Seventh shift pace 30.

30.rész

Mire Bruno hazaért, odáig jutottam, ahol korábban is tartottam. Feküdtem az ágyban, és néztem a plafont.
Mellém bújt, és átölelt.
- Halálra aggódtam magam miattad…. Már egy napja hívogatlak, de nem veszed fel a telefont… - mondta csendesen.
Belefúrtam az arcom a mellkasába.
- Nem tudok aludni…
Nagyot sóhajtott.
- Mikor ettél utoljára?
- Nem tudom… - és elbőgtem magam.
Magához szorított.
- Jól van. Nincs semmi baj.
- Megöltem… - zokogtam, és úgy kapaszkodtam az ingébe mintha az életem múlna rajta.
- Kit? –kérdezte döbbenten.
- A gyerekemet.
- Istenem…. – suttogta – Tudtam, hogy ez lesz. Annyira tudtam.
- Annak a kicsinek semmi köze sem volt ahhoz, amit Chris velem tett. – sírtam.
- Lehet még gyereked…
- Jó esetben!
- Mondott valamit az orvos amiről én nem tudok? –kérdezte feszülten.
- Hogy harmincnégy százalék az esélyem, hogy többé nem lehet majd gyerekem…
- Mikor mondta? - nagy nehezen eltolt magától.
- Műtét előtt…
- Ang… - magához szorított.
- Te is tudod, hogy ez csak statisztika. És nem volt semmilyen komplikáció, vagy szövődmény.
- Tudom! De akkor is! Most utálsz? – kérdeztem könnyek közt.
Megsimogatta az arcom.
- Nem. De itt az ideje, hogy felhívjam Eddie pszichológus ismerősét.
- Nem vagyok őrült! – csattantam fel.
- Nem, nem vagy. – mondta kedvesen – De nem vagy önmagad sem. Teljesen kikészültél. Én pedig nem tudok minden percben melletted lenni, mert a jövő héten megint teszt van. Gerhardnak és a csapatnak szüksége van rám, legalább még ezen. Már keresik a helyetteseinket, de tartozom neki, és a csapatnak is annyival, hogy legalább most dolgozom, és támogatom őket. Így is baromi nagy lemaradásban vannak…- mondta keserűen.
- Ilyen rossz a helyzet? –szipogtam.
- Csak a Virgin, a HRT és Team Lotus van mögöttünk.
- Ez miattam is van. Gerhard számított a segítségemre…
- Megérti, hogy min mégy keresztül. A csapatnak azt mondta komoly családi és magánéleti gondjaid vannak, és inkább nem hátráltatod a őket a jelenléteddel.
- Diplomatikus, mint mindig.
- Mi lenne, ha letusolnál, én rendelnék kínait, és néznénk valami minimális tartalmú lövöldözős filmet?
- Terminátort.
- Melyiket? – mosolyodott el halványan.
- Amelyikben az öreg Schwarzenegger a vállán viszi a koporsót.
- Oké. Vegyes rizs, nyolc kincs mártás, szezámmagos csirke?
Bólintottam.
Bruno felpattant, és engem is kisegített az ágyból, aztán átkarolt.
- Ugye nem csinálsz hülyeséget? –kérdezte halkan.
- Nem…- suttogtam.
- Helyes!
Jó fél órával később egy melegítő nadrágban, és egy kinyúlt pólóban vizes hajjal vonszoltam le magam a lépcsőn.
Bruno már bekészítette a távkapcsolókat, és a kaját az asztal, és éppen a laptopját bújta.
Lerogytam mellé.
Átpillantottam a monitorra, és láttam, hogy a telemetriát böngészi.
- Szép kis görbe…
- Pffff… - morogta – Nem boldogulok vele! Laurent megkért hogy mondjak valamit hogy tudjanak javítani a kocsin, de mint tudjuk én ezzel nem sokra megyek. Csak az irányt tudom megmondani.
- Ki?
- Laurent Mekies, a mérnökség főnöke. Csak annyit tudok neki mondani, amit már a pályán is mondtam. Látom hogy valami nem jó a hátsó szárnyakkal, és az egyensúllyal. Én ennyi tudok, meg vezetni, és kihozni a maximumot mindenféle autóból. De ez a sok görbe, meg vonal nem az én világom! Ha manuálisan kell beállítani az más, de így!
- Sosem voltál jó benne, és lásd be nem is érdekelt nagyon! – mosolyodtam el.
- Nem! Mert te értettél hozzá, és megcsináltad. Én meg adtam pár tippet a vezetéshez egy –egy pályán. Ezért voltunk jók, mert ki tudtuk küszöbölni a másik hiányosságait.
- Úgy beszélsz rólunk, mintha őskövületek lennénk! –csattantam fel – Na add ide azt a szart! –és kivettem a kezéből a gépet.
Majd elkezdtem átnézni az adatokat, számolgattam, agyaltam, megnéztem még pár időjárási adatot, hogy melyik telemetriai méréskor mik voltak a paraméterek.
Közben Bruno kipakolta a kaját, majd az orrom alá nyomta, én meg fél kézzel elkezdtem tömni magamba, és közben a másikkal meg pötyögtem a gépen.
- Te ez a kocsi nem is olyan szar, mint hiszitek! – néztem rá végül, és közben még raktam a számba, az újabb adag csirkét, amit Bruno sunyin pluszba belecsempészett a dobozomba.
- Úgy látod nem lesz vele meló?
- Hát lesz, de van néhány ötletem! Hívjuk már fel azt a ….kit is?
- Laurent!
- Jah! Őt!
- Most?
- Most! Gyerünk!
Bruno megadta magát, és felhívta.
- Szia! Bruno vagyok! Igen tudom, hogy este hat óra, és vacsora idő, de Ang megnézte az adatokat, és van pár ötlete! Igen! Igen azokból! Nem! Mondtam, hogy ő jobban ért ehhez a sok vonalhoz, meg számhoz, mint én! Jó! Átadom neki! –felém nyújtotta a telefont.
- Üdv! Phoenix vagyok!
- Laurent Mekies a…
- Mondanám mire jöttem rá, van magánál papír meg toll?
Morgott valamit, majd csörömpölt.
- Már van.
- Akkor mondom!
- A kocsi egyensúlya rossz, és főként amiatt, hogy túl magasan van a tömegközéppont. Ezért is hintázik ki a segge a kanyarokban. Lejjebb kell vinni, kb. öt- nyolc százalékkal, akkor jó lesz. Már mint a magasságát! Nem lesz a legjobb, de ennél lényegesen tűrhetőbben lehet majd vezetni. A felfüggesztésen is módosítani kell, méghozzá le kel venni belőle olyan öt, de inkább hét százalékot. A lengéscsillapítókat is legalább tizenöt százalékkal erősebbre kell venni, és kb. öt százalékkal le kell rövidíteni az úthosszt is. Így stabilabb lesz, és nem fog változni egy körön belül, az alul és túlkormányzottság sem. A padlólemez sincs a legjobban beállítva, de azt most így konkrétan nem tudom miért, ahhoz benne kéne ülnöm. Azt hiszem ennyi! Jah nem! A hátsó szárnynál is lenne egy kis gond, nyugodtan lehet majd jóval meredekebbre állítani, mint ami a megszokott átlag, mert így jobb lesz a leszorító erő. Majd tegye be a csoda masinájába az általam megadott adatokat, számolja át, és vegyen egy átlag benzin, súly, időjárás és egyéb adatokat, és úgy futassa le a teszt szimulációt. Jaj és megtenné, hogyha végzett visszahív, és átküldi az új értékeket? Felettébb érdekelne mire jutottunk! További jó étvágyat! Viszlát! – és leraktam.Bruno döbbenten nézett rám.
- Nézzünk filmet! –azzal elindítottam a dvd lejátszót.