53.rész
Arra ébredtem fel, hogy valami irtózatos zaj jön a nappaliból. Kiabálás, veszekedés, jajgatás.
Azonnal az ágy másik oldalára néztem, Chris éppen akkor tért magához.
- Mi ez az üvöltés…. –ránézett a mellem lévő órára – hajnal hatkor?
- Nem tudom. Lemegyek és megnézem! De nem lesz benne köszönet! –dühöngtem.
Felkaptam egy fürdőköpenyt.
Az ajtóból még visszaszóltam.
- Nem kéne lejönnöd…
- Nem is akartam. De azért ha gáz van…
- Chris Horner a hős lovag a páncélban? – gúnyolódtam.
- Zavar?
- Nem. –vigyorogtam – Csak kicsit furcsa a „ halálos” – idézőjelet mutattam a kezemmel – ellenségből testőrré avanzsált változat.
- Istenem, milyen nővel kezdtem én. –dőlt vissza az ágyra.
Kiléptem az ajtón és elindultam lefelé a lépcsőn, de már itt hallottam miről folyik a diskurzus, és egyre inkább nem tetszett.
- Akkor is csak egy kis hülye picsa! Nelsnek van igaza, nincs helye köztünk!
- Neked agyadra ment a vodkagőz!
- Hagyjátok már abba! – ismertem fel Gerhard hangját – Épp elég nehéz lesz így is kimagyarázni ezt a helyzetet!
- Nem én tehetek róla! Minek ugrottál közénk?
- Ét nep teeetek róólla… - beszélt valaki torzan.
Mire leértem meg is értettem miről is van szó. Mindannyian félig háttal álltak nekem, így nem is láthattak.
Seb az arca előtt tartott egy vérfoltos fehér törölközőt, Bruno a fejét jegelte, Kimi pedig a szemét. És persze Gerhardon is akadt némi lila folt az álla környékén.
- Toro Rosso versus Red Bull? –érdeklődtem a falnak dőlve.
- Itthon vagy? – nézett rám döbbenten Bruno.
- Mégis hol lennék? –tártam szét a karom.
- Azt hittem, hogy …. –mutogatott rám.
- Nem! Dinka! –és erősen meresztgettem a szemem.
Vette a lapot és bekussolt.
- Szóval?
- Sokat ittak. Semmi érdemleges. –morogta Gerhard.
- Ahha. Én meg most jöttem le a falvédőről.
Végül Bruno odajött hozzám.
- Mi Sebbel dumáltunk, Nels meg megjelent Brendonnal, és kavarták a szart. Téged sértegetettek, meg Kimivel ittak. Aztán eldurrant Kimi agya, és nekünk támadt, Seb meg beszállt, hogy nekem segítsen.
- Kitalálom Gerhard volt a bíró.
- Igen. De szerencsére Dietrich már akkor nem volt a hajón. És a legjobb lenne ha ezt nem vernénk nagy dobra.
- Chiiss leei a fejem. – magyarázott Seb lelkesen.
- Nem is csodálom! – odamentem hozzá – Mutasd!
Megnéztem.
- Príma kis orrtörés. Irány a kórház.
- Neeeep tört el.
- Ne magyarázz itt nekem! A vak nem látja hogy eltört!
- Te csak ne pofázz bele, mert miattad volt az egész te kis kurva! –ordított rám Kimi.
- Te nem vagy normális ember! Ott sem voltam!
- Nem vihetjük be, mert a kórház hivatalból értesíti a csapatot, és Dietrichet. Ha meg Christian megtudja, ízekre szedi a fiút. – közölte a tényállást Gerhard.
Óóóóó, te magasságos, ott fent a mennyekben!
Az arcom a kezembe temettem, mire kinéztem az ujjaim közül Chris már a lépcsőfordulóban állt, de a többiek engem néztek, így őt nem is vették észre. Félig volt begombolva az inge, és a nadrágja is erősen gyűrött volt.
Rá pillantottam.
Ha felmegy, akkor elsimítjuk, ha lejön…. Abba inkább bele se mertem gondolni.
Ebből a négyesből csak két emberről tudtam, hogy befogná a száját, és az biztos, hogy nem Kimi, és Seb.
Hosszan néztem Chrisre, de közben igyekeztem úgy tenni, mintha a falat bámulnám.
- Javaslat? –böktem ki végül – Mégiscsak látnia kéne egy orvosnak.
Néma csend lett.
- Felhívom a csapatorvost! –közölte Chris mérgesen, és letrappolt a lépcsőn.
A helyzet több mint komikussá változott, először mindenki tátott szájjal nézte Christ, aztán felém fordultak, és engem néztek, majd megint Christ.
- Ti…. ti…..ti…. –mutogatott Kimi hol rám, hol az angolra- Ugye neeeem?
- Te jobban teszed, ha befogod, mert még kitalállak rúgni! Értve vagyok! És vedd tudomásul, hogy ezen túl rád lesz tolva a pr rendezvények nagy része! Legalábbis addig, amíg nem látom azon az idióta finn fejeden, hogy némi értelem is szorult volna bele! És jól jegyezd meg amit most mondok! –üvöltötte – Még egy ilyen verekedés, balhé, vagy ivászat, és repülsz a csapattól!
Kimi meredeken nézte a talajt.
- Értve vagyok?
- Igen. –mordult vissza.
- Ajánlom is. – Sebre nézett aki már húzta össze magát – Te pedig!
- Chris! Hagyd békén! Ő az értelmesebb szőke! – szóltam közbe.
- Te… - kezdte volna, de közbe vágtam.
- Tudom! Ne szóljak bele! De előbb vidd el az orvoshoz, és ha jobban lesz, akkor majd kioszthatod, de ne tedd egy lapra azzal a barommal! –böktem Kimi felé.
Vett egy nagy levegőt.
- Gyerünk! – azzal karon ragadta Sebet, majd Kimire nézett – Te is te ökör!
Gerhard somolygott az orra alatt.
- Te pedig ne vigyorogj, mert még én találom beverni az a csinos osztrák arcod! –mordult rá Chris.
- Jól van na! De harapós lettél! –dünnyögte Gerhard.
A fiúk után mentem, Chris kilökte Kimit az ajtón, Sebet pedig kitaszigálta, majd pár lépéssel hozzám lépett.
- Nem kellett volna lejönnöd. –suttogtam.
- Rendet kellett raknom! Az én csapatom és nem hagyhatom, hogy balhézzanak! –sziszegte.
- Jó. –hagytam rá.
- Mikor látlak? –kérdezte halvány mosoly kíséretében.
- Épp elég bajt okoztam már.
- Nem érdekel! Ezt két vadmarhát én elintézem! Nem fognak csiripelni, mert nem lesz rá idejük. – közölte mérgesen – Mikor látlak?
- Pár napig biztos itt leszek.
- El kell vinnem őket Milton Keynesbe, ahol rajtuk tarthatom a szemem! Meg persze a sajtó miatt is. Nem hiányzik a szezon előtti botrány. –dünnyögte.
- Nem beszéltem még Gerharddal, nem tudom mi az éves terv.
- Értem.
- Akkor majd hívlak.
Ismertem már ezt a sablonos szöveget. Ez jelenti azt hogy legközelebb majd a teszteken látom. Kiülhetett valami az arcomra, mert Chris megsimogatta.
- Beírtam a telefonodba a számom.
Önkéntelenül is elmosolyodtam.
Gyöngéden megcsókolt.
- Hívj.
Bólintottam, ő pedig elment.
Becsuktam az ajtót, és neki dőltem, majd kicsivel később visszasétáltam a nappaliba.
Gerhard csak somolygott tovább, de egy szót sem szólt.
- Nem mondasz semmit? –kérdeztem tőle.
- Én ugyan nem! –rántotta meg a vállát – Amúgy mit kéne mondanom?
- Azt hogy egy ellenfél csapat, csapatfőnökével hentereg, aki ráadásul keresztbe akart nekünk, és nekem is tenni! – nézett rám szúrósan Bruno.
- Nem terveztem hidd el! –tártam szét a karom– De kurva jó volt! És ha tudni akarod megérte!
Bruno Gerhardra nézett, majd mindketten elvigyorodtak.
- Most mi van?
- Semmi. Csak örülök, hogy jól éreztétek egymást. – felkaptam egy párnát és hozzávágtam.
- Elpirultál ám! Látod én megmondtam, hogy nem véletlenül nem jött el Horner! – viháncolt tovább.
Segélykérően néztem Bergerre.
- Kérlek!
- Hagyd már. Örül, hogy végre összeakadtál valami értelmes pasival, még ha az Chris is.
- Na jó! –hátat fordítottam nekik és visszamentem a szobámba.
Alig zártam be az ajtót, ránéztem az ágyra, és kicsit elszontyolodtam.
Megkerestem a telefont, és már várt egy üzenet, a feladó Chris volt.
„ Sajnálom. Ha leszálltunk Milton Keynesben majd hívlak. Jó lenne, ha velem lehetnél. Chris.”
Mosolyogva dőltem vissza az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése