítás, hogy nem is számítottuk ilyen előrelépésre, pláne a teszteken elért gyenge tizenhat tizenhetedik helyek után, és biztos csak mázlik.
Hát mondjuk kellett hozz az is, meg persze az, hogy a média még mindig a Red Bull bajszát tépte.
Bár én éltem a gyanúval, hogy inkább az idegeiken táncoltak, amikből egyre kevesebb maradt.
A verseny mindenki számára kaotikusra sikeredett, az első tíz kör után leszakadt az ég. Schumi persze jól jött ki belőle, de mi buktuk a dobogót, Massa lett a második, és Petrov a harmadik. Nekünk be kellett érnünk a negyedik, ötödik hellyel, de jobban jártunk mint Kimi aki tizenkettedik lett, és Sebastian aki összeütközött Alonsóval, és mindkettő kiesett.
Majd össze is vesztek a pálya szélén, mindkettő szerint a másik volt a hibás, ezzel pedig remek botrányt szolgáltattak a másnapi címlapokhoz.
Aztán a hattyú dal tovább folytatódott, legalábbis a nagy testvér részéről.
Kuala Lumpurban, Sanghajban, Isztambulban, és Barcelonában is rosszul mentek. Kiestek, ütköztek, kicsúsztak, elrontotta a csapat a kerékcserét, és orrkúp csere miatt hátraestek.
Volt itt minden, mint a vásárban. Az eredmény az lett, hogy öt futam után Sebastiannak volt öt pontja, Kiminek nyolc, és a csapatnak tizenhárom. Ezzel pedig a nyolcadik helyen kullogtak.
Ami már megalázó volt, annak fényében, hogy mi sorra a dobogós, vagy a közeli eredményeket hoztunk, Bruno, pedig nyert spanyolban. Így mi már a negyedikek voltunk a Mercedes, a Ferrari és a McLaren mögött.
Sem én, sem Bruno egy szót sem beszéltünk senkivel a Red Bullból, akik nyíltan minket vádoltak a saját bukásukért. A dolog odáig fajult, hogy a Toro Rossosok sem beszéltek velük, sőt annak ellenére hogy a saját szerelőimnek sem voltam a kedvence a feszített és szigorú munkatempóm, és stílusom miatt, mégis megvédtek bárkivel szemben.
Mire eljött Monaco Christianról újabb pletyka kapott szárnyra, mégpedig az, hogy iszik, méghozzá nem is keveset. Bár mi nem vettünk részt az herceg által rendezett bulin, az angolról megjelent képek egyértelműek voltak. Elég részegnek tűnt.
A Belga Nagydíjra, pedig ami a szezon tizedik futama volt, már egyértelművé vált a helyzet.
A pletyka továbbra is szárnyalt, hogy gyakran megy be ittasan, vagy sokszor be van csípve, de tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, egészen addig, amíg Belgiumban az időmérőn szó szerint le nem esett a székéről a pitwalkon.
Jött a süketelés, hogy beteg, meg lázas, de csak a vak nem látta, hogy ez bizony nem kór, hanem pia. Csont részeg volt. Az ügy eltussolhatatlan lett.
Vasárnap pedig senki sem látta.
Bruno megint nyert, és én megint hátvédként kísértem végig, nem volt bennem keserűség, örültem a sikerének. Annyi viszontagság után ráfért.
Délután csak röviden tudtunk azonban ünnepelni, mert estére mindenki hivatalos meghívást kapott Fülöp koronaherceg partijára. Úgy hiányzott, mint púp a hátamra, de ez alól nem volt kibúvó. Sajnos.
Gerhard is megmondta, hogy ideje végre megmutatni magunkat, és beszélgetni a többiekkel.
Eddig ugyanis én mindenkit kerültem, a pilóta parádékon is végig Brunóval beszéltem. Nem érdekelt a többiek véleménye, és nagyképű dumája, épp elég gondom volt a nélkül is, hogy valamelyikkel összeveszek.
Pedig akard olyan, akinek szívesen betörtem volna az orrát, mert tuskón nyilatkozott, de sajnos nekünk meg kellett húzódnunk a háttérben. Ezek a csendes sikerek kellettek ahhoz, hogy még nagyobb média figyelmet kapjanak Kimi, és Sebastian balhés bulijai.
Míg mi halkan fellopakodtunk a ranglétrán, ők annál lejjebb csúsztak.
Fáradtan és nyűgösen másztam be az ágyba, hogy aludjak pár órát a herceg estélye előtt. Rám fért.
Alig húsz perc múlva Bruno mellém bújt.
- Nem akarok menni. Pihenni akarok. – morogta a fülembe.
- Csak nem nyafog a bajnok? – gúnyolódtam.
- Maradjunk itt. –fúrta az arcát a vállamba.
- Gerhard megöl. Eddig mindent kibekkeltünk. Csak pár órára. Pofavizit, aztán húzunk.
- Fáradt vagyok.
- Inkább nyűgös.
- Jó akkor az.
- Mit vegyek fel?
- Gyere pucéron.
Felnevettem.
- Biztos díjaznák a többiek, hát még a feleségeik. –böktem oldalba.
- Akkor gyere valami kurvásban.
- A te kedvedért?
- Is, meg azért is, had egye a fene őket, hogy milyen jó a csapattársam, és még a csajom is.
- A csajod? –néztem rá érdeklődve.
- Úgyis mindenki azt hiszi, hogy együtt vagyunk. –rántotta meg a vállát.
- Ki mindenki?
- Hát mindenki. Ha nem lennél fasírtban a szerelőiddel, akkor tudnád.
- Jah hogy mert ennyire össze vagyunk nőve. –bújtam hozzá.
- Igen.
- Bánod?
- Néha. De ha neked nem kellek, mint pasi, hát nem kellek. – kimászott az ágyból, és fürdő felé sétált – Ne aludj sokat, lassan készülnünk kell.
- Jó. – morogtam, és a fejemre húztam a takarót.