Seventh shift pace 51.

51.rész

Abban a pillanatban elöntött a félelem. Rettegtem. Úgy éreztem, minden amiről álmodtam lassan kezd valóra válni, így vagy úgy. Christian megjelenik a Gála másnapján, Bruno nincs itthon.
Mindent megtettem, hogy ne mutassam ki, mennyire remegek attól, mi lehet ennek az egésznek a vége. Nem akartam átélni a való életben is azt, amit álmomban.
Igyekeztem dühös arcot vágni, és hazudni minden erőmmel, minden mozdulatommal.
Megakartam védeni magam. Muszáj volt.
- Én viszont látni sem akarlak! Úgyhogy húzz el!
- Látom nálad ez a szívélyes vendéglátás.
Felkaptam az előszoba szekrényről valami kis fából készült díszt, és hozzávágtam.
- Takarodj ki! –kiabáltam.
- Azért jöttem, hogy végre normálisan meg tudjuk beszélni a problémáinkat!
- Egy problémám van! Te! Tűnj el! Ne szólj hozzám! Nézz levegőnek, és nem lesz gondunk! – ordítottam.
- Ez nem ilyen egyszerű!
- De igen!
Felkaptam Bruno egyik fa nyelű nagy ernyőjét, és azzal kezdtem el bökdösni Christ.
- Tünés! –sziszegtem.
Hírtelen elkapta a végét, és kitépte a kezemből.
Futásnak eredtem, de amikor a lépcsőhöz értem volna, elkapta a derekam, és dulakodni kezdtünk.
Én csapkodtam, hadonásztam, ő pedig próbált lefogni. Megrúgtam a lábát, erre elvesztette az egyensúlyát, de valahogy még sikerült belekapaszkodnia a felsőmbe, így magával rántott mindketten átestünk a kanapé karfáján, onnan pedig tovább a földre.
Én kerültem alulra.
Egy hosszú pillanatig kicsit döbbenten, kicsit mosolygósan néztünk egymásra.
Aztán Chris hírtelen megcsókolt. Szenvedélyes volt, határozott, mégis gyöngéd.
Először tiltakoztam, próbáltam eltolni magamtól, és egy kicsit sikerült is.
- Tudom hogy akarod. Érzem. Csak hagyjuk végre, hogy megtörténje. – suttogta a számba.
Csábító ajánlat volt, attól pedig még inkább, hogy tudtam, akarom őt. Rá kellett jönnöm, hogy kell nekem. Legalább erre jó volt ez az álom.
De ugyanakkor féltem. Rettenetesen. Nem tudtam megbízni benne, mert ismertem már annyira, hogy bárkit és bármit képes feláldozni a csapata sikerért, vagy az ő önös érdekeiért. Nem akartam, hogy fájjon.
- Nem. – mondtam rekedten.
Belecsókolt a nyakamba, majd újra a számra, visszacsókoltam.
- Kellesz nekem. –suttogta.
Lehunytam a szemem.
Minden erőmet összeszedtem, és eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám.
- Még dühös vagy azért a játszmáért, és hogy keresztbe tettem Brunonak? Így vered le mind kettőnkön? –kérdezte ércesen.
- Csak menj el. – álltam fel bizonytalanul.
Nem értette az egészet.
- Menj el.
Kimentem az erkélyre. Hűvös volt. Megrázkódtam, és dörzsölni kezdtem a karom. Hosszú percekig álltam ott és néztem a kivilágított várost.
Valami hozzámért, és egy pillanatra összerezzentem.
Chris rám terítette a kabátját.
Megfordultam, és farkasszemet néztünk.
- Azért jöttem ide, hogy beszéljünk. Szerettem volna, ha nem mérgesedik el ez a helyzet még jobban.
Bólintottam.
- De most már fogalmam sincs, hogy mi is van köztünk. – nézett rám határozottan – Te tudod?
- Nem. – mondtam a háta mögött lévő falnak.
- Egyszerűen csak ne hazudj! –csattan fel.
- Jó! Akkor úgy mondom, hogy lehetne valami, de ÉN nem akarom! – közöltem egy szuszra.
- Azért, amiket korábban mondtál rólam?
- Részben.
- Nem is ismersz igazán! – közölte felháborodva.
- Nem is akarlak!
- Valami van e mögött! –megragadta a karom, és mélyen a szemembe nézett, úgy éreztem a vesémbe lát – Mitől félsz? –kérdezte összeráncolt homlokkal.
Nem akartam hazudni, nem is tudtam volna, átlátott rajta. És tudtam, az igazság mindennél jobban fáj majd neki.
- Attól, hogy bántani fogsz! Fizikálisan, és lelkileg! Nem tudok bízni benned, mert átakarsz majd verni, ki akarsz majd használni, és kínozni akarsz! Vissza akarsz vágni mindenért, amit mondtam, vagy tettem! Én pedig ezt nem engedem!
Megrándult az arca.
Tudtam hogy ez most nagyon fáj neki, de jobb lesz így mindenkinek.
- Ez őszinte volt. – közölte fásultan.
- Ezt akartad!
- Nem vagyok szörnyeteg, akármit is gondolsz rólam!
- Nem érdekel!
- Vagy nem akarod hogy érdekeljen!
- A kettő ugyanaz!
- A kettő sosem ugyanaz! Mindenki megérdemel egy esélyt!
- Te már elszúrtad azzal, hogy kavartál!
- Védtem a csapatom! Ezt kellett tennem! Ez nem rólunk szólt!
- De egy valamit megtanultam ebből! Hogy te fél perc alatt megbántanál, vagy padlóra tennél, ha az érdekeid úgy kívánják!
- Ez nem igaz! –csattant fel dühösen – Teljesen félre ismertél! –mondta döbbenten.
- Én ilyennek látlak!
- Akkor valóban felesleges meg beszélnünk is egymással! – sarkon fordult, és az ató felé ment.
Lekaptam a vállamról a kabátot, és utána szaladtam.
- Vidd ezt is! –és hozzávágtam a hátához.
Megfordult, és dühösen nézett rám.
- Kibírhatatlan vagy!
- Érdekes Bruno nem ezt szokta mondani az ágyban! – vágtam oda.
Teljesen ledöbbent.
Én pedig nem értettem hogy sikerült ekkorát hazudnom, és ráadásul ilyen hitelesen.
- Hogy te mekkora ribanc vagy! – hitetlenkedett.
- Lehet! De akkor is gerincre vágnál!
- Életem legnagyobb hibája lett volna! –sziszegte.
- Helyes! Akkor menj vissza a paddockba a kis grid kurvákhoz! Ők bármire hajlandók! Ha találsz néhány bevállalósabb libát, akkor meg egy gruppen is összejöhet! –vicsorogtam az arcába.
- Többre megyek velük, mint veled! Te olcsó kis ringyó!
Válaszul pofon vágtam.
- Fáj az igazság?! Akkor sem vagy más csak egy…
Újra pofon vágtam, és ismét megakartam tenni, de elkapta a karom, lefogta és átölelt.
És újra szenvedélyesen megcsókolt. Ezúttal nem tiltakoztam, hanem visszacsókoltam.
Mindketten elvesztettük a fejünket, egyre vadabbul csókolóztunk, és ölelkeztünk.