49.rész
Neki dőltem a falnak. Nagyon féltem.
Percekig álltam ott, majd megjöttek a mentősök, Gerhard pedig kijött.
Fel alá járkált, és többször a hajába túrt.
- Hogy van? – kérdeztem óvatosan.
- Most élesztik újra. Mire a mentősök beértek leállt a szíve.
Kétségbeesve pillantottam rá, de az osztrák kerülte a tekintetemet.
Ekkor jött ki Bruno is, és azonnal nekem támadt.
- Most ezt miért kellett? Minek kellett még jobban belerúgni? Mindképpen meg akarod ölni? Láttad hogy alig áll a lábán, és csak azért is mondtad a magadét, hátha végül holtan rogy össze! Azt hittem jobb ember vagy! –kiabálta az arcomba.
Gerhard rángatta el a közelemből.
Hírtelen egy hangos zajra figyeltünk fel mindketten.
Olyan volt, mint valami csörgés, csörömpölés, vagy hangos dörömbölés.
Hírtelen minden elsötétedett körülöttem.
Arra tértem magamhoz, hogy valaki ébresztget.
Lassan kinyitottam a szemem.
- Na végre! Siess! Elkésünk! – morogta Bruno.
Körbenéztem a szobában.
- Monacóban vagyunk?
- Hát hol máshol lennék! –azzal széthúzta a függönyöket, és a délelőtti erős napfény betöltötte a teret, majd berohant a fürdőbe vizet engedni nekem.
- Christian?
Döbbenten lépett vissza a brazil a hálóba.
- Mi van Hornerrel?
- Jobban van?
- Eddig sem volt semmi baja. Hogy dögölne meg!
- Bruno, ma hányadik van?
- Ne szórakozz jó?!
- Komolyan!
- Jól vagy? –ült le mellém.
- Volt egy fura álmom.
- Ahha. –mondta döbbent arccal, de láttam, hogy komplett idiótának néz.
- Mi a mai dátum?
- 2012. január elseje.
- Akkor tegnap volt az FIA Gála, és Horner pofozkodása?
- Igen.
Visszadőltem az ágyba.
- Ha tudnád micsoda álmom volt. Pfff.
Minden ott kavargott a fejemben. Úgy éreztem, mintha egy méhkasban ülnék.
- Majd elmondod, de most siess! Már dél elmúlt, és Gerhard kettőre vár minket.
Értetlenül néztem rá.
- Reggel felhívott, hogy Dietrich békítő ebédet szervez Horner, Kimi, Seb, Gerhard, én, meg te közted!
- Jézusom!
- Ne is mond! Úgy hiányzik nekem, mint púp a hátamra, tök kómás vagyok, de a megjelenés kötelező.
Felnyögtem.
- Gyűlölöm Hornert! Gyűlölöm Dierichet! Minden Red Bullost utálok!
- Alapítsunk klubbot! De most siess!
Morogtam egyet, majd kimásztam az ágyból, és bevonszoltam magam a fürdőbe.
Szánt szándékkal, egy szétkoptatott farmert, egy kurvásan kivágott fekete felsőt vettem fel, majd feltettem egy erős sminket, és egy tépett frizurát.
Aztán a kedvenc fémsarkú cipőmben ledübögtem a nappaliba.
Bruno már az erkélyajtó félfájának dűlve itta a kávéját.
A dohányzóasztalon volt egy másik, teli bögre. Felvettem és mellé sétáltam.
- El kell mondanom ezt az álmot.
Érdeklődve nézett rám, és bólintott. Elmeséltem mindent.
- Érdekes. –hümmögött.
- Ugye? Szerintem is. – néztem ki az utcára.
- Mit akarsz tenni?
- Nem tudom.
- Szerintem megérdemelné, hogy letörjük a szarvát.
- Azt mindenképpen! –vágtam rá azonnal.
- Bízzuk a dolgot Eddiere. Kavarjon egy kis média cirkuszt, de mi ne szóljunk bele semmibe, csak szépen hozzuk a jobbnál jobb eredményeket. Végül is, azért megérdemelné, hogy végre jól pofon basszák párszor.
- Legalább nem fogja azt hinni magáról, hogy ő szarta a spanyol viaszt! –kortyoltam a kávéba.
- Pontosan! Van mit visszaadnunk, de azért ne essünk át a ló másik oldalára.
- Rendben. Úgyis viszket a tenyerem erre az emberre!
Bruno felnevetett.
- Megnézném, ahogy megtépitek egymást.
Bele bokszoltam a vállába.
- Hülye! Ez nem a Jerry Springer show!
- De lehetne! Én pedig első sorból fogom nézni, a két fő főkolompossal, hogy osztod Horner! – vigyorgott ezerrel.
- Nem tudtam, hogy élvezed a veszekedős műsorokat!
- Csak akkor, ha te vagy a főszereplő. Imádom nézni, ahogy a szava is elakad a csípős kis beszólásaidtól.
Fújtattam egyet, majd otthagytam, bevittem a bögrét a konyhába, és bekaptam pár darab kekszet.
Mire kijöttem, Bruno kulccsal a kezében várt.
- Mehetünk! –közöltem egyszerűen.
- Gerhard ki lesz bukva! –nézett végig rajtam.
- Mer?
- A Hiltonban ebédelünk!
- Tőlem Gordon Ramsay puccos éttermébe is mehetünk szarok rá!
- Sejtettem. De ugye tudod, hogy rögtön az első megjegyzés a….
- Baszd meg! –vigyorogtam rá.
- Tudtam én hogy nem hiába nézzük az a faszit! –csettintett elismerően.
(Gordon Ramsay híres sztár szakács, és realytis főzőműsorai is vannak, a baszd meg -et kötőszóként használja, és ritka kőbunkó alakként viselkedik, üvölt és káromkodik, mint a kocsis. De érdemes nézni, mert érdekesek az adások!
http://www.youtube.com/watch?v=5RC8xkItGjc)
- Már majdnem olyan mint amikor ő mondja! – vigyorodtam el.
- De nézz morcosabban, és üvölts!
- Jó!
- Bassza meg Mr. Horner! –és dühöse fejet vágtam.
- Hna ha ezt előadod az étterembe is, futva fog menekülni!
- Alig várom! Te nem gondolod, hogy jelentkeznem kéne Ramsay mellé szakácsnak? –kérdeztem könnyedén, miközben kisétáltunk a ház előtt parkoló kocsihoz.
Bruno megrántotta a vállát.
- Hornert sikerül végkép kiakasztanod, akkor mindenképpen!
Beszálltunk, ő meg gázt adott.
- Alig várom a fejeket! – doboltam jókedvűen az ajtó műanyag borításán.
- Elhiszem! –kacsintott rám, és befordult az egyik sarkon.
- Meg kéne fűzni Ecclestonet, hogy Ramsay tartson vezető képzést a csapatvezetőknek!
Brunóból kitört a röhögés.
- Akkor állandóan azt hallanánk a rádióból, hogy: „Baszd meg előzd meg! Baszd meg baleset! Baszd meg gyere a bokszba!” állandóan büntetést kéne fizetni, a sok csúnya szóért!
- Igen! De mekkora poén lenne már!
- Ma már nem kapsz se piát, se kávét, és a napra sem mehetsz!
- Miért ez az évszázad ötlete!
Megcsóválta a fejét, nagyot sóhajtott majd megállt a főbejárat előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése