Seventh shift pace 38.

38.rész

A sminkemen ügyködtem, amikor már legalább huszadjára jött be Bruno a fürdőszobába.
- Tudom! Ne idegesítselek, mert ha elrontod kezdheted elölről, de nyolcra van jelenésünk, és már fél nyolc elmúlt.
Nagyot sóhajtottam.
- És már régen el kellett volna indulnunk.
- Igen.
Rápillantottam, majd bujkáló mosollyal fejeztem be az utolsó simításokat.
Ő egy fekete farmert, fehér inget, egy egyszerű fekete sportcipőt, és egy fekete zakót viselt.
- Kettőnk közül te leszel jobban kiöltözve. – morogta.
Én egy egyszerű sötétlila v kivágású könnyű szaténruhát, és hozzáillő magas sarkút vettem fel. A hajamat pedig kivasaltam, és feltűztem.
- Egyikünk sem viszi túlzásba. –nevettem rá – Gerhard kinyír minket.
Megcsóválta a fejét, és visszament a nappaliba.
Befejeztem az utolsó simításokat, majd fújtam magamra egy kis parfümöt, aztán kisétáltam Brunóhoz.
Az erkélyajtó nyitva volt, ő pedig neki dőlt a félfának, és a város fényeit nézte.
- Ki vezet?
- Vezess te. – mondta fáradtan.
- Ha ennyire kimerültél, akkor ne is menjünk. Felhívom Bergert…
- Nem! Nem! Csak kicsit elszoktam már az ilyen buliktól.
- Ugyan már! Maradunk vagy egy órát és elhúzunk!
Odasétált hozzám, és átkarolt.
- Mi a baj?
Elhúzta a száját, és a szemembe nézett.
- Chris is ott lesz.
- Tudom, de leszarom! Már túl vagyok rajta. És különben is nem fog belénk kötni, van neki épp elég gondja egy újabb balhé nélkül is.
- Hát van! –fordult az ajtó felé.
Megfogtam a karját.
- Miért nem mondod el, mi van?!
Neki dőlt az ajtónak, és rám nézett.
- Mert nem fog tetszeni? –kérdeztem egyszerűen.
- Sebastian és Kimi megkerestek.
Felhúztam az egyik szemöldököm, de nem szóltam semmit.
- Azt mondják tudják, hogy mi állunk Eddie mögött, és kértek, hogy hagyjuk abba. Seb idegileg totál ki van, szakított a barátnőjével is. Kimi sincs jól, nagyon nyúzott, de leginkább más miatt aggódnak.
- Ugyan ki miatt? –kérdeztem gúnyosan.
- Nem akarok veszekedni. –emelte fel a kezét.
- Bocs. Kitalálom, csak nem Chris baby miatt?
- De. Seb szerint borzalmas állapotban van. Túl sokat iszik, és hülyeségeket beszél, és még idiótább tanácsokat osztogat. Már ott tart, hogy fél beülni a kocsiba.
Érdeklődve néztem rá, amikor kopogtak.
Kinyitottam a két emlegetett szamár állt az ajtóban.
- Bruno beszélt veled? –kérdezte idegesen Seb, és becsörtetett a szobába a nyomában Kimivel.
- Látom a jó modor nálad is hiánycikk!
Seb levágta magát a fotelbe.
- Bocs. – dünnyögte, majd előkotort egy cigit a zsebéből, és rágyújtott.
Kimi meg zsebretett kézzel bámult rám.
- Épp most mondta el, nagy vonalakban, de ez engem nem érdekel! –közöltem simán.
- Sejtettem.
- Ahogy az sem, hogy pánik félelmed van. –szúrtam oda.
- Chris megőrült! Kihív a bokszba kerékcserére, és felrakat a megbeszélt lágy helyett kemény keveréket, nem szól, hogy forgalom van a pályán, és közben nyugodtan közli, hogy mehetek teljes gázzal. Aztán részegen leesik a székéből. És ez csak a jéghegy csúcsa.
- Nem érdekel!
- De érdekeljen! Pláne ha egyszer miatta rongyolunk beléd, mert folyamatosan neki vezényel valamelyik pilótának vagy csapatnak, mint a tegnapi edzésen is a Williamsnek! –csattant fel Kimi.
Tudtam mire céloz, ők éppen visszajöttek a pályára, és nem szólt nekik senki, hogy a Williamses fiúk éppen akkor húznak el a bokszkijárat előtt. Majdnem összeütköztek.
- Bruno! Elkésünk! –néztem rá dühösen.
Vett egy mély levegőt, aztán a kezembe adta a kulcsokat.
Az ajtó felé léptem, amikor Kimi elkapta a karom, és a szemembe nézett.
- Az Istenért! Mind tudjuk miért csinálod, de legyen már elég, ebből a rohadt bosszú hadjáratból!
Tiszta erőből pofon vágtam. Döbbenten elengedett.
- Majd én eldöntöm, hogy mikor elég! És még nem elég! Ha pedig még egyszer hozzámérsz, akkor beperellek zaklatásért! Értve vagyok?
- Igen! –sziszegte az arcomba.
- Ha már nem vagy hajlandó abbahagyni, legalább egy kicsit vegyetek vissza ebből a keresztes hadjáratból. Nem csak mi megyünk tönkre ebben, hanem az értünk dolgozó emberek is. Tudod te egyáltalán mi folyik a háttérben? Mióta ez megy két verseny között már senki sem utazhat haza a családjához, sőt már be sem jöhetnek a gyárba, van aki egy hónapja nem látta sem a feleségét, sem a gyerekét. Aki meg elmegy, azt kirúgja, végkielégítés nélkül, fegyelmivel. Mást sem csinálnak csak Chris örült ötleteit valósítják meg, mert mindig kigondol valami faszságot, hogy miért lassú a kocsi! –nézett rám kimerülten Seb – Legalább rájuk gondolj, ha már ránk nagy ívben teszel!
- Egyszerű rúgassátok ki! –közöltem flegmán, majd kiléptem az ajtón, és a liftig meg sem álltam.
Bruno az autónál ért utól. Beszálltam a 2011-es fekete Aston Martin Vanquishbe, ő pedig mellém ült.
- Kitalálom! Szívtelen dög vagyok!
- Ha nem akarod abbahagyni, nem hagyjuk abba, én mindenben melletted állok. Nem érdekel ki mit mond!
Hosszan néztem a szemébe.
- Már letettél arról, hogy az élő lelkiismeretem légy…
- Igen. Azóta mióta Chris bántott.
- Lehet, hogy hiba volt.
- Van neked saját lelkiismereted, majd lerendezed magad, ha meg nem, akkor rám számíthatsz. Majd helyrehozzuk.
- Szóval nevelsz? –kérdeztem mosolyogva.
- Valami olyasmi, megvárom hogy magadtól jöjj rá, mikor csinálsz hülyeséget, és kitaláld hogy javítod ki. Egyébként meg mielőtt megkérdeznéd, nem tőlem tudják a srácok mi történt közted és Chris között. Nem tudom, ki mesélt nekik, nem mondanak semmit.
Bólintottam, majd elfordítottam a kulcsot, gázt adtam, a motor pedig felbőgött.
Fél órás késéssel érkeztünk meg, de szerencsére csöndben be tudtunk osonni, mert már bömbölt a zene, és a vendégek többsége vagy táncolt, vagy a bárba beszélgetett.
Viszonylag sokan voltak.
A szoba jobb oldalában egy hosszú fekete elkerített pultszerűség egyik oldalán kapott helyet egy kisebb bár, desingos magas székekkel, a másik oldalán pedig a nagy táncparkettel, ami fölött színes lámpák, és egy nagy méretű diszkó gömb lógott.
A terem bal részén erkélyre nyíló üvegajtók helyezkedtek el, a berendezés, pedig széles fehér bőrfotelek, és kanapék alkották, valamint egyszerű üveg dohányzóasztalokkal, és nagy fém hamutálakkal tették tökéletessé az látványt.
- Keressük meg Bergert, és jelentkezzünk le.
- Én is erre gondoltam. – karolt belém Bruno.