Seventh shift pace 32.

32.rész

A jó öreg Bergert hamar leráztam, mint kiderült, csak azért hívott, hogy közölje, beszélt a gyárral, a mérnökséggel, a szerelőkkel, és megkezdik az autó átépítését. Már holnap.
Halál boldog voltam, de legalább haladunk ezen a téren.
Bruno nem találtam sehol, éltem a gyanúval, hogy a szobájában van.
Kuszák voltak gondolataim, és kavargott a lelkem, de igenis vágytam az érintésére, arra hogy befejezzük, amit elkezdtünk. Nagyon hiányzott az érintése.
Felmentem, bekopogtam.
Kinyitotta az ajtót, de nem ment arrébb hogy be tudjak menni.
Odaléptem, és átöleltem.
Nagyot sóhajtott.
- A sírba teszlek igaz?
- Majdnem… - morogta.
Kaptam egy puszit az arcomra, aztán kicsit eltolt magától.
- Miért tartod a távolságot? –kérdeztem félve.
- Most ez a helyes…
- Miattam, vagy miattad?
- Mindkettőnk miatt.
- Jézusom! De prűd lettél hírtelen! Bezzeg fél órával ezelőtt annyira mégsem voltak aggályaid! –sziszegtem a képébe, és becsörtettem a szobámba.
Kiültem az erkélyre és rágyújtottam egy cigire.
Hallottam, ahogy Bruno megáll mögöttem.
- Tudod hogy szeretlek! Mindig is szerettelek. Te viszont nem vagy szerelmes, csak felejteni szeretnél, vagy vigaszra vágysz én nem tudom. De szerintem te sem. Fogalmam sincs, hogy Chris mit csinált veled, és azt sem mi történt a műtőben. Én megértem, hogy most ki vagy borulva, de szerinted az hogy lefekszem veled megoldást jelent bármire is? Látom rajtad, hogy kuszák az érzelmeid, és a lelked, de ha ne azzal segítsek, hogy gatyámmal itatom fel a könnyeidet. – mondta kedvesen.
- És ha én most ezt szeretném? –néztem könnyes arccal a szemébe.
Bruno döbbenten pillantott rám.
- Szeretném most ezt az estét veled tölteni. Azt akarom érezni, hogy szeretnek, feltétel nélkül, így is, hogy ilyen roncs vagyok! Szeretném ha valaki gyöngéd lenne, és pár órára elfeledtetné velem a gondjaimat, hogy miken mentem keresztül. Benned bízom, és jó veled. És ne hidd, hogy nem tudom, hogy önös érdekeid is vannak, még mindig reménykedsz abban, hogy te vagy nekem a herceg fehér lovon. Holott tudod, hogy ez lehetetlen! Sosem leszel az! Mindig is barátok leszünk, mert a munka összeköt minket, de ha most van esélyünk egy rövid kapcsolatra akkor nem értem te miért visszakozol? Pláne, hogy a lelked mélyén évek óta arra vársz, hogy lefeküdjek veled! –támadtam neki.
Bruno neki dőlt az ajtófélfának.
- És ne gyere nekem azzal, hogy kiforgatom a nemes érzelmeidet!
Felemelte a kezét.
- Most az a bajod hogy elmentem, és otthagytalak telefonálni, vagy az hogy nem akarok veled lefeküdni?
- Az hogy az elején kellettem, most meg visszautasítasz.
Idegesen a hajába tűrt.
- Én nem értelek! Miért lett ez olyan sürgős? Pár órája még azon sírtál, hogy elvetetted a gyereked. – mondta fojtott hangon.
Elnyomtam a cigit.
- Én nem vitázom veled! Csinálj amit akarsz, én pihenek! –néztem rá dühösen.
- Remek! –azzal kiment.
Hallottam, amikor dühösen kissé becsapva a bejárati ajtót elmegy, majd pár perccel később felbőg a Lamborghini motorja.
Elviharzott, hogy kiszellőztesse a fejét.
Kivettem a bőröndömet az ágy alól, és összepakoltam a cuccom.
Lementem a garázsba, és beraktam őket, a fekete 2011-es Toyota FT 86 Conceptembe, amit mindig itt tartottam Brunonál. Sosem értettem, hogy miért nem küldte vissza, amikor összevesztünk, de hát ez is örök rejtély maradt.
Úgy éreztem megőrülök, ha még öt percet itt kell maradnom. Fel voltam húzva mint a búgó csiga, és nem csak szexuálisan, de érzelmileg is.
Beszálltam, vettem egy nagy levegőt, és ráborultam a kormányra. Kísértettek Bruno csókjai, és érintése. Túlságosan is.
Beindítottam a motort.
Kihajtottam a garázsból, és kis híján összeütköztem az éppen akkor a garázs elé beforduló Brunóval.
Úgy ugrott ki a kocsiból, mintha villám csapott volna bele, odarohant hozzám, és kivágta az ajtót, majd karon ragadott, és kicibált.
- Nem mész sehova! –húzott vissza a garázsba.
- Nekem te….- hírtelen maga felé fordított, és megcsókolt.
Visszacsókoltam, de amikor elváltak egymástól az ajkaink, megpofoztam.
- Ezt most a csókért kapom, vagy hogy itt hagytalak? –kérdezte somolyogva.
Nem tudtam mit mondani, mert én sem tudtam.
- Sejtettem…- húzott magához.
Szorosan átöleltük egymást.
- Tolass vissza a garázsba…
- Nem…
Belecsókolt a nyakamba.
- Tolass vissza a garázsba, és elmondom mit tervezek mára….- morogta a vállamba.
- Előbb mond el.
Nagyot sóhajtott.
- Hajnal három óra. Dőljünk be aludni. – már nyitottam volna a számat, amikor az ujjait rátette – Aztán délután beszéld meg amit kell Gerharddal, estére pedig… - nem fejezte be, hanem megcsókolt.
- Azt hiszem, ezt most az, addig még eldöntöd mit is akarsz valójába taktika….
- Valami olyasmi… Végül is nem sietünk sehová, vagy igen?
A kezébe nyomtam a kocsim kulcsait.
- Csak siess. Addig ágyba bújok.
Megsimogatta az arcom, majd kiment a ház elé, én meg fel a szobámba.
Fáradtan terültem el az ágyon, és mire mellém bújt, már félig aludtam.
Szorosan egymáshoz simultunk.
Pár órával később éreztem, hogy érzékien simogatja a hátam a mellem, csókolgatja a nyakam, és hozzám bújik.
Kellett pár perc, hogy rájöjjek, álmodom, de amikor kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy Bruno bár alszik, közben félig már rám is mászott.
Párszor megböktem, mire felébredt.
- Baj van? –kérdezte zavartan.
- Mond csak mit álmodtál?
- Semmi különöset miért?
Ekkor emeltem le a mellemről a kezét.
- És jó volt velem álmodban? – mosolyogtam kissé gúnyosan.
- Igen. –simogatta meg az arcom.
- Miért nem ültetjük át az álmokat a gyakorlatba?
- Máris?
A kezemet a merev férfiasságára csúsztattam.
- Nekem úgy tűnik, te máris kész vagy.