Seventh shift pace 61.

61.rész

Kettő körül végre szétszéledt a társaság, én felmentem összepakolni, Gerhard meg Brunoval kiült a teraszra, amíg a srácok elkezdték a kissé megkésett pakolást.
Éppen lefelé cammogtam a lépcsőn, amikor hallottam, hogy zeng az egész home, úgy kiabának.
A teraszon mert a vita.
- Nem érdekel! Britta az én emberem! – üvöltött Christian.
- Az Isten verjen meg, hát nem a tulajdonod, csak egy munkatársad! –replikázott Gerhard.
- Akkor se ebédelgessen az ellenségnél!
- Eszednél vagy? Mióta vagyunk mi az ellenségeid ember?
Közben pedig szép nagy tömeg gyűlt köréjük. Nem csak a Red Bullból, és Toro Rossóból, de más csapatok szerelői, és pár pilóta is oda csoportosult.
- Vedd tudomásul, ha még egyszer te versenymérnököddel kokettál az én sajtósom, akkor feljelentelek benneteket kémkedésért!
- Te beteg vagy! Menj orvoshoz!
- Hagyjad Gerhard! Hívd ki a diliházat, vagy a biztonságiakat! Ők majd elviszik! – léptem ki az ajtón.
Bruno a sarokban somolygott, láthatóan élvezte a műsort.
- Te ebbe ne szólj bele! –ordította.
- De beleszólok, mert az én mérnökömet cseszegeted te paraszt!- ordítottam vissza.
Hiába remekül tudok kommunikálni. Vele is megtaláltam a közös hangot.
- Kikérem magamnak ezt a hangnemet!
- Ki van adva! Viheted a saját nagyképűségeddel és egóddal együtt! – azzal integetni kezdtem, hogy menjen el.
Kitört a nevetés, és a huhogás a minket körbeálló srácokból.
- Mégis milyen alapon dirigálsz te nekem?! Mit képzelsz te magadról?!
Odaléptem hozzá, és meglöktem.
- Az én csapatom teraszán áll baszd meg! És amíg itt vagy, addig kussoljál! –majd hírtelen felkaptam az asztalról az üvegkacsót és leöntöttem a benne lévő vízzel –Tessék! Superman köpenyem sajnos nincs! –gúnyolódtam.
Erre visszakézből felpofozott, de olyan erővel, hogy megtántorodtam, és éreztem vérzik a szám.
Néma csend lett, Christian teljesen ledöbbent azon, hogy ennyire kihoztam a sodrából. Meg sem tudott mozdulni, csak nézte hogy törölgetem.
Láttam, hogy Brunonál is elpattant a cérna, de szerencsére Gerhard időbe elkapta a kezét, és nem engedte el maga mellől.
De szerelőimet nem tudta lefogni, a négy legerősebb fiú, akik gumit cserélik odalépett mellé, megragadták a karját, és grabancát, levitték a lépcsőn majd, nagy lendülettel, kidobták a home elé, mint valami szemetet.
- Ha még egyszer bántani meri Ms. Poenixet, akkor nem ér haza egy darabban Mr. Horner! – dörmögte Tom.
- Vagy hogy pontosabbak legyünk, többé sehová sem megy többé tolókocsi nélkül! –porolta le a kezét Greg, egy nagy darab száznyolcvan kilós srác.
Christ összekanalazták az emberei és eltűntek.
Én meg a négy sráchoz léptem, és mindegyiket megölelgettem, és megpusziltam.
Soha életemben nem állt még kiértem egyik szerelőm sem, nem hogy négy. Az biztos, hogy mindegyiket a szívembe zártam azon a napon.
Végül leültem az egyik székbe a sarokba, Gerhard hozott egy adag jeget a számra, Bruno meg leült mellém.
- Csak tudnám minek jött ide balhézni? –dünnyögött magában.
- Nem tudom. Egy barom. Gerhard meg jól tette, hogy féken tartott, ne légy rá dühös.
- Meg kellett volna védenem téged!
- Igen, és akkor most nem lenne super licensed! Biztosan bevonatta volna az FIA-val, és a srácok amúgy is megvédtek.
Előkerült Gerhard és lerakott elénk három poharat, meg egy üveg whiskyt. Töltött mindenkinek, majd megittuk.
- Néha utálom ezt az egészet! –sóhajtott fel Bruno.
- Én is.
- Úgy látom megnyerted a legkeményebb mag szívét is! –vigyorodott el az osztrák.
- Igen. - mosolyodtam el, de ahogy kinéztem a betonra, elszomorodtam.
Örültem annak hogy a csapat máris befogadott, de még sem voltam boldog.
Megszólalt Bruno mobilja.
- Anyám az! –morogta.
- Vedd csak fel. – bólogattam.
Erre felállt, és eltűnt valahol hátul.
- Mi nyomaszt? –kérdezte Gerhard.
- Semmi.
- Nem inkább Chris?
Nem válaszoltam.
- Bánt hogy megütött?
- Jaj dehogy! –nevettem fel – Bruno is megvert emlékszel? Nekem ez meg se kottyan. Ha nem vernek meg nem is vagyok jó pilóta.
- Akkor nem vetted a szívedre?
- Áhh. –legyintettem – Őszintén szólva már a múltkor is túl messzire mentem, és most megint, megérdemeltem, de ő is a nyakon öntést. Csak az a gond, hogy egyre rosszabb a viszonyunk, és ebből még mindkettőnknek baja lesz.
- Érdekel a véleményem?
- Nem. De úgyis elmondod. –sóhajtottam fel.
- Menj át, és békülj ki.
- Mi??? Bepiáltál? –csattantam fel.
- Mindenki látja, hogy mi a bajotok, és mi a megoldás!
- Igazán és mi? Mond meg, te nagy szívszakértő! –gúnyolódtam.
- Menjetek szobára. –közölte egyszerűen.
- Hülye vagy! –csaptam le a poharam az asztalra, majd felálltam de az osztrák elkapta a karom.
- Ha főnökként beszélnék veled azt mondanám, hogy mond meg a fiúknak verjék meg, de a köztetek lévő feszültség akkor sem oldódik meg. Te is tudod, és, ő is tudja, hogy ha kiengeditek egymáson a gőzt, akkor egy darabig csend lesz. Emlékezz csak rá mi volt a múltkor. –közölte halkabban.
- Hát hogyne! Te meg arra, hogy nem keresett! –sziszegtem.
- Te is tudod az okát! Aztán meg ha jól emlékszem, te sértődtél be azon, hogy mint minden normális kapcsolatban szokás virágot mert neked küldeni!
- Én azon sértődtem be, hogy más női is vannak!
- Voltak! Voltak! – hangsúlyozta Gerhard – Mindenkinek vannak alkalmi kapcsolatai, pláne ha egyedül van. Ezért nem ítélheted el! Pontosan tudod, hogy komoly gondjai vannak a magánéletében. Semmi nem nála úgy mostanában ahogy kéne.
- És ezért kell kifordulni önmagából?
Berger lerántott a székre.
- Nézd! Kibaszottul dühös vagyok rá én is! De beszéltem vele reggel.
- Jaj nem érdekel, hogy mosta ki magát nálad!
- Hallgass végig! –cibálta a karom – Aggódott érted.
- Gerhard nehogy már…
- Csend! – csattant fel dühösen – Igenis aggódott, ahogy én is. Te is tudod, hogy szerencséd volt, ha a futam rendben lemegy és nincsen eső, és lassabb tempó, akkor fel kellett volna adnod. Így is mi szedtünk ki a kocsiból! Igaz vagy nem?
- Igaz.
- Én is felháborodtam ezen a hátba támadáson, de nem csak a pilótái de téged is féltett. Nem vagy még száz százalékos. Egyébként meg elmondta, tudta hogy a plafonon leszel, és úgy fogod érezni, elárultak. És igazad is van.
- Akkor miről beszélünk?
- Hogy magadtól sose jutna eszedbe, hogy nem csak a saját életed kockáztatod ilyen esetben, és fel sem merül benned, hogy bárki Érted aggódhat.
Durcásan néztem rá.
- Szeret téged. Ő maga mondta. De már így is inog a széke, Dietrich szemmel tartja, és a múltkori balhé miatt is gondjai adódtak. Kimi állandóan ellent mond neki, nem bír vele, és ráadásul veled is minden rosszul sült el.
- De sajnálom! –gúnyolódtam – Nem csaltam meg, mégis én vagyok a kurva, és aki szerinte a hibás!
- Féltékeny.
- Nem érdekel!
- Pedig kéne!
- Most is innen indult minden! Onnan hogy látni akart! Ezért volt a balhé, hogy láthasson, és beszélhessen veled!
- Ne szórakozz velem!
- Szerinted annyira érdekli az emberei magánélete? Nem érdekli, bízik bennük! Egyszerűen ürügyet keresett, hogy ide jöhessen. Ne mond nekem, hogy nem jöttél rá azonnal, hogy bűzlik a dolog. Kiverte a balhét, mert tudta hogy kijössz.
Kezdett összeállni a mozaik.
- De miért nem jött be simán, hogy engem keres?
- Szerinted? Meg sem hallgattad volna. Meg persze a rohadt angol büszkesége, hogy ő bizony nem pitizik egy nőnek se. –sóhajtott nagyot.
- De balhézni meg idejön!
- Persze! Mert akkor vergődhet is mint a majom, hogy milyen fasza csávó már, aki védi a csapatát, meg téged is lát!
- Ez hülyeség! De nem látja hogy ezzel annyit ér el, hogy még jobban balhézunk?
- De látja. De már minden mindegy alapon úgy van vele, hogy ez is jobb kapcsolat veled, mint a semmi. Tudja hogy ő nem fog menni könyörögni, hogy ne haragudj és bocsáss meg, és te sem fogsz menni, mert miért pont te menj elsőnek. Mindketten keményfejűek, egoisták, és túl büszkék vagytok. Egyikőtök sem akar engedni, mert azt hiszi, akkor kevesebb lesz a másik szemében. Így viszont csak szenvedtek, és dühöngtök, amiért nem jön a másik, hogy bocsánatot kérjen, amikor meg összeakadtok akkor mérgetekben kígyót, békát kiabáltok egymásra. Közben pedig csak mélyül az árok köztetek.
- Jézusom. –borultam az asztalra – Gerhard….
Megveregette a vállam.
- Ezt neki is előadtam.
- Nagy haszonnal, mint látható.
- Azt mondta, hogy te már túltetted magad rajta, és ő nem fog megalázkodni a semmiért.
Felnyögtem.
- De szeret. –böktem ki.
- Igen.
Felnéztem Gerhardra.
- Nem akarom, hogy bántson, hogy fájdalmat okozzon.
- Tudom. –karolt át.
- De fog. – sóhajtottam fel.
Az osztrák bólogatott.
- Menj át hozzá, és vagy zárd le végleg, vagy békülj ki vele. De ne húzd tovább se őt, se magadat, mert ez idővel sokkal rosszabb lesz.
Nagyot sóhajtva néztem rá, aztán felálltam.
- Miért ilyen szar?
- A szerelem már csak ilyen.
Elfintorodtam.
- Szoríts nekem.
- Mindkettőtöknek.
Bólintottam aztán lementem a lépcsőn, és a Red Bull kamionjai felé indultam.