62.rész
Végig azon kattogott az agyam, amit Gerhard mondott. Volt benne ráció, igazság, és persze némi rábeszélés is.
El kellett fogadnom a tényt, hogy pont azok a tulajdonságot, amik olyan vonzóvá teszi Christ – makacsság, pókerarc, keménység, rafináltság, szenvedély, egoizmus – azok benne is ugyanúgy megvannak.
- És ha két ilyen ember találkozik, akkor életbe lép Newton III. törvénye, nevezetesen a hatás –ellenhatás. Ha az egyik test erőt fejt ki a másikra, a másik is erőt fejt ki az előzőre, tehát az erők mindig párosával lépnek fel. Ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. Magyarán amilyen erővel húzza a ló a lovas kocsit, az ugyanolyan erővel húzza vissza, és bár elméletben nem kéne elmozdulniuk, mégis megteszik. A ló patáival tulajdonképpen a Földgolyóra gyakorol erőt, el akarja mozdítani a másik irányba. A Föld el is mozdul, a ló pedig a vele összekötött kocsival elindul a másik irányba. Magyarán én vagyok a ló, Chris a kocsi, a Föld meg a Forma 1. Tehát mindenki hat mindenkire, és kész a káosz.
Mire ezt végig gondoltam a fejem is belefájdult. Én sem vagyok normális, a fizikai képletekben akarom megoldani a szerelmi életem.
- Jézus Mária! – dörzsöltem meg a homlokom.
- Gond van?
Döbbenten pillantottam fel. Adian Newey állt előttem, és érdeklődve pislogott rám.
Már a Red Bull előtt álltam, fel sem tűnt.
- Túl bonyolult nekem ez a fizika.
Az arca maga volt a merő döbbenet. Kész tanulmány ez az ipse.
- Attól tartok nem tudlak követni.
Előadtam az elméletem. Bár halvány dunsztom sincs minek.
- Igen. Végül is alkalmazható ebben a felállásban is, de én azt hiszem, hogy helytállóbb lenne ha a Földet, a médiával helyettesítenéd, mert az nagyobb erőhatásként értelmezhető mint maga a Forma 1. –gondolkodott el.
Úgy néztem rá mintha elmebeteg lenne. Ez az ember sincs rendesen szocializálva.
- És ezt te komolyan is gondolod? –érdeklődtem.
- Igen. Miért is ne? Ha részletesen átszámolnák, matematikailag valószínűség számításokkal, és fizikailag a megfelelő adatokkal, akkor egyértelműen kiszámolhatnák, hogy mi lenne a vége.
- Köszönöm, de én inkább a kísérletező részt választom. –azzal otthagytam.
Ez az ember úgy látszik csak számokban, és táblázatokban tud gondolkodni.
Hihetetlen! Íme egy zseni! Megcsóváltam a fejem, körbe néztem Seb éppen akkor jött ki Brittával a homeból.
- Sziasztok. –köszöntem rájuk.
- Szia. –morogta Seb.
- Ez most nekem szól?
- Nem. –dünnyögte, és átkarolta Brittát, aki éppen újabb síró görcsöt kapott.
- Mit történt? – néztem a lányra.
- Semmi! Chris begőzölt!
- Ne mond, hogy őt szidta le amiért a szerelőim megtanították repülni?
- Ő is kapott. Meg én is. Meg még egy pár szerelő, aki Toro Rossossal barátkozik, vagy jár. Most dúl-fúl.
- Nagyon pörög?
- Mint a búgócsiga. Miért jöttél?
Összefontam magam előtt a karom.
- Beszélni akarok vele, úgy normálisan, a nélkül hogy abból katasztrófa lenne. De ha már így is a plafonon van, akkor azt hiszem nem viszem fel még jobban azzal a vérnyomását, hogy elé kerülök…. Nem akarok még nagyobb balhét. – sóhajtottam fel.
Seb hosszan nézett rám, de nem szólt semmit.
- Mi az?
- Hát nem tudom. – motyogta, és közben simogatta a sajtósa hátát.
- Vidd át hozzánk, Frank valahol ott lesz a homeban. Én meg megpróbálok beszélni Chrissel. Hol az irodája?
- A homeünk emeletén, de most hátra ment a kamionjába pihenni.
- Oké.
Bólintott, majd Brittát átkarolva tovább állt.
Nem kellett sokáig keresgélnem, azonnal bele botlottam a megfelelő kamionba.
Vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam.
- Tessék! - szólt ki kissé idegesen.
Elhúztam a füstüveges ajtót, és beléptem. Chris éppen az egyik fotelben ült –nekem háttal-, egy köteg papírral babrált, és közben masszírozta a homlokát. Az előtte lévő dohányzó asztal roskadásig volt iratokkal, a laptop monitorja is legalább két tucat még olvasatlan emailt mutatott.
Nyakig ült a munkában. És láthatóan se kedve, se türelme, se energiája nem volt rá. Fáradtnak és kimerültnek tűnt.
- Kösz, hogy ilyen gyorsan megcsináltad a táblázatot Adrian! – morogta.
- Nincs nálam táblázat. – közöltem egyszerűen.
Chris megfordult, és rám nézett. Irtó pipa lett.
- Ott az ajtó! –mutatott rá, és mérgesen visszafordult a munkája felé.
- Nem azért jöttem, hogy veszekedjünk.
- Akkor mégis miért? –állt fél hírtelen.
A kezében lévő aktákat, meg levágta a laptopra. Jókorát csattant. Én pedig összerezzentem.
Sosem voltam az a félős fajta, de most azért rezgett a léc.
- Másodszor kérdem mit akarsz? –kiabálta.
Hírtelen késztetést éreztem rá, hogy elfussak.
- Gerhard küldött. –hazudtam.
- Minek?
- Hogy beszéljek veled, hogy ne legyen több ilyen vitánk, mert ez egyik csapatnak sem tesz jót. Azt javasolta, hogy kerüljük egymást, és egy ha találkozunk, akkor inkább nézzük a másikat levegőnek. – nem tudom ki hazudott ilyen simán, de biztos hogy nem én voltam az.
- Remek! Akkor mond meg a szeretődnek, hogy támogatom az ötletét. Nekem sem hiányzik egy újabb rohadt cikk! – közölte gúnyosan.
- Nem a szeretőm! De megmondom! –azzal már sarkon is fordultam, de megfogta a karom és maga felé fordított.
- Legalább ne hazudd azt, hogy nem az, mikor az! – sziszegte az arcomba.
- Igen a szeretőm! Már jó ideje az!
Chris döbbenten nézett.
- Tessék! Te akartad tudni az igazat, akkor most légy boldog vele! – vicsorogtam, és ki akartam rántani a kezem a szorításából, de nem sikerült.
- És Gerhard mellett még Eddienek, és nekem sem mondtál nemet… Párhuzamosan egyszerre több pasival. Szép! - suttogta – Mekkora egy nagy ribanc vagy te….
Összeszorítottam az álkapcsom, és körmeimet a tenyerembe mélyesztettem, hogy nehogy elsírjam magam.
Ellökött magától, én pedig neki estem az egyik szekrénynek.
- Takarodj, és ne is gyere ide többet! Ha legközelebb nő kell, majd felhívom valamelyik bejáratot kurvámat, és fizetek érte! Azok legalább nem hazudnak össze vissza!
Lehunytam a szemem, aztán gyorsan hátat fordítottam neki, és ki akartam szaladni.
Úgy éreztem még két perc a közelében, és meghalok.
Amikor rátettem a kezem a kilincsre már folytak a könnyeim, elhúztam az ajtót, és ott állt Gerhard.
- Mi történt? –kérdezte döbbenten.
Elakartam rohanni, de betuszkolt az ajtón.
Chris a bár pultnál állt, nekünk félig háttal, és éppen egy jó nagy adag pohár whiskyvel birkózott.
- Tudtam, hogy képtelenek vagytok megoldani! –csattant fel.
Chris ekkor vette észre hogy bent állunk.
- Ezt a kis repedt sarkút már kidobtam! –mutatott rám.
A kezemmel takartam el az arcom, és a könnyeimet. De Gerhard egyre beljebb taszigált.
- Vidd innen! Ha neked kell egy ilyen nő, akkor a tied lehet! –integetett fellengzősen.
- Nekem inkább úgy tűnik, hogy te sem bírsz meglenni nélküle! Vagy tévedek? Úgy kell neked mint a levegő, de hinni nem akarsz neki! És sértettségedben állandóan bántod őt is, és magadat is. –azzal odalépett mellé, és kiverte a kezéből a poharat.
- Nézz már magadra! –kiabált Gerhard, aztán mellém lépett, Chris elé rángatott – És nézz már rá! Mit a terveid? Hm? Inni akarsz, hogy elfelejtsd? Ez megoldás? Az megoldás, hogy őt is tönkreteszed idegileg? Sose volt ilyen sírós, most mégis lassan már kész idegroncs! –rázott meg.
- Vicces, hogy pont Te, a szeretője védi meg. – gúnyolódott, majd elővett egy újabb poharat, és töltött magának whiskyt.
- Látom te még, mindig a pletykáknak hiszel. –mondta Gerhard ingerülten.
Chris dühösen lecsapta a szekrényre a poharat.
- Ő maga mondta, hogy a szeretőd! Úgyhogy ne magyarázz nekem! –üvöltötte.
Gerhard döbbenten nézett rám.
- Miért csináltad?
Nem válaszoltam, csak átkaroltam magam.
- Halljam! –üvöltött Gerhard.
- Mit kellett volna mondanom? Nem hisz nekem. Csak azt hiszi el, amit el akar hinni, ami az őrült agyszüleménye. Amúgy meg nem mindegy már? – vágtam Gerhard arcába sírva.
Gerhard hitetlenül rázta a fejét.
- Én titeket ép ésszel nem tudlak megérteni. Ti mindketten szadista –mazochisták vagytok! Neked nem lenne szabad vezetned! –mutatott rám – Neked meg csapatfőnökséget vállalnod! - bökött Chrisre – Áhh! Csináljatok amit akarok! –azzal kicsörtetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése